Szabad Nógrád, 1951. január (7. évfolyam, 1-4. szám)

1951-01-20 / 3. szám

2 SZABAD NOGRAD t»51 január 26. Pártmunka tapasztalatai * Berkcnvci Antal középparasztot felvették a Pártba A járási párfbraottság egyik legfontosabb feladata a pártépítés, a Párt erő­sítése új tag- és tagjelöltekkel. A rétsági járás pártbizottsága Mmérte a járás területén a tag- és tagjelölt felvételnél fennálló hibákat, amit a Központi Veze­tőcég október 27-i határozata alapján fokozatosan akar javítani. Szem előtt tartva a Párt szooiáiís összetételének javítását, olyan pártoivkíviiü kis- és középparaszbVkat vesznek tel a Pártba, aiki'k a termelésben, az állami fegye­lem betartásában, a békekölcsönjegyzésben, a tanácsválasztásiban, a tömegszer­vezeti munkákban bebizonyították: méltók a párttagságra. Munkájúk eredmé­nyét a december hónapban beadott 160 darab tag- és tagjelölt kérelem is bi­zonyítja. amelynek a 60 százaléka egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, 10 százaléka középparaszt, míg a többi a szocialista szektorok kiváló dolgozóiból tevődik össze. A járási pártbizottság olyan tagjelöltekkel erősíti a Pártot, mint Berke­nye: Anitát 14 holdas, berkenyéi középparaszt. Az első lépés... Feladatok a iöld at ti vessz öveik esetek bea Horthy Magyarországa az ő számára sem biztosított fényes életet. Ezért in­kább a falusi proletárok mellé húzott. A község vérszopói, a zsíros gazdák kirekesztették a község vezetésétől. Ahol lehették, gátolták előrehaladását. Ha végigment az utcán, a kulákhá- zakból gyűlölködő szempillantások kí­sérték. A véle egy módú gazdák is el­fordultak tőle. A község főjegyzője is megvetette őt. Nem is volt az ő szá­mára sem szerződéses termelés, sem olcsó műtrágya. A nagygazdák elleni izzó gyűlöletét a látástót-vakulásig való munkába ölte. E lelkiállapotban inkább a világ összeomlását várta, mintsem azt a felszabadulást, amely elsöpörte volna gyűlölt ellenségeit, a kull'á kok önk ényura Imát. ltMő-ben azonban nem yilágössze- omlás, hanem a Horthy államgépezet szétzúzása1 következett be a hős Szov­jet Hadsereg győzedelmes harcainak során. A dolgozó nép vette át a hatal­mat. Berkenyéi Antal semleges állás­pontra helyezkedett. Az a töménte­len sok rémbír és rágalom, amit a Horthy-faslszták és hű kiszolgálói 23 éven át terjesztettek, még .a gondolko­zásában étit, ami megállásra kényszerí­tette. Idegenkedve és több esetben gyű­löletet tanúsítva várta, hogy a kom­munisták berontsanak az udvarára, el­vigyék megmaradt állatait, gazdasági felszereléseit és if hold földjét, ame­lyet hosszú, keserves, ,.1'átás'tól-vakolá­sig való munkával szerzett meg. Ezt azonban hiába várta, nem következett be. Nem sokkal utána megalakullak a pártok. A kommunistákról1 a 25 éven ál tartó rágalom özöne szállingózott a faluiban száj'ról-s,zajra. A kulákok ter­jesztették ezl. amii a Paraszt Pártba1 való belépésre vezette Berkenye! Antalt. Hónapok elmúltával egyre jobban megindult a vérkeringés az országban. E munkában a kommunis­ták jártaik élen. Ez a hír eljutott a hegyek közé elrejtett Berkenye köz­ségbe is. Gondolkodásra késztette a község dolgozó kis- és középparaszt­jait. A kommunisták példamutatásá­nak híre kidőrzsölte Berkenyéi Antal szeméből; is azt a homályt, amely el- feketítette előtte a kommunistákat. Meghozatta a pártsajtót, amely után egyre többet és többet hallott a Ma­gyar Kommunista Pártró1!. Megbecsülés Teltek az évek. Az lS47-es válasz­tási harcban a Magyar Kommunista Párt döntő győzelmet aratott. A ha­talom végleg a dolgozó nép kezébe ment át. Berkenyéi Antalt a DÉFOSZ népnevelői keresték feil, akik megma­gyarázták neki. hogy miniden becsü­letes középparasztnak a DlíFOSZ-han van ia helye. Belépett a DÉFOSZ-ba. A gyűléseken rendszeresen megjelent. So­kat tanulit és tapasztalt. Népnevelő lett. A lerménybegyüjtésben, az állami fegyelem betartásában, a mezőgazda- sági munkák határidős elvégzésében mindig éten járt. A helyi pártszervezet felfigyeli Berkenyi Antal jó munkájára és támogatta őt. Később felvették őt a pártszervezet népnevelői közé. Mint népnevelő még példamutatóbban vé­gezte munkáját, amely által elnyerte a falu dolgozóinak bizalmát. A szántás- vetési munkálatoknál, az aratás-csép- iési munkák harcaiban küzdött minden szem gabonáért. Két mázsa gabonára; kötött szállítási szerződést. A burgo­nyából 341. kukoricából 121, szénából 333, zabból! 130, árpából 151 kilót adott l>e a nép államának. Berkenyéi Antal felszabadult, új ember lett. Meg­mutatta a békekölcsön jegyzés és a1 la- nácsválasztásnál, hogy harcos agitátora a Pártnak. Jó munkájáért a község dolgozó parasztsága beválasztotta a helyi tanács végrehajtó bizottságába. Az egyik napon Bogi András, a helyi pártszervezet titkára kereste fel. aki arról beszélt Berkenyéi Antalnak, hogy olyan középparasztoknak, akik minden igyekezetükkel a dolgozó nép jobblé- tél szolgálják és akik szerettük a Pár­tot és Rákosi elvtársat, azoknak a munkásosztály élcsapatában, a Párt soraiban van a helye és a kezébe nyomott egv belépési nyilatkozatot. Berkenyéi Antal a boldogságtól szó­hoz sem jutott. Ettől a perctől1 kezdve mintha nem is öl év szállt volna él a feje fölött. Fiatalnak, erősnek érezte magát. Új élet felé... December 8-át sohasem fogja elfe­lejteni. A legnagyobb ünnep lesz szá­mára ez. A part titkár meghívta öl a taggyűlésre. Benn a teremben, ahol a falu legjobbjai, a kommunista párt­tagok voltak, a legboldogabb embernek érezte magát Berkenyéi Antal, mert hisz látta, hogy a párttagság szeret ele és megbecsülése övezi körül. Tagjelölt­nek való nyilvánítását a párttagság ki­törő laps viharral fogadta. E hír futó­tűzként terjedt el a faluban. Amikor vége lelt a taggyűlésnek. Berkenyéi; Antal büszkén, felemelt fővel, fia - latosan ment végig a falu utcáján. E pillanatban eszébe jutóit a mull, ami­kor végigment az utcán és mindenhon­nan gyűlölködő szempillantások kísér­ték útján. Ma már az egész dolgozó nép sze- retpte és megbecsülése támogatja* mun­káját. f b—b­A SZÖVOSZ második országos kül­döttgyűlésének kétnapos tanácskozása és határozata fordulópontot jelent megyénk szövetkezeti mozgalmában is. A küldöttgyűlés meghatározta azokat a mozgalmi, szervezést, gazdasági és kulturális vonatkozású szövetkezeti feladatokat, amelyek még eredménye­sebben, még magasabb színvonalra emelik megyénk szövetkezeteinek mun­káját. A jelen fejlődés alatt is szövetkeze­tei nk komoly eredményeket értek ed. A további eredmények eléréséhez azon­ban szükséges a súlyos mulasztások kijavítása. Az egyik ilyen súlyos mulasztás; a terwf egyediem be nem tartása. A szarvasgediei szövetkezetben a terveze­ten kívül nagyobb pénzösszeget ru­háznak be különböző célokra. Ez nem rossz gazdálkodás, ez az állam pénzé­neik ieíkiísmereilen kezelése. A megyei központ ellenőrzési osztályának is — mivel tudja, hogy a szövetkezetek 40 százaléka nem vezeti a tervnaplót -—, alaposabb ellenőrzési munkát keltene kifejtenie ezen a téren. Alapvető és gyakori hiba a szövet­kezeti tagság alulról jövő bírálatának a hiánya. A tagság bírálata nélküli pe­dig nem képzelhető el jó szövetkezeti munka. A bírálat hiánya tömegével szüli a hibákat. A bírálat hiánya kö­vetkeztében a szövetkezeti vezetőség elszakad a tagságtól. A tagság nem érzi magáénak a szövetkezetei. Ennek tu­lajdonítható az is, hogy szövetkeze­teink a megye dolgozó kis- és közép- parasztságának csak a felét ölelik ma­gukhoz. Tehát íöldimííves'szöveíkeze- t élőik még nem töltik be azt a lépcső­fokot, amely a termelőszövetkezet felé vezet. PÁRTUNK paras'ztpoli'iikájának meg­sértését bizonyítja, hogy számos szö­vetkezetünk elzárkózott a közép­parasztság tbldműves'szövetkezetbe való bevonásától. Bér, Buják, Dorogháza, Kisecset és Ipolyvece községek szö­vetkezeti vezetőségébe egyetlen egy kö- zépparasztof sem választottak be.. E községeik szövetkezeti vezetőinek meg kell érteniök. hogy a szocializmus épí­tésének feladatát csak a parasztság alapvető tömegeivel szövetségben, ve­lük együtt tehetséges és ketl megoldani. Ebből következik, hogy őszinte és tar­lós szövetséget kell kötnünk a közép- paraszttat. Ha földirnűvess'zövetkezete- ink máskép cselekednek, a kúták örül annak. A középparasztnak a földmű- vesszövelkezetben való tevékenysége már szakítás! jelent a kólákkal. Meg­fosztja a kutákot attól a lehetőségtől, hogy a középparasztot a maga olda­lára* vonja. Tehát a falusi osztáilyeMen- ség ellen akkor folytatunk eredményes harcot, ha a középparasztságot meg­nyerjük. A hibák és hiányosságok közül ki kell még emelni, hogy földművesszö­vetkezeteink nemi minden esetben har­coltak következetesen az osatályellen- ség elten, amely befurakodva a föld- művesszövelkezetekbe, komoly erkölcsi és gazdasági károkat okozott. Nagy- báfonyban 24, Nógrádszakálon 25 ezer forintos sikkasztásit követtek el a be­furakodott ellenséges elemek. Ugyan­ilyen sikkasztások történtek Egyházas- gergón, Mihálygergén, Ersekvadkerten, Varsányiban, Rimócon és még több helyen. Föld in ű vesszővé t'k ezelci nk leg­főbb feladata, hogy az eddiginél erő­teljesebben segítsék elő az új termelő- csoportok alakítását és a már meg­lévők erősödését. A termelőszövetkeze­tek fejlesztése nem kampány-feladat, hanem a földiművessizövetkezefek alap­velő állandó feladata;. Ezért vegyenek részi a földmüves'szövetkezetek még tevékenyebben, még nagyobb lelkese­déssel a termeáöszöveikezeti mozgalom kiszélesítésében- A földniűvesszövelke- zetek vezetői ne csak magúik járjanak élen a termelőszövetkezetbe való be­lépésben, hanem vállalják azt is. hogy a földmüvesszövetkezeti tagság közül hányat és kiket szerveznek be a meg­győzés és az önkéntesség szigorú be­tartásával a termelőszövetkezetekbe. HASZNÁLJÁK FEL a földműves- szövetkezetek minden megmozdulásu­kat, taggyűléseiket, közgyűléseiket, igazgatási üléseiket a szövetkezeti gazdálkodás népszerűsítésére. Javít­sák ki azt az alapvető hibát, hogy nem hagyják megalakulni az első és a második típusú termelőszövetkezete­ket. Az első és második típusú szövet­kezetek alakítására a dolgozó kis- és középparasztok kezdeményezését a leg­messzebbmenőkig támogatni 'kelt. Ter­mészetesen jól tudjuk, hogy a harma­dik típus a 'legfejlettebb és végered­ményben hasznosabb is, de az egyéni gazdálkodással szemben az első típus is nagy lépést jelent .előre a felemel­kedés útján. AZ ORSZÁGOS KÜLDÖTTGYŰLÉ­SEN résztvevő küldőitek széleskörű felvilágosító munkával, kisgyülések al­kalmával ismertessék a földművesszö- vetkezeti tagság előtt a küldöttgyűlés határozatát, hogy annak alapján a legsikeresebben ki tudjuk javítani a még fennálló hibákat, jelenlegi fejlő­désünk szakaszában. Ne hanyagoljuk el a vidéki dolgozók oktatását A nemzetközi helyzet feszültsége, munkásosztályunk között meg­húzódó jobboldali szociáldemokraták kártevékenységének fölszámolása, óráról órára nagyobb feladatok elé állítja dolgozó népünket, kiváltképpen párttagjainkat. Minden egyes párttag vagy tagjelölt feladata az, hogy meg­magyarázzák tökéletesen dolgozó né­pünknek a háborús uszítok terveit, hogy ezáltal fokozzuk dolgozó népünk­ben azt a gyűlöletet, amelyet a béké­jét, függetlenségét és szabadságát ve­szélyeztető imperialisták, jobboldali szociáldemokaraták ellen érez. Ahhoz, hogy párttagjaink dolgozó né­pünket a hazaszeretetre tudják ne­velni, szükséges, hogy elméleti tudá­sukat fejlesszék. Meg kell tehát gyorsítani a politikai nevelést. Pártunk minden lehetőséget bizto­sít a dolgozók elméleti.szinvonalának emelése érdekében. Pártunk az elmé­leti képzettség fejlesztésének fontos­ságát abban látja, hogy minden egyes dolgozó, de különösképpen minden egyes párttag tisztán lássa és tájé­kozódjon a mindennapi eseményekről, s hogy az ellenséges megnyilvánulá­sokat le tudjuk leplezni. A nógrádi szénmedence területén a szakszervezet irányítása mellett a napokban szeminárium formájában ismertették bányaüzemeink dolgozói­val. Pártunk és Népköztársaságunk Minisztertanácsának határozatát a széntermelés fokozáséról. Egyes bá­nyaüzemeknél, ahol a dolgozók föl­ismerték ennek a jelentőségét, vala­mennyi dolgozó részt vett a szemi­náriumon. Nem így Karaacslejtősön. Az első és a második szeminárium ideién a karancsaljai dolgozók csak­nem teljes egészében elhanyagolták a szemináriumot. Hivatkoztak arra, hogy „mi a községünkben veszünk részt az oktatásban". Ha megnézzük, hogy a karancsaljai alapszervezetnél mennyien részesülnek alap- és közép­fokú szeminárium kiképzésben, meg­állapítható, hogy a tagsághoz bizo­nyítva csak elenyésző százaléka vesz részt. Karancsalja község dolgozóinak 60 százaléka a karancslejtősi bányá­ban, 35 százaléka a gyárakban dol­gozik, a többi szellemi dolgozó, vagy dolgozó paraszt. A községben sok a párttag. Minden mód megvan arra, hogv a szemináriumokat sokkal töb ben látogassák. A késő ősszel beinduló oktatási évad elején alapfokú szemi­nárium indult. A középfokú szemi­náriumot eleinte szorgalmazták, de később teljesen elhanyagolták, lemor­zsolódott, Mi okozta a lemorzsoló­dást? Kizárólag az, hogy a pártszer­vezet vezetősége nem fektetett súlyt arra, hogy az továbbra is működjön. Állandóan siránkoztak „nincs meg­felelő káderünk", aki le tudná vezet­ni a középfokú szemináriumot.. Ezt vallja maga Balázs Gyula titkár elv­társ is. És erről beszél Halász János oktatási felelős is. „Kádereinket el­vitték és utánpótlásunk nincs." Ha megnézzük, Karancsalja közsé­get a fölszabadulás óta, csaknem 80 kádert adott különböző vonalakra. Ez az állítás tehát nem felel meg. Ha mégsem rendelkeznének megfelelő káderral, akik levezetnék a közép­fokú szemináriumot, ez egyedül a pártvezetöség rossz munkájának tud­ható be. De nem nagy gondot fordítanak az alapfokú szemináriumokra sem, mert eltűrik azt a lazaságot, hogy az üzemi dolgozók kényelmeskedésből sem az üzemnél, sem pedig otthon ne ta­nuljanak. Különösen elhanyagolják a tanulás fontosságát a fiatalabb mun­kások. Az alapfokú szemináriumra is többnyire 40 éven felüliek járnak, ezek rendszeresen megjelennek és örüjnek, hogy tanulhatnak. De a fia­talabb! a, akiknek az volna a felada­tuk, hogy pártszervezetüket közsé­günkben megerősítsék és munkájukat eredményesebbé -tegyék, közömbö­sen viselkednek. Ez a nemtörődöm­ség sokszor a vezetőség tagjaira is, átragad. Maga Lantos Sándor, — volt pártitkár is — aki most a párt­vezetőségben a szövetkezeti felelős funkciót tölt be, az utóbbi időkben passzív. Nem veszi ki részét a szer­vezet munkájából. Ebből ered aztán, hogy a párttag­ság többsége nem vesz részt a sze­mináriumokon. A párttagokból hiány­zik az egyéni felelősség. De felelős­ség terheli magát a járási pártbizott­ságot, mert — mint ahogy a pártve- zető.ség mondja, ;— nem fordít kellő gondot az alapszervezetnél az oktatás­ra. Maga a járási bizottság is elha­nyagolta Karancsalján a káder kine­velését. A múlt évben ie csak két párttagot jelölt iskolára. ^ feladat tehát a karancsaljai alapszervezet számára, hogy szívó« fölvilágosító munkával ráne­velje tagságát a szemináriumok hall­gatására, hogy ezen keresztül még több párttag és tagjelölt ismerje meg és sajátítsa el az élenjáró elméletet, hogy eleget tudjanak tenni Pártunk és dolgozó népünk által reájuk bí­zott feladatoknak. — sz. — Megtárgyalták az MB határozatát a tűzhelygyári dolgozók „A munkáslevelezők a proletárköz- véle ménp parancsnokai’’ — mondotta Sz1 ál in elvtárs. A saitó akkor lesz eleven és életké­pes, ha az állandóan írással foglal­kozó irodalmárokra ölszáz meg ötezer munkásíró jut. Ezek szemel'ótt tartásá­val kezdte meg saitóankétját a gép­gyári pártszervezet. A Megye Bizottság november 25-i határozatának felolvasása után Kovács Árpád II. vállalta, hogy a Szabad Nógrád levelezője lesz és ezeket mon­dotta: — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint az üzem saitó!eveiezője a sajtó frontján dolgozhatom. ígérem, hogy ennek a feladatomnak eleget te­szek, hogy kiérdemeljem a pártszerve­zet, dolgozó társaim bizalmát. Kérem munkámhoz a pártszervezet segítsé­gét, támogatását, a népnevelők, pro­pagandisták közös munkáját, hogy valóban eleget tudjak tenni vállalt kö­telezettségemnek. A megjelentek megértették, hogy az egy levelező megválasztása nem jelenti munkájuk végét. Nem jelenti, SZTÁLIN ELVTÁRS MŰVEINEK 4. KÖTETE A győztes Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomtól az imperialista intervenciók győzelmes visszaveré­séig. a polgárháború győzelmes befe­jezéséig — ez a kerete annak a va­lamivel több mint. hároméves idő­szaknak (1917 novemberétől 1920 de­cemberéig). melyben a 4. kötetben foglalt sztálini művek keletkeztek. A kötet megnyitó cikkében Sztálin elvtárs leszögezi: ..Megtörtük a földesúri jármot.-, megtartják a tábornokok hatalmát... megzaboláztuk a kapitalistákat. Az egész országot, a városokat és falva­kat. a hátországot és frontot belepik a munkások, katonák és parasztok forradalmi bizottságai" — a szov­jetek végrehajtó bizottságai — „ame­lyek saját kezükbe vették a kormány gyeplőjét". A proletárdiktatúra három, éve alatt „kialakult a nemzetközi szocia­lista mozgalom magva — a Kommu­nista Internacionálé, amely szétverte a II. Inter,nacionálét. Keleten pedig már egész sor szabadságmo galom indult meg az antant és az imperia­lizmus ellen.“ A Szovjetország ez alatt az idő alatt" — írja Sztálin elvtárs — „vi­harban. vészben, tüzön-vizen át. a világ óriási szocialista, hatalmává kovácsolódott“. A proletárdiktatúra három éve alatt megtett útját és elért eredmé­nyei átfogó visszatekintését Sztálin ■elvtárs a nagy és igaz ügy győzel­mébe vetett hitet, a megingathatatlan meggyőződését, a törhetetlen, szikla­szilárd akaraterőt kifejező szívókkal végzi: ..Mindezek a tények, amelyek arról tanúskodnak, hogy forradalmi tekintetben mennyire szegények vol­tunk három évvel ezelőtt és milyen gazdagok lettünk most, mindezek a tények feljogosítanak annak a 'kije­lentéséről. hogy a Szovjet-Oroszor- *zúg élni fog. fejlődni és le fogja győzni ellenségeit". A szovjethatalom ebből az össze­ütközésből győztesen került ki. Sztálin elvtárs müveinek 4. kötete, amely feleleveníti a szovjetha!alom történetének azt a nagyszerű idősza­kát. amikor a szocializmus erői a mainál hasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között legyőzték az im­perializmus erőit és Sztálinnak, a rettemhetetlen forradalmárnak, a bölcs, államfér fiúnak, a zseniális had­vezérnek új meg új vonásait mu­tatja meg — mégjobban megerősít bennünket abban a meggyőződésben, hogy a békéért, a demokráciáért, a, nemzeti függetlenségért harcoló tábor ügye a szocializmus ügye, a nagy Sztálin ügye legyőzhetetlen. hogy ezzel eleget teltek az MB halá­szatának. A gyár területe nagy, tehát nekik mindannyiuknak bele kell kap­csolódniuk a levelezés munkájába- • Fazekas elvtárs felszólalásában rá­mutatott arra, mennyivel könnyebb dolga van ma a mi levelezőinknek, mint a múltban, amikor üldözték, ál­lásukból elbocsátották, bebörtönözték, mert meg merték írni az igazságot, meg merték írni. ami fáit nekik. A mi levelezőink nem üldözést, hanem, támogatást kapnak. Ott van mögöt­tük a pártszervezet, amely megvédi őket az ellenség rágalmazásától, ott van mögöttük az egész becsületes ma­gyar nép. A levelezés szép munka. Erős fegyverünkön, a kritikán, az. ön­kritikán alapszik. Bátran felvethetjük azt, amit esetleg mi nem nézünk jó szemmel, a szerkesztőség majd Vá­laszt ad arra, igazunk van-e vagy sem. Rámutathatunk — és ezért nem bánt bennünket senki — a szerkesztő­ség esetleges hibáira is. Ha valóban így nézzük a levelezés munkáját, ak­kor jó munkát fogunk végezni, eleget tértünk annak a bizalomnak, amit a sajtó azzal, hogy a mi véleményünket is kéri, belénk helyezett. Hajmer Rezső elvtárs ígéretet tett, hogy a levelező munkáját mindenben támogatják. Az egész gyár érdeke, hogy munkánkról a megye értesülést nyerjen■ Ez nagyban rajiunk múlik. Tisztában lágyunk azzal, hogy a szer­kesztőség nem jut el mindenhova, te­hát a mi feladatunk is, hogy üzemünk életéről, munkaverseny mozgalmunkról, termelési eredményeinkről, kulturális életünk fejlődéséről írjunk. Ennek mi igyekszünk közös erővel, közös akarat­tal eleget is tenni. A gépgyáriak munkája ezen a té­ren nem ért véget. A sajtóankét nem szolgálta azt. hogy ezzel pontot tettek ennek a kérdésnek végére. A komo­lyabb, felelősségteljesebb munka must kezdődik. Ehhez a munkához kíván & gépgyári levelezőnek és a gyár dolgo­zóinak sok sikert, eredményt a szer­kesztőség. Egyben örömmel üdvözöl­jük Kovács Árpád II. elvtársat, mint a proletárközvélemény újabb parancs­nokát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom