Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-26 / 51. szám

'k KÜLÖNKIADÁS Előre a Rákosi-műszak sikeréért, adjunk még több szenet a bányészértekezlet tiszteletére! 'A A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a szénbányászat fejlesztéséről i. Széntermelésünk az ötéves terv első évében jelentősen emelkedett és ma nagyobb, mint bármikor korábban. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban a szénbányászat termelése nem elégíti ki gyors ütemben fejlődő népgazdaságunk igényeit. A széntermelés fejlődésének elmaradása népgazdaságunk általános fej­lődési üteme mögött veszélyezteti az ipar és a közlekedés zavartalan fej­lődését, az életszínvonal emelkedését. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy a népgazdaságunk rendelkezé­sére álló eszközökkel a szénbányászat fejlődésének viszonylagos lemaradását fel lehet és fel is kell számolni s ezért úgy határoz, hogy 1951-ben. 1950-hez képest, 20 százalékkal kell a széntermelést növelni. Ennek érdekében meg kell gyorsítani a szénbányászat gépesítését,' biztosítani kell a termelőmunka jobb megszervezését, meg kell javítani a bányák irányítását a vállfátok és a nehézipari minisztérium részéről, biztosítani kell a szénbányászat munkaerő- szükségletét, szilárddá kell tenni a munkafegyelmet, szigorú takarékosságot kell érvényesíteni a szén felhasználásának minden területén és olyan kedvez­ményeket kell juttatni a szénbányászatban foglalkoztatottaknak, hogy azok ki­fejezzék a szénbányászoknak kijáró megbecsülést. E célok elérésére a minisz­tertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a következő ha­tározatokat hozza: II. 1. A bányászok nehéz és veszélyes munkájának megkönnyítése és a bá­nyászok fokozott biztonsága érdekében, továbbá a bányászati munka termelé­kenységének emelésére: a) A nehézipari miniszter és az Országos Tervhivatal elnöke biztosít­sák a bányagépgyártás fejlesztésének meggyorsítását. Ennek érdekében a bányagépgyártásná! jelenleg fennálló késede'met sürgősen fel kell számolni; a bányagépek gyártásának tervét 1951. évre az 1950-es háromszorosát meghaladó mértékben kell megállapí­tani és rá kell térni a korszerű munkamódszerek alkalmazását bizto­sító új géptípusok, mindenekelőtt réseiő és íejtőgépek sorozatgyártá­sára. b) Az Országos Tervhivatal elnöke a nehézipari miniszterrel együtt álla­pítson meg 1951-re olyan beruházási keretet a szénbányászat számára, amely az 1951. évi megnÖvekedett szénigényeknek megfelelő szénterme­lés biztosításán túlmenően a folyamat­ban levő nagy bányászati beruházások (Komló, Petőfi-bánya, Várpalota) vég­rehajtásának meggyorsítását is lehe­tővé teszi; c) a nehézipari miniszter a bánya­üzemi munka biztonságának fokozása érdekében dolgozzon ki új szabály­zatot az üzemegészségügyre, a bánya- mentésügyre és a biztonsági beren­dezésekre vonatkozólag és tegye a bányarendészet elsőrendű feladatává ezek fokozott ellenőrzését. 2. A nehézipari miniszter a szén­bányászat irányításának megjavítása, a termelés emelése, a munka jobb megszervezése, a meglévő berendezések fokozottabb kihasználása és az önkölt­ség csökkentése érdekében: a) gondoskodjék a gazdaságosság fokozása érdekében az egyes aknák önálló elszámolási üzemegységekké való kiépítésével, a vezetők hatáskö­rének megfelelő kiszélesítésével, az egyéni kezdeményezés és a vezetők egyéni felelősségének legmesszebb­menő érvényesítéséről. b) A műszaki vezetést vigye köze­lebb a termeléshez. A műszaki irá­nyításnak az eddiginél több kezdemé­nyezés lehetőségét kell biztosítani és elsőrangú feladatává a munka jobb megszervezését, a munkamódszerek rendszeres fejlesztését kell tenni. A mérnököket és bányatechnikusokat a lehetőséghez' képest mentesíteni kell a jelenleg őket terhelő, túlméretezett adminisztrációs munkától, hogy ide­jük döntő részét a bányában tölthes­sék. c) Gondoskodjék a közvetlenül szé­nen dolgozók számának emeléséről azzal, hogy a ma külszínen dolgozók egy részét földalatti munkára irá­nyítsa. Biztosítsa, hogy a váiárok mindenütt ténylegesen széntermelési, illetve egyéb vájár szakmunkát vé­gezzenek. d) Fordítson különös gondot az új munkamódszerek (pl. frontfejtési rendszer, szalagszállítás stb.) elter­jesztésére, a szovjet szénbányászat tapasztalatainak széleskörű felhaszná­lására. a meglévő gépek legjobb ki­használására. Gondoskodjék az új munkamódszerek bevezetése érdeké­ben komplex-brigádok szervezéséről, a legjobb műszaki és szakmunkás ká­derekből. 3 A szénbányászat növekvő munka- eröszükségletének biztosítása érdeké­ben: a) Az illetékes miniszterek gondos­kodjanak arról, hogy mindazok az ál­lami vállalatoknál és intézményeknél alkalmazott dolgozók, akik a szén­bányászat körében akarnak elhelyez­kedni, különösen a korábban bányá­szati területen foglalkoztatott mun­kások, erre engedélyt kapjanak és részükre az áthelyezést meggyorsít­sák. b) A nehézipari miniszter biztosítson a szénbányászatban szakképzettsé­güknek megfelelő munkahelyet azok­nak a bányamérnököknek és bánya­technikusoknak, akik ma más területen dolgoznak, s az illetékes miniszterek nyújtsanak segítséget az érintettek­nek a bányákba vaió áthelyezésénél. c) A nehézipari miniszter a Munka­erőtartalékok Hivatalának elnökével vizsgálja felül a szénbányászati szak­munkásképzés rendszerét Gondos­kodjanak a kiképzés időtartamának le­szállításáról, részben szakosított mun­kások kiképzésével elővájásra, fej­tésre és fenntartásra. d) A nehézipari miniszter és az Or­szágos Tervhivatal elnöke dolgozza ki a szénbányászati műszaki és szak­munkáskáderek képzésének ötéves tervét. ISI. A szénnel való takarékos gazdálko­dás érdekében: a) Az Országos Tervhivatal elnöke öt százalékkal csökkentse a termelés és közlekedés minden terén a nagy- fogyasztók rendelkezésére bocsátott szénmennyiséget. Gondoskodjék az il­letékes miniszterekkel együtt a szén­gazdálkodás egész területén szigorú szénfngyasztási normák kidolgozásá­ról, azok kötelező betartásáról és a korszerűtlen, nagyfogyasztású kazánok fokozatos átalakításáról gazdaságos fűtésűekre. b) A nehézipari miniszter gondos­kodjék arról, hogy a széntermelés mennél egyenletesebb legyen egész éven át, valamint az érdekelt minisz­terekkel együtt arról, hogy a kereske­delem és egves nagyfogyasztók ta­vasszal és nyálon megfelelő szénkész­leteket képezzenek. c) Az áramtakarékosság érdekében az Országos Tervhivatal elnöke az il­letékes miniszterekkel együtt gondos­kodjék szigorú normák kidolgozásáról és kötelező előírásáról az elektromos- áram-fogyasztásban. Dolgozzanak ki olyan rendszabályokat, amelyek az áramszolgáltatás egyenletesebb igény- bevétele útján biztosítják a csúcster­helés csökkentését. Minden üzemben dolgozzanak ki helyi módszereket a szén- és áramfogyasztás csökkenté­sére. IV. Annak érdekében, hogy a bányászok bérében, a nekik juttatott kedvezmé­nyekben és egyéb területeken is kife­jezésre jusson a nehéz bányászati munka kiemelkedő népgazdasági jelen­tőségének megbecsülése s ugyan­akkor a széntermelés fokozására: a) azoknak a földalatt dolgozó munkásoknak, akiknek egész hónap­ban nincs igazolatlan műszakjuk, az alábbiak szerinti teljesítményjutalmat kei! adni: A földalatti vájárok, segédvájárok és csapaícsillések, ha havi teljesítmé­nyük 110 és 130 százalék között van, a 100 százalékon felüli teljesít­ményért járó bér után 50 százalék, 130 és 160 százalék közötti teljesít­ménynél a 100 százalékon felüli tel­jesítményért járó bér után 75 száza­lék, ennél magasabb teljesítménynél a 100 százalék feletti teljesítményért járó bér után 100 százalék jutalmat kapnak. A földalatti szállítószemélyzet ju­talma: 70%— 80%-os leterhelésnél a prémium 30%-a, 80%— 90%-Os leterhelésnél a prémium 45%-a, 90% —100%-os leterhelésnél a prémium 75%-a, 100% feletti leterhelésnél a prémium 100%-a, a földalatti gépjavító és karban­tartó személyzet jutalma — attól függően, hogy üzemrészének telje­sítménye naponta 10 vagon alatt, 10 és 30 vagon közt, vagy 30 vagon felett van — a termelési terv telje­sítése esetén 3, 6, illetve 9 százalék, a túlteljesítés minden százaléka pedig 1, 1.1, illetve 1.2 százalék, b) Azokat a földalatt dolgozó szén­bányászokat, akiknek egész évsei át igazolatlan müszakmulasztásuk nincs, minden évben egyösszegben kifize­tett hűség-jutalomban keli részesí­teni. Egy igazolatlan műszakmulasz­tás esetén a jutalom fele fizethető ki, két igazolatlan mulasztás esetén juta­lom nem jár. A jutalom nagysága a földalatti pótlékkal növelt évi alapkeresetnek: vájároknál, segédvájároknál, csapat- csilléseknél 1950 január 1-től számított 1— 2 évi szolgálat után 5%-a, 2— 5 évi szolgálat után 10%-a, 5—10 évi szolgálat után 15%-a, 10 éven felüli szolgálat után 20%-a. A vájárképesítéssel rendelkezők ezen felül a jutalom 10 százalékát kapják. A többieknél a földalatti pótlékkal növelt évi alapkeresetnek 1950 január 1-től számított 1— 2 évi szolgálat után 3%-a, 2— 5 évi szolgálat után 6%-a, 5—10 évi szolgálat után 10%-a, 10 éven felüli szolgáiul után 15%-a­A hűségjutalmat először 1950. évre vonatkozólag 1950 december 31-én kell kifizetni. c) A földalatti munkán dolgozó munkásokat és műszakiakat munka­ruhával és lábbelivel kell ellátni. Ha egy éven át igazolatlan műszakjuk nem volt, ez az ellátás díjtalan, egy igazolatlan műszakmulasztás esetén 50 százalékot, két mulasztás esetén teljes árat kell fizetni. d) A 30 százalékos földalatti pótlé­kot ki kel1 terjeszteni mindazokra a műszaki munkavállalókra, akik havi munkaidejüknek legalább kétharmad­részét földalatti munkában, illetve bá­nyajárásban töltötték. e) A bányavállalatok, üzemek, üzem­részek vezetői és műszaki munkavál­lalói jutalmát, az eddigi rendszertől eltérően, a következőképpen kell meg­állapítani: Az üzemrészen alkalmazottak ju­talma — attól függően, hogy az üzem­rész teljesítménye naponta 10 vagon alatt, 10 és 30 vagon közt, vagy 30 vagon felett van — a termelési terv teljesítése esetén havi fizetésük 3, 6, illetve 9 százaléka, a túlteljesítés min­den százalékáért pedig 1.2, 1.3, illetve 1.4 százalék; a bányaüzemek vezető műszaki munkavállalóinál a jutalom — attól függően, hogy az üzem napi teljesít­ménye 30 vagon alatt, 30 és 60 vagon közt, vagy 60 vagon felett van — a termelési terv teljesítése esetén 9, 12, illetve 15 százalék, a túlteljesítés min­den százalékáért pedig 1.5, 1.8, illetve 2 százalék; a bányavállalatok igazgatóinak és ve­zető alkalmazottainak jutalmát a leg­nagyobb üzemek vezető műszaki al- kalmazottainál érvényes kulcsok alap­ján kell megállapítani­f) A nehézipari miniszter gondos­kodjék arról, hogy a vállalatok veze­tői az igazolatlanul mulasztókkal szem­ben szigorúan alkalmazzák a fegyelmi szabályzat rendelkezéseit- Az igazolat­lanul mulasztott munkanapokat le kell vonni a szabadságidőből. g) A földművelésügyi miniszter tegye lehetővé, hogy a bányászok kisebb-nagyobb földjeiknek a kert te­rületét meghaladó részét az államnak kedvező feltételek mellett eladhassák, vagy bérbeadhassák. h) 1951 március 31-ig 1200 bá­nyászlakást, valamint 1000 személy elhelyezésére legényszállást kell épí­teni és ezekben a termelésben, a munkafegyelem terén legjobban ki­váló bányászokat kell elhelyezni. 1951 végéig további 2000 lakást és 2000 személy elhelyezésére szolgáló legényszállást kell építeni. Fokozottan támogatni kell a bá­nyászok lakásépítő szövetkezeteit és a földjüket eladó bányászüzemi dol­gozók részére a bányatelepeken való letelepülésük érdekében házépítési hi­telakciót kell szervezni. A bányaüze­mi lakásokat azok számára kell bizto­sítani, akik ténylegesen a szénbányá­szatban dolgoznak. i) A közlekedés- és postaügyi mi­niszter nyújtson segítséget a bánya­vállalatok igazgatóinak a bányászok szállításának megszervezésében. j) A bányászok jogosultak a rég­múlt harcos hagyományait és a bá­nyászmunka megbecsülését kifeje­zésre juttató díszegyenruha viselé­sére. Az egyenruhaviselés szabályza­tát és a különböző munkaköröknek (vá­jár, segédvájár stb.) megfelelő rend­fokozatok feltüntetésének módját a nehézipari miniszter állapítsa meg. k) A Magyar Népköztársaság Érdemérmének aranyfokozatát kapja meg az a vájár; ezüstfokozatát kapja meg az a segédvájár és csapatcsillés; bronzfokozatát kapja meg az a föld­alatti dolgozó, aki 1945. április 4-től, vagy későbbi időponttól számítva 5 éven át egyhelyben, vagy üzemi ér­dekből áthelyezve a szénbányászatban dolgozott. A Magyar Népköztársaság Érdem­érmének magasabb fokozatával, illetve Érdemrendjének különböző fokozatai­val kell kitüntetni azokat a bányászati dolgozókat, akik 1945 április 4-étőI vagy későbbi időponttól számítva megszakítás nélkül 10 évet vagy en­nek többszörösét a szénbányászatban dolgoztak. 1. Minden év szeptemberének első vasárnapját az egész ország a „bá­nyászok napjak-ként ünnepeli meg, a bányászat országos jelentőségének elismerésekép és annak emlékére, hogy 1919-ben szeptember 6-án dör­dült el a csendőrsortűz a tatabányai bányászokra. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége felhívja a szénbányászat minden dolgozóját a ter­melési, termelékenységi és önköltségcsökkentési tervek teljesítésére és túltel­jesítésére. Járuljanak ehhez hozzá a szénbányászok öntudatos szocialista fegye­lemmel, a munkanap 480 percének teljes kihasználásával, odaadó, lelkes mun­kával, műszaki tudásuk állandó fejlesztésével, szervezési és műszaki újítások­kal, minden egyes bányásznak a munkaversenyben való részvételével, a szta- hánovista munkamódszerek elsajátításával és továbbadásával. Járuljanak ehhez hozzá a szénbányászati üzemek és vállalatok vezetői . és műszaki alkalmazottal a bányákban folyó munka minél tökéletesebb megszervezésével, a termelés állandó növekedése feltételeinek biztosí­tásával, komplex-brigádok szervezésével, a munkafegyelem, bérfegyelem és pénzügyi fegyelem szigorú betartásával, a takarékosság következetes érvénye­sítésével, az egyszemélyi felelős vezetés megszilárdításával. Legyen tudatában a szénbányászat minden kétkezi és értelmiségi dol­gozója annak, hogy ezzel a munkával hozzájárul ötéves tervünk sikeréhez, építi a szocialista Magyarországot, erősíti a magyar népi demokrácia 'államát és gazdaságát és a világ békeszerető népeinek hatalmas táborát. Budapest, 1950 november 22. RÁKOSI MÁTYÁS s. k. DOBI ISTVÁN s. k. a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Vegyetek részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőjében bizakodó emberiség vív A Béke Hívei ll.Világkongresszusának kiáltványa a világ népeihez Az emberiséget háború fenyegeti. A háború egyaránt fenyeget gyermeke­iket, nőket, férfiakat. Az ENSZ nem váltja valóra a népek reményét, nem biztosítja a békét és a nyugalmat. Az emberek élete és az emberiség minden vívmánya veszélybe került. A népek nem adják fel a reményt, hogy az ENSZ visszatér azokhoz az elvekhez, amelyeknek alapján létrehozták, azért, hogy biztosítsa a nemzetek szabadsá­gát, béké jét és egymás kölcsönös meg­becsülését. A világ népei önmagukra, saját jóakaratukra és eltökéltségükre építik reményeiket. Minden lelkiisme­retes és komoly ember tudja: aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhe­tetlen — rágalmazza az emberiséget. Ti, akikhez a Béke Hívei II. Világ- kongresszusára nyolcvan államból ér­kezett kétezer küldött ezt a kiáltványt intézi, ne feledjétek el. hogy a béke­harc a ti küzdelmetek. Gondoljatok arra, hogy az emberek százmilliói egyesültek és ezek kezüket nyújtják felétek. Ezek az emberek arra kérnek benneteket, vegyetek részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőjében bi­zakodó emberiség vív. A békét nem elég kívánni. A békét ki kell harcolni. Követeljük egységes akarattal, hogy vessenek véget a koreai háborúnak, amely az egész világot lángba bont­hatja. Szálljunk szembe azzal kísér­lettel, hogy Németországban és Japán­ban új háborús tűzfészkeket teremtse­nek. A stockholmi felhívást aláíró öt­százmillió öntudatos emberrel együtt követeljük az atomfegyver betiltását, az általános leszerelést és ez intézke­dések végrehajtásának ellenőrzését. A szigorú ellenőrzés, az általános lesze­relés és az atomfegyver megsemmisí­tése lehetséges — csak akarni kell. Olyan törvényt kell kikényszeríteni, ameiy megtilt ja a háborús propagandát. Követeljétek a parlamentektől, a kor­mányoktól és az ENSZ közgyűlésétől, hogy fogadják el a H. Békevilágkoii- gresszuson a béke biztosítására kidol­gozott javaslatokat. A béke politikai erői, a szabad népek szavai elég hatal­masak ahhoz, hogy kikényszerítsék az öt nagyhatalom képviselőinek értekez­letét. A II. Békevilágkongresszus példátlan erővel bizonyította be, hogy az öt földrész emberei, a köztük fennálló fel­fogásbeli különbség ellenére, meg tud­ják érteni egymást, el tudják űzni a háború rémét és fenn tudják tartani a békét. Kövessék a kormányok ezeknek az embereknek a példáját, ezzel meg­mentik a békét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom