Szabad Nógrád, 1951. szeptember (7. évfolyam, 36-40. szám)

1951-09-22 / 39. szám

1951 szeptember 22. SZABAD NOGRAD Az acélgyári Éipzák lendületesen folytatják tovább a versenyt, de hiányzik a vezetők támogatása, irányítása A Salgótarjáni Acélárugyár dolgo­zói az augusztus 20-i munkaverseny befejezése után újabb vállalásokkal in- dúltak harcba ez évi terv teljesítéséért. A tömegek alkotó kezdeményezését <'s öntevékenységét azonban a vezetők nem támogatják eléggé. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy semmiféle gazdasági terv nem tudja számításba venni mindazoka.; a lehető, ségeket, amelyek a szocialista verseny folyamán tárulnak fel. Az Acéláru­gyár vezetői azonban ezt a nagyszerű tanítást nem értették meg, mert csu­pán formai, látszateredraények bonta­koznak ki szervező munkájukból. Csak nemrégen zárult le az Alkotmány tisz­teletére indított verseny^ de az Acél­árugyár dolgozói kö?iil máris 2091 fő tett újabb felajánlást november 7-e tiszteletére. Ez a szám bizonyítja, hogy az Acélárugyár dolgozói aktív harcosai annak a küzdelemnek, amelyet felemelt tervünk teljesítéséért folytatunk. A dolgozók állásfoglalása tehát határozottságra, kemény helyt­állásra, a módosított terv mellett való kiállásra vall. Az a tény azonban, hogy a 2004 dolgozó közül mindössze 210-en tettek anyagtakarókosságra vál­lalást, azt jóén ti, hogy a szakszerve­zet és a im vezetőség nemi adta meg a kellő segítséget' a dolgozók vál­lalásaihoz, ezért a vállalások meha- nikiisai, formálisak lettek Ezt igazol­ja az is, hogy a sodronygyá'rban csu­pán 12 fő, a főműhelyben pedig' — ahol szintén nagy lehetőségek vannak az anyaggal való takarékosságra — mindössze 15 fö tett takarékossági vállalást. A szocialista versennyel az önköltségcsökkentésért, a termelés mi­nőségi megjavításáért, a terven!elüli felhalmozások áj forrásainak felkuta­tásáért, a vállalat álló és f orgó alap­jainak hatékonyabb felhasználásáért, a nyersanyag, segédanyag1, tüzelő, villa­mosenergia és a többi erőforrások íerv. szerű, takarékos felhasználásáért kell harcolni. A verseny szervezésének tehát olyan alapon kell folynia, hogy a dol­gozók a műszakiak segítségévei a ter­melés emelése mellett az önköltségcsök­kentés kimeríthetetlen forrásait is fel­tárják. A műszaki vezetők azonban távol­tartják magukat a verseny, szervezésé­től, nem érzik eléggé magukénak ,a termelés fokozását és azt, a-feladatot, amelyet Pártunk IX. Kongresszusa dol­gozó népünk elé tűzött. Különösen a GSz üzemben, az öntödéknél és a hi­deghengermű üzemnél hiányzik a műszakiak segítsége A hideghengerműben maguk a mes­terek is olyan felajánlásokat tesznek, amit nem lehet kiértékelni. Súlyos hiba azonban —, és ez egyút­tal a munkaverseny lebecsülését is je­lenti —, hogy olyan személyeket bíznak meg az üzemrészek versen,-felelős teen. döfve], akik képtelenek azt ellátni. A GSz-üzemnél Tűrik Berta a verseny- felelős, akinek főfoglalkozása a bér­elszámolás. Nincs felkészültsége sem, gyakorlatlan é« tájékozásán a munka-verseny szervezés kérdé­seiben. Mint versenyfelelös, még egyetlen dolgozót sem győzőt;- meg a verseny fontosságáról, még egyetlen dolgozónak sem tudott útbaigazítást adni, a, vállalás tekintetében. A hideg­hengerműben Földi Károly III, ,.pot­tyant" bele a verzenyfeielös beosztás­ba. Földi Károly egyébként tervfel­bontó. a mivel az előző versenyfc'elöä katonának ment, s az előírás szerint versenyfelelősnek is kell lenni, így minden gyakorlati tapasztalat nélkül őt bizták meg, mint ,.másodrendű fog­lalkozással“ a versenyfelelősi beosztás­sal. Úgy a GSz-üzemnél, mint a hideg­hengerműnél a dolgozók szép számban tettek már vállalást, azonban ezt fel- világosító ós nevelő munka nem követ­te, A vállalásokat tnem töltötték meg politikai tartalommal így a vállalással szemben a felelősség­érzet'elhomályosodott. Ezt magyarázza, az is, hogy a GSz-üzem szeptember el- pő felében mindössze 60 százalékra, a hideghengermű pedig 95 százalékra, tel­jesítette előirányzatát. De így van ez az acélöntődében, a sodronygyárban, hegesztőpálca üzemnél is, ahol szintén alaposan 100 százalék alatt állnak szeptember első fele előirányzatának teljesítésével. A szállítás versenyfele­lőse, £ zalai Gáspár színién tájékozat­lan a versenyszervezés terén. Sőt je­lentései sem helytállóak. Szelni Gáspár jelentése szerint a szállítás minden dolgozója versenyben áll, de az ellen­őrzés során kiderült, hogy a hozzá be­osztott dolgozók 20 százaléka még nem tett felajánlást. Ilyen felelőtlen jelenté­sek iHlo ellenőrzés hiányéban félreveze­tik a Pártot, s minisztériumot. A verseny szervezéséért elsőfokon a szakszervezet a felelős, mégis a verseny továbbszervezését szolgáló termelési érte­kezleteket az üzemvezetők, vagy az alap­szervi párttitkárok tartják, a szakszer­vezet funkcionáriusai pedig csak távolról szemlélik a verseny fejleményeit. Amikor Lenin elvtárs felvetette a szo­cialista verseny gondolatát, azt mondotta, hogy a verseny megszervezésénél biztosí­tani kell először annak nyilvánosságát, másodszor az eredmények összehasonlít" hatóságát, harmadszor a tapasztalatok gyakorlati megismétlésének lehetőségét. A versenyt tehát ágy kell kézbentartani, hogy minden termelési részlegben lássák, kik haladnak az élen, megismerjék, hogy az élenjárók hogyan érték el sike. reiket és mit kell tenni azért, hogy az élen iáró tapasztalatokat felhasználják. Az Acélárugyár GSz. B-üzemében, de a többi üzemrészekben is megvannak a versenytáblák, mégsem használják fel a verseny előrelendítésére. A GSz. B-üzem- ben a versenytáblák beporosodva, tele különböző plakátokkal, a dolgozók eredményei nélkül lógnak. Egyetlen ver­senytáblán látható felírás, ez Tóth Já­nos 15. csiszoló 150 százalékos eredmé­nyét hirdeti. Emellett azonban nincs ki" írva a többi élenjáró eredmény, ugyan* csak nem hívják fel a figyelmet a 100 százalékon alul termelők fokozottabb, odaadóbb munkájára sem. Nincsenek is­mertetve a jó gyakorlati tapasztalatok, nincs biztosítva az eredmények össze­hasonlíthatósága, mint ahogy azt Lenin elvtárs a szocialista munkaversenyről tanítja. A leghatározottabban elítélendő az a gyakorlat, amikor a versenyeredményeket az iroda falai között, a dolgozók rész­vétele nélkül összegezik. A munkaver­sen- csak úgy válik a technikai haladás hatalmas mozgatóerejévé, ha az eredmé­nyek ismerete mellett az újabb és újabb tapasztalatok is eljutnak a versenyző tö­megekhez. Ezzel növelni tudjuk a dol­gozók politikai és szakmai öntudatát, de elősegítjük a fizikai és műszaki dolgozók együttműködését is. Hogy ez a törekvés az Acélárugyárban mennyire visszaesett, azt igazolja az is, hogy magukkal az élenjáró dolgozókkal,, az élmunkásokkal és sztahanovistákkal sem foglalkoznak kellőképpen. A GSzüzembcn ezév tava­szán beindult egy szakmai továbbképző tanfolyam, a sztahanovisták és élenjáró dolgozók műszaki továbbképzésére. A beütemezett oktatási órákat azonban mindössze három alkalommal tartották meg, azóta sem folyik az élenjáró dolgo. zók szakmai továbbképzése. Ismeretes, hogy a technika emberek nélkül halott dolog. A technika olyan emberek kezében, akik azt elsajátították, nagyszerű eredményekhez vezet. Arra kell tehát törekednie az Acélárugyár szakszer­vezetének, hogy a dolgozók részére bizto­sítsa a fejlődés lehetőségét és így a dol­gozók versenye a termelés magasabb kul­túrájával legyen összekapcsolva, bogy a dolgozó'- minél nagyobb számban sajátít­sák el, sőt zászlóvivői legyenek saját munkaterületükön a magasabb technika fejlesztésének. A szakszervezet vezetői ne engedjék ki kezükből a verseny irányí­tását, haladéktalanul gondoskodjanak arról, hogy az üzemi versenytáblák napi­renden friss eredményekkel teljenek meg. Olyan versenyfelelősöket állítsanak be, akik rátermettségüknél és képzettségük, nél fogva előrelenditői lesznek a ver­senynek. Fordítsanak nagy gondot a sztahanovisták szakmai továbbképzésére. Fokozottabban vonják be a műszaki vezetőket a versenyszervezésbe és bizto- sítsák a szükséges támogatást a dolgozók vállalásának megtételéhez. Súlyos felelősség terheli a pártbizottságot amely megtűrte a verseny formális szer­vezését, megtűrte a munkaverseny le­becsülését. A pártbizottságnak legyen feladata a szakszervezet munkájának fo­kozottabb ellenőrzése. Tanítsa és adjon támogatást a szakszervezet funkcionáriu­sainak, hogy a közös, jó munka nyomán új erővel bontakozzanak ki a dolgozók alkotó kezdeményezései és még nagysze­rűbb eredményekkel járuljanak hozzá az évi terv teljesítéséhez —- Orosz — ^Neveljük az új munkásokat szerettessük meg velük új munkahelyeiket Hagybátonyban is hajtsak vígre az erre vona kozó haUrazatokat Augusztus 12-én a tatabányai bányá­szok, az ország valamennyi bányászai nevében „ötezer új bányászt küldjétek” felhívással fordultak az egész ország dolgozó népéhez, elsősorban a falu dol­gozóihoz, fiataljaihoz. A felhívás nagy visszhangra talált ez egész ország terüle­tén, így megyénkben is, amelyet bizo­nyít, hogy a Nagybátonyi Szénbányákhoz augusztus 18-tól 341 új munkás jelenik er hogy segítse az egyre jobban fejlődő ipa­runk szénszükségletének ellátását. Ugyan így a többi szénbányákhoz is, de elmond, hatjuk hogy gyái üzemeinkhez is sz el­múlt félév alatt sok új munkás került. Szén, az ipar mindennapi kenyere, szén nélkül nem járnak a motorok, leállnak a mozdonyok, nem működnek az erőmű­vek. A fejlődés szükségszerűen követeli meg, hogy bányáink több szenet adjansk oz országnak. 1951-es tervünk — de föl­emelt tervünk sikeres végrehajtásának kulcskérdése, hogyan tudjuk kielégíteni a növekvő szénsziikségletet. Széntermelé­sünk bár emelkedett, fejlődött, amelyhez hozzájárult augusztus 20-a, valamint a Bányásznap tiszteletére indított verseny, a bányák gépesítése —, de mégis sok bánya van a nógrádi szénmedencében is, amely -ok-sok tonna szénnel maradt adósa államinknak. A bányászaink helyt, állása a termelésben, valamint újabb gé­pek százainak a beállítása mellett szükség van arra, hogv az új dolgozók ezreivel erősítsük a bányászok sorait. Uj munkások büszkén és örömmel jót. tek, hogy a széncsata harcosaival. Pártunk egyik erős bázisával, a bányászsággal együtt, egysorban dolgozzanak fölemelt ötéves tervünk sikeres végrehajtásáért, Bányásznak fenni nagy hivatás, szép mesterség. Igaz. nem köntryü feladat — egész embert követel meg. A föld színe alatt kemény munkát végeznek, de ez adja meg a feladat, szépségét, minden­nap újra és újra meg kell vívni a harcot a természettel. Ha megkérdeznénk egy régi bányászt, elcserélné-e ezt a munkát más mesterséggel, azt mondana, hogy nem. De az új munkások közül sokan, — akik alig egy hónapja dolgoznak bá­nyáinkban — így vélekednek. Kinyási József szabolcsmegyei új munkás, aki HARCBAN A FELEMELT TERVÉRT A Breizler üvegcsiszoló brigád már a jövő évi tervén dolgozik A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói­nak november 7-re tett vállalását ki­váló eredmények követi. ScKrenk Fe­renc kehelyfuvó 154, Alics Gyula ke- nelyfuvő 153. Tarnóci Gáspár íep,átpré­selő 157, Durnyik Ferenc íesztpréselö 171, Szicsák György puL'rozó 172. Jan- csó Janómé pattantó 185, Kiszeli Ro­zália pattantő pedig 163 százalékos eredményt ért cl. Tervtoljesltésben Breizler Ferenc 7 tagú üvegcsiSEOió brigádja hajad, az élen, akik szeptem­ber 1-én már az 1952 február 24- i ter­vüket teljesítették. Ugyancsak az él­vonalban halad Nyulászi Bertalan ba- lonfuvó 5 tagú brigádja is, akik szep­tember 1-én már az 1952 január 14-i tervüket teljesítették. Nyalásai Ber­talan brigádja 196 százalékos termelés^ ért ei szeptember első fsiébsti. Bányászaink javaslataikkal segítik az évi terv teljesitését rendes ütemben mehessen « Megyénk bányászai a legutóbbi terme­lési értekezleteken hozzászólásaikkal se. gitették elő a több szénért folytatott harcot. Tiribesaknán a megtartott terme­lési értekezlet alkalmával ereszkékre, siklókra és munkacsapatokra felbontva ismertették a módosított tervet. így Tiri- besakír' minden dolgozója tudja, hogy tervének teljesitéséhez mennyi szenet kell kitermelnie. Az értekezleten Toldi Miklós arra figyelmeztette az üzem vezetőségét, hogy a hármas ereszkében a fenntartási munkálato­kat elhanyagolták és ez veszélyezteti a termelés folyamatosságát. Tarjám Sándor pedig arra hívta fel az üzemvezetőség figyelmét, hogy gondoskodjanak a harmadik ereszke kiépítéséről és a kettes osztó kijaví­tásáról, hogy mire a frontfejtés oda­ér, ütemben munka, Kossuth-táró üzemnél a termelési érte­kezlet alkalmával Oláh József és Godó sufi Ferenc arra hívta fel az üzemveze­tőség figyelmét, hogy a csapatokat á tér. melés fokozása érdekélten rendszeresen lássák el anyaggal, mert idáig az anyag­ellátás terén hiányok mutatkoztak. GMő sufi Ferenc Novodovszki csa­patát hívta Id versenyre a megnöve­ltedéit szénigények biztosítása érde­kében. A ménkesi üzemnél Czakó János a levegő megjavítását kérte. Szorospatakon ifj. Katona László a keleti vonalon tele­fon felszerelését javasolta, hogy az elő­forduló hibákat rövidebb idő alatt ki tudják küszöbölni. A műszaki vezetők a dolgozók javaslataira intézkedéseket tet­tek a termelés előmozdítása érdekében. Egy levél nyomában a Tűzhelygyár dolgozói között Szerkesztőségünkhöz Hegyi Kálmán, n tűzhelygyára építkezés dolgozójától levél érkezett, amelyben arra hívja, fel a, tűzhelygyári párt-, szakszervezet és műszaki vezetők figyelmét, hogy még nagyobb figyelemmel forduljanak az anyagtakarékosság felé, mivel naponta nagy mennyiségben kerülnek gyáron kívül olyan vashulladékok, »mely újra beolvasztásra alkalmasak. Ugyancsak nagy mennyiségben sremótgödörbé ke­rülnek az eszterga forgácsok is, ame’y szintén alkalmas lenne újrabeolvasz- tásra. Ezeknek a megtakarításával je­lentősen elő tudnák segíteni felemelt tervünk teljesítését. * Szerkesztőségünk Hegyi elvtárs le­velét azzal bővíti ki, hogy a vas anya­gon kívül uiég jelentős kokszmennyi­ség is kerül a szemétbe. A fönt emlí­tettek értékesítése nagyban elősegíte­né a vállalati önköltség csökkentését. Legyenek éberebbek tehát a vállalat politikai és gazdasági vezetői és te­remtsék meg annak a lehetőségét, hogy minden gramm megtakarított anyaggal erősítsék népgazdaságunkat. Hiba az is, hogy a Tűzhelygyárban az olvasztáshoz először a darabos kok- szót használták fel és most az apró tömelékekkel kell olvasztani. Ez aszal jár, hogy az apró koksz közé nem megy be a levegő, ezáltal nem olvad mcgfele’ően a vas, sőt előfordul, hogy befagy a kupolő és elakad a terme­lés is. Sürgős intézkedésre van szükség a káiyhamíiUelynéi is, mivel az összeállí­tott tűzhelyek halomszámra állnak a műhelyben. Gondoskodjanak a Tűz­helygyár vezetői, hogy a kályhamfi- bely és raktár közötti rész fedél alá kerülve, nagyobb férőhelyet biztosít­son. A tűzhelyszerelők véleménye sze­rint. ha megfelelő mozgási * le­hetőséget biztosítanak számukra, ter­melésük 10 százalékkal emelkedni íog. A kályhaműhely és a raktár közötti rész befedésével a késs tűzhelyeket mentesíteni tudjuk a megázástől, rozs- dásodástól, ami különben értéküket csökkenti. Az össseköiő fedelet, hulla- dékanyagbál, sőt rendes beruházással is érdemes megépíteni, mert ez, véle­ményük szerint, egy hónapon belül megtérül. m Nyerges János vájár ezévben jövő évi tervének első felét befejezi A mátranováki Gáti-bánya bányá­szai a termelési értekezleten a verseny továbbfolytatását vállalták. Nagy Ist­ván Balogh elhatározta, hogy csapata, val együtt ezévi tervét november 15- re befejezik, Batta Balázs és Herczcg Balázs december 15-re, Gscse E’emér cája pedig október 31-re vállalták évi tervük befejezését. Nyerges János első félévi tervének befejezését hatá­rozta el ezév végéig. A Yasötvözetgyárban Orosz Gábor javaslatára egy nappal csökkentik az üzem leállási idejét A Zagyvarónái Magyar Vasötvözet- gyárban megtartott termelési értekez­leten a dolgozók értékes javaslatokat tettek, hogy az üzemi termelést to­vább tudják fokozni. A Petőfi brigád termelési értbkezletén Batki Károly brigádtag aüt javasolta, hogy a le­szúró fát nyers állapotban használják, mert így élettartamát növelni tudják. Orosz Gábor pedig azzal fordult a brigád tagjai felé, hogy a 4 és fél napos üzemi leállást három és fél napra, csökkentsék, mert ezzel jelentősen emelni tudják a terme­lést. A szorszámraktáx termelési értekez­letén Pál Gyula arra hívta fel az üzemvezetőség figyelmet, hogy a csilleajtók hiányos zárszerke­zete miatt sok időveszteség van, mivel ennek elreteszelése nehéz­ségekbe ütközik, ugyanakkor je­lentős anyag elszőrődás mutatko­zik. Ezenkívül Kazinci Vi'mos kifogásolta, hogy a kő nagy darabokban kerül a kemencébe és ez gátolja a termelés fo­kozását Kammere Ferenc pedig a fa­szén kivizsgálását kéri, mivel atz olyán vizes állapotban kerül hozzájuk, hogy a termelés rovására rnegv. Tiribesaknán dolgozik azt mondja: „Már régen szerettem volna üzemben dolgozni. Amikor meghallottam, hogy lehet jelent­kezni bányásznak, örömmel mentem a tanácsházára és indultam el Nagybátony- ba. Az eltelt idő alatt még jobban meg­szerettem a bányamunkát. Most már egy­általán nem mennék vissza a mezőgazda, ságba dolgozni, hiszen oly sok szépség van a bányában.” Ahhoz, hogy ezek az új mukások minél hamarább mesterré legyenek a szakmájuknak, hogy még job­ban megszeressék a bányamunkát, min. denekeló’tt meg kell javítani az új mun­kások körében végzett politikai munkát. Nem elegendő csupán ünnepélyes kere­tek közt ezt megfogadni, nem elegendő az egyheti tanfolyam, ahol megismertetik a bánya rendészeti és más egyéb kérdése­ket. hanem a velük való foglalkozást rendszeressé kell tenni. Bányászmester­ség szép foglalkozás, megbecsült szakma. Pártunk és' kormányunk nagy odaadással gondoskodik a bányászokról. Százféle jelei vannak en­nek a támogatásnak, magasabb bér, hű­ségjutalom, ingyenes munkaruha, mun­kásszállók. munkahelyre, való szállítás, az étkezés, szórakozás lehetőségeinek bizto­sítása. Amilyen őrömmel jöttek Cegléd­ről, SzabalcsmegyébóT és a többi helyek, ről ezek a munkások, olyan örömmel es segítőkészséggel kell, hogy forduljanak feléjük a pártbizottság, a szakszervezet és vállalatvezotó'ség tagjai és a régi bányá­szok. Ezek a dolgozók még alig egy hó­nappal ezelőtt a mezőgazdaságban dolgoz­tak, s máról-holnapra nem szokják meg az új környezetet, az új életformát, az ipari munkát, az ipari fegyelmet. De ók a holnap öntudatos inari munkásai, kö­zülük fognak majd kikerülni az új szla- hánovisták, a Párt új harcosai. Neveljék őket állhatatosan, türelmesen, hogy minél előbb eljussanak a munkábaállástól — az igazi munkás öntudatig. Ha nem fogják megjavítani a politikai munkát, fönnáll az a lehetőség, mint a kezdeti időben, amikor mintegy 25 úi munkás önkényesen elhagyta munka­helyét. Fönn fog állni az a lehetőség, — mint ahogy az egyes dolgozók el is mon­dották —, hogy például akik 15-én Ceg­lédre hazamentek, úgy indultak el, hogy körülbelül 20—25 fő nem is fog vissza­térni. A hétfői nap folyamán, azaz. 37-’g még nem is érkeztek meg. Helyes kezdeményezés, hogy visznek ki kultúrcsoportot a szállásokra, de ezt rendszeressé kell tenni. Biztosítsák, hocv egy-egy régi jó vájár, sztahanovista men­jen ki közéjük s csoportosan beszéljék meg a bányamunka problémáit, segítsék jó, fölvilágosító munkával, elvtársi segít­séggel leküzdeni nehézségeiket. Ezt — mint Tóth Lajos és Kun Ferenc is elmon. dották — szívesen fogadják. Ne hagyják őket magukra, hanem mindennapos fel­világosító munkával formálják új emberré a munkásokat. A SzOT és a Bányászszak­szervezet elnökségének határozata köte­lezővé is tette és utasitotta a funkcioná­riusokat, hogy szervezzék meg a legény- szálláson, a munkahelyeken a rendszares nevsiőmunkót és a legjobb munkámódszerek ismerteié, sél. Vonjál: be őket szakszervezeti mun­kába, szocialista munkaversenybe. Isméi' tessék meg velük a bányaiparban dolgo. zók bérezési rendszerét, a végzett munka után járó kereset kiszámítását. Gondos­kodjanak a munkások kulturális cs sport­igényeinek kielégítéséről. Ez a felhívás megtörtént, csak következetesen végre kell hajtani n Nagybátonyi Szénbányáknál >s. Nem szabad várakozni arra, amíg ma­guktól jut eszükbe bekapcsolódni, hanem be kell vonni őket kulturális munkákba, tanulásba. Ezek a dolgozók olvassák a szállásokon lévő szakkÖnyveket, valamint szépirodalmi könyveket, de ahhoz, hogy megértsék, segítséget kell nyújtani szá­mukra- Sztálin elvtárs útmutatása ebben a kérdésben is komoly segítséget jelent munkájukhoz, amikor azt mondotta: ... . . perspektívát kell nyitni az új mun­kások számára, sarkalni kell őket arra, hogy előre menjenek, hogy felküzdjek magukat a sztahanovisták sorába”. Von­ják le az új munkások közül népneve] ő- munkába a példamutatókat. Ne tűrjék, hoírv éjszakánként érv pár iszákos ember közülük zavarja a többiek pihenését. Ma­mik is legyenek nevelők, s világosítsák fel ezeket a dolgozókat, hogy a termelő munka rovására megy, ha nem hagy is k társGka* pihenni. Magyarázzák nie £ a dől, gazoknak, horv milyen helytelenül gon­dolkodnak, akik el akarják bneyni mun­kahelyeiket. Világosítsák fel őket. ha ön­kényesen elhagyják munkahelyeiket. ?ok előnytől megfosztják magukat. E téren van tennivaló, mert ezeket a rendszabályokul még nem eléggé ism érleltél: az új dolgozókkal. Ha mi így foglalko­zunk e-'-kkel a dolgozókkal, akkor hama­rosan el foc érkezni, hogy olvan munka, sokká válnak, akik ragaszkodnak az üzemhez, szeretik szakmájukat, képzet­ten, odaadóan. fegyelmezetten, lelkesen, dolgoznak hazánk megerősítésén, felemelt ötéves tervünk végrehajtásán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom