Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-26 / 34. szám

4 SZABAD NÓGRAD 1950 augusztus 26. Pártmunka tapasztalatai A tag- és tagjelölt-felvételi munka hiányosságai a balassagyarmati járásban Amikor az augusztus 10-i Szabad Népben olvastam a „Szakszervezetek a koreai hét sikeréért’* című vezércikket, őröiTimeí állapítottam meg, hogy ipari dolgozóink élenjárva, felajánlásokat tettek és többtermeléssel segítik a béke­tábor és a koreai nép szabadsághar­cát, amelyen keresztül súlyos csapást mérnek a Koreába betolakodott impe­rialisták á’tal odavezényelt gyilko­sokra, fasisztákra. Utána egfontosabb- nak tartottam elolvasni a tag- és tag­jelölt felvételről szóló, igen döntő fon­tosságú cikket, mert nem kevesebbről, mint a Párt építéséről van szó. Pár­tunk élcsapat jellegének megerősíté­séről, a káderek felkutatásáról, a ká­derek biztosításáról, ötéves tervünk, a szocializmus építéséhez szükséges hadsereg vezérkaráról. Minden betűjét figyelemmel olvas­tam. ahol városi, községi, üzemi szer­vezetek hiányosságait találtam. Nem sokáig kelleti gondolkoznom és ráis­mertem járási bizottságunk hiányos munkájára. Megtaláltuk a hiányosságokat a párrépítés terén és más vonaton is amit kötelességünk őszintén fel­tárni. A balassagyarmati járás sem Rákosi elvtárs útmutatását, sem a Központi Vezetőség határozatát nem tartotta be munkájában. Rábíztuk a véletlenre és úgy gondoltuk, aki tag akar lenni, eljön hozzánk. Nem mentünk el a tömegszerveze­tekbe megnézni, hogyan dolgozik a szervezet, nem küldtük be legjobb, legfejlettebb, legértelniesebb elvtár­sainkat a tömegszervezetbe, hogy ezen keresztül bevigyük Pártunk poliIlká­ját, a marxi-lenini elméletet. Nem figyeltük meg a tömegszervezeti gyű­léseken, értekezleteken a jó felszólaló­kat, hozzászólókat. Nem kérdeztük meg a tömegszervezeteket, vezetőséget (elsősorban az ifjúságnál, vagy az MNDSZ, vagy a DÉFOSZ-ban), hogy kik azok, akik a Párthoz és a népi de­mokráciához hűen, a rábízott feladato­kat elvégzik. Nem beszélgettünk velük, hogy közelebbről megismerjük, milyen a Párthoz, a demokráciához, a mun­kához és a termeléshez való vi­szonyuk. Ezért nem tudtunk Pártunk Köz­ponti Vezetőségének, Rákosi elvtárs­nak útmutatása alapján haladni, dol­gozni, amiért kritikát kel! gyakorolni a járási bizottság felé, de elsősorban önkritikát kei! gyakorolni magam felé. Én vagyok a járás gazdája, és ami a járás területén történik, akár politikai, gazdasági vagy kultúrvonalon, én va­gyok a felelős. Feladatunk, hogy Pár­tunk, a Központi Vezetőség és Rákosi elvtárs útmutatásait minden tudásunk­kal és erőnkkel kövessük, hogy a já­rási bizottság munkája megjavuljon és a pártépítés jelentőségét átérezve, kijavítsuk hibáinkat. A tag- és tagjelöifelvéte! olvasása közben eljutottam odáig, amikor a szekszárdi járási bizoltságnál elfekvő tag- és tagjelöltfelvételi lapokról van szó, úgy éreztük, hogy nálunk sincsen minden rendben ezen a vonalon és azonnal minden helyiséget, minden páncélszekrényt, minden fiókot megnéztünk. Már örültünk, hogy nálunk ezen a té­ren nincs is hiba, de tévedtünk. Amikor a jelenleg üdülési szabadságát töltő ká­deres elvtársnő szobáját kinyitott’, k és a páncé’szekrényt megnéztük, a fiók aljában 42 darab tag- tagjelölttel vételi lap volt beporosodva, ebből 29 tag- jelöltf el vételi, 13 pedig tagfelvételi ké­relem. Van olyan is, ameiy még 1949 decemberben került be a járási bizott­sághoz és még semmi intézkedés n?m történt. Volt olyan is, amelyet a MB nem fogadott el és visszaküldte a já­ráshoz, de ahelyett, hogy kivettük volna az alapszervezeteknek, megelégedtünk azzal, hogy betet­tük a páncélszekrény egv fiókjá­nak az aljába és az alapszervezet sem tudja, hogy mi van az illető jelentkező kérvényével és a jelentkező sem tudta elképzelni hogy miért nem jön az ő felvételére semmi értesítés. Mit jelent ez? Sú . lyosan megsértettük Pártunk Politikai Bizottságának határozatát, semmibe- vetlük a pártép nőst. Nem tartottuk be Rákosi elvtárs út­mutatását, semmibe vettük felhívását, Megragadta a figyelmemet még egy kérdés, amikor az egyénileg dolgozó parasztok tagjelöltfel vételéről van szó. A járási bizottság szorgalmazta az egyéni dolgozó parasztok felvételét, voltak is szép számmal jelentkezők és örültünk, hogv dolgozó parasztságunk közeledik Pártunkhoz, minthogy járá- unk kimondottan paraszt jellegű já­rás. Azonban, amikor beküidtük a megyebizottságra, ott kifogásolták, hogy a balassagyarmati járási bizott­ság túl.sok egyéni parasztot vesz fel tagjelöltnek. Ezen túlmenően kritikát gyakoroltak a járási bizottság fele, hogy nem szabad ennyi egyéni dol­gozó parasztot felvenni. A mi járá­sunk nem ipari centrum, hanem pa­raszti járás és nekünk a becsületes dolgozó parasztokat, akik jól viszonyulnék a Párthoz, termelésben élenjárnak, a válasz­tásnál, a tervkölcsönnél magukévá tették Pártunk útmutatását és felhívását, fel kell venni Pártunkba. Mi annak ellenére, hogy a megye- bizottságnál így vetődik fel a kérdés, továbbra is szorgalmaztuk a becsüle­tes dolgozó parasztság felvételét. Most látom, hogy helyes úton járunk, amikor olvasom a Szabad Nép cikkét a tag- és tagjelöltfelvétellel kapcsolat­ban, mert tudom, hogy ezen keresztül a_ legjobban tudjuk biztosítani a mun­kás-paraszt szövetséget, amire szük­ségünk van ötéves tervünk sikeres, zökkenőmentes megvalósításához, va­lamint a szocializmus megvalósításá­hoz. Munkánkat úgy kívánjuk megjaví­tani, hogy Pártunkba hozzuk elsősorban a termelőcsoportok és az állami gaz­daságok legjobb dolgozóit. Kü.önös gondot fordítunk egyénileg dolgozó parasztság, középparasztság felvételére. Többet tanulunk, mint eddig, fokozzuk elméleti tudásunkat, amit a gyakorlatban hasznosítani tu­dunk. Ezen keresztül éberségünk is fejlődni fog. Biztosítjuk a járási bi­zottságon belül a teljes kollektív munkát, nem úgy, mint eddig, hogy a balkéz nem tudta, mit csinál a jobb- kéz. Nem fog mégegyszer előfordulni, hogy halornragyüjtjük a tag- és tag­jelölt-felvételi lapokat, hanem amikor megkapjuk, azonnal továbbítjuk az MB-ra. A hibákat és hiányosságokat a JB ülése elé vittük, letárgyaltuk, megvitattuk és levontuk a tanulságot. Persze ez még nem elég. Minden hatá­rozat annyit ér, amennyit megvalósí­tunk belőle. Megígérjük Pártunknak, Pártunk Központi Vezetőségének és szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak, hogv Pártunkhoz hűen fogjuk munkánkat végezni és nemcsak a JB-on belül, hanem . alapszervezeteinknél is ismertetjük a járási bizottságnál elkövetett hi­bákat, hogv ők Is tanuljanak, okul­janak a mi elkövetett hibáinkból, mert csak ezen keresztül látjuk bizto­sítva a jó munkát, járásunk területén és ezen keresztül tudjuk követni a Bolsevik Pártot, így tudjuk bebizonyí­tani a Szovjetunióhoz, annak szeretett, bölcs vezéréhez, Sztálin elvtársihoz való hűségünket. Ezzel tudjuk Pártunknak bebizonyí­tani hűségünket, megköszönni mind­azt, amit tett értünk, egész dolgozó népünkért, ezzel a jó munkával meg­hálálni Rákosi elvtársnak az erőt és fáradságot nem kímélve* végzett mun­kájáért és áldozatkészségéért. Ezzel a munkánkkal fejezzük ki Rákosi elv­társhoz-és a dolgozó népünkhöz való hűséget és követni fogjuk a munka frontján, minden cselekedetünkkel élen­járva, mint kommunisták politikai és gazdasági vonalon egyaránt. OROSZ JANOS, a MDP balassagyarmati Az MSZT kultúrgárdája bemutatta műsorát,, amellyel Csehszlovákiába mennek Nemrégen void, amikor a Csehszlo- I oktatók székhazának nagyterme zsúfo- vák—Szovjet Barátok Társaságának fásig megteM. Érdeklődő arcok nézték Janosek együttese meglátogatta me­gyénket és népművelési előadásokat mutatott be a dolgozóknak. Most a Magyar—Szovjet Társaság megyei titkársága hasonló népműve­lési előadással készül meglátogatni Csehszlovákiát, hogy mi i.v bemutassuk a magyar dolgozó nép kulturális fej­lődésének ütemét a csehszlovák dol­gozóknak. A salgótarjáni Magyar— Szovjet Társaság kultúregyüttese 21 -én, hétfőn mutálta be előadássoroza­tát Salgótarján dolgozóinak, amellyel Csehszlovákiába készül­nek. A népi tánccsoportok, énekcsoportok és zenekar fellépése a bemutató elő­adáson megmutatta azt a hatalmas fejlődési, amely a felszabadulás óla végbement a dolgozó népben. Az elő­adásból kiérzett, hogy ez a kultúra valóban a nép kultúrája. Ebhez a kul a t— —— v;;i,man a nép huciumja. name/, a ívui­járási bizottság titkára. | túrához köze van a dolgozóknak. Az fásig megteM. végig az előadás sorozatát. Az előadás kezdetétől a végéig kedélyes és meg­nyerő hangulatot váltott ki a dolgo­zókból. Az előadó szereplőkről meg­állapítható volt, hogy szívvel) dolgoz­nak és örömmel végzik a népi kul­túra terjesztését. Megelégedéssel nézték, hogy kul­túrgárdánk megérett arra. hogy külföldi látogatásra induljon és bemutassa a testvéri csehszlovák, dolgozóknak, hogy a- mi kulturális életünk azonos irányban folyik a csehszlovák kultúrával. Az előadás- sorozat befejezése után vita alakjában beszélték meg a fcllmerütt problé­mákat. A dolgozók kritikát gyako­roltak a saját knltúrcsoport juk elő­adási formája felett. Helyreigazították a hibákat és javaslatokat tettek a kul- túrcsoport felé, hogy' elősegítsék a népi kultúra eredetiségének tökéletesí­tését. Rák János erősíti a csoportot EZELŐTT ÖT ÉVVEL a Schvarc, Fischer és Szabados-féle földesurak tízezer holdjait még ezer és ezer meg­alázott, kizsákmányolt és nincstelen paraszt keserű könnye és véres ve­rítéke áztatta. Az emberfeletti1 mun­ka, az állandó nélkülözés, nyomor el­viselhetetlenné tette életüket. így Rék János családjáét i*s. líM'5-ben a Szovjet Hadsereg győ­zelme véget vetett a nyomorúságos cselédsorsnak. Rék .Jánosnak is kezébe adta a mezsgye-karót, hogy kikanya- rítson hét hóid földet a hercegprímás tízezer hokiját bérlő Kovács Vilmos földjéből', amelyen húsz éven át dol­gozott. Nem sokkal utána szerzett egy pár igásállatot is. A HÉT HOLD FÖLDÖN a család minden tagjára bőven kijutott a munka. Az első termés után, valamivel jobb lett az életük, de mégsem volt teljesen kielégítő. Rék János sokat töprengett magában, hogy hogy is kellene ezen az állapoton javítani. Azonban akárhogy is tüzte-fűzte gon­dolatát, az csak eredménytelen ma­radt. Érezte, hogy itt valami nincs rendben. A későbbi munkák folyamán rádöbbent arra, hogy az egyéni gazdál­kodás majdnem lvogy hasonlít a cse­lédsorshoz. Ha azt akarta, hogy csa­ládja -mfndenneipi megélhetése bizto­sítva legyen, bizony kemény kézzel kellett dolgozni látástól vakulásig a hét hold földjén. A nagy munka illán várt reményét: a nagyobb termést, csak nem érte el továbbra sem. Az 1948-as év nagy fordulat elé ál­lította Rék Jánost. Rákosi elvtárs Kecskeméten mondott nagy beszéde: „Csak a nagyüzemi termelés adhat a falunak anyagi jólétet. Emberi életet és mindazt a szabad fejlődési lehető­séget, amelytől a dolgozó paraszt és gyermeke, ma még el van zárva“ — gyökeret vert Rék János szívében is. . — No feleség, gyerekek, itt az idő és a lehetőség, hogy egy igazán új és jobb élé tbc kezdjünk — újságolta egyik este Rák János családjának. — Ha gondolod, hogy így jobbá tudjuk lenni életünket, akkor hát raj­ta. használjuk ki az adott lehetősége­ket — felelte a felesége. — Jól tudha­tod, hogv már én is nyakig vagyok ezzel a bizonytalan gazdálkodással. Mindig csak dolog és dolog, eredmény meg sohsem. — Majd meglátjátok, mennyivel jobb lesz. Emberi erő helyett gép végzi a nehezebb munkát, mint a Szovjetunióban. így aztán majd lehet boldogulni — magyarázta Rék János. A NAGY MAJOR többi, újonnan föMhözjuttalott parasztjai is így gondolkodtak, mait Rék Jánosék. A Párt segítségévei meg is alakították a termelőszövetkezeti csoportot. Rék János is belépett feleségével és Erzsé­bet lányával együtt. Az új úton való haladás azonban nem ment úgy, ahogy ők gondolták. Ezért sok álmat­lan éjszakája volt a fiatal csoport tagjainak. Nem csüggedtek el. A ma- radiság és az új élet között dúló nagy csatából végül is a csoport került ki győztesen. Ez évben már önállósultak is. A munkában a csoport kommu­nista tagjai jártak az élen. Köztük Rék János. A jól végzett munka után nagyot lendült a csoporttagok anyagi és kulturális színvonala. Vidáman és jóllétben élnek. A „nagyszénásiak“ tagszervezési versenyfelhívását a „Dimitrov“-csoport tagjai is örömmel vették. Vállalták is azonnal, hogy segítenek megszervezni egy új csoportol az érsekvadkertiek­nek. A „Dimitrov“-csoport 16 vagonos gabonatermése nagy erjedést idézett elő az érsekvadkerti parasztság köré­ben is. Eziidáíg már öt család lépett be az előkészítő bizottságba. A ,.Di- milrov“-csoportbefiek azonnal elhatá­rozták. hogy felvilágosító munká jukkal kétszeresére emelik fel az előkészítő bizottságba belépők számát. AZ EGYIK VASÁRNAP reggelen együtt ült a Rék-csatód. Reggeliztek. Rék János élvezettel szürcsölgelte a forró tejet, miközben ezer és ezer gondolat kavargott fejében. — Kalmár Jánosékat fogom meglátogatni — veti fel a szót feleségének. — Kalmár élete is mostoha volt a muMban, mint a miénk. Úgy tudom, hogy urasági cse­léd volt ö is. Elbeszélem neki az éle­SZEBERENYI FERENC TAGJELÖLT LESZ ét ellentétes osztály, a munkásosztály és a ki- zsákmányolók maroknyi csoportja között folyik az élet-halál küzdelem. A munkásosztály, hogy harcát sikeresen megvívhassa, vezérkart alakít, pártot szervez. Ez a munkásosztály legjobb, legöntudatosabb íiail egye­síti. Ez a párt a kommunisták pártja, amely győzelemre viszi a mimkásoszláiy ügyét. Ennek a pártnak törté­nelmi feladata van. Vezetni a dolgozókat a kapitalizmus felszámolására és a dolgozókat új társadalom felépítése leié irányítani. Még február elején történt, hogy Berkes Józsei, a kisterenyei DISZ-szervezet titkára az egyik gyűlés után hosszasan elbeszélgetett barátjával, Szeberényi Ferenc­cel. — Te Feri, nem volna kedved, nem szeretnél a Pártnak tag jelöltje lenni? Jól termelsz, tanulsz, képezed is magad, bizonyára befogadna tagjai közé. Próbáld meg. Beszélj a párltilkárrai. — magyarázta lelkesen a DISZ-titkár. Fent ugyan már számtalanszor íoqlalkoz- tatta ez a gondolat, de zavarba jött a beszéd hallatára: — Nem dolgoztam még eleget, nem érdemiem meg — hárította el a szót. Késő este volt mikor hazaért. Amikor lefeküdt a család már régen aludt. Fáradt volt a délelőtti munkától és Berkes Jóska esti beszéde is megzavarta nyugalmát Fáradt volt, de nem tudott aludni. Állandóan az a gondolat foglalkoztatta, hogy ő f is tagja lehet a munkásosztály élcsapatának, a kommu­nisták pártjának. Annak a pártnak, mely nincstelen, ......— -—- ------------- -.....- —- iöldnélküli édesapjának földet juttatott és a fiataloknak f ényes jövőt biztosít. Melegség tulott végig testén. El­határozta, ha nem is lesz könnyű, de kiérdemli a párt­tagságot. Reggel vidáman, jókedvűen kelt. Az egész nap úgy eltelt, hogy talán még soha ilyen gyorsan. Jól ment a munka is. 130 százalékot teljesített, másnap már 132 százalékot, aztán 134 ct, a hét végére már 140 százalékra emelkedett. Már nem bírta magát tovább tartani, elment a párttitkárhoz. — Elvtársi Tagjelölt szeretnék lenni. A DISZ- titkár is mondta, hogy munkámmal már kiérdemeltem, szóljak az elvtársaknak, — szinte egy szuszra mondta tározta meg a pártépítést. Súlyos hi­bát követtünk el, amiért nekünk vál­lalni kell a felelősséget. Ez tanulság, ebbő! okulhat nemcsak a mi járási bi­zottságunk, minden szervezetünk. Nemcsak az alapszervezeteknél, hanem • járási bizottságon belül is ellenőrizni kell egymás munkáját, hogy mégegyszer ne fordulhasson elő ilyen vagv hasonló eset, hogy hónapokon keresztül porosodnak • Párt fontos okmányai. az egészet, úgyhogy Babcsány Andrásáé elvtársnö a helyettes párttitkár alig érlelte, hogy miről van szó. — Csak dolgozz tovább Feri, ne lélj a Párt nem feledkezik el rólad. Csak így tovább és munkád által ki­érdemeled a Párt bizalmát. Rövid idő múltával aztán Szeberényi Feri a kislere- nyei Teke-üzem csillése tudomást szerzett arról, hogy taggyűlésen foglalkoztak telvéteü kérelmével. A tagság elfogadta kérelmét és azt lelsőbb pártszervekhez továb­bították jóváhagyás végett. Tellek-múltak a napok, he­tek, hátlapok, de Feri kérelmére csak nem jött válasz. De közben Feri csak tovább dolgozott. A DISZ-ben sze­repelt, önképzés folytán a marxista kör vezetője lett, sőt a szabadságharcos 90 órás kiképzésen is részlvett. Minden alkalmat megragadott, csakhogy kiérdemelhesse a Párt bizalmát. Közben eljött a július hónap és, hogy tagjelölt-kérelmére válasz nem jött, Krajlik János elv­társ az üzemi pártszervezet titkára javaslatára, újra ki­töltötte felvételi kérelmét. A taggyűlés újra megvitatta kérelmét. Eliogadták. Később újabb munkát kapott. A DISZ-ben termelési íelelős lett. Munkája eredményeként az iijúmunkások szép termelési eredményeket értek el. És így nem egy alkalommal hozzák tel a jól dolgozó DISZ-taqokal az idősebb dolgozók példaképül a szervezeten kívül álló ifjúmunkásoknak. A Párt is mindjobban támogatja fejlő désében. Bérkes András elvtárs, a személyzeti osztály vezetője is segíti, bátorítja és még több tanulásra biz tatja. Pártunk felhívására ő is jelentkezett a szakérett ségi tanfolyamra. Bányamérnök szeretne lenni. Vágyai nagyrészben már teljesültek, hamarosan tagjelöltje lesz a Pártnak is, a győzelmek pártjának. Minden törekvése az, hogy tagja lehessen annak a Pártnak, mely biztosította számára a szabad élet lehető­ségeit, mely megtanította szabad ember módjára élni és dolgozni. Anak a Pártnak, melyről Sztálin elvtárs azt tanítja: „Tagjának lenni dicsőség és megtiszteltetés". — Túrái — temet, hogy mennyire vittem a cso­portban és összehasonlítom az övé­vel, — fejezi be hirtelen, majd fejébe lesz! kalapját, megigazítja ünneplőjét és elbúcsúzik a családtól. Felesége mosolygós arccal integet utána, sok sikert kíván. Rék János határozottan nyitott be Kalmár Jánosékhoz. Kalmár azonnal hellyel kínálta. — Azért jöttem — kezdi el Rék János —, hogy elbeszélgessünk egy kicsit az élet folyásáról). Hallottam jó termésed volt az öt holdon. — Igen, mondhatnánk úgy is, hogy bő termés volt, de ha mégegyszer annyi termett volna, hát az is kevés lenne, — feleli határozottan Kalmár. De ti megint kitettetek magatokért. Jó és sok termést takarítottatok be. — A nagyüzemi termelés fölénye. Ezt vonja maga után a gépesítés, a tervszerű munka — feleli Rék büsz­kén. — Hogy úgy mondjam — kezdi megint Kalmár —, azt hittem, ami­kor összeálltatok, hogy nem viszitek sokra. Hisz egy pár fogatotok volt csak. Földetek meg kitette a 300 hol­dat is. Itt Érsekvadk ertem nevetett rajtatok mindenki. Ulcahosszat art beszélték, hogy eselédsorsbói újra cselédsorsba léptetek. — Igen, legtöbben érdektelenül néz­ték próbálkozásunkat — emlékszik viss'za a küzdelmes napokra Rék János — különösen a kulákok gyűlöllek ben­nünket és indítottak ellenséges han­gulatot ellenünk, mert látták, hogy a csoport megalakításával kicsúszott ke- z<eik közül az olcsó napszámos. A leg­kisebb hibát is naggyá fújták fel és azt várták a környékbeli lcnlákokkal együtt, hogy mikor oszlik fel a ,.Db mitrov“-csoport. Erre nem került sor. A csoport tagjai megálltak helyüket, nemcsak a kulákok eMeni harcban, hanem a munka, a termelés frontján is, amit elért eredményeink bizonyí­tanak legjobban. Amint láthatod is, vígan és boldogan élünk — mondja mosolyogva Rék János —, azután hir­telen felteszi a kérdést: ,.Te még nem gondoltad meg a dolgot, nem akarsz életeden javítani?“ — Még nem tudtam határozni — feleli Kalmár elgondolkodva. A KÖZSÉGETEKBEN már öt család határozta el magát, mert ők tudják már a mi példánkból, hogy mennyire többre vihetik közösen, mint egyénileg, ősszel) ők is csoportot akarnak alakítani. Gép végzi majd a nehezebbik munkát. Szakszerűen vég­zik a földművelési, növényápolást- Mindenki az elvégzed munka ulán ré­szesül a termelt javakból. Egyszóval megszabadulnak az egyéni gazdálko­dás tengernyi sok gondjától. Boldogon fognak élni, mint mi. Gondold meg te is a dolgot. — Én tudom, hogy te számtalan éjszakát töprengéssel töltesz el. azon gondolkodva, hogy módosíthatnád az eddigi életedet. Igaz, mikor még én is egyénileg gazdálkodtam, nekem sem volt egy nyugodt percem sem, most meg boldogan élek családommal. A félévi elszámolásnál is 22 forint 90 fillérrel számolják el munkaegységün­ket. Most képzeld el, három taggal vagvok bent a csoportban. Ezután még csak jobbá lesz az életünk. Meg a dohánytermésünk is 80.000 fo­rintot biztosit — mondja Rék János —, majd feláll és megindul az ajtó felé. Még visszaszól: ..Hát csak jól gondold meg a dolgol“. Kalmár visszamaraszlalta Rék Já­nost és megfontoltan, hangjában ke­vés izgalommal mondta: —■ MÁR MEGGONDOLTAM. F.béd- ulán aláírom én is a belépési nyilat­kozatot az előkészítő bizottságba. Nem kínlódom én már tovább az öt holdon. És erős kézszorítással búcsúzott el Rék Jánostól. (Lantos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom