Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-08 / 27. szám

2 SZABAD NÓGRAD 1950 július 8 Az ellenség felszámolása után teljes erővel megindult a munka Nagyorosziban • * IV V’ A HELYI TANÁCSOK TAGJAINAK FELADATAIRÓL nek és mindaz, ami körülöttük törté­Csütörtöktől úgy tüzel a nap, hogy az „északi" megyének mondott Nó- grád olyan, mint egy tüzes katlan- A hegyes-dombos tájakon egyszerre érett be a búza is, a rozs is, meg az árpa is. Aki hallgatott az ellenségre, az nagyon megjárta, mert ahogy az ellenség az ország déli részén azt ter­jesztette, hogy majd a bizottság ki­szállása után lehet aratni, Nógrádban azt mondta, hogy itt „különösen rá­érünk az aratással", mert mi „északi" megye vagyunk. Mikor aztán a múlt héten a nagy melegben egyszerre be­érett a gabona, úgy kezdett peregni, hogy abba nem volt köszönet. Nagyorosziban szombaton délután, amikor a Börzsöny felöl erős szél sö­pörte végig a határt, a kövér, beérett kalászok összeverődtek. Ekkor, ha valaki végignézte a búza­táblákat, láthatta, hogy micsoda kár éri Nagyoroszi községet, de az egész dolgozó népet. Úgy hullott a búza a beérett kalászból, mintha nem dolgoz­tak volna meg érte, hanem ingyen ad­ták volna az egészet. Nagyoroszi a Börzsöny lábánál te­rül el. Körülbelül 2500 lakos lakja. A múlt rendszerben arról volt „híres", hogy a községben volt Szálasi és ban­dájának főfészke. Most meg arról lett „híres", hogy az egész megyében utolsó helyen kullog az aratásban. Magán a községen nem igen látszik meg a tétlenség, amit a határ mutat. Ha végigmegy valaki a falun „es­küdni" is merne rá, hogy szorgalmas emberek lakják. Az utcán sehol egy élőlény. A földművesszövetkezetben van mozgolódás: egy-egy fiatal gye­rek tér be, majd csomaggal hagyja el. Az átmentén a kistrafikost lehet lát­ni, ahogy a pult mögött ül, beletemet­kezik valami számolásba. Úgy néz ki, mintha mindenki a határban volna. Ha mégis valaki benéz a házak ud­varába, csodák-csodájára azt látja, hogy ebben a nagy dologidőben az emberek benn ülnek a verandán, vagy legjobb esetben az istálló körül mo­zognak. Az az egy már biztos, hogy semmi sem történik magától. Nagyorosziban is így van. A kulákok már hetek óta azt hajtogatják, „van még idő az ara­tásra ..„A mi községünk mindig legutolsónak aratNyomaték ked­véért még befogtak, a kocsikba is és elmentek szénát hordani. Juhász Flóriánná, akit úgy ismernek a községben, mint a klerikális reak­ció hanghordozóját, szorgalmasan járja a házakat s már úgy beszél, mint egy felhúzott gramofon. — Nem kell még aratni. Majd jön­nek a veceiek. Azok fognak majd ne­künk aratni. Hát Juhászné jósolgatá- sával csak ott történt a baj, hogy a veceieknek eszük ágában sincs addig Nagyorosziban aratni, amíg a maguké­val nem végeztek. így aztán Nagy­orosziban talpon a búza, pereg a szem, a nép ellenségei, a kulákok s a kleri­kális reakció pedig szövi terveit, hogy ártson a dolgozó népnek. Ez még akkor volt, amikor készült a dolgozó nép az aratás-cséplési mun­kára. A faluba érkezett Kristóf Mária, aki már hosszú idő óta apácáskodik Pesten. Akkor még a falu dolgozó pa­rasztjai nem értették meg, hogy miért vetkőzött ki a Kristóf-lány Furcsa volt. Csak a fején a fekete kendő különböztette meg a pesti vi­selettől. Ha megkérdezték, hogy miért vetkőzött ki, egész röviden válaszolt: „Hazajöttem szabadságra". Apjánál, Kristóf Ferenc 53 holdas kuíáknál él. Ez a falu parasztjai előtt nem keltett különösebb feltűnést, hiszen Kristóf­nak van mit aprítani a tejbe­Aztán honnan, honnét nem, előbuk­kant Törcsi János is, aki paposkodik valahol. Ezt a Törésit arról ismerik, hogy a községben bátyjával ő szer­vezte meg a nyilaspártot. Náluk volt Szálasi pribékjeinek főfészke. Előkerült valahonnan Liber József is, aki papnövendék. így aztán együtt volt a falu megTontóinak főcsoportja. Mintha csak ezt várták volna a falu kulákjai, egy-kettőre olyan szabotálás- ba fogtak, hogy az egész környék tu­domást szerzett róla. Kristóf Ferenc, az 53 holdas kulák egyszerűen nem szerződtetett arató­munkásokat. Cselédjének, Sohan Györgynek és feleségének nemhogy az OTI-t fizetné, de njgg emvi sem ad. A két elkínzott muniöSst zavarta ki, hogy arassanak, ö meg elment szé­nát hordani. Úgy gondolta, hogy ha a búza ott pusztul a földön, azzal meg­károsítja a dolgozó népet, a szénával meg neveli az állatokat, amivel lehet kupeckedni. A cseléd pusztuljon, a búza meg menjen tönkre. Majd jön a háború- Hiszen ezt mondta a lánya, ezzel biztatta őt Törcsi is. Simonvi János sem akart elmaradni. A 44-es évek nyilas főjegyzője, jelen­leg 26 holdon dolgoztatja a cselédeit, ö már 44-ben bebizonyította, hogy bízhatnak benne az amerikaiak. Hiszen régi, kipróbált tagja volt a nyilaspárt- nak. Ö volt az, aki 1944-ben halálba üldözött 9 becsületes dolgozó embert. Nyomtalanul tüntette el őket a köz­ségből. Most sem tétlenkedett Simo- nyi János. Alaposan kitervezte, hogy a szárazság beálltával, ha valaki aratni fog, fel lógja gyújtani a ga­bonát. Simonyi János még a kulákok előtt is eljátszotta „becsületét". Szombaton megneszelte, hogy a községben tudo­mást szereztek al jas szándékáról. Mun­kába állította az aratókat. Arról az­tán nem feledkezett meg, hogy akadályozza az aratás munkáit. Nem látta el az aratókat élelemmel, nem biztosította részükre az étkezést.­Aztán a díszes társaság többi tagja, Sejbert Márton 40 holdas, Juhász Mik­lós 33 holdas, a „régi gazda" tapasz­talataikat terjesztették. „Mi tudjuk, mikor kel! aratni. Hadd érjen .. Hogy "tétlenségük mégis ne keltsen valami nagy feltűnést, ki-kijártak a rétre a füvet kapargaMi. Törcsi János és Liber József, a jö­vevénypapok, meg a Kristóf lány, a kivetkőzött apáca, hordták az „ál­dást" a faluba. Törcsi, a nyilas szer­vező pap, még a szószékre is felme­részkedett. Azt hirdette: „Ahogy fej­lődik az ipar, úgy lesz kisebb a ke­nyér". A község lakossága igen elcso­dálkozott Törésinek a prédikációján, A Karancs lábánál Bocsárlapujtö határában vígan folyik a növény- ápolás. Kisebb-nagyobb csoportok végzik a kukorica és krumpli kapá­lását A községháza falán a verseny- táblán ez látszik: A növényápolási munkák során a kukorica- és bur­gonyakapálást 95 százalékban végez­tük el, a napraforgót 100 százalékban megkapáltuk. Karancsalja felöl Hoffer-traktor cséplőgépet vontat. Szinte kifejezője annak a készülődésnek, ahogyan Bo­csárlapujtö készül az aratási és csép- lési munkára, ötéves tervünk első boldog, bő aratására. A község jó eredményt végzett a ta­valyi aratás és cséplési munkáknál is és az idén még jobbat akar végezni. Felhasználják az ott szerzett jó ta­pasztalatokat és újabb tapasztalatok­kal bővítik a verseny sikeréért. Az ősszel a szántási munkák elvégzésére Etessél voltak párosversenybe. A versenyt akkor nem folytatták, csak papíron maradt az egész. Most Zsidai János, a Népi Bizottság elnöke azt javasolja, hogy újból hívják ki Etest. de most már a verseny folyjon úgy, hogy az aratási és cséplési munkák győzelmével végződjön. A Népi Bi­zottság elnöke gondoskodott is javas­latának végrehajtásáról és összehívta az Operatív Bizottságot, elkészítették a versenyfelhívást. Az ülésen még Karancsalját is bevonták a párosver­senybe. Ezzel három szomszédos falu megkezdte a harcot minden szem gabonáért, az aratási, cséplési, begyűjtési verseny sikeréért. Hét pontban foglalták össze a versenykihívásokat, amelyben bizto­sítják a szükséges munkaerőt, a viaszéréskor történő aratást, a közös szérűben való cséplést, a tűzbiztonsági intézkedés megtételét és a „cséplő­géptől a begyűjtési helyre" való moz­galom megszervezését. „A dolgozó nép kenyerét biztosítjuk ezzel a mun­kával. Az aratás a dolgozó nép harci íeladata is" — olvashatjuk a verseny- kihívásban, amelyet megküldték Ka­rancsalja és Etes községeknek és amit mindkét község elfogadott. Bocsárlapujtö az első lépést meg tette. A Népi Bizottság elindította a versenyt a dolgozó nép kenyeréért. Az Operativ Bizottság megszövegezte a versenyfelhívást és az a feladat, hogy ezt végre is hajtsák. Ez évben hiszen amióta az iparban dolgozik a falu fiataljának nagy része, nemhogy a kenyér lett volna kisebb, hanem új ruhákban is járnak, meg gyarapod­nak. A baj ott volt, hogy nem igen mondta meg Törésinek senki a véle­ményét. Ezek aztán felbátorodva, egyre csak fújták: „Templomba, há­ború lesz, templomba, háború lesz-” Ez volt mindennapi agitációjuk. így történt aztán, hogy a nagy for­róságban hirtelen beérett gabona még e hét elején is lábon állt, A kulákok és a klerikális reakció pedig egyre azt hajtogatta: „ráérünk, van még idő". Nagyoroszi község dolgozó paraszt­sága most döbbent rá, hogy miért jött a községbe Kristóf Mária, az 53 hol­das kuláknak a lánya, miért jött a községbe Tröcsi János, a nyilas szer­vező pap és Liber János papnöven- dék. Felismerte a dolgozó parasztság azt is, hogy miért lettek annyira közlékenyek a kulákok velük szemben. Meglátták, hogy en­nek a díszes társaságnak egyedüli célja az volt, hogy elvonják a dol­gozó parasztokat az aratási munkától. Az volt a céljuk, bogy' a bőnek mu­tatkozó termés minél nagyobb mérték­ben kárbamen jen. Az ellenség alias támadásának és félrevezetésének felismerése után a község becsületes dolgozó paraszt­sága a Párt és tömegszervezetek irá­nyítása mellett gyűlést hivott össze. Egyetlen napirendi pontjuk volt, mi­nél előbb megindítani az aratást és leleplezni az ellenséget é6 azt méltó helyére juttatni. így határoztak egy­öntetűen. És Nagyoroszi községben az ellenség kiszorítása után megindult a munka. A becsületesen dolgozó pa­rasztságnak most az lesz a válasza az ellenséghez: a bő termést betakarít­juk, az ellenséget pedig felszámoljuk- — Bobál — nem úgy fog történni, mint az őszi munkák soráh, hogy a verseny csak papíron marad, mert a pártszervezet tevékeny en résztvesz az irányításban és az ellenőrzésben. A népne­velőket már mozgósították, Érte­kezletet tartottak és az első teendő, hogy megmagyarázzák az ara­tási és cséplési munka fontosságát. A bocsárlapujtöi népnevelők átérzik a munka fontosságát és úgy indulnak harcba, hogy munkájuk győzelemmel végződjön. Az első népnevelőértekez­leten, amely az aratási és cséplési munkákkal foglalkozott, hat brigád alakult. A brigádok vezetését, irányí­tását Oravecz Pál elvtárs végzi. Régi, kipróbált harcosa a munkásmozgalom­nak és most új feladátok előtt áll. Együtt van a 30 népnevelő. A párt­titkár, a szervező titkár és' népnevelő- felelős beszélik át a teendőket. — Az utcafrontokon kell agitálni. Házról-házra járunk, — mondja Oravecz elvlárs. Susán László népnevelő arról be­szél, hogy a dűlőfelelősöket is be kell vonni a versenybe és „ielgda- tukká kell nekik tenni, figyeljék nem-e történik idöelölli, vagy időutáni ara­tás. Ellenőrizni kell nekik a gereblyé­ző.vt is, nehogy sok kalászt hagyjanak a tarlón-" Sok jó javaslat vetődik még fel az értekezlet során, majd a népneve­lők elindulnak agitációs útjukra, hogy sikerre vigyék a minisztertanács ha­tározatát. Utcáróí-utcára járnak a népnevelők. Megállnak és elbeszélgetnek a gazdák­kal, akik éppen a minisztertanács ha­tározatát vitatják meg. Az aratás és cséplés időbeni elvégzése most a döntő. Erről beszélnek, ezzel törőd­nek. Hegedűs B. János 11 holdas közép­paraszt éppen odahaza van, amikor beköszön hozzá Rozgonyi Béla népne­velő. Hegedűs János ünnepnap dél­után lévén, amíg nincs más dolga, ol­vasgat. A Pártból kapott füzeteket ol­vasgatja. összecsukja a füzetet és Rozgonyi elvtárssal beszél. Az aratásról, cséplésről folyik a szó. Annak gyors, pontos, időbeni elvégzé­séről. Közös ügy most ez. Fontos nép- gazdasági érdek. Nemcsak Hegedűs János ügye, hanem az ország összes dolgozóié. Érzi ezt Hegedűs B. János is. Ezeket mondja az aratás, cséplés- röl: Kádár elvtárs országgyűlési beszé­dében kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy a helyi tanácsok létrehozása nemcsak a rendszert illetően, hanem a működési és a munka társadalmi ré­szét illetően is minőségi változást kell hozzon közigazgatásunk munkájá­ban." Ebből következik, hogy a helyi ta­nács tagjainak íeladata és kötelessége tevékenyen résztvenni annak a terü­letnek igazgatásában, melynek válasz­tói megválasztották, de egyben fel­adata és kötelessége a választókat munkájába bevonni és arról, ahogyan munkáját elvégzi, választóinak időn­ként beszámolni. ,,A legfontosabb most, — mutatott rá Lenin —, hogy szakítsunk azzal a burzsoá értelmiségi előítélettel, mely szerint az államot csak hivatalos tiszt­viselők igazgathatják ..." I. Trajnyin szovjet közgazdasági iró szerint: „Igazgatni a Tanácsállamban annyit jelent, mint a néptömegek első soraiban haladni, azokat meggyőzni és tanítani, bevonni az igazgatásba, meg­tanítani az ellenség felismerésére és leleplezésére. A Tanácsok — a nép demokratikus hatalma — éppen ezért a vezetés kiváló iskolái a legszélesebb néotömegek részére." Feltehető ezekután a kérdés, hogy hogyan végzik az egyes tanácstagok az itt körvonalazott mun­kájukat a gyakorlatban? A tanácsta­gok által végzett munkát négy főcso­portra oszthatjuk: saját mindennapi életükben és munkahelyükön, a ta­nács állandó bizottságaiban, a tanács ülésein és a tanács végrehajtóbizott­ságán keresztül végzett munka. A tanácstagoknak a saját minden­napi életükben, a munkahelyükön végzett munkával kell megmutatniok, hogy a dolgozó nép az államhatalom gyakorlását a kezükbe helyezte le. El­sősorban munkájukban példamutató­nak kell lenniük. Munkájuk közben fo­kozott mértékben kell érezniök a fe­lelősséget, hogy mindaz, amit végez­— Jó termés ígérkezik és a dol­gozó parasztságon áll, hogy jó termé­sünket, jó gazda gondosságával véd­jük meg és az utolsó szemig betaka­rítsuk a dolgozó nép jövöévi’ kenye­rét. Nagyon helyeslem a kormány ré­széről kiadott intézkedést és mindent elkövetünk a siker érdekében, mert látszik, hogy törődnek velünk. Mindent megvitat a Párt és a dol­gozó nép. Rozgonyi elviárs és Hege­dűs B- János beszélik meg az aratást és cséplést, a dolgozó nép ügyét. Hosszasan beszélget még a népne­velő és a dolgozó paraszt, majd igy búcsúzik Hegedűs B. János: — Mi, dolgozó parasztok, tudjuk kö­telességünket és ellenállunk minden olyan törekvésnek, amely a munkás­paraszt együttműködést akarja gá­tolni. A nők szintén bekapcsolódnak a munkába. A népnevelők, ugyanúgy mint a Párt népnevelői, agitációs mun­kát végeznek. A nők a közös szérű mellett folytatnak agitációt és tervük van hattagú MNDSZ-brigádot ala­kítani az ifikkel együtt, hogy azok helyett, akik esetleg nem érkeznek idejében a búza aratásához, ők vé­gezzék el az időbeli aratást. Bocsárlapujtőn minden szerv ké­szül a munkák sikeres elvégzésére es jó, szervezett munkával győzelemre viszik ötéves tervünk első aratását. A salgótarjáni járásbíróság büntetőtanácsa, mint tizsorabiróság, közellátás érdekét veszélyeztető bűn­tett kísérlete és tiltott határátlépés vétsége miatt Pálenik Lajosné ellen indított bűnügyben nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: összbünteiésül 18 havi börtönbünte­tésre, mint főbüntetésre, valamint 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú fel­függesztésére és Karancsberény köz­ségből 5 évi kitiltásra ítélte. A budapesti felsőbíróság Molnár József salgótarjáni fodrászt közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt összbüntetésül 7 hónapi börtönre, mint főbüntetésre, 500 forint pénzbüntetésre, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jo­gai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, továbbá az állam­kincstár javára 500 forint vagyoni elégtétel megfizetésére, mint mellék- büntetésre ítélte. A vádlottat Salgótar­ján területéről 6 havi időtartamra ki­tiltották. nik, a dolgozó népnek, a közösségnek érdekében történik és a munkásság jó­létét szolgálja. A tanácstagoknak több aktívát kell maguk körül csopor­tosítani és rajtuk keresztül kell, hogy ezer és ezer szál kösse össze a taná­csokat a dolgozók millióival. Ajánla­tos, hogy területileg Í6 megszabják, hogy a megye melyik részének pro­blémáival foglalkozik a tanácstag. Eb­ben az esetben ebből a részből szedi ki aktíváit a tanácstag. Figyeli, hogy nemkell-e ezen a részen az utcát vagy járdát javítani, nincs-e zavar a tejel­látásban, az ittlévő iskola színvonala megfelelő-e, a napközi otthon ellátása jó-e és ezer és ezer más probléma, amit a tanácstag aktívái feltárnak és megoldás céljából a helyi tanács elé visznek, A tanácstagok feladata az állandó bizottságokban való aktív részvétel. A Párt és a kormány útmutatásai nak, a tanácsok határozatainak az életbe való átültetéséért folytatott harc, a dolgozó tömegeknek e rende­letek és határozatok végrehajtására való bevonása, gazdasági és politikai kampányok végrehajtásának sikeres megszervezése, — ezek az állandó bi­zottságok legfőbb kötelességei. Az állandó bizottságok szakfelada­tonként alakulnak. Például: pénzügyi, egészségvédelmi, mezőgazdasági, ipari. A bizottságok nem hoznak a szervekre kötelező ha­tározatokat, nem rendelkeznek veze­tési és intézkedési joggal. Csak átta­nulmányozzák az anyagot, meghallgat­ják az illetékes vállalatok, intézmé­nyek, szervek jelentéseit, ezek veze­tőit bevonják a tanács, vagy végre­hajtóbizottság ülései elé terjesztendő javaslatok megvitatásába. A bizottsá­gok akkor dolgoznak jól, ha egy ja­vaslat előkészítésébe és megvitatásába minél több aktívát vonnak be és mi­nél több szakértő hozzászólásából szü­letik meg a javaslat. A tanácsok tagjainak egyik legfon­tosabb munkáját a tanácsok ülésein kell kifejteni. A tanácsok irányítják a területükön a helyi gazdasági, társa­dalmi és kulturális tevékenységet és üléseiken ebben a tárgyban általános jellegű, elvi döntéseket és határoza­tokat hoznak. A tanácstagok feladata alaposan megvitatni a kérdéseket és olyan határozatokat hozni, amely ténylegesen a legjobban megfelel a’ dolgozó nép érdekeinek és legjobban szolgálja a Szocializmus építését. A tanácstagoknak tehát nemcsak csen­des hallgatójának kell lenni a tanács üléseinek, hanem érezniök kell azt a felelősséget, hogy ha az általuk meg­hozott határozat helytelen, akkor ár­tanak az egész dolgozó népnek. De a tanács ülésein joga van á ta­nácstagnak az egyes hivatali osztá­lyok vezetőihez kérdést intézni, kü­lönböző intézkedésekről magyarázatot kérni, amire ők kötelesek választ adni. Végül a tanács ülései között az ügyek intézése a vég­rehajtóbizottságok feladata. A végre­hajtóbizottságot a tanács tagjai saját soraikból választják. Azok a tanácsta­gok, akik a végrehajtóbizottságok tag­jai lesznek, a konkrét, mindennapi ügyek döntésében is folyamatosan be­lefolynak. A végrehajtóbizottság ülé­seire vonatkozóan ugyanazok érvé­nyesek, amit a tanács üléseiről írtam, csupán annyi a különbség, hogy a végrehajtóbizottsági ülésen nem az összes tanácstagok, csak a végrehajtó­bizottság tagjai vannak jelen. A helyi tanácsok tagjainak felada­tairól beszélve feltétlenül beszélni kell a Párt és a Tanács viszonyairól. Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést legtö­mörebben Trajnyinnak a következő soraival lehet kifejezni: „A tanácsállam rendszerében a Párt alkotja a fő irányító erőt. A Párt a tanácshatalom magva, azonban nem maga a hatalom. A Párt a dolgozó társadalom ama élenjáró embereinek önkéntes szervezete, akik a kommuniz­musért, annak győzelméért való har­cot tűzték ki célul maguk elé. E cél körül mozgósítja a Párt a tö­megeket, vezeti a dolgozók valameny- nyi szervezetét, közöttük az állami szervezeteket is. Irányítását a Párt -nem parancsolás révén, hanem azzal a beíolyásával éri el, amelyet a szervezetek tevékenysé­gére a bennük dolgozó kommunisták gyakorolnak. Legyen szó akár ipari vonatkozású, akár mezőgazdasági, ke­reskedelmi, kulturális, építő vonatko­zású tervekről, vagy akár a nemzet­közi politikai stb problémáról, a Párt minden kérdésben kidolgozza a maga irányító elvi útmutatásait, meg­határozza a politikai vonalat és a :rnka irányát." Ez az az út, amelyen a tanácsoknak és a tanácsok tagjainak haladni kell. Jánoshegyi Ferenc Népnevelő munkával viszik győzelemre a betakarítást Bocsárlapujtőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom