Szabad Nógrád, 1951. január (7. évfolyam, 1-4. szám)

1951-01-13 / 2. szám

WS* Január HL SZABAD NOCRAD Átszervezték munkájukat, jobb munkafegyelmet teremtenek a második tervévben a 76-os építkezés dolgozói KÖSZÖNTJÜK A JÁRÁSI ÉS VÁROSI PÁRTKONFERENCIÁKAT A salgótarjáni 76 lakásos építkezés­sé! azelőtt olvan állapotok uralkod­tak, melyek alapjában véve nem vol­tak kielégítőek a szocialista munka követelményeinek. A munkafegyelem alyan laza fokon állott, hogy még a munkából is elszökdöstek az építke­zés öntudatlan dolgozói. Különösen az éjjeli műszak alkalmával, a sötét­ség beálltával mutatkoztak meg na­gyobb mértékben a fegyelmezetlen­ségek. A munkavezetők nem merték az esti műszak irányítását vállalni, mert ilyen alkalommal nem tudtak megfelelő teljesítményeket felmutatni. A munkafegyelem ilyen nagymé­retű lazasága mögött, a munka rossz megszervezése húzódik meg. A 76-os építkezésnél 5 olyan nagylétszámú brigád dolgozott, amelyet sem a bri- gádvezetö, sem pedig a munkaveze­tők nem tudtak összefogni. Maga a brigád vezetője sem tudta biztosan, hogy kik tartoznak hozzá. A brigád tagjainak nem volt meg az állandó munkabeosztása. így nem tudták kel­lőképpen ellenőrizni, ha egy-egy em­ber nem volt a munkahelyén. A pártszervezet, szakszervezet és a műszaki vezetőség nem foglalko- *ott kellőképpen a dolgozókkal. Nem volt megvalósítva az egyéni felelősség. Ez a zavaros állapot éreztette hatá­sát a tanulókon és az átképzösökön is. Az átképzősök egy csoportban dolgoztak egy oktató irányítása mel­lett, de az oktató nem tudta átfogni egyedül az átképző-csoportot, 6 így • szakkáderek nevelését is veszély fenyegette. Kétségtelen, hogy vannak a 76-os építkezésnél öntudatos, becsületes dolgozók is, akik lépést tartottak a munka verseny fejlődésével és mun­kájuk nyomán kiváló, elismerésre méltó eredményeket értek el. Ezek közé tartoznak Károlyi Imre és Né­meth Lajos brigádvezetők, akik rosz- ezallóan vették tudomásul, hogy mun­kájukban akadályozták őket a segéd­munkások felületességei, akik ahe­lyett, hogy biztosították volna a szük­séges építőanyagot, elhagyták munka­helyüket. „Azelőtt azért nem tudtunk haladni megfelelően, mert sok eset­ben e kőműveseknek kellett saját részükbe biztosítani a szükséges anyagot is" — mondja Németh La­jos. kőműves-brigádvezetö. Az új tervev új követelményei megkívánták, hogy a 76-os építkezést, teljes átszervezéssel, új alapokra he­lyezzék a régi öt brigáddal szemben, most 19 kisebblétszámú brigádot szerveztek. Minden kőműves-brigád­ba két átképzést, vagy két tanulót osztottak be. Az új brigádoknak az az előnyük, hogy minden egyes brigádnak megvan a maga munkafel­adata. A brigád vezetője jobban ősz- sze tudja fogni a brigád tagjait. A brigád tagjai egymást is ellenőrizni tudják. Megjavul a munkához való viszony és a magasabb termelés után magasabb lesz a keresetük is. Takács Jánosné, az I. segédmunkás-brigád vezetője, az átszervezésről a követ­kezőket mondja: Nagyon fontosnak tartom az ed­digi állapot megszüntetését. Rosszul ment a munka. A dolgozók nem segí­tették ki egymás munkáját. Sokan voltak, akik csak elpazarolták a drága időt. Az új brigádok megszervezésé­vel, a termelés is megváltozik. Én tudom, hogy három munkatársam­mal Károlyi Imre brigádját vagyunk hivatva anyaggal ellátni. Amióta az új brigáddal dolgozunk, még nem mutatkozott anyaghiány és a kőmű­ves-brigád folyamatosan tudja vé­gezni teladatát. Azelőtt nagy volt az anyagpazarlás, de ezekután ezen a téren is kielégítőbb lesz a helyzet. — Azelőtt különösen a segédmun­kásoknál, pontosan a laza munkafe­gyelemből kifolyólag, a segédmunká­sok 35 százaléka normán alul teljesített, A brigádok átszervezésével ezen a téren is változás várható — mondja Zsóri Pál építésvezető. Arra kell vigyázni, hogy ezek ne- csak tervek maradjanak, hanem ,a valóságban is kifejezésre jusson a normán aluli teljesítmények felszá­molásában. Ehhez azonban szükséges, hogy a pártszervezet és szakszervezet funkcionáriusai, népnevelői aktívan harcolianak a munkafegyelem megszi­lárdításáért. Meg kell szüntetni azl az állapotot, hogy az építkezés párt­titkár nélkül folyjon. Most, Halász István, az üzemi párttitkár, aki a vá­ros másik részén dolgozik és heten­ként csak egyszer-kétszer látogat el az építkezéshez., Nyilvánvaló, hogy nem ismeri az építkezés problémáit és így nem csodálatos, hogy a munkafegyelem ilyen nagy lazasága volt tapasztalható az építkezésnél. A párttitkár irányítása mellett az építkezés népnevelőinek, kommu­nistáinak harcosan ki kell állniok a lazaságok ellen. De emellett a szak- szervezet is töltse be hivatását, irá­nyítsa. szervezz?« a munkaversenyt. A Politikai Bizottság határozatot ho­zott a szakszervezeti munka meg­javítása érdekében. Rámutatott arra, hogy dolgozó népünk szilárd akarat­tal, sikeresen építi a szocializmust. A munkásosztály ebben a harcban ke­mény, megbízható erőnek bizonyul. A munkásosztály többségének megvál­tozott a munkához való viszonya. Dolgozóinkat lelkesíti az a tudat, hogy ötéves tervünk sikereivel ön­magának és családjának is biztosítja boldoe jövőjét. Ipari termelésünk nö­vekedése, a munkaverseny és Sztahá- nov-mozgalora kiszélesítése, munkás­osztályunk növekvő öntudatát bizo­nyítja. A szakszervezetek a munkásosztály nagy részét bevonták soraikba. Vég­rehajtották az ipari szervezkedést. Segítséget nyújtottak a Pártnak a dolgozók nevelése, a munkaverseny- mozgalom kiszélesítése, a szocialista bérezés kialakítása és a szociálpoli­tikai vívmányok fejlesztése terén. De az eredmények mellett komoly hiá­nyosságok is mutatkoznak. Egyes szakszervezeti vezetők több esetben nem álltak keményen posztjukon. Elnézték, sót leplezték a bér- és normacsalókat. Mun­kájuk középpontjában nem a terme­lés fokozása állott. A normarendezés alkalmával nem tartották szemelőtt Sztálin elvtárs szavait: „Az új tech­nikai feltételek, új normák biztosít­ják, hogy iparunk soha nem látott eredményeket érjen el, ez biztosítja az életszínvonal állandó emelését A szakszervezeti vezetők ezeket a hibákat azért követték el, mert meglazult a Párttal való kap­csolatuk, sót sokan elszakadtak a PárttóL Nem harcoltak következete­sen a párthatározatok végrehajtásá­ért. A Párt vezető szerepének lebe­csülése odavezetett, hogy teret ad­tak a jobboldali szociáldemokraták szakszervezetbe való behatolására. Módot adtak az ellenségnek arra, hogy a szakszervezetekben zavart keltsenek és romboló munkát fejtse­nek ki. Nem folytattak kíméletlen harcot a Párt által a nyílt porondon már megvert jobboldali szociáldemo­kraták ellen. A termelésben előállott kirívó hi­bák mögött nem keresték az ellensé­get. A szakszervezeti vezetők elsza­kadtak a tömegektől, elbürokratizá- lódtak, megsértve azt az alapvető lenini-sztálini tanítást, hogy: „A szak- szervezetek sikeres tevékenységeinek legfontosabb teltétele a munkásosz­tállyal, a dolgozó tömegekkel való eleven, szilárd kapcsolat, a vezetők és a munkásosztály közötti kölcsönös bizalom a tömegek aktív támogatá­sának biztosítására". A szakszervezeti demokrácia ennek a tanításnak a be nem tartása után gyenge, sőt helyenként tapasztal­ható, hogy visszafejlődőben van. A szakszervezetekből kirekesztet­ték a becsületes pártonkívüli dolgozókat, de még a tagoknak sem adtak lehetőséget arra, hogy bele- follyanak a szakszervezeti vezetésbe. Súlyos hiba az is, hogy a szakszer­vezeti vezetőket nem választották, hanem kinevezéssel állították be. Az üzemi bizottságok széleshálózatú tár­sadalmi munka helyett, fizetett appa­rátusukat növelték. Ez megmutatkozik a SZOT nógrádmegyei bizottságában is. Nem állított be széleskörű társa­dalmi aktívát munkájának megköiiy- nyítésére, így a dolgozók sem érez­ték magukénak a szakszervezetet. De ugyanez fennáll a Szakmai Területi Bizottságoknál és az üzemi bizottsá­goknál is. Ez magával hozta azt, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták nem tettek eleget a pártépítés területén rájukháruló fel­adatoknak. Nem javasoltak, vagy nem tudtak javasolni tagjelöltnek azok közül sem, akik a termelésben élenjártak. Nem készítették elő ne­velés terén a munkásosztályhoz hű, jóltermelö pártonkivülieket. A szakszervezetek vezetői nem nyújtottak kellő segítséget tagságuk­nak. Elhanyagolták. De megtörtént az is, hogy kisebb panaszaikkal hoz­zájuk forduló szakszervezeti tagokat durván elutasították. Elhanyagolták az egészségvédelmet, a kultúra és a sportélet fejlesztését. E zen hibák kijavítására a Szak- szervezetek Országos Tanácsa határozatot hozott. Ezzel a szakszer­Meg kell ismertetni az építkezés dol­gozóival a második tervévben rájuk náruló feladatokat, ki kell terjeszteni a versenyszerzödések megkötését, de különös gondot kell forditäniok az anyagtakarékosságra is. Ilyen szerve­zett munka mellett, az építkezés dol­gozói, nem riadnak vissza a felada­tok nagyságától és az eredmények is kielégítőbbek lesznek, — OROSZ — vezeti munkának új alapját teremt­jük meg. Szakszervezeteinknek ugyanaz a felépítése lesz, mint a Szovjetunió szakszervezeteinek. A szovjet szakszervezetek példája nyo­mán a szakszervezetek vezetöszer- veij a legalsóbb szervektől a legfel­sőbb szervekig választani kell. Ennek a határozatnak a végrehajtá­sára a Vasas és a Bányász Területi Titkárság Területi Bizottsággá alakult át. A SZOT nógrádmegyei titkársága a határozat végrehajtására január 13-án tartja alakuló konferenciáját. Ezen a konferencián megválasztják Nógrád megye legfelsőbb szakszerve­zeti szerveit, a Szakszervezetek Nóg- rádmegyei Ideiglenes Tanácsát. A szakszervezetek új alapokra való he­lyezésével a szakszervezeti munka megjavul. Bevonjuk a dolgozók leg­szélesebb rétegeit a vezetésbe. Min­den szakszervezet képviselve lesz. ezenkívül sztahánovisták, nők, pár- tonkívüliek megfelelő arányban fog­lalják el helyüket a szakszervezeti élet irányításában. Az üzemek terü­letén kiépülnek a társadalmi aktí­vák, akik közvetlenül a termelés terü­letén állandó kapcsolatot tartanak a dolgozókkal. Ezzel megteremtjük a szakszervezet és a dolgozók közötti szoros kapcsolatot. Ilyen feltételek mellett a felmerülő hiányosságok or­voslására minden lehetőség meglesz. Ezzel bevonjuk a dolgozókat a veze­tésbe és az ellenőrzésbe is. HEGYI ZOLTÁN, • nógrádmegyei SZOT-bizottság szervezőtitkára. A járások, városok legjobb pártmun­kásai gyűlnek össze január 14-én a já­rási, városi konferenciákra. A konferen­ciára a küldöttek kommunista lelkese­déssel készültek, annak jegyében, hogy munkájuk, a konferencia eredményei szolgálják az Országos Pártkongresz- szus sikerét A konferenciák a városban, de külö­nösen a járásokban a pártbizottságok további erőteljes fejlődését kell, hogy eredményezzék, emelve a pártbizottsá­gok eszmei, politikai 'színvonalát, erő­sítve kapcsolatukat a város és a járás kommunistáival, valamennyi dolgozójá­vá'!. Rákosi elvtárs a központi vezető­ség legutóbbi ülésén hosszan és részle­tesen foglalkozott járási bizottságaink helyzetével, megállapítva, hogy „a me­gyebizottságok sok esetben nem tudták a Párt utasításait a falvakba és az alapszervezetekhez eljuttatni és hogy ezek az utasítások legtöbbször a járási pártbizottságokban megakadtak”. Tehát a konferenciák —. különösen a járási konferenciák — á pártbizottságok fej­lődését vonják. maguk után, amint Rákosi elvtárs erről beszélt: „Gondos­kodunk róla, hogy járási titkáraink valóban a járás vezetői legyenek”. A kongresszusra készülve, munkájuk mi­nőségének emelésével, a konferencia jó, hiánytalan megszervezésével járási bi­zottságaink igen nagy lépést tehetnek ezen az úton. Különös gonddal, mintha ünnepi be­szédre készülnének, úgy állítsák össze beszámolóikat a pártbizottságok tit­kárai. A konferencián tartott beszá­moló az egész pártbizottság kollektív munkájának eredménye legyen. Be­széljen az eredményekről, jövő ter­veinkről, bátran tálrja fel a nehézsége­ket. Ücry ismertesse a pártbizottsá" munkáját, hogv abban minden eddigi­nél élesebb kritika legyen elsősorban a j pártbizottság munkájának hiányosságai I felé, de rávilágítson az alapszervezetek- ben, az álfami, társadalmi szervezetek­ben meglévő fogyatékosságokra Is. Kommunista kritika és önkritika — ez legyen a pártkonferencia éltető eleme. A küldöttek, akik területük legjobb, legharcosabb kommunistái, a konferen­ciára javaslatok, észrevételek tömegei­vel menjenek. A kongresszust előké­szítő taggyűléseken a párttagság mun­kája nem ért véget a küldöttek megvá­lasztásával. A taigság részéről számta­lan javaslat, bírálat hangzott ei. Vol­tak, amelyek a tagdíjfizetés megjavítá­séiról, mások a népnevelő munka, az oktatás színvonalának emeléséről szól­tak. örhalomban a pártszervezet fejlő­dését hiányolták és azt, hogy a falun nincs tömegszervezeti oktatás. János- aknán ezen a taggyűlésen vitatták meg, hogy kit küld jenek pártiskolára. A kül­döttek ezeket a javaslatokat olyan gonddal és felelősséggel gyűjtsék össze, mint amilyen bizalmat beléjük nem­csak a párttagok, hanem a pártonkívü- liek is helyeztek, amikor küldötté vá­lasztották őket. A Párt váíja és mint komoly segítségre számít a párttagok és pártonkívüli dolgozók javaslataira. A Párt meg akarja tudni tőlük, mit he­lyeselnek és mit kifogásolnak a párt- szervezetek működésének a pártmun­kának különböző területein. A pártkon­gresszus sikeréhez hozzátartozik, hogy a párttagok és párto-nkívüliek javaslatai, véleménye, kívánsága, eljusson a vá­rosi, járási konferenciákra, onnan pe­dig az Országos Pártkongresszushoz, támogatva ezzel annak munkáját. A járás és város munkájának kiérté­kelése feladatainak meghatározása mel­lett komoly munka lesz a megyei kül­dőt tváda,sz*tő konferenciára a küldöttek megválasztása. A politikai és termelő- munka legjobb, élenjáró harcosait érje ez a kitüntetés. Olyanok kerüljenek a küldöttek közé. akiket hmer és tisztel az egész város, az egész járás. Köszöntjük a városi és járási párt­konferenciákat! Kiválnunk munkájuk­hoz sok eredményt, gazdag és bőséges tapasztalatok megszerzését. Járási és városi pártbizottságaink a konferenciák magas politikai színvonalának megte­remtésével, jó megszervezésével bizto­sítsák, hogy minden pártszervezet, párttag és pártonkívüli dolgozó harcba induljon a munka megjavításáért, a hi­bák kiküszöböléséért, hogy minden kommunista és pártonkívüli méltókép­pen készüljön az Országos Pártkon­gresszusra. A konferenciák a minden­napi munka jobb elvégzését, járási és városi pártbizottságaink erősödését, a pártmunka minőségi színvonalának ál­talános emelkedését vigyék az Orszá­gos Kongresszus été! A DEJTÁRI KÖZÉPPARASZTOK ELINDULNAK AZ ÚJ FELÉ A7. ELMÚLT hetekben vá- lasztott a „József Attila"- termelőszövelkezet új veze­tőséget. A tagság elhatá­rozta, hogy Bolemant Istvánt teszik meg a csoport, elnö­kévé. Jó szakember. Kom­munista példamutatással vé­gezte munkáját A tagság szereti és nagyrabecsüli. Jó munkáját fényesen bizo­nyítja kétszázon felüli munkaegysége is. E vá­lasztást helyeselték Fábián Gábor, Farkas Ferenc, Varga Pál, Papp Károly közép­parasztok is, akik resztvet­tek a gyűlésen. így tehát nem is csoda, ha erről a választásról beszélnek utca­hosszat a dejtári dolgozó pa­rasztok. A tanácsház ablakaiból Ki szűrődő lámpaíényben Mé­száros András bácsi alakja tű­nik lel. A tanácsházba beér­kezve, kabátját a legköze­lebbi karosszékbe hajítva, előkotorja a tszcs év végi elszámolását. Szemei fürgén siklónak végig a szürke számadatokon, amelyek hűen tükrözik vissza az el­múlt gazdasági év eredmé­nyeit, de a hibáit is. Az ö neve is ott szerepel fiáéval együtt. 5397 forintot kap­tak. Gál János 6281, Tamasi István 4660, Brányik 4205 iorintot és így tovább so­rakoznak fel a többi tagok jövedelemki mutatásai is. A csoport törlesztette az álla­mi kölcsönök nagy részét, mindezeken kívül még 84.801 forint tartalékalapot hagytak. Mészáros bácsi szeme előtt megelevenednek a szürke számok és villámként peregnek le gondolatából a vetési, aratási, behordási, cséplési munkálatok ke­mény harcai. Megfontoltan csóválgatja fejét. A munká­latok rossz megszervezése jutott az eszébe. „Majd máskép lesz az idén, meg­szervezzük a brigádokat, munkacsapatokat, így na­gyobb eredményi fogunk elérni“ — mondja halkan maga elé. — Min töri a fejét, András bátyám? — kérdi barátságosan a szobába be­lépő Farkas tanácselnök. — NÉZEGETEM a kimu­tatást. Tudod, valamelyik este az elnökkel beszéltem a földművesszövetkezetben, amikor megszólított Fábián Gábor középparaszt. „Meg lehet-e nekünk alakítani a termelőcsoportot?" — „Meg bizony, Gábor — válaszol­tam meglepődve, majd to­vább folytattam. — Csak szerezzél még magad mellé vagy 15 társat, kormányunk támogat benneteket Sajnos nem tudtam vele tovább beszélni,, mert el kellett mennem. Pedig de szerettem volna neki elmon­dani az eredményeinket. — Én is hallottam már ilyen hangot a faluban, András bátyám. — csillan meg a szeme a tanácselnök­nek. — Én íelkereseni őket! — majd kezet nyújt András bácsinak s kabátja gallér­ját tölhajtva, kilép az ajtón. A tanácselnök elgondol­kozva megy az utcán. Út­közben nem győzte fogadni a dolgozó parasztok köszön­téseit. Tisztelik, becsülik öt a falu dolgozói. Fábián Gá­bor, középparaszt háza felé tartott Épp ott állt a ház­kapu előtt. — Jó estét Gábor! — kö­szönti őt. — Fáradj beljebb — és a szobában hellyel kínálja a tanácselnököt. — Hallom, meggondoltá­tok ti is a dolgot. Igaz, hogy termelőcsoportot akar­tok alakítani? — Igaz bizony. — feleli Fábián, majd fog egy lite­res üveget meg egy lop/>- tököt és kilép az ajtón. Fá­bián Gábor öreg édesanyja meghallotta a beszélgetés témáját. „Én már pedig nem megyek a szövetkezetbe, én öreg vagyok és ha nekem eddig jó volt így, jó lesz ezután is. A fiam pedig mehet. Földel nem adok neki." — korholt az öreg­asszony mérgesen. — „fia éhenhalok, akkor sem lépek be." — De mamukám ... — szólt Fábián Gábor bátyjá­nak a felesége. — Semmit nem akarok róla hallani többet — zsör­tölődött tovább az öreg­asszony és a tejesköcsögöt kezébe kapva kilépett az ajtón. — Ha az uram beáll, én is megyek vele — szólt újra a fiatalasszony. — A nyáron is Gábor és a fér­jem küszködtek látástól va- kulásig a földön, minden eredmény nélkül. — Igen, meg akarjuk ala­kítani a csoportot, csak még megvárjuk a nyarat, milyen termésünk lesz — szólt az ajtón belépő Fábián Gábor. Ezt várja Farkas Károly 11, Hegedűs László 8, Farkas Ferenc 14, Varga Pál 9, Hegedűs Ferenc 10, Csabai Antal 10 holdas középpa­raszt is. — Én azt mondom, te Gábor — szólalt meg a ta­nácselnök — ne várjátok ti meg a nyarat, hanem fogjatok össze és vigyétek át gyakorlatba elgondolá­saitokat. Aztán megköszöni a vendéglátást és elindul, hogy felkeresse Hegedűs László fiatal középparasz­tot, hogy tudja meg az ő véleményét is. Hegedűs Lászlót az istállóban találta, ökreit etette. — Szabadság, elnök élv­társ! Mi szél hozta hozzánk — lelkendezett a fiatal kö­zépparaszt. — Hallottam, hogy te is irányt vettél az új felé? — A TERMELŰCSO- PORTRA gondol az elnök elvtárs? Nem mondom, én is benne volnék, mert hisz vak az, aki nem látja, hogy milyen előnye van a tszcs-nek. Itt van a Lajkó István, aki októberben lé­pett a csoportba és mégis 580 forintot kapott ki tisz­tán. Ezután jön még a tü­zelőanyag, a tej, és a fej­adag megadás. Ha beállók a termelőcsoportba, lerá­zom ezeket a gondokat a nyakamról — gondolkozik el mélyén Hegedűs László. A PERCEKIG TARTÖ néma csendet a tanácselnök szava töri meg, — Idefigyelj! A szövet­kezeti gazdálkodás emberi sorsot, jobb élelet, kulturá­lis felemelkedést biztosít számotokra. Mi, csoporHá­gok, tudjuk csak igazán elmondani, hogy mennyivel könnyebb, szabadabb és de- TÜltebh ez az újmódi élet, mini a régi, a sok gonddal, bajjal iáró egyéni gazdál­kodás. Azl hiszem, Laci, mindnyájan ismerjük ezt az életet Akármilyen régi is ■az egyéni gazdaság, annál nagyobbak a velejáró gon­dok. — Igen, ez így van, csak úgy tudtam valahogy lé­tezni, hogy eladtam a tinó­mat. Még nem számítottam ki az egész évi jövedelmet, de tudom, hogy egy tszcs- tag nagyobb jövedelemhez jutott, mint én. Meg én nem tudok műtrágyát al­kalmazni a vetésekre. A tszcs-t segítette az állam, de én honnan vegyek annyi pénzt, hogy műtrágyát tud­jak szórni vetéseimre? • — Látod, Laci, minekünk, csoporttagoknak már nem kell ilyen nehézségekkel küzdeni. Harcolnod kell azért, hogy még a tavasz- szai megalakítsátok a ter­melőcsoportot. — majd el­indult, hogy felkeresse a többi középparasztot is. A JÓZSEF ATTILA ter­melőszövetkezet nagyszerű eredményeinek láttán a község középparasztjai kcé rében is megindult az erje­dés, hogy a régi, elavult egyéni gazdálkodást el­hagyva, rátérjenek a tár­sasgazdálkodás útjára, amdly az emberi felemelke­dést biztosítja számukra is, LANTOS LÁSZLÓ A SZAKSZERVEZETI MUNKA MEGJAVÍTÁSÁÉRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom