Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-04 / 47. szám

SZABAD NOGRAD 1950 november 4. Pártmunka tapasztalatai it A pártoktatási évad beindításához A FORRADALOM ADTA VISSZA RÁKOSI ELVTÁRSAT 1948 márciusában Pártunk szeretett vezére, Rákosi elvtárs „A következő láncszem" című cikkében felhívta; párt- szervezeteink figyelmét a tanulás — a marxizmus-ieninizmus elsajátításának jelentőségére. Megállapította: „Ha nem tudjuk az elméleti színvonalat emelni, akkor megtorpanunk, fejlődésünk meg­akad, komoly hibákat fogunk elkövetni. S meri azt akarjuk, hogy Pártunk to­vábbra is az élen járjon, hogy az ed­diginél is fokozottabban szolgálja a magyar nép boldogulásának, leiemel­kedésének ügyét, elmélet unitét, ezt a biztos iránytűt fejlesztenünk kell. Ez most az a lenini láncszem, amelyet iei- ies erővel kell megragadnunk." Rákosi elvtársnak ez a megállapítása komoly lökést adott propaganda mun­kánknak. Párttagságunk nagy tömegei felismerték, hogy az előttünk álló fel­adatok — a szocializmus felépítésének feladatai — kötelezően szükségszerűvé teszik minden pár.tag számára, hogy bekapcsolódjanak a szervezett pártokta­tásba, hogy növeljék marxi-lenini tudá. sokat. Felismerték pártaktivámk, hogy csak ennek a hatalmas fegyvernek — a marxi-lenini elméletnek — bir­tokában vagyunk képesek a to­vábbi feladatok megvalósítására. Ez időtől kezdye pártszemináriu­mainkon és a különböző oktatási tormá­ban tanuló elvtársak száma ugrássze­rűen emelkedett. Ez a nagyméretű mennyiségi emelkedés azt eredmé­nyezte, hagy pártszervezeteink nem tudtak kellő mennyiségben megfelelő színvonalú eiöadót beállítani, s így. a mennyiségi emelkedés mellett nem emelkedett megfelelő mérték­ben oktatási munkánk elméleti • színvonala. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a már némi képzettséggel rendelkező elvtársaink nem igyekeztek, hogy kép­zettség ükét tovább növeljék, másrészt, hogy a még tőlük fejletlenebb elv­társaknak tovább adják. Erre mutat rá Pártunk Politikai Bi­zottságának muitévi október 20-i hatá­rozata, mely ismételten. ráirányítja a Párt figyelmét az elméleti színvonal emelésének foniosságára. Ez a hatá­rozat rámutat arra, hogy a kétségtele­nül nagy eredmények melleit vannak még komoly hiányosságok, lemaradá­sok is. Ez abban rtyifváiiur itíeír, bojjv' pártmunkásaink, sőt vezető kádereink egv része i6 lebecsüli az elmélet je­lentőségét és lesüllyed a szűklátókörű gyakorlat színvonalára. Az ilyen eiv- társak képtelenek a Párt elvi politi­kájának helyes alkalmazására és a mindennapi ügyek 'intézésére, közben szeltük elő! íéveszúkj a szocializmus építésének hatalmas .távlatát. Látnunk kell azt, hogy az a kommunista, aki elhanyagolja elméleti képzését, nem tudja mun­káját jól elvégezni, elvesz a min­dennapi teendőkben. Az ilyen elvtársnak éppen a legfon­tosabb feladatok elvégzésére „nem jut ideje”, munkája kapkodó, rendszertelen és apoütikus lesz. Sztálin elvtárs ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: „Vaktában. tapogatózva végzett munka az osztályrésze a szűkkörö gya­korlati munkásoknak, ha nem tanulmá­nyozzák a lenintzmust, nem törek­szenek a leninizmus elsajátítására, ha nem kapcsolják össze gyakorlati mun­káinkat a szükséges elméleti képzéssel.’’ A fenti megállapítások vonatkoznak megyénkre is. Nálunk is — amellett, hogy az utóbbi két évben ezen a te­rületen jelentős változás mutatkozik oktatási munkánkban — találkozunk níyan jelenségekkel, hogy középkádereink lebecsülik ennek a munkának jelentőségét, kampányfeladatok miatt háttérbe szorítják az oktatást. Ez mutatkozott meg a legutóbbi fel­adatok — a békeköksönjegyzés és a tanácsválasztások végrehajtása során. Ezeket a feladatokat szervezeteink nem kapcsolták össze az oktatási évad beindításának előkészítésével, s ígv még ma is számos olyan szervezhetünk van, amely még az anyagot sem ren­delte meg — vagy párttagságunknak csak kis százalékát vonta be az okta­tásba. Itt meg kell említenünk a szé- csénvi járás községeit, ahol 3—4 köz­ség, illetve szervezet kivételével, telje­sen rábízták az oktatás szervezését a spontanításra. s így előfordult például IpcSytarnócon az, hogy október 15-én még a pártiitkár elvtársnőnek „nem volt tudomása” arról, hogy anyagot kell rendelni és még nem is gondol­koztak azon. hogy a község dolgozói­nak tanulási vágyát kielégítsék. De ugyanez elmondható kisebb-nagyobb mértékben a járás többi községeiről is. Nem fordítottak kellő gondo't a szocia­lista szektorok (gépállomások, állami gazdaságok, tszcs) dolgozóinak neve­lésére sem. Ugyanezt elmondhatnánk a rétsági járásról i6, ahol például olyan ns.gy községben, mint Diósjenő, október 22-ig még nem szervezték meg a párttagság politikai nevelését. De komoiy hibák mutatkoznak egyes bányász-páríszervezeleinknél is. így például a kisterenyei pártszervezet titkárának.. Krajlik elvtársnak, vagy a •nagybátonvi szervezet titkárának, Sí­pos elvtársnak az a véleménye, hogy a bányászok oktatásának kérdését nem leltet megoldani, meri üzemeikben igen sok vidéki munkás jár be dolgozni és ezek a vidéki munkások a bányából kijőve sietnek haza és ígv oktatásukat nem lehet megoldani. Ezekre a nehéz- .egekre való hivatkozással nem szer­vezték meg megfelelően a kolonizált bányászok oktatását sem. Így' fordult elő az. hogy! a Nagybáíonyhoz tartozó Tiribes- aknán, -ahol 167 párttag dolgozik, csak kilenc eíviársat vontak be az oktatásba. Természetesen ezek a hiányosságok nem jelentik azt, itogv ez általános lenne. Azoknál a szervezeteknél, ahol az oktatási munkát nem reszortkérdés­ként kezelik, hanem jelentőségének megfelelően, maga a párttitkár eivtárs vette kezébe a- munka irányítását, megmutatkoznak az eredmények is, mint például a zagyvapálMvi üveggyárrá! Szarvas Pál titkár elvtárs a leg­jobb vezetőségi tagok segítségévei; emberről-emberre menő felvilágo­sító munkával szervezték meg az oktatási munkát. Kitűnt még ebben a munkában Bodnár eivtárs, aki mint. vezetőségi tag, veze­tője volt a brigádnak, roeív az okta­tási munkát szervezte. Jó munkát vé­geztek az eivtánsak a központi építke­zésnél. aho! már a párttagságnak több mint 60 százalékát szervezték be az oktatásba, itt azonban hiba az. hogy emellett nem fordítottak elég gondot a vidéki építkezésekre — minek következ­tében vidéken ez a munka vonta­tottabban mégy. Felszínre jötiek a Jiibák a 28-án és 30-án megtartott előadót értekezleteken is. Az elvtársak hozzászólásaikban el­mondták az elmúlt év jó és rossz ta­pasztalatait. így például elmondták rz elvtársak azt,, hogy az elmullévi ok­tatás kezdetén Taron a szeminárium megindulásánál 5—6 elvtárs igen ,^k-_ Rákosi elvtárs valahányszor hoz­zánk szól, olyan, mint amikor a sze­rető édesapa figyelmezteti gyermekét, hogy vigyázz, fiam, elesel. Rákosi elv­társ október 27-i beszéde ilyen figyel­meztető felhívás volt. Felhívta a fi­gyelmünket. ha azt akarjuk, hogy még erősebb legyen szeretett hazánk, ha azt akarjuk, hogy még több munkás- lakást építsünk, akkor még több .sze­net kell termelnünk, még tovább keil javítanunk üzemen belő1! a politikai nevelőm untát, az ifjúság legjobbjai^ kell a bányászok közé bevonni. Rákosi élvtárs mintha csak közlünk lenne. látja a mi problémáinkat. Lát­ja, ha továbbra is elhanyagoljuk a/, ifjúság bevonását a bányai munkába, ha nem javítjuk tovább és még foko­zottabban a neretlő.munkát, különösen a párlonkívüliek felé, akkor saját jó­létünk, további fejlődésünk gállójává leszünk. Mint a Gáti-bánya dolgozója és népnevelője, saját üzemünk példá­jából tudom, ha politikailag foglalko­zunk a dolgozókkal, akkor ez kedve- zőleg hat a termelésre is. A párlonkí- vüli dolgozóknak kis részét már ez­tiv volt — ió felkészültségről tett ta- íanuságot. Ezeket az clvfársakat szét- oszto'iták tanulócsoportokba, ami azt eredményezte, hogy az egész szeminá­rium színvonala felemelkedett. De elmondta a pásztói értekezleten Gregor elvtárs azt i6, liogy mennyire hiányzott az ellenőrzés a felsőbb párt­szerv részéről, például az őáltala veze­tett szemináriumot egész évben senki nem ellenőrizte s így senkitől nem ka­pott segítséget munkájában. Feladatunk —■ és minden pártszer­vezet feladata — az, hogy tag­gyűlésen értékeljék ki az eddig el­végzett munkát, tárják fel bátran a hiányosságokat, hogy ezeket ki tudjuk javítani Pártszervezeteinknek november 6-ig, az alap- és középfokú politikai iskolák beindításáig az eddiginél is jóvai na­gyobb gonddal kel! előkészíteni a mun­kát és a továbbiakban is az eddiginél nagyobb gonddal kell törödniök a szer­vezetben ftílyó oktatással, a propagan­disták (oktatók) pedig átérezve párt- megbízatásuk fontosságát, munkáju­kat alaposabban, magasabb eszmei színvonalon kell, hogv végezzék. A hallgatók gondoljanak arra, amit Rákosi eivtárs a műit évben a Párt- íuiskola megnyitásán mondott: „A régi szocialista munkásmozgalmi káderek a szó szoros értelmében arcuk verejtékével, börtönökben, keserves munkával szerezték meg azt a tudást, mely képessé tette őket a győzelem ki­vívására. Az új nemzedéknek már sok­kal könnyebb a dolga, mert a győzel­mes proletárdiktatúra tehetőséget nyűit nekik arra. hogy ezt áz elméletei és gyakorlatot sokkal kedvezőbb viszonyok között a lehető legjobban elsajátítsák. Etjének ezzel az alkalommal, haszná­lók ki ezt a lehetőséget, amelyet o Párt önöknek nyújt. sajátítsák ci a tnarxista-lenirJsía elméletei, annyira, c. mennyi re csal: ezt a főiskolán meg. tehet tanulni. Az akadályok, a nehéz­ségek elhárítására adjon erői az a tu­dat, hogy a marxi-lenini eővéiet, ame­lyet itt cl-ajéttitanak, a népi demokrá­cia és a szocializmus építésének to­vábbvitelét és győzelmét fogja biztosi- iám." Mrázik János, MDP Megye bizottság. Aqit.-Prop. (fertály politikai munkatársa« , idáig is bevontuk a társadalmi mun­kába, de a jövőben, mint ahogy nagy vezérünk is felhívta figyelmünket, még fokozottabban ezt az utat kell jár­nunk. A békekölcsönjegyzési munká­ba, a tanácsválasztási előkészületek­be is bevontunk egy jó pár párton- kívülit is és annak nagy része nagy­szerűen megállta heti vét, hogy azokat fel is vesszük Pártunk tagjel öltjeinek sorába. Kishalt László, Nagy Lajos, < Susás István és Szegedi Sándor pár- tonik ívüK népnevelők tagjelölt felvételi kérelmét már Tel is terjesztettük a fel­sőbb pártszervek fellé. És ezek a dob gőzök nem csak a társadalmi munka ból veszik ki részüket, hanem a ter­melésben is élen járnak. Most, hogy Rákost eivtárs külön felhívta figyelmünket a széntermelés fokozására, vállalom, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, a ma­gyar és a Békeviiágkongresszus tisz­teletére e<térem, hogy december 31-ére befejezem az 1951-es év első negyed­événél« előirányzatát. Kollár István t. a Gáti-bányaüzem népnevelője. Tíz esztendővel ezelőtt, 1940 október 30-án szabadította ki a Szovjetunió a fasizmus börtönéből Rákosi Mátyás elvtársat, a magvar dolgozó nép szere­tett vezérét. Üt évvel később egész népünk számára hozta c! a szabadsá­got a felszabadító Vörös Hadsereg, visszaadta az országot, a földet, a gyá­rat azoknak, akiknek verejtékén épült, akik annak jogos iu’ajdonosai. A magyar nép Rákosi eivtárs kisza­badulásának 10. évfordulóját a Szovjet­unió iránti hála és szeretet napjává ietla termelésének emelésével, ezen keresztül a Szovjetunió vezette' béke­tábor erősítésével. Ezért határozták el a nógrádkövesdi kőbánya dolgozói, hogy legméltóbban ógv ünnepel­hetnek, ha ezévi tervüket novem­ber 15-re befejezik. A Szovjetunió másfél évtizeden ke­resztül harcolt Rákosi Mátyás életéért és szabadságáért. Tiltakozó szava mind az első, mind a második perben meg akadályozta, hogv a Horthv-fasiszták halálra ítéljék Rákosi elvtársat. A másfélévtizedes harc betetőzéséként 1940 október 30-án a Szovjetunió ha­talma* tekintélve és ereje megnyitotta a börtön ajtaját, arra kényszerítette a Teleki-kormányt,, hogy szabadon en­gedje Rákosi Mátyást. „Az egész Ytíág' dolgozó népe lel­kes örömmel fogadta a hírt — irta tíz esztendővel ezelőtt Gerő Ernő az L'i Hangban —, hogy Rákosi Mátyás több mint 15 évi fogság után kiszabadult... A szovjet kor­mány szabadította ki.” Vas Zoltán elvtárs, Rákosi Mátyás küzdő fácsa „Tizenhat év (egyházban” című könyvében így emlékezik meg a kiszabadulás történetéről: „A szovjet követség épülete előtt autó várakozott. Ahogy elmentünk melfetíe, az autóból valaki neve­met kiáltotta... A hang az övé volt. A Szovjetunió konzuljával, a Szovjetunió védelme alatt az „élet. fogytiglanra ítélt” Rákosi ott ült az autóban.” A fasizmus .elleni harc bátor és kér- ieíheteden katonája visszanyerte sza­badságát, A Szovjetunióban pedig ott­Nőháliy i nap választ el bennünket az őszi oktatási éved beindulásától. Párttmvk további erősítése, ötéves ter­vünk sikeres befejezése, a szocializ­mus sikeres megvalósítása szempont­jából igen fontos jelentőséggel bír párttagságunk ideológiai továbbképzé­se, párttagságunk bevonása az okta­tásba. Az alap- és középfokú iskolákon ne­velődnek ki a bátor, harcos népneve­lők, pártmunkások százai. Minél kép­zettebbek népnevelőink, pártmunká­saink minél tisztábban látják a fel­adatokat. annál eredményesebben tud­ják megértetni; a dolgozókkal Pártunk politikáját, annál eredményesebben tudják mozgósítani a tömegeket az előttünk álló feladatok végrehajtá­sár«. Ha kiértékeljük és számba vesszük a tavalyi oktatási évad eredményeit és hiányosságait és összehasonlítjuk az idei oktatási évad megszervezésével, előkészítésével, megállapítható, hogy ezen a téren komoly fejlődés mutat­kozik a tavalyival' szemben. A tavalyi oktatási évad megszervezését a büro­kratizmus jellemezte. Az oktatásba utasításszerűen vonták be a hallgató­kat. vagy csak egyszerűen felírták ne­vüket anélkül, hogy az elvtárssal be­széltek volna. Úgyszólván csaknem tel­jes egészében mellőzték az egyéni honra talált, ahoi teljes erejével és tu­dásával dolgozott tovább a magyar nép felvilágosításán és felszabadítá­sán. A Pravda így irt 1940 novemberé­ben: „A magyar munkásmozgalom ismeri vezére. Rákosi Mátyás elv­társ, aki 15 évig volt börtönben, a Szovjetunió kormánya és a magyar kormány közötti tárgyalások ered­ményeként kiszabadult és megér­kezett a Szovjetunióba.” Mint jó barátot és bolsevik harcos­társat ölelték magukhoz Rákosi elv­társat a szovjet dolgozók. Útja egé­szen Moszkváig diadalát vo.it. Rákosi elvtárs Kievbe érkezése után ezeket mondotta a lelkes fogadtatáskor: „A börtönben ülve állandóan a nagy Szov jetunióra gondoltam, a hős szovjet népre, arnelv építi ra­gyogó jövőjét. Tudtam, hogv gon­dolnak rám, gondoskodnak rólam, hittem szabadulásomban... Nincs szó, mellyel kifejezhetném há'ámat a szovjet kormánynak, a Bolsevik Pártnak, a nagy Sztálinnak.” Rákosi elvtárs november 6-án. az Októberi Forradalom előestéjén érke­zett meg Moszkvába, a Szovjetunió fővárosába. A lelkes fogadtatásról eze­ket írta a Pravda: „A pe.rrcnt orosz-és magyarnyelvű üdvözlő feliratok díszítették. A vá­rakozók kezében óriási őszi virág­csokrok. Az üzemek, gyárak és tanintézetek küldöttségei zászlókkal érkeztek ... Rákosi Mátyás és Vas Zoltán kiszállnak a perronra. öröm- teljes kiáltásokkal, ölelésekkel, csó­kokkal üdvözli!« őket. Minden ol­dalról kezek nyúlnak feléjük, virá­gokkal árasztják c! őket.” Másnap, november 7-én, a Vörös-tér egvik emelvényéről nézte végig Rákosi elvtárs a Vörös Hadsereg díszmer,etet, Moszkva dolgozó népének színpompás felvonu'ását. Az Októberi Forradalom szabadította öt ki, az Októberi Forra­dalom szülöttje, a Szovjetunió adta vissza szeretett Rákosi eivtársunkat. A magyar nép szívből jövő hálája, szere* tete száll a szovjet kormány és a nagy Sztálin felé ezen a napon. meggyőzés módszerét, nem magyaráz­ták meg az elvlársakitak. hogy miért fontos az ideológiai képzésének tovább­fejlesztése. Ez a rossz szervezés és bü­rokratizmus azt eredményezte, hogy a hallgatóik egyrtszc közvetlen a bein­duláskor, egyrésze pediglen menetköz­ben lemorzsolódott. Igen komoly fel- világosító munkán keresztül sikerült megakadályozni a nagyobbfokó lemor­zsolódást. Amikor felkerestük és be­széltünk azokkal az elvtársakkai. akik a szemináriumokon nem jelentek meg és megkérdeztük, hogy miért hanya­golja e! továbbképzését, és ha már je­lentkezett a szemináriumi oktatásban való részvétedre, miért nem jár — a válasz az volt, hogy ö nem jelentke­zett, vele nem beszélt senki erről a kérdésről, őt csak egyszerűen felírták és erről ő semmit sem tudott. A má­sik döntő hiányossága a tavalyi évad­nak az volt, hogy a hallgatók részére nem állt elegendő és megfelelő helyi­ség rendelkezésre és nem egy szemi­náriumi helyiség volt olyan, ahol a hallgatók egv széken ketten ültek, de üllek különböző helyeken, papírkosár szélén, asztalsarkán sfb. ilyen körül­mények között a hallgatók egészsége­sen tanulni nem tudtak és ez a tény is okozója volt részben a lemorzsoló­dásnak. Ezeket a hiányosságokat a pártbizottság felé felvetettük cs ezt a pártbizottsággal megbeszélve, irányi vettünk a hiányosságoknak a kijaví­tására. Elleniéiben a tavalyi bürokratikus utasításszerű jelöléssel szemben, az idén az oktatásba bevont elvtársakat az önkéntesség elvének szigorú betar­tásával vontuk be. Megbeszéltük az elvtársakkal, hogy milyen fontosság­gá1! bír ideológiai képzésünk tovább­fejlesztése, Pártunk további erősödése szempontjából, milyen segítséget jelent mindennapi munkánk elvégzésében és a békéért vívott harcban. A szemináriumi helyiségeknek a kérdését úgy oldottuk meg,' hogy a szemináriumokat két napon bonyolít­juk le. Az egyik nap az alapfokú, a másik nap a középfokú politikai isko­lák hallgatói részére. A hibáknak felismerése és kijavítása lehetővé teszi azt. liogy az oktatásban eddig fennállt hiányosságok kiküszö­bölődjenek és ezen keresztül minden területen meg tudjuk valósítani a rcánkháruiló feladatokat. VARGA ELEMÉR a salgótarjáni Acélárugyár acélöntődé alapszervezeté. nek titkára Jevgenyij Dohnatovszkij: LESZ-E HÁBORÚ? Boldog Holnap hitem alapelve. Hiszek benne szenvedélyesen. Vasárnap a zöldben járva-kelve Kis leánykám vállamra veszem. Sebesült kezem nem könnyű szerrel Tartja kincsem, mégis valahogy Megbirkózom a kedves teherrel. — Nefélj csöppöm, te csak bizakodj. Lám, a nép közt az a pletyka járja — S szertefoszlik tőle a ború — Hogy leány most sok jön a világra, S ez mutatja: nem lesz háború. Mégis újból véres háborúra Készülődik a ködös Nyugat És anyáink féltve nézik újra S büszkeséggel szöszke fiukat. Fenyeget-e háború veszélye? Újra haddal törnek ellenünk? Honát védve ismét harcra kél-e Annyi lelkes ifjú emberünk? Másznak-e a régiek nyomában Idegenből tankok, mint csigák. Hogy a Kommünt építők honában Később épüljön az új világ? Válaszunk csak egy minderre: nem! Egy kérdésre mint ezerre: nem! Kell, hogy hazánk fényben növekedjen Munkánk ellen akárki szegül, Lesz-e ismét háború, csak egyen, önerőnkön múlik egyedül. Országunk legyőzhetetlen vára, Dicső Szovjet Hadsereg, te vagy, A jövő tündöklő szemhatára, Mit korunk a gyermekekre hagy. Szent nekünk és boldogság a munka, Nem kívánunk mi vért ontani, De ha bérenc hordájuk nyakunkra Küldik a Wall-Street bolondjai, A pribékek háborúja s vesztük Egy órában, egy percben fogan! Tartalékos tiszt tesz erre esküt, Kinek vállán kicsi lánya van. GÁSPÁR ENDRE fordítása Ha nevelj ifik a dolgozókat, eififielkedik a termelés A laikák kijavításával índsnIiaMk , az új oktatási évadnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom