Szabad Nógrád, 1950. október (6. évfolyam, 40-46. szám)
1950-10-22 / 45. szám
4 SZABAD NOGRAD T950 október 22. Elítélték a fegyver-és árurejtegető bocsárlapujtői kulákbandát AZ ÜGYÉSZ FELLEBBEZETT Mint kereskedő örömmel szavazok a Népfrontra TTeszedelmes ellenséget lettek ártalmatlanná demokratikus rendünk ' őrei. Rakoncai Sándor bocsárlapújtöi kereskedő, korcsrnáros, szik- vízgyáros, 9 hold föld és két ház tulajdonosa, merényletet követett el a nép országa ellen. Fegyvert rejtegetett, felbujtott és a közellátási veszélyeztette. Fiának, menyének parancsolt, utasította őket, hogy nagymennyiségű árut vonjanak el a közforgalomtól, tárolják azokat az ö áctala várt „jobb időkre Most itt állnak a bíróság előtt és feleinek gazt élteikért. Az acélgyári szakszervezet helyiségét zsúfolásig megtöltötték Bocsárlapújtó és a környék dolgozói. Eljöttek azok a férfiak és nők, akik ellen tartalékolta a fegyvert és e [őszed. Most azok előtt a becsületes do gozók előtt bed felelniük bűneikért, akik odaadással és szorgalommal építik a nép országát. A színpadon a bíróság már elfoglalla a helyéi, a közönség soraiban egymásközöli beszélik azokat a részeket, azokat az eseteket, amikel idős Rakoncai Sándor, kél fia és a menye elkövettek azért, hogy a nép nyakára ülhessenek. Szétnyílik a függöny, elővezeiik a vádlottakat és fény derül azokra az aljas, eddig ismeretlen dolgokra, amiket Rakoncai Sándor és családja eszed ki a munkásosztály, a béke ellen. Lesütött fejjel jönnek a vádlottak a terembe, de egyhamar elmúlik „lámpalázuk" és amikor a bíróság elnöke olvassa a vádpontokat, mintha misem történt volna, fesztelenül állnak a vádlottak padja előtt. Az államügyész ismerteti, hogy Rakoncai Sándor két darab lőfegyvert, egy darab puskaagyat, 518 darab lövedéket, 6G kilogramm zsírt, 340 kilogramm lisztet, 74 kilogramm sót és 76 méter textilt rejtegetett. „Karbantartottam a fegyvert" Személyi adatok ismertetése után a bíróság elnöke felteszi a kérdést: idős Rakoncai Sándor bűnösnek érzi magát? Rakoncah A fegyverrejtegetésben igen, az élelemrejtegetésben csak részben érzem magam bűnösnek. Elnök: Hová tette a felszabaduláskor a felszabadulás előtt meglévő fegyverét? Rakoncai: A padláson falaztam be két fegyvert, egy puskaágyat, puskaport és a lövedékeket. * Elnök: Mit akart a katonai fegyverrel? Rakoncai: Szarvasra vadászni. Elnök: Hallott-e, a fegyverbeszol- gáltatási rendeletről? Rakonca: Nem. Elnök: Hallott-e az 1950-ben közzétett amnesztia rendeletről? Rakoncai: Nem hallottam, ellenben arról hallottam, hogy még sor kerül rá és ezért a beadást elhanyagoltam. Ebrök: Ezért olajozta le a lövedéket is? Rakoncai: Igen, 400 darab karbantartását végeztem el, hogy ha sor kerül rá, jó legyen. Továbbiakban a fegyverrel kapcsolatos dolgokról kérdezte a bíróság a vádlottat, majd az árurejtegetésre került sor. Mégegyszer felolvassák Ra- koncairrak azt a sok árut, amit a lakásán elrejtve találtak. „Békeidőkre tartottam az élelmet" Elnök: Mit tud ezekről az árukról? Rakoncai: A múlt évben 16 mázsa búzám termett, abból is maradt, liszt is volt még, de már az idén is őröltem. Két sertést vágtam tavaly és 16 libát hizlalt a feleségem. A zsír és a liszt így maradt meg, a textil pedig azért voí't a háznál, mert nagy volt a család (öt fő) és szóltam a menyemnek, hogy vásároljon. Elnök: Hogy került a méhesbe, a sertésólba a szappan, a só, a gyertya, stb? Rakoncai: Raktárnak használtam ezeket és a feleségem pedig meszelés után tett el oda árukat. . Elnök: Ezekről az árukról tudott, hogy kerültek oda? Rakoncai: Nem tudok semmiről, csak arról, ami a szobában volt. Tagad, mellébeszél a kérdéseknek, népünk esküdt ellensége. Mindent igyekszik félnemagyarázni, semmire sem emlékszik. Azokat az árukat, amelyeket a rendőrség talált nála, mint ahogy ő mondta, „becsületesen szerezte és békeidőkre tárolta.” A népügyész kérdéseket intéz hozzá, amikre elfogadható választ nem tud adni, hiszen a tárgyi bizonyítékok, a tanúk, mind azt vallják, hogy mindennek Rakoncai Sándor volt az értelmi szerzője. Sokáig tagad, de végül elismeri, hogy ő a felbujtója a többieknek és mindennek 5 az értelmi szerzője és ezzel bevallja azt, hogy a nép államának volt ellensége, hogy nem a békének, hanem a pusztításnak és a háborúnak volt a híve. Az ítélet A jelenlevők feszült figyelemmel hallgatják a bíróság ítéletét: idős Rakoncai Sándor, elsőrendű vádlottat hétévi börtönbüntetésre, hétévi jogvesztésre, 5000 forint pénzbüntetésre és Bocsár’apujtő területéről egyévi kitil. fásra, ifj. Rakoncai Sándort egyévi börtönbüntetésre, Rakoncai Istvánt és Rakoncai fstvánnét egyévi börtönre, ötévi jogvesztésre és Bocsárlapújtó területéről háromhónapi kitiltásra ítélték. Az ítélet nem jogerős, a népügyész fellebbezett. Egy pár sor írással kívánom örömömet kifejezni és a dolgozótársaim figyelmét felhívni a tanácsok választásával kapcsolatban. Mint kereskedő nagy őrömmel veszem tudomásul a tanácsok választását. A tanácsválasztási győzelem, a magyar nép győzelme a háborús uszítok feletti harcban. Ezért kérem minden dolgozótársamat, hogy egyember- ként vegyen részt a választásokban és egyemberként szavazzon a népfront- bizottság által jelölt tanácstagokra, a nép hű fiaira, mert ők a mi fiaink, ők tudják a mi ügyeinket elintézni. Nem a régi bürokraták, akik csak az akták ide-oda küldözgetésével húzták az időt, hogy a szegény ember ügye soha ne legyen elintézve. Azért várjuk a tanácsok választását, hogy mindezek és a többi nehézségeit végre ki legyenek küszöbölve és helyébe az új, szocialista elintézési mód lépjen életbe. Azért a tanács minden egyes tagjának is tudni kell, hogy az új feladat tok ellátása, az ellenség mindenfajta támadása ellen Való sikeres harc alapján lehet. Ha munkájukban maradéktalanul érvényesíteni törekednek a nagy Sztálin által vezetett Szovjetunió harmincéves szocialista tapasztalatait és követik népi demokráciánk vezető erejének, Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának, élén nagy vezetőjének, Rákosi Mátyásnak útmutatását, csak úgy tudják erősíteni a béketábort és előmozdítani ötéves tervünk megvalósítását. Krekács Sándor, kereskedő Palotás. Az iskolák tanulmányi színvonalának i növeléséért I Plépi demokráciánk kormánya az iskolák fejlesztése terén meghoz minden áldozatot, hogy a dolgozók gyermekei a Horthy-rendszer iskola- politikájának hiányait pótolják és a tehetőségekhez mérten minél többen és minél jobban tanulhassanak, felkészülhessenek a szocializmus építésére. Ezt a célt szolgálják: az egy tanerős iskolák kéttanerőssé fejlesztése, az évfolyampótló osztályok, a körzeti1 központi iskolák szervezése, a tanulószobák szervezése, a munkás- és dolgozóparaszt tanulok korrepetálása, az évközi mulasztás elleni küzdelem. Mindazokat az egytanerős iskolákat, hol a tanulók száma harmincon felül van, kéttanerőssé szerveztük. Ez azt jelenti, hogy nem egy nevelő foglalkozik mind a nyolc osztállyal, hanem egy nevelőre csak a fele, négy osztály jut, ugyanakkor a tanulókkal egyes tantárgyiak keretében való foglalkozás ideje kétszeresre emelkedik. Ez nevelési és szakmai szempontból is óriási nevelők segítségével közösen könnyebben élők észülnek a következő napra, elkészítik és megtanulják a feladatokat. A tanulószobák megszervezése most folyik. A múlt évben nagyon szépen működött a kisterenyei tanulószoba. hol a szülők, az MNDSZ és a szülői munkaközösség segítségével ebédeltették is a tanulókat. A nevelők a tanulószobai munkát önkéntesen vállalták, és vállalják. Nagyon sok helyen szép eredménnyel, önzetlenül segítették a munkás- és parasztszármazású tanulókat. A szülőknek is méltányolnak kell ezt a munkát és minden erejükkel segítsék és támogassák a tanulószobákat. A korrepetálás is teljes erővel megindul ebben a tanévben is. Több iskolában nagyon szép eredményt értek el a nevelők s részbeni ennek a munkának is köszönhető a lemorzsolódás és a bukások számának csökkenése. A gyengébb tanulókat korrepetálják a nevelők minden osztályból. Nógrádszaká! versenyre hívta litkét, hogy a tanács választás napjára hefejezik a szerződéskötéseket Megyénk területén a termelési szerződések megkötése beindult. A járási tanács végrehajtóbizottságj ülésein az egyes községek növényféleségenkénii keret megállapítása, felülvizsgálata megtörtént és esetleges kisebb módosításokkal azokat jóváhagyták. Minden községben népfrontbizottsági ülés volt, amelybe a népfrontbizottság bevonta a helyi szövetkezetek vezetőségét, a DEFÖSZ és egyéb tömegszervezeteket is. Ezen az ülésen megtárgyalták a szerződések megkötésével kapcsolatos feladatokat részleteiben. Majd a munkába beállították, az összes aktívákat, hogy a népnevelőmunkán keresztül, háziagitáció formájában vigyék a szerződések megkötését. A szerződései; megkötésénél fontos, hogy maguk sekig ezzel a kérdéssel igen keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. A termelési szerződések tudatosítása igen fontos nemzetgazdasági feladat és feltétlenül kötelessége is minden aktívának ebben a munkában kivenni a részét. Saját dolgozó paraszttársaiknak okoz kárt az a szövetkezeti vezető, aki a dolgozó parasztság kellő felvilágosítása hiányában nem fog tenne és; szerződést kötni kellő mennyiségben. Feltétlenül ismertetni kell a szerződéses termelésnek az előnyeit, amelyből az egyes dolgozó parasztoknak kézzelfogható, magasabb jövedelmet biztosíthatunk. Nem kell félni az értékesítés nehézségeitől, mert a szerződésben már most rögzített árakon, az illetékes szakvállalatok biztosítják a megtermelt növényféleség átvételét. Legfontosabb kérdés most az, hogy aktíváink keressenek fel minden becsületes dolgozó parasztot, ismertessék a községi keretben benne iévő növényféleségeket, azoknak termesztését és az ezzel járó előnyöket, hogy minél előbb, lehetőleg a tanácsválasztások napjáig, a termelési szerződéskötések munkáját eredményesen befejezzük. I előny. F.vfolyampótló osztály megyénk területén hat helyen indult meg, azokon a helyeken, ahol a háborús és egyéb okok miatt lemaradt tanulók száma osztályonként eléri a húszai. Itt az elmaradást pótolva, egy év alatt két ÓSztólyböl vizsgáznak a tanulók. Az általános iskolai szakosítás, szakosított tanítás érdekében szervezzük a központi, körzeti iskolákat. Ez azt jelenti, hogy két vagy több iskola felső tagozatának növendékei, járnak át egy iskolába 2—3 km-re. így nem kel! annyira összevonni az osztályokat és több nevelő szakosítva tanítja a tanulókat. A VIFI. osztályos munkás- és para sztszármazású tanulók segítségére szervezzük a társadalmi úton fenntartott általános iskolai tanulószobába!. Ennek kettős célja van: az egyik az. hogy a távolról bejáró tanulók ebédet kapnak, a másik az, hogy a tanulók a Az ) eredményes nevelő- és tanító- munkához hozzátartozik az is, hogy a gyermek ne mulasszon az iskolából, mert minden mulasztott óra kiesést jelent és esetleg pótolhatatlan elmaradást. Az igazolatlan mulasztóknál csaknem minden esetben a szülők a hibásak és így akarva, vagy. akaratlanul is az ellenség, a -reakció támogatói, ellenségei saját gyermekeiknek. Ennél a ponlnál össze kell fogni a Párttal a népi szerveknek, tömegszervezeteknek, szülőknek, nevelőknek és tanulóknak, minden eszközzel megakadályozni az indokolatlan mulasztási, ezzel együtt megakadályozzuk a lemaradást, a lémorzsolódást, megszüntetjük a rossz tanulmányi eredményt és legfőképp az állandó nevelői hatással gyengíthetjük az ellenség, a klerikális és egyéb reakció befolyását. Németh László tankerületi felügyelő. ,a vezető funkcióban lévő személyek jó példával járjanak dől és így vigyék ki többi dolgozó paraszttársaik közé a termelési szerződés fontosságát és jelentőségét. A vasárnapi népfrontbizottsági ülésnek már vannak is eredményei, például Csécsén a község vezetősége jól fogta meg a kérdést és mindjárt ők maguk kötöttek szerződéseket. így sorolhatnánk Vinczé Ferenc, csecsei lakost, aki 1200 négyszögöl dohányra és 800 négyszögöl árpára. Striháf^zki Imre 1200 négyszögöl dohányra, 1200 négyszögöl árpára, Hényel Sándor 1 hold dohányra, 800 négyszögöl árpára szerződött. Tolmácsi István fél hold árpára, negyed hold cukorrépára és negyed hold napraforgóra, Kovács Já- nos 1200 négyszögöl árpára, 600 négyszögöl napraforgóra, Papp János 1 hold árpára, Hidvégi Sándor 1 hold árpára, fél hold bükkönyre, Barna Istvánná fél hold árpára, fél hold cukorrépára, Szekeres Pál fél hold cukorrépára, Demény Imre fél hold árpára, negyed hold cukorrépára, Juhász József 1 hold kapormag termelésére kötött szerződést. Egészen biztos, hogy az így elkezdett munkákat, ha folytatjuk, meg lesz az eredménye is. Számos község, így például Ber^ cél, Galgaguta, Vanyarc, Nógrád, Nőtincs és Keszeg vállalták, hogy a tanácsválasztás idejére, október 22-re befejezik a termelési szerződések megkötését. Nógrádszakál vállalta, hogy október 20-ra befejezi a szerződések megkötését és ebben a munkában versenyre hívja ki Litke községet A jó eredmények mellett azonban meg kell említeni azt is, hogv szövetkezeteink nagyobb része annak ellenére, hogy a szerződéskötések beindítása 7-én megkezdődött, a n-épírontbizottsági üléHogyan választott a nép Magyarországon ? (Részlet Mikszáth Kálmán „Két választás Magyarországon" című regényéből) AZ y ŰRI MAGYARORSZÁGON a választást nem a nép döntötte el, ha- 'nem a megye urai. Fehér asztalnál, kártyázás közben határoztak a képviselő személye fölött. Céljuk az volt, hogv ..igazi úriember” kerüljön a kép- vis.eíőházba. Már rá sem gondolt, a jelöltségre — csak a megszabaduláson törte a fejét, midőn' az ajtónál elcsípte egy szürkeposztós ember, s valami protekcióra kérte a kultuszminiszternél. — Nincs nekem a miniszterre befolyásom. — Majd lesz — felelte a szürkeposztós ember jelentőségteljesen, hunyo-ri- táissal, mintha mondaná: „Tudok már én mindent.” i Ez egy kicsit szeget ütött Menyus fejében. Még jobban, hogy kártyázás közben odajött háta mögé az öreg Baló Gáspár, a szabadelvű párt ottani elnöke, megveregette vállát és valami szépet -akarván mondani, amivel megbiztassa, de azért a tapintat határait még most át ne lépje, másik agyarára tolván át nyelvével a szivarjait, ígv szólott szörnyűséges nyugalommal: — Éppen olyan formájú lapockád van, öcsémuram. mint a megboldogult Lá'bodi Kristófé volt. (Lábodi Kristóf cyklús elején elhalt kedvenc képviselőjük volt, kit ők Székely Deák Gergelynek nevezőnek.) FELKACAGOTT ERRE a főispán gíbice, egv megyei aljegyző: — Csak tán nem lapocka szerint szemezi bátvám a követeket? Az öreg szigorúan tekintett le, a szájáéi járt ifjoncra. — Vagv hogy igen! Hékás! Csirke vagy te althoz! Menyus majd leszédüit a székről. Azt hitte álmodik. Lehetetlen! Mégis lehetetlen — tűnődött magában. János király csinálta volna? Hiszen ő ott vékony tekintély. Nem, nem! Ostoba vagyok, képzelődöm, hogv is lehetne igaz? Pedig igaz volt — János király jól lelhasználta a mai estét. Mihelyt megjöttek a főispánék, eipletykázta nagy suttogással azoknak, akikkel jobban barátkozott: — Ügv nézem, a főispán megint töri a fejét valamiben. Oivan fej az, mint a Griff koponyája Brassóban, — mindig főtt ott valami. Vagv azt hiszitek, hiába hozta ide ezt a pesti embert? — Ugyan miért hozta volna? ~x~ Képviselőnek akarja varrni a nyakatokba. A székely urak összenéztek: „Bizony meglehet.” — Hogy lehet-e? Tudom, hogv kitől tudom? De eát már . csak súgva mondta. Hát maga Tisza hozta szóba, mikor a minap fent jártam. A székely urak kezdték ugyan félszemmel méregetni, fürkészgetni Katán- ghvt: csinos, formás ember — mondták némelyek —, ki tudja, mi lakik benne? Szóval a figyelem ráfordult, amit sem ő, sem a főispán észre nem vehetett. János , király pedig csak egyre folytatta a maga furfangos akna. munkáját. — Megmondtam azonban Tiszának, hogy abból semmi nem lesz. Ha nem fogadott szót, ám lássa. Itt nem lesz követ az ő Katánghy ja. De uramfia, nem is nekünk való. Hiszen nem tud ez becsületesen még magyarul sem. — Ugyan hallgassa csak, hogyan ejti Id a szavakat! BIZONY FENNTARTÁSSAL fogadták eleinte e. közléseket, de azért^ terjedtek, mint a futótűz, a János úr az egyik csoporttól a másikhoz kacsázott: hogy ott elmondja pöffeszkedö nézetét, imigyen: — Nem lesz meg, ha mondom, ha egyszer én mondom. Macska legyek, ha engedem. S ilyenkor hetykén a mellére ütött. Persze, hogv rögtön akadtak a kevélv megyeiek között, akiket vérig bosz- szantott a hencegése. — Nem engedi? De hátha mégis megválasztat juk. — No, azt szeretném én látni! — pattant fel az öreg, mint egy mérges pulykakakas. Erre aztán feljebb emelte a hangját a másik is:- Eiha! De nagy úr az úr1 Hisz önnek ebben a kerületben voksa sincs. — Mi jogon akar itt rendelkezni? JÁNOS KIRÁLY a halántékáig vörösödön haragjában. — Azon a jogon, mert én jobban tudom, milyen követ való ide, mint az urak. — Olló! — Otthon parancsoljon, Király úr! A vidrafalusi Olt Miklós, aki maga száz voksot szokott képviselni, mint a széles atvafiságának nesztora, meg- lóbázta most a nagy szőrös kezét a király orra alatt. — Lassan azzal a kis testtel, Király uram! Itt a szavam, nem disznóhólyag, most már azért is rászavázok az ... izére, hogv is hívják csak? — Katánghv. — Igenis, Katánghvra. Olv túlságosan hangosan folyt már a diskurzus, hogy csitítóknak kellett közbelépni. Kérlelni kezdték János királyt is. Az nem járja. amit csinál. Ha már nem nézi a vendéget, nézze legalább valamire a házigazdát. Biszonv szép lesz, ha a fülibe jut, hogy a vendégek hogy szapulják. De Király János javíthatatlan maradt. Verte a mellét, hogv őt nem lehet elnémítani. „Én karakter vagyok” — rikácsolta —, „ami szívemen, az a számon.” FOLYTON FOLYVÁST dolgozott, agitált Katánghy ellen, míg csak egy hallgatója akadt, s úgy felpaprikázta maga ellen az embereket, hogy mire megvirradt, mindenki hangoztatta: — Megválasztjuk a pesti embert, punktum. Akadt olyan is, aki dacosan hozzátette: — Ha kell, eladom még a két lovam is és voksokat veszek az árán, de megmutatjuk, Isten úgv segé’jen, János Királynak, hogy ez lesz a követünk. Midőn kilenc óra tájban a háziúr bejött a kártyaszobába a stereotip kikiáltásával: „Kérem az asztalokat”, János király szintén beosont s elejtvén valami hatost a Katánghy háta mögött, amint lehajolt érte, a következő hadi- jelentést súgta: — „Egyhangú lészen a választásod, fráter!”
