Szabad Nógrád, 1950. október (6. évfolyam, 40-46. szám)

1950-10-28 / 46. szám

SZABAD NOGRAD 1950 október 28. Pártmunka tapasztalatai it A dolgozók széles tömegére támaszkodva induljon további sikerei felé az acélgyári pártszervezet Pártunk megyebiizottsága az acél­gyári nagyüzemi pä-rtbizottsag műn- táját kiértékelve megvizsgálta, ho­gyan teljesíti azt a funkcióját, amely az ötéves terv megvalósítása és a békéért folyó harcban rá van bízva. A pártbizottság munkájában az el­múlt félévben jelentős javulás állott be. Rendszeresen megtartják a titkári és alapszervezeíi értekezleteket, ugyanígy külön-külön foglalkoznak a népneve­lőkkel és a tízesbizalmiakkal is. A fel- világosító munka javulásának konkrét jelei mutatkoznak abban, hogy a ter­melést szeptember hónapban a júliusi­hoz viszonyítva 502 tonnával emel­ték, a selejt pedig 2.17 százalékról 1.45 százalékra csökkent. Az egyéni ver­seny is fejlődött ezen keresztül. Amíg januárban 1300 egyéni versenyző volt, szeptemberre már közel 30ö0-re emel­kedett ez a szám. Az üzemben eddig már 30-au befejezték ezévi tervüket. Leleplezték az ellenséget is a kazán­házban, aminek nyomában megválto­zott a munkafegyelem és azt a mun­kát, amit eddig öten végezlek, három dolgozó vállalta el. A pártbizottság a népnevelő munká­nak a normarendezésnél tapasztal1 hiá­nyosságait olymódon küszöbölte ki, hogy népnevelő tapasztalatcsere-érte­kezletet hívott össze és széles körben elterjesztették a legjobb népnevelők munkamódszereit. Az üzem a békeköl­csönjegyzésben megyei, sőt országos viszonylatban is az elsők közölt állt. Ilyen elért eredmények mellet!, ame­lyek jobbára a mindennapi munka si­kerei, a párlbizojtság szem elől lé-' vesztette a pártépítés távolabbi kér­déseit. A Központi Vezetőség határo­zata a szocialista műnk a verseny ered­ményének megszilárdításáról és to­vábbfejlesztéséről arra hívja fel fi­gyelmünket, hogy „különös gondot kelt fordítaniok a pártszervezeteknek a munkrmersengben láváin pártonkí- vüli munkások és műszaki értelmiségit dolgozók, sztahanovisták, újítók és munkamódszer átadók támogatásúra, oda kell hűlni, hogg ezek mielőbb Pártunk tagjelöltjeivé, illetve tagjaivá válhassanak“. Feladataink egyre na­gyobbak és így Pártunknak is egyre erősebbnek, hatalmasabbnak kell len­nie. Az acélgyári pártszervezet tagsá­gának körülbelül 30 százaléka van ak­tivizálva. Az elmúlt félévben jóval ke­vesebb tagot és tagjelöltet vetlek fel a Párt soraiba, mint amennyit rossz, hanyag munkája, páríszerűtlen maga­tartása miatt a Pártból kizárlak. Ez a komoly hiányosság annak tudható be, hogy maga a pártbizottság is le­becsüli a vidékről bejáró dolgozókat és igen keveset, vagy éppen semmit sem tesznek annak érdekében, hogy ezeket a dolgozóikat neveljék. Ez a helytelen nézet aztán végigvonul a többi alapszervezeleken is. Például a hideghengermű tilkárhelyeltese úgy nyilatkozóit, hogy a vidéki dolgo­zókban nincs meg a forradalmi szel­lem. mint a városiakban. A gyárba a dolgozók zöme vidékről jár be, mégis az alapszervezeti pártvezetősé­gekben a vidéki dolgozók kevesebb mmt 20 százalékos arányban foglal­nak helyet. Az acélgyárba pedig nem egy sztahanovista, élmunkás és jó, becsületes dolgozó jár be vidékről és hiba, hogy ezeket elhanyagolják, ugyanakkor egyes funkcionáriusok íúl vannak terhelve munkával. A pártbizottság vegye számba a vi­dékről bejáró dolgozókat, tüzetesen vizsgálja meg, hogy a békekölcsön­jegyzésnél, a lanácsválaszlási harcban melyik dolgozó tűnt ki jó munkájá­val. Foglalkozzanak velük a legjobb népnevelők, be kell vonni őket bátran és merészen a munkába, hogy tanul­janak, hogy egyre világosabban lássa­nak. Sok kevésbbé felvilágosult vidéki dolgozó hazulról magával hozza a reakció« híreszteléseket, az ellenséges ideológiát. Ha számarányuknak meg­felelőm helyet biztosítanak nekik a pártbizottság munkájában, ha a terü­leti pártszervezettel karöltve meg­szervezik a rendszeres oktatást, akkor csökkentik a reakciós ideológia befo­lyását és jó munkát végeznek a párt- szervezetük építésében is. Kerüljön ki a vidéki dolgozók közül minél több munkavezető, művezető, jó szakmun­kás. politikai és gazdasági funkcio­nárius. Nem kétséges, hogy az utóbbi fél­évben elért termelési eredmények ki­vívásában a műszaki értelmiség is alaposan kivette a részét. A műszakiakkal való foglalkozás mégsem ki iégítő. Az üzemvezetői kon­ferencia például keveset foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy a gazdasági szerszámgyár dolgozóinak nagyrésze normáját miért teljesíti csak 110 szá­zalékon alul, hogy milyen munkamód­szerekkel dolgoznak azok, akik az előirányzatot túlteljesítették. Nincs konkrétan meghatározva, hogy a mes­ter, a művezető, és maga a munkás munkaterületén miért felelős. A párt- bizottságnak a feladata, hogy a válla­latvezetőn és a szakszervezeten ke­resztül, a mindennapi feladatokon túl, hosszú időre szóló, a termelés emel­kedését, a tervek túlteljesítését szol­gáló feladatokat szabjon meg a mű­szaki dolgozók számára. Egyik ilyen feladat a tervi el bontás. Az acélgyárban ma a dolgozóknak mindössze 35.6 százaléka dolgozik {felbontott tervvel. A Központi Vezető- ' ség határozata megállapítja, hogy a vmunkaverseny eredmé’nyesebbé téte­lére gondoskodni kell arról, hogy a dolgozóik a verseny eredményeiről fo­lyamatosan tájékozódást szerezzenek. Ebhez tudni kell, hogy ki hol tart ter­vében. Az acélgyárban, a tervfelbonlás hiánya a termelés további emelkedé­sének komoly gátjává vált. Bár hatá­rozatokat már hoztak a hiányosság felszámolására, felelősöket állítottak ' be, ez idáig még semmi sem történt. A 'tervszerűtlenség, az anyagellátás rend­szertelenségei is gátolják a munkaver- •seny további fejlődését. Központi Vezetőségünk így szabja: -meg a feladatot: „Biztosítani keik hogg az összes üzemekben a legrövi­debb időn belül megtörténjék a terv­inek egészen a munkapadig, az egyes dolgozókig való felbontása és az ígg felbontott terv alapján a munkaver- sengt arra kell irányítani, hogg a dol­gozók ne csupán normájukat, hanem tervüket is teljesítsék, illetve túltelje­sítsék.“ Ez maga után vonja azt, hogy a dolgozók még jobban felisme­rik, milyen pontosan és lelkiismerete­sen kell gazdálkodniuk saját idejűkkel, megjavul a munkafegyelem, csökken­nek a késések, amellett pedig világos és gyorsan áttekinthető lesz a munka­verseny állása. Meg keli javítani a műszaki értel­miség munkáját, a dolgozók újításai­nak elbírálása és általában a dolgo­zók javaslataival, észrevételeivel (kap­csolatos kérdéseknél. Teljesen elha­nyagolták a munkamódszerátadást. Bár ezen a téren a műszakiak már tellek lépéseket, a fő akadály inkább abban van, hogy a dolgozóknak nincs megmagyarázva a munkamódszerátadás jelentősége és az, hogy a munkamódszerátadást munkaidőn kívül kell végezni. Az acél­gyár üzemi lapjának, a „Tarjáni Acélnak“ is fel kell számolnia azt a helytelen irányvonalat, hogy azt elért eredményeket regisztrálva közli, he­lyette megmagyarázni a dolgozóknak, hogy a tervek túlteljesítésének nagy részét jobb munkamódszerrel lehet el­érni. Széles körben ismertetni kell eze­ket a munkamódszereket, feltárva po­litikai jelentőségüket, gazdasági elő­nyüket, és arra is mód van, hogy eze­ket a módszereket pontosan műszaki­lag leírva vigye a dolgozók elé. A megyebizottság határozatának az alapszervezetek vezetőségeivel és a népnevelőkkel való megtárgyalása eredményezze a pártépítés további ja­vulását, abban a szellemben, ahogy azt a Központi Vezetőségünk szá­munkra feladatul kijelölte: „Mozgósí­tani a Pártot és a Párt útján a dol­gozó tömegeket a hibák és hiángossá- gok felszámolására, a népgazdaságunk építésében elöltünk álló komoly fel­adatok megvalósítására, — ez további gyors előnyomulásunk, újabb sike­reink, az ötéves terv további eredmé­nyes végrehajtásának legfőbb feltétele.“ Minőségileg végezzük a mélyszántást Megyénk dolgozó parasztságának a vetési frontszakaszon elért győzelmét már a szépen kikelt őszi árpa-, rózs­ás búzatáblák hirdetik., Azonban meg. kell állapítanunk, hogy amilyen ió ered­ményt értünk el a vetési munkálatok­ban, ugyanilyen súlyos lemaradások tapasztalhatók a mélvszáintási munkálatokban. A szán­tás minősége erősen kifogásolható, főleg ott, ahol dolgozó parasztságunk fogattal végzi ezt a munkát. Nem sza­bad efelett elsiklanunk és szemethúny- nunk, mert hiszen a legfontosabb me­zőgazdasági munkáról van szó. Az őszi mélyszántás időben és jó elvégzésén múlik, hogy a tavasziakból milyen ter­méseredményünk lesz. Ismerjük me­gyénk domborzati viszonyait, ennek következtében tudnunk kell azt, hogy a munkák végzése is némi többlettel jár, tehát azonnal fogjunk hozzá a mélyszántás! munkálatokhoz. A száraz időben végzett szántásnál kissé felrő- geljük a földet, ettől nem kell meg­ijedni, mert a később beálló esőzés következtében ülepedetté válik, a héza­gok betömődnek. a téli csapadék be­fogadására alkalmassá válnak. Azonban ki kell hangsúlyoznunk azt, •hogv a mélyszántás legalább 20 centi mélységű legyen, de minél mélyebbre szántjuk, annál ■ nagyobb eredményt érhetünk el. Per­sze, nem szabad egy olyan talajt, amelyik soha nem volt 15 centinél mé-' lyebbre szántva, rögtön 20 centimé­terre szántani, mert így sok vadföld kerül felszínre, ami a termelésre csök­kentőig hat. A -mélyítést fokozatosan évről évre lehet végezni. Szólnunk kell azonban állami gazdaságaink, termelő­csoportjaink, gépállomásaink és dol­gozó parasztágunk felé, akiknek a de­mokrácia megadta a lehetőséget arra, hogy minden ilyen munkát versenyben végezhetnek, ami nemcsak nemzet- gazdaságunk termelési előnyeit szol­gálja, hanem magának a dolgozóknak is anyagi juttatást jelent. Éppen ezért a verseny kiszé'esítésénél sose feled­kezzünk meg arról, hogv a verseny­szerződések lekötésénél kidomborítsuk a minőségi munkát A versenymunkáva! csökkentjük az önköltséget, a minőségi munkával pe­dig lerakjuk az alapját termelésünk mennyiségi fokozásának. Egy jól és időben elvégzett mélyszántás eredmé­nye nagymértékben megmutatkozik a kukorica, az árpa, a répa és egyéb növényeink termelésénél. Ehhez kap­csolódik ál'ataink jó eltartása, ami eredményezi közellátásunk biztosítása mellett exportlehetőségeinket. Készül­jünk fel tehát a harcra, határidő előtt teljesítsük a mélyszántási munkálato­kat. Szalai Imre főagronomus. UJONCBEVONULAS MEGÉRKEZÉS. A pásztói vonat pár {perc késessel érkezett. A vonat kocsi­jain, mint valami nagy szöllölőkén a fürlök, úgy lóglak az utasok. A ko­csikból vidám kaíonanóla hallatszik. Megáll a vonat és egyre többen van­nak a zöld és barna festésű katona­ládát cipelő fiatalok. Megérkeztek hon­védségünk ifjú tagjai, akik most tesz­nek eleget alkotmányunk egyik pont­jának: a haza védelme minden polgár­nak szent kötelessége. Az állomás ünnepi külsőt öltött. Piros és nemzeliszinű zászlók lenge­nek az októberi szélben. A várakozó- csarnokban fiatal politikai tiszt várja a bevonulókat. Bajtársi módon iidvözlik egymást az újonc és a parancsnok. Csakhamar gyűrű veszi körül a poli­tikai tisztet és perceken belül száz kérdésre is kell fele tote. Emberi, elv­társi a beszélgetés. Nem az van, mint a múltban: Sorakozó!... Ne mozogjon maga részeg disznó! — És az újonc, aki már előre félt a katonaságtól, megijedt, látta azt, hogy valóság az a sok rossz, amit otthon az „öreg katonák“ meséltek neki. Most mint régi ismerősök találkoz­nak a bevonulok néphadseregünk tisztjeivel. A hadnagy bajtárs nemré- ,gen még a bányában dolgozott. Együtt ; tolta a fekete gyémánttal rakott csil­léket a bevonuló társaival. Most nép­hadseregünk tisztje, a béke katonája, aki megtanítja az újoncokat is a fegyverforgatásra, hogy népünk ellen­ségeivel szemben megvédjék édes ha­zánkat. Közben a katonaládákat a kocsikra rakják és népünk szemefényei, az újoncok vidám nólaszóval elindulnak a bevonulási központ felé. JELENTKEZÉS. A nagy csoport, amely most érkezik, lelkes fogadtatásra talál. Azok üdvözlik az érkezőiket, akik előbb érkeztek. Egymást hívják: Ide gyere. Ülj le. Elfoglalják helyüket, megindul a beszélgetés, a vicc, a vi­dámság. Nem búsul itt senki. Mindenkinek tetszik a fogadtatás, a hely és izga­tottan várják az újabb híreket,/amely a katona életéről szól. Az egészségügyi tiszt azután érdeklődik, nem beteg-e valaki. Még véletlenül sem akad, aki beteg lenne, mindenki katona akar TARDOS TIBOR MELEGÜZEM A gyár — az gyár. Aki még sohasem járt vasgyár­ban, úgysem tudja, mi az. Aki nem járt háborúban, nem tudja, mi a íront. ,,Kalapálnak... A gépet hajtja a szíj... Meghúzzák a csavart“ ... De nem igaz. A hengerde például (milyen barátságos, játékos, egyszerű név: hengerde) — vannak pillanatok, mikor a hengerde valami rettenetes, íéktelen, gyilkos birkózás színhelye. Akkora a csarnok, mint egy sporttelep. Pa­dozata vaskockákból. A 200 méteres pályán véges-végig acélgörgők, középen a hengermű, mint egy jókora zsi- lip egy nagylajla patakon. Egyelőre nincs semmi. Egy­szeresük hátul, a kemence elölt lenyúl a daru, a láng kicsap, megjelenik a munkadarab. Négyzetes, lehet vagy húsz tonna, lehérizzó: téglaalakú szelet a nap közepé­ből. A daiú hozza. Pál Imre segédmunkás még e pillanatban „hideg“.. Harminc méterre lehet a fehér acéltömbtől; nyugodtan várja érkezését. Sőt, ha jobban megnézi az ember, nem­csak várja ezt a darabot. Pál Imre segédmunkás eléje lép, jóformán az érkező acéltömb elé szalad. Ki küldte oda? Hátulról ki fenyegeti, ki kényszeríti a tüzes lég­körbe? Pál Imre minden jel szerint egyedül cselekszik, a hengerműhöz ér, villámgyorsan igazít rajta valamit. Aki sohasem járt hengerdében. nem tudja, milyen meleget áraszt egy ilyen acéldarab. Az azt gondolja, „no, egy kicsit meleg, nem szabad hozzáérni". De még nem volt olyan ember, aki maga nyúlt volna a vörös darabhoz, sem olyan, aki megközelítette volna méteres körzetben. A daru a hengerpálya íölé viszi és ráereszti. A pálya apró hengerei azonnal orgásba lendülnek és " zsilip leié továbbítják sebesen a tömzsi, lángoló, vörös szörnyeteget. üvegezett, nagy négyzetes fülke a hengerművel egy- magasságban. Ablaka mögött csillogó szempár figyel, két nyugodt kar nyúl az emellyühöz. Virág Jánosé. Egyedül áll az egyre forrósodó levegőjű fülkében. Senki sem nézi, senki sem hajtja. Közeledik a vaskocka. Mikor tíz méterre megközelítette a hengert, egy­szerre magasba lendül a talpazat, a henger torkába veti a méter vastag izzó vasszelelet. Az megtorpan, de csak egy pillanatra. Dübörgő szikraeső csap ki ebből a világ minden tája leié, kénköves lángok nyaldossák a zsilipet és a darab az első durva merénylet után a hengermű másik oldalára zuhan. Pál Imre segédmunkás és Virág János gépész, meg sem törli homlokát. Akik ismerik őket, azt állítják, kevésbbé izzadnak a háború óta. Az­előtt megtörtént hogy megbotlottak. Pál Imrének két ujja hiányzik a jobbkezéröl, a meleg vas vitte el. „El­bocsátás —, ha nem szeded a lábad elég szaporán: elbo­csátás. Ha nem mégy elég közel a vashoz, elbocsátás. Ha vizet mégy inni: elbocsátás. Ha zsírt követelsz az igazgatóságtól: elbocsátás." Azt mondják: ma Pál Imre közelebb megy a vashoz, mint haijdan. Ma — nem bo­csátják el az üzemből! Miért teszi? Ki hajszolja? Háromszor ment már át az acéltömb a „hengerpró- bán", háromszor dobta rá Bán bácsi lábujjhegyre pi- piskedve. elszánt tekintettel, léiig lángban fürdő arccal, kézzel a rőzsenyalábot, melynek robbanó tüze lekapja a vasról a kérget. Most gördül át negyedszer a vörös tömb a henger­zsilipen. Már valamelyest megnyúlt, meglapult. Bán bá­csi ismét rozsét bajit rá, a henger lelüvölt: újabb me­net. Még egy. Rohan az acéltömb a forgó hengereken. Még egy. Szikrát vet, gördül, tovarohan. Bán bácsi veti a rozsét. Bán bácsi kitől, mitől fél? Hogy elveszti a kenyerét? Hogy Kistarcsára deportálja a kémelhárító? A darab megnyúlt alaposan. Két méter széles le­het és vagy 30 méter hosszú. A pirossága nem hagyott alább óriási vörös lutószőnyeg. Szüntelenül rohan, ro­bog át jobbra a hengeren, rajta vissza. Már 40 méter. A hőség tarthatatlan, most adja ki igazán a meleget. Pál Imre arca előtt átlátszó kristálylap. mikor meg­méri a darab vastagságát. Szinte íüstöl a haja, ahogy a vas fölé hajol. Viráq János tüzes ablaka mögött jobb­kézzel, balkézzel hadakozik az emeltyűkkel. Bán bácsi rőzsézik Nem hajtja őket senki. Abbahagyhatják, pihenhet­nének. Hanem megbeszélték a műhelyértekezleten, hogy gyorsan haladnak. „A hengermű első lesz az üzemben." Ha nem, akkor sem történik semmi. „Elbocsájtás?" Er­ről szó sem lehet. ,,Kistarcsa." Régen elmúlt. Egyszerűen egy jobb jövőt remélnek. Ez hajtja Pál Imrét és Virág Jancsit. Bán bácsi még mindig rőzsézik. A vas most már nem ordít akkorákat. Néha egy átmenetnél megbokroso­dik, nagyot lő. Elveti a szikrát száz méternyire. Azután vége az egésznek. Mint valami tátollszájú sárkány: megáll. A lap vége a nyomástól kettévált, ben­ne két tűz lobog. Mégegyszer végigszáguld a pályán. Azután hengerlábain elrohan a csarnok túlsó leiére, az acélkarmok félretólják, az odakészített sínek tetején megpihen. Holnapra kihűl és majd feldarabolják. A munkásbecsiiletnek egy felvonása lezajlott. Kész egy mozdonyra való lemez, tizenöt perc letelt a vasgyár lemezelőmunkásahak nyolc „melegórájából * Részlet a fiatal író „Gyári belépő" című könyvéből. lenni. A terem, ahol az újoncok van­nak, valóságos hangyaboly. Mindenki beszél, — ismerkednek. Legzajosabb, legnagyobb élet mégis csak a kultúr­teremmé avatott helyiségben van. A sarokban a zongorán egy SZIT-sapkás fiú zongorázik. Az egyesített dalkör fiataljai, üveggyári és acélgyári fiata­lok veszik körül és együtt éneklik a vidám indulókat, a szép szovjet éne­keket A terem közepén asztalitenisz- verseny folyik. Igen izgatnia« játsz­mát vív Krätschner Zoltán, az üveg­gyár kiváló munkása barátjával. 14:11 az eredmény a kiváló munkás javára és tudása, ügyessége itt is érvényesül, mert megnyeri a versenyt. A játék után barátságosan üdvözlik egymást, majd elmennek a sportolókhoz, Bab- lena Lacihoz, Ferge Eacihoz, Szoó Palihoz és megbeszélik a vasárnap sporteseményeit. A másik sarokban a „politikusok“ vannak. DISZ-vezetők gyülekeznek itt és Szalai elvtárs vezetésével beszélik meg az ifjúság munkáját, a hadsereg­ben végzendő ifjúsági munkát. — Nekünk itt is az. élen kell jár­nunk — szól közbe Csánk .elvtárs —, mert mi a Párt fiai vagyunk és pél­dát kell mutatnunk a kiképzésben, mert nekünk van hazánk, van mit vé­denünk. . . BÜCSÜZÄS. Azokat, akik közelebb­ről vonullak be, hozzátartozójuk, mun­katársuk menyasszonyuk is elkísér­te. Az úton már csak a katonaéletről folyt a szó. Pisch Ferenc gépgyári ifjúmunkást az édesanyja és az édesapja kísérte el. Pisch elvtárs, a zagyvái rakodó gépkezelője, még az első világháború idején szolgált. — Csak ügyes legyél, hallgass tiszt- bajtársaidra — így kezdi útravalóját Pisch elvtárs. — Legyél fő katona, mert ma iyen fontos, hogy erős had­seregünk legyen. Fia, aki otthon mindig jól' visel­kedett, megfogadta apjának, hogy jó katona tesz, hiszen mint a Párt kato­nája a hadseregben fog szolgálni. Édesanyja öntudatos munkásasz- szony. Szemében nem csillog könny, mert tudja, hogy fia jó helyre kóriil. — Árvái Pista hadnagy, a telepünkről vonult be. Mikor idehaza volt, el­mondta. hogy mit jelent ma katoná­nak lenni. De el sem kell mondani, mert tudom, hogy azt kell meyvédeni, amit eddig építettünk. Mindenütt épít­kezés folyik és hogy ezt folytathassuk, ahhoz béke kell. Ezért mondtam a fiamnak, hogy jelentkezzen tiszti tan­folyamra. Pisch eKtársnőnek még egy fia van, a Karcsi. <3 még fiatal, de már ön­ként megy a hadseregbe. Petőfi Aka­démiára adta be kérvényét és most várja felvételét. Este a munkatársak búcsúztak el a bevonulókló!. Napi munkájuk befe­jezése után jöttek búcsút venni régi munkatársaitól. Eljöttek, hogy el­mondják a műhely, az üzem üzenetét: Legyetek bátor, harcos katonái nép­hadseregünknek, védjétek meg édes hazánkat, szabadságunkat, függetlensé­günket, védjétek meg a békét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom