Szabad Nógrád, 1951. augusztus (7. évfolyam, 32-35. szám)

1951-08-11 / 33. szám

1 SZABAT, noobad 1951 augusztus 11. „Azért rejtettem el az árút, mert gyűlöltem ezt a rendszert“ Tizenkét évre ítélték az árúrejtegetö mátraszelei kulákasszonyt Az áfurejtcgetésért letartóztatott Mol­nár Józsefné mitraszelci kulákasszony bünpcrét augusztus 3-án tárgyalta a bu. dapesti megyei bíróság .lónás tanácsa. Az acélgyári kultúrtemet — a tárgyalás színhelyét —- zsúfolásig megtöltöttek a gyárak, a bányák dolgozói és a fulvak parasztjai. A tárgyalás megkezdése előtt felhő- 1 borodul nézik azt a rengeteg árut, ami a kulákportán a földalatt és más rejtekhelyen indult romlása ik, vagy már meg is romlott. Pl. az 59 kg. mosószappan, 60 liter zsír, 25 kg. mez. Az 1200 méter textil és a 320 pár cipő nagyrésze is 40—50 száza­lékot vesztett értékéből a rejtegetés miatt. A tárgyaláson résztvevők felháborodása még csak fokozódott, amikor látták azt a nyegleséget, azt a hallatlan cinizmust, mellyel az elnök kérdéseire felelgctett. Ahogy elmondta: azt tartotta, hogy inkább romoljon meg minden, de a bányászoknak akkor sem adják ki, mert ők gyűlölik a munkásembere­ket, gyűlölik ezt a rendszert, mert most azok a munkások és parasztok vezetik a községet, irányítják az or. szagot, akikkel azelőtt szóba se áll­tak. Arra a kérdésre, hogy miért nem hozták forgalomba a felszabadulás előtt elrejtett árut és azóta is a számukra kiutalt áru­mennyiség egy részét, arcátlanul mond­ja: — „Azt gondoltuk, hogy rövidesen megváltozik ez a rendszer és minél több áruval akartuk segíteni a visszatérő régi rendet. Igv mindig csak azt adtuk el, ami már romlani kezdett. Azt mondtuk a bányászoknak, hogy nincs, nem lehet most semmit kapni, nem úgy van, mint a múltban. Később aztán már a rom­lás előtt álló árut sem hoztuk forgalom­ba.” Nehezen tudta Jónás tanácselnök lecsillapítani a tárgyalásra ■ összegyűlt dogozók mérhetetlen felháborodásának a kitörését akkor is, amikor az ügyész kér­déseire azt a választ adta: „Azért rejtettem el az árut, hogy a munkásokkal megutáltassam ezt a rendszert, elégedetlenséget szítsak.” Évekig alakoskodtak Molnárék. ügy jártak, hogy Mátraszele dolgozói az£ hit. ték, semmijük sincs. A fölvonult tanuk is mind ezt mondják. Handó Balázsné bányászasszony elmondotta például, Mol­nárék arról panaszkodtak, hogy milyen szegények. Molnár József tőle kért foltot a nadrágjára, azt mondotta, hogy még az sincs neki. Jfj. Yinczc Józsefné, aki­nek férje bányászból lett katonatiszt, el­mondotta a többi között, hogy most már tudja, világosan látja, ezek a kuperkedő hulákok azért öltözködtek szegényesen, hogy félre­vezessék a dolgozókat, hogy szánal­mat keltsenek maguk iránt. Annak dacára, hogy több mint 50.000 forintot találtak nicg nála, el akarták hi­tetni. hogy nincs pénzük, azért nem tud­ják kifizetni a 3.300 forint adóhátralékot és Molnárné, amikor az urát a már előbb megtalált árurejtegetés miatt 2 évi íegy- házra és 1000 forint pénzbüntetésre ítél­ték, kérte, hogy mivel egyáltalán nincs jövedelmük, négyszerre fizethesse ki. Most, hogy leleplezték, látta, hogy nem tagadhat tovább, kitört belőle a nápellcni gyűlölet. Levetette az álarcot és megmutatkozott valódi mivoltában. Mint ahogy Rapcsák Béla ügyész mon­dotta, nem valami különleges embertípus Molnárné. Kulák ő, a kulákoknak min­den jellemző tulajdonságával. A falu nép ma­piócái ők, akik mindig a dolgozó ellenségei voltak. Mint ahogy azt ö ga bevallotta, gyűlölik ezt a rendszert, mért nem lehet a nép verejtékén gazda­godni. Cinikusan fejtegeti: „A múltban lekötelezettünk volt a csendőr, a jegyző, az egész járás, ha pénz kellett nekik, mi adtunk, litt a községi pénztárban nem volt pénz, oda is mi kölcsönöztünk, mert ne­künk volt sok. A háború, alatt már azt sem tudtuk, mennyi pénzünk tan.” Gyűlöli a kulák ezt a rendszert, mert már nem harácsolhat. Ma Málraszelén is — mint az ország minden más köz. ségében és városában — a három- és az ötéves terv akotásai állanak: az új tanácsháza, amelynek felépítésére 125 ezer forintot fordítottak, a 200.000 forint beruházással épült új napközi otthon és óvoda. A főutat 300.000 forint költség­gel építették újjá. A mozira 50.000, vil­lanyra pedig 180.000 forintot fordított a nép állama. Még sokáig lehetne sorolni, hogy mit kapott és mi mindent kap a község ezután az épülő szocializmustól. Mátraszele tanácsának vezetője és a köz­ség valamennyi vezetője, mint az ország minden helységében, a dolgozó nép gyermeke. Tóth Sándor tanácselnök bányász volt. s A bíróság teljesítette az Alkotmányban foglalt kötelességét, amely szerint a Ma. gyár Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biz­tosítják a népi demokrácia állami, gaz­dasági és társadalmi rendjét. Az Ítélet szerint Molnár Józsefnét összbiintetésiil 12 évi börtönre és közügyektől 10 évi el­tiltásra, valamint vagyonelkobzásra. Mit- raszelébó'l 5 évre szóló kitiltásra ítélték. Kultúragitációval segítsük a Legyűjtést, a többi felad átok ne jelentsék a kul túrmii oka lebecsülését „Nyilvánvaló, hogy a kultúrforradalom feladatai nem öncélú feladatok, hanem alá vannak rendelve gazdasági cs po'i tikai jő feladatainknak és kölcsönhatás­ban tannak velük”. — így jellemezte kultúrforradalmunkat Révai József elv társ. Pártunk If. Kongresszusán, Ott, ahol megértették Révai elv társ útmutatását, a kultúrmunka szerves ré­sze lett az elért eredményeknek. - Ki­mondhatjuk, hogy megyénk néhány helységében megértették ezt a munkát. Kalló községben például a falunap al­kalmával azon túlmenően, hogy a falu népe előtt ismertették a terménybe- gyüjtés eredményeit cs hiányosságait, könyv- és terménykiállítást rendez­tek. A kiállítás alkalmával körül­belül 25 darab könyvet adtak el. Nagy sikere volt a termény kiállításnak is, ahol nemcsak Kalló község termé­nyei voltak kiállítva, de a szomszédos községeké is. Erdőkürt községből kül­döttség ment az ünnepségre. Vidám táncmulatság követte az. ünnepséget. A kiállítás díszítésein a begyűjtésben élenjáró dolgozók neveit népszerűsítet­ték. Hasonlóan ünnepi hangulatban zajlott le a pásztói falunap is. A faluaapot alapos előkészítő munka előzte meg. A tömegszervezetek munkatervet készítet­tek és ennek alapján ’nlgoztak. Az ün­nepély színhelye a Hősök tere volt, amit az MSzT aktívái és a földművesszóvel- kezet dolgozói dekoráltak fel. Mások a szemléltető táblákat helyezték el. amin ismertették a község dolgozóival az elért eredményeket. Dicséretes mun­kát végeztek a járási kórház dolgozói is, A falunap kimagasló eseménye ttolt, amikor Mar kő Mátyás 5 holdas dolgozó paraszt a kultúrcsoport es a népi zenekar kíséretével felesle­ges terményét cséplőgéptől egyene­sen a szövetkezeti magtárba szálli- m tóttá. „ Nagy sikere volt a terménykiállí'ásnuk is, ami egyúttal tapasztalatcsere volt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a tszcs dolgozói között. Rigó János- né, a pásztói Szabadság tszcs tagja az egyik egyénileg dolgozó gazdának azt mondta el, hogy milyen módszerrel ér­ték cl a holdankinti 25 mázsás őszi árpa termést. Július 15-cn Nagyoroszi községben a jó szervezés eredményeként a gabonabegy üjtés sikere érdekében szá­mos dolgozó paraszt pái-osversenybe lé­pett egymással. Jólsikerült Nógrádsáp községben is a július 22-i Szabud Föld vasárnap. A megyei kuli árversenyen jól sze­replő mátraszöllösi kultúrcsoport még lendületesebb munkával, bizo­nyítja he, hogy a kultárversenv :n elért sikerüknek komoly alapja volt. Július 29-én Karancsalja és Karancs- keszi községekben vendégszerepeltek, ahol a nagyszámú közönség előtt nívós műsort adtak. A felsorolt eredmények abból fakad­nak, hogy a Párt és a tömegszervezetek vezetői kellő mértékkel, súlyának meg­felelően értékelik a kultúrmunkát. I)e helytelen lenne, ha az. eredmények mellett nem látnánk meg a hibákat, amik talárt nagyobbak az elért eredmé­nyektől is. A kultúra lebecsülése néhány ki­vételtől eltekintve mindennapos je- , len ség megyénkben. , Néhány jellemző példa erre. A DISz Központi Vezetősége a VIT tiszteletére augusztus 4-től 14-ig könyv agitációs bét szervezésére hívta fel a megyei DISz bizottságok figyelmét. Feladatul nzt tűz­ték ki, hogy a nem olvasó fiatalok 50 százalékát beszervezik rendszeres olvasó nak. A salgótarjáni körzeti könyvtár egyik munkatársa meg is beszélte a megyei DISz bizottsággal, hogy a fel­adatot közösen oldják meg. A megyei DISz bizottság később meggondolta magát és mivel Kun­jainkban. elsőbb feladat a gabona- begyűjtés és nem a kultúrforrada­lom vitele, elfelejtette kiértesíteni az alapszervezeteket a könyvagilációs hétről. ( Takács Albert, a szécsényi járási tanács népművelési ügyvezetőjét — miután a gab on a begy üjtés központi kérdés — a begyűjtés vitelére állították, de mivel nein mondták neki, hogy a munkát a maga vonalán kultúragitációval segítse — teljesen megfeledkezett, hogy kultúra is létezik a világon, mely segítséget ad a begyűjtéshez. Cserhátsurinyban miután Isszák Pál népművelési ügyvezető bevonult, meg­szűnt a lendületes kultúrmunka. Még nagyon sok falusi ügyvezetőről Írhatnánk, akik azért, mert sok a nun- ka, elhanyagolják a kutúrális kérdések kel való foglalkozást. Kultúrmunkásaink állandóan tanul mán V ozz.á k Révai elv­társ, a kul túrforradalomról készült Írá­sait és értsék meg, nem öncél a kultúr- miinká,’ hanem á szocializmus építését kell szolgálnia. Ezt kell, bogy megértsék tanácsaink és kultúrmunkásaink. A kultúra tehát nem öncél, hanem fegyver kezünkben az előttünk álló feladatok sikeres megoldásáért fi, lyó harcban. A jó eredmények továbbfejlesztésével, hibák kijavításával induljon meg me­gyénkben az életet előrelenditő pártos kultúrmunka. Hogyan harcolunk a másod vetési terv sikeréért? Megyei viszonylatban jó credménvt ér­tünk el a járások között a másoJvetés teljesítésében. A levelem megírásának napján 55 százalékra állunk a tervelő­írás teljesítésével. Az alábbiakban sze­retném összefoglalni munkamódszerün­ket, bogy a többi járások, tanácsok és községek is fel tudják használni tapasz­talatainkat Mint minden munka, így a másoJ­vetés sikeres végrehajtása is a tervsze­rűségen alapszik. Ezért a mi járásunk te. rülelén először is fölmértük a reális vetőmagszükségletet és még május vé­gén, július elején, biztosítottuk a vetőmagok szétosztását, pontos leszállítását. Nagy súlyt fektet­tünk arra, hogy a községi tanácsok ál­landó mezőgazdasági bizottságainak tagjai valamennyien kivegyék e mun­kából részüket és felkutassák a .őr­ségükben levő rejlett vetőmagta taléko- kat, Ez nem volt hiábavaló, amit az is bizonyít, hogy a nógrádmarcali állandó n czőgazdasági bizottság tagjai albizott­ságot szerveztek a vetőmagtartalékok fel. kutatására, gazdagyülést hívtak össze, ahol a gazdákkal közösen megtárgyalták, hogy mennyi vetőmagra lenne szüksé­gük. Ezen a gazdagyűlésen a gazdák el­mondották. hogy az egész másodvetési tervüket saját kukoricavetőmagjukkal maradéktalanul biztosiam tudják. De jó munkát végzett ezen a téren nz érr-k- vadkerti állandó mezőgazdasági bizott­ság elnöke is, aki a megérkezett vető­magokat az állandó bizottság tagjaival együtt azon dolgozó parasztoknak iszlnt- ta szét, kik vízkárt, vagy elemi csapást szenvedtek és kisgazdasággal rendelkez­nek. de nem tudták volna végrehajtani vetőmaghiány végett másodvetési teivü- ket. Az aratás ideje alatt nagy segítséget kaptunk a járási pártbizottságtól és a községi párttilkároktól és a nép­nevelőktől. A népnevelők elmondották a dolgozó parasztoknak azt, hogy a má­sodvetés által a gazdák több takar mányhoz jutnak. Ez a többtakarmány író­dét és lehetőséget nyújt arra, hogy ál­lattartásukat, az állat létszámát megnö­veljék. ami jelentős trágyatöbbletet fog biztosítani a gazda számára, amelyen keresztül jobban tudja gondozni a föld­jét, fokozhatja terméshozamát, nő gaz­daságának jövedelmezősége is. Községi tanácsaink ezen túlmenően még június folyamán minden egyes gazdával megállapodtak a birtok nagy­sága és az állatlétszámának megfelelően a másodvetési terület nagyságában. így minden gazda előtt világosan áll, meny­nyi másodvetési növényt kell vetni. Ez a módszer megkönnyítette magát ar, el­lenőrzést is, mert bármikor meg lehe­tett kérdezni a gazdától, hogy mennyi­ben tett eleget vetési kötelezettségének. A kulákokkal tanácsaink közölték, hogy összes szántóterületük 25 százalékában kötelesek másodnövényt termeszteni. A kulákoknál semmiféle kifogást nem fogadtunk el, mert a tények azt bizo­nyítják, hogy február hónap óta a já­rásunk területén lévő kulákoknál csök­kenés állott be az állatok létszámában. Nagy segítségre volt munkánkban kor­mányzatunknak az a rendelkezése, hogy a másodvetési növények után beszolgál­tatni nem kell. Ezt agitációs munkánk­ban magunk és a népnevelők is jól fel tudtuk használni. A rendelkezést ismerve s elmondva a dolgozó parasztoknak, Csá­bi József csitári lakos még azon e. na­pon egy fél hold kölest és több mint negyedhold tarlórépát vetett. Számos helyen dolgozó parasztjaink vonakodtak a tarlórépa vetésétől, mert még czicláig kevésbé termeltek. Ezeken a helyeken — Patakon, Érsekvadkertcn, Bereden _. r ámutattunk, ahol már tarlórépát termel­tek, milyen eredményt értek el. A föld- művésszüvetkezeteket is bevontuk és amikor a gazdák mentek vetőmagot vá­sárolni, ismertették a takarmányrépa termesztésének az előnyét és annak megmunkálását. Ez a módszer bevált, mert csaknem valamennyi gazda vásá­rolt köles és mustármag mellett tarló- répa ma got is. Ternidőcsoportjaink, mint általában minden munkában, ebben is élenjártak. Már július közepén az előirányzat te­rületének több mint felét tejJesítették. Elvetésre került 200 kh. fölül köles, mustár, pohánka, tarlórépa, csalamídé és rövid tenyészidejű kukorica. A tszeck- nél az eredményt azáltal értük el, hogy a learatás után a keresztberakott kévék között a gépállomás traktorai már más­nap hozzáláttak a szántáshoz. E hónap első napjaiban a járásunkban lévő ter- mejó'csoportok mindegyike 100 «zá_a- lckra teljesítette másodvetési tervét. A balassagyarmati Előre-csoport _ amdv a Szabad Népen keresztül kritikát ka­pott a munkájában mutatkozó lemara­dásért, magáévá tette a kritikát és a másodvfetési tervet 200 százalékra teljesítette Említést kell tennünk a lemaradt köz­ségekről. Cscrháthaláp, Iliny, Dcber esénv, Terény községek * tervelőirány­zatnak alig 5—10 százalékban tettek ele­get. Ezen községek dolgozói vegyenek példát Hont, Deitár, ftrsekvadkert, Dré- gelypalánk, Patvarc dolgozó parasztjai­ról, akik másodvetési tervüket 100 szá­zalékban teljesítették. A lemaradt köz­ségek pártszervezetei, tanácsai, állandó mezőgazdasági bizottsági tagjai és ön­tudatos dolgozó parasztjai legyenek se­gítségünkre, hogy végrehajtsuk járásunk másodvetési tervét és együttesen harcol­va, győzelemre vigyük a kétéves illat­tenyésztési tervet. Bercsényi Miklós fó'agronómus, balassagyarmati járási tanács A Népnevelők Kiskönyvtára kiftre- génysorozatnak legújabban két száma jelent meg. Sötér István :,Egv özvegy- asszony élete“ című kisregénye özv. Paragi Mihályné, a szegedi lextilkom- binát .munkásnőjének küzdelme» életét tárja elénk. A kisregény ára: 1 forint 50 fillér. Zsolnai Vilmos: ,,Benedek Péter élete“ eímmet a, Rákosi Müvek egyik kiváló dolgozójáról írt kisregényt. — Ara: 20 forint. MINZARIPOV, AZ URÁLI BÁNYÁSZ N TI TI ANY EVVEL EZELŐTT a Tatár Auto, inon Szovjet Köztársaság Novo-Dcrnkino nevű fa­lujából az Uraiba érkezett Nigmadzsan Minzaripov. Szenvedélyesen vágyódott arra, hogy bányász le. gyen. , Es Minzaripov először a Szcveremrahzk bánya, jában ve'te kezébe a- perforátort. A szakmai tanú. lás, a seiakdnovi módszerek, amelyeket nagy bűz. galoir.-mal átvett, hozzásegítették: a furókezelőt szalma, elsajátításához. Minzaripov a furókezelői munkás lett, elhatározta, megváltoztatja munka, módszeréi, hogy munkájában magasabb termeli, kenységet érjen el. — Gondolkodni kell a paszta fúrásának meg­gyorsításáról — mondotta egyszer társainak, Nigmadzsan tanácskozásra ült össze Ni fon táv. val, a lánya főmérnökével. A mérnök támogatta a fiatal fúrógépkeselöt, aki most már új módszer szerint kezdte végezni a fúrást: a kirobbantott kő­zetek fölé állt. s nem várta be as érc teljes el- távolítását a fejt élőhelyről. Minzaripov munkacsoportja, mihelyt leeresz­kedik a. hányábaazonnal hozzálát a in unkához. Amíg 6 kőzetet nem takaríto'ták el. a bányászok felmennek rá és kezdik fúrni a pászta felső részét, hogy azután, amilyen mértékben a fejtőhely fel­szabadul, kirobbantott kőzettől, áttérjenek a kö. zópső cs talpréteg fúrására. A kézi perforátorök pobjedit lapkákkal eUá. lőtt fúrói belemélyednek a mészkőbe cs legyőzve •> kemény kőzetek ellenállását, mélyrehatóinak és fo. kozaUsan vertikális,- ékalakú rést vájnak. , A E1EOBBANTAS IDEJÉT és a fejtőhely. nek gázoktól, porttól való kiszellőztctését használja fel a munkacsoport pihenésre és ebédelésre. Az új munkamódszer erőteljesen meggyorsította a tárna, nyi’ást. A kifejtett kőzet eltakarításának késieké, dése azonban fclartóztatia az elővájári munkát. Ekkor Minzaripov Kosztin mérnökkel együtt beve. zetto a kaparólapátokat, a, rakodó gépet és alkal­mazni fezdéék « pneumatikus váltót; amelynél a csillék kikerül hetik egymást. Egek az újítások M kitűnő eredményeket hoztak. A tárnanyi'ás 24 óránkénti teljesítménye a brigádban 10—11 méterre emelkedett. Minzaripov nem szereti a kampányszerű rohammunkát. Íme egy erős mcszküzethez ju-'otiak. Az ilyen kőzeten 40 lyukat is kell fúrni a robbantáshoz. Só—SO helyett. Ezenkívül az ilyen kőzetet rosszul lehet robbantani, mindig megmaradnak egyes sziklák. De a kommunista Minzaripov arra törekszik, hogy me csökkentse az ütemet és a munkacsoport tovább nyomul előre, s tartja magát a munkaszervezés, nek a lámanyitó brigálban gyakorlatilag kidolgo. zott rendszeréhez. A brigád 3 munkacsoportból áll, amelyek élén Nigmadzsan; Szemjon Dubovszkij és Araszlan Atlaszon állnak. Az egyik munkacsoport folytatja a másik munkáját, egymást felváltva. Mindegyik munkacsoport a műszak alatt két ciklust végez, 24 óra alatt tehát a; egész brigád ti ciklust teljesít. Minden munkacsoport 7 tagból áll, hatan dolgoznak, a hetediknek pihenő napja von ügy, hogy az egész brigád a hónap minden napján dolgozik. AZ EBÉDSZÜNET UTÁN a hatalmas menta, látótokkal kiszeUőztctctt fejtőhelyeken n munkák második ciklusa ugyanabban a szintben folytatódik, min‘ az első ciklus, Minzaripov munkacsapatát Dubovszkij munkacso. portja váltja fel s megkezdődik az új műszak. Minzaripov meg van győződve, hogy Szemjon Da. bovszkij; akivel már hosszú évek óla dolgozik — nem csökkenti a tárnanyitás ütemét.. Es valóban, a versenyben Dubovszkij munkacsoportja egyvonal- ban halad Minzaripov munkacsoportjával, sőt néha még meg is előzi. — Ez jó is van — mondja Minzaripov ■—t csak hadd menjen előre; mi pedig majd igyekszünk utolérni és túlszárnyalni. Végeredményében ez az egész nép hasznára válik. Minzaripov brigádveze'6 szigorúan betartotta n munkaszervezést, a hatciklusos grafikon alapján személyesen ellenőrizte a gépeke* és keresztülvitte a komplex gépesítés maximális kihasználását. Mind. cs és a munkacsoport tagjainak kölcsönös felese. lehetőséget elérésére és rélhetőscge az egyes műveleteknél vyujio't magas munkatermelékenység ezzel egyszersmind arra, hogy Többszörösen meg­gyorsítsák egyre újabb fejtChclyek kiaknázásánál^ megkezdését. Egy hónap alatt a fúrósok 269 méter hosszú tárnát nyi'ottak egyetlen fejtőhelyen, amivel tava. lyi rekordjukat 15 méterrel túlszárnyalták. Mit jelent ez a szám: 269 folyóméteres tárna egy hónap alatt egy fejtőhelyen/ Azt jelenti, hogy a bányászok egy hónap alatt több, mint 8 normát teljesí'ettek. ], NAGY ÜNNEP EZ az elövájáróknak, arcuk örömet sugároz, a szemük ragyog. NigmadzsanI meglátogattál: társai o thonában. Uj háza már messziről látható, közelről pedig egyenesen vado­natújnak tetszik. Az ércbányaigazgatóság teljesen ellátta a bányászt építőanyaggal, adott neki épl. tcszeti tervet és egyebekben is szolgálatára állt. A vendégek köriilülik az asztalt és beszélgetni kezdenek. Visszaemlékeztek, hogy mivel kezdték és hogyan érték el az első gyors teljesítményt. Es a brigád tagjainak szeme előtt elvonul egyúttal bri­gádvezetőjük életútja is. Az egykori bojtárgytrek- bői nagy ember lelt, aki bátor munkájával az or­szágban becsületet és dicsőséget, vívott ki magi. nak. A bányaki termelés gyors módszereinek kidől, gozásáért és bevezetéséért. Minzanpovot Sztqlin. díjjal tün'ették ki. 1947-ben belépett a Kommu­nista Tártba, majd beválasztották a városi párt- bizoitsáz tagjai közé. Moszkvából leveleket kap a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsán tél, amelynek tagja, SzvcrdJovszkból pedig megM. vast kap a területi szovjet plenáris ülésszakára.; amelybe a 68. választási körzet választotta be. — Munkában elért sikeréért két éremmel tüntették ki, nem rég megkapta az „Érdemes Bányász“ címet. MEG SOKKAL TÖBBET érhetünk el. Telje, síteni fogunk mi még 300 métert is.' — mondja meggyőződéssel Minzaripov és társai»tudják, hogy ez így is lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom