Szabad Nógrád, 1951. február (7. évfolyam, 5-9. szám)

1951-02-17 / 7. szám

Éljen és erősödjék megbonthatatlan szövetségünk a szocializmust építő baráti népi demokráciákkal! Mozog a föld Palotáson is Varga Pál kilenc és félholdas középparasztot Thomka Aladár igazgató- tanító látogatta meg. Varga Pál aláírja, hogy az újonnan alakult termelő- csoportba belép. Csípős szél száguld végig a hegy­tetőn. Belekap az útszéli eperfák lombfosztotta koronáiba. Megnyüg- geti a kis csoportokban elterülő erdő­ket. Az útkanyarnál, ahol sápadtan zöldelő, keskenysávú búzamezők terül­nek el téli álomba merülve, utoléri a tehergépkocsikon száguldó falujárókat, felkapva éneküket, szelek szárnyán re­pül tovább már ä dal a palotási „Pa- Ióc”-termel őszövetkezet tagjai és a falu dolgozó parasztjai felé: „Sztálin nevével, munkára készen, indulj előre hát’’. A falujárók a „Paíóc”-tszcs tag­jaival, munkára készen, harcba indul­tak, hogy Túrkeve és Karcag példája nyomán Palotás község kis- és közép­parasztságát, harcos, meggyőző, fel- világosító munkával, a társasgazdál­kodás útjára vezessék. A If. kongresz- szusra való készülődés, lelkesedés ihat ja át őket- Ez a harc nem könnyű. Hisz most fog összecsapni az egyéni dolgozó parasztság tudatában még meglévő régi, elavult kapitalista gon­dolkodási mód, az új, boldogabb éle­tet adó, szocialista gondolkodási mód­dal. Most is, mint minden feladat megoldásánál, a klerikális reakció he­ves támadásba lendült. Ekker Lajos plébános, félredobva az egyház és az állam közötti megegyezés kötelezettsé­geit, a dolgozó parasztasszonyok kö­zött terjeszti a tszcs elleni propagan­dát. Rendkívüli misék megtartásával vonja el a dolgozó parasztokat, hogy a népnevelők bezárt ajtókra talál­janak. A földművesszövetkezetben Orgová. nyi tszcs-elnök és a tanácstitkár Ju­hász András középparaszttal beszél, j — Mennék én, meg nem is. Tudja & fene, hogy van az ember ezzel. Az ősi földtől nehéz megválni. Hosszú évek keserves munkája, verítéke, apám emléke köt ö^sze földem minden rö­gével. De ha-"a feleségem meggyőzik, amit nemigen hiszek, akkor talán, be állok a csoportba, de nem a magukéba, hanem az új falusi csoportba, amiről már sokat beszélnek a többi gazda­társaim — mondja Juhász András kö­zépparaszt;. — Nézze, András, a föld csak a miénk marad, ami men a munkát il­leti,, a gép ma már a népé! Ezt maga is tudja. Azért adta nekünk államunk, hogy levegye a parasztság nyakáról a nehéz munkát — szól Orgoványi. A másik sarokban Mézner elvtárs viszi a szót: „Mi gondolkodunk a jövőtökön és jó útra akarunk benne, teket vezetni. Csak nektek, dolgozó parasztoknak, támogatni kell mun­kánkat.” — Én tudom kötelességem, földmű- Vesszövetkezeti tag vagyok. Hol is a2 a belépési papír? Hadd töltsem ki! —- böki ki a szót Maroklt Antal. Vida János 12 holdas középparasz­tot Gubis János csoporttag kereste fel. Elmondta neki, hogy a község hasonlómódú gazdái egy külön falusi termelőcsoportot akarnak alakítani Megkérdezte tőle, hogy ő nem gon dolta-e meg a dolgot. Vida János kö­zépparaszt azt válaszolta, hogy majd gondolkodik rajta, meg nem akar a legelső lenni, mert sok irígve van. Fölvetette, hogy Lőke Mihály hatho’.das gazda kommunista, a békekongresz- szuson is résztvett, neki kéne példát mutatni ezen a téren. „Ne csak beszél­jenek, lépjenek is be a csoportba Majd én beszélek a szomszédaimmal és megalakítjuk a második típusút." Jangi János népnevelő és Varga János tanácstitkár, Kiss József kilenc- holdas kétlaki munkásnál folytattak heves vitát. „Minek menjek én a volt cselédek közé, akik dologtalanok. En­gem nem lehet félrevezetni. Ha belé­pek, éhenpusztu'ök. A politika úri huncutság” — rivalta dühösen Kiss József — Ejnye, te, Jóska, hogy lehet így beszélni! Te nem látod azokat az ered­ményeket, amelyeket a csoport elér? Ki adott be több gabonát a nép álla­mának, a csoport-e, vagy a falu pa­rasztsága? A csoport hatszorta többet adott. Meg az is úri huncutság, hogy a lányod a salgótarjáni kollégiumban tanul gondtalanul? Hol kapta volna meg a lányod ezt Horthy uraitól? — mondta csendesen a tanács titkára. Kiss József erre ugyancsak gondolko­dóba esett... Puszta István ötholdas azt vágta oda Papp Józsefné csoporttagnak, hogy bizony ő sosem jött ki az öt hold földjével és hogy ő 59 éves, to­vábbra is gürcölni akar az öt hold földön. Papp Józsefné elmondta, hogy őnekik öt hold földjük volt, sosem tudtak becsületesen, tisztességesen megélni belőle. Most meg a csoport­ban évvégi zárszámadáskor hétezer forintot kapott ki tisztán. Mézner Mihály miután jól végezte dolgát, ellátogatott Vida Ferenc öt­holdas paraszthoz. Rövid baráti be­szélgetés után fölvetette neki, hogy hány lábbelit bír venni a családjának. Erre egy rövid „semmit” volt a vá­lasz. — No látod, én is így voltam az­előtt. De amióta a csoportban va­gyok, más lett a helyzet. Az évvégi zárszámadás után az egész családnak vettem cipőt. — Fiát tudod mit? Beállók én is a csoportba, ha lesz még egy olyan gazdatárs, aki velem együtt belép. Erre fogták magukat és mind a ket­ten elmentek Szabó János naesa hat­holdashoz. Rövid tárgyalás után ha­tároztak. Boldogan töltötték ki a belépési nyilatkozatot. Páviás Jánosné csoporttá?. Szita János háromhol- dast szervezte be. Szabó István, Hanka Pál és Rajkóit nevű dolgozó parasztok azt mondták, hogy majd belépnek, csak először megbeszélik a rokonokkal. Lőke Mihály hatholdas dolgozó pa­raszthoz is eljutott Vida János 12 holdas középpara-szt kritikája. Jóvá is tette azonnal a mulasztását. Alig várta, hogy a népnevelők fölkeressék. Aláírta a belépési nyilatkozatot. Varga Pál kilenc és féiholdas középparaszt el­mondta Thomka Aladár helybeli tanító- igazgatónak- hogy ő párttag* és a helvbeli földművesszövetkezet igazga­tósági tagja, akinek példával kell elől­járni. Azonban kikötötte, hogy ők egy új csoportot akarnak alakítani, amelyben benne van már Varga Mi­hály hétholdas, Hajdú Mihály ket- holdas és Szabó Imréné 16 holdas, Megyénkben a terménybegyűjtés te­rén lemaradás tapasztalható. Február 4-ig árpából 1.6, zabból 4.2, kukori­cából 4.4, napraforgóból 8.9, szálas­takarmányból 2.3 százalékot értünk el a begyűjtésben. A lemaradás ellenére is vannak már jó, példamutató eredmények. Csi- tár község dolgozó parasztsága a he­lyi tanács jó felvilágosító munkája nyomán 300 százalékkal túlteljesítette gabonabegyüjtési irányzatát. Maconka község parasztsága kenyérgabonából 935 százalékra teljesítetté tervét. Nö­velték a kukorica-, napraforgó- és ta- karmánybegyüjtési mennyiséget is. Az endrefalvai tanácstagok pedig 15 má­zsa kenyérgabona begyűjtését vállal­ták. Ezek a dolgozó parasztok tudják, hogy a terménybeadás teljesítése törvényes kötelességük. Azt is tudják, hogy az előírt kötele­zettségeken felüli terménybeadással, minden mázsa gabonával, kukoricá­val, napraforgóval és szálastakar­mánnyal az országot erősítik. Tudják még azt is, hogy ötéves tervünk tel­jesítését hátráltatja, a tervfegyelmet sérti meg az, aki nem tesz meg min­dent a terménybegyüjtési terv teljesí­téséért. Számos községünk terménybegyüj- tésben elért nagyszerű eredménye azonban valósággal szétforgácsolja, megsemmisíti a „kevés termett, ebben a községben nagy volt az aszály, ná­lunk már mindenki eleget tett a be­gyűjtés érdekében” — siránkozó ál­lításokat, melyek az osztályeilenség- től, a kuláktól erednek. A jelszavak aki kijelentette a népnevelőknek, hogy összehívja a hasonló földterület­tel rende.kezőket és mgalakítják az új csoportot. így gondolkozik Juhász Sándor 13 holdas középparaszt is. Csak először kikéri a fiai véleményét, hogy mit szólnak hozzá, ha ő beáll a termelő­csoportba. Juhász András középpa­raszt házának ajtaján már másod­szor kopogtatnak a népnevelők. Oda- bentről az öregasszony rikácsoló hangja hallatszik. — Ide hiába is jönnek, a fiamat ne is bolondítsák! Értik? Nem fogunk „szentségtörést” elkövetni! Aáit kép­zelnek, hogy az ősi földet bevigyük a csoportba? — Nem erőszak a disznótor, néni! Nem kényszerítünk mi a csoportba senkit! Csak eljöttünk megkérdezni, hogy maguk nem-e akarnak beállni közénk. Alakítanak itt a faluban egy új csoportot is, nem kell közénk állni — felelték a népnevelők és arra gon­doltak, hogy erősen kell még harcolni a klerikális reakció befolyása ellen. Az eddigi agitációk során a Palóc tszcs 10 családdal és 15 taggal gya­rapodott. Tovább kell hogy folytassák a szívós, meggyőző, felvilágosító munkát, hogy minél több dolgozó pa­rasztot vezessenek a közös gazdálko­dás útjára. De ahhoz, hogy Palotás község is átvegye Túrkeve és Karcag példáját, még szívósabb, meggyőzőbb, konkrét, világos agitációs munkát kell kifejteniük, hogy ezzel egyre szű kebb területre szorítsák vissza a ku láksággal együtt támadásba lendült klerikális reakciót. Lantos László. leple alatt pedig nagyméretű speku­láció, feketézés folyik falvainkban. E tarthatatlan állapot továbbviteléhez hozzájárul még tanácsaink megalkuvó politikája, a laza és hibát elkenő munka, az ébertelenség, a kulákok helytelen elszámoltatása, amelyet egy egész sor példa bizonyít. Máira vere- bélyen is a kulák szavát fújják. Azt akarják elhitetni, hogy a tervet nem lehet teljesíteni. * Egyes tanácstagok is a kulák hálójába estek, átveszik a kulák sírásait. Amikor a tanács alaposabban körülnézett, ki­tűnt, hogy 30 azoknak a száma, akik­nek még a fejadagon kívül 4—5, sőt 6 mázsa gabonafölöslegük is van. Ezek között megtalálhatjuk a követ­kező tanácstagokat: özv. Tóth Pálné bálint (3 mázsa kenyér, 1 mázsa ta­karmány), id. Nagy József kukár (4 mázsa kenyér), Nagy András kukár (2 mázsa takarmány), Benus János cenko (6 mázsa kenyér, 1 mázsa ta­karmány), Oláh Ambrus (3 mázsa kenyér, 2 mázsa takarmány), Benus Pál cenko (3 mázsa kenyér, 1 mázsa takarmány). Oláh Sándor (4 mázsa kenyér, 1 mázsa takarmány), ifj Molnár Pál móris (2 mázsa kenyér) Mengyi Lajos (1 mázsa takarmány és kenyérgabona). Az endrefalvi tanács is elhitte, hogy a községben már nincs egy szem ku­korica sem. Deák Bertalan elfa'azott házoldalából mégis 7 és fél mázsa fejadagon kívüli árpa és kukorica öm­lött ki. Ha a nőtincs! tanács is szét nézne becsületesen a maga portáján, akkor rádöbbenne, hogy a Dancsó Jó HARC 2200 ÚJ A Magyar Népköztársaság Minisz- tertanácsa február 10-én nagy­jelentőségű határozatot hozott a mun­kaerők szervezett toborzására. Ötéves tervünk első éve egyre hatalmasabb arányú fejlődése az új munkaerők sok tízezreinek a beállítását követeli meg. A Szovjetunió fejlődésének a mi fej­lődésünkkel azonos szakaszában Sztálin elvtárs azt mondotta: „Min­denek előtt arról van szó, hogy az üze­meket el kell látni munkaerővel. Az­előtt a munkások rendszerint maguk mentek a gyárakba, úgy, hogy ezen a téren, hogy úgy mondjuk, a dolog ma- gától ment. Ez annak volt a következ­ménye, hogy volt munkanélküliség, a falun volt rétegezödés, volt nyomor, volt éhség, mely az embereket a falu­ból a városba kergette." Ma már mindannyian tudjuk, mi is, hogy a munkaerő kérdése nem fog magától megoldódni nálunk sem. Dol­gozó parasztságunk helyzete hatalma­sad változott a felszabadulás óta. Mi sem számíthatunk arra, hogy a falu áramlása mágától megindul az ipar, az építkezés, a bánya felé. Hogy Nó- grád megye az 1950-es év beruházási összegéből egymillió forintot nem tu­dott beruházni, az főleg annak tud­ható be, hogy nem tudtuk az ipari üzemeket, építkezéseket elegendő mun­kaerővel ellátni. Iparunk munkaerőszükségletének nembiztosítása egyenlő ötéves tervünk akadályozásával, egyenlő szocialista építésünk lassításával. A munkaerő- szükséglet nembiztosítása egyenlő az­zal, hogy nem tudunk új üzemeket, új gyárakat építeni, egyenlő azzal, hogy a Nagybátonyban épülő új bányászvá­rost nem tudjuk a tervben meghatáro­zott határidőre befejezni, egyenlő az­zal, hogy nem tudunk sokszáz új für­dőszobás lakást, új kultúrházat, új is­kolákat, stb. építeni dolgozóinknak. IVI ilyen hiányosságok voltak ta- pasztalhatók eddig megyénk munkaerőgazdálkodásában? Elsősorban az, hogy keveset foglal­koztunk a munkaerők gazdálkodásá­val, a munkaerők felkutatásával. Azt gondoltuk, hogy elégséges, ha egyes községekben meghirdetjük, doboltatjuk, vagy egyes vállalatoknak adunk enge­délyt toborzásra. Legtöbbször azon­ban, az ilyen toborzás eredménytelen volt és mi egyszerűen azt mondtuk, hogy nincs munkaerő. De általában hasonló passzív magatartást tanúsí­tottak a különböző szervek, a járási és községi tanácsok, a vállalatok vezetői a munkaerőgazdálkodással kapcsolat­ban. A minisztertanács mostani határo­zata 2200 főben állapította meg azok­nak a munkaerőknek a számát, amit a 20-án beinduló toborzással Nógrád megyének az 1951-es év első felében biztosítani kell. Ennek a számnak 33 százaléka női munkaerő kell, hogy le­gyen. zsef és Pál kuláktestvérek 8 mázsa gabonát raboltak el a dolgozó nép szájától. Kovács ’Pálné 26 holdas ku- láknál is 12 mázsa gabonafelesleg beporosodva, elrejtett helyen várja hogy a tanács fölfedezze. A sánnson- házi tanácsnál is azt állították, hogy nincs a kuláknáj már egy szem ga­bona sem1. Azonban a 44 holdas idő­sebb Bendiák Jánosné kulák rejtett pincéjének tartalma megcáfolta ezt a? állítást: 2 mázsa 36 kiló zsizsikes búzát, 51 kiló tiszta, 48 kiló vegyes búzát, 82 kiló árpát találtak nála Megyeri Sándor karancssági kulák- nál pedig 83 kiió elrejtett búzafeles­legre bukkantak az illetékes szervek. A felsoroltak mind azt bizonyítják, hogy a kulákság az egyre élesedő nemzetközi helyzetet kihasználva, tá­madásra lendül. Amíg a becsületes dolgozó kis- és középparasztok a haza iránti szeretet, a hazafias kötelesség tudatában, a béketábor erősödése ér­dekében beadja a nép államának a fe­lesleges gabonamennyiségét, addig a kulák, amely a dolgozó nép és a béke ellensége, szabotálja ezt a mun­kát. Rejtett pincékben halmozza fel a dolgozó nép elől a gabonafélesége­ket, hogy ezzel zavart okozzon élelmiszerellátásunkban, hogy ezzel előidézze a sorbanálláso- kat, hogy zavart keltsen a ter­melő munkában, a terv teljesítésében. A kulák ezzel akarja elősegíteni az amerikai imperializmus törekvéseit. Dolgozó parasztságunk kíméletlenül leplezze le az ilyen kuláktámadásokat, MUNKAERŐÉRT Ezt a feladatot csak úgy tudjuk megoldani, ha Pártunk alapszerveze. tei, a tömegszervezetek, főleg az MNDSZ, DÉFOSZ, a DISZ, de min­den egyes tanácstagunk is ebből a munkából kiveszi a részét, szívós, ki­tartó, felvilágosító munkát végez a dolgozó parasztság, a háztartásbeli dolgozó nők között. Meg kell magya­rázni, hogy az ő munkája több cipőt, több ruhát, még több új lakást biztosít dolgozó népünk számára, munkájával hozzájárul békénk védelméhez, szocia­lista építésünkhöz és nem utolsósorban azzal, hogy ő is résztvesz szocialista építésünkben, munkájáért fizetést kap és ezen keresztül saját egyéni életét is szebbé, boldogabbá teszi. Meg kell magyaráznunk dolgozóinknak, hogy szocialista építésünkbe részt venni be­csület és dicsőség. T e kell küzdeni azt a korlátolt­Ságot, hogy a falun kívül n« menjünk dolgozni. Azok a vállalatok, amelyek részére a munkaerőtoborzás folyik, megfelelő szállást, étkezést, kul­turális és sportlehetőségeket fognak biztosítani. Nagybátonyban újonnan épült legényszálló biztosítja a tobor­zott munkaerők elhelyezését, de a töb­bi vállalatoknál is hasonló elhelyezé­seket biztosítanak. Fel kell hívni a figyelmet az ellen­ség munkájára is. Az ellenség jól tud­ja, hogy mit jelent szocialista építé­sünknek, ha üzemeinket, bányáinkat, építkezéseinket él tudjuk látni elegendő munkaerőkkel. Még meg sem indult a toborzás, de a reakció már elkezdte terjeszteni azt a hírt, hogy nem érde­mes a faluból felmenni a városba, vagy más községben dolgozni, mert a keresetük nagyrészét lefogják lak­bérre, sőt már azt is mondták, hogy 80 forintot fognak erre munkaválla­lónként levonni. Természetesen a reakció rémhírter­jesztéséből, mint máskor is, egyetlen szó sem igaz- A toborzott munkaerő él­sz á Másolásáról az üzem teljesen ingyen köteles gondoskodni. A vállalatok to­borzási szervei szerződést kötnek a toborzott dolgozókkal és a szerződés biztosítja ugyanazokat a jogokat, ugyanazokat a munkafeltételeket, mint amiben a vállalatnál már régebben dolgozók részesülnek. A bányához és építkezésekhez to­borzott munkaerők jutalmat is kapnak. Aki a bányához szerződik le, a munlkábalépéskor rögtön 400 forint, aki az építési vállalatokhoz szerződik le, a munkábalépéskor 200 forint ju­talmat kap. Biztosak vagyunk benne, hogy a toborzásban résztvevő minden szerv, Pártunk népnevelői, tömeg­szervezeteink agitátorai, minden ta­nácstagunk átérzi ennek a munkának hatalmas jelentőségét, de átérzik a dolgozók is és munkájukkal hozzá­járulnak Pártunk vezetésével szocia­lista építésünk meggyorsításához. Koch Géza, í ' amely az ő életük fejlődését akadá­lyozza. Amikor egyes tanácsoknak és tanács, tagoknak ezt az opportunista, hitetlen­kedő és nem példamutató magatartását látjuk, Rákosi elvtárs szavai jutnak eszünkbe, amelyeket a kétféle népsze­rűségről mondott. Rákosi elvtárs rá­mutatott arra, hogy a vezető népsze­rűséget szerezhet az öntudatos, be­csületes jó munkások előtt, ha példát mutat és maga is megköveteli a ren­det, a fegyelmet. És van egy másik­fajta népszerűség is: népszerű lehet a vezető a hanyagok, a lusták, az elmaradottak előtt, ha elnézi a mu­lasztásokat, tűri az állam megkárosí­tását. Azok a tanácstagok, akik a be­gyűjtésben nem végeztek jó munkát, akik siránkoznak, hitetlenkednek, nép­szerűek lehetnek a kulákok, a speku­lánsok, az elmaradottak előtt. De el­veszítik tekintélyüket a falu dolgozói­nak nagy többsége előtt, a törvény­tudó, kötelességüket becsületesen tel­jesítő dolgozó parasztok előtt. Tehát tanácsainknak úgy kell dolgozniok és példát mutatniok, ahogy azt a Párt, a dolgozó nép, a nép állama megkí­vánja. A tanácstagok személyes pél­damutatással vegyék ki részüket a népnevelő munkából, a dolgozó pa­rasztok pedig nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy földerítsék a kulákok rejtett készleteit és tudatosítsák, hogy a rejtett készletek felkutatói, nyomra­vezetői a felfedezett készletek 10 szá­zalékát terményben haladéktalanul megkapják. Tudatosítsák mindenkivel, hogy aki a kulákkal cimborái, a nép államának megkárosítására, az nem kerüli el a dolgozó nép megvetését. L. L. A tér meny begyűjtés maradéktalan teljítésével erősítsük a nép államát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom