Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-23 / 56. szám

WPS cfecember 23. SZABAD VÖGRÁD 5 A kukoricabegyűjtési hét tapasztalatainak továbbfejlesztésével újabb eredményekért SZTÁLIN — A BÉKE! Részlet a Novoje Vremja cikkéből Újból rázendített a zenekar és a tép vég­telen oszlopokban özön­lött a Győzelem-térre. Csaknem mindegyik osz­lop saját zenekarával jött, egy óriási zenekar a téren játszott, de a zenekarok harsogásán át is meg lehetett hallani egy szót, egy kiáltást, amelyet ütemesen ismé­teltek a felvonulók. Amikor az oszlopok a tribünök elé értek, ez a kiáltás elnyomta a zene­karok hangját, a lábak megszámlálhatatlan so­kaságának dobogását, az egész nagy milliós vá­ros morajlását. Sztá-linl, Sztá-linl, Sztá-lin! — kiáltották ütemesen az oszlopok. A dolgozók oszlop­oszlop után — sűrű so­rokban egyfolytában há­rom és jétóra hosszat vonultak át a Győzelem- téren és elhaladtak a két tribün, és a négy óriási állvány között, amelyeket Marx, En­gels, Lenin és Sztálin nagyméretű arcképei dí­szítettek. Három és fél­óra hosszat vonultak és egész idő alatt szünte­lenül ütemesen ezt az egy szót kiáltották: Sztá-linl, Sztá-linl, Sztá-lin! A tömegben, a gyer­mekek közt megpillantot­tam egy kicsiny, 9 éves iskoláslányt rózsaszínű ruhácskában, fekete ha­jában fehér szalag volt. Szemei csillogtak a gyö­nyörűségtől, léptei na­gyon határozottak vol­tak. Kezében összehajtott feliratot vitt, amelyet ki­bontva bizonyára nehéz volt egész idő alatt vin­nie, de nem akarta sen­kinek átadni. Maga fes­tette a táblát, maga ké­szítette és maga akarta megmutatni az ország legkiválóbb embereinek, akik a tribünön állnak és a jövőbe mutatnak és a jövő jelé vezetik őt. A kislány a tribün elé ért. Léptei még határo- zottabbak lettek. Menet­közben gyorsan kibon­totta felírását. Gyenge, gyermeki kézzel írott elég nagybetűs séábai álltak rajta: „Sztálin — a béke!“ A tribünök és a tün­tetők már nem egyszer látták a tömegben ezt a jelszót, de ennek az iskolásleánykának a kezében, ennek a kilenc­éves gyermeknek a száV fából különleges jelen­tőséget nyert. A kilencéves iskolás­lányka nagy igazságot mondott ki. Sztálin neve, minden dolgozó vezérének és nagy tanítómesterének a neve a békét jelenti, a szovjet kormány és a szovjet nép harcát a bé­kéért és végeredmény­ben a békepolitika tel­jes és kétségbevonhatat­lan győzelmét. Az angol-amerikai im­perializmus retteg a bé­kétől és a békepolitiká­tól, amelyet Sztálin ve­zetésével a szovjet kor­mány és a szovjet nép folytat, amely tevéke­nyen és lankadatlanul támogatja kormányának békepolitikáját. fíu&afövei még jobban meg erős ííj ük sserreseiein k et Nyilatkoznak megyénk MSZT küldöttei X Megyei Tanács Végrehajtó Bizott- feágának felhívása dolgozó parasztsá­gunkhoz a kukoricabe gyűjtés meg- » gyorsítása érdekében, megyénk terüle­tén nagy visszhangra talajt. Ez a fel­hívás lényegében azt jelenti, hogy a Párt s a magyar munkásosztály újabb hatalmas feladatok elvégzésére hívta fel hű szövetségesét, a dolgozó parasztságot. Dolgozó parasztságunk tudatában van annak, hogy a begyűj­tési terv rövid időn belül való száz százalékos, illetve azon {elüli teljesí- > lése. népgazdaságunk erősödését 6 ál­lattenyésztésünk fejlesztését segíti elő. E feladatok megoldásának sikere érde­kében indultak harcba a kukoricabe- gyüjtési hét folyamán falujáróink, népnevelőink, tanácstagjaink, és a be­gyűjtésben élenjáTÓ dolgozó paraszt ja i n k. Ennek eredményeként teljesítette Kozárd dolgozó parasztsága a ku- koricabegyüjtési hét során 102 szá­zalékra, Dorogháza pedig 100 szá­zalékra kuk oricabead ás át. E két község, mely még a kukoricabe- ' gyűjtési nap befejezése előtt telje­sítette előirányzatát, a begyűjtést továbbvitte. Kfebágyon község szombaton reg­gelig 75, Palotás 60, Erdőtarcsa 60, Buják 50 százalékban teljesítette elő­irányzatát. Kisbágvon község kivételével Palo­tás 4 százalékkal, Erdőtarcsa 4 szá­zalékkal emelte eddigi eredményeit. A pártbeli és pártpnkívüii tanácstagok telkes munkájá nyomán Buják 33 szá­zalékkal gyűjtött többet. Jobbágyi község 84, Erdőkürt 74, Szirák 81 százalékig teljesítette vasárnapig bezárólag a kukorica­hét előirányzatát, és most a köz­ségek népnevelői arra veszik az irányt, hogy utolérjék Bér község népnevelőit, akik 95 százalékos eredményükkel már megyei vi­szonylatban is kiváló helyet biztosí­tottak maguknak. Megyénk területén legtöbb helyen tanácstagjaink jó példával jártak elől. Szabó Mihály szendehelyi középpa­raszt, tanácselnök 200 kg-ot, Tóbiás Pál erdőtarcsa! tanácstag, miután 100 százalékig teljesítette kukoricabe- adási előirányzatát, még 72 kg-ot adott be. Nógrádsápon, Piges János .hathoidas dolgozó paraszt, a be­szolgáltatások során kenyérgaboná­ból 230. takarmánygabonáiból 100, burgonyából 132 százalékot teljesí­tett. De nem maradt el mögötte Pintér József 4 holdon gazdálkodó nógrádsápi dolgozó paraszt, tanácstag sem, aki kenyérgabonából 300. takar­mánygabonából 200, burgonyából 100, szénából 100 százalékra teljesítette be­adási kötelezettségét. Csáki István balassagyarmati, nyír- jespűsztai 4.5 holdas 'újgazda eleget téve kötelességének, így nyilatkozott: — Azért téliesítettem beadási kötele­zettségemet, kenyérgabonából 1468 szá­zalékra, takarmánygabona-előirányza­tomat 230 százalékra, mert tudom, hogy ezen keresztül elősegítem ipari munkásságunk kenyérellátását, állat­állományunk fejlesztését. S mindezért cserében több gépet, ruhát és lábbelit jogok kapni. Hasonlóképpen nyilatkozik Csábi István 6 holdas balassagyarmati dol­gozó paraszt is: NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZ MŰSORA: December 22—27-ig: Orosz kérdés. (Szovjet film.) December 29-től január 1-ig: Min­dennapi kenyerünk. (Uj német film.) December 24-én 11 órakor 1 forin­tos helyárakkal: Táncosnő. December 31-én 11 órakor 1 forin­tos helyárakkal: Vörös nyakkendő. — A felszabadulás elolt wrasági cseléd voltam, ma pedig a szeretett nagy Sztálin által vezetett Vörös Had­sereg és Rákosi elvtárs segítségével magam földjét művelhetem. Ezért tel­jesítettem a beszolgáltatások során a kenyérgabonából 191, takarmánygabo­nából 831, burgonyából LD5 százalékra előirányzatomat, hogy mindazt meghá­láljam, amit értem tettek. Nem is vol­nék igazi hazafi és becsületes apa, ha két gyermekem jövőjét nem mozdíta­nám elő. Erről beszél ifj. Kodák István II holdas gyarmati középparaszt is: „Ke­nyérgabona-beadásomnak azért tettem 192, takarmánygabona-előirányzatom­nak 170 százalékban és burgonyabe­adási kötelezettségemnek 100 száza­lékban eleget, hogy megköszönjem népi demokráciánknak mindazt, hogy fiam ma az orvosi egyetemen tanúi­kat. ahonnan a múltban a dolgozó nép gyermekei ki voltak zárva.'' Megyénk dolgozó parasztsága tuda tában van annak, hogy kötelezettsé­gük teljesítésével erősítik államunkat. Ennek szellemében vasárnap csaknem valamennyi köz­ségben „örömnap“-ként üdvözölték a kukoricabe gyűjtést. Cereden lo­vas band éráim emelte ünneppé a kukoricabegyüjtés fontos s á g át. Ersekvadkerten, Dejtáron és Patakon cigányzene és úttörőink vidám műsora szórakoztatta a községek dolgozóit a raktárak előtt. Számos községben, így Hugyagon is, a kukoricabegyüjtési kampány so­rán az egyéb termények beadása is föllendült. De mellettük lemaradtak Bokor, Garáb, Bánk, Zagyvapálfalva, Nógrádszakál, Cserháthaláp és I liny községek. A népnevelők ezekben a községekben nem indultak harcba a jobb begyűjtési eredményekért. Van­nak községek, ahol maguk a tanács­tagok sem járnak elől jó példával. Így például Csecse községben Sike Vilmos já­rási tanácstag, akinek saját beval­lása szerint 10 mázsa kukoricája termett, melyből több mázsát el­adott, még a mai napig sem tett eleget beadási kötelességének. Az ilyen tanácstagot a dolgozó nép jogosan elítélheti. A kukorica-hét során a gyarmati városi tanács elnöke leleplezte dr Fa­ragó György 20 holdas volt pénzügyi titkárt, aki gabonájával és kukoricájá­val spekulált és beadási kötelezettségét még nem teljesítette. 20 mázsa burgo­nya-előirányzatának mintegy 10 szá­zalékig tett eleget, kukoricabeszolgál­tatását egyáltalán nem is vette figye­lembe. Az elszámoltatás során 7.8 mázsa kukoricát találtak a padlásán. Dr. Faragó úr, spekuláns, most az egyszer rajta vesztett és szemtelen vi­selkedéséért és ellenséges hangulat keltéséért az eljárást megindították el­lene. Pártszervezeteink és tanácstagjaink a begyűjtési hét agitációs tapasztala­tait fölhasználva, a népnevelők százai­nak bevonásával a begyűjtési nap eredményei után folytassák tovább a kukoricabegyü jtést és szívós felvilágo­sító munkával segítsék a lemaradó községeket, hogy ők is 100 százalékig eleget tehessenek népi államunk iránti kötelezettségüknek. Pártszervezeteink és tanácstagjaink fokozottabban tegyék magukévá a Párt figyelmeztető szavát és keményen lép­jenek fel dolgozó népünk fölemelkedését gátló, ellenséges támadásokkal és provokációkkal szemben. Az egész ország figyelme napjaink­ban Budapest felé irányul, ahol az egyik legnagyobb tömegszervezetünk, a Magyar-Szovjet Társaság tartja I. Országos Kongresszusát. A kohgresz- szuson több mint 500 küldött vesz részt, köztük a Szovjetunió, a népi demokráciák és a nyugati népek küldöttei. Megyénk többtízezres MSZT- tagságát 10 küldött képviseli. Köztük van ifjú Csókást Ferenc 17 holdon gazdálkodó dejtári paraszt is* az MSZT elnöke, egvszeméiyben tagja a helyi tanácsnak is. — Hogy miért jelölitek? Azt mond­idejében elvégeztem a mélyszántást, mert 130 százalékban eleget tettem beszolgáltatása kötelességemnek, azért, mert 25 mázsa burgonyával erősítettem a munkás-paraszt szövetséget. — Kötelességemnek érzem amit tettem, mert tudom, hogy a békét szolgáltam cselekedetemmel. És mert a békét és nem, a háborút választom. Több évig voltam katona a háborúban. Otthon ezalatt elpusztult mindenünk, nem maradt semmink. Segített a szov­jet nép és ma már egv tehenünk, két ökrünk és két növendékmarhánk van. Sertésből és aprójószágokból is több van, mint volt. Nem tűr lük, hogv mégegyszer pusztulásba sodorják ha­zánkat. Ezért megyek boldogan és büszkén a kongresszusra, mert tudom, hogy ez Í6 a béke ügyét szolgálja. Hazajövet még jobban megerősítjük szervezetünket, az MSZT-t. így harco­lunk még jobban a békéért — beszéli lelkesen ifj. Csókási Ferenc középpa­raszt, a dejtári MSZT küldötte. Szedlák Lajos elvtársat azért vá­lasztották' meg a megyei küldött- konferencitm Nógrád megye MSZT- viselő jenek. mert nagv munkát végzett a szécsényi MSZT fejlesztése érde­kében. Szedlák elvtárs szeptemberben vette át a bomlásnak indult MSZT ve­zetését. Azóta helyreállt a rend és a fegyelem, a tagságnak létszámát 160- nal emelték. Szedlák elvlárs a másik boldog küldött így beszél: — Szabadságunkat, békénket és mindazt, ami szép és kedves va­lamennyiünk ' számára, a Szovjet­uniónak köszönhetjük. Legelemibb kö­telességünk tehát önmagunkkal, csa­ládunkkal és lelkiismeretűnkkel szem­ben, hogv erősítsük a magyar és a •szovjel nép örök barátságát. Nagy terveink vannak a # jövőre __vonatko­zólag. Jó párszáz taggal erősíthetjük szervezetünket. A malom, a tejipari üzem, a téglagyárak, az állami gaz­daság és nagyon sok egyéni dolgozó paraszt is van még Szécsényben, aki még nem tagja szervezetünknek. Azon leszünk, hogy az MSZT tagjai legye­nek ezek is. Az orosz nyelvtanfolya­mot kibövítjük, k ült úrcsoportot szer­vezünk. Erőé bástyájává tesszük szer­vezetünket a szovjet és a magyar nép dás megvalósításából. Szövetkezeti megyei választmányi ülés A vezetőségválasztó és alapszabály- módosító közgyűlése után, december 20-án megyénkben is összeült a föld­művesszövetkezetek megyei választ­mánya. Az idei megyei választmányi ülés igen fontos eseménye a szövet­kezeti mozgalomnak. Ez a választmá­nyi ülés megszabja a szövetkezetek jövő feladatait és fejlődési irá­nyát. A megyei választmányi ülés minden tagjának arra keli töre­kedni. hogy javaslatával elősegítse a földmüvesszövetkezetek termelés- szervező tevékenységét, hozzájáruljon ahhoz, hogv a földművesszövetkeze, tek az eddiginél jobban, eredménye­sebben vegyék ki részüket a dolgozó parasztság teljes felemelkedését bizto­sító. nagyüzemi szövetkezeti gazdálko­dás életrehívásából. . \ jak azért, mert jó gazda vagyak, mert ÍGY ÉL SZTÁLIN NÉPE... E’ ngertjék meg, hogy egy néhány percre elvezessem önöket a Lenin nevét viselő városba, a hős lenin- grádi munkások közé. Szeretném olvasóimnak teírni azt •a boldog életet, amelyben élnek a szovjet emberek. De hol is kezdjem, hiszen könyveket kitévö, hosszú oldalakat, lehetne írni. Irják-e a szovjet sztahanovistákról, a szov­jet parasztok boldog életéről? Vagy írjak Leningrad gyö­nyörű múzeumairól, vagy az Auróra hajóról, amelynek lövege adta meg 1917-ben a jelt a Téli-palota ostromára, hogy az ideiglenes kormány és a junkerek utolsó tűz­fészke: is szétzúzzák a hős proletárok seregei? Vagy írjak Lenin elvtárs szobráról, amely ott áll a Finnlandi- pályaudvar előtti gyönyörű téren, amely előtt a szovjet emberek milliói és a világ összes dolgozói mély szeretet­tet adóznak Lenin elvtárs emlékének és emlékeznek azokra a szavakra, amellyel Lenin elvtárs 1917 április 13-án visszatérve Oroszországba, nagy beszédét így fejezte be: „Éljen a szocialista forradalom Oroszország­ban1“ Vagy írjak a szovjet emberek határtalan szeretetéről, amelyet napról napra éreztünk és éreztem én oítar'.óz- kodásom ideje alatt? Vagy írjak a szovjet emberek haza­szeretetéről, amelyről oly sokat tudunk és hallottunk az Októberi' Szocialista Forradalomban, a polgárháború évei­ben és a Nagy Honvédő Háborúban, valamint a békés építő munkában. Igen, erről feltétlen kell írnom, mert ez ad nekünk is erőt a további küzdelmekre a békéért vívott harcban. Es nem mehetek el amellett sem, hogy ne beszéljek a legfontosabbról, a Bolsevik Párt munká­járól, vezető szerepéről és arról, hogy szeretik a szovjet emberek a Pártot és Sztálin elvtársat, aki életét szenteli a kommunizmus győzelméért. Most pedig megpróbálom röviden elmondani . azt, amit tudom, nagyon szívesen olvasnak és várnak is tőlem. A Néva-folyó két partján fekszik a forradalomnak fővárosa, a Szovjetunió egyik legszebb városa, Lenin- grád. A Néva vizén, amely szép simán úszik, boldog szovjet emberek dala hangzik: „Sztálin nevével épüi a világ". E folyó sima, békés vize hirdeti a szovjet embe­rek békeakaratát. Nem akarnak háborút, mert ezek . az emberek tudják, hogy a kommunizmus építésének egyik feltétele a béke. T)e, amikor szél kerekedik, a Néva vizének hullámai ^7 a békés szovjet emberek izzó gyűlöletét hirdeti a nyugati imperialisták jelé, akik egy újabb világháborúra készülnek. A hullámok elsimulnak és a szovjet emberek- látják, érzik, igen, mi építjük nyugodtan, mert vezet ben­nünket a Párt, vezet Sztálin elvtárs, és „ahol Sztálin, ott a béke, ahol Sztálin, ott a győzelem" — hallik újra a dal, amely a szovjet emberek békeakaratát jelenti. De menjünk tovább a Néva partján. Már látni az Auróra hajót, az Októberi Szocialista Forradalom jel adóját, amelunek ágyúdöreje egy új 'élet kezdetét jelen tette az egész világ proletariátusának számára. íme, itt van Petropovlóvszki Kreposzty, ahol a kommunisták ezrei sínylődtek a börtönben a cár idején. Tovább a Téli-palota látható. Az 500 termes gyönyörű múzeum hirdeti a szov­jet kultúrát, művészetet. Es most felszállók a 14-es villa­mosra, de a jegyszedótöl igen távol foglaltam helyet és szerettem volna jegyet váltani. Körülnéztem és látom, hogy mögöttem agy néni átadja a pénzt és a pénz így kézröt-kézre odaér a kalauzhoz és ettől pedig ilyen úton a jegy vissza a tulajdonosnak. A Nyevszkij-prószpfkt (Nyevszkij-sugárút) közepén leszálltam a villamosról, mert utam az állami könyvtárba vezetett, ahol hatalmas tervnek asztalokkal, lámpákkal várnak az olvasókra. Min­denütt csend van. A terem zsúfolásig tele van, itt egy fiatal ember, ott egy idős néni hajol a könyv fölé és 'jegyzeteket készít. így tanulnak a szovjet emberek tudo­mányt és művészetet. De nézzük csak, mi van az utcán? Villamosok, autó­buszok, trolibuszok százai, ezrei száguldanak. Igen, ez az iparosítás, a gépek hazája. Ragyogó szemmel nézem a gépek, motorok száguldását és magam előtt látom a mi gépesítésünk lehetőségének útját, mert a Szovjetunió átadja részünkre összps tapasztalatait szocialista hazánk építéséhez. J assan kezd sötétedni és az utcák ilyenkor a leg- forgalmasabbak, az emberek igyekeznek a gyá­rakból hazafelé, arcukon baldog mosoly látszik és ilyen­kor ágy érzik, hogy a kommunizmus építéséből ma is becsüléttel kivették a részüket. Szemem megakad a mozi hirdetésein: „Szabóné", „Tűz", „Mágnás Miska", „Egy asszony elindul“ című magyar filmek bemutatásán. Igen. a szovjet emberek ismerik a Magyar Népköztársaságot és szeretett vezérünket, Rákosi elvtársunkat, akit forró szeretettet emlegetnek. Egy újságosbolt elé érünk és újsá­got veszek, vájjon, milyen hír van otthonról. Olvasom többek között, hogy Salgótarjánban az Októberi Szocia­lista Forradalom 33. évfordulójának emlékére, a film­színházat elnevezték „November 7."-nek. Az utcák már ki vannak dekorálva, hiszen holnap november 7-e és az Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóját ün­nepli a szovjet nép. Lassan csend borul az egész városra, reggel minde­nütt zeneszó. Leningrad sztahanovistái, munkásai, asszo­nyai, fiataljai gyülekeznek a felvonulásra, hogy újra tanujelét adják határtalan szpretetiiknek a Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs és a szovjet haza iránt. Fiatalok, öregek énekelnek, és táncolnak. Most pedig felharsan az induló hangja és elindul a menet, felejthetetlen szép de­koráció, fiatalok, öregek kéz a kézben menetelve, büsz­kén éltetve Sztálin elvtársat, a Bolsevik Pártot, aki szer­vezője és vezetője a szovjet nép összes győzelmeinek. Et­etik a szovjet hazát, amelyet minden pillanatban készek megvédeni az imperialistákkal szemben. Hirtelen észrevettem a sok táblás képek között Rákosi elvtárs képét. Melegség fut rajtam végig, felhangzik az éljenzés: „Etjén Rákosi/" — és éltetik a többi népi de­mokráciák vezetőit. Igen, ez a szovjet nép hazaszeretete. Szeretni a hazát annyit jelent, mint szeretni a világ ösz- szes proletárjait. Kürdiatatlan a szovjet emberekben a haza, a Bolsevik Párt, a Sztálin elvtárs iránti szeretet 4s kiirthatatlan belőlem is azok iránt, akik ilyen nagy­szerű embereket nevelnek, az emberiség nagy ügye szá­mára, a kommunizmus győzelmére az egész világon. ♦' zéktől a szovjet emberektől tanuljuk mi is szeretni a hazát, a Pártot, Rákosi elvtársat. KÖLTŐI VILMOS, x őrnagy. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom