Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-11 / 48. szám
1950 november 11. SZABAD NÓGRAD 5 Tito az amerikai imperialisták vadászterületévé teszi Jugoszláviát Nógrád megye dolgozó fiataljai! Tegyük nemzeti ügyünkké a széntermelés kérdését! A rabló Tito é« bandája egyre nagyobb nyomorba dönti a jugoszláv dolgozókat. Arról fecsegnek, hogy önálló gazdasági politikájuk van. A valóság azonban mást mond. A Tito- klikk megfosztotta Jugoszláviát gazdasági önállóságától, a monopoltőke, agrár- és nyersanyagszállító függelékévé tette. Az ország nemzeti érdekei ellenére a jugoszláv iparnak csak azok az ágai fejlődnek, amelyek az amerikai gazdáik érdekeinek leginkább megfelelnek, tehát amelyek fokozzák katonai ütóerejüket. Az ipari vállalatok nagy része, amelyeknek termelése a jugoszláv nép életbevágó érdekeit szolgálja, a teljes züllés lejtőjére jutott Ez év első felében több mint 500 gyár igazgatósága ment a szószoras értelmében tönkre, teljesen hitelképtelennek bizonyultak. Nemcsak, hogy nem tudták megvásárolni a szükséges nyersanyagot, és nem tudtak új munkapadokat és gépeket beszerezni az elhasználtak helyébe, de még a munkabért sem tudják kifizetni munkásaiknak és alkalmazottaiknak. Ennek következtében az olyan ipari vállalatok százai, amelyek hívatva lennének a lakosságot tömegszükségleti cikkekkel ellátni, leállították, vagy a legjobb esetben félüzemben dolgoztatják. Titóék, tengerentúli gazdáik parancsára — (az amerikai imperialisták) bűnös politikát folytatnak, az országot zsákutcába vitték és a jugoszláv ipart a kikerülhetetlen katasztrófa 6zélére sodorták. Jugoszlávia gazdasági ziláltságáról mostanában nagyon sokat ír az amerikai sajtó. Minden módon azt bizonygatják, hogy csak a ..ió Samu bác6i önzetlen segítsége" mentheti meg Jugoszlávia gazdaságát a végleges összeomlástól, a jugoszláv dolgozókat pedig az éhségtől és szenvedésektől. Az amerikai propaganda a Tito-klikk részére folyósítandó rendkívüli „életmentő" kölcsönökröt fecseg, és ezzel igyekszik elködösiteni a Wall-Street monopolistáinak bűnös terveit, amelyek az ország még nagyobbfokú kifosztására irányulnak. Az amerikaiaknak minden törekvésük az, hogy a dollár egész Jugoszláviában elhatalmasodjon. A Tito-klikk az amerikaiaknak ezt a törekvését mindenben támogatja. Felszámolták azokat az államosított ipari vállalatokat is, amik a háború után államosítva lettek, most úgynevezett „munkakollektivák" vezetik a gyárakat. Ezek mind amerikai zeoid- ban álló, a Tito-klikkhez tartozó emberekből tevődnek össze. Érthető, hogy a doilár-rabság kötele egyre szűkebbre szorul a jugoszláv dolgozók nyakán. A fegyenctelepi kényszermunkát az érc- és szénbányákban, a munkásosztály gyarmati kizsákmányolását minden iparágban féktelen kegyetlenséggel valósítják meg Titóék. Megsemmisítették a munkásosztály legelemibb jogait, szervezeteit pedig szétzúzták és átalakították fasiszta-imperialista osztagokká, az amerikai titóista kémszervezet segédcsapataivá. A munkanap minden üzemben rendszerint 12—14 óra ho6Z- szat tart. Csak abban a 96 ércbányában, amelyek az amerikaiaknak szállítanak színesfémeket. 1948-ban más- félmillió. 1949-ben 4.2 millió túlórát dolgoztak. A 8 órán, vagyis a normális munkanapon felöli munkaidőt nem fizetik meg. Valójában a túlórák olyan további értéktöbbletet képviselnek, amelyet a fasiszta kényurak egyre növekvő arányokban sajtolnak ki a jugoszláv munkásokból és így gyarapítják részben saját jövedelmüket, részben a tengerentúli monopolisták nyereségét. Jugoszlávia önállóságának és gazdasági függetlenségének teljes felszámolása folytán álltak elő azok a közélelmezési nehézségek, amelyek az idén már általános Ínséggé fajultak. A dolgozók amúgy is alacsony kenyér, köles és egyéb élelmiszer fejadagjait tovább csökkentették. A betegek 4.3 deka kenyeret kapnak, a szoptató anyák 11.6 dekát, több mint 900 ezer jugoszláv munkást az idén teljesen megfosztottak közellátási igényétől. A földdel rendelkezők kategóriájába sorolták be őket. Az utóbbi időben a munkásember még Belgrádban sem tudja megkapni jegyre járó élelmiszereit. A dolgozók egyik péküzlettöl a másik elé zarándokolnak kenyérfejadagjukért. Ruhadarabjaikat adják el, hogy ennivalót kaphassanak az egyre nagyobb arányokban terjeszkedő feketepiacokon. A feketepiacon a kenyér kilója: 150—200 dinárba kerül. A növényolaj kilója: 800—900 dinárba. Ugyanakkor egy szakmunkás havi keresete nem haladja meg a 3500 dinárt. Hogy lehet az, hogy Jugoszlávia, amely mindig exportált élelmiszereket, kenyér nélkül maradt? Miért uralkodik most az országban éhség? A választ minden jugoszláv dolgozó tudja: azért, mert Titóék Jugoszláviát katonai táborrá, az imperialista agresszorok balkáni előretolt állásává alakítják át, a kenyeret és egyéb élelmiszereket odaadják cserében ágyúkért. Emellett a belgrádi kormány urai csaknem milliós hadsereget tartanak fenn, amelyet ugyancsak a dolgozó lakosság terhére etetnek. Szörnyű állapotok uralkodnak Jugoszláviában, az élelmiszerek fantasztikus feketepiaci árai a dolgozó lakosságot nyomorúságos tengődésre ítéli. Az országban járványos betegségek ütik fel a fejüket, hivatalos adatok szerint csak tüdővészben A kínai népi felszabadító Hadsereg csapatai október 24-én a kínai néptő! kapott parancsra elindultak, hogy felszabadítsák Tibetet. A népi felszabadító hadsereg egységei előtt az a nagyszerű feladat áll, hogy befejezzék egész Kína egyesítését, meghozzák 3 millió tibeti lakosnak a szabadságot, a békét és a demokráciát, lerakják az új, demokratikus, virágzó Tibet alapjait. A felszabadító néphadsereg újabb győzelmi lépései meghiúsít iáik az amerikai és angol imperialisták kalandor, terveit, amely szerint el akarták szakítani Tibetet a Kínai Népköztársaságtól, hogy saját felvonulási területükké több mint 100 ezer ember halt meg. Titóék ezt a 6zámot hazug módon csökkentik, ceak ki« töredékét vallják be. A bányászatban dolgozó munkások 60—70 százaléka, az egyéb termelésben foglalkoztatott kiskorúak 80 százaléka szenved tüdő- vészben. Az utóbbi idők eseményei azt mutatják, hogy a jugoszláv dolgozók nem hajlandók belenyugodni sem a gyarmati kizsákmányolásba, sem a nyomorúságos tengődésbe. Egyre határozottabban szállnak harcba fasiszta kém-urak és a külföldi rabszolgatartók ellen. A jugoszláv nép ebben a harcban megerősíti egységét és visszatéríti hazáját a béke, demokrácia és a szocializmus táborába. tegyék a Szovjetunió é® a KínaS Nép- köztársaság ellen. Az amerikai és angol imperialisták újabb kudarcának a biztosítéka a Kínai Központi Népi Kormánynak az a sziklaszilárd elhatározása, hogy felszabadítja Tibetet az imperialista iga1 alól és a tibeti népnek az a tántoríthatatlan elszántsága, hogy kiűzi az országból az imperializmust és a reakció sötét erőit, A hős népi felszabadító hadsereg csapatai, amelyek most Tibet területére léptek, becsülettel fogják teljesíteni a harci parancsot: „Felszabadítják Tibetet és megteremtik a feltételeket a tibeti nép szabad, békés, virágzó életéhez.” akarják a békát, hogy egyáltalán semmi kedvünk sincs ahhoz, hogy megengedjük egy harmadik világhá. borúba beletaszitani magunkat. Megígérjük. hogy lankadatlan harccal keresztülvisszük az atombomba eltiltását, és a fegyverkezés csökkentését. a legfontosabb dolog most a orrát az utcára, nyomban visszahőkött. Kopenhágában tüntető tömegek vonultak fel, angolnyelvű plakátokkal: „Churchill, takarodjék haza?” „Nincs önre szükségünk!** Dánia dolgozói megsejtették Churchill utazásának igazi rugóit, bár mii yen dagályos ékesszólásokkal és próbálta körfifcifrázni. Felismerték, hogy az egyik legfőbb háborús uszító Dániát még jobban le akarja igázni s a legélesebben tiltakoztak ellene. A dolgozók érzik saját bőrükön, hogy az angolok országukat katonai támaszterületté akarják tenni, uralkodnak az egész ország felett. A vén háborús gyújtogató a dán nép fogadtatása után sietve visszakot- ródott Angliába. Tervgazdaságunk rohamos növekedése megköveteld a széntermelés .gyors emelését. Ezek a követelések olyan nagy méretűek, hogy szénbányászatunk kezd elmaradni mögöttük" — mondotta Rákosi eliviárs a Központi Vezetőség ülésén. Bányáink ma több szenet termelnek az országnak mint valaha. I)e a több szén is kevés ahhoz képest, amit az ország megkövetel. Münden új gyárhoz, munden új géphez áram, tehát több szén kell. Miit kel! tennünk, hogy a széntermelés emelkedése megfeleljen a fokozódó követelményeknek? Első és ki- meríthetetién tartalékunk harcokban m eg edződ ölt, öntudatos bányászaink szorgalma és munkalelkesedése. Első feladatunk tehát kiszélesíteni és fellendíteni a munkaverseny-mozgalimat, erősíteni a szocialista fegyelmet a szénbányász fiataljaink között. Megjelentek a magyar sztahanovista mozgalom első erős hajtásai is. De a szocialista verseny még nem vált ezen a döntő fontosságú területen ifjúságunk iegsxéitescbfo tömegei mozgalmává. Ma még esak bányász fiataljaink kevés százaléka áll egyén« és brigádversenyben. Hibák mutatkoznak a munkafegyelemben, ifjúmunkásaink elmaradnak a műszakokról betegségre való hivatkozással. DISZ-bizottságaink és titkáraink! Fokozott lendülettel szervezzétek, Irányítsátok és ellenőrizzétek a verseny szervezését, mozgósítsátok jobban erre a feladatra ifjúmunkásainkat. DISZ-szervize leink párttagjai és DISZ-tagjai, PáTtunk tag- jelöitjei álljanak a saúárd szocialista munkafegyelemért vívott harc élén haladó párttagok mellé. Ifjú kommunista bányászaink mutassatok példát magas termelési eredményekkel, feRákosi elvtárs beszédének legjobban az a része ragadta meg figyelmünket, amely a bányászat kérdésével foglalkozott. Százszázalékig igaza van Rákosi elvtársnak abban, hogy még fokoznunk keli a széntermelés ütemét, a felvilágosító munka minőségét, még több ifjúmunkást kei} a bányászok soraiba bevonni. mert iparunk fejlődésével nem növekszik párhuzamosan széntermelésünk, ami tudvalevőleg továbbfejlődő iparunk kulcskérdése. A tiribesi bányaüzemnél dolgozom és a mi üzemünk példája is csak alátámasztja Rákosi elvtárs beszédét, azért mert nem foglalkoztunk eféggé az ifjúságnak a bányászok soraiba való bevonásával, a vájár-utánpótlás kérdésével. Ennek magunk érezzük kárát. Például számos esetben előfordult üzemünknél, hogy a segédvájároknak kellett és még keil most is a szállítási munkát végezni, mgrt nincs elegendő számítási munkfft. Rákosi elvtárs beszélt még a politikai nevelőmunka elhanyagolásáról is. Ez a megállapítás is teljes egészében vonatkozik a mi üzemünkre is. Üzemünk dolgozóinak nagyrészt — köztük jó magam is — vidékről iár be és ezek a dolgozók munkájuk végeztével sietnek az autóbuszhoz, vagv a vonathoz. Ezért politikai nevelésük szinte gyeimezett, odaadó munkával. Az új bányászok ezreit kell megmozgatnunk és mozgósítanunk a népgazdaság e döntő harci frontjára. Lelkes felvilágosító munkával, meggyőzéssel mozgósítsunk új munkaerőket a bányába. Jöjjenek a bányákba dolgozni mindazok, akik már végeztek bányamunkát, de most inás munkahellyel cserélték fel. Jöjjenek a fiatalok! Felénk fordult hívó szóval Pártunk és Rákosi elvtárs: „Dolgozó ifjúságunk szövetsége egyre nagyobb részt követel magának a szocialista építés hatalmas munkájából: ezért jelentkezett lelkesen a Dunai Vasmű felépítésére. Mi most azt javasoljuk, hogy az ifjak legjobbjai forduljanak a bánják felé • példamutató munkájukkal támogassák a bányászokat, a régi széncsaták hőseit“. Szénbányában dolgozni kitüntető feladat. Az ország népe megbecsüléssel és igaz szeretettel tekint azok felé, akik a föld mélyén áldozatkész munkával, sok nehézséget leküzdve, nem egyszer veszélyekkel is számolva hozzák fel a szenet. Tudjuk, hogy szén nőikül nine? ipar, nincs közlekedés, nincs kultúra, nincs meleg otthon. Szívünkbe zártuk a széncsaták hőseit és szívünkbe zárjuk az új hősöket is. Tegyük magunkévá, ifjúmunkások, ezen a vonalon is a hős komszomolisták példamutatását. Rajta hát bányába induló fiatalok: adjatok több szenet a népgazdaságnak! Pártunk, dolgozó népünk sok sikert, jó szerencsét kíván ebhez a szép munkához! Előre a Komszomol példája nyomán, ifjúmunkás lánj-ok és fiúk a széncsata sikeréért, a széncsata ifjú tehetetlennek mondható. A vidéki dolgozók 41 községből járnak be és ezek hazaérve, csak kis számban vagy egyáltalában nem végeznek társadalmi munkát. Látjuk hibánkat és Rákosi elvtárs beszéde után látjuk feladataink megoldásának lehetőségeit is. Clgy oldjuk meg a vidékről bejáró dolgozók politikai nevelését, hogy háromharmadon- kémt megszervezzük a pártcsoport felelős hálózatot. Ezeknek a kis kilences csoportoknak élére népnevelőket »Bitünk, akik majd foglalkoznak a dolgozók nevelésével, lent a bányában reggeli idő, ebédidő és egyéb idők alatt. Az ifjúság bevonását pedig úgy szervezzük meg, hogy a 41 községből bejáró dolgozók minden faluból beszerveznek egv-egy ifjúmunkást. Én magam két karancskeszi ifjú bevonását vállalom. E kérdés megoldásával teljes egészében biztosítani tudjuk a szállító dolgozók munkáját, így a szár lítás zavartalan lesz és a vájárok csak a szén fejtésével és nem a szállítással fognak foglalkozni. Így emelkedni fog termelésünk és ezzel egy határozott lépést teszünk annak a feladatnak megoldása felé, amit Rákosi elvtárs számunkra megszabott. TARJÁN! DEZSŐ ébmmkás Tirlbesi-bányaüzem népn. felelőse A sheffieldiek levele a szovjet dolgozókhoz Az egész haladó világ lázasan készül a II. világkongresszus megtartására ami Sheffieldben lesz. Sheffield Anglia egyik harcos múltú városa. A város dolgozói nemrég leveleit írtak Sziálinó, szovjet város dolgozóihoz. „Kijelentjük — írták a sheffieldiek - hogy városunk dolgozói és általában egész népünk —, őszintén világon a mi népeink barátsága A dán nép tüntetett Churchill ellen Amikor Winston Churchill úr meglátogatta Koppenhágát, szírtpompás fogadtatást rendeztek a számára. Megajándékozták filozófiai doktori címmel. Kitüntették az „elefánt rend jellel”, Dánia legmagasabb kitüntetésével. Rasmussen, Dánia külügyminisztere a szolgai hajbókofás mámorában Chur- chillt beszédében Caesarhoz hasonlította. De úgyíátszik féltek, hogy még ez sem elég és ezért átnyújtottak Churchiftnek 100.000 koronát, jutalmul az „európai kultúra terén szerzet tapasztalataiért”. Az egész lakáj vitustánc szűk körben zajlott le a királyi fogadótermekben, ahol imoerialista talpnyalók vettek részt Mihelyt azonban az újdonsült Caesar megpróbálta kidugni az Többet keresünk az új bérezéssel és a termelés is emelkedik November elsejével új bérezés van üzemünknél. Mindenki annyit keres, ahány csillét elszállít, ha közben mást dolgozik, azért is megkapja a bérét. A rakodókon sem iparkodtak kiürítem a csilléket, mert azoknak is mindegy volt, hogy mennyit dolgoznak, úgy is egyformán kereslek. Ezt persze a termelés is megérezte. A nyáron már volt úgy, hogy azért is megfizettek, amikor a szállításon kívül egyéb munkát végeztünk. En magam is kerestem már ilyen alkalomkor 16 forint helyett 20 forintot. Amióta bányáinkban bevezették a szállítószemélyzet teljesítménybérezését, alaposan megváltozott a bányában az élet. Eddig az alapkeresetünk 16 forint körül volt, sokszor ennél kevesebb is. Egyszer majd megszakadtunk a munkában, máskor meg nem volt csille. Amikor szünetelt a szállítás, azt csináltuk, hogy néztük egymást. Ha leesett egy szénnel megrakott csille, nem nagyon iparkodtunk feltenni. Ha rossz volt a sín, szaladtunk a vájárhoz, hogy csinálja meg. Ezzel elvontuk őket a termeléstől, mi meg ott álltunk felette, néztük, hogyan dolgozik. Most elsejétől brigádot alakítottunk, amiben öten vagyunk. A brigádnak munkakönyvé van, amelyben mindennap bevezetjük a szállításon felül végzett munkát és átadjuk az aknásznak az egyik lapot, a másik lap pedig nálunk marad. Most azon vagyunk, hogy minél többet dolgozzunk. Ha nincs szállítás, nézzük, hol van sár, javítandó sín. vagy rossz bányafa. Mindenki úgy szeretné, hogy többet keressen, mert megvan rá a lehetőség. A múlt szombaton mindent egybevetve, több mint 26 forint volt a napi keresetünk. De nemcsak ez a fontos, hanem elsősorban az, hogy az a csapat, ahonnét mi szállítunk, azelőtt 18—19 csillét termelt naponta, most pedig eléri a 22-őt, sőt még annál többet is. Amíg a múltban csitlehiár.y miatt panaszkodtak, szombaton már üres csilléket láttam a bányában állni. Ez jobb munkára ösztönzi u szenelőket is, több szenet adunk az országnak. A mi célunk, hogy többet termeljünk, több szenet adjunk a demokráciának, mert csak így tud nekünk is többet adni. Az új bérezés megjavítja « munkához való viszonyunkat is, a munkafegyelmet is. Még két dologról szeretnék írni. Az egyik az, hogy a szállító csapathoz adjanak szerszámosládát, hogy ne kelljen mindenért a munkahelyre szaladgálni. Előfordult az is, hogy a vájár rakta a csillébe a rossz fát. Ezt helytelenítem. A vájárok minden idejüket a széntermelésre fordítsák. Szeretnék szólni a vontatás és a rakodó dolgozóihoz is. ürítsék minél gyorsabban a csillét, adjanak minél több üreset a bányának, hogy eleget tudjunk tenni Pártunk és Rákosi elvtárs által elénk átütött feladatnak. Híves Zoltán szállító, első csatlós, Józssf-lejtő» Segítséget nyujtónk Koreának — határoztak a 475 milliós Kína népei A kínai Demokratikus .pártok közös felhívással fordultak Kína demokratikus népéhez, hogy az amerikai imperialisták rabló terjeszkedését megakadályozzák, segítsék meg a hős koreai népet. Az Amerikai Egyesült Államok vezette imperialisták agressziós cselekedetei komoly fenyegetést jelentenek Kína biztonsága ellen — mondja a felhívás. majd utalást tesz arra vonatkozóan, hogy a kínai szárazföld légi és tengeri határait többízben megsértették. Semmibe vették Kínának arra irányuló figyelmeztetését, hogy a 38-as szélességi fokot ne tépjék túl. Az amerikai csapatok most óriási erővel nyomulnak Kína határa felé, közvetlenül veszélyeztetve Kína északkeleti határát. A helyzet teljesen világos, hangsúlyozza a felhívás. Az amerikai imperialisták megismétlik a japán banditák régi trükkjét, akik előbb Koreába törtek be és azután Kínába. Mindenki számára ismeretes, hogy Korea — bár kis ország — stratégiailag nagyon fontos. Az amerikaiak koreai agresz- sziójának, akárcsak a japán imperialisták agressziójának a múltban, a fő célja nem Korea, hanem Kína. A tör ténefem mutatja, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Kína sorsa szorosan egybe van kapcsolva. Az egyik állam nem védheti meg magát a másik segítsége nélkül. A kínai népet az • kívánság fűti. hogv ellenállást fejtsen ki az amerikai támadással szemben. Teszi azt az előbb említett oknál fogva, a világ békéjéért, országának függetlenségéért, népének szabadságáért. A demokratikus pártok vezette felhívás elhangzása után egyömbérként mozdult meg a hős kínai nép. Mukden külvárosiban már eddig 1300 önkéntes jelentkezett. A jelentkezettek között sok olyan van, akik már harcoltak a Kuomintang ellen és most óiból jelentkeztek, hogy megvédjék békés otthonukat, saját országukat és segítséget nyújtsanak a koreai népnek otthona és hazája megvédésében. Kína valamennyi demokratikus pártja kijelenti, hogy minden ere. jével támogatni fogja az ország népének igazságos követelését, támogatni fogja az egész kínai népet, amely önként vállalta magára azt a szent feladatot, hogy ellenállást fejt ki Amerikával szemben. Folytatja eiőrenyomulááát Ancsa« térségébe» a kotvat sépiia&ertg A Koreai Népi Demokratákul Köztársaság néphadseregének főparancs, noksága november 4-i jelentése közli, hogy a népi hadsereg egységei valamennyi frontszakaszon folytatják hadműveleteiket az amerikai és délkoreai csapatok elten. A népi hadsereg egységei Ancsau térségében visszaverve az amerikai és délkoreai csapatok ellentámadásait és nagy károkat okozva emberben és technikai felszerelésben, folytatják előrenyomulásukat A kínai néphadsereg újabb győzelmi lépése: Tibet felszabadítása hőseiért! Novák József nógrádmegjei DlSZ-tilkár. Dolgozóink falujukból hoznak ifjúmunkást a bányába
