Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)
1950-12-30 / 57. szám
4 SZABAD NÓGRAB 1950 december M. Ki harcol a békéért Pogonyhan r IhOSSZU AZ Üt| P° Sony tol Salgo- 1 tarjamg is. hat még' Varsóig! Sokszáz, talán ezer kilométer. Nagy távolságra van Varsó — de mégis közel minden becsületes ember szívében. A varsói béketiatározatok is olyanok, mintha csak pogonyi dolgozók fogalmazták volna. Mind-mind az ő érdeküket is szolgálja. A fegyverkezés csökkentését ugyan Fagyejev ehviáre, a világhírű szovjet író javasolta, de er-ről beszélt voltra minden pogonyi dolgozó is, erről Nagy Árpád is, aki a múltban nincstelen, kenyértelen ember volt, csak egy sovány tehenével kesergett, most meg két lova, két tehene, meg 6enfése van. Ö így beszélt volna: „Csak Igékében leiket építeni, és mi' építeni akarunk. Követetjük a tömeges, ember pusztító fegyverek eltiltását és> az átíatános fegyverkezés csökkenté-’, séi!” Varsóban a háboríts propaganda be-, tiltását ugyan Erenburg, a neves ír,ó‘ javasolta, de erről beszélt volna Fülöp- István (fehér) is, a pogonyi tanács!' helyettes elnöke. — Ismerjük a háborús,propaganda aljasságát. Megfertőzi az emberek' gondolkodását. Nálunk a hafálgyáro-1 soknak csak az ügynökei, a kulákokl fujjá-k a háborús propagandát, de elejét vesszük piszkos üzelmerknek. Det hogy müven mérgező a hatása, azt; tapasztatták már Pogony dolgozói is. Szépülő életünk új erőssége, a tanácsok ellen beszélnek Úgy, mint Varga István (pisit), aki azt mondja Varga Sándornéra (íugárij célozva — akinek a férje községi pásztor — és akit jó munkája elismeréséül a ta-- náesba választottak; „cseléd nekünk- nem fog parancsolni." — Aljas propagandájuk eredményeként több tanácstag nem tékinti szent kötelességének a rábízott munkát, nem járnak el a tanácsülésekre. Az imperialisták háborús propagandája, nagyban ugyanaz, mint bérenceiké. Ok is a békeharctól akarják távoltartani országunkban a dolgozókat. A békéért harcolunk, tehát kötelességünk,, hogy gátat emeljünk a háborús propagandának. Követeljük a háborús propagandát szító bűnösök elítélését! * I I VAN MIÉRT HARCOLNI | ® gozóknak. Míg a Harthv-fasizmus munkáselnyomása alatt 25 év alatt, mindössze 11 ház épült Pogonyban, az is kevés kivétellel a kulákoknak, demokráciánk öt éve alatt 27 nagyszerű, egészséges, új lakóházat építettek a község lakói. Néhány napon belül megnyílik Pogonyban az újonnan létesült szövetkezeti bolt is. A tanács mostani helyisége orvosi rendelő lesz, és új helyiségbe költözik a tanács. A falu lakosságának a Szabad Föld Téli Estéi nyújtanak kulturális lehetőséget. Eb sorolhatnánk tovább terveiket, harcukat, eredményüket. I EZ ELLEN TORNEkJ ^andt- ták. Azt akarják, hogy Pogonyban, de az egész országban is csak a kulá- kok és a munkások kizsákmányolói építsenek szép házakat, a dolgozók pedig barakkokban lakjanak, úgy, mint Horthy idején. Háborút, vérontást és nem orvosi rendelőket, éhséget és nem új szövetkezeti boltokat akarnak. Ezek az imperialisták tervei. És minderről csak kevés pogonyi dolgozónak van tudomása. Nem dolgozik a békebizottság. Nem ismerteti a Vi- lágbékekongresszus varsói határozatait. Nem végeznek népnevelő munkát, pedig ezernyi 'lehetőség van rá. Az asszonyok esténként szőnek, fonnak és senkisem ikeresi fel őket. Nem be- . szélgetnek el velük. Nem használják- .del békeagitációjukban a faliújságokat jsem, ami pedig nagy mértékben megkönnyítené munkájukat. Mindez a súlyos mulasztás abból ered, hogy maga a pártvezetőség 6em ismeri és nem értékeli a békebizottságok feladatát. Varga Gábor elvtárs, aki jelenleg a salgótarjáni bányaigazgatóságon dolgozik, például azt mondja: „Ügy tudom, hogy a tanácsok megalakulásával megszűntek a béke- bizottságok.” E megnyilvánulás értékmérője a Pogony községben működő békebizottság munkájának. Pártszervezeteink elsőrendű kötelessége a békebizottságok aktivizálása. Pogony és még számos más község példája igazolja, hogy nagyon sok •még a tennivalónk, hogy a legszélesebb néptömegek megismerjék a varsói békehatá-rozatokat és azoknak kivívásáért aktívan belekapcsolódjanak a békéért folyó nemes küzdelmébe. BEKEBIZOTTSAGAINK MUNKATERVE A II. Békevilágkongresszus ha-tá-; rozata alapján szükségesnek láttuk, hogy békebizottságainkat a: legrövidebb időn belül átszervezzük, és a bizottságok tagságát, pár-tonkí- vüH dolgozókkal bővítsük. Békebizottságaink tagjai már eddig is megmutatták, hogy munkahelyükön is harcolnak a békéért. A jövőben arra törekszünk, hogy minden becsületes dolgozó kivegye, részét ebben a küzdelemben, a békéért folyó’ harcban. Békebizottságaink munkatervit készítenek, amelyekben elsősorban aí kampányszerüséget igyekeznek kiküszöbölni. Mindent elkövetünk, hogy a már két hónapja bevezetett „Béke- Hétfö"-t pontosan kiértékeljük. A kimagasló eredményeket elérő elvtársakat — üzemeink faliújságjain, üzemi sajtón és hangos híradón keresztül —, a nagy nyilvánosság elé ; hozzuk. Külön béke-faliújság szerkesztő aktívákat szervezünk, akiknek feladatuk, hogy az aktuális bé- keagitáció cikkeit hetenként változtassák és a „Béke és Szabadság“ c. lap előfizetőinek a számát április i-ig 400-ról 600 főre emeljék. Rendszeresítjük üzemenként a béke röpgyűléseket, amelyeket aktuális békekultúrműsorral kötünk össze. Ezeken a röpgyüléseken külön kiemeljük a kimagasló eredményeket elérőket is. Békebizottságaink olvasóköröket szerveznek, ahol a „Béke és Szabadság" c. lap cikkeit felolvassák és megvitatják. Határozatot hoztunk, hogy a röp- gyűlések mellett havonta egyszer nagyüzemei békegyűlést rendezünk, ahol üzemünk dolgozóinak felvetett problémáit vitatjuk meg és segítséget nyújtunk, hogy a békéért folyó harc eredményessé váljon. Határozatot hoztunk arra is, hogy békebizottságaink a legrövidebb időn belül egy békenagygyűlésen csúcs- békevédelmi bizottságot válasszanak, amely bizottság alapszervezeteink tagjaiból tevődjön össze. Ezen keresztül érjük el azt, hogy minden alapszervezet központi feladatként fogja kezelni a ‘béke ügyét. Békebizottságairrk elhatározták, hogy a beszervezett békeaktívákkal házi békeagitációs munkát végeznek. Megszervezik háztömbönként a béke olvasóköröket, ahol a „Béke és Szabadság" c. lap kerül felolvasásra és megvitatásra. Az egyre élesedő nemzetközi helyzet új feladatokat ró népünk béke- mozgalma elé. békéért való ragaszkodásról hősies bizonyítékot tesznek nap, mint nap az öntudatos dolgozók. Példa erre szénbányáink hatalmas munkalendülete és harcos kiállása a béke mellett. Az acélgyár dolgozói is tudják, hogy hol a helyük ebben a harcban és azt is tudják, hogy legyőzhetetlen az a tábor, amilyen a világ sok százmilliós békehadeeregének tengernyi katonája. DANILLA JÓZSEF acélgyári dolgozó, a városi békebizottság tagja l£n troli rário « ritsslási postán Tűrhetetlen állapofj, hogy a Vizslás községből Salgótarjánba irányított levél, vagy bármilyen más postai küldemény, mielőtt elérné rendeltetési helyét, hosszú, feleieges körutat tegyen meg. Ezidáig ugyanis úgy volt, hogy a Vizslás községben feladott pos-tai küldemény először átvándorol Kazár községbe, ott autóra száll, elutazik Sírokba és onnan Kisterenyén keresztül Salgótarjánba, vagy azon túl, nem beszélve arról, hogy Vizslás községnek van vasúti állomása, de ha ez nem is volna, Zagyvapáifalva ugyancsak közel van, jó országúton csupán félórányi járásra. így történik meg az, hogy a hó 24-én kifizetésre kerülő nyugdíjak csak nagy késéssel, 3—7-e között kerülnek a dolgozók kezébe. Még lehetne felsorolni számtalan péklát a vizslási posta bürőkratikus intézkedéseiről. Helyes lenne, ha a vizslási posta is, úgy mint az ország nagyon sok hasonló közületénél, észszerűsítést hajtana végre. Vizslási községi tanács A NÉPBIZOTTSÁGOK - TITO FASIZMUSÁNAK ESZKÖZEI A jugoszláv nép felszabadító harcai alatt és a felszabadulás után fontos népi szervek voltak a népbizottságok. Tito és imperialista ügynöktársai a népbizottságokat a fasiszta uralom eszközévé változtatták. Jugoszláviában a népbizottságok fasizálása már jóval a Tájékoztató Iroda leleplező határozatai előtt megkezdődött. A titóisták a népbizottságokba a nÚP igazi képviselőinek helyébe, a nép ellenségeit vitték be; a városokban a város burzsoáziáját, a falvakban pedig a kulákokat és a hírhedt UDB ügynököket. Ezenkívül rendszabályokat hoztak, hogy a nepMzoiísagok munkáját megakadályozzák és ne tudják funkcióikat betölteni. A néphizottságok munkája csak formai és a népbizottságokról szóló törvény, amely előírja a népbizottsági tagok jogait és kötelességeit, holt betű maradt. Nem becsülik a népbizottsági tagok immunitását. A titóistáknak csupán egy céljuk van a népbizottságokkal és a tagokkal: az, hogy eszközökké tegyék őket rabló és terrorista rendszabályaiknak keresztülvitelében. , A „népbizottságok" egész hatalma egy személy, az elnök vagy titkár kezében összpontosul, attól függően, hogy ki közülük a „fontossabb" személy a titóista pártban. így lett Za- jecsarban fontos népbizottsági tag Petar Krisztics, aki már a megszállás ideje alatt a nép ellensége volt és puskával kezében harcolt a népfelszabadító mozgalom ellen. A mostani titóista népbizottságok óriási bürokrata grprzetíé változtak, amelyhez még a háború előtti Jugoszlávia bürokrata gépezetét sem lehet hasonlítani. A közepes nagyságú járási bizottságokban ma több mint 150 tisztviselő van. Tito-klikkje akarattal hoz létre ilyen szükségtelenül magas tiszviselői gépezetet, mert a sok lelkiismeretlen tisztviselőre szükségük van a népellenes rendszabályok keresztülvitelében. A titóista „népbizottságok" alkalmazottai, egy-egy csomó szervezetlen emberré hasonlítanak, akik azt sem tudják, mi a kötelességük, azt 6em, hogy milyen jogaik vannak és kinek feleinek munkájukért. Formálisan valamilyen osztályhoz tartoznak, mint például a kulturális, vagy mezőgazdasági osztályhoz. Munkájuk azonban-valójában nem az osztályok munkájának természetétől, vagy szakképzettségeiktől függ, hanem attól, hogy kit hova küldenek. A titói6ták szempontjából az a fontos, hogy keresztülvigyék rendszabályaikat a falun. Ha például a disznó- beszolgáltatás-kampány van, akkor erre a munkára iskolai instruktort és erdőmérnököt küldenek ki. Az állatorvos mozgósítja sok esetben a munkaerőt, a mezőgazdasági referens pedig összeszedi a falun az ifjúsági „önkéntes" brigádokat. Ilyen é6zsze- rűtlenül csak olyan kormányzat működik, amely egyik napról a másikra él, amely elárulta a nép érdekeit. A népi demokratikus hatalomból ma már csak a „népbizottságok" elnevezésének külső formája maradt meg. A munkamódszere, tartalma, irányítása és célja — fasiszta, bürokrata és népellenes. A titóisták csak kínnal tudják megoldani azt a „nagy" problémát, hogy kit vegyenek be bizottsági tagnak, mert egy becsületes ember sem vállalja a tagságot. A kisebb népbizottságokban, amikor nincs elegendő UDB-ég a bizottsági tagságra, egyszerűen csak kényszerítik a tagság elfogadására a Jelölteket. A becsületes emberek azonban nem akarják, hogy bizottsági tagoknak „válasszák meg" őket és ha a titóisták mégis fenyegetésekkel és fegyverrel kényszerítik őket a tagság vállalására, akkor a bizottságokban is harcolnak Tito fasiszta, népellene6 bandája ellen, szabotálva a beszolgáltatást, a munkaerő-mozgósítást, az adófizetést. A titóista „népbizottságok" elleni harc során megalakulnak Jugoszláviában az igazi népbizottságok is, élükön a nép igazi képviselőivel és ezek a népbizottságok segítik Jugoszlávia népeinek harcát a felszabadulásért, azután pedig az új Jugoszláv Kommunista Párt vezetésével harcolni fognak a szocializmus építéséért. is»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»; PETŐFI SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJA\ * 1828 újév napján született a magyar történelem egyik legnagyobb í költő és forradalmár alakja: Petőfi Sándor. Petőfi Sándorral valami J új kezdődött. Az öntudatra ébredő nép hangja szólalt meg Petőfi ver- ; leiben. Rendíthetetlenül hitt a néptömeg erejében, tudta, hogy nemcsak í a magyar nép, hanem minden megalázott és elnyomott nép egyszer í lerázza nyakáról az elnyomók, kizsákmányolok rabbilincsét. Alábbi í költeménye időszerű és azoknak szól, akik elvakulva, semmibe véve í a népek akaratát, rágalmazzák a békeszerető emberiséget és meróny- í letel készítenek etö ai világ dolgozói ellen: í FELTÁMADOTT A TENGER. t Föltámadtott a tenger A népek tengere; Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táitcof? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt e tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra. Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Rőszült tajtékodat. ,|,egyezd, vele az égne 5 önök tanulságul: Ä Habár fölül a gálya, $ . S alul a víznek árja, £ Azért a víz az- úr! £ A íj»»»*»»»»»»»»»» »»»>»»»»»»»»»*>»»»»»»»»»»»»»>»»»»»»£ A kétéves állattenyésztési terv állami gazdaságainknál A földművelési rnioieztérium és az Állami Gazdaságok Igazgatósága felmérte a feladatokat, kiértékelte az adottságokat és egy országos értekezleten, valamennyi állami gazdaság állattenyésztési szakelőadóival a határozatot áttárgyalva, lefektette a kétéves állat- tenyésztési tervünk gerincét. A határozat eredménye ugrásszerű fejlődést indít el állattenyésztésünk és növénytermelésünk területén. A letűnt világ szobatudósai, csökkenő talajerő elméletével szemben, a nagyüzemi gépesített talajművelés mellett a felfutó állatállományunktól nyert nagymennyiségű trágya felhasználás következtében, állandóan emelkedő irányzatot vesz. Ez a határozat szemben a kapitalista tervnéi- küK és tisztán tőkés öncélúságból, profit hajhászásért termelő rendszerrel, a dolgozók szükségleteinek kielégítésére van felépítve. A minisztertanácsi határozat komoly feladat elé állít ja állami gazdaságainkat. De ez a feladat megoldható. Elősegíti, hogy gazdaságaink, az elkövetkezendő két év alatt, a növénytermelést vonalon is, oly magas terméseredményeket érjenek el, amelyek az önköltségcsökkentésével eredményessé teszik munkánkat. A határozat egyik főcélja, hogy 1952. év végére, az állami gazdaságokban 2.4 kát. hokira keli jutnia egy számosállatnak. A jelenlegi kiindulási helyzetben 4:2 ka- tasztrális holdra jut egy számosállat, megyénk állami gazdaságaiban. Már az 1951, év végére, a megállapított keretszámok szerint megyénkben el fogjuk érni. hogy 2.6 kát.-Íróidra jut egy számosállat 1952. évben elérendő 2.4-es szám azt jelend, hogy szántóterületünket mmden negyedik évben megírá- gyázhatjuk. így a talajerő fenntartása biztosítva van. Az állal tétszám szaporításával lépést kell tartani a takarmánvbázisnak is. A határozat erről is gondoskodik, amikor kimondja, hogy 1952-ben a szántóterület 20 százalékán kell szálastakarmányt termelni. A nógrádmegyei gazdaságainkban ezidőszerint a szántóterület 18 százalékán termelünk szálásMar- mányt. Ebből is láthatjuk, hogy feladatunk megoldható és reális. Igen nagy jelentősége van a határozat által előírt zöld-takarmány futószalag bevezetésének. Meg ke« őszintén mondanunk, hogy agro- n óm Hsaink ezen a téren egy kissé nehézkesek. A határozattasl elér jük, hogy minden körülmények között végre fogjuk hajtani. A zöld-takarmány etetése gazdaságosabb és ma/gasabb eredmény elérését biztosítja, úgy a tenyészállatainknál, mint az igésállatoknál. Ezért fontos, hogy a zöid-takarmányozás időszakát minél hosszabbra nyújtsuk. Ezen szándék vezetett bennünket, amikor megyénkben. már az ősz folyamán vetettünk bíborherét a tejtermelő gazdaságainkban. A biborhere adja a legkorábbi zöldtakarmányt és emellett igen jó tejelő takarmány is. Ezt fogja követni két hét múlva a szöszösbükköny, majd májusban a lucerna, későbben a zabosbükköny, majd a csaíamádé lucernával vegyesen. Befejeződik késő ősszel a zöldiucerna etetésével. A magasabb terméseredményekre biztosítékot nyújt a több trágya. Nagyobb a feladat az állattenyésztés szaporasá- gának felemelésénél, valamint a tejelési és hízlalási eredmények fokozásánál. A feladat azért nagyobb, mert már 1951. és 1952-ben el kell érni a megadott számokat, amikor még csak vásárlásból származó állataink vannak. A 75 százalékos borjúszaporulat, mangalicánál a 8-as malacátiag, birkánál a 125 darabos bárányszaporulat, a hízlalási daraértéke- srtés mind azt igazolják, hogy kormányzatunk számolt a tenyésztés vonalán való rend megteremtésével. Egészen más lesz a: helyzet, ha már saját- tenyésztésű, kiváló egyedekkei fogunk rendelkezni. Akkor már nem kell nagy feladatról beszélnünk, mert ez már további fejlődésünknek is biztos alapját képezi. Ezen vonalon szakembereinkre hárul az a felelősség, hogy a tenyésztői vonalon, az egyedek kiválasztását a legnagyobb gonddal ha jtsák végre. LEVELEINK NYOMÁBAN LEVÉL CSASZLOVSZKt ÉVÁHOZ! Amikor 1950"et írunk, Csaszlovszki Éva, a salgótarjáni egészségház ápolónője ilyen szavakkal fogadja betegeit: ,,Maga nem is sejti, hogy én ki vagyok, kivel van dolga ..Ezzel ma már nem érvényesül Éva ,,kisasszony". Akkor, amikor orvosaink éjt nappallá téve dolgoznak, hogy kiveqyék részüket a demokrácia építéséből, hogy helyreállítsák dolgozóink egészségét, addig ön mást csinál. Gúnyt, megvetést és gyilkos szemeket szór arra, aki esetleg magának nem tetszik. Talán megvetést érsz a fizikai dolgozók iránt! Pedig, ,,kisasszony", ma már megbecsülik a dolgozók. És higgye el, hogy mi ezt az életünk árán is meg akarjuk és meg is fogjuk tartani. Vájjon Ön így gondolkodik-e? Most amÉkor önhöz szólunk, kérjük, hogy változtasson magatartásán, mert különben nincs helye sorainkban. Amikor mi a munkából mentünk el, hogy kérész tül ess ünk a vizsgálaton, mivel gyermekek között dolgozunk és szépen megkértük önt, hogy engedjen be minket is, akkor maga nyersen visszautasította kérésünket. Hirtelen meglepetésemben nem tudtam szólni sem, csak annyit jegyeztem meg, hogy bizony 2—3 órát kiesni a munkából nem igen lehet. Munkatársnőm egy kis kritikát mondott ön felé. Erre aztán végleg megmutatta, milyen a magatartása a dolgozók felé. Éva „kisasszony", most már igazán tudjuk hogy ön kicsoda. De azt sose feledje, hogy királyok, bárók, hercegek tűntek el a nép akaratára és országunk virul, szépül, épül, úgy, mint még soha. ígérjük magának ha meg nem változik, nem tűrjük soraink között. Legyen ez a levél figyelmeztető és változzon meg. Minket a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárs vezetésével arra tanít, hogy: ki mennyi munkát végez, annyit ér. Ezek után Ön is úgy végezze munkáját, hogy véleményünk megváltozhasson Önről és tanulja meg szeretni a fizikai dolgozókat, akiknek köszönheti a ruháját, a tüzelőjét, köszönheti azt, hogy dolgozhat. Símkó Sándorné Salgótarjáni acélgyári napközi otthon * A beérkezett levél nyomán megállapítottuk hogy Csaszlovszki Éva valóban nem úgy viszonyllk a betegeihez, mint azt népi demokráciánk a szocialista egészségügy megteremtése vonalán megköveteli dolgozóinktól. A nevezett eset során Simkó Sándornéval szemben túl mereven viselkedett, amikor a nevezett elvtársnő munkáját megszakítva ment vizsgálatra és éppen nők voltak ott, egy kis rugalmassággal a való helyzetet figyelembe véve, beengedhette volna a vizsgálat helyére. A nevezett elvtársnővel sem olyan hangon beszélt, mint az egészségügyi dolgozókhoz illik betegeivel szemben. Ezért Csaszlovszki Évát szigorúan megdorgálták. Csaszlovszki Éva önkritikát gyakorolt. Belátta, hogy nem úgy viszonyllk a munkájához és betegeihez, mint kellene. Megszívlelte a megrovást, és megfogadta, hogy betegeihez való viszonyát a szocializmus építése érdekében sürgősen meg fogja javítani.
