Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)
1950-12-02 / 53. szám
2 SZABAD NOGRAD 1950 december 2. Pártmunka tapasztalatai ♦ Bányészeink elméleti színvonalának emeléséért Pártunk vezetői, élen Rákosi elv társsal mindig nagy jelentőséget tulaj donítottak az elméleti munkának. A Po Iitikai Bizottság 1949 október 20-i hatá rozata, Rákosi elvtárs „Következő láncszem“ című cikke, a pártfőiskoia 1949. évi megnyitó beszéde és szinte valamennyi megnyilatkozása aláhúzza az elméleti munka jelentőségét. Ezen útmutatások nyomán országunkban, de megyénk területén is előtérbe került a marxista-leninista nevelés és az elmúlt oktatási évben komoly eredményeket értünk el. Emellett azonban voltak komoly hiányosságok is, elsősorban hiányzott a megyei ágit. prop.-osztály megfelelő eivi-potitikai irányítása, ellenőrzése. Az új oktatási évadban az elmúlt év tapasztalatainak alapján ki keil javítanunk a hibákat és a bányászok széiesebbkörű bevonásával magasabbra kell emelni az oktatási munka színvonalát. Különösen meg kell erősíteni bányász pártszervezeteinkben az ideológiai munkát, hogy ezzel elősegítsük a szénbányászatunkra váró hatalmas feladatok megvalósítását. Az elmúlt oktatási évadban bányász, pártszervezeteink tagságából 12 százalék volt az oktatásba bevonva. Ez a szám azért is nagyon kevés, mert megyénk bányász-megye és a bányászdolgozók között igén nagy számban vannak párttagok. Különös súly- lyai bírnak tehát részünkre Rákosi elvtá'rs október 27-én, a Központi Vezetőség ülésén mondott szavai: „Any- nyira hozzászoktunk ahhoz. hogy a bányászok népi demokráciánk legszilárdabb oszlopai, hogy egy kicsit meg is feledkeztünk rcduk. Nem foglalkoztunk eléggé gazdasági helyzetükkel és politikai nevelésükkel.’' Rákosi elvtársnak ez az útmutatása döntően megszabja bányászpártszervezeteink feladatait. Egyrészt ideológiailag jól képzett előadókkal, a legjobb propagandisták beállításával kell biztosítanunk a propagandamunka magas színvonalát, másrészt a párttagság nagyobb százalékát kell bevonni a pártoktatásba, mint az elmúlt oktatási évadban. Helyesen valósították ezt meg a kisterenyei bányaüzemnél, ahol az elmúlt év 22 százalékával szemben a most folyó oktatásba a párttagság 41 százalékát vonták be. A nagybátonyi bányaüzemnél 20 százalékról csak 22 százalékra emelkedett az oktatásba bevont párttagok létszáma. A pártoktatás kiszélesítése lehetővé teszi, hogy szilárd ideológiai képzettséggel rendelkező bányászaink, kommunista példamutatással, a munkafegyelem megszilárdításával a termelés emelésével, élen járjanak és szívós politikai felvilágosító munkává! magukkal vigyék bányaüzemeink öszszes dolgozóit. Ezt a célt fogja szolgálni a januárban beinduló 4 hetes bányászpártiskola is. A 2 hónapos nagyüzemi pártiskolán szintén emeljük bányász-hallgatóink létszámát. Nagy gondot kell fordítani a népnevelők oktatására, hogy jó, politikai felvilágosító munkával tudatosítsák a széntermelés fokozásának fontosságát, jelentőségét egész nemzetgazdaságunk szempontjából. Népnevelőinknek kel! harcba indulni a munkafegyelem megszilárdításáért az igazolatlan mulasztások teljes megszüntetéséért, mert e téren még bányaüzemeinknél komoly hiányosságok vannak. Az osztályellenség,' az imperialisták és ügynökeik, a jobboldali szociáldemo. kratik szintén tudják, hogy ro? jelent nemzetgazdaságunk szempontjából a szén. A bányaüzemeknél különböző módszerekkel dolgoznak: Kisterenyén a normarendezés idején úgy agitáltak, hogy csak a normákat rendezik, a bérek nem emelkednek. A jelszavuk az volt: „ne termeljünk többet, úgyis csak 30 forintot keresünk." Az ellenség most is mindent el fog követni, hogy megakadályozza szén- termelésünk emelkedését. Oktatási munkánknak olyannak kel! lenni, hogy bátor, harcos kiállású, az osztályellenség ügynökeit mindenkor leleplező elvtársakat neveljünk. Olyanokat, akik he'yi példákon keresztül, bányászaink életkörülményeinek megjavulásán keresztül mutatják meg Pártunk, kormányzatunk népi demokratikus államunk szerető gondoskodását bányászaink iránt. Kétségtelen, nehézségeket okoz, hogy bányáinknál sok a vidékről bejáró és ezért az oktatásba nehezebben beosztható bányász elvtárs. Itt is szemelőtt kell tartanunk Rákosi elvtársnak azt a megállapítását, hogy: „megoldottunk mi már nehezebb feladatot is.” Világos, hogy ezt a feladató! is meg lehet és meg is kell oldanunk. Részben úgy, hogy lakóhelyükön rendezzünk számukra politikai iskolákat, részben pedig úgy, hogy a műszak kezdete előtt tartjuk meg azt. A bányaüzemi pártszervezeteinknél folyó oktatási munkához fokozott segítséget kell adni. felsőbb pártszervezeteinknek is. Járási bizottságaink — elsősorban a salgótarjáni — forduljanak arccal a bányák felé. Segítsék, ellenőrizzék az ott folyó oktatási munkát. Segítsék megerősíteni ezt a bányász- pártszervezeteink is. Fokozott mértékben keH kiszélesíteni a pártbizalmiés népnevelő-hálózatot Tanítsák meg az alapszervezeti titkárokat arra, hogy necsak maguk dolgozzanak, hanem vonják be a politikai felvilágosító és nevelő munkába az aktívákat is. Fokozatosan jó munkával szélesítsék tovább pártszervezeteink a szocialista munkaversenyt, a termelés fokozásáért vívott harcot. November 7-én az Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére megyénk bányászai 1075 vagon szenet adtak népgazdaságunknak, ezzel is elősegítve, államunkat és a Szovjetunió vezette béketábort. A Pártunk javaslatára november 26-ra összehívott bányászértekezlet napján újabb hatalmas eredmények születtek. Bányászaink tettekkel bizonyítják Rákosi elvtárs szavainak helyességét: ,,A bányászok népi demokráciánk legszilárdabb oszlopai“. Bányász-pártszervezeteink vértezzék fel tagjaikat minél jobban a marxista- leninista forradalmi elmélettel, hogy ezzel is elősegítsék a bányaüzemeinkre váró hatalmas feladatok megvalósítását: a széntermelés fokozását, hogy ezzel is hozzájáruljanak Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével a Szovjetunió, a nagy Sztálin oldalán a békéért folyó harc sikeréhez. Az MDP Nográdmegyel Bizottsága Ágit.-Prop. Osztály Oktatási Alosztálya. A balassagyarmati I. körzet alapszervezeti vezetősége kijavítja a hibákat Mi, a balassagyarmati I. körzet összvezetősége és tagsága, hálával gondolunk Rákosi elvtár,sra, mert beszéde alapján világosan megláttuk eredményeinket és hibáinkat. Különösen nagy hibát követtünk el a tagjelöltfelvételnél. Akkor, amikor Rákosi elvtárs aláhúzta, hogy újra előtérbe kell állítani a tagjelöltfelvé- telt. Pártunk növelésének kérdését, világos lett előttünk, hogy ezen a téren mi milyen hibákat követtünk el. Őszintén bevallhatjuk, elhanyagoltuk ezt a kérdést. Nem figyeltünk lel arra, hogy a békekölcsönjegyzésnél, valamint a tanácsválasztásoknál igen sok pártonkfvüii népnevelő munkájával milyen nagy eredményeket biztosított a Párt és népünk számára. Nagyon sok dolgozó paraszt volt, aki megmutatta munkájával, hogy követi a Pártot. Nem gondoltunk arra, hogy ezek közül a legjobbakat fel kell vennünk a Párt soraiba. Különösen szükségünk van erre azért, mert most, miután ezt a kérdést jobban megnéztük, láttuk, hogy területünknek 40—45 százaléka dolgozó paraszt, és ezeknek a parasztoknak mindössze csak két százaléka párttag. Ezen a hiányosságon döntően változtatni kell. Elhanyagoltuk az ifjúság bevonását is Pártunkba. Ha őszintén akarunk beszélni, el kell mondanunk, hogy alapszervezetünket „a kiöregedés veszélye fenyegeti". Mindez arra mutat, hogy elszigetelődött alapszervezetünk a dolgozó tömegektől, különösen a dolgozó parasztoktól és az ifjúságtól. így csökkent alapszervezetünk tömegbefolyása is. Hiába vannak a vezetőségnek jó kezdeményezései, ha nem változtatunk eddigi módszereinken, munkánk nem lesz eredményes. Alapszervezetünkben gyakran előfordult az is, hogy felületesen kezeltük a tel vételét kérelmező tagjelöltet. Nem foglalkoztunk a felvett tagjelöltekkel, nem biztattuk őket munkára: elmulasztottuk a felvételüket kérőknek, elmondani, hogy kérelmüket két ajánlóval kell aláíratni és ezeknek az ajánlóknak kötelező azokon a taggyűléseken megjelenni, ahol a tagság határozatot hoz a kérelmező felvételére. Hiányosságok mutatkoztak alapszervezetünk életében a taggyűlések megszervezésénél. Elhanyagoltuk a beszélgetést tagjainkkal. Népnevelőinket nem világosítottuk fel kellően arról, hogy munkájukat ugyanúgy kell végezni a taggyűlések érdekében, mint ír.-ás feladatok alkalmával. Mechanikusan oldottuk meg a taggyűlés toborzását. Körlevelekkel értesítettük ki a tagságot. Nem beszélgettünk el a tagsággal. Ennek aztán meg is lett az „eredménye”. A taggyűléseken a tagságnak mindössze ötven- hatvan százaléka jelent meg. Bírálatot kell mondanunk a városi bizottság felé is, mert igen gátolja a munkánkat az, hogy a taggyűlések időpontjáról csak másfél vagy két órával előbb értesíti alapszervünket, így, természetesen, nem áll rendelkezésünkre kellő idő, hogy minden egyes tagunkat értesítsük. A városi pártbizottság úgy kezelte az alapszervezet vezetőségét, mintha azok függetlenítettek lettek volna. Ez nagyon rányomja bélyegét munkánkra, mert a késedelem zavart, kapkodást idéz elő. Munkánk megjavítása érdekében alapszervezetünk vezetősége elhatározta, hogy a hibákat kijavítás végett a tagság elé viszi és széles körben olyan javaslatokat hozzon, ami feltétlenül elő fogja segíteni azt, hogy jól, mélyrehatóan dolgozzuk fel Rákosi elvtárs beszédét. E hónap első hetében a taggyűlésen vezetőségünk már foglalkozott Rákosi elvtárs beszédével. Feltártuk hiányosságainkat a tagság előtt és máris meg lett az eredmény: a tagság ígéretet tett arra, hogy mindenben segíti munkánkat. A hibák feltárása után megvan az eredmény. Népnevelőink fel- világosító munkája eredményeképpen nyolc dolgozó paraszt jelentkezett tagjelöltfelvételre. Népnevelőink most döntően a DISZ munkájának a megjavítására vették az irányt, segítenek az ifjúságnak; DISZ-tagokat toboroznak. Galiba-pusztán már meg is szerveztünk egy DISZszervezetet, amelynek 24 tagja van. Javítani fogjuk munkánkat a tag- jelöltfelvételnél is. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy fokozottabban foglalkozunk az egyénileg dolgozó parasztokkal, nőkkel, ifikkel és a begyűjtésben élenjáró parasztokkal erősítjük alapszervezetünket. Hogy milyen nagy segítséget jelentett Rákosi elvtárs beszéde alapszervezetünk munkájában, az mutatja legjobban, hogy o legutóbbi taggyűlésen a tagság 80—85 százaléka jelent meg. Hozzászóltak az elvtársak Rákosi elvtárs beszédéhez. Helyi viszonylatban rámutattak arra — most már tisztán látjuk —, hogyan lehet helyesen és jól dolgozni. Azon leszünk, hogy a jövőben minden hiányosságot kiküszöböljünk, hogy a békeharcból ki tudjuk venni eredményesen a részünket. Ehhez a jó munkához minden alapot megkaptunk Rákosi elvtárs beszédéből. KOJNOK GYULA, a balassagyarmati I. körzet titkára A Tito-banda fokozza a jugoszláv bányászok kizsákmányolását Az utóbbi időben a Tito-banda fokozott erőfeszítéseket tesz, hogy nyersanyaggal szolgálja ki az amerikai imperialistákat. Az United Press amerikai hírügynökség jelentette, hogy a jugoszláv kormány fontos szerződést írt alá a Philip Bros amerikai vállalattal, amelynek alapján stratégiai nyersanyagokat (vörösrezet, ólmot, antimont, cinket, stb.) exportál az Egyesült Államokba. Az export-érték az 1951-es évben 15—20 millió dollárra emelkedik. Ezenkívül az amerikai monopolisták megkapták a Tito-klikktől azt a jogot, hogy közvetlenül kizsákmányolják az Isztriában lévő bauxitbányákat, valamint egyes vörösréz- és mo- libdenbányákat. Tito, az amerikai ügynök kiárusítja az amerikai imperialistáknak Jugoszlávia bányászati kincseit. Tito Jugoszláviájában a bányászok élete és munkája egyre nehezebbé szók — írják a bányászok egyik le* velükben —■ lebontott barakkokban, árkokban és istállókban élünk. Ellátásunk napról napra csökken." Más bányáknál az amerikai impe* rialisták és a titoista ügynökök parancsára a munkaidőt jelentősen felemelték. A „Bréza” bányánál a napi munkaidő 12 óra. Ezekhez a szörnyű munkakörülményekhez tartozik még a bányavidékeken gyakorolt fasiszta terror. Trepcsá- ban minden három bányászra jut egy UDB-ügynök. A fegyelmi büntetések közé tartozik a fizetéscsökkentés (helyenként 60 százalékkal is) és az élelmiszerjegyek megvonása. A terror és fasiszta elnyomás ellenére a jugoszláv bányászok egyre szilárdabban harcolnak a kizsákmányolás és az angol-amerikai imperialisták háborús tervei ellen. A munkahely elhagyása hatalmas méreteket öltött. A Borba augusztus és veszedelmesebbé válik. Naponta j 21 -i számában beismeri, hogy 1949- tcrténnek — a legtöbb esetben hala ben a trepcsai bányába küldött 11.000 los — szerencsétlenségek: ólommérge- ember közül nem kevesebb, mint ! 0.500 zések, higanymérgezések, mint pél dául a trepcsai bányákban, beomlá- sok, mint például a bori bányákban és szénmérgezések. A mosztári bányákban a dolgozók térdig vízben és hatvanfokos melegben donornak. Hűtőberendezések egyáltalán nincsenek. — A jugoszláv szénbányákban uralkodó tragikus helyzetet még a titoista hagyta el munkahelyét. Az idei év első hónapjáiban többezren szöktek meg a trepcsai bányából. A kreajeváci ,,Jó szerencsét” bányában a dolgozók mindössze 30—40 százaléka jelentkezett munkára 1950 júliusában. A bányákban és bányavidékeken szabotázsakciók is történnek. A trepcsai bányában felrobbantottak egy sajtó sem ' drótkötélpályát és a bánya közelében — a titois. ’ aláaknáztak egy alagutat a Kraljevo tudja eltitkolni. A „Borba' _ ... ták hivatalos lapja — július 8-i száma- j és Zvecsán közötti vasútvonal menban bebneri, hogy a Deszpotovác környékén lévő Rasztoka szénbányában „szomorú állapotok uralkodnak.” A jugoszláv bányászok embertelen körülmények között laknak. A podviszi bányáknál a munkások részére készük ház olyan, mnit egy istáOó. — Ezek a barakkok tele vannak férgekkel. A trepcsai ólombányákban is hasonló a helyzet. „Mi trepcsai bányátén, amellyel megakadályozták az ércszállítását az imperialisták számára. Egyre növekszik a jugoszláv nép dühe és elkeseredése, a hóhér Tito ellen, aki eladta Jugoszláviát az angol-amerikai imperialistáknak. Nincs messze az az idő, amikor a jugoszláv bányá- szók Jugoszlávia többi dolgozóival együtt lerázzák magukról a titoista rabbilincset. Kinn bekerítésének terve és a koreai kudarc Azok a gyalázatos tervek, amelyek érdekében még június folyamán az amerikaiak megindították támadásukat az északkoreai népi demokrácia ellen, csődöt mondtak. A remélt „villámháború" immár négy hónap óta tart és ennek 6orán — a legutóbbi hivatalos, de természetesen nem teljes amerikai jelentés szerint — eddig övenháromezer amerikai katona hagyta ott a fogát, vagy sebesült meg súlyosan. Ma már világos és ezt az alábbiakban ismertetett tények i6 bizonyítják, hogy az imperialisták célja nem csupán a kis Korea leigázása volt, hanem kiváló stratégiai helyzetének felhasználása a Kínai Népköz- társaság és a Szovjetunió elleni hadjárat számára. A terv végrehajtása azonban már az első lépésnél nagyot botlott! Korea lerohanása nemcsak, hogy nem sikerült, de az eltelt négy hónap alatt bebizonyosodott: a szabadságáért és függetlenségéért küzdő hős koreai népet nem lehet térdrekényszeríteni. A kínai önkéntesektől támogatott néphadsereg visszavetette MacArthur hordáit; aki főnökének, Marshall hadügyminiszternek küldött jelentésében, a napokban hangsúlyozta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló erőkkel képtelen végrehajtani feladatát és ezért haladéktalanul további erősítések útnakindítását kéri. Az új világháború „nagyszerű" bajnokai bebizonyították, hogy étvágyuk sokkal nagyobb annál, mint amihez erejük van. Koreában az amerikaiak kudarca mind nyilvánvalóbb A frontokon a néphadsereg nagy ellentámadásának feltételei kezdenek kibontakozni. A Koreai Egységes DeEngels születésének évfordulója 130 évvel ezelőtt, 1S20 november 28-án született Engels Frigyes, a proletariátus nagy tanítómestere, lángeszű torradalmára. Marx Károllyal együtt indítottak harcot a ki. zsákmányoló burzsoá- oszíál y igazságtalanságai ellen Az igazság nagy harcosainak, a moszkvai Marx—Engels— Lenin-intézet által 1947- ben kiadott, válogatott levelek gyűjteménye ebből az alkalomból magyar fordításban is kiadásra került. Marx és Engels válogatott levelei a XIX. S7,ázad negyvenes éveitől a kilencvenes évekig terjedő időszakot öleli fel. A kötet 244 levelet tartalmaz. A kötetben szereplő csaknem minden levél most jelent meg először magyar nyelven. A fordítás a levelek eredeti szövege alapján készült. A gyűjteményben foglalt levelek jelentékeny hányada az elmélet kérdéseivel foglalkozik. Nagyon érdekesek Marxnak és Engelsnek u „Tőké’ -rő! váltott levelei, melyek ben leltárul Marx tudományos laboratóriumának képe, a zseniális mű alkotásának íolvc mata. Ugyancsak a le- vélgyüjteményben szerepelnek azok a levelek. amelyek a dialektikus és történelmi materializmus kérdéseit világítják meg. Ügyszintén a proletártorrada- lom elméletének kérdéséra vonatkozó levelek. Marx és Engels mind riz egymással íolytaiott levelezésben, mind a különböző szocialista pártok vezetőihez Intézett leveleikben nagy figyelmet fordítottak a proletariátus osztályharcának taktikai kérdéseire. Marx és Engels levelei visszatükrözik, hogy hogyan harcoltak a reakció minden válfaja ellen, mint a demokrácia és a haladás engesztelhetetlen harcosai. mokratikus Hazafias Arcvonal felhívása kijelenti: „A hős koreai néphadsereg a kínai nép önkénteseivel együtt valamennyi arcvonalon kivívta első nagyobb sikereit. Jelenleg a helyzet az arcvonalakon javunkra változottA frontokon, de az ellenség mögötti területeken is jelentős •sikereket ér el a koreai nép: A partizánok nemcsak falvakat szabadítanak fel, de már városokból is kiverik az ellenséget! Mindehhez figyelembe kell venni azt is, hogy közeleg a kemény és hosszú tél, amely keserves megpróbáltatások új fejezetét nyitja az amerikai betolakodóknak. Hogy Koreában a további hadműveletek számára csak a felvonulási területet és a keleti támaszpontot akarták az agresszorok biztosítani, ezt bizonyítják azok a mesterkedések is, amelyeket a tibeti kérdés körül tapasztalunk. Tibet köztudomásúan kínai terület, szervés része a Kínai Népköztársaságnak. Az amerikai imperialisták már Koreában megmutatták, hogy számukra egy nép belső ügyeibe avatkozni szinte magától értetődő, természetes dolog. Most arcátlanul azon igyekeznek, hogy újra az ENSZ lobogója alatt, Tibet kérdésébe is beledugják az orrukat, itt is intervenciót, újabb nemzetközi háborút robbantsanak ki. Tibet délnyugat felől biztosítaná az amerikaiak számára kedvező támaszpontot Kína további területeinek megtámadásához. A Kinai Kommunista Párt központi lapja, a tibeti kérdésről írva, rávilágított e sötét célokras ,,Az amerikai imperialisták valamennyi támadó lépése, amelyet a Távolkeleten megtettek — ideértve Korea invázióját és a vietnami intervenciót is —, azt a célt szolgálja, hogy Kína katonai bekerítését megvalósítsák és így készítsék elő nagyszabású támadó terveiket Kína ellen."’ A Kína elleni felvonulásnak első állomása Talvan szigetének amerikai katonai ellenőrzése volt. Ezt követték a további lépések, amelyek között jogosan említi meg a Kinai Kommunista Párt központi lapja a vietnami hadműveleteket is. Nyilvánvaló, hogy a írancia lakájkormány gazdái parancsát követi, amikor visz- szautasitja a francia nép egyhangú követelését, hogy fejezze be a vietnami szennyes és amellett vereségekkel teljes háborút. Itt sem csupán a húszmillió lakósú és gazdaságilag is értékes Vietnamról van szó, hanem döntően arról, ez az ország jó lenne a Kínai Népköztársaság elleni hadjáratban egy erős déli támaszpontnak.