Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-26 / 51. szám

I Í050 november 26.

SZABAD NOGRAD

3

Rákosi-lejiős dolgozói már terven felül termelnek november 26-án

(

' í „„g i azídn kilesz,

JIJjOJlßGJlAROMd- így magyaráz, lelkesen hadonászva kezével, türelmetlenül lesve a bányaszáj leié Molnár László aknászhelyeltes. Gyorsan jönnek ám a csillék. Egyik után a másik, a harmadik és amikor kijön az utolsó, akkor az öröm cs a büszkeség, amely egész nap beléjük szorult, egyszerre tört ki.

— Hurrá!... hurrá!... befejeztük! ... Mostantól kezdve már terven lelül dolgozunk! — közben lekapcsolják a terv utolsó csilléjét.

Csütörtöki nap történt ez, délután félháromkor, műszakváltás idején, amikor a délutános harmad dolgozói o bánya bejárata elölt lévő kis ablaktalan házban a Párt és a kormány határozatát tárgyalta. Bent a bányában pedig folyt a harc, a küzdelem, hogy vállalásuknak eleget .legyenek. Mert Rákosi-lejlőakna azt vállalta, hogy 23-ra belejezi tervét. Állták a szavukat! Amikor a délutáni harmad a Párt és a kormány újabb gondoskodásáról tárgyalt, büszkeség töltötte el őket: „Kiérdemeljük Rákosi elvtársunk szeretetét és gondoskodását".

Vannak, akik nem férnek be a rozoga kerítések közölt magányosan álló átmenti kis házba a bánya bejárata előtt. Az ablak és az ajtó elölt állnak... Mozdulatlanul... Figyelnek, hallgatnak. Minden szó, ami belül elhangzik, nekik szól, jövőjüknek, családjuknak, boldogságuknak... az ötéves tervnek, meg a békének!

— Minden év szeptemberének első vasárnapját az egész ország a „bányászok napja‘ ként ünnepli meg, — hangzik a szó az előadótól.

| A KEMÉNY ARCOKRÓL ( m°^J,

egymás felé, majd egymás után szólnak hozzá. Nem is mondják a neveiket, annyira hirtelen akarják tudatni gondolataikat a világgal: „Az ötéves terv megköveteli, hogy több szenei adjunk ..." „Megszervezzük a szállítást, hogy még több szenet tudjunk vágni..." Egy fiatal érces hang mondja: „A délutáni harmad is csatlakozik ahhoz, hogy 26-át, a Bányászértekezlet napját munkával ünnepeljük ..." Egyhangúlag fogadja el mindenki a javaslatot.

Rákosi-lejtős dolgozói elhatározták, hogy 26-án elérik, sőt túlszárnyalják a november 7-i műszak teljesítését.

Közben jönnek már kifelé a győztes délelőtti harmad dolgozói. Lámpa a kezükben, a kulacs lecsüng az oldalukon és a nyolcórás munkaidő nemhogy fáradtságot, hanem új harcra bíztató erőt öntött a győztesekbe. Pintér Lajos és csapata is ott /ön a többiek közölt, ök termelték ki az első év befejezését jelentő utolsó csillét. Az arcuk szinte ragyog az örömtől.

— No elvtársak, mink már terven felül termelünk. — mondja Kaszás György. Kovács Károly és Répás Dezső munkatársaink. Aztán még egy szer megnézik a feldíszített csillét és elindulnak be a bányába.

I MEGINDUL BEFELÉ| a ^Y0}1,6,

!----------------------------t pat, koztuk Bak

os Sándor lacó. az üzem legjobb termelője, vele együtt munkatársai: Joó Sándor vájár, Táborita György vájár és Pintér Sándor csillés.

Bakos Sándor lacó fiatal, vékony, 28 éves ember. A második siklóba dolgozik csapatával, ö a csapatvezető. Tervteljesítésével már 1951 május

6-nál tart. Balkezében lévő lámpáját most meggyujtja; közben munkatársai felé fordulva lelkesen magyarázza:

— A délelőtti csapat már kitermelte az ötéves tervünk elsőéves előirányzatának utolsó darab szenél is.

Egy pillanatra megállnak, a tárna szájából visszafordulva az elsőéves terv utolsó csilléjére mutat, amely körül emberek álldogálnak és nézegetik a csille tartalmának darabjait.

— Te Gyurka — fordul az előtte lévő fiatal vájárhoz —, a mi üzemünknek azt hiszem 17 és iél vagon a napi előirányzata.

— Úgy van — erősíti meg Joó Sándor, a csapat legidősebb tagja, majd befelé indulva Bakos Sándor tovább folytatja beszédét.

— Az év végéig még körülbelül 30 munkanapunk van ... Mindig többet termelünk az előirányzatnál, de ha csak azt számítjuk, akkor is több mint — kezét az ajkához emelve gondolkodik, majd szavai ismét felcsendülnek — több mint 520 vagont termelünk!

— Igen 520 — mondja utána ballagó fiatal munkatársa.

— De többnek kell lenni — vág közbe Bakos Sándor, mert rólunk gondoskodik Népköztársaságunk, mi pedig megháláljuk ezt a gondoskodást. így lesz több gép, több ruha, több élelem,

i — TÖBBET TERMELÜNK.\h°gy,löb- -----—----------------------------- bet kapj

unk vissza, — ez volt az utolsó szó, amit tisztán lehetett hallani, mikor Bakos Sándor és csapata befelé haladt a tárna száján. Ezután már csak hang- foszlányok hallatszottak ki, majd végül csak a lámpájuk gyeríyaszerü fénye jelezte, hogy mindig közelebb és közelebb jutnak munkahelyükhöz ahol Rákosi elvtárs szavait valóra váltják, több szenei adnak népgazdaságunknak, hegy megkönnyítsék saját munkájukat.

— OROSZ —

A Rákosi-lejtösakna dolgozói befejezték az ötéves terv első évének előirányzatát. Az utolsó csillét a második harmad dolgozói veszik körül és nézegetik elsőéves tervük utolsó csilléjének széndarabjait.

A csigakúti bányaüzem bejáratánál az első és második harmad dolgozói műszakváltás alkalmával röpgyüíési tartanak a szénbányászat fejlesztéséről szóló határozattal kapcsolatban. A dolqozók egymásután kérik a hozzászólás^ hoqy üdvözölhessék a Magyar Népköztársaság gondoskodását a bányaipar dolgozóiról

A fővölgyi üzem é munkása. Fo;-or József elvtárs a Szabad Népet o'vasva ismer éti munkatársaival a Magyar népköztársaság mlnlsz'ertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja l'tananti Vezetőséginek határozatát a szénbányászat fejlesztéséről.

Hálánk jeléül emeljük a széntermelést

írta: jtgyerka János

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának november 23-án kiadott határozata döntő intézkedéseket hoz a bányászok életszínvonalának emeléséről és a szénbányászat fejlesztéséről. Ez a határozat egybeesik a II. Vi ág- békekongresszussai. Szorosan egybe- kapcsolódik azzal a békeharccal, amelyet a Szovjetunó vezette béketábor vív. A mi csatánk is a. békét védi, amit az amerikai és angol imperialisták szét akarnak rombolni, lángba akarják gyújtani a világot, háláit és pusztulást akarnak újból előidézm. Az imperia.istáknak ez a célja már tisztán látszik Koreában, de ugyanúgy Vietnámban és Görögországban is. A békét és munkát szerető emberek millióit gyilkolják halomra. Mi, magyar bányamunkások, a salgótarjáni szénmedence dolgozói azzal válaszolunk a gyilkos amerikai imperialistáknak, hogy szeretett vezérünk, Rákosi elvlárs javasaiéra megjelent minisztertanácsi határozatot minden erőnkkel elősegítjük, biztosítjuk széntermeléssel népgazdaságunk további fejlődését. November 23-án az országos bányászértekezlet tiszteletére az egész ország bányászait versenyre hívjuk ki, hogy ki fog több szenet adni, hogy ezzel erősítsük hazánk függetlenségét és a Szovjetunió vezette béketábort.

A nógrádi szénmedence dolgozói a minisztertanács határozatában látva kormányunk gondoskodását a bányászok felé, megmozdultak az egész szénmedencében. Lelkes felajánlások születnek, valamennyien érzik, hogy a bányászok történetében még soha nem látott változás következik be. Kossuth- táró és Szorospatak dolgozói a salgótarjáni szénmedencébő! ígéretet tettek arra, hogy emelni fogják termelésüket. Kossuth-táró dolgozói vállalták, hogy 40 százalékkal több szenet fognak adni, mint az előirányzatuk. Szorospatak dolgozói azt vállalták, hogy 20 vagonnal adnak többet az előirányzatukon felül. De nemcsak ez a két üzem, hanem az egész szénmedence bányászai mind lelkesen állnak neki a munkának. Bányászaink ezt a vállalást teljesíteni is fogják. Ott él mindegyikben a november 7-i lelkes munkateljesítmény, de a vállalást annái is inkább teljesíteni fogjuk, mert szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs október 27-i központi vezetőségi ülésén elmondott beszédében felhívta a bányászok figyelmét a becsülettel dolgozó széncsaták hőseit arra: az ipar egyre fokozódó fejlődése megköveteli, hogy napről-napra több szeneit adjunk. Rákosi elvtárs beszéde nem maradt csupán beszéd. A 22-én hozott minisztertanács határozata alapján hozott gondoskodás fényes és tiszta bizonyítéka annak, hogy a bányászokról soha nem gondoskodtak úgy, mint a felszabadulás óta. Nem volt soha oiyan ellátás szociális tekintetben sem, mint

most. A bányászok soha nem tapasz* talták, hogy valamikor is gondoskodtak volna arról, hogy munkába és munkából haza, testi épségük megőrzésével, autón szállítsák a bányászokat. El lehet-e sorolni mindazt, amiben bányászaink már eddig is részesültek? A ta- nu'ás lehetősége, a szociális igények ki- fejlesztése, a gondtalan élet megteremtése, a bányászokkal való fokozottabb foglalkozás, mind-mind ahhoz tartozik, amivel a népi demokratikus kormány biztosította a bányászok életének megjavítását. A minisztertanács határozata ezeket a juttatásokat eddig soha nem tapasztalt mértékben még tovább szélesíti. Ez bizonyítja, hogy a mi országunkban és ott, ahol a népek szabadok, s a nagy Szovjetunió példájára a szocializmus útjára léptek a legdrágább kincs valóban az ember.

Nemcsak ebben látjuk a nagy gondoskodást Megnyilvánul abban is, hogy a bányák irodái előtt nem állanak százával meggyötört munkané'küüek, akik felvételre várnak. Nálunk minden becsüieles dolgozó — mint ahogy azt Rákosi elvtárs kihangsúlyozta — a bányában elhelyezést nyerhet és ezután csak megbecsülés és megtiszteltetés érheti. Megszűnt'; a munkanélküliség gondja. Mivel köszönhetjük ezt mi meg győzelmeinket szervező Pártunknak és szeretett Rákosi e'.vtár- sunknak? Azt hiszem, a köszönet akkor lesz legméltóbb, ha ígéretet teszünk arra, Pártunknak és kormányunknak, hogy tőlünk teihetőteg mindent meg fogunk tenni annak érdekében. hogy az országnnknak. a mi drága hazáinknak, a ránkeső szénszükség'etét minden körülmények között megadjuk. Ilyen hősies tettről már van pélida. A nagybátonyi körzet november 12-én bérié jezte ötéves tervének első évét. Es a hős bányászok már vállalták, hogy terven felül többezer tonna szenet főárak még termelni. Ezt tették a Margit- táró üzem dolgozói is akik 18-án fejezték be az előirányzott elsőéves tervüket.

Most ismét megtisztelés és megbecsülés érte a bányászokat. 26-án Budapesten Országos Bányálszértekez- let lesz. Megünnepeljük ezt a napot A mi ünnepünk abban nyilvánul meg, ami a legméltóbb, dolgozni fogunk. ígérjük meg, hogy november

7-hez méltóan fogunk termelni. Ezerhetvenöt vagonos termelésünket túl fogjuk szárnyalni. Mindent elkövetünk, hogy iparunk szénszükség'.etét ki tudjuk elégítem. Mi, bányászok, ezzel bizonyítjuk kormányunknak és Pártunknak azt a hűségünkéi, hogy a szocializmus építésének és a béke megvédésének törhetetlen harcosai vagyunk és egy emberként állunk a Szovjetunió vezette nagy és legyőzhetetlen béketábor mögött.

*

Újabb termelési eretlinéiayekkeS köszoníHk bányászaink az értekezlet napját

A minisztertanács és Pártunk Köz- ponli Vezetőségének határozata tovább növelte azt a ragaszkodást és szere tetet bánva.«dolgozó!okban, amellyel elküldenek minden csille szenet az ötéves terv megvalósítása érdekében. November 26-án, Rákosi elvlárs kezdeményezésére. az ország legjobb bányászai. műszaki dolgozói jönnek ösz- s®e, hogy a Párt és a kormány képviselőivel együtt megtárgyalják az újabb széncsata problémáit. November 26-ra úgy készülnek megyénk bányászai, hogy ennek a napnak termelési eredményei valóban méltók legyenek Póriunk és Rákosi elvlárs gondoskodásához, a bányászok megbecsüléséhez.

A november 7-i forradalmi műszak tapasztalatait felhasználva, most még több szén termeléséért indulnak harciba.

A szénmedence üzemvezetői értekez. Icíe a nagvobb termelési eredmények biztosításáról küldött táviratot Rákosi elvíársnak: „Mi, salgótarjáni szénbányák összes műszaki értelmiségi dolgozói, örömmel vállaljuk, hogy november 26-át, a bányászértekezlet napját a fizikai dolgozókkal karöltve, munkával ünnepeljük. Vállaljuk továbbá, hogy mindent elkövetünk a

TELI EPITKEZES MEGYÉNKBEN

Az építőipar idényi jellegének megszüntetése és a dolgozók téli foglalkoztatásának biztosítására a Salgótarjáni Építési Vállalat építésvezetői már tartottak megbeszélést és meghatározták azokat a munkahelyeket, amelyek a legkisebb költséggel, megfelelő fűtéssel, téld munkahellyé képezhetők ki. A salgótarjáni 76 lakásos bérházat a tél beállta előtt tető alá hozzák. A vállalatnál első ízben vették tervbe a burok alatti téli építkezést. így akarják kivitelezni az új acélgyári ötvenlakásos 'bérházat is. Minden különösebb felkészülés nélkül a nagybátonyi anyagraktár, vájártanuló-iskola és otthon téli építkezései megvalósíthatók.

A téli építkezéseken mintegy 1500 dolgozó foglalkozását biztosítják. A téli fűtésekre készítik a gőzkazánt, az anyagmelegítőt. Számos dobkáiyha és ’kokszkosár beállításával oldják meg a 'fűtést. A vezetőség már biztosította a fűtőanyagot is.

szervezés, a munkavezetés és az anyag- ellátás biztosítása terén, hogy a fizikai dolgozók felajánlása minél sikere sebb legyen. Többtermeléssel akarjuk meghálálni a minisztertanács és Pártunk gondoskodását a bányászat iránt.

A zagyvái körzet dolgozói, fizikaiak és műszakiak együtt, november 23-án elhatározták, hogy a november 26-i ünnepi termelés alkalmával versenyre hívják ki a Salgótarjáni Szénbányák többi körzetét, s evégből az alábbi versenyfelhívást adták ki:

„Mi, a zagyvái körzet összes dolgozói, a bányászértekezlet tiszteletére tartandó november 26-i ünnepi termelés eredményeinek fokozására, versenyre hívjuk ki a Salgótarjáni Szénbányák többi körzetének dolgozóit. Célunk, a november 7-i tapasztalatok leihasználásával, annak eredményeit túlszárnyalni, amiért is vállaljuk, hogy a november 7-i termelésünknél még 10%-kal többet lógunk termelni, hogy ezzel is kimutassuk hálánkat Pártunk és kormányzatunk felé azon gondoskodásért, amellyel a magyar bányászok ügyéi ielkarolta. Meggyőződésünk, hogy a többi körzet dolgozója kihívásunkat örömmel fogadja és a nemes verseny eredménye nem log elmaradni.

A nagybátonyi Tiribes-akna dolgozói röpgyülLésről küldték az alábbi táv iratot Rákosi elvtársnak: „Mi Tiribes- akna dolgozói, vállaljuk, hogy no vem bér 26-át, a bányászértekezlet napját egy emberként, munkával ünnepeljük meg és Ai vagónos előirányzatunkat november 7-hez képest egy vagonnal túlteljesítjük vagyis 70 vagont termelünk.“

A salgóbányaiak a 65 vagonos előirányzat helyett 90 vagont termelnek.

November 7-én a pártídlkár, az ÜB- titkár és a személyzeti felelős lementek a bányába, és az üzem egy-egy részében, — mint mezőny fele i ősök —, irányították a szállításit, a munkamenetét. A termelés emelése érdekében ezt a módszert vasárnap is alkalmazzák. A kisterenyei Tordas üzemben

Gáspár János vállalta, hogy november 7-1 teljesítményét 30 százalékkal túlszárnyalja, Ifj. Tóth Gáspár csapata pedig 16 csille helyett 20-at fog termelni.

Kossuth-táró dolgozói vállalták, hogy az előirányzatot 40 százalékkal teljesítik túl.

Forgács-lejtős dolgozói, akiknek előirányzatuk 29 vagon, november 7-én 58 vagont termeltek, most elhatározták, hogy 26-án termelésüket 60 vagonra emelik. A szorospatakiak arra büszkék, hogy amit Rákosi elvtárs mondott, azt meg is tartja. Ezt bizonyítja a minisztertanács határozata is. Ezért az üzem november 7-i eredményét 30 százalékkal akarja túlszárnyalni, Kukucska Elemér vájár pedig 50 százalékkal termel többet, mint a forradalmi műszakon.

Ráko síi -lej t ősa kná n ifj. Fekete József csillés, aki évi tervét november

8-án befejezte, versenyre hívta ki Tatabánya összes csilléseit. A kazári dolgozók még három vagon többíelterrae. lést vállaltak. A kisterenyei Fővölgy üzemben Kicsiny Péter aknatitkár vállalta, hogy november 26-án 11 csilio szén helyett 13 csilláé szenet fognak termelni. A József-lejtősiek elhatározták, hogy ezévi tervüket deember 10-r« befejezik.