Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-11 / 48. szám

2 SZABAD NÖGRAD 1950 november 11. A Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti hála elmélyülése jegyében ünnepeltek megyénk dolgozói november 7-én November 7-« a magyar nép ál­lami ünnepe. A szocialista forrada­lom tiszteletére szerte a megyében nagyszabású ünnepségeket rendeztek. Az ünnepség már 6-án megkezdő­dött. Az esti órákban fáklyás felvo­nulásokat rendeztek, ahol a dolgozók ezrei juttatták kifejezésre a Szovjet­unió iránt érzett mélységes háláju­kat és szaré: elüket. November 6-án a Salgótarjáni Acélárugyár kultúr- otthonában ünnepi díszpártnapot tartottak, ahol Gyárfás János ejv- térs, a megyei Pártbizottság titkára tartott előadást. Beszéde első részében a szocialista forradalom jelentőségét méltatta, majd a> Szovjetunió békés építő mun­kájáról. a kapitalistái országok inter­venciós háborújáról, majd a náci Németország — az amerikai, angol, ínancia tőkések által pénzelt náci Németország — imperialista háború- járói beszél-. — A dicső szovjet hadsereg kiváló tulajdonságai jutottak kifejezésre o Nagy Honvédő Háború során. amüiOr a hitleri Németország ellen folyta- tóit felszabadító háborúban Sztálin generalisszimusz vezetésével meg­mentették az emberiséget a fasizmus szennyétől és teljes pusztulástól. Ezért a tettéért a szovjet hadseregei az egész világ dolgozóinak: szereteie, tisztelőié is becsülete veszi körül. A Szovjetunió a második világ­háború pusztításai után csodálatos hősiességgel helyreállította a háború. ütötte sebeket és a háborúuláni öt­éves terv során az egyik diadalt a másik után éri el. Ezután emlékeztette az előadás hallgatóit az USA politikájára, arra a politikára mely egyenes folytatása Hitler őrült világuralmi politikájú oak. i A Szovjetunió dicsőséges győzelme után született hazánk_ erősítéséről es a béke harcos védelméről beszélt elő­adása további részében Gyárfás elv­társ. — Tudatában kell lennünk annak, hogy éberen őrt kell állnunk az Im­perialista ágresszorok támadó tervei­vel szemben. Ezért hazánk védelmének érdekében min­den erőnkkel és nagyobb áldozat- vállalással kell erősítenünk néphad­seregünket, mert a béke megvé­déséhez erős hadseregre van szük­ségünk. Honvédségünk erősítése egyet jelent családunk jövőjének biztosításával * a honvédségünk iránti szeretet egyet jelent gyermekeink, feleségeink, dol­gozó népünk saeretetével. Nekünk az a feladatunk, hogy biztosítsuk, hogy mi nem csak óhajtjuk a békét, hanem ha kell, minden erőnkkel meg is védjük azt. Békénk erősítését jelenti hadseregünk erősítése, — monda Gyárfás elvtárs boszédének befejező részében. A salgótarjáni ünnepséghez ha scnlóan jól szervezett volt a balassa gyarmati ünnepség is. Este 6 órakor díszpártnapot tartottak, majd utána az ifjúság és a honvédség fáklyás felvonulást rendezett. November 7-én folytatódtak a már előző nap megkezdett ünnepségek. Salgótarján már kora reggel mozgal­mas volt. 9 óraikor ez acélgyári fú­vószenekar pattogós indulói mellett vonult az ünneplő tömeg a szovjet hősök emlékművéhez, hogy koszorú­zásukkal kifejezzék hálájukat azon hősök iránt, akik hasúnkat felszaba­dították a