Szabad Nógrád, 1950. október (6. évfolyam, 40-46. szám)
1950-10-12 / 42. szám
4 SZABAD NOGRAD 1950 október 12. A begyűjtés fokozásának érdekében jobb felvilágosító munkára és az ellenség elleni fokozottabb harcra van szükség Megyénkben még mindig igen lassú ütemben folyik a gabonabegyüjtési terv teljesítése. - Ez a lassú ütem azt bizonyítja, hogy az ellenség fokozottabb támadásba kezdett, hogy akadályokat gördítsen az egészévi ga- bonabegyüjtési tervünk teljesítése elé. A kulákok egyrésze eleget tett, más. részük azonban nem tesz eleget begyűjtési kötelezettségének. De valamennyi kizsákmányoló kulák arra törekszik, hogy főinél több dolgozó parasztot lebeszéljen a gabonabegyüjtési terv teljesítéséről, hogy azt ő olcsó áron felvásárolhassa és a piacokon méregdrágán elfekeíézze. A SZÖVOSZ megyei központ októ- t>er 4-i jelentése is a gabonabegyüjtési terv lemaradásáról számol be. Az egészévi kenyérgabona C. vételi jegyre szóló tervének csak a 70 százalékánál, az árpa A., B. jegyre szóló tervének 60.4 százalékánál, a C. vételi jegynek pedig csak a 19.4 százalékánál tart megyénk. Ugyanilyen súlyos lemaradás mutatkozik a zab begyűjtési tervének teljesítésénél is, ahol az A., B. jegyre, 48, míg a C. vételi jegyre csu. pán három százalék van teljesítve. Ezek a számok mind azt bizonyítják, hogy még fokozottabb ütemben kell visszavernünk iaz ellenség támadását és fokoznunk kell az ezirány- ban kifejtett munka ütemét. Ha a megye községei közül kiragadjuk Sámsonháza községet, akkor világosan meglátjuk a lemaradás okát. A község dolgozó parasztsága is, mint a megye valamennyi községének dolgozó parasztsága, jó termést takarított be a nyáron. A község dolgozó parasztsága a félévi gabonabegyüjtési tervének ugyan eleget tett, de a takarmány- gabona begyűjtési tervét még jóformán meg sem kezdte. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a C. vételi jegyre még egy szem takarmánygabonát sem gyűjtöttek be. Ha megnézzük az A., B. jegyre v-aló begyűjtés ütemét, akkor megállapíthatjuk, hogy árpából 19 mázsát, zabból pedig csak négy mázsát gyűjtöttek be. Azonban ha tüzetesebben megvizsgáljuk a hibák gyökerét, megállapíthatjuk, hogy a pártszervezet ezirányban teljesen elhanyagolta a felvilágosító munka vitelét. A községi elöljáróság, a jegyző is a legnagyobb lazasággal végezte munkáját ezen a téren. Különösen a kulák elszámoltatásánál. Persze így történhetett az meg, hogy a kulákok még most sem tettek eleget gabona- beadási kötelezettségüknek, mint például Petró Pálné 57, Bengyiák Jánosné 17, Képes Gyuláné 127 kilogramm takarmánygabona beadásával vannak elmaradva. Ezek a kulákok mindent elkövetnek, hogy sikertelenné tegyék a begyűjtési terv teljesítését, a pártszervezet jó felvilágosító munkájának hiánya következtében. A párt- és tömegszervezetek javítsák meg a felvilágosító munka ütemét és ne adjanak módot arra, hogy a kulákok gabonafeleslegeiket a sertésekkel etessék meg és elfeketézzék. Ezt a feladatot csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy ha még fokozottabb felvilágosító munkával visszaverjük a kulák támadását. Ami akadályozza a keszegi „Dózsa66 tszcs-t a tagszervezési munkálatokban „Dózsa György" — ezt a nevet adlak a keszegi újonnan íöidhözjutta- tott parasztok csoportjuknak, amikor az elmúlt év elején megalakultak. Nyolc család 11 aktív, munkaképes taggal, 117 kát. holdon indult neki a ielemelkedés útjának, hogy örökre hátuk mögött hagyják — rossz emlékként a könyörtelen és állandó bizonytalansággal teli kisparcellás gazdálkodást. Figyelemmel is kísérte az új úton járók munkáját a község valamennyi dolgozó kis- és középparasztja. Egyes dolgozó parasztok úgy vélekedtek, hogy a kevésszámú csoport nem tud megbirkózni a tengernyi sok tőiddel. Ezek a kételyek még akkor sem oszlottak széjjel, amikor a csoport földjén megjelent a technika új, korszerű vívmánya, a gép, amely egyszerre öt ekelejjel hasította a tőidet ez első közös vetés alá. A csoport egyes tagjait, mint pl. Nagy Istvánt, ez alkalommal elöntötte az önteltség. Különbnek tartották magukat a még egyénileg gazdálkodó paraszttársaiknál. Ha valamelyik dolgozó paraszt meg is szólította őket az úton, eredményeikről érdeklődtek, úgy félváll- tól, immel-ámmal válaszoltak. A dolgozó parasztok ezek után nem mertek a csoport tagjaihoz iordulni tanácsért, pedig igen szerették volna úgy megművelni földjeiket, mint a csoport. Azóta, mostanáig eltelt idő nem hosszú. Alig múlt el egy éve. Sokan nem is hiszik, hogy ennyi idő elég ahhoz, hogy valami változás, valami új történjen a csoportban, különösen amikor még mindig kevés a tapasztalatuk. Azonban a szebb élet felé igyekvő, az egyéni gazdálkodás gondjaitól megszabadult ember és a társasgazdálkodásban rejlő ezernyi tartalék, s mindenekelőtt a Párt irányító és segítő keze, hatalmas, és soha nem látott eredményeket pergetett le a község dolgozó parasztsága előtt, a csoportba befurakodott ellenség minden bomlasztó munkája ellenére is. Az elég rossz minőségű hegyes talajon 8—9 mázsás kát. hol- dankénti búzatermést értek el, az egyéni gazdálkodók 6—8 mázsás eredményeivel szemben. A hat hold kukoricakötvényük is nyolcvanmázsás kát. holdankénli átlagot ígért. A burgonyatermés is meghaladja a kát. holdankénli 20 mázsás átlagot. A takarmányból rekordtermésük lett. Szép eredmények. A faluban nincs párja. A falu legjobb gazdája sem ért el ilyen terméseredményeket. A félévi elszámoláskor, munkaegységenként 20.50 forintos jövedelem jutott minden tagra. Minden csoporttagnak felemelkedett az életszínvonala. Például a csoport legidősebb tagja, Mari néni már több új ruhát vett magának, — mondja, hogy még egyéni gazdálkodó korában nem tellett ennyi ruhára. De ilyen szépen ruházliodik a csoport valamennyi tagja. Amikor a „Dózsa"-csoportbeliekhez eljutott a nagyszénási csoport tagfejlesztési versenyfelhívása, ők is irányt vettek a csekélyszámú tagságuk fel- fejlesztéséhez, mert ahogy ifj. Holecz Ferenc . csoportelnök is mondja: ,,Olyan szükségünk van az új tagokra, mint az embernek a levegőre. Ha többen lettünk volna, nagyobb eredményeket tudnánk felmutatni. Nem maradt volna a kukoricánk megkapá- latlanul. Szégyenlem, hogy így történt, de nagyon kevesen voltunk a sok földhöz és nem győztük a feltor- nyosútt határidős munkákat." Ennek a tudatában keresték lel Reslyák Miklóst, Medvig Józsefet, Beta Istvánt, Nagy Miklóst, Nagy Lászlói, Hollókői Margitot és még több dolgozó parasztot, hogy rávezessék őket a felemelkedés útjára. Munkájukat azonban nem követte siker. Még azok a dolgozó parasztok is elidegenedtek a csoporttól, akik úgy szdmí- tollak, hogy most ősszel belépnek. A becsületes csoporttagok érezték, hogy az ellenség munkája gátolja őket a tagszervezésben. De hol és ki az ellenség, vagy talán köztünk, csoporttagok között lenne? — ve- tették fel magukban a kérdést. Igen, a csoporttagok között van az ellenség, amit a többi tagok sem vettek észre ezidáig sem. Pedig csak ki kell dörzsölni szemükből a homályt és máris világosan látják a közéjük befurakodott ellenséget, aki már megalakulástól kezdve ellenséges hangulatokat szít a csoporttagok között, amelyekből veszekedések és egymásközölti nézeteltérések adódtak, ami a munka rovására ment. Ez a minden hájjal megkeni ellenség Nagy István csoporttag, kinek a munkáját nyílt szabotálásnak lehet nevezni. Munkába rendszertelenül járt, egy héten volt úgy is, hogy egyszer-kétszer ment el dolgozni, a többit pedig naplopússal, korhely- kedéssel töltötte el. A falusi dolgozó parasztok nagyon jól ismerik Nagy Istvánt, aki az agitálás alkalmával, azt az ellenséges kijelentést tette, hogy Nekem már elég volt a csoportból, annyit kell dolgoznom, mint egy állatnak, amióta bent vagyok a csoportban tíz évet öregediem." A dolgozó parasztok nagyon jól tudják, hogy Nagy Istvánt nem a munka, hanem az állandó züllés, a korhely- kedés öregíti, ha öregíti. Ilyen ellenséges hazugságokkal akarta lebeszélni a dolgozó parasztokat a csoportba való belépésről. A dolgozd parasztok azt a választ adták neki, hogy addig, amíg ilyen hanyag emberek lesznek a csoportban, addig nem lépnek be. Felvetődött az a kérdés is, hogy az üzemi pártszervezet miért nem veti ki a tagság soraiból az ellenséget, aki nem, hogy gyarapítaná, hanem felbomlás felé viszi a csoportöt. Azért, mert a pártszervezet titkára, Szádecki Mihály is az ellenség befolyása alá került. Ezt legjobban bizonyítja egy egyéni gazdálkodó lányának, a fiatal Hollókői Margitnak az esete is, akinek minden vágya, hogy csoporttag lehessen. — Amikor a földünkre jártunk kapálni, mindig a csoport hatalmas terjedelmű gyümölcsöse mellett kellett elhaladnom. Az ott dolgozó csoportbeli lányok és férfiak mindig vidám nótaszó mellett dolgoztak. Ekkor felmerült bennem az a vágy, hogy milyen jó is volna köztük dolgozni, nem kellene egyedül dolgoznom a nagy mezőben, ahol még a kutya sem szól hozzám. Az egyik este meg is mondtam anyukámnak, hogy csoporttag akarok lenni. Bele is egyezett örömmel. Holecz csoportelnökkel is beszéltem, aki szintén nagy örömmel fogadta elhatározásokat. Másnap azonban megtörtént a baj. Eljött hozzám Szádeczi Mihály és azt mondta anyukámnak, kár a lányának belépni a csoportba, nem jó ott, nem lehet keresni semmit, nem lehet ebből megélni. Ilyen hazugságokat mondott el anyukámnak, aki erre azt mondta, hogyha belépek a csoportba, kitagad a családból. Nagy István tehát mindent elkövetett, hogy a termelőcsopnrt elszakadjon a dolgozó parasztok tömegétől. Hogy ez még jobban sikerüljön neki, hálójába kerítette a párttitkárt is. Tehát, amint látjuk, ezért nem bírják eredményre vinni agitációs munkájukat a csoport becsületes tagjai, ezért nem bírják a dolgozó parasztokat az új és boldogabb útra vezetni. Legsürgősebb feladat tehát az. hogy az ellenséget azonnal vesse ki sorai közül a tagság, mert ezt már hosszú hónapok óta várja a község dolgozó parasztsága is. Uj lendületet kell adni a felvilágosító munkának és küzdiék le a többi, még meglévő hiányosságokat is, amely még most is gátlója a nagyobb eredmények elérésének. Szívósan és nem lankadó erővel és ha kell. többször is menjenek el a dolgozó parasztokhoz, középparasztokhoz. olyanokhoz, mint a Hollókői-csálád és a 13 holdas Gyelvan János, aki már eddig is egy üt t- érzett és segítette a csoportbelieket és szívesen lenne tagja erős fiával együtt a kollektív-gazdaságnak, amely mériöldes léptekkel ’viszi előre a szocializmus felépítésének ügyét falun. (LANTOS) BERLIN ELESTE A szovjet népnek a kommunizmus felépítésére irányuló törekvései szolgálnak alapul a szovjet művészi alkotásoknak, s ezeken belül a filmnek is. Azt a viszonyt, amely a Szovjetunióban fennáll a nagy Sztálin, a szovjet ember és a szovjet haza között, hatalmas erővel mutatja meg az V. Nemzetközi Filmfesztiválon „Berlin eleste" című, nagydíjat nyert film. Megmutatja azt az elszakíthatatlan kapcsolatot, amely a népet és vezérét összeköti. Közösek céljaik a kommunizmus felépítésében, az ellenség megsemmisítésében, közös a boldogságuk a győzelemben és az alkotó munkában. A filmben a történelem nem mint nevadat és végül kitűzheti a szabad* ság zászlaját a Reichstag szétroncsolt kupolájára. A film meggyőző erővel állítja szembe egymással a két hadviselő felet. Az egyik oldalon áll Sztálin bölcs és nyugodt mosolyával, aki ismeri az ellenség tetteinek rúgó- ját és szilárdan hisz népének erejében, hősiességében. A másik oldalon Hitler, a véreskezű diktátor hadonászik eszelősen és tehetetlenül. Sztálin oldalán a szovjet nép harcol. Hősiessége elszánt és céltudatos. Bízik vezérében, Sztálinban, aki elvezeti a győzelemhez. Hitler mögött a hazug és kegyetlen vezetők által elvakított német nép rohan a halálba Kultúrműsor október 22-ére Lelkesen készül Teclak község DISZ-szervezete október 22-re, a tanácsválasztások napjára. Az ifik lovasfelvonulást rendeznek, majd felvonulás közben kultúrműsorral szórakoztatják a szavazókat. Délelőtt ifi- nagygyűlést tartanak, majd az esti órákban nagyszabású kultúrelőadást rendeznek. háttér szerepel az egyéni történet mögött, hanem szorosan egybeforr, egyforma erővel ábrázolja mindkettőt, ezzel is kihangsúlyozva azt, hogy a szocialista társadalomban az egyén léte és boldogsága elszakíthatatlanul összefügg a haza, a közösség sorsával. Alexej Ivanov acélöntő, a film főszereplője, a szovjet ember megszemélyesítője. Munkás. Szereti munkáját, az acélt, amely engedelmeskedik neki, s amelyről tudja, hogy minden darabja hazáját erősíti. S amikor a fasiszta csapatok megtámadják szeretett hazáját, mint katonát látjuk viszont, aki gyűlöli az ellenséget, aki megzavarta munkájában, felégette házát, megölte anyját, elhurcolta kedvesét. Alexej lvanov bánata és haragja azonos minden szovjet emberével. Tudja, miért harcol. Tudja, miért kell kiűzni az ellenséget hazája területéről és nem nyugszik addig, míg meg nem semmisítik a náci íeolyan célokért, melyekben maga sem hisz. Szemben áll egymással a Sztálin vezette szovjet hadviselés a maga biztos erejével és a német csapatok értelmetlen kegyetlenkedései és fejvesztett menekülésük. Két tábor áll szemben egymással: az egyik, amely építeni és alkotni kíván, a másik, amely csak rombolni és pusztítani tud. A szovjet filmművészek egyik leg- kiemelkedőbb alkotása a „Berlin eleste" című monumentális film. A film alkotói a leghíresebb szovjet színészek, rendezője M. Csiaureli, aki ötször kapta meg a Sztálin-díjat. A „Berlin eleste" című kétrészes magyarra szinkronizált szovjet filmalkotás mondanivalói a békéért vívott harcunk szempontjából olyan fontosak, hogy az üzemek kuliúrlelelősei feltétlen szervezzék meg a film csoportos látogatását és tanulságait an- kéton beszéljék meg. Melyik brigád ér el magasabb fejési átlagot? Az elmúlt hetekben a nógrádkövesdi állami gazdaság központi tehenészbrigádja a következő versenyfelhívást kapta a Becske Epres-pusztai üzemegység tehenészbrigádjától: „Kedves szaktársaink! Mi tudjuk, hogy a békét csak a többtermelésünkkel erősíthetjük a legjobban. Éppen ezért szocialista páros-munkaversenyre hívunk benneteket a következő versenypontok szerint: Melyik brigád valósítja meg legpontosabban az egyedi takarmányozást és ér el magasabb fejési átlagot, a Szovjetunió szovhozainak tapasztalatai nyomán. Melyik brigád tartja tisztábban állatait, istállóját, trágyatelepét és ki takarít meg több almot, úgy, hogy az ne menjen az állat rovására.“ Mikszáth Kálmán: A KORLÁTFA Tegyük fel, hogy valamely országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem is tesszük fel, elromlik. A községi bíró észreveszi s így szól magában (azaz, hogy legyük fel, mintha így szólna): — Itt könnyen bedülhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsistól, ezt nem veszem a telkemre. S jelentést lesz az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos felterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki konstatálja, hogy csakugyan el van-e romoluu a korlát. Az államépítészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve. Az államépítészeti hivatal tehát hozzáfog, megcsinálja a költségvetést s felterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium, (hol keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár és a fogalmazó kezén), kiadja a számvevőségnek. A számvevőség jóváhagyja a költségvetési, $ újra visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium le- küldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Lelárgyalás után megbízzák valamelyik vállalkozót, hogy haladéktalanul csinálja meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínre egy hasáblát, kiíaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. £s most már önök, nyájas olvasók, azt hiszik, hogy a korlátiá'még vari csinálva, s nincsen vele többé semmmi gond. Ohó, uram, nem úgy van. A községi bíró őkigyelme, jelenti a szolga- bírónak, hogy a korlátfa elkészült. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépílészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi a kollaudálásra egy emberét, hogy megfelel-e a beillesztett fadarab a föltételeknek? Vegyük a legjobb esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tudomásulveszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget és lelterjeszti a minisztériumhoz, jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja) és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez s egyúttal értesíti az adóhivatalt. A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz. Az államépílészeti hivatal appro- bálja a számlát és most már folyóvá tétetik az összeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol az ellenőr és pénztárnok aláírják a megbélyegzett nyugtát és kifizetik. v'.'tíé mosT' 'rtiát cSakűöföti'yéijét ért a szerencsétlen korlaifa curricu- luma — fogják önök mondani. Oh, uraim — most jönnek a mellék- kiágazásai. Az államépítészeti hivatal két embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatokat, beterjeszti az útinaplóját, felszámítva a fuvarbért és napidíjat. Az államépítészeti hivatal felterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást és mondjuk, hogy a számvevőség helybenhagyja és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a megyéhez és értesíti az államépítészeti hivatalt az önköltségszámlát ellenjegyezni, a két megbízott ember elmegy az adóhivatalba, ahol a napidíjakat fizetik. Es most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátfa. Csakhogy mit ér? Mert noha a legrövidebb eljárást vettük, annyi idő telt ebbe bele, hogy azóta ismét elkorhadt, s ezt ismét jelenti a bíró a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak és így tovább-tovább . örökkön-örökké. Ámen.
