Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-02 / 53. szám

2 SZABAD NOGRAD 1950 december 2. Pártmunka tapasztalatai ♦ Bányészeink elméleti színvonalának emeléséért Pártunk vezetői, élen Rákosi elv társsal mindig nagy jelentőséget tulaj donítottak az elméleti munkának. A Po Iitikai Bizottság 1949 október 20-i hatá rozata, Rákosi elvtárs „Következő lánc­szem“ című cikke, a pártfőiskoia 1949. évi megnyitó beszéde és szinte vala­mennyi megnyilatkozása aláhúzza az elméleti munka jelentőségét. Ezen út­mutatások nyomán országunkban, de megyénk területén is előtérbe került a marxista-leninista nevelés és az elmúlt oktatási évben komoly eredményeket értünk el. Emellett azonban voltak komoly hiá­nyosságok is, elsősorban hiányzott a megyei ágit. prop.-osztály megfelelő eivi-potitikai irányítása, ellenőrzése. Az új oktatási évadban az elmúlt év ta­pasztalatainak alapján ki keil javítanunk a hibákat és a bányászok széiesebbkörű bevonásával magasabbra kell emelni az okta­tási munka színvonalát. Különösen meg kell erősíteni bányász pártszer­vezeteinkben az ideológiai munkát, hogy ezzel elősegítsük a szénbányásza­tunkra váró hatalmas feladatok meg­valósítását. Az elmúlt oktatási évadban bányász, pártszervezeteink tagságából 12 szá­zalék volt az oktatásba bevonva. Ez a szám azért is nagyon kevés, mert megyénk bányász-megye és a bá­nyászdolgozók között igén nagy szám­ban vannak párttagok. Különös súly- lyai bírnak tehát részünkre Rákosi elvtá'rs október 27-én, a Központi Ve­zetőség ülésén mondott szavai: „Any- nyira hozzászoktunk ahhoz. hogy a bányászok népi demokráciánk legszi­lárdabb oszlopai, hogy egy kicsit meg is feledkeztünk rcduk. Nem foglal­koztunk eléggé gazdasági helyzetük­kel és politikai nevelésükkel.’' Rákosi elvtársnak ez az útmutatása döntően megszabja bányászpártszer­vezeteink feladatait. Egyrészt ideoló­giailag jól képzett előadókkal, a leg­jobb propagandisták beállításával kell biztosítanunk a propagandamunka ma­gas színvonalát, másrészt a párttagság nagyobb százalékát kell bevonni a pártoktatásba, mint az elmúlt oktatási évadban. Helyesen valósították ezt meg a kisterenyei bányaüzemnél, ahol az elmúlt év 22 százalékával szemben a most folyó oktatásba a párttagság 41 százalékát vonták be. A nagybátonyi bányaüzemnél 20 százalékról csak 22 százalékra emelkedett az oktatásba be­vont párttagok létszáma. A pártoktatás kiszélesítése lehetővé teszi, hogy szilárd ideológiai képzett­séggel rendelkező bányászaink, kommunista példamutatással, a munkafegyelem megszilárdításával a termelés emelésével, élen járjanak és szívós politikai felvilágosító munkává! magukkal vigyék bányaüzemeink ösz­szes dolgozóit. Ezt a célt fogja szolgálni a január­ban beinduló 4 hetes bányászpártiskola is. A 2 hónapos nagyüzemi pártiskolán szintén emeljük bányász-hallgatóink létszámát. Nagy gondot kell fordítani a nép­nevelők oktatására, hogy jó, politikai felvilágosító munkával tudatosítsák a széntermelés fokozásának fontosságát, jelentőségét egész nemzetgazdaságunk szempontjából. Népnevelőinknek kel! harcba indulni a munkafegyelem megszilárdításáért az igazolatlan mulasztások teljes megszün­tetéséért, mert e téren még bánya­üzemeinknél komoly hiányosságok van­nak. Az osztályellenség,' az imperialisták és ügynökeik, a jobboldali szociáldemo. kratik szintén tudják, hogy ro? jelent nemzetgazdaságunk szempontjából a szén. A bányaüzemeknél különböző módszerekkel dolgoznak: Kisterenyén a normarendezés idején úgy agitáltak, hogy csak a normákat rendezik, a bérek nem emelkednek. A jelszavuk az volt: „ne termeljünk többet, úgyis csak 30 forintot keresünk." Az ellenség most is mindent el fog követni, hogy megakadályozza szén- termelésünk emelkedését. Oktatási munkánknak olyannak kel! lenni, hogy bátor, harcos kiállású, az osztályellen­ség ügynökeit mindenkor leleplező elv­társakat neveljünk. Olyanokat, akik he'yi példákon keresztül, bányászaink életkörülményeinek megjavulásán ke­resztül mutatják meg Pártunk, kor­mányzatunk népi demokratikus álla­munk szerető gondoskodását bányá­szaink iránt. Kétségtelen, nehézségeket okoz, hogy bányáinknál sok a vidékről bejáró és ezért az oktatásba nehezebben be­osztható bányász elvtárs. Itt is szem­előtt kell tartanunk Rákosi elvtársnak azt a megállapítását, hogy: „megoldot­tunk mi már nehezebb feladatot is.” Világos, hogy ezt a feladató! is meg lehet és meg is kell oldanunk. Részben úgy, hogy lakóhelyükön rendezzünk számukra politikai iskolákat, részben pedig úgy, hogy a műszak kezdete előtt tartjuk meg azt. A bányaüzemi pártszervezeteinknél folyó oktatási munkához fokozott se­gítséget kell adni. felsőbb pártszerve­zeteinknek is. Járási bizottságaink — elsősorban a salgótarjáni — forduljanak arccal a bányák felé. Segítsék, ellen­őrizzék az ott folyó oktatási munkát. Segítsék megerősíteni ezt a bányász- pártszervezeteink is. Fokozott mérték­ben keH kiszélesíteni a pártbizalmi­és népnevelő-hálózatot Tanítsák meg az alapszervezeti titká­rokat arra, hogy necsak maguk dol­gozzanak, hanem vonják be a politikai felvilágosító és nevelő munkába az aktívákat is. Fokozatosan jó munkával szélesítsék tovább pártszervezeteink a szocialista munkaversenyt, a termelés fokozásáért vívott harcot. November 7-én az Októberi Szocia­lista Forradalom megünneplésére me­gyénk bányászai 1075 vagon szenet adtak népgazdaságunknak, ezzel is elő­segítve, államunkat és a Szovjetunió vezette béketábort. A Pártunk javas­latára november 26-ra összehívott bá­nyászértekezlet napján újabb hatalmas eredmények születtek. Bányászaink tet­tekkel bizonyítják Rákosi elvtárs sza­vainak helyességét: ,,A bányászok népi demokráciánk legszilárdabb oszlopai“. Bányász-pártszervezeteink vértezzék fel tagjaikat minél jobban a marxista- leninista forradalmi elmélettel, hogy ezzel is elősegítsék a bányaüzemeinkre váró hatalmas feladatok megvalósítá­sát: a széntermelés fokozását, hogy ezzel is hozzájáruljanak Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével a Szovjet­unió, a nagy Sztálin oldalán a békéért folyó harc sikeréhez. Az MDP Nográdmegyel Bizottsága Ágit.-Prop. Osztály Oktatási Alosztálya. A balassagyarmati I. körzet alapszervezeti vezetősége kijavítja a hibákat Mi, a balassagyarmati I. körzet összvezetősége és tagsága, hálával gondolunk Rákosi elvtár,sra, mert be­széde alapján világosan megláttuk eredményeinket és hibáinkat. Különö­sen nagy hibát követtünk el a tag­jelöltfelvételnél. Akkor, amikor Rákosi elvtárs aláhúzta, hogy újra előtérbe kell állítani a tagjelöltfelvé- telt. Pártunk növelésének kérdését, világos lett előttünk, hogy ezen a té­ren mi milyen hibákat követtünk el. Őszintén bevallhatjuk, elhanyagoltuk ezt a kérdést. Nem figyeltünk lel arra, hogy a békekölcsönjegyzésnél, valamint a tanácsválasztásoknál igen sok pártonkfvüii népnevelő munkájá­val milyen nagy eredményeket biztosított a Párt és népünk szá­mára. Nagyon sok dolgozó pa­raszt volt, aki megmutatta mun­kájával, hogy követi a Pártot. Nem gondoltunk arra, hogy ezek közül a legjobbakat fel kell vennünk a Párt soraiba. Különösen szükségünk van erre azért, mert most, miután ezt a kérdést jobban megnéztük, láttuk, hogy területünknek 40—45 százaléka dolgozó paraszt, és ezeknek a parasz­toknak mindössze csak két százaléka párttag. Ezen a hiányosságon döntően változtatni kell. Elhanyagoltuk az ifjúság bevonását is Pártunkba. Ha őszintén akarunk beszélni, el kell mondanunk, hogy alapszervezetünket „a kiöregedés veszélye fenyegeti". Mindez arra mu­tat, hogy elszigetelődött alapszerve­zetünk a dolgozó tömegektől, különö­sen a dolgozó parasztoktól és az ifjúságtól. így csökkent alapszerve­zetünk tömegbefolyása is. Hiába van­nak a vezetőségnek jó kezdeménye­zései, ha nem változtatunk eddigi módszereinken, munkánk nem lesz eredményes. Alapszervezetünkben gyakran elő­fordult az is, hogy felületesen kezel­tük a tel vételét kérelmező tagjelöl­tet. Nem foglalkoztunk a felvett tag­jelöltekkel, nem biztattuk őket mun­kára: elmulasztottuk a felvételüket kérőknek, elmondani, hogy kérelmü­ket két ajánlóval kell aláíratni és ezeknek az ajánlóknak kötelező azo­kon a taggyűléseken megjelenni, ahol a tagság határozatot hoz a kérelmező felvételére. Hiányosságok mutatkoztak alap­szervezetünk életében a taggyűlé­sek megszervezésénél. Elhanya­goltuk a beszélgetést tagjainkkal. Népnevelőinket nem világosítot­tuk fel kellően arról, hogy mun­kájukat ugyanúgy kell végezni a taggyűlések érdekében, mint ír.-ás feladatok alkalmával. Mechanikusan oldottuk meg a tag­gyűlés toborzását. Körlevelekkel ér­tesítettük ki a tagságot. Nem beszél­gettünk el a tagsággal. Ennek aztán meg is lett az „eredménye”. A taggyű­léseken a tagságnak mindössze ötven- hatvan százaléka jelent meg. Bírála­tot kell mondanunk a városi bizott­ság felé is, mert igen gátolja a mun­kánkat az, hogy a taggyűlések idő­pontjáról csak másfél vagy két órával előbb értesíti alapszervünket, így, természetesen, nem áll rendelke­zésünkre kellő idő, hogy minden egyes tagunkat értesítsük. A városi pártbizottság úgy kezelte az alapszer­vezet vezetőségét, mintha azok füg­getlenítettek lettek volna. Ez nagyon rányomja bélyegét munkánkra, mert a késedelem zavart, kapkodást idéz elő. Munkánk megjavítása érdekében alapszervezetünk vezetősége elhatá­rozta, hogy a hibákat kijavítás vé­gett a tagság elé viszi és széles kör­ben olyan javaslatokat hozzon, ami feltétlenül elő fogja segíteni azt, hogy jól, mélyrehatóan dolgozzuk fel Rákosi elvtárs beszédét. E hónap első hetében a taggyűlésen vezetőségünk már foglalkozott Rákosi elvtárs be­szédével. Feltártuk hiányosságainkat a tagság előtt és máris meg lett az eredmény: a tagság ígéretet tett arra, hogy mindenben segíti mun­kánkat. A hibák feltárása után meg­van az eredmény. Népnevelőink fel- világosító munkája eredményeképpen nyolc dolgozó paraszt jelentkezett tagjelöltfelvételre. Népnevelőink most döntően a DISZ munkájának a megjavítá­sára vették az irányt, segítenek az ifjúságnak; DISZ-tagokat to­boroznak. Galiba-pusztán már meg is szerveztünk egy DISZ­szervezetet, amelynek 24 tagja van. Javítani fogjuk munkánkat a tag- jelöltfelvételnél is. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy fokozottabban foglalkozunk az egyénileg dolgozó parasztokkal, nőkkel, ifikkel és a be­gyűjtésben élenjáró parasztokkal erő­sítjük alapszervezetünket. Hogy mi­lyen nagy segítséget jelentett Rákosi elvtárs beszéde alapszerveze­tünk munkájában, az mutatja legjob­ban, hogy o legutóbbi taggyűlésen a tagság 80—85 százaléka jelent meg. Hozzászóltak az elvtársak Rákosi elv­társ beszédéhez. Helyi viszonylatban rámutattak arra — most már tisztán látjuk —, hogyan lehet helyesen és jól dolgozni. Azon leszünk, hogy a jövőben minden hiányosságot kikü­szöböljünk, hogy a békeharcból ki tudjuk venni eredményesen a részün­ket. Ehhez a jó munkához minden alapot megkaptunk Rákosi elvtárs be­szédéből. KOJNOK GYULA, a balassagyarmati I. körzet titkára A Tito-banda fokozza a jugoszláv bányászok kizsákmányolását Az utóbbi időben a Tito-banda fo­kozott erőfeszítéseket tesz, hogy nyersanyaggal szolgálja ki az ameri­kai imperialistákat. Az United Press amerikai hírügynökség jelentette, hogy a jugoszláv kormány fontos szerző­dést írt alá a Philip Bros amerikai vállalattal, amelynek alapján straté­giai nyersanyagokat (vörösrezet, ól­mot, antimont, cinket, stb.) exportál az Egyesült Államokba. Az export-érték az 1951-es évben 15—20 millió dollárra emelkedik. Ezenkívül az amerikai monopolis­ták megkapták a Tito-klikktől azt a jogot, hogy közvetlenül kizsákmányol­ják az Isztriában lévő bauxitbányá­kat, valamint egyes vörösréz- és mo- libdenbányákat. Tito, az amerikai ügynök kiárusítja az amerikai impe­rialistáknak Jugoszlávia bányászati kincseit. Tito Jugoszláviájában a bányászok élete és munkája egyre nehezebbé szók — írják a bányászok egyik le* velükben —■ lebontott barakkokban, árkokban és istállókban élünk. Ellátá­sunk napról napra csökken." Más bányáknál az amerikai impe* rialisták és a titoista ügynökök pa­rancsára a munkaidőt jelentősen fel­emelték. A „Bréza” bányánál a napi munkaidő 12 óra. Ezekhez a szörnyű munkakörülmé­nyekhez tartozik még a bányavidéke­ken gyakorolt fasiszta terror. Trepcsá- ban minden három bányászra jut egy UDB-ügynök. A fegyelmi büntetések közé tartozik a fizetéscsökkentés (he­lyenként 60 százalékkal is) és az élel­miszerjegyek megvonása. A terror és fasiszta elnyomás elle­nére a jugoszláv bányászok egyre szi­lárdabban harcolnak a kizsákmányo­lás és az angol-amerikai imperialisták háborús tervei ellen. A munkahely elhagyása hatalmas méreteket öltött. A Borba augusztus és veszedelmesebbé válik. Naponta j 21 -i számában beismeri, hogy 1949- tcrténnek — a legtöbb esetben hala ben a trepcsai bányába küldött 11.000 los — szerencsétlenségek: ólommérge- ember közül nem kevesebb, mint ! 0.500 zések, higanymérgezések, mint pél dául a trepcsai bányákban, beomlá- sok, mint például a bori bányákban és szénmérgezések. A mosztári bányákban a dolgozók térdig vízben és hatvanfokos meleg­ben donornak. Hűtőberendezések egyáltalán nincsenek. — A jugoszláv szénbányákban uralkodó tragikus helyzetet még a titoista hagyta el munkahelyét. Az idei év első hónapjáiban többezren szöktek meg a trepcsai bányából. A kreajeváci ,,Jó szerencsét” bányában a dolgo­zók mindössze 30—40 százaléka je­lentkezett munkára 1950 júliusában. A bányákban és bányavidékeken szabotázsakciók is történnek. A trepcsai bányában felrobbantottak egy sajtó sem ' drótkötélpályát és a bánya közelében — a titois. ’ aláaknáztak egy alagutat a Kraljevo tudja eltitkolni. A „Borba' _ ... ták hivatalos lapja — július 8-i száma- j és Zvecsán közötti vasútvonal men­ban bebneri, hogy a Deszpotovác környékén lévő Rasztoka szénbányá­ban „szomorú állapotok uralkodnak.” A jugoszláv bányászok embertelen kö­rülmények között laknak. A podviszi bányáknál a munkások részére ké­szük ház olyan, mnit egy istáOó. — Ezek a barakkok tele vannak férgek­kel. A trepcsai ólombányákban is ha­sonló a helyzet. „Mi trepcsai bányá­tén, amellyel megakadályozták az érc­szállítását az imperialisták számára. Egyre növekszik a jugoszláv nép dühe és elkeseredése, a hóhér Tito ellen, aki eladta Jugoszláviát az angol-ame­rikai imperialistáknak. Nincs messze az az idő, amikor a jugoszláv bányá- szók Jugoszlávia többi dolgozóival együtt lerázzák magukról a titoista rabbilincset. Kinn bekerítésének terve és a koreai kudarc Azok a gyalázatos tervek, amelyek érdekében még június folyamán az amerikaiak megindították támadásu­kat az északkoreai népi demokrácia ellen, csődöt mondtak. A remélt „villámháború" immár négy hónap óta tart és ennek 6orán — a legutóbbi hivatalos, de természetesen nem tel­jes amerikai jelentés szerint — ed­dig övenháromezer amerikai katona hagyta ott a fogát, vagy sebesült meg súlyosan. Ma már világos és ezt az alábbiakban ismertetett tények i6 bi­zonyítják, hogy az imperialisták cél­ja nem csupán a kis Korea leigázása volt, hanem kiváló stratégiai helyze­tének felhasználása a Kínai Népköz- társaság és a Szovjetunió elleni had­járat számára. A terv végrehajtása azonban már az első lépésnél nagyot botlott! Ko­rea lerohanása nemcsak, hogy nem sikerült, de az eltelt négy hónap alatt bebizonyosodott: a szabadságáért és függetlenségéért küzdő hős koreai népet nem lehet térdrekényszeríteni. A kínai önkéntesektől támogatott néphadsereg visszavetette MacArthur hordáit; aki főnökének, Marshall hadügyminiszternek küldött jelenté­sében, a napokban hangsúlyozta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló erőkkel képtelen végrehajtani felada­tát és ezért haladéktalanul további erősítések útnakindítását kéri. Az új világháború „nagyszerű" bajnokai be­bizonyították, hogy étvágyuk sokkal nagyobb annál, mint amihez erejük van. Koreában az amerikaiak kudarca mind nyilvánvalóbb A frontokon a néphadsereg nagy ellentámadásának feltételei kezdenek kibontakozni. A Koreai Egységes De­Engels születésének évfordulója 130 évvel ezelőtt, 1S20 november 28-án született Engels Fri­gyes, a proletariátus nagy tanítómestere, lángeszű torradalmára. Marx Károllyal együtt indítottak harcot a ki. zsákmányoló burzsoá- oszíál y igazságtalansá­gai ellen Az igazság nagy harcosainak, a mosz­kvai Marx—Engels— Lenin-intézet által 1947- ben kiadott, válogatott levelek gyűjteménye ebből az alkalomból ma­gyar fordításban is ki­adásra került. Marx és Engels válogatott leve­lei a XIX. S7,ázad negy­venes éveitől a kilenc­venes évekig terjedő időszakot öleli fel. A kötet 244 levelet tar­talmaz. A kötetben sze­replő csaknem minden levél most jelent meg először magyar nyel­ven. A fordítás a levelek eredeti szövege alapján készült. A gyűjtemény­ben foglalt levelek je­lentékeny hányada az elmélet kérdéseivel foglalkozik. Nagyon ér­dekesek Marxnak és Engelsnek u „Tőké’ -rő! váltott levelei, melyek ben leltárul Marx tu­dományos laboratóriu­mának képe, a zseniális mű alkotásának íolvc mata. Ugyancsak a le- vélgyüjteményben sze­repelnek azok a leve­lek. amelyek a dialekti­kus és történelmi mate­rializmus kérdéseit vi­lágítják meg. Ügyszin­tén a proletártorrada- lom elméletének kérdé­séra vonatkozó levelek. Marx és Engels mind riz egymással íolytaiott levelezésben, mind a különböző szocialista pártok vezetőihez Inté­zett leveleikben nagy figyelmet fordítottak a proletariátus osztály­harcának taktikai kér­déseire. Marx és En­gels levelei visszatük­rözik, hogy hogyan harcoltak a reakció minden válfaja ellen, mint a demokrácia és a haladás engesztelhetet­len harcosai. mokratikus Hazafias Arcvonal felhí­vása kijelenti: „A hős koreai néphad­sereg a kínai nép önkénteseivel együtt valamennyi arcvonalon ki­vívta első nagyobb sikereit. Jelenleg a helyzet az arcvonalakon javunkra változottA frontokon, de az ellen­ség mögötti területeken is jelentős •sikereket ér el a koreai nép: A par­tizánok nemcsak falvakat szabadíta­nak fel, de már városokból is kive­rik az ellenséget! Mindehhez figye­lembe kell venni azt is, hogy köze­leg a kemény és hosszú tél, amely keserves megpróbáltatások új fejeze­tét nyitja az amerikai betolakodók­nak. Hogy Koreában a további hadmű­veletek számára csak a felvonulási te­rületet és a keleti támaszpontot akar­ták az agresszorok biztosítani, ezt bizonyítják azok a mesterkedések is, amelyeket a tibeti kérdés körül ta­pasztalunk. Tibet köztudomásúan kínai terület, szervés része a Kínai Népköztársaságnak. Az amerikai imperialisták már Koreában megmutatták, hogy szá­mukra egy nép belső ügyeibe avatkozni szinte magától értetődő, természetes dolog. Most arcátlanul azon igyekeznek, hogy újra az ENSZ lobogója alatt, Tibet kérdésébe is beledugják az or­rukat, itt is intervenciót, újabb nem­zetközi háborút robbantsanak ki. Tibet délnyugat felől biztosítaná az amerikaiak számára kedvező támasz­pontot Kína további területeinek meg­támadásához. A Kinai Kommunista Párt központi lapja, a tibeti kérdés­ről írva, rávilágított e sötét célokras ,,Az amerikai imperialisták vala­mennyi támadó lépése, amelyet a Tá­volkeleten megtettek — ideértve Korea invázióját és a vietnami inter­venciót is —, azt a célt szolgálja, hogy Kína katonai bekerítését meg­valósítsák és így készítsék elő nagy­szabású támadó terveiket Kína ellen."’ A Kína elleni felvonulásnak első állomása Talvan szigetének amerikai katonai ellenőrzése volt. Ezt követték a további lépések, amelyek között jogosan említi meg a Kinai Kommunista Párt központi lapja a vietnami hadműveleteket is. Nyilván­való, hogy a írancia lakájkormány gazdái parancsát követi, amikor visz- szautasitja a francia nép egyhangú követelését, hogy fejezze be a viet­nami szennyes és amellett vereségek­kel teljes háborút. Itt sem csupán a húszmillió lakósú és gazdaságilag is értékes Vietnamról van szó, hanem döntően arról, ez az ország jó lenne a Kínai Népköztársaság elleni hadjá­ratban egy erős déli támaszpontnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom