Szabad Nógrád, 1951. augusztus (7. évfolyam, 32-35. szám)

1951-08-18 / 34. szám

r 3951 »ugrusztu* IS. S55ABÄB HOÓBÁT»------ 5 P ártmunka tapasztalatai ^ JAVÍTSA meg az agitácsós munkát AZ ÉPÍTÉSZETI PÁRTSZERVEZET # A tömegek körében végzett ngitú- hiénák, mint olyan szükséges o'őíelté- Ulnek, amely minden politikai, gaz. ősségi feladatoknak sikeres megoldá­sát biztosítja, rendkívül fontos jelen­tősége van. Pártunk Politikai Bizott­sága ezért határozatot hozott az agi­táció® munka megjavítására. Ez a ha­tározat világosan megmutatja az ági. túeiós munka megjavítóiénak lehető­ségeit. Megyénk legtöbb üzemében azonban már megfeledkeztek a Poli­tikai Bizottíp.g határozatáról, nem ta­nulmányozzák azt és így egyes he­lyeken az agitációs munka, lebecsülésének ( jelei mutatkoznak. A Salgótarjáni Bányavidéki Építé­szetnél nem tartanok rendszeresen agitációs értekezleteket. A központban aira hivatkoznak, hogy az építkezé­seknél tartják, az építkezéseknél pe­dig úgy mondják, hogy a központban szokott lenni az agitációs értekezlet, így természetesen az agitációs munka nem lehet kielégítő a Bányavidéki Epitészetnól. Egyetlen építkezésnek sincs harcos, kinevelt agitátorgárdája. Székácsok Zoltán, n, vásártéri építkezés párttit­kára elmondja, hogy 11 népnevelőjük van, de ezek még a népneve'őértekez- lcteken sem szoktak felszólalni. Meg­hallgatják az előadót, de a minta- területen nem tesznek eleget megbí­zatásuknak. A kollégiumi építkezés­nél pedig, ahol három szakban dolgoz­nak, mindössze .7 népnevelő van nyil­vántartva. Ezek közül Farkas György népnevelő űgv emlékszik, hogy két hónappal czo’őtt volt népnevelőértc- kezlet. Csillik Teréz pedig azt mondja, hogy mór nagyon régen volt népne- velfiértokozlcten. Hiba az, is, hogy a népnevelők között, nincsenek fel­osztva a munkacsoportok, amelyeket rendszeresen látogatnának, vagyis a véletlenre van bízva a felvilágosító munka. Do vájjon, hogy tudnak .felvilágo­sító munkát végezni olyan népnevelők, akik maguk sincsenek tájékoztatva a napi politikai és gazdasági kérdések­ről Nem végezhet jó munkát az az agitátor, aki tc'jesen mngárahngyatva végzi munkáját. Az agitációs munka célszerűsége és hatásossága elsősorban attól fiigg, hogy a helyi pártszerveze­tek helyesen és rendszeresen irányít­ják-e az agitátorokat? Nem irányíthat jól Szántó István, a megyeházi épí'- kezés párttitkára, aki még a vezetőségi értekezletekre sem jár el rendszeresen. Ennek következménye az is, hogy a megyeházi építkezésnél a népnevelők nem ismerik fc'adatukat. Nem tudják mozgósítani az építkezés dolgozóit a gyűlésekre, az adott politikai és gaz­dasági feladatok végrehajtására. A Bányavidéki Építészet már két hónapja mindennap szállítja haza Endrefalva, Kagylóé, MegyCr és a többi községek dolgozóit, do még senki nem gondolt arra, hogy a mank&sszállltő autókra agitátorokat állítsanak be. Nem fo­lyik felvilágosító munka n.z építészet szállásain sem. A Bartók Béla úti női szá'láson 24 női munkás lakik. Min­den lehetőség meg lenne arra, hogy nevelésben, oktatásban részesítsék őket. ügy emlékeznek, hogy valami­kor télen keresték fel őket vetítőgép­pel, azóta senki sem nézett feléjük. A józsoftolepi szá'láson is hasonló a helyzet. Sem szakmai, sem politikai {iktatásban nem részesítik őket a szál­lásukon. Felelősség terheli a pártszervezőt, de a városi pártbizottságot is, akik nem gyakorolnak kellő ellenőrzést az agitációs munka felett, nem tartják nyilván az agitátorok számút és nem irányítják az agitátor kollektívák munkáját. Az agitációs munka szétesésének nagy része van abban, hogy a válla­latnál nagy a munkásvándor'ás. Ugyan­csak sok köze van ahhoz is, hogy a vállalatnál a második negyedévben 5958 igazolatlan müszakmulasztás volt. A második negyedévben mu'asztofit műszakokkal egy 48 lakásos épület kőműves munkálatait lehetett volna. elvégezni. A jő felvilágosító munka nagyban e'ősegítcné a munkafegyelem megszilárdítását és fegyelmezett mun­kával esökentoni tudnák a 1Ö0 száza­lékon alul teljesítők számát is. A má­sodik negyedévben a Bányavidéki Építészetnél 1134 fő teljesített 100 száza’ékon alul, s ha az igazolatlan müszakmulasztást és a 100 százalékon alul termelők munkáját összegezzük, megállapíthatjuk, hogy pontosan ez hiányzott a Salgótarjáni Bányavidéki Építészet második negyedévének tel­jesítéséből. A Bányavidéki Építészet pártszer­vezetének legyen feladata a Politikai Bizottság határozatá­nak alapos megismerése. Vegyék kezükbe és irányítsák a munkahelyek és szál­lások, de az antóagitáció munkáját is. Gondoskodjanak arról, hogy necsak a nappali, hanem az éjjeli műszakokban is — amikor leg'azább a munkafegye­lem — ott legyenek a Párt harcos agitátorai. Minden héten tartsanak értekezletet az agitátoroknak, tájé­kozassák őket rendszeresen n. politikai és gazdasági feladatokról. Számoltas­sák bo a népnevelőket a végzett mun­káról és konkrétan szabják meg a további feladatokat. Menjenek el a munkshelycken megtartandó agitációs értekezletekre, ellenőrizzék az előadá­sok színvonalát, s itt adjanak közvet­len útmutatásokat is a népnevelők nnutVájóhoz. Neve'jék, oktassák, von­ják be az oktatásba a népnevelőket. A. munkahelyi pártszervezetek titká­rai újabb, friss erőkkel töltsék fel az agitációs csoportot, de gondoskodjon arról is, hogy minden, agitátornak meglegyen a külön csoportja, ahol a felvi'ágosító munkáját végezheti. Gon. doskoőjon ar.ról, hosjjr az építkezés miden dolgozójához »társson a népne­velők fölvilágosító szava. így szilárd, eleve« kapcsolatot tudnak teremteni a %itáakörükbe tartozó do'gozókkal, s minden percben mozgósítani tudják a politikai és népgazdasági feladatok elvégzésére. Az amerikai imperializmus koreai gaztettei As elmúlt héten részleteket kör zöltünk az amerikai- -és lUzinmamsia. csapatok koreai gaztetteiről szóló jelentésből, amelyet az erre a célra alakított nemzetközi nöbizot lséig adott ki. Az alábbiakban újabb részleteket közlünk a jelentés V. fejezetéből. ÚTJA KÖZBEN a küldöttség Phen. jan, Kang-Tong és Szang Tong város mellett halad el. Ezek a városok csak­nem teljesen rombadöltek. A melegfor- rásairól nevezetes Jangtok városa rom­halmaz, amely fölött csak néhány rom­ba dóit ház csupasz falai merednek az égnek. Az egyik útelágazás baloldalán a középiskola romjai láthatók. A bi­zottság tagjai éjszakánként földjeiken dolgozó parasztokat láttak: nappal az amerikai repülőgépek támadásai miatt nem dolgozhattak. A bizottság tagjai megjegyzik, hogy minden földet gondosán megműveltek. Manzon Riban a parasztok elmondták a bizottság tagjainak, hogy határidő előtt teljesítették a tavaszi mezei mun­kák állami tervét, noha munkájukat éjszaka kénytelenek végezni. A falu körül, a lejtős hegyoldalakon a bizottság tagjai az amerikai gyujtó- bombák által felégetett nagy erdőterü­letet "'láttak. Az amerikaiak a hegyekre, erdőkre, szántóföldekre és falvakra egyaránt gyujtóbombakat szórnak. Manzon Rí lakosai elmondották a bizottság tag­jainak, hogy az amerikai repülőgépek egyedül május 23-án éjszaka 3 bombát dobtak a falura, aminek következtében több ház rombadőlr. KIM SZENG IR FÖLDMŰVES a következőket mondta el a bizottság tag­jainak: Manzon Ri falu 1950 október I 1-től december 5-ig volt amerikai megszállás alatt. A falut az amerikaiak ötnapos harc után foglalták el, de köz­ben a koreai néphadsereg gyűrűjébe kerültek. Az amerikaiak állásaik meg­erősítése céljából felgyújtották a kör­nyékbeli erdőket és börtönbe zárlak a lakosság közül mindenkit, akinek nem sikerült elrejtőznie. Erre a célra ideig­lenes börtönt létesítettek magában a faluban. Néhány nap múlva az ameri­kaiak több asszonyt kiengedlek. Az asszonyok a hegyekbe menekültek, vagy lakásuk romjai közt rejtőztek cl. A meg­szálló mintegy 500 embert tartóztattak le. ebből 54-et megöltek. 76-nt Von- szanba hurcoltak. Az utóbbiaknak mindeddig nem akadtak nyomára. Az amerikaiak minden bebörtönzött nőt összevertek: 20 nőn erőszakot követtek el. Kim Szeng ír azt állítja, hogy az amerikaiakkal csupán néhány délkoreai volt, ezek tolmácsként működtek, liszin- m an ist a katonák egyáltalán nem voltak köztük. A Manzon Kitől 14 kilométerre fekvő Kum Ri faluban az amerikaiak kézigrá­nátot dobtak az óvóhelyre, ahol a falu lakosai rejtőztek. Kilenc embert — öregeket, asszonyokat cs gyermekeket — megöllek. AZ ELLENSÉG ELŰZÉSE UTÁN a falu lakosai kiásták az amerikaiak ál­lal meggyilkolt emberek holttestét és megállapították, hogy az áldozatokat a következő módszerekkel ölték meg: robbanótöltényt dugtak a szájukba, fej­szével széthasították a koponyájukat, vagy élve temették el őket. Az amerikaiak röviddel a visszavonu­lásuk után gyujtóbombákkal felgyújtot­ták a falut. A leghevesebb bombázás 1950 december 15-én és 20-án volt. E bombázások során elpusztult Csen Ki. Szón egész családja (10 ember), köztük 7 gyermek és repülőgépekről 10 em­bert (köztük négy gyermeket) géppus­ka tűzzel öltek meg. Kiin Puh-Csen, 43 éves asszony, négy gyermek anyja elmondta, hogy az amerikaiak azzal az ürüggyel üldözték a falusiakat, hogy kommunisták. Kim Puh-Csen férjét, aki a falusi Népi Bi­zottság elnökhelyettese volt, az ameri­kaiak letartóztatták, hátát és fejét hu- sárggíil és puskatussal ütötték, majd A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugatnémetország minden tájáról Berlinbe sereglett fiatalok százezrei vasárnap már a kora reggeli órákban felsorakoztak a zászlókkal és feliratos táblákkal díszített utcákon. A huszon- uégyes sorokból álló végeláthatatlan menelosztopok nyolc órakor indultak el a Marx—Engels-tér felé, alvói inda]mos tribünökön a VTT külföldi résztvevői helyezkedtek el. A teret cs tribünöket Sztálin és Wilhelm Bicék nagyméretű arcképei; a világ valamennyi nemzeté­nek lobogói és jelmondatok díszítették. A díszemelvónyon foglalt helyet Vvil. heim Pieck köztársasági elnök, Oltó Grotewohl miniszterelnök és a miílisz- Itrrelnökhelycttesek; Max Keimarm; a Nemet Kommunista Párt elnöke, Enri­co Bcrlinguer a DIVSz, .Tosof G toll­man; a Nemzetközi Diákszövetség és Ernst Honeekei” a Szabad Német If­júság elnöke. Amikor a zászlóvivő élcsoport a DIVSz, a Szabad Német Ifjúság és a világ valamennyi országának lobogóival a díszeméi vény elé ért, ezer harsona hangja és tündöklő nappali rakéták fénye jelezte, hogy megkezdődött min­den idők legnagyobb német ifjúsági béketüntetése. A kilőtt rakétákról ap­fcllioltan Yonszanba hurcolták s itt be­lehalt sérüléseibe. A falu Népi Bizotlsá. gátiak elnökét élve temették el, öreg édesapját pedig agyonlőtték. Kim Puh-Csan elmondta, hogy Cen Man-Szuk, 31 éves asszonyt Ko Ri falu nőszervezetének elnökét az amerikaiak, mint „vörös,,-et letartóztatták és két napon át szüntelenül erőszakoskodtak vele LI KUM-SZUN 38 éves parasztasz­szonv, a Nőszövetség tagja, aki Vonszon egyik külvárosában: Sze Don Ri-hcn lakik, elmondta, hogy 1950 október 25-én letartóztatták és egyhónapos csecse­mőjével Kai Ma Di.be (Vonszan másik kü Károsába) hurcolták. Minden éjjel, amikor érte jöttek, hogy kihallgatásra kísérjék, hátát és hasát verték. Novem­ber 10-én kiengedték. Gyermeke öt napra rá meghalt. November 20-án le­tartóztatták a férjét. Hét napon át kí­nozták, majd másokkal együtt teher­autón Csöng Csen Ri.be szállították (szevoni járás, Am-Pjen megye). A felszabadulás után Li Kum-Szum a fo. lyóparton megtalálta férje holttestét, 33 más holttesttel együtt. Mindegyik ál­dozatnak hátrakötötték a kezét kilőttek a halszemét. ró ejtőernyők szakadtak le a nemzetek zászlóival. A tömeg leírhatatlan öröm­ujjongással figyelte a levegőben úszó színes lobogókat. Ugyanabban a perc­ben tízezer békegalamb szállt fej a magasba. A népi rendőrség zenekarainak pat­togó indulóira egymilliónál több német fiú és leány vonult el a Marx—Engels téren. Először fehérruhás pirnsnynk- kendős úttörők jöttek; utánuk a sza­bad német ifjúság csoportjai, a Német Demokratikus Köztársaság tartományai, városai és községei szerint, majd a Szabad Német Ifjúság nyugatnémetor. szági képviselői, akik a következő jel. szavakat hozták tábláikon: ..Tiltakozunk Nvuga.tnémctország űj- rafelfegvvcrzéso elleni“ ;,Ohne uns!“ (Nélkülünk!) ;,Ami go home!“ (Ame­rikaiak menjetek hazai). Békét és ke­nyeret;“ Egységes, demokratikus; bé- keszerető Németországot akarunk!“ Nyolc órán át hullámzott a Marx— Engels téren a felvonuló fiúk és leá­nyok kékinges tengere. A nemzetközi békeküzc|olem élharcosainak fényképei mellett a német nép haladó hagyomá­nyait képviselő arcképeket is vittek: Goethe, Schiller, Peine, Lessing; Lib- kaedit és Rosa Luse*ufciyg képeit,, Egymillió német fiatal hatalmas békefüntetése Berlinben 870 új bányászért ..Ötezer új bányászt küldjétek!" — ezt a felhívást küldték ország­szerte a tatabányai bányászok az elmúlt vasárnap. Ötéves tervünk si­keres végrehajtásához egyre több szenet kell adni az országnak. Ezért egyre több bányász, munkás kéz kell. Ezért szól a felhívás a falu dolgozóihoz, fiataljaihoz. Ötezer új bányászra van szüksége az országnak, ebből 870 et a nőg- rádmegyei szénbányákban kell be­szervezni. Nem kis feladat ez. 870-ből 270-et itt a megyénk területén kell a dolgozó parasztfiatalokból a bá­nya felé irányítani. Síit mondjanak el azok a népnevelők, toborzást végző bányászok, akiknek a kezébe tettük e feladat végrehajtását. Mindenekelőtt azt, hogy ma nem­csak szép mesterség a bányászmun­ka, hanem az ország egyik legmeg­becsültebb embere a bányász. A hazafias kötelese égtelje ütés nagy­szerű feladata naponta leszá’lai a föld mélyéhe, harcolni a természet­tel, felhozni a fe.kete kincset, a szenet, amely életet ad az iparnak, fényt a városoknak, és lakásokba, amelyből gépeket hajtó áramot, ipari nyersanyagokat, gyógyszere­ket készítenek s amely meleget ad télen a dolgozók otthonában. Az egész ország figyeli és megbecsüli a bányászok munkáját. El ke’l mon­dani, hogy ennek a megbecsülésnek az egyik jele a bányászok ünnepe, a bányásznap. El kell mondani, hogy a bányászokat kormányunk kitüntetésben részesíti, hűségjutal­mat, ruhát, termelésük után pré­miumot kapnak. Nagybátonyban és más bányaüzemeknél egymás után épülnek a szebb-szebb lakóházak, legényszállások, a korszerű vájárta. nuló iskola. Bányászaink elfitt megnyílt az út a tanulás, művelődés felé. A jól végzett- munka után szó­rakozás segíti a napi munka fára­dalmainak kipihenését. Mondják el, hogy milyen büszke­ség, megtisztelő feladat szénnel táp- lálni a vasutat, szenet adni erőmü­veinknek. virágzó iparunknak, öt­éves tervünknek, erős szabad ha­zánknak. A bányász, aki a múlt társadalom lenézett, megvetett em­bere volt, ma büszke, felemelt fej­jel építi az országot, megbecsült embere a társadalomnak. El kell mondani azt is, hogy bányászaink szeretettel várják az új munkaerő­ket, hogy minden támogatást meg­adnak azoknak, akik a hányába jönnek dolgozni. Gondoskodnak ar­ról, hogy a legrövidebb időn belül megtanulják ős megszeressék a bá­nyászmunkát. A széntermelés az egész nemzet ügye. Több szenet adni az ország­nak a béke védelmére, a szocializ­mus építésére: hazafias kötelesség. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azok. nak felelősségét, akiket Pártunk és kormányunk az új bányászok to­borzásával megbízott. 870 új mun­kás kell a nógrádi szénbányákba, hogy egyre több szenet adhassunk országunknak. Legyen ez a munka kemény harc a maradi gondolkodás ellen, legyen kemény harc az ellen­ség által terjesztett rémhírek le­leplezésére. Legyen bizonyítéka an­nak, hogy a bányászmunka elisme­rése, a több szén termelése az- egész dolgozó nép ügyévé lett! 870 új bányászra van szüksége x - nógrádi szénbányáknak. Ezért hir Pártunk ős kormányunk minél töb­bet a falu dolgozóiból, fiataljaiból a bányába. „Cséplőgéptől a magtárba a felesleges gabonát!“ A békebegyüjtés élharcosai Balogh Jánosáé, erdőkürti 8 holdas középparaszt, akinek gabonabcadási kötelezettsége 480 kg volt, ezzel szem­ben 2110 kg-ot adott be. Őrlésre ka­pott engedélyt 608 kg ra. Most boldo. gan vásárol 1216 forint értékben iparcikkeket családjának. Lukács Vince dejtári 11 holdas kö­zépparaszt, aki 200 százalékban tett eleget beadási kötelességének, vagyis az előirt 940 kilogrammal szemben 1821 kilót adott be. A rendelet értel­mében 480 kitagrammot őrölhet fej­adagján felül és 725 forintért vásárol, hat a begyűjtésben élem aró dolgozók részére kiutalt olcsó, legjobb minőségi árukból. A béke védelméhez, az ötéves tervhez járultak hozzá a Békekölcsönnel dolgozóink Megkezdődött a kötvények kiosztása A Salgótarjáni Acélárugyárban augusz. tus 13-én ünnepélyes keretek között kezdték meg a békekölcsön kötvények ki­osztását. Nagyszámú dolgozó előtt Szabó elvtárs, a pártbizottság titkára mondott beszédet. Elmondotta többek között, hogy a dolgozók azért jegyeztek szívesen tervkölcsönt is és békekölcsönt is, mert szeretik Pártjukat, hazájukat, mert békét akarnak és azért tudnak is harcolni. Ezt bizonyítja az Acélárugyár több mint egymillió nyolcszázezer forintos jegyzése is. A dolgozók tudják, hogy sokszorosan visszakapják az államnak kölcsönadott pénzt. Vannak, akik húzás ólján máris visszakapták, mint például főnyi Imre. aki 25.000 forintot, Kuhár l.ászló, aki 10.000 forintot nyert. De a dolgozók nem ezért jegyezlek, Mint nhogy 1 lábéi Imre elmondta, a sa. jót életén méri le mindenki, milyen na. gyot változott a fölszabadulás óta a dol­gozók sorsa. Az Acélárugyár a#»« megyénk többi üzemeiben is folyik a kötvények Uioss‘% sa. Dolgozóink elismeréssel veszik tudo­másul, hogy a jegyzett összegből azóta iskolák, kultúi-házak, gépállomások épül­tek, hogy így is hozzájárultak a béke megvédéséhez, az ötéves terv sikeréhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom