Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)
1950-08-26 / 34. szám
íj családokkal erősödtek termelőszövetkezeteink az Alkotmány ünnepén A% ellenség talajt talált magának a Vasönt»- és Tözhelgggárbats VI. évfolyam, 34. szám. Ára 50 fillér 1950 augusztus 26 Dolgozó parasztcsaládok tízezreit győzzük meg, hogy lépjenek be a termelőszövetkezetekbe Gerö Ernő elvtárs felszólalása a Szovjetunióból hazatért parasztküldöttek értekezletén Gerö Ernő elvtárs, Pártunk főtitkár- helyettese az alábbi beszédet mondta a Szovjetunióban járt parasztküldöttek értekezletén. — Ez a mostani parasztküldöttség — kezdte beszédét — már a második, amely a Szovjetunióban járt. Lehet, hogy mire Magyarországon is a dolgozó parasztság zöme a termelőszövetkezeteken belül lesz, még egy-két parasztküldöttség meg fogja látogatni a Szovjetuniót. Lehet — és erre ígéretet kaptunk —, hogy a Szovjetunióból, K árpát- Ukrajnából magyar kolhoztagok, a szocialista munka hősei, a legközelebbi hetekben, valószínűleg szeptember folyamán el fognak látogatni hozzánk, hogy elmondják tapasztalataikat; *zt. hogy hogyan értek el Se a kolhozok útján, a szovjet hatalom támogatásával, a szovjet rendszerben, Kárpát-Ukrajnában nem különlegesen jótermő földön olyan hatalmas eredményeket, amikről mi itt_ Magyar- országon álmodni sem merünk, A parasztkiildöttek történelmi feladatot teljesítenek — Az elviársak nem is tudják talán lemérni még ebben a pillanatban, hogy mikor kiutaztak a Szovjetunióba és küldetésüknek eleget tesznek, milyen nagy történelmi feladatot Ne becsüljük tűi — teljes erővel Iá — De ha abból indulunk ki, hogy hová kell eljutnunk, úgy meg kell vallanunk: csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hiszen teljesítenek- Ezt a küldetést, ezt a munkát, amit a küldöttek végeztek és el fognak végezni, nemcsak a mi gyermekeink, hanem az unokáink is emlegetni fogják, ügy fogják ezt emlegetni, mint ahogy a régi harcosok unokái emlékeznek meg a nagy csatáról, amelyekben az öreg résztvett és amelynek az eredménye a nagy győzelem volt. Ennek tudatában kell felmérnünk feladatainkat. — Az eredmények, amelyekről az elvtársak beszámoltak —. meg kell mondani —, nagyon szépek. És ha összehasonlítjuk azokkal az eredményekkel, amelyeket az első paraszt- küldöttségnél elértünk, kétségtelenül megállapítható: a mostani eredmény komoly lépés előre, bár nem panaszkodhatunk: az első parasztküldöttség munkája is meghozta a maga ered- .ményeit. Különösen nagyoknak tűnnek az eredmények, ' ha a mai helyzetet összehasonlítjuk a két évvel ezelőttivel. Mi volt ezen a téren nálunk két évvel ezelőtt? Keresztül-kasu! az országban, a falun, féltek a kolhozoktól, féltek a termelőszövetkezettől és alig- alig mutatóban akadt egy-egy faluban valaki, aki nyíltan a termelőszövetkezet hívének merte magát vallani. Ha ebből a szemszögből nézzük eredményeinket, meg kell mondani: komoly, nagy lépést tettünk előre, a jég megtörőben van és a szövetkezeti mozgalom kezd mély gyökeret verni a faluban. ere dm ény einket -sunk munkához határozott célkitűzéssel. Nem elég, hogy valakit meggyőzünk arról, hogy általában a kolhoz jó dolog, a szocialista mezőgazdaság jó dolog. leg összefüggő terület, amelyre rá lehet ereszteni a nagy gépet, a traktort, a kombájnt, ahol tudományos mezőgazdálkodást lehet folytatni. — Ezért most a termelőszövetkezeti csoportok őszi fejlesztése során törekedjünk arra, hogy a meglévő csoportok növekedjenek, a kis csoportok lehetőleg olvadjanak össze, és így nagyobb egységeket, nagyobb gazdaságokat hozzunk létre. Ezzel is úgy áll a dolog, mint a kisiparral és a nagyiparral. A kisiparos, ha megfeszül is. nem tud más lenni, mint kisiparos. A Sztálin Autógyár 3 percenként gyárt egy-egy teherautót. Ezzel semmiféle kisiparos nem tud versenyezni. Ugyanez a különbség a mezőgazdaságban a mezőgazdasági nagyüzem és a mezőgazdasági kisgazdaság között. Ezt nagyon jól meg lehet a parasztoknak magyarázni, és megértik, hogy mi a különbség a kettő között. A termelőszövetkezeti parasztságnak is az az érdeke: minél többen lépjenek be a szövetkezetekbe — Szeretnék szólni néhány szót az egyénileg gazdálkodó parasztok kérdéséről. Nálunk, a Vrmelőszövetkezeti csoportokban elég gyakori és elég elterjedt egy rossz szokás: amíg valaki egyénileg gazdálkodó paraszt volt és kételyei voltak a termelőszövetkezet iránt, ferdén nézett a termelőszövetkezetre, bizalmatlan volt iránta, mert ő a saját parcelláján dolgozott, mióta az eszét tudja. De mikor belépett a termelőszövetkezeti csoportba, bentről igen gyakran ferdén, szinte ellenséges szemmel néz a még kint lévő egyénileg gazdálkodó parasztokra. A termelőszövetkezeti tag jogosan büszke, hogy belépett a csoportba, de ez ne vezessen oda, hogy lenézi az egyénileg gazdálkodó parasztot. Ne felejtse el egyetlen tszcs-tag sem, hogy tegnap még egyénileg gazdálkodott, aminthogy az egyénileg gazdálkodókból holnap már tszcs-tagok lesznek —, ha mi jól dolgozunk. — Abból kell kiindulni, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak nem az az érdeke, hogy kevesen jöjjenek a tszcs-be, hanem az, hogy minél többen jöjjenek, az egész dolgozó parasztság bejöjjön a termelőszövetkezetbe. — Vannak, ahol úgy gondolkoznak, hogy földünk van elég, jószágot ad az állam, dolgozunk — minek eresz- szünk be többet? Ha beeresztünk, akkor többel kell osztozkodnunk. Helytelen ez, elvtársak! Ha többet behívunk és beszervezünk, ez nem azt jelenti, hogy többel kell osztozkodni, hanem azt jelenti, hogy többön lehet osztozkodni, mert nagyobb lesz a terület, még jobban lehet a gépel, az agrotechnikát, a tudományos eszközöket alkalmazni, jobb eredményeket érhetünk el, Üdvözöljük azokat a községeket, ahol csaknem az egész dolgozó parasztság a szövetkezés útjára lépett — Termelőszövetkezeteinkben van egy másik káros hajlamosság — folytatta Gerö elvíárs. — Mégpedig az, hogy egyes helyeken kitelepül a faluból. Ez ugyanaz a kérdés, amiről az előbb beszéltem. Néhány termelőszövetkezet valahogy teljesen elszigetelődött a falutól, kitelepült valami régi úr! tanyára, távol a falutól és így teljesen elszigetelődtek. Szerintem ez veszedelmes jelenségt Ezért örvendetes és üdvözölni kell a* első fecskéket. Elmondották nekünk, hogy néhol úgyszólván az egész község dolgozó parasztsága mindenestől belép a tszcs-be és megalakítja a maga egységes termelőszövetkezetét. Jelenleg még nálunk csak néhány ilyen eset van. De én meg vagyok róla győződve, hogy az őszi fejlesztés után, még ebben az évben lesznek nekünk egész termelőszövetkezeti községeink — ahogy itt mondották: szocialista községeink — és lesznek nekünk később szocialista járásaink és majd néhány év múlva szocialista megyéink is, lesz nekünk a szocialista ipar mellett, szocialista mezőgazdaságunk — lesz szocialista Magyarországunk! — Az elvtársak közül sokan, amikor felszólaltak, megköszönték a Szovjetuniónak, a Szovjetunió kormányának, Sztálin elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártjának, Rákosi elvtársnak, hogy kiküldték a Szovjetunióba, lehetőséget adtak számukra, hogy ott a saját szemükkel győződjenek, meg arról, hogy mit ér el a szocialista szovjet rendszerben a nép — a Párt vezetésével, Sztálin elvlárs vezetésével. Én megértem azt, hogy valóban a hála érzésével emlékeznek meg erről a nagy kitüntetésről és bizalomról. Engedjék meg azonban, hogy éli megfordítsam a kérdést, mert van a dolognak egy másik oldala is. Engedjék meg, hogv a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárs nevében megköszönjem önöknek a jó munkájukat és kivonjak ahhoz a munkához, ami még valamennyiünk előtt áll, sok sikert, a magyar nép, népi demokráciánk, szocialista mezőgazdaságunk javára! Gerő elvtárs beszédét a küldöttek viharos lelkesedéssel fogadták és helyükről felállva percekig forrón ünnepelték a Szovjetuniót, Sztálin elvíár- sat, a Pártot és Rákosi Mátyás elvtársat. A Szovjetunióból hazaérkezett küldöttek elindultak nagy feladatuk végrehajtására el kell érnünk néhány esztendőn belül oda, hogy a dolgozó parasztság túlnyomó többsége önként belépjen a termelőszövetkezetekbe; hogy nekünk 1000—2000 holdas termelőszövetkezetink legyenek; hogy a termelőszövetkezeteknek tanult agronó- musai, tanult zootechnikusai legyenek; hogy a termelőszövetkezetnek magas kultúrája, műveltsége legyen, hogy a termelőszövetkezeti tagok gyermekei tömegével menjenek a közép- és felsőiskolákba. Ezért — bár üdvözöljük, elismerjük az eddig elért eredményeket, de ezeket az eredményeket józanul kell érlékelnünk és nem szabad túlbecsülnünk. — Az • utóbbi betekben a termelőszövetkezeti csoportokba mintegy 20.000 család lépett be. El kell ismerni, hogy ez szép szám. De ha arra gondolunk, hogy együttvéve jelenleg 70.000 család tagja a termelőszövetkezeteknek és azoknak a száma, akik beléphetnek, mert dplgozó parasztok, kb. 1. millió — akkor _ látjuk, hogy mekkora munkát kell még végeznünk. És a munkának egy részét most kc!| nekünk elvégeznünk. Nem akkor, amikor elkezdődik az őszi szántás, vetés. Egy hetünk, 10 napunk van erre, hogy most teljes erővel lássunk munkához. Ez alatt a 10 nap alatt nem néhány száz, hanem sokezer családot kell meggyőznünk arról, hogy lépjen be a termelőszövetkezeti csoportba. — Alkotmány ünnepe nálunk csak egyszer van egy évben, de senki sem kötelezhet minket arra, hogy jövő vasárnap ne ismételjük az ünnepet azzal, hogy tömegesen lépjenek be a termelőszövetkezetekbe, vagy alakítsanak új termelőszövetkezeti csoportot. — A mi eddigi munkánk hiányossága abban áll, hogy gyakran — nem minden esetben persze — általánosságban ,beszélünk termelőszövetkezeti csoportokról. Elmondtuk', milyen jók ezek. a termelőszövetkezeti csoportok, milyen hasznosak, mennyire a parasztság érdekeit szolgálják, de nem eléggé folytattunk egyéni agitációt egészen A meggyőzésnek abban az irányban kell folynia, hogy Kis Pétert vagy Nagy Jánosnét meggyőzzük arról, hogy írja alá a termelőszövetkezeti csoportba való belépési nyilatkozatot. A szövetkezés mellett a csoporttag tud legmeggyőzőbben érvelni Tehát ne általánosságban folyjon • az agitáció, hanem meghatározott, konkrét formában. Az is jó, ha általánosságban agitálunk, lehet, hogy néhány hónap múlva ennek is lesz valami eredménye (biztos, hogy lesz), ne mondjunk le az általános agitációról sem, de emellett mindenki egyénileg győzzön ’ meg néhány családot, hogy lépjen be a tszcs-be. A termelőszövetkezeti csoportba való belépés legjobb agitátorainak maguknak a termelőszövetkezeti csoport-tagoknak kell lenniők. Ki tudna meggyőzőbben érvelni azok felé, akik a termelőszövetkezeti csoportba belépni készülnek, de még nincsenek meggyőzve egészen, mint azok,. akik bent vannak, vagy akik most beléptek. Ezért helyezünk olyan nagy súlyt arra, hogy elsősorban a termelőszövetkezeti tagok, vagy azok, akik most válnak tagokká, folytassák ezt az agitációt házról házra, ember röl emberre járva. — Azt kérdezik néha tőlünk, miért vagyunk amellett, hogy ebben az évben* mindenekelőtt a meglévő termelő- szövetkezeteket erősítsük és ahol nincsen, ott új termelőszövetkezeti csoportokat hozzunk létre. A küldöttek, akik a Szovjetunióban jártak, azt hiszem, erre meg tudnak felelni. Mit lehet csinálni ott, ahol van 12—15 tag, 40—50 hold földterületen? * Miféle gépesítést lehet ott alkalmazni? Hogyan lehet ott alkalmazni a tudomány eszközeit? Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy komolyan meg tudja mutatni az előnyeit, a fölényét a termelőszövetkezet az egyéni gazdálkodással. szemben, ahhoz az kell, hogy legyen jókora darab terület, lehetőAz elmúlt hét folyamán megyénk Szovjetunióban kint járt parasztküldöttei is hazaérkeztek községeinkbe. A háromhetes tanulmányúton tapasztalhatták megyénk parasztküldöttei: Ba- gyinszki Mária, Lánszki Pál, Szálai János, Varga Sámuelné, Micsik Imre parasztküldöttek, hogy van olyan háború is, ami az emberiség javát szolgálja. Az egész emberiség javát szolgáló háborút vív szünet nélkül a szovjet nép a föld termelékenységéért. E háború irányítója a Bolsevik Párt, szövetségese a szovjet agrártudomány, névtelen hősei pedig a szovjet dolgozók, a szovhozok, kolhozok dolgozói. Az ellenség a mocsár, a sivatag, a tundra, a zord időjárás, vagy aszály, szikesedés. Csupa kérlelhetetlen, szívós ellenség, mégis sorra vesztik el a csatáikat. Lépésről lépésre kénytelenek átengedni a fogvatartott területeket. Ennek a harcnak látták saját sze műkkel a fölülmulhatatlan eredményeit. Szemtanúi voltak a kolhozparasztság felszabadult életének, kimeríthetetlen gazdasági és kulturális fejlettségének. Három héten át tanulmányozták a kolhozokat, gépállomásokat, szov- hozokat, tudományos intézeteket, gyárakat. Látták, hogy a szovjet emberek hogyan győzik le a természetet, hogyan varázsolnak elő virágzó gazdaságokat a lakatlan területeken, hogyan építenek, szinte máról holnapra gyönyörű épületeket, falvakat, városokat és gyárakat. Most, hogy hazaérkeztek, előttük áll feladatuk második része: átadni gazdag tapasztalataikat megyénk egész dolgozó parasztságának, mezőgazdaságunk szociálisa építése, mezőgazdasági termelésünk.’íejlesztése javára. Lánszki Pál, a felsőpetényiek küldötte, már szívós munkával hozzáfogott, hogy fogadalmát teljesítse. 19-én, szombaton hárman összefogtak, hogy megszervezzék a tszcs-előké- szítő bizottságot. Ez nem kis feladat volt részükről, mert a kulákság, amely alaposan „előkészítette" a Szovjetunióban járt Lánszki fogadtatását, képtelen rágalmakat terjesztve a küldöttek útjáról, most mindent felhasznál, hogy megnehezítse, akadé lyozza a termelőcsoport megalakulását. Lánszki Pál tudja, hogy a csoport megalakítása nehézségekkel jár. Tudja azt is, hogy nem könnyű diadalmenet árán jutottak el a szovjet parasztok felemelkedésük mai csodálatos csúcsaira. Éppen ez biztatja Lánszki Pált és ez ad neki erőt ahhoz, hogy fáradhatatlanul szervezze Felsöpetény parasztságának erős bástyáját, a termelőcsoportot. Lánszki elvtárs ott, Lenin elvtárs sírjánál fogadta meg, hogv iobb, erősebb ember akar lenni, még jobban a Párt útján járni. Itt határozta el, hogy segít a felsöpetényi dolgozó parasztságot egy út, iobb útra vezetni. Szálai József, a herencsényi parasztság küldötte is megkezdte munkáját. Haza jő vételékor első útja a párt- helyiségbe vezetett, ahol épp gyűlést tartottak a dolgozó parasztok. A teremben mindenki meglepődve fo fogadta, majd az öröm varázsa alól lelszabadulva, meleg kézfogással üdvözölték a gyűlésen részvevő parasztok Szalai Józsefet. Szalai elvtársnak az volt az első kérdése, hogy — el- C6épeltétek-e már a gabonámat, és beadtátok-e már? A benn lévő parasztok boldog igennel válaszoltak. A termeiöcsoport kérdése hogy á'l, érdeklődik tovább Szalai elvtárs? Épp arról beszélgetünk, — hangzott a válasz. — Aztán beirattatok-e engem? — Még nem. Szalai elvtárs erre az asztalhoz lépett, kért egy belépési nyilatkozatot, amit alá is írt azonnal. Belépett ö is az előkészítő bizottságba. A dolgozó parasztok azután kérdések halmazával ostromolták meg Szalai elvtársat. Szalai elvtárs örömmel kezdte beszélni az élményeit. — A sztambói kerület Lenin nevét viselő kolhozában megérkezésünkor soha nem látott nagy szeretettel fogadtak bennünket és az igazi barátság sugárzott le a kolhoz minden egyes tagjáról. Itt láttuk azt a fejlődést, amit a kolhoz lakói saját munkájukkal és szorgalmukkal értek el. Ugyanis olyan állatállományuk van, amit még életünkben sosem láttunk. Bagyinszki Máriát, az Érsekvadkert lörincpusztai termelőcsoport apraja, nagyja virágcsokrokkal, forró ölelésekkel és csókokkal halmozta el. A járási pártbizottság nevében Orosz János járási titkár elvtárs üdvözölte Bagyinszki Máriát. Beszédében kérte a küldöttet, hogy a háromhetes tanulmányi úton szerzett gazdag tapasztalatokat ültesse át a saját csoportjukba, Bagyinszki elvtársnő nem bírt min-, den kérdésre válaszolni, hiszen rém is tudna ily rövid idő alatt. Megígérte a csoport tagjainak, hogy minden este befog nekik síámölni alaposan az ott látottakról, hogy kellőképen fel tudják használni csoportjuk fejlesztésére. A küldöttség többi tagja is nagy munkát fejt ki, hogy minél előbb megalakuljon községükben is. a termelőcsoport, amely a jobb és boldogabb élet. előmozdítója lesz parasztságunk részérel