hitleri fasizmus rabsága alól. Az emlékműnél Dvorak József elvtárs köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfor­dulóját, majd felolvadták a Lenin- grádból városunkba érkezett távira­tot; Ezt a táviratot Deák Jolán, vá­A Kiskereskedelmi Nemzeti Vállalat saleótarjáni kirendeltsége szombaton délelőtt a Magyar Békekongre&szus tiszteletére és a békekongresszus je­lentőségének megismertetése érdeké­ben Salgótarján városban délelőtt 9 órakor valamennyi üzletben 3 per­ces röpgyűlést tartott Ebben az idő­pontban az üzletek mindenütt igen népesek voltak. A kisgyülések elő­adói a vásárló közönség előtt ismer­tették a budapesti békekongresszust, arait a vásárló közönség érdeklődés­rosunk szülötte irta, aki a szovjet egyetemen folytatja tanulmányait. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfordulóján har­cos kommunista üdvözletem kül­döm a Forradalom szülővárosá­ból, Leningrádbói.” A távirat hatalmas leLkesedésit vál­tott ki az ünneplő tömegből és szűnni nem akaró tapsviharral éltették Sztálin elvtársat, majd Rákosi elv- társbit, mindnyájunk szeretett vezé­rét. Szerte a megyében ezen a napon virágcsokrokkal, koszorúkkal lepték el a hazánk felszabadításáért életü­ket feláldozó szovjet hőtök emlék­művét. Ezen a napon az egész megye ünnepelte a Nkgy Szocialista Forra­dalmat. mely meghozta nekünk is szabadságunkat. November 7 állami ünnepünk. A nógrádi szénmedence dolgozói füg­getlenül attól, hogy e nap fizetőit ünnep, kimagasló lermelésí eredmé­nyekkel köszöntötték az emberiség történetének igbzi születésnapját. Kultúrműsorokkal fejezték be nagy ünnepünket, ahol a párt- és tömeg­szervezetek Írül .úrgárdái szórakoztat­ták az ünneplő megye dolgozóit. A Forradalom évfordulójának ün­nepségei megyénk dolgozóiban to­vább erősítették a szeretetet és ra­gaszkodást a Szovjetunió iránt és még jobban elmélyült az a határta­lan (tisztelet, amellyel dolgozó né­pünk a világbéke legfőbb őre, Sztálin elvtárs iránt érez. | sei hallgatott. A röpgyűlések után az ! üzletekből 600 békegalambot bocsá­tottak el. amt hírül vitte a salgótar­jáni Kiskereskedelmi Nemzeti Vál­lalat dolgozóinak a békéért való tör­hetetlen akaratát. A 19-es és 14-es árudák táviratot küldtek a magyar dolgozó nép szeretett vezérének. Rákosi elvtársnak és a Magyar Béke- kongresszusnak. melyben a Kiskeres­kedelmi Nemzeti Vállalat dolgozói a békéért való további harcról biztosít­ják népünk szeretett vezérét és a Má­évá^ Békekongresszust. Békegyűlések a salgótarjáni üzletekben Sztahánovista jelvényt, oklevelet, pénzjutalmat és vándorzászlót kaptak megyénk legjobb dolgozói A salgótarjáni üveggyárban az alábbiak szerint tüntették ki az újaibb sztahanovistákat: Szura Endra balonfúvó Júliusban 1S2 százalékos teljesUmény 2.6 százalékos selejt, augusztusban 154 százalékos teljesítmény 2 százalékos selejt, szep­temberben 163 százalékos teljesítmény 2.2 százalékos selejítel dolgozott. Terv­állásával szeptember hóval bezárólag 43 nappal volt előre. Másodízben kapja meg • sztahánovista kitüntetést, él­munkás, augusztus hóban nyerte a szakma legjobb dolgozója címet. Mun­kamódszerét átadta Szentgyörgyl Jó­zsef szaktársának, melynek eredménye­képpen a nevezett is elnyerte a sztahá­novista oklevelet. Kruspán Ede balonfuvó 3 havi át­lagteljesítménye 140 százalék, az utolsó hónapban teljesen selejtmeníesen dol­gozott Terv teljesítésével szeptember hóval ' bezárólag 39 nappal volt előre. Somogyi József kehelyfúvó 3 havi átlagteljesítménye 126 százalék. újító és élmunkéskörben végzett jó munkát a szakma legjobb dolgozója, élmunkás. Bauer Gusztáv kehelyfúvó: 3 havi átlagtellesltmónye 122 százalék, terv- teljesítésével szeptember hóval bezáró­lag 16 nappal volt előre, élmunkás. A fenti dolgozók részére a sztahánovista oklevelet, valamint pénzjutalmat dísz- pártnap keretén belül adták át. Az acélgyárban ez öntödei techni­kusok országos legjobb dolgozója Brdődí Kálmán a szerkesztési osz­tály vezetője. Az újításával indult meg a gyár elektróda gépe. Megol­dotta az acéldrótgyártás hőkezelését és vaegáhckiválasztó-gépet szerkesz­tett. A dolgozók a városi tanács tag­jainak sorába választották. Stadler Mihály és Miklós hldeghenqe- roszek, a sztahánovista munka felté­teleinek másodszori teljesítéséért el­nyerték a sztahánovista jelvényt. Szta­hánovista oklevelet kaptak: Kis Pál Öntvény tiszti tó, Bozo Gyula körollós, Tóth Kálmán köszörűs, Fájd Károly és Simon Sándor acélöntő, P.lgó Antal esz- terqályos. Tótok István dróthúzó, Papa- nyec János edző. Halas László kovács, Kovács Ando- sodronygyári Uzemáq vezető. Székely Mihály szellemi dol­gozó, Földi József kovács. Kitüntették a legjobb brigádokat Is. Az eredményeket a négyhónapos átlag- eredmény után értékeltél« ki. A gyár első brigád ia, amely a vándorzászlót is elnyerte Kővári József esztergályos brigádja. Utána Almádi Berta­lan acélöntő, Berceli István vas­öntő, Danllla József lakatos, Szabó Miklós gyalus. Sütő Pálné szeg­verő Tóth Ferenc IV. lakatos, Párád! Lajos kovács. Jakus Barna hengerész, valamint Rutkai Mihály brigádjai kap­tak kitüntetést, amely 100—200 forintig terjedő pénzjutalommal Jár. Az egvénl várdorzászlőt Kis Pál őnt- vénytlsztíto nyerte, míg a műhely- zásziót az acélöntöde vitte el. A salgótarjáni vasöntöde tűzhely­gyárban sztahánovista oklevelet és 150 forint pénzjutalmat kaptak: Király Bálint, Orth László, Podos Gyula, Krácsik Edit, Laczkó Sándor, Kurucz Károly, Borsovltz József. Szol­noki László, Derekas Gyula, Petroci József sztahánovista jelvényt érdemel­ték ki. Biles Antal, Molnár István, Pó!a imre, akik ezenfelül még 4, Illetve 3—3 száz forint pénzjutalmat kaptak. A Salgótarjáni Bányavidéki Épí­tési Vállalat ünnepélyes keretek kö­zött tüntette ki legjobb dolgozóit. Deák József salgótarjáni 76-os bérház Betonozója sztahánovista oklevéllel ki­tüntetve az ország legjobb betonozója Címet kapta, 1500 forint pénzjutalom­ban részesült. Kovács István Pelőfi- bánya építkezésnél dolgozó ács az or­szág legjobb állványozója elmet kapta, 1000 forintos pénzjutalomban részesült. Szabó Pál ács sztahánovista, 52-es bér­ház dolgozója sztahánovista oklevelet és 1000 forintos pénzjutalmat kapott. Fodor Dezső bádogos, a sztahánovista jelvényt és 1000 forintos pénzjutalmat kapott Az acélgyári építkezésnél dolgozók közül az alábbiak részesültek juta­lomban. Hajdú János kőműves, brigádtag 189 százalékos teljesítménnyel 200 forint pénzjutalomban részesült. Strabl Éva brigadtaq 219 százalékos eredményéért részesült jutalomban. Szabó Pál 150 százalékos teljesítményéért emléktáblát kapott. Bartha János 2C0 forintot. Kö­mény Sándor lakatos 200 forintot, Fodor Dezső 2 tagú brigádja emléktárgyat, Bárány, Sándor 200 forint. Vörös Júlia 200 torint. A megyeháza építkezésnél Oláh Sándor brigádvezető 200 foriniot, Oravecz Tibor tetőfedő 200 forintot, a tűzhelygyárnál Buna istván kőműves, Csillik Teréz segédmunkás, Holodnyák Mihály, Tóth K. Ferenc asztalos emlék­tárgyat, Szalai Lajos vasbetonszerelő, Zavilia Viktor, Jakab Olga zászlót, a 76-os építkezésnél Török József emlék­művet, Dancso Gyula épitésveze ő em­lékművet, Polónyi József, Bagoly Ilona, Niváit Teréz takarítónő emlékművet, Gáspár István autókísérö, Volszki Géza építésvezető, Verbélyi István 400 forint jutalomban részesültek, ezenkívül a sal­gótarjáni bányaépítési dolgozók között 1500 Ft pénzjutalmat osztottak ki, A műszakiak közül azok részesültek a pénzjuiaiomoól, akik munkaterületükön határidő előtt fejezték be az építkezé­seket. A somoskői kőbányaüzemnél ünne­pélyes keretek között tüntették ki az üzem legjobb dolgozóit. Bede Nliklós a termelésben élenjár, a szakma legjobb doigozoja címét, vala­mint oklevelet kapott. Mag József 130 százalékra teljesítette új normáját, a szakma legjobb dolgozója címet és ok­levelet, Balázs Marqit a férfiak előtt is oéíclrmutatóan végzett munkájáért a szakma legjobb dolgozója címet kapta. Balázs Sándor új normájával 130 szá­zalékot-ért el, a szakma legjobb dol­gozója Elmet kapta, Dániel Ernő ifjú- raunkés az új normáját 130 százalékra teljesítette, példát mutatott az ifjúság előtt, a szakma iegjobD dolgozója címet kapta. Lábadi József ács, Encsi József kovács, Sulyok Béla motorkezelő, Jeszenszki Gyula géplakatos, Czikora Albin lakatos tanuló, Toriczki János mozdonyvezető, Balázs Béla mozdony­fűtő, Balázs Imre P. fékes, Angyal András művezető, Barus György bánya munkás példamutatóan végzett munká­jáért a szakma legjobb dolgozója elmet kapták. Mihály István kőfejtő 125 százalékos teljesítményével járult hozzá üzeme tér. melékenységének emeléséhez. Fehér Fe­renc irodai munkás a határidők pontos betartásával érdemelte ki "a kitüntetést. Varga László ifjúmunkás sztahánovista 145 százalékos teljesítményt ért el, ezért 150 forintos pénzjutalomban ré­szesült. Robb Károly csillés 118 száza­lékos teljesítményéért 150 forint pénz­jutalomban részesült A salgótarjáni államosított nyomda a szocialista munkavérsenyek során or­szágos viszonylatban a hetedik, Észak- Magyarország 26 nyomdája között pe­dig első helyezést ért ■<, Ebből az al­kalomból november 6-án az üzemben ünnepélyes keretek között adták át az üzemnek a vándorzászlót, majd az üzem három kiváló dolgozójának. Mol­nár Ferenc gépmesternek, Gregor Já­nos gépmesternek és Fehérvári Erzsé­bet berakónönek pedig oklevelet és pénzjutalmat. Kitüntetik a pedagógusokat Népköz iá rsa Ságunkban a murika be­csület és dicsőség dolga. Aki mun­káját becsületesen végzi el, aat dicső­ség és elismerés illeti. Ezt az elvet érvényesíti Pártunk és kormányza­tunk a nevelésügyi alkalmazottaikkal kapcsolatban, amikor ezidén már másodízben részesíti jutalomban me­gyénk pedagógusait November 8-án 174 nevelő, hivatalsegéd és egyéb nevelésügyi alkalmazott részesül 200—300—400—600 forint jutalom­ban, összesen 58,400 forint összegben. ú ttö f# Hava tá s Verőfényes időben, az úttörő zene­kar kíséretével vonult fel a zaqyva- Dáifaivai 300 úttörő az üveqcjyári kaszinó dísztermébe, hói 51 új pajtást avattak fei úttörővé. Az avatást Nép­hadseregünk egyik tisztje vezette, amikor közvetlen meleg hangen szolt az úttörő csapatokhoz, valamint az •"nnépségén rész-ivott párt- és népi szar­vek kiküldötteihez és a nagyszámban megjelent szülőkhöz. Az avatás után hanqulatos műsorral kedveskedtek úttörőink a vendégek­nek« A béketábor legyőzhetetlen... rt magyar béketúbor hívei találkozót adtak november 4-én és 5-én Buda- é- t- pesten egymásnak. A békcszeretö népek küldötteinek jelenlétében tett mindenki hitet a magyar elszánt békeakaratáról, arról a diadalmas erőről, amely korra, nemre, nyelvre, vallásfelekezetre, foglalkozásra való tekintet nélkül át­hatja közel 1000 millió ember lelkét. Mint résztvevő lelkész, kötelességem meg­köszönni vármegyénknek, hogy lehetővé tette ezt nekem is. másrészt nem zár­hatom magamba mindazt önző módon, ami eltölt a felejthetetlen szép na­pok után. Az első, ami nagyon megkapott, hogy magyar népünket mennyire komo­lyan áthatotta már eddig is mindnyájunk szent ügye: a béke. Tud a magyar nép egységesen a szép, nemes, mindenkinek javára való eszmékért küzdeni. Meg tudja népünk érteni, hogy nem mindegy az élet és a halál, a pusztulás és az építő munka. A felégetett városok és falvak, vagy pedig a virágzó ipar és mezőgazdasági munka. Ki tudná papírra vetni azt a hatalmas lelkesedést, amely mindenkit magával ragadott, amikor a fizikai és szellemi dolgozók a különböző foglalkozási ágakból: írók, tudósok, művészek, az egyházak lelké­szei, mind-mind egyet hirdettek: magyar népünk ilniakarását, azt a féltő gon­dosságot. amely ötéves munkánk minden eddigi eredményeire kiterjed. — az emberi életre, az otihonokra, a műhelyekre, az iskolákra és mindarra, ami drága kincsei hazánknak. Ki tudna közömbös maradni, amikor mindezekről van most szó? Ki tudna távolból ölhetett kezekkel nézni oda, ahol veszély van, ahol bajbajutott embere­ket lát? A rosszakaratú, a gyáva, az emberiség legnagyobb értékeinek ellensége. Ezen a békctalálkozón kifejeztük, hogy nem elég csak sóvárogva, óhajtva ismételgetni a békeszólamokat. Itt tettekre, áldozatokra, munkára van szük­ség. És ez tölt el örömmel, hogy ezt felismerte hazánk minden ifja és felnőtt polgára. Ezt bizonyították a felszólalások. Ki sem lehet fejezni, mennyi érté­kes gondolatot hoztak felszínre ezek az egész országból egybesereglett felszó­lalók. Aminek örülhetünk, ami nekünk fái, ami lelkesedéssel tölt el. Ami biz­tató, az mind, de mind kitört a telkekből. Szinte láttuk, amint felszólalóink szavai nyomán előttünk vannak a műhelyek, a bányák, kinyílnak a tudomány, az iskolák, a művészet otthonai. Népköztársaságunk erős karja, a néphadsereg menetel vígan, dalol, mert nem idegen érdekekért, hanem annak a népnek az érdekeiért végzi feladatát, amelyből tagjai származnak. örömmel számol be egy kilencgyermekes édesanya, hogy fia is ennek a békeőrséget teljesítő néphadseregnek tagja: „Úgy őrizd, fiam, országunkat, mint szemed fényét“ —- mondta az emelvényen állva, fiának mondott búcsúszavait szászerint ismételve. Az a katonatiszt, aki közvetlenül előtte kijelenti a honvéd­ség kötelességét: „Van hazánk, van mit védenünk!“ Kitörő lelkesedés, hatal­mas tapsvihar követi és a tiszt megöleli a kilencgyermekes anyát, a gyermeki szeretet és biztatás jeléül. Van sok olyan percünk, amelyről könnyes meghatottság nélkül egyikünk sem tudna említést tenni. Ezt nem is titkoltuk egymás előtt... Nagyon sokat erősödött a magyar nép nemzetközi szolidaritásának érzése is. A béke harcos védelmének szolgálata, az egész emberiség közös értékeinek megmentésére irá­nyuló megmozdulása, amely olyan hatalmas mozgalommá nőtt, hogy erre ed­dig nem is volt példa a világon. Büszkék legyenek rá a magyar nők. Asszo­nyok, anyák, lányok, hogy ezt küldött nőtársaik bátran kinyilvánították a kongresszuson. „Azok a messzetávolban elpusztított asszonyok, anyák, a mi asszonytársaink, az árván maradt gyermekek, a mi gyermekeink, az ő keserű fájdalmunk a miénk is. Az 6 fogadalmuk a miénk is: Elszántan küzdünk nem­zetünk és az egész emberiség békés jövőjéért.“ Vagy hallani kellett volna min­denkinek Hajdú megye Kaba községéből, magából Dózsa népéből származó asszonyt, aki olyan bátran állott ki a szóra, mintha maga a testet öltött béke­akarat lenne: „Akiket kijelölnek a Világkongressszusra, arra kérem, hogy minden magyar asszony nevében mondják meg, nem lesz háború! Nem lesz. mert nem engedi a sóikat szenvedett kábái asszony és vele mind. akik életet adtak gyermekeiknek, akik a szent családi tűzhely apostolai, akiknek nagyon fáj, hogy annyi asszonytársukat elvesztették!“ Es mintha csak ezt akarta volna folytatni egy másik országrészből feljött asszonytárs, igy kiált a tengerentúl felé: „Nem tehetetlenül siránkozó, hanem mint felelősségrevonó és elégtételt követelő magyar nők vagyunk mi itten. Asszonytársaki Semmi sem sok. ami­kor a hazáról van sző...“ És Szabó Mariska, az aikacsingeri bányásztanuló, bátran követeli — zúgó tapsvihar közben: — „Amíg mi a föld alatt dolgo­zunk, addig ne legyen otthonunk hadicélpont!“ Mcgkapóan kedves jelenetet az úttörők képviseletében fellépő kispajtások félelmet nem ismerő fellépése és kijelentése adja: „Nem lehet háború, mert mi a tanulás frontján jó, eredményes munkával legyőzzük a rombadönteni szándékozó háborút.“ Lelkészeink leijelentik, hogy népünk és hazánk iránti hűségűnk ma megkívánja hivatásunk keretében végzett minden munkánkat a békeapostolság szolgálatában. A háború? Bűn Isten ellen. Aljas merénylet az emberiség ellen! A dolgozó ifjúság főtitkára diadalmas öntudattal adta tudtul, hogy nem vesztes egy olyan eszme, melyet százmilliók zárnak szívükbe. Pa­rasztságunk a magyar föld szeretetét hozta magával az ország minden részé­ből és beszámoltak, hogy ki hol, mennyit vitte előre az országépítő mezőgazda­sági terveket saját munkáján. A mindennapi élet, minden területén oly tudattat végezzük minden legki­sebbnek látszó feladatunkat is, hogy ezzel is előbbre visszük a békére vágyó, immár két világháborúval agyonkínzott emberiség életét. „Kérdezd meg a leíki- ismeretedet minden este: ,mit tettél a békéértEgy nap se vesszen el ered­mény nélkül“ Mi tehát a teendőf Lendületes, összefogó munka, semmi hűzódozás •* békeharcban ránk eső feladatoktól. Lelkesítsük a félénkebbeket, hasson ót min­denkit a kongresszus záró dala: ,.A béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biz­tos út, ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborút/“ Békesség m jóakaratú embereknek! DOM1N KAROLY a kazárt római katolikus plébánia lelkészt. Ha védeni akarjuk a békék erősíteni kell hadseregünket A karancskeszi békebizottsá'g Rákosi elvtárs beszéde után összeüli, howy közösen kiértékelje Rákosi elvtárs be­szédét. Ezt a beszédet a bákebizoitság tagjai közösen hallgatták végig. Rákosi elvtárs beszéde nyomán a béke­bizottsági tagok munkahelyükön és a faluban magyarázzák a beszédben el­hangzottakat. Igv magyaráztam pél­dául a hadsereg fejlesztésének kérdé­sét: „Jó helyre adjátok a fiatokat és bár az én fiam olyan idős volna már, én is odaadnám a haza erősítésére. Ha a gyermekeink elmennek katonának, tudjuk, hogy miért mennek oda, van nekik mit védeni, van hazáink, amit mindenek előtt kell szeretnünk. De nálunk a községben is van mit védeni. Kaptunk kultúrházat, iskolát, óvodát, napköziotthont, ahol a gyer­mekeink építik a maguk szebb életét és ezt nekünk mind meg kell védeni. Van gépállomásunk, van új hidunk, amit mind a felszabadulás adott és ezt mi nem engedjük rombadönteni, mi ezt megvédjük. ha kell fegyverrel is. A békét erősíti a most megalakult tanács is, amivel egy nagy lépést tet­tünk előre, amivel saját magunk in­tézzük a saját sorsunkat. Ezt mind esak békében tudjuk a’kotni. Lát­játok ezért kell nekünk a hadsereg hogv mindezt a szépet, mindezt a sok jót meg tudjuk védeni, hogy lássák el­lenségeink, akik újra vért és pusztítást akarnak, hogy védjük hazánkat és így alapozzuk meg gyermekeink jövő­jét. Nem adjuk oda gyermekeinket és férjeinket egv újabb igazságtalan há­borúba, de odaadjuk hazánk megvédé­sére, országunk, falunk erősítésére, ha kell. Üzenjük az amerikai imperialisiák- nak és csatlósaiknak, hogv el a kezek­kel Koreától, mert nekünk is van szí­vünk, de van kezünk is, amivel na­gyot ütünk. Rákosi elvtárs beszéde utat mutatott számunkra, megszabta a feladatokat, világos lett előttünk a háborús uszí­tok alias célja. így beszéltem a földművesszövetke­zetben is, ahol igen sok vásárló volt, köztük olyanok, akiknek gyermeke most vonult be. Ezen keresztül meg­értették, minek a hadsereg, megértet­ték, hogv mit kell megvédeni. Meg­értette ezt Gvürki Mátyásné tszcs-tag is, aki ezeket mondotta: Most már tudom, minek ment a fiam katonának és ha még egv fiam volna olyan, aki katonasoros, azt is odaadnám, mert maga is úgv mondta mint ahogy az én fiam, hogv ne keseregjek, mert erősíteni kell a hadsereget, békénk megvédése érdekében. Tarjáni László a karancskeszi békebizottság titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom