Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-31 / 14. szám

2 SZABAD NÓGRAD 1951 március 31. Pártmunka tapasztalatai ★ Tagdíjfizetés — Párthoz való viszony, a kongresszusi munkaverseny tükrében A szovjet könyv dolgozóink közkincse forintos tagdíjat fizetnek párttagjaink, pedig a szervezőbizottság 1949 áprilisi határozata értelmében csak a munka- nélküliek fizethetnek 1 forintos tagdí­jat. Azoknak a dolgozóknak, akiknek havi jövedelme 600 forinton alul van, a kö­telező tagdíj 2 forint. Ezen felül min­den párttag anyagi helyzetéhez mérten felajánlást fizethet. Nehezen, sőt se­hogy sem 'tudjuk elképzelni, hogy a szécsényi járási tanács dolgozóinak 10 százaléka munkanélküli lenne. A tanácsok, egyik legfontosabb tö- megszervezeteink nem végezhetnek jó munkát, ha az ott dolgozó elvtársak­nak ilyen a Párthoz való viszonya. Azt tudjuk, hogy nem minden esetben az a jó kommunista, aki magas tagdíjat Megyei Pártgazdasági Osztály A DÉFOSZ a Szabad Pártunk parasztlapjának, a Szabad Földnek legszélesebb körben való el­terjesztése harci feladatot jelent a párt- és a tömegszervezeti népneve­lőink részére. A kampány sikerétől is függ, hogy dolgozó parasztságunk a most soronlévő tavaszi szántás-vetési munkálatokat végié tudja-e hajtani a minisztertanács határozatában előírt időre, és nem utolsó sorban függ mezőgazdaságunk gyorsabb ütemben való szocialista építése is. A már be­indult kampány igazolja, ahol a nép­nevelők harci feladatnak tekintik a kampány győzelemre vitelét, mint pél­dául a sziráki állami gazdaságban, ahol már 72 új e öfizetőt szereztek, vagy Karancsságon, ahol a nép­nevelők 10 új előfizető beszerve­zését vállalták, ott a munkának meg is lesz a gyü­mölcse. De a laza, felelőtlen és gazdátlan munka nem fog gyümöl- csöztetni a pásztói járásban, ahol a tömegszervezetek, a DEFOSZ, DISZ, pártunk II. kongresszusát me­gyénk dolgozói lelkes munka­versennyel ünnepelték. A munkaver­seny lehetővé vált azáltal é6 azóta, hogy Pártunk harcainak eredménye­képpen a dolgozóknak a munkához való viszonya megváltozott. A több és jobb munka eredményét már nem a tőkés, a kizsákmányoló, hanem az egész dolgozó nép és egyénileg a többet, job­ban, eredményesebben dolgozók élve­zik. Minél jobb az üzemekben, bányák­ban, földeken, hivatalokban dolgozó kommunisták Párthoz való viszonya, annál lendületesebb, eredményesebb a munkaverseny. Bizonyítja ezt a kon­gresszusi munkaverseny eredménye. Bányaüzemeinknél a kongresszusi mun­kaversenyben a legjobb eredményt a Csipkés- é= Kazár-bányaüzemek érték el. Lemaradt Forgács- és József-lej- tős. Nézzük meg, hogyan viszonylik eze­ken a helyeken párttagságunk a Párt­hoz. Csipkés-üzem a lap szervezeténél feb­ruár hónapban a tagdíjfizetés pro­gresszivitása, vagyis az egy főre eső átlag 4.22 forint volt. A Kazár-üzem alapszervezeténél, ugyancsak február­ban az átlagos tagdíjfizetés 4.17 fo­rint. Ezzel szemben Forgács- és József, lejtős-üzem alapszervezeteinél a 2.50 forintot sem érte el. Élretört a kongresszusi munkaver­senyben a Vasötvözetgyár, Tűzhely­gyár és a Vízválasztó Erőmű. Itt a tagdíjfizetés átlaga 4—5 forintot is meghaladja. Ezzel szemben hátul kul­logott a Salgótarjáni Üveggyár, ahol a progresszivitás alig éri el a 3 fo­rintot. A mezőgazdaságban jó eredmé­nyeket értek el a rétsági járás szocialista szektorai, gépállomás, állami gazda­ság, tszcs — itt a tagdíjfizetés átlaga megyénkben a legjobb, viszont lema­radt a szécsényi járás, ahol a legrosz- szabb. Szécsényben a járási tanács alapszervezeténél átlagosan csak 1.91 Jól emlékszünk még arra, hogy a felszabadulás előtt dolgozóink milyen nehezen és milyen veszedelmes módon tudtak csak a szovjet irodalom eev-eev remekéhez hozzájutni. Felszabadulásunk ezen a téren is döntő változást hozott. A szovjet könyv ma már minden dol­gozó ember közki nőse. Egyedülálló a magvar könvv, a magvar kultúra tör­ténetében az a példátlan érdeklődés, amellyel dolgozóink a szovjet irodalom remekeit fogadják. Faigyajev: Ifjú Gárda, Osztrovszkij: Az acélt megedzik című regénye min­den második-hanmadik hónapban új kiadást ér el és még így is szinte ki­elégíthetetlen az olvasóik egvre növekvő igénye. Vájjon mivel magyarázható ez a hatalmas siker? Azzal, hogy az ol­vasók tudják, érzik, hogy a szovjet író igazat mond. A dolgozók széles tömege tudja, hogy a szovjet író ő- róla, a dolgozó emberről, a szocialista építés hősérői ír. De tudják azt is. hogy a szovjet irodalom nagyszerű tanácsokat ad a mindennapi élet vala­Sztálin: „Az Ifjúsáqnak a tudo­mány erődjét be kell venni, ha az új életet építeni akarja és az új élet gyümölcseit akarja élvezni." Ötéves tervünk első évének nagy sikerej és további feladatai egyre nö­vekvő követelményeket állítanak nem­csak a magyar nép, hanem a magyar diákság elé is. A szülők egyik legfonto­sabb feladata gyermekeik továbbtanít­tatása. Nem utolsósorban ők azok, akik döntenek gyermekeik jövőjéről. Hazánk előbbrejutásának és a béke megvédésének érdekében azonban min­denki részére nagyobb áldozatvállalás követelménye áll elő, ezzel pedig egvütt iár a fokozott takarékosság is. gyermekének tartási költségeihez hozzá kell járulniok. Hozzá kell já­rulnia azért, hogy gyermekének ezzel is jobb és boldogabb otthont biztosítson, azért, hogy ötéves tervünk­nek mielőbbi befejezését elősegítsék. Az állam hatalmas áldozatvállalással továbbra is ellátja a diákotthonokban tanuló ifjúságot, de a kedvezőbb anyagi viszonyok között élő szülőktől az állami kiadásokhoz hozzájárulást kér. Amikor ezt a hozzájárulást diák­jainkkal tudatosítottuk, általános véle­mény volt az. hogy helyes, mert meg­javítja tanulásukat, jobbá teszi a diákotthoni fegve'met, mert mint mond­ják —, ha -valamit is fizetünk érte, azt sokka' jobban meg js tudjuk becsülni. A havi 50—150 forintig terjedő hozzá­járulás azonban egyáltalán nem érint: az ingvenesség elvét, mert az állam a takarékosságot szemelőtt tartva a ta­nulók 50 százalékát továbbra is telje­sen ingyen látja el. mennyi vonalán. A tszcs-mozgalom föllendüléséhez jelentékenyen hozzájá­rult Solohov iránymutató könyve: az „üj barázdát szánt az eke". Sok dol­gozó paraszt e könyv hasábjain is­merte meg a szovjet tapasztalatokat, és azt a hatalmas küzdelmet, amelyet a szovjet dolgozók vívtak a kulákok ellen. De ugyanezt mondhatjuk el Volosin: „Kuznyecki föld“ című regényéről is. Az úgynevezett ciklusos munkamódszer új fejezetet nyitott a magyar bányá­szat történetében. Azért szeretjük a szovjet írók regé nyeit, mert tudjuk, hogv szórakozáson, mao>as színvonalon, élvezeten túl iofobá. igazabbá, emberibbé tesznek bennün­ket, méltóvá arra, hogy elmondhassuk: a békeharc igazi katonái vagyunk. Népköztársaságunk kormánya Ba­lassagyarmatot iskolavárossá alakítja át. Kap egy tanítóképző intézetet. A szülők nagy része is helyeselte a*?, állam idevonatkozó határozatát és vol­tak olyanok, akik kijelentették, „csodál­kozom azon, hogy az állam eddig is bírta ezeket a kiadásokat, szívesen hozzájárulok ehhez, mert ezzel is segí­tem a szocializmus mielőbbi felépíté­sét.’’ Még többen saját maguktól aján­lották fel hozzájárulásukat gyermekeik taníttatásához. Államunk ebben az év­ben 220 millió forintot fordít iskolai beruházásokra és diákszociális célokra 191 millió forintot költ. Többek között, ebből az összegből 8 millió forint költ­séggel 150 személyes Diákotthon éoii! Salgótarjánban, amelynek munkálatai­hoz már a közeljövőben hozzáfognak. A Párt, az állammal karöltve min­dent elkövet, hogy a tanulni akaró fia­talság vágyát, elősegítse. Nekik meg kell mutatnick, hogy jobb tanulással, még nagyobb fegyelemmel fognak nekiindulni a jövő tanévnek, ezzel is elősegítve ötéves tervünk sikerét. A szülők pedig gondoljanak arra, hogy közöttük is hányán vannak olyanok, akiknek fiatalságuk idején nem volt módjukban az iskolábajárás, hogy 1945. óta milyen hatalmas utat tettünk meg, míg eljutottunk addig, hogv gyermekünknek a diákotthoni elhelyezést és korlátlan tanulási lehetőséget biz­tosítani tudtuk. Amig Amerikában ágyúkat és repülőgépeket gyártanak azért, hogy a népek egymást pusztít­sák, addig a mi államunkban a 'egfőbb célok egyike az, hogyan valósítsuk meg gyermekeink könnyebb és gond­talanabb tanulását. Podhorecz Jenő diákotthoni előadó. fizet, de aki tagdíjkötelezettségének éppen csak hogy, vagy egyáltalán nem tesz eleget, annak a Párthoz való vi­szonyát meg kell nézni. Az április 4-i és május 1-i munka- ■í*' versenyben területi pártbizottsá­gainknak iránytű kell, hogy legyen ez. Amelyik üzemben, amelyik alapszerve­zetnél párttagságunk jói viszonylik a Párthoz, ott jól viszonylik a munká­hoz, a munka versenyhez is. A munka- verseny motorja mindenhol a párt- szervezet. Pártbizottságaink és alap­szervezeteink vezetőségei csak akkor fognak még nagyobb eredményeket elérni, ha megjavítják párttagságunk viszonya' a Párthoz. Föld-kampány gazdája MNDSZ, mind a pártszervezetekre há­rítják a kampány technikai, ellenőr­zési és politikai munkáját. Ez vonat­kozik a megye valamennyi járására is. A legnagyobb hiányosságok a me­gyei, járási, falusi DEFOSZ-szerveze- teknél adódnak elő. Például a ba­lassagyarmati járás DEFOSZ-titkára még 8 községbe nem juttatta ei a meg­rendelő-lapokat és a járás területén a legkevesebb aktíva van bevonva a terjesztési munkálatokba. Valamennyi tömegszervezet a megyei pártbizott­ságtól kapott instrukciót adminisztrá­ciós bürokratikus feladatokká változ­tatták át, személyes megbeszélés he­lyett körlevél formájában értesítették ki az alapszervezeteket és számtalan helyre még ez sem jutott ki. Például Ipolytarnócon a DEFOSZ kapta meg a nyomtatványokat, azt átadta az MNDSZ-nek, az pedig tovább a Párt alapszervezetének azon jelszóval, hogy a Párt feladata a Szabad Föld tér jesztése. A járási pártbizottságok és az alapszervezetek belenyugszanak abba, hogy nem megy a munka és nem tartják szem előtt, hogy a járási pártbizottságok, az alapszervezetek feladata a politikai irányítás és az állandó ellenőrzés. A Szabad Föld terjesztési kampány akkor oldható meg sikeresen, ha a felsorolt hibákat a járási pártbizottsá­gok és alapszervezetek, a tömegszer­vezetek, különösen a DÉFOSZ — amely a kampány gazdája —, menet­közben kijavítják. A DÉFOSZ-nak oda kell hatni, hogy a megye valamennyi közsé­gébe kikerüljenek a gyüjtőlapok és csekkek. A tömegszervezetek, külö­nösen a DEFOSZ, mozgósítsa minden aktíváját a cél elérése érdekében. A járási pártbizottságok, az alapszer­vezetek adjanak meg minden politikai irányítást a népnevelők részére és al­kalmazzanak egészséges és gyors el­lenőrzést. amelyben mintegy 90 tanuló fiú és lány magáévá teheti a tanítói hivatást. Ezen­kívül mezőgazdasági technikumot, épí­tőipari szakiskolát és kollégiumot kap a város, hogy ezzel is meggyorsítsuk a szakmunkásképzést. A város továbbra is szépül és ebben az évben közü'eti kezelésben lévő épü­letekre mintegy 500 ezer forint van elő­irányozva. A lakosság vízellátására 250 ezer, az ipari és egyéb iskolák átépíté­sére 79 ezer forint, óvoda építésére 250 ezer és ezen kívül a Soniágh Pál-utca kövezésére 96 ezer, a sportpálya öltö­zőjére és játszóterek építésére csaknem 80 ezer forintot irányoztak efő. Trlrfont kapott Maronka Az ötéves terv keretén beiül Ma conka községben is bekapcsolták a te­lefont. Dolgozó népünk körében örö­met és lelkesedést váltott ki a telefon bekapcsolása. Büszkék is vagyunk erre mindannyian, hiszen Pártunk és kormányunk nem feledkezett meg ró­lunk. Most látjuk csak igazán, meny­nyire megbecsüli népköztársaságunk a munkánkat. Büszke örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a termény- begyűjtési tervet községünk 196 száza­lékban teljesítette. De kongresszusi vállalásunkban csaknem százszázalék ban teljesítettük a vetőmagvak tisztítá­sát. Ezen felül Kispál Sándor, Orosz m. Bertalan, Orosz m. István az árpa­vetést már március 20 ra teljesítették. De községünk dolgozó parasztjai is lelkesen nekiláttak a tavaszi vetési munkáknak és április negyedikére, ha­zánk felszabadulásának évfordulójára a tavaszi vetési munkálatokat befeje­zik. Hajdú Józsejné Ebben az évben 220 millió forintot fordítunk iskolaépítésre Mit kap Balassagyarmat az ötéves tervben ? Az üveggyár asszonyai védik a békét A Salgótarjáni Üveggyár export- raktárában serény női kezek csomagol­ják a kész árukat. Csupa mosolygós arcú leány és asszony dolgozik itt, akik tudják, hogy iól végzett munka iukkal erősítik országunkat, harcolnak a békéért. Neuschel Rozália brigádja dolgoz k az üzem egyik részében. Hatalmas ládákat csomagolnak. Vigyázva, féltve teszik be a gondosan becsomagolt üvegárut, nehogy- egy is eltörjön belőle — A verseny munkánk lendítő ke­reke — mondja a brigádvezető. — Ha jól dolgozunk, selejtmentes munkát végzünk, elmondhatjuk azt. hogy mun­kánk eredményes, jól harcolunk a bé­kéért. Brigádom minden tagja tudja, hogy n mi munkánk is egyik lánc­szeme a békeharcnak, ezért vállaltuk, hogy felszabadulásunk ünnepére, ápri­lis 4-re, 12 láda csomagolását 15 ládára emeljük. Munkánk olyan lendü­letet vett, hogy van nap, amikor ezt a vállalást túl is szárnyaljuk. A rafinériában Mirtusz Mária bri­gádja dolgozik. Apró kis poharakat csomagolnak napv hozzáértéssel. A brigád tagjai özv Fehér Józsefné, Komka Lehelné, özv. B ró Sándorne mind azon igyekeznek, hogy túl­szárnyalják kongresszusi eredményü­ket. Özv. Biró Sándorné idősebb asz- szony átélte a háború borzalmait, szinte látszik munkáján, hogy vála- szólni akar a háborús uszítóknak, azoknak, akik őt és sokezer asszony­társát akarják újból visszataszítani a nincstelenségbe. El is mondja: — Eleget sírtam és szenvedtem a háború alatt. Most azért dolgozom, hogy saját jólétem mellett hazám szebb jövőjéért is harcoljak. Nem saj­nálom az áldozatokat, mert tudom, hogy a békét erősítem vele. — Igen, mi a termelés emelésén ke. resztül harcolunk legeredményesebben a békéért, hazánk felvirágzásáért, azért vállaltuk, hogy a műszaki vezetőség segítségével április 4-re 200 száza­lékra emeljük a termelést — mondja Mirtusz Mária, a brigád vezetője. — Nem maradnak el azonban az asszonyok a társadalmi munka terüle­tén sem — szól közbe Kinczel Frida, az MNDSZ ügyvezetője. — Április 4-re vállaltuk tagságunk kibővítését, a Nők Lapjának terjesztését, hogy minél több asszonytársunkat tudjuk felvilá­gosítani, nevelni arra, hogy együtt, szoros egységben harcoljunk a bé­kéért. . Hírek a világ békemozgalmáról A KÜLÜGYMINISZTERHELYET­TESEK legutóbbi ülésén Gromiko, a Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy a „fegyverzet színvonala“ három hatalom által javasolt kérdéseknek napirendre tűzése még nagyobb ará­nyú fegyverkezési versenyre és Német­ország remilitarizálása politikájának folytatására tenné szabaddá a három hatalom kezét. A BERLINBEN ÜLÉSEZŐ európai munkáskonferencián Bozsóki Ferenc magyar küldött kijelentette: „Mi, ma­gyar dolgozók ígérjük ennek a konfe­renciának, Európa valamennyi orszá­gának. hogy erőnket nem kímélve, fá­radhatatlanul küzdünk mindnyájunk közös ügyéért a békéért. Tovább épít­jük szabad országunkat, hogy ezzel is erősítsük az egész világot átfogó nagy nemzetközi béketábort.‘‘ VARSÓBAN a béke hívei hatalmas, az egész városra kiterjedő népgyűiést tartottak, amelyen a Béke Világtanácsa ülésszakának munkájáról Demebowski professzor, a lengyel Békevédelmi Bi­zottság elnöke és mások tartottak be­számolót. MILANÓBAN a Béke Hívei megtar. tották városi konferenciájukat, ame­lyen felhívták a jelenlévőket, hogy indítsanak széleskörű mozgalmat a béke megkötése érdekében. AUSZTRIÁBAN március 15-én kez­dődött az aláírásgyűjtés. A mozgalom három napja alatt Becsben és Alsó- Ausztriában több aláírást gyűjtöttek, mint a stockholmi békealáírás idején az első két hét folyamán. A ZSILVÖLGY bányászainak felesé­gei elhatározták, hogy csoportokat ala­kítanak, amelyek ellenőrzik az óvodák, kórházak működését, valamint segítik a tanács működését. Férjeik békehar­cához akarnak ezzel felzárkózni NIEMÖLLER NEMET PÜSPÖK nagy tömeggyűlésen kijelentette: „Sztálin békefelhívására a nyugatnak nem szabad karddal és atombombával felelniük. Isten mentse meg Nyugat- Németországot azoktól a német poli­tikusoktól, akik a keleti országok elleni uszítással mérhetetlen felelősséget, és sok-sok ember szerencsétlenségét ve­szik a lelkűkre.” A német ifjúság késiül a berlini V/T-re Az imperialista háborús agresszo- rok ki akarják robbantani a harma­dik világháborút, pusztulásba akarják kergetni az egész világ ifjúságát, köz­tük a német fiatalok millióit is. A német ifjúság szárítára azért van olyan nagy jelentősége a Világifjúsági Találkozónak, amelyet 1951 augusztu­sában Berlinben fognak megtartani. A VIT-en az ifjúság, az egész béke­szerető emberiség előtt tiltakozni fog a háború ellen és tüntetni fog a bé­kéért, a népek barátságáért. Berlin utcáin, színházaiban, a sport­pályákon és a kul'túrparkokban a világ összes nyelvein felcsendül majd a vi­lág ifjúságának himnusza. A Szovjet­unió, a népi demokráciák s a győzel­mes Kína fiataljai tanúságot fognak tenni arról, hoigyan emelkedik fel azoknak a népeknek kultúrája, akik lerázták magukról a kizsákmányolok igáját. Állandóan folyik á felvilágosító munka Nyugat-Németországban is, ahonnan fiúik és lányok százezrei jön­nek majd el a Német Demokratikus Köztársaságba, ifjúmunkások, közép- iskolások, főiskolai hallgatók, világné­zeti különbség nélkül. A mesterségesen felállított zónaha­tárok s az amerikai gyarmatosítók ter­rorja, nem tudja meggátolni a német ifjúságot abban, hogy testvérként fog­jon kezet Berlinben. Iskolák helyett kaszárnyákat épít Tito Tito költségvetésének oroszlánrészét az ország felfegyverzésére fordítják. Jugoszláviában a gyermekek milliói­nak nincs meg a lehetősége a tanu­lásra, a titóisták azonban mégsem for­dítanak megfelelő összeget az iskolá­zás céljaira. Az elmúlt tanévben az iskolák 85 százaléka fűtőanyag nélkül maradt és több mint 700 iskolát zár­tak be az elmúlt télen. A tanítás, kü­lönösen falvakban, rendszerint düiedező kunyhókban és csűrökben folyik, mint az „Izgrev“ című bulgár lap írja, a legtöbb iskolában még padok sincse­nek. Számos gyermek ruha és cipő hí­ján_ kénytelen volt abbahagyni az is- kolábajáráSt. Jugoszláviában főiskolai oktatásban csupán a kivételezett réte­gek részesülhetnek. Az egyetemi tan­termek padjaiban kulákok, titó-hivatal- nokok és kaíona tisztek gyermekei ül­nek. Az elmúlt évben több mint négy és félezer szegényszármazású egyetemi hallgatót zártak ki a főiskoláról. Tito Jugoszláviájában iskolák és lakóházak helyett kizárólag kaszárnyák, katonai repülőterek és hadianyagraktárak épül­nek. Tito fasiszta klikkje jóformán egész Jugoszláviát egyetlen hatalma« kaszárnyává változtatta át. Bíborpalást- és sheriff-jelvény A múlt évben. XII. Pius pápát ünnepélyes keretek között Chicago város tiszteletbeli rend­őrének választották meg. Amerikai rajongói még arany sheriff-jel­vényt is készítettek szá­mára, hogy ezzel is ki­fejezzék az imperialista tábor főpapi rendőre iránt érzett hódolatu­kat. Chicago példáján felbuzdulva most Ne.w- York városa is dísz- rendőri címet adomá­nyozott a pápának, aki úgylátszik egyre több­ször részesül abban ä kétes értékű kitüntetés­ben, hogy hivatalosan Is egy kalap alá veszik a gengszterekkel cimbo­ráid amerikai rendőr­séggel. A tiszteletbeli rendőr­ködés azonban úgylát­szik, nem elégíti ki XII. Pius pápa becsvágyát és számos jel mutat ar­ra, hogy a tényleges rendőr szerepét is sze­retné eljátszani. A hi­vatásos rendőr szerepé­ben tetszelegve leg­utóbb, például az olasz úttörők szövetségének kongresszusát akarta megakadályozni. Házi közlönyén, az „Osservatore Romano“ című újságon keresztül kihirdette, hogy nem tűri. el az úttörőkon­gresszusnak megtartá­sát. A kongresszust azonban, mi tűrés-taga­dás, minden díszrendöri dörgedelem ellenére megtartották. A rendörködés egyál­talán nem válik a pápa díszére. A világ népei, köztük a katolikus hí­vők ís — egyre világo­sabban látják, hogy az amerikai sugalmazásra tevékenykedő pápa a demokráciának, a béké­nek esküdt ellensége. A megkopott főpapi talár mögött egyre gyakrab­ban villan elő az ame­rikai rendőr gumibotja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom