Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-19 / 33. szám

2 SZABAD NOGRAD 1950 augusztus 19. Malik élvtárs leleplezi az imperialisták aljas mesterkedéseit a Biztonsági Tanácsban A néphadsereg fegyvertényei súlyos csapás az agresszor tervekre Amióta Malik elvtárs szovjet kül­dött elnököl a Biztonsági Tanácsban, még jobban kiviláglik az az aljas agresszív terv, amelyet az amerikai imperialisták csatlósaikkal együtt a világ népei ellen akarnak elkövetni. Az ENSZ alapokmánya előírja, hogy a Biztonsági Tanács által tárgyalt vi­ták esetében mind a két fél jelenjék meg a Biztonsági Tanács ülésén. Az USA képviselői azonban úgy akarják megoldani a dolgot, hogy a Tanács két tagjának távollétében és a Koreai Népi Köztársaság képviselőinek rész­vétele nélkül hozzon határozatot, nyilván azért, mert az imperialisták és csatlósaik nem merik megvitatni a korea; helyzetet a népi demokratikus kormány és a Li-Szin-Man féle bábkormány kép­viselőinek jelenlétében. Malik elvtárs 6orra leleplezi az agresszor köröknek ezt a mesterkedé­sét. Az amerikaiak és csatlósaik igye­keznek elhúzni az időt obstrukciós módszerekkel, gátolják a békés rende­zés megvalósulását és a koreai kér­dés elintézését. Malik elvtárs azon­ban rávilágított, hogy ebben’a takti­kában az Egyesült Államok bűnös, támadó az amerikai kormány és őt terheli a felelősség. Az amerikai küldött és csatlósaik több alkalommal titkos tanácskozáso­kat tartanak, hogy ne legyen véle­ménykülönbség a háborús uszítok tá­borán beiül. A Tanács augusztus 11-i ülésén Austin amerikai küldött hosszú mellébeszéléssel akarta megakadá­lyozni a legfontosabb kérdésnek, a koreai béke ügyének megvitatását. Malik elvtárs rávilágított arra, hogy az Egyesült Államok néhány órával azelőtt kezdték meg agressziójukat, mielőtt a Biztonsági Tanács június 27-én összeült, ily módon az amerikaiak befejezett tények elé állították a Tanácsot, és az Egyesült Államok a koreai kérdés­ben nem csupán megsértették az ENSZ alapokmányát, de egyben szégyenteljes kísérletet tettek, hogy véres agressziójukat a ba­rátság szimbólumával az Egyesült Nemzetek szervezetének kék zász­lajával fedjék. Az északkoreai néphadsereg fegy­verei azonban sokkal erősebbek és biztosabbak, mint amennyi eredményt az angol—amerikai tömbhöz tartozó agresszorok javukra tudnának írni. A koreai néphadsereg csapatai az el­múlt hét folyamán közvetlen Tegu közelébe érkeztek és felszabadították Kig'e városát. Ezekben a harcokban az amerikai agres6ziós hadsereg 24. hadosztálya teljes vereséget szenvedett. A hadse­reget 20 nap alatt véglegesen felszá molták. A partizánosztagok Tegu, Kuszán. Mirjan és Hecsju térségében támo­gatták a néphadsereg előnyomulását, megtámadták az ellenség hátvédjeit, közlekedési, valamint katonai beren­dezéseket romboltak 6zét. A néphadsereg átkelt és hídfőállást létesített a Nakton folyó keleti partján. Ezzel kapcsolatban az USA nemzet- védelmi minisztériuma hangoztatja, hogy a Nakton-folyó nem tekinthető a végső védelmi vonalnak, mert szük­ségessé válhat a visszavonulás egv még rövidebb vonalra, amely a fél­sziget délkeleti sarkában lévő Puszan körül fog kialakulni. Ez nyílt beisme­rése annak, miszerint előre látják biztos vereségüket. A néphadseregnek már egy teljes hadosztálya áll a Nakton-folyó keleti partján, visszaverték az ellenség el­lentámadásait és felszabadították Pho- hang fontos stratégiai pontot és keleti partvidék jelentékeny városát az el­lenség legfontosabb kikötőinek egyi­két. így az amerikai vadászrepülőknek el kellett hagyni a phohangi repülőte­ret. ami azt jelenti, hogy ettől kezdve csak japáni támaszpontjukról száll­hatnak fel. Az amerikai csapatok között a bom­lás jelei mutatkoznak, az amerikai katonák megtagadják a harcot és pa­rancs ellenére elhagyják állásaikat­Az amerikai fiatalemberek negyed­része nem tesz eleget a bevonu­lási parancsnak. A foglyul ejtett amerikai katonák egyre világosabban lát ják, hová küldte őket az amerikai kormány és felisme rik, mennyire bűnös Amerikának koreai politikája. Ezzel szemben a koreai fiatalság nagy lelkesedéssel fejezi ki kívánságát, a harctéren akar küzdeni az ellenség ellen. Augusztus 5—9-ig a szöuli demo­kratikus ifjúsági szövetség tagjai közül 100 ezren kérték felvételü­ket a néphadseregbe. A harcoló Korea felszabadulásának ötödik évfordulóját ünnepelte augusz­tus 15-én. 1945 augusztusában a nagy TITO ES KLIKKJE az imperialis­ták háborús politikájának főügynök­sége. Az imperializmusnak ez a ro­hamcsapata leghűségeseb támogatója az imperialistáknak Magában Jugo­szláviában be akarják oltani a legszé­lesebb tömegekbe a háborús pszichózist és a nyugtalanságot. Tito imperialista gazdái utasítására Jugoszláviát kato­nai táborrá akarja átalakítani és a jugoszláv népet a Szovjetunió, a népi demokráciák és a béke tábora elleni gyűlölettel akarja megfertőzni. Tito klikkje szeretné Jugoszláviát a Szov­jetunió és a népi demokráciák elleni bázissá kiépíteni és minden eszközzel arra törekszik, hogy a jugoszláv nép széles tömegeit ágyútölteléknek szer­vezze be az imperialisták kalandor politikájához. Tito minden egyes jugoszláv tömeg­szervezet élére saját klikkjének embe­reit állította és azt a feladatot tűzte eléjük, hogy e szervezetekben valósít­sák meg a katonai előképzést és foly­tassanak rendszeres uszító propagan­dát és ilymódon tagjaikat a Szovjet­unió és a népi demokráciák elleni há­borúra készítsék elő. E CÉL SZOLGÁLATÁBA állította be Tito a sportszövetségeket és a kü­lönféle technikai, vagy tudományos egyesületeket is. Hogy Titóék munkája mennyire a tömegszervezetek militarizálására irá­nyul, világosan látszik azokból az utasításokból, amelyeket az egyesü­leteknek kiadnak. Így a hegymászók egyésületének tagjaitól megkövetelik,I hogy katonai kiképzésben vegyenek! részt és kiképzésük ideje alatt már a fasiszta időkből ismert speciális ki­képző táborokban lakjanak A sportegyesületeket hasonlóképpen a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni- uszításra, valamint katonai előkészítésre használják fel. A Jugo­szláv Testnevelési Szövetség élén régi kipróbált., imperialista kémek állanak, akiknek feladata, hogy megvalósítsák — Hiti érék példájára — a „Tito Ju- gendét”. A z egyik legutóbbi pápai üzenet a következő felhívással fejeződik be: „Hassa át a gazdagokat az igazsá­gosság, nagylelkűség és a kegyesség szelleme. A szegényeket és megalá- zottakat pedig vezesse a názáreti csa­lád példája, amely éppen így a min­dennapi munkája árán érdemelte ki a falat kenyeret." A gazdagokhoz inté­zett álszent felhívás a Vatikán szo­kott propaganda-fogása, hogy elfogu­latlan a társadalom minden rétegével szemben. A néptömegeknek minden­napi kenyerükért és elemi létérde­keiért folytatott harca egyre szorosab­ban összefonódik az angol-amerikai imperialisták háborús politikája ellen folyó békeharccal. Ezért fordul egyre gyakrabban a pápa a szegényekhez és megalázottakhoz, felszólítva őket, hogy szótlanul tűrjék nyomorúságos sorsu­kat. A Vatikán az egész történelem során a kizsákmányoló osztályok ér­dekeit védte, a legszemérmetlenebb imperialista csoportokat támogatta a Vatikán tevékenységét kizárólag ” a katolikus főpapságnak osztály- érdeke határozza meg, minthogy ő a legnagyobb kapitalista magántulaj­donos. Nem a hívők lelkének megmen­tése a főgondja, hanem a saját tőké­jének és rendszerének a megmentése. Maga a Vatikán óriási tőkés hatal­mat, trösztöt, nemzetközi konszernt képez és így a katolikus főpapság a kapitalizmus legsötétebb és legagresz- szivebb elemeivel keresztes hadjáratot indított a kommunizmus ellen. A Va­tikán Olaszország legnagyobb pénz­mágnása, a harminc legnagyobb olasz bank főrészvényese, Nogara, a szent­szék főkincstárnoka 25.000 hektár föld tulajdonosa. A Vatikán az oLasz, nem­zeti betétből, amely hatszázmililárd líra, négyszázmilliárdot tart kezében. A Vatikán az olasz kormánykörök, kü­lönösen pedig De Gasperi védnöksége alatt, aki egyébként éveken át a Va­Szovjetunió fegyveres erői felszaba­dították a koreai népet a japán im­perializmus uralma alól. Ez az évfor­duló még nagyobb lelkesedéssel tölti el a szabadságáért harcoló hős népet, hiszen maguk mögött tudják a Szov­jetunió vezette béketábort, az egész világ haladó emberiségének elisme­rését és szolidaritását. A katonai előkészületek céljaira ha­talmas kölcsönöket és külön pénzeket adnak az ilyen „sportnak“. A Tito- fasiszták „megszavazták“ a katonaság­előtti kiképzésről szóló törvényt, amelynek értelmében mind a fiúknak, mind a lányoknak többéves gyakorla­ton kell résztvenniök, amelyeket fa­siszta tisztek vezetnek. A titóisták e módszerei — az ifjú­ság ellenállása miatt — sorra ku­darcba fulladnak. Az előkészítő tábo­rokból naponta százával szöknek meg a fiatalok. A jugoszláv ifjúság Tito- ellenes harcára elég felhozni a követ­kező példát: Titóék a „választások tiszteletére” stafétafutást rendeztek. A résztvevőket erőszakkal állították elő a versenyhez, de még így is jóval kevesebb fiatalt tudtak összefogdosni, mint azt tervbe­vették. Ezek háromnegyed része is 14 éven aluli gyermek volt. A gyerme­kek, miután starthoz kényszerítették őket, nekiindultak és szétszaladtak. A labdarúgómérkőzéseken és egyéb sporteseményeknél napirenden vannak a lüntetések. A mérkőzésekre a jugo­szláv rendőrség, az UDB hatalmas apparátussal vonul ki és igen gyako­riak a rendőrség és a nézők közötti összeütközések, valamint a tömeges letartóztatások Legutóbb az egyik ta­vaszi belgrádi labdarúgómérkőzésen zajlott le nagyobbarányú tüntetés, ahol Rankovies hóhérai tíz nézőt sú­lyosan megsebesítettek. AZ ELLENÁLLÁS még nagyobb! fokot ért el, amióta a jugoszláv nép Tito-ellenes harcának élén az új Kom­munista Párt áll. A jugoszláv dolgo­zók hamar felismerték a tömegszer­vezetekben és a sportegyesületekben az imperialista ügynökök aljas mes­terkedéseit, úgy hogy ma már ezek a szervezetek is a jugoszláv nép min­dennapos 'harcának színhelyeivé vál­tak. Nem kétséges, hogy az árulók itt is vereséget szenvednek majd, mint a harc minden más pontján. tikán archívumának könyvtárosa volt, büntetlenül foglalkozik pénzüzérkedés­sel. Az egykori pápai tisztviselő ma leplezi a Vatikán minden sötét ügyét. A Vatikán a bankok mellett megkapa­rintotta az olasz ipar jelentős részét és a biztosítási alapokat. A Vatikáné az ingatlantársaságok részvényeinek fele. Rómában az ingatlanok egyharmad- része a Vatikán tulajdona. Az olasz villamossági iparban a Vatikán 7 mil­liárd lírányi összeget kitevő részvé­nyekkel, a vegyiiparban 2 milliárd lí­rányi összeggel vesz részt. A Vatikán a montekatini robbanóanyaggyárban is uralkodik. A Vatikán munkája nem korlátozódik csupán Olaszországra. Ez az óriási kapitalista pók hálójába be­fonta a földkerekség jeleniős részét. A Vatikán ellenőrzése alatt áll a pá­rizsi Hollandi Bank és annak dél­amerikai fiókja. A Vatikánnak össze­sen több mint 200 milliárd franknyi tőkebefektetése forog Franciaország­ban A Vatikán hatalmas tőkebefekteté­seket eszközöl Dél-Ainerikában, Angliában, Nyugat-Németországban is. A papi szentszék szoros kapcsolatban van pénzügyi téren a Wall-Streettel és mindenekelőtt a Morgan Bankházzal, ezenkívül a legnagyobb trösztökkel. Az elmúlt háború idején a szentszék jól megszedte magát a népek szen­vedésein és kiömlő vérein. A Vatikán a profit utáni veszett hajszában ko­moly tőkét fektetett a biarritzi és a déaluvillei, különösen pedig a monte- carlói játékbarlangokba is. A Vatikán ahhoz a közmondáshoz tartva magát, hogy a pénznek nincsen szaga, min­denből hatalmas jövedelmet húz. A Vatikán irányítása alatt kémtevékeny- kedés és diverzáns munkák ezrei foly­nak. Az orosz ügyeket intéző pápai kollégiumban menedékre talál minden hazaáruló. Tito bandája ágyútölteléknek akarja felhasználni a jugoszláv népet A Vatikan a dolgozók legádázabb ellensége „HA HAZAMEGYÜNK, ELMONDJUK, MIT JELENT SZÁMUNKRA A SZOVJETUNIÓ BARÁTSÁGA“ Mi, Baranya és Nógrád megye dol­gozói írjuk a Szovjetunióból, abból az országból, ahonnan a béke sugárzik a földre, hogy mit nyújt nekünk egy- egy kolhoz meglátogatása. A sztambói kerület Lenin nevét vi­selő kolhozában megérkezésünkkor soha nem látott nagy szeretettel fo­gadtak bennünket és az igazi barátság sugárzott le a kolhoz minden egyes tagjáról. Itt láttuk azt a fejlődést, amit a kolhoz lakói saját munkájukon és szorgalmukon keresztül értek el- Ugyanis olyan állatállományuk ván, amit még életünkben sem láttunk. Sertéstenyészetükben gyönyörű anya­kocák, majdnem mind 12—13 malac­szaporulatot hoznak. Az ólban vízve­zeték, fűtés és villanyvilágítás van. A tehenészetben 60 darab fejős­tehén mellett hófehér köpenyben szovjet nők állanak és a fejögépek kattogása, a fejés gyorsaságára tesz figyelmessé bennünket. A lóállomány megtekintésénél lát­tuk, hogy milyen gondosan nevelik őket. És örök nyomot hagy emlékeze­tünkben a napközi otthon, ahol 130 apró gyermek örül az életnek. Piros­pozsgás, kövér, bátor arccal, szép ru­hába öltözve, rengeteg játék köze­pette., A nevelők játszanak itt a gyermekekkel. Mint felnőttek, ének­kel és szavalatokkal kedveskedtek ne­künk, vendégeiknek. Bőséges étkezé­sük, a ragyogó, tiszta 6zobák, boldog, játékos arcuk, mind azt mutatják, itt a gyermek érték és erre az értékre gondot fordítanak. A kolhoz kultúrházában tisztele­tünkre tartott műsorból láttuk a kolhoz­fiatalok képzettségét, kulturális fejlett­ségét és azt, hogy a nevelésre sok gondot fordítanak, akár a műhelyben vagy bárhol másütt. A szovjet embe­rekkel beszélgetve tapasztaltuk, hogy jókedv, megelégedettség, a munka iránti szeretet sugárzik róluk. A kol­hoz lakói részére emeletes házak áU- nak rendelkezésre és a régi gazda­sági épületeket felváltotta és napról napra váltja fel az új, modern tégla-, beton- és kőépületek sokasága. Min­denfelé az újítás, a fejlődés tapasztal­ható. Ezek az említettek csak a látot­tak töredékei, de hazamenve, elfogjuk mondani, mit láttunk és mit jelent számunkra a szovjet nép barátsága. Amíg mi itt békésen tanulmányoz­zuk a Szovjetunió fejlett szocialista mezőgazdaságát, addig a világ másik részén a fasiszták gyilkos fegyverei oltják az emberi életet. Az itt látot­tak és tapasztaltak megmutatják, mit jelent a béke és ezekből erőt merítve állunk ki a béke mellett és hívunk táborunkba minden fescsületes dolgo­zót, abba a táborba, melyet a hős szovjet nép és mindannyiunk szere­tett vezére, Sztálin elvtárs vezet. Mezei József Szalai József Drávaszerdahely Herencsény „A társasgazdálkodás útjára lépünk" Ecseg községben több dolgozó pa­raszt részéről felmerült az az óhaj, hogy miként más községekben is, úgy itt is a Párt helyi szervezete segítse megalakítani a termelőszövetkezeti csoportot, a kezdeményezést tegye magáévá és hasson oda, hogy őszre már működjön Ecseg községben is a termelőszövetkezeti csoport. A község dolgozó parasztsága figyelemmel kí­sérte a többi csoportok munkáját, eredményeit. Látták, hogyan bo do- gulnak, hogyan haladnak előre. Figye­lik a Szovjetunióból érkező híreket. Mit lát odakint a magyar parasztkül­döttség, izgalommal olvassák az ér­kező levelekét és teljesen megerősö- dött benpük az elhatározás: rálépnek á közős gazdálkodás útjára. Éppen ezért elhatározta a pártszervezet, hogy sürgősen lépéseket tesz a ter­melőszövetkezeti csoport megalakítása érdekében. Ecsegen is számos dolgozó paraszt jelentkezik a belépésre és el­határozásukról' így írják le véleményü­ket: „A felszabadulás előtt alkalmi mun­kás voltam. Vándoroltam egyik helyről a másikra. Megélhetésem igen nehéz volt. A felszabadulás után, mint egyé­nileg dolgozó paraszt láttam, és meg­győződtem arról, hogy mit jelent a társasgazdálkodás és láttam mennyivel e'őnyösebb, biztosabb, nyugodtabb éle­tet biztosít. Már akkor elhatároztam, hagy belépek a termelőszövetkezeti csoportba. Most az aratási és cséplési munká­latoknál aztán láttam, hogy a termelő­szövetkezeti tagok mennyiségileg és nvnőségileg is sokkal jobb gabonát szállítottak be a raktárakba, mint mi, egyénileg gazdálkodó parasztok. Lát­tam azt, hogy a minisztertanács hatá rozatát mennyivel könnyebben tud­ják végrehajtani, elvégezni a talaj- művelési műnk álatokat és láttam azt, hogy az állam nvndenben segítségére áll a termelőszövetkezeti csoport tag­jainak. Mindezek láttán lépek most be a csoportba és őzzel a többi dolgozó társamnak is követendő példát óhaj­tok nyújtani és a falu szocializálásá­nak ügyét alkarom szolgálni." — írja 8agyinszki József. Rohács Istvánné dolgozó parasztasz. szony így vélekedik: A felszabadulás előtt uradalmi cselédek voltunk fér­jemmel együtt. Ettük az uraság ke­serű. kenyerét. A felszabadulás után aztán láttam, hogy a termelőszövet­kezetben lévő paraszttársaim mennyi­vel jobban élnek, mini mi és elhatá­roztuk, hogy belépünk a csoportba, aminek jó és eredményes munkájáról volt alkalmunk személyesen is meg­győződni. Tudjuk azt, ogy a társasgazdálko­dás útja az egyedüli helyes út, amire minden dolgozó paraszltársunknak rá kell lépni. Ezen az úton haladva, tu­dunk csak virágzó falut, virágzó or­szágot, virágzó mezőgazdaságot épí­teni és erre példaként áll elöltünk a Szovjetunió fejlett szocialista mező­gazdasága.” Kalmár István gondolatait így, fek­teti papírra: „Szüleim dohánykertészek voltak. Már mint gyermek is iáítam, hogy a szegény parasztok élete csak keserves küszködés. Később aztán én magam is tapasztaltam, milyen keser­ves a kenyerünk. Már kilencéves ko­romban kondás voltam, majd béres egy kuláknál. Mindig másnak dolgoz­tam, másnak hajtottam a hasznot. A sok keserves küszködés után láttam, hogy nem érdemes a földdel dolgozni és más munka után néztem. A felsza­badulás után a földosztáskor aztán én is kaptam főidet. Dolgoztam, de mun­kám nem volt olyan eredményes, mint azeké, akik megfelelő gazdasági fel­szerelésekkel rendelkeztek, mint a tszcs is. Már ekkor érlelődött bennem az a gondolat, hogy belépek a ter­melőszövetkezeti csoportba. Földem négy részben volt, és igen keserves araiak megművelése. Most aztán több dolgozó paraszttár­sammal elhatároztuk, hogy belépünk a csoportba, mert láttuk, hogy munká­juk milyen eredménnyel jár, amit be­bizonyított a cséplés eredménye is. Tudom, hogy többen jobbat és na­gyobbat tudunk elérni, munkánk ered­ményesebb és közösen, társasán gaz­dálkodva, biztosabb a dolgozók ke­nyere, emelkedik a munkások és a dolgozó parasztok életszínvonala, gyorsabban haladunk példaképünk, a Szovjetunió szocialista mezőgazdasá­gának mintájára azon az úton, ame­lyen a szocializmus és a béke nagy ügyét szolgáljuk.” Három dolgozó paraszt véleménye, amiben benne van megyénk vala­mennyi dolgozó parasztjának gondo­lata, hogy előbb, vagy utóbb való­sággá váltsák. Új könyvelési rendszer a tszcs-kben Termelőszövetkezeteink elérkeztek ahhoz a ponthoz, hogy a fejlődési vi­szonyainknak megfelelően és azzal’ lé­pést tartami tudó egységes könyvelési rendszert dolgozzon ki a földművelés­ügyi kormányzat a Párt útmutatása alapján. Mint a gazdasági élet minden terüle­tén, e téren is a Szovjetunió könyvelési tapasztalatai jelentenek alapot az új könyvelésnél. A A Panyin-féle szovjet könyvelés jellemző sajátosságait vet­tük át és azt következetesen alkalmaz­zuk magyar viszonyainkra. „Mindenki képessége szerint, mindenki munkája után ...“ szocialista elv legteljesebb megvalósítását jelenti az új könyvelés bevezetése, mely könnyebbé, gyorsabbá és áttekinthetőbbé teszi a termelőszö­vetkezeteink könyvelését. A RAKODÓMUNKÁSOK NEM HAJLANDÓK KIRAKNI A HAJÓKAT. A hamburgi kikötőben 4 napig veszte­gelt a közelmúltban a „Rio Gualegan“ nevű argentin gőzös, mert a rakodó- munkások nem voltak hajlandók ki­rakni szállítmányát. A gőzös fel­szedve horgonyait, ekkor Bremenha­ven felé vette útját, hogy ott kísé­relje meg szállítmányát partratenni. Kísérlete azonban itt is eredménytelen volt, minthogy a kikötő rakodómun­kásai szolidaritást vállaltak a béke­harcot folytató tengerészekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom