Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-24 / 13. szám

2 SZABAD NÖGRAD 1951 március 24. Rá kell térni műhelyek szerint az ön­álló elszámolási rendszerre, s emellett szervezetté kell tenni az ellenőrzést és állandósítani. Meg kel] javítani a mun­kafegyelmet, különösen a bányánál. — Beszélnünk kell a szocialista me zó'gazdaság megteremtéséről is. A mostani időben népgazdaságunk kél egymástól gyökeresen különböző, egy­mással ellentétes alapon nyugszik, a szocialista nagyipar és a kisárutermelő mezőgazdaság vonalán. Ez így soká nem tartható. Ezért Pártunk döntő stratégiai feladata — tehát nem közvetlen feladata — a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, az önkéntes termelőszövet­kezetek útja. — Ennek az áttérésnek megvannak a legfontosabb "tárgyi feltételei. Az első: az egész gyáripar a népi demo­krácia államának a kezében van és műid nagvobb mértékben el tudja látni a mezőgazdaságot, a nagviizemi ter­meléshez szükséges gépekkel, műtrá gyávái. Mezőgazdaságunk gépesítésé­nek gócpontjait, az áilami gépállomá­sok hálózatát megteremtettük és egyre jobban kifejlesztettük. Az állami gazda­ságok, bár szervezeti.eg még gyengék, mégis mint mintagazdaságok, komoly segítséget nvujtanak és fognak nyuj tani a dolgozó parasztságnak, a ter­melés tudományos módszereinek al­kalmazásához a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termelőszövetkezeli mozgalom megindult és komoly sikere két ért el. Ha megnézzük közelebbről a termelőszövetkezet Fejlesztését megyénk területén 1950 júliusától, akkor a kö­vetkező képet kapjuk: ebben az időbc-n 32 tszcs volt, 509 családtaggal, 5924 katasztrális hold földdel. Jelenleg me­gyénk területén 82 tszcs van 2029 családdal, 15.707 katasztrális hold föld­del, ami a megye szántóterületének több mint öt százalékát teszi ki. Meg kell mondani, hogy ez az or­szágos átlag alatt van, ami azt mutatja, hogy Nógrád megye, a többi megyékhez viszonyítva, igen lemaradt. Ennek oka az elbizako- dás. Meg kell említeni, hogy a mi dolgozd parasztságunk se elmaradottabb, mint más megyék dolgozó parasztjai, csak a hiba az, hogy mi nem foglalkoztunk eléggé a dolgozó parasztok felvilágo­sításával. Pedig a velük való foglalko zás komoly eredményeket hoz. Mutatja ezt az is, hogy az utóbbi időben, több mint 300 középparaszt lépett termelő­szövetkezeti csoportba és megyénk te­rületén is két község szocialista község lett. Ezek a községek: Horpács és Bo­kor. De ezekkel az eredményekkel nem elégedhetünk meg. A dolgozó parasz toknak, köztük a középparasztoknak különféle eszközökkel meg kell köny- nvíteni a termelőszövetkezetekbe való tömörülést. így a jelenleg legfejlettebb III. típusú termelőszövetkezet mellett lehetővé kell termi az egyes és kettes típusú szövetkezetek alaku­lását. Biztosítani kell a bevitt föld után a földjáradék kifizetését. Ezt eddig m; a megyénkben elhanya­goltuk és ez is fékje volt a gyorsabb fejlődésnek, ami különösen a közép­parasztokat tartotta vissza a belépés­től. Biztosítani kell a törvényes elő­írások eserint a háztáji gazdálkodást, a személyes tulajdonban maradó álla­tokról szóló törvényes rendelkezések szigorú betartását. A termelőszövet­kezetek fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges a kulá- kok további elszigetelése, a falusi kizsákmányolok elleni harc követ­kezetes folytatása, nemcsak az ál­lam eszközé vel, hanem maguknak a dolgozó parasztoknak cselekvő részvételével is. Nógrád megyében fejlődésünk egyik akadálya volt az is, hogy nem fordítottuk szembe a do'gozó parasztságot a kulá kokkal vagyis a gazdasági harcot nem kötöttük össze az ellenük való politi­kai harccal. A termelőszövetkezetek nagyarányú fejlesztéséhez szükséges, hogy a munkásosztályunk sokoldalú segítséget nyújtson a dolgozó paraszt­ságnak. Meg kell javítani az üzemi patronázs munkát és észszerűbben kel! felhasználni a járási tszcs-szervezőket is. Az elkövetkezendő időben a termelő- szövetkezetek fejlődésének legjobb fel tétele az, hogy erősítsük, szilárdítsuk meglévő csoportjainkat úgy, hogy szö­vetkezeteink a nagyüzemi gazdálkodás útján alkalmazva a gépeket, jobb módszerekkel, az egyéni gazdálkodás­nál magasabb terméseredményt érjenek el a növénytermelés és az állattenyész- 'és terén. . . — Az elkövetkezendő napokban el­sősorban az a feladatunk, hogy a tér melőszövetkezetekben biztosítsuk a ta­vaszi munkák jó elvégzését időben és jó minőségben. Ki kell építenünk a szilárd munka^zervezetet, a brigádokat és munkacsapatokat és biztosítani további fejlődésüket. A terméshozamot az egész mezőgazdaságban, termelőszö­vetkezeti csoportokban, állam; gazda­ságban, egyéni parasztgazdaságokban növelni kell. Jelentősen kell növelnünk a mezőgazdaság termelékenységét, több gabonát, húst, éleimet kell ter­melni az ország számára, a nagyüzemi gazdálkodás útján. Ha a termelőszö vetkezeti mozgalmat győzelemre visz- szük, akkor győzött a szocializmus fa­lun és városban egyaránt — mondotta Rákosi elvtárs — és hozzátette, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom feljesz- íésében óriási feladat hárul az állam- apparátusra, elsősorban a községi, vá- ros:, járási tanácsokra. Ezért minden módon erősíteni kell az ál­lamapparátust, fokozni kell a fe­gyelmet, szaktudást, az éberséget és az ellenőrzést, a harcot az állam- gépezetben megbúvó ellenség, a bürokrácia, a szabotázs ellen. Túl­zás nélkül elmondhatjuk, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövetke­zet sem lesz. Pártunk helyzete és feladatai megyénkben — Befejezésül a Pártunk előtt álló feladatokról és Pártunk helyzetéről szeretnék szólni. Rákosi elvtárs a kon gresszuson Pártunk fejlődését az első kongresszustól kielemezte, rámutatott az eredményekre és hiányosságokra. Bevezetőben mindjárt meg kell monda­nom, hogy népi demokráciánk sikerei elsősorban Pártunk sikerei. Ezek a si­kerek azt bizonyítják, hogy Pártunk egészséges, jól fejlődik. Megyénk vi­szonylatában is meg tudja oldani mindazokat a feladatokat, amelyeket a szocializmus építése elénk állít. El­mondhatjuk megyei viszonylatban is, hoo-y a tagíelülvizsgáíat eredménye _képpen Pártunk lényegesen megerősö­dött, mi is több mint 4000 nem kívá­natos elemet zártunk ki. Ennek követ­keztében egységesebbé lett Pártunk és meg­nőtt benne az ipari munkások szá­ma és súlya. Kezdetben nálunk is meg voltak a tag- és tagjelöltfelvétel végrehajtá­sának hiányosságai. Pártunk többszöri figyelmeztetésére és különösen Rákosi elvtárs október 27-i beszéde után tud­tunk csak valamivel komolyabb ered­ményt a tag- és tagjelöltfelvétel terüle­tén felmutiaitni. Ezelőtt sem júliusban, sem augusztusban, sem szeptemberben nem vettünk fel egyeben középparasztot sem Pártunkba, de keveset vettünk fel hét holdon alulit is. Például augusz tusban ötöt és szeptemberben hármat. Ez mutatja, hogy még minden tizedik községben sem vettünk fel egyéni dol­gozó parasztok közül tagot, vagv tag­jelöltet. Ennél a hibánál látni kell az összefüggést a termelőszövetkezeti cso­portok lassú fejlődésével. A pártszer­vezetek hibájának tudható be, hogy augusztusban, szeptemberben, október­ben, novemberben csak egy vagy két tszcs alakult megyénkben. De nem kielégítő az eredmény a bányánál és az építőiparban sem. Az építőipari dol­gozók alig 20 százaléka van Pártunk­ban. Február hónapban 17 egyéni dol­gozó parasztot vettünk fel tagnak és ugyanannyi tagjelöltet és ezen felül hét középparasztot. Ez azt mutatja, hogy október 27-e óta van javulás, de fordulat megyénkben még nem történt ezen a téren. Hogy végrehajthassuk a február 10-i határozatot, jobban szívügyünknek kell tekinteni az egyéni dolgozó parasztok, köztük a középparasztok, valamint a bánya- és építőipar dolgozóinak sorsát. Falusi alapszervezeteink az utóbbi idő­ben a mi megyénkben is több helyen meggyengültek annak következtében, hogv több párttagunk beállt a szocia­lista szektorba. Az ezelőtt egységes fa­lusi pártszervezeteink több községben két-három szervezetté váltak szét. Ezeknek az összefogása új feladat, amellyel még sok helyen nem tudtak kielégítően megbirkózni. Meg ke’l mondani, hogy ezért mi_ is felelősek vagyunk, de az alsófokú pártszerve­zeteink is. Nem állítottuk be a megen­gedett helyekre sem függetlenített titkárokat, akik ezeket a szerveket egységes irányítás alatt tartanák. — Rákosi elvtárs beszélt Pártunk ideológiai színvonalának emeléséről is. Ezzel kapcsolatban mint egyik fő hiá­nyosságot az elmélet és a gyakorlat szétválását említette meg. Ezzel a mi megyénkben is találkozunk pártisko­láinkon és alapfokú szemináriumain kon, de pártbizottságainknál is. Tanul­ták az iskoláinkon elméletileg paraszt- poütikánkat, de nem ismerik a munka­egység technikai részét, vagy a növény- termesztésről szóló minisztertanácsi határozatot, vagy a bányászatban a bányászok jogait és kötelességeit, a népi demokrácia államával szemben. A mi megyénkben bár általában káde­reinknél az ideológiai színvonal emel­kedése terén értünk el eredményeket, de meg kell mondani, hogv a tervszerű ideológiai fejlesztés nagy mértékben hiányzik. Rámutatott Gyárfás elvtárs, hogy keveset törődtünk a pártiskolára ke­rülő elvtársak minőségével, ami abban éreztette hatását, hogy nem tudtunk a pártiskolásokból kellően profitálni. A kádermunka feladataként szabta meg, hogy a vezető elvtársak fog­lalkozzanak munkatársaikkal, ezek az aktívákkal, az aktívák pedig a tagsággal, a párttagok a dolgozó tömegekkel. így fog megjavulni a vezetőség, a tagság és a dolgozó nép kapcsolata. — Munkánk másik hiányossága — folytatta Gyárfás elvtárs —, hogy el­hanyagoljuk a7 agitációt. a tömegekkel való kapcsolat és a tömegekre való apellál ás nélkülözhetetlen módszerét. Nem konkretizáljuk helyi viszonyokra az agitációt és egy-egy aktuális kér dést sokszor általános propagandával, vagv szervezéssel akarunk pótolni. Rákosi elvtárs rámutatott arra. hogy pártfunkcionáriusaink jelentős része nem ismeri és nem tanulmányozza a legfontosabb párt- és kormányhatáro­zatokat. Emiatt munkájuk középponti iában gyakran nem a határozatok konkrét helyi alkalmazása és végrehaj tása áll, hanem valami elvont, minden­hol és mindenkor érvényes agitáció. Pedig látnunk kell, hogy az agitáció kon­kréttá tétele és politikai tartalma ott kezdődik, hogy funkcionáriu­saink, népneve’őink ismerjék és ismertessék Pártunk és kormá­nyunk határozatait. Ez jelenti a sarkalatos pontját az agiíációs munka megjavításának. — Hogv néz ki az agitáció elvont­sága és általánossága a gyakorlatban? Például a kisterenyei bányánál a cu­kor- és a lisztjegy bevezetésével kap- cso'atosan tartott népnevelőértekezleten Lengyel elvtárs a következőképpen ma­gyarázta meg a kérdést: „Ezt a kérdést az elvtársak iát politizálták át, alapo­san magyarázzák meg, mélyítsék el a do'gozókban és hassanak oda, hogy minden dolgozó alaposan megértse a kérdés jelentőségétEzután nem vo’t csodálatos, hogy a népnevelők nem tud­ták megmagyarázni a dolgozóknak a jegy bevezetésének szükségességét, amelyet az ellenség igen alaposan ki használt ennél az üzemnél. Pártszerve­zeteink és népnevelőink feladata, hogy a Párt és a kormány határozatait is­mertetve egyszerű szavakkal, a dől. gőzök napi életéből vett példákkal, minden frázis hangoztatása nélkül magyarázzák meg az egyes kérdéseket. — Pártszervezeteink az elkövetke­zendő időben teljes erejűkkel támogas sák a hazánkban («bontakozó kultúr- forradaímat segítsék élő az egész dol­gozó nép szaktudásának, műveltségé­nek az emelését, fokozottabb gondot fordítsanak az iskolákra, a kultúrott- hon-mozgalom kifejlesztésére is. Emel­lett nagyobb támogatást adjanak a DISZ-nek. vonják be bátrabban a falu szociaüzásába, feleméit tervünk meg­valósításába. Mélyítse el jobban ifjúsá­gunk a kapcsolatát népünk békéjének a védelmezőjével, néphadseregünk min­den alakulatával és tagjával. — A tag- és tagjelöltfelvétel terén egészséges fejlődésünknek mindig aka­dálya a még nem kismértékben meg­lévő bürokrácia. Megtörténtek például olvan esetek, hogv a dolgozó, parasz­toktól két önéletrajzot kértek, sőt Pásztón roskadozó térdekkel kellett a pódiumról elmondania neki az egész élete sorsát. A másik hiányosság ezen a területen az, hogy nem tartják szem előtt a Párt folytonos erősítését. Vannak tagjelöltjeink, akik két éve tagjelöltek, sőt ennél is hosszabb idő óta, mint például a rétsági járásban. Közben az elvtársak panaszkodnak, hogy el van öregedve a vezetőség és szép számmal vannak fiatal, ki­használatlan erők a pártszervezeteknél. — Az elkövetkezendő időben legyen ennek a hibának a kiküszöbölése a legfontosabb feladat, mert ezzel is fa­lusi pártszervezeteinket erősítjük meg, amelyek motorjai a szocialista mező- gazdaság megteremtésének. A pártde­mokrácia kiszélesítése terén is értünk el eredményeket, de még itt is vannak komoly tennivalók. A mi megyénk pártbizottságainál, különösen a válasz­tott szervek rendszeres ülésezése, ezek bevonása a munkába, van a legjobban elhanyagolva. A szervezeti szabályza­tunk erre vonatkozó pontját nekünk a jövőben következetesen be kell tartani, rendszeresen össze kell hívni a mgyválasztmányt és aktivizálni kell tagjait az előttük álló felada­tok megvalósítására. A kritika és önkriúka fokozottabb alkalmazása terén is van javulás, ami megmutatkozik a járási és a megyei aktíván is, de mutatkozik ez a fa­lusi taggvűléseinken is. De a mi me­gyénkben is találkozunk azzal a helytelen nézettel, amiről Rákosi elv- társ beszélt. Az, hogy nem állandó, hanem valami kampányfegyvernek te­kintik ezt a fontos dolgot. De van ezen a . téren új jelenség is. Vannak elvtársak, akiknek, ha fel­tárjuk a hibáikat, önkritikát gyakorol­nak és utána változatlanul folytat iák azokat. Ilyen eset volt a bafaasa­Pártmunka tapasztalatai ^ Az agitációs és propagandaanyag terjesztése megyénkben Agitációnk egyik anyagát képezik a pártkiadványok, amelyeket Pártunk Központi. Agitációs Osztálya ad ki annak érdekében, hogy a politikai nevelő munkában segítséget nyújtson pártszervezeteinknek. A tapasztalat az, h-ogy az alapszer­vezetek 40—50 százaléka úgy fogadja és kezeli Pártunknak ezeket a fontos, a napirendi feladatok jó elvégzéséhez elengedhetetlen kiadványokat, mint pluszmunkát, amivel még az a baj is megvan, hogv el kell terjeszteni. Fa­lusi alapszervezeteink vezetői nem is­merték még most sem fel ezeknek a kiadványoknak hatalmas jelentőségét és segítségét, a mindennapi munká­ban. A megyénk területén lévő alap- szervezetek nagyrésze a kiadványo­kat úgy terjesztik, hogy amikor vala­milyen összejövetel van, akkor pró­bálják a kiadványokat terjeszteni. Figyelmen kívül hagyják azt, hogv az a kiadvány milyen fontos és éppen akkor aktuális kérdésekkel foglalko­zik, hanem megvárják, míg valami­lyen összejövetel lesz. ha mindjárt két hét múlva lesz is az, és akkor akarják az anyagot terjeszteni. Vagy egy másik rossz szokás, amikor az alapszervezet hónapokig, sőt félévig sem számol el a kiadóhivatal felé, ami azt bizonyítja, hogy a terjesztés teljesen áll az illetékes szervezetnél. Ilyen alapszervezet például Bér. Ez az alapszervezet sok el nem terjesz­tett anyagot küld vissza, de pénzt az elterjesztett anyagért nem küld. Vagy Nagyorosz; és Nógrádmegyer, amelyek a központi felszólításra még csak nem is reagálnak. Vagy Ludány- halászi, ahonnan az oktatási anyagot visszaküldik. Miből fejlesztik ott az elvtársak magukat, és minek alapján tanítják a dolgozó parasztságot? Jól fogják meg és helyesen értéke­lik ezen kiadványoknak jelentőségét a szécsénvi gépállomáson. Ugyanis a gépállomás titkára a népnevelők se­gítségével minden kiadványt elter­jeszt és a bennük lévő útmutatásokat helyi viszonyokra konkretizálva, fel­használják a területükön levő mun­kák jó elvégzéséhez. Nézzük meg, honnan ered ezen a téren a fennálló, nagymértékű nemtörődömség. Elsősorban a megyénk területén lévő járási, városi és üzemi párt- bizottságok nem tanúsítanak kellő fi­gyelmet és jelentőséget az írott agi­táció terjesztésének, felhasználásának és nz ezekért iáró ellenérték befize­tésének. egy-két pártbizottság kivéte­lével A pásztói járási és balassagyar­mati városi bizottságok az agitációt e többi feladatok szerves részeként értékelik. A terjesztés és a felhaszná­lás tervszerűen történik a terüle­tükön, a napi feladatokkal összhang­ban. A kiadványok mindig olyan idő­ben jelennek meg, amikor egyes fel­adatokat kell végrehajtani és döntően azokkal a feladatokkal foglalkozik. Ha a kiadványokat kellő időben ter­jesztik el, nagyon sokat segít a fel­adatok megismertetésében és végre­hajtásában. A pártkiadványok nemtörődömség­gel vaió kezelése főleg a falusi alap­szervezeteknél tapasztalható. De ta­lálkozunk vele* igaz, hogv ritkábban és egyre ritkábban a szocialista szek­toroknál, gépállomásoknál, állami 'gazdaságoknál, ahol pedig igen döntő, hogy a dolgozók tisztán lássák a napi politikai eseményeket, mert hi­szen falun ők a szocializmus építésé­nek élharcosai. Ha ők nincsenek tisztában Pártunk falusi, illetve pa­rasztpolitikájával, akkor nem látják meg az ellenség munkáját és nem tudnak azok ellen kellőképpen har­colni. A pártkiadvánvok gondos ter- íesztése és felhasználása, illetve ta­nulmányozása megadja dolgozó pa­rasztjainknak a kellő felvilágosítást minden téren. Általánosságban el lehet mondani, hogv üzemi vonatkozásban sokkal job­ban felhasználják munkájukban a párt­kiadványokat és a belőlük levont ta­pasztalatokat az üzemi pártvezetőség támogatásával a dolgozók. De még ez nem, egészen kielégítő, mert sokkal több segítséget és munkamódszerbeli tapasztalatokat nyújtanak ezek a kiadványok politi­kai és gazdasági vonalon. A járási, városi, üzemi pártbizott­ságok és alapszervezetek feladata a pártkiadvánvok jó, természetes fel- használása és az ellenérték befizeté­se. A járási, városi, üzemi pártbizott­ságok minden titkári értekezleten fog­lalkozzanak ennek a munkának a je­lentőségével. Tartsák kötélességük­nek a kiadványokkal való rendsze­res foglalkozást. NAGY ISTVÁN, m. anyagterje-sztö. gyarmati járási titkáré is. De találko­zunk ilyen jelenségekkel más pártfunk- donáriusainiknál is. Es fokozottabban gazdasági, vagy állami funkcióban lévő vezetőknél. Ezek felé pem árt. ha még- egyszer idézzük és jól emlékezetükbe véssük Sztálin elvtárs szavait. Azt mondja: „Nekünk nem akármilyen bí­rálatra van szükségünk, nekünk olyan .bírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltségét, fej'eszti harci szellemét, megerősíti a győze­lembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít abban, hogy az ország igazi gazdáivá váljék." Nekünk is. akik új és nehéz feladatok előtt állunk, ugyancsak ilyen önbírálatra van szük­ségünk.- Ezért vettük fel a legfonto­sabb teendőink közé a kritika és ön­kritika helyes és fokozott alkalmazását. Végezetül a kommunista példamu­tatásról, mint a falu szocialista átépí­tésének fontos kérdéséről és ugyancsak új feladataink megvalósításéinak leg­főbb biztosítékáról is szeretnék be­szélni. Ahol a kommunista példamutatás érvényesül, ott komoly eredmények vannak, ezt mutatja Dejtár. Palotás és Herencsény esete is, s az egyik legfon­tosabb tényezője annak is, hogv me­gyénkben is alakult két szocialista község. Mi a jövőben is elvárjuk minden kommunistától, hogy fokozottab­ban mutasson példát mind a tszcs fejlesztésében, mind a munkaver­seny, a Sztahánov-mozgalom kiszé­lesítése terén. Mutasson példát az ellenség elleni következetes harc­ban. minden területen, de különö­sen itt, Salgótarjánban a közellá- tás frontján, ahol különböző mes­terkedésekkel akar az ellenség za­vart kelteni. . Beszélt még Gyárfás elvtárs a szo­cialista hazafiság, proietárnemzetközi- ség szellemének elmélyítéséről, amely egvet jelent a Szovjetunió szeretetével. A hazafiság igazi fokmérője a helyt­állás, a munka iobb elvégzése, nép­hadseregünk iránti szeretet, valamint az ellenség elleni következetes harc. Összefoglalva megállapította Gyárfás elvtárs, hogy politikai és gazdasági téren munkánk középpontjában az öt­éves terv jó végrehajtása áll. Idetarto­zik a munkaerőtoborzás, a termelé­kenység további emelése és a mező- gazdaság szocialista átszervezése. A feladatok megoldásához különösen fa­lusi alapszervezetejnk megerősítése szükséges. Bátran ki kell emelni fia­tal, fejlődőképes, tisztamuitú elvtársa­kat, különösen a nők közül. — A feladataink nagyok, de meg­birkózunk velük, mert segít a Köz­ponti Vezetőség, Rákosi elvtárs, segí­tenek párttagjaink és segít harcos, dolgozó népünk és mindenekfölött a 800 milliós béketábor vezetője, a nagy Szovjetunió, a kedves Sztálin elvtárs! — fejezte be beszámolóját Gyárfás elvtárs. A hozzászólók a pártszervezetek megerősítéséről beszéltek Gyárfás elvtárs beszédét élénk vita követte. A résztvevők hozzászólásaik­ban feltárták a- munkaterületükön lévő hiányosságokat. Elmondták, hogy ezek­nek a hiányosságoknak a kijavításához milyen nagy erőt adott Pártunk II. Kongresszusa. Valamennyien hangsú­lyozták, hogy a hibák felszámolásának biztosítéka, hogy a Párt II. Kon­gresszusa megmutatta részükre a ki­javítás útját. A hozzászólásokban kü­lönösen a pártépítés kérdése dombo­rodott ki. Es kialakult az általános vé­lemény, hogy meg kell erősíteni a pártszervezeteket. Az aktívaértekezlet hiányossága, hogy kevés volt a javas­lattétel ipari és bányai területről. A megyei akítívaüiés határozati ja­vaslatot fogadott el a munkák helyes vitelének érdekében és fogadalmat leit, hogy Pártunk, Rákosi elvtárs irányítá­sával, a Szovjetunió és szeretett Sztálin elvtárs tanítása nyomán meg­javítva eddigi munkáit, harcol a világ- béke megszilárdításáért. Az aktíva­ülés az Internacionálé eléneklésével ért véget. ru/t KTiMotrtflt PÁRTÉPITÉS anampaa——■ —— Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkásán

Next

/
Oldalképek
Tartalom