Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-22 / 29. szám

4 SZABAD NÖGRAD 1050 július 22. A kisterenyei gépállomáson nem tekintik harci kiadatnak, a jö véé vi kenyérért folytatott munkát Válasz cikkeinkre: NEM TÁRGYALTÁK MEG A HIBÁKAT A DOLGOZÓKKAL A múlt évben dolgozó parasztsá­gunk. eddig még soha nem lapasztalt mértékben végezte el a tarlóháníást és az őszi mélyszántást. E munkák je­lentős részét dolgozó parasztságunk az állami gépállomások traktorainak és egyéb más gépi felszerelésének segít­ségévei végezte el. A gépek fokozott kihasználásával megtudia adni dolgozó parasztságunk a földnek a megfelelő jó talajmunkát, amelv az őszi, téli és a tavaszi csapadék jó megőrzéséhez vezetett. Ennek az eredménye az idei bő aratás lett, amely lényegében felül­múlta eddigi terméseredményeinket. Hogy az ötéves tervünk második évében is ilyen Idő vagv még bő­vebb termést takaríthassunk be. szük­séges, hogy dolgozó parasztságunk a gépi munkára szerződést kössön gép­állomásainkkal, hogy a fejlett agro­technikai vívmányai, a gépek, elvégez­hessék a jövőévi jó termés biztosításá­nak első talajmunkáját. A szerződéskötés elsősorban a gép­állomásaink dolgozóinak elsőrendű po­litikai harci feladatot jelent és alapos felkészültséget kíván meg. Megyénkben oe is indult ez a munka. Azok az eredmények, amit. a szerző­déskötés területén elérlünK. azt. bizo­nyítják, hogy ott, ahol a gépállomás pártszervezete a járási bizottságokkal és a községi pártszervezetekkel együtt dolgozott és így kellő felvilágosító munkát folytatott, a dolgozó paraszt­ság szívesen kötött szerződést a gép­állomással, így például az erdőkürti gépállomással is. A szerződéskötést azonban nem így vitte a kisterenyei gépállomás, amc.y csak június 4-e után egy héire kezdte el a munkát. A kampány ideje alatt az előirányzott 9137 kát, hold helyett csak 3700 kát. holdra biztosították a szerződéseket. Már a számadatokból meglehet állapítani, hogy nem készültek fel a szerződéskötés sikerrevitelére. Nem folytattak szívós, kemény és követke­zetes harcot a maradiság ellen, amit még jobban fokozott a vadabb táma­dásba lendült két szövetséges: a ku- lák és a klerikális reakció alattomos és hazug propagandája. A gépállomás munkája hosszú idők óta szervezetlenül folyik. Úgy néz ki az egész munkafolyamat, mintha mindenki azt csinálna, amit akar. A szervezetlenség megmutatkozik a cséplés és a tarlóbuktatás terén is. A gépállomás egy cséplőgépe mellé sincs szerződtetve oséplőmunkás. Minthogy a DEFOSZ nem tudta ezt a feladatot teljesíteni, a gépállomás vezetősége azt tartja, hogy ha a DÉFOSZ-nak így jó, akkor nekik is jó. Ügyet sem vetnek arra, hogy ha későn kezdik meg a cséplést, mennyire megkárosítják a dol­gozó népet. Tarlóbuktatást eddig csak 160 kát. holdon végezték el még a cséplést munkák megkezdése előtt. A cséplési munkálatokban élen jár­nak állami gazdaságaink, amelyek az elmúlt hét szombatjáig 62 vagon búzát, 26.5 vagon rozsot, 32 vagon árpáit csépeltek el. A paiotási termelő- csoportban is 120 mázsás napi átlag­teljesítmények születnek a cséplés so­rán. Ugyancsak Palotás községben, az öt garnitúra cséplőgép eddigi ered­ménye 600 mázsa. Előreláthatólag 150 vagon termésre számítanak a köz­ségben. A pásztói termelőszövetkezeti cso­portban is meglett az eredménye a szakszerűen végzett jó gépi munkának, mert a próbacséplésnél 1200 négyszögöl területen 11 má­zsa 89 kilogramm termett, ami megfelel 17 mázsa 26 kiló holdan­ként! átlagtermésnek. Hasznos községben három cséplő­gép ontja magából a jövőévi kenye­ret. A három gép munkásai a szem­veszteség csökkentése és a cséplés minél előbbi befejezése érdekében ver­senybe léptek egymással. A kistere- nyei KIOSZ az aratás befejezése után még nagyobb lendülettel veszi ki ré­szét a cséplési munkából is. Példájukat számtalan község különböző szervei­Míndezeket a súlyos hibákat a gép­állomások megyei központja a napnál is világosabban látja, de ennek kija­vítása érdekében eddig még semmit sem tett. Nem javítanak azon a sú­lyos hibán, hogy a gépállomás dolgo­zói, különösképpen a vezetői fölényesen és felülről kezelik a dolgozó paraszt­ságot, akikkel a legmélyebb kapcsolatot kellett volna kiépíteni. Ezt ß nagy­mérvű önteltséget, gőgöt és felülről való kezelést azonnai fel keli számolni, amely Pártunk célkitűzéséi, a munkás- parasztszövetség megszilárdítását aka­dályozza. Különösen vonatkozik ez a megyeközpontra, ahonnét legelsősor- ban kell kioperálni ezeket a mérges fekélyeket, a kisterenyei gépállomás munkájának és. a jövőévi kenyér biz­tosításának érdekében. (lantos) nek az önkéntes cséplő brigádjai kö­vetik. A Mezőgazdasági Igazgatóság július 16-i jelentése szerint, megyénkben eddig 98.260 mázsa gabonát csépeltek el. Ha számba vesszük a megye vetés- területét, akor megállapíthatjuk, hogy igen le vagyunk maradva. Megyénk állami gazdaságaiban nagy méreteket öltött a behordási, cséplési és a tarlóbuktatási munka minél előbbi elvégzéséért létrejött összesített versenymozgalom. Az állami gazdaságok megyei köz­pontjának a jelentése szerint, első helyet a borsosberényi állami gazdaság szerezte meg, amelynek az összetett teljesítménye 255 százalék. Második helyen a teclaki állami gaz­daság áll 250 százalékos eredményével. A harmadik helyen a hényeli állami gazdaság 244 százalékos eredményé­vel. 242 százalékos eredménnyel ne­gyedik helyre került a sziráki állami gazdaság. E nagyszerű eredményeket elérő gazdaságok után fej-fej mellett tör előre, Nógrádmarcal, Zabar, Magyar- nándor, Szécsény és a nógrádkövesdi állami gazdaságok. A Szabad Nógrád 1950 július 1-i cikkében nagyon találóan és tökélete­sen rámutattak a különböző hibákra központi műhelyünkben, amelyek io- vábbfejlődfésünket gátolják. Így az elvtársak jogosan állapították meg, hogy a verseny nálunk kampány­szerű és a dolgozók nincsenek felvilá­gosítva, hogy a verseny a szocializmus építésinek kommunista módszere, hogy ezen keresztül biztosítjuk életszínvona­lunk állandó lartós emelkedését. A cikk megállapítja, hogy a dolgozók passzívak. Igen passzívak, mert a szak- szervezet vezetősége nem aktív, nem megy le a munkahelyekre és nem adja meg a segítséget a mesternek és a dolgozónak. Július 12-én volt MDP taggyűlés, ahol mindenről volt szó, csak pont a legfontosabbról nem: az üzem termeléséről és termelékenység­ről. A koreai nép fegyverrel a kezében harcol szabadságáért, mink pedig a szerszámmal kezünkben a versenyen keresztül, a több- és jobbtermelésse! harcolunk, azaz csak kellene harcol­nunk. Azt megállapíthatjuk, hogy üzem­vezetőségünk hozzáfogott a lervfelbon- táshoz. Az első lépéseket már megtette. Tehát a Szabad Nógrád július 1-i cik­kének van egy kis eredménye, de nem elegendő. Miért? Azért, mert a vezető­ségnek nem volt kellő bátorsága a cik­kel kilépni az összmunkásság elé és egy komoly gyűlésen ezt letárgyalni, hanem azt tette, hogy nagygyorsan összehívtak egy szűkkörö mesterérte- kezletet, ahol az idő rövidsége miatt az újságban felvetett problémák egy ré­szét Báthori felügyelő, üzemfőnök rö­viden és gyorsan ismertette, majd Vi- lezsát Ferenc üzemvezető önkritikát gyakorolt, — ha annak lehet mondani, — mondván, hogy elismeri a hibákat és hogy mivel más nem volt az üzem­ben, így hát neki kellett válaszolni és így az ö ártatlan neve került a sajtó­ba. Ezen a mcstcrértekezleten a párt­titkár elvtárs utasításszerűen kiadta, hogy a mesterek a felelősek a munka­versenyért, de egyáltalán sem a párt-, sem a szakszervezet nem néz az után, hogy milyen nehézségek állanak fenn és nem segítenek azok áthidalásában. Ügy képzelik, hogy részletkiadással meg van oldva a kérdés. De nézzük közelebbről az ellenségein­ket is, Földi Józsefet és klikkjét. Kik is vaunak ebben? László Sándor esz­tergályos, aki Amerika hangját olya n nagy szeretettel hallgatja és terjeszti, sőt, mi több, közvetlen összeköttetése van, levelez amerikai hozzátartozóival, majd Bottyán Kálmán esztergályos, mindezek szekértolói, a legutóbbi röp- gyülésröl tüntetőleg elmondta, hogy szívesebben hallgatom Amerika hang­ját. Na, de hol marad a szakszervezeti vezetőség ébersége. Még ma Is műhely- bizalmi Földi József! Mi, kommunis­ták nemcsak e hibáért, hanem a számtalan többi hibáért is, melyek még nincsenek feltárva, felelősek vagyunk, és mindenért, ami ebben az országban, így a Központi Műhelyben is történik. A legnagyob hiba üzemünkbe az, hogy nem mernek bírálatot gyakorolni feletteseik felé, de még munkatársaik felé sem, mondván, nem akarok bán­tani, neki is élni kel.1. Ezek az egyének csak látszólag kommunisták, valójában ellenségei a szocializmusnak! Nézük meg közelebbről üzemvezető­ségünket: meg kell állapítanunk, hogy komoly szervezési hibák vannak, kap­kodások, futkosások, a balkéz nem tudja, mit csinál a jobbkéz! Ugyan­olyan hatásköre van Vilezsál Ferenc üzemvezetőnek, mint Fenyvesi József üzemvezetőnek. Nincsen meghatárolva, hogy melyik üzemrészleg kihez tarto­zik, tehát teljesen elmosódik az egyéni felelősség. Ezt be is bizonyította Vite- zsál Ferenc a meslerértekezleten. hogy más nem volt az üzemben, — értette alatta Fenyvesi. József üzemvezetőt, — így neki kellett válaszolni az újság­írók kérdésére. Tehát a felelősséget megosztja Fenyvesi Józseffel. Mindezek és több más számtalan hibát csakis akkor fogjuk tudni meg­oldani, ha a Párt-. Szakszervezet és üzemvezetőség valóban a Párt útmu­tatása alapján végzi munkáját. Szmolrnszki Etek, A Szabad Nógrád levelezője Sósharfynnhan tanulnak a dolgozók a kritikából ÁLLAMI GAZDASÁGAINK ÉLEN JÁRNAK A CSÉPLÉSBEN Ha a hibák gyökerét keressük, ki­derül, hogy a gépállomáson csak pa­píron van meg a’pártszervezet. Nincs meg az az iránytű, amely fokozatosan sikerre vezetné a gépállomást a szocia­lizmus építésének eme szakaszán. Ezért aztán csak szervezetlenül foly­hatott a munka. Gsépe József, a gépállomás akkori politikai helyettese, nem is törődött ezzel, — vagy ha igerr, akkor agresz- szió alkalmazásával akarta a do.gozó parasztságot rábírni a szerződés meg­kötésére. Igen, így cselekedett, ahelyett, hogy a traktonstákat jól kiképezte volna előadásokon keresztül és ellátta volna őket e célra készült népnevelő- füzetekkel, amelyek még a mai napig is ott hevernek az iroda könyvespol­cán, portól belepve. A traktoristákat csak a robogó autón, vagy pedig a községháza udvarán akarták öt perc alatt kiképezni. Persze, hogy a helyte­len’ munkának nem lett semmi ered­ménye. Azonban e hibák előidézéséhez igen hozzájárult még az is, hogy a gépállomás vezetői között súlyos ellen­tétek vannak. Egymás ellen harcolnak a különböző pozíciókért, azzal a jel­szóval, hogy fontosabb ez nekik, mint a szerződéskötés. A vezetőség tagjai­ból valósággal sugárzik az önteltség, mint például Molnár vezetőmezőgaz­dász, de Kovács ÜB-titkár, Bérezés József íőgépész és nem utolsósorban Csépe József volt politikai helyettes­ből, akik igen szeretik a parancsolga­tást, az önkényuralmat, de a munka jó és pontos megszervezésére ügyet sem vetnek. Példa erre az, hogy a gép­állomás nyári és őszi ütemtervére el­készített munkavereeny-tervet, annak ellenére, hogy már három hete kész van, még mindig nem ismertették a gépállomás dolgozóival. így hát a dol­gozók tétlenül, de annál törelmeileneb- bül várják a verseny szervezett bein­dítását. Hiszen teljesítménybérben dol­goznak, és nekik nem mindegy, hogy a minisztertanács határozatát egy-két héttel később fejezzék be, amely egyenlő lenne a dolgozó nép kenyeré­nek csökkentésével. Ezek a vezetőségi tagok még most sem akarják megérteni, hogy ötéves tervünk hatalmas célkitűzései még na­gyobb felelősséget rónak a dolgozókra, különösen a szocializmus előretolt bás­tyáira, a gépái'omásokra. Ezek a veze­tőségi tagok semmibe veszik a dolgozó nép célkitűzéseit. A gyarmati vasutasok jelentik: Megvalósítjuk a háromnapos kocsifordulót A balassagyarmati vasutas dolgozók üzemi értekezletén beszélték meg az őszi csúcsforgalommal kapcsolatos teendők elvégzésének lehetőségét. Az értekezlet résztvevői határozatot fo­gadtak el, mely szerint: 5 százalékkal túlteljesítik a kocsinormákat, a me- nettartamnormákal 3 százalékkal, míg a íehcrvonalok menetrendszerű tartóz­kodási idejét 5 százalékkal csökkentik. Az 5(10 kilométeres mozgalomban résztvevő mozdonyok számát 20 száza­lékkal növelik. Az 500 kilométeres moz­galom és a 2000 tonnás mozgalom összekapcsolásával a háromnapos ko­csiforduló sikere éx-dekében a kocsik ki- és berakását magánfeleknél 4 ÓTá- ra, önkezelésnél 3 órára csökkentik. A kocsikon lévő kisebb sérüléseket a helyszínen kijavítják. A pályafenntar­tási dolgozók szeptember 1-ig befeje­zik a pályafenntartási munkálatokat. Bacsa János „CsopofíiiMk teljesítette hazafias kötelességét A diósjenői íermelőcsoport tagjai az aratást széleskörű munkaversennyel vit­ték sikerre. Ezzel a legalacsonyabbra csökkentettük a szem veszteséget. Mun­kánkat annál is inkább fokoztuk, mert versenyben álltunk Romhány és Ber­kenye termeiőcsoporíjainak dolgozói­val. E versenyben igen kivált jó mun­kájával Molnár János csoporttag, aki 2.9 munkaegységet ért el. E hónap 9-én nekikezdíünk a csép- lésnek. Elérkezett az a boldog pillanat is, amikor a csoport tagjai boidog örömmel teljesítették hazafias kötelessé- güket. A cséplőgép mellől egyenesen a magtárba vittük a gabonát. Ilyen bol­dog és szép ünnepély csak április 4-én volt községünkben. E példamutatásunk eredményeként a község dolgozó parasztsága lázas munkaütemben kezdett hozzá a behor­dási munkához, hogy ők is minél előbb csépelhessék gabonájukat, hogy ők is minél előbb eleget tudjanak tenni a haza iránt való kötelességüknek. Mi, a csoport tagjai tudjuk a köz­ség dcigozó parasztjaival együtt, hogy a fokozott és időben elvégzett jó mun­kánkkal hozzájárulunk mi is a hábo­rúra uszítok végleges megsemmisítésé­hez. k KLINGER MARGIT, tszcs-tag, Diósjenő Szirtik dolgozói a jövőévi kenyérért Szirák község dolgozó parasztsága cséplés és a terménybeadás fokozásá­val segíti győzelemre vinni a hős koreai nép szabadságharcát. Ezek a kérgeskezű doigozó parasztok gyors és teljes győ­zelmet kívánnak a hős koreai népnek, az amerikai véreskezű imperialista há­borús kalandorok és a délkoreai csatló­saik felett. Patócs Miklós háromgyermekes új­gazda. hat hold földet kapott a de­mokráciától. Ezt, most úgy hálálja meg és úgy segíti a koreai parasztok harcát, hogy minden fölösleges gabonáját köz­vetlen a cséplőgéptől szállította be a szövetkezet magtárába, öt mázsa hat­vanöt kiló helyett, tizennyolc mázsa hetvenöt kilót adott be és ezzel 320 százalékra teljesítette beszolqáltatási kö­telezettségét. Hasonló szép eredmény­nyel dicsekedhetik Sztrehánszki István, hatho'das úigazda is. Az állami gazdaság dolgozói is ki- tesznek magukért. Nap-nap után szü­leinek szebbnél szebb eredmények. Tá­borszéki Pá; és Pálné borsóaratásban 210, Berki József, Bálint Péterné 195; Jónás János, Benkó Jánosné ugyancsak 19S, Szabó Ferenc és Duhonyi Teréz 193 százalékot teljesítettek. A lenka- szálásban, Hlavacska József és Madaj Pál jár az élen 175 százalékos ered­ménnyel. A búzaaratásban Marosvölqyi István és Istvánná 178 százalékot ért el. Az állami gazdaság vezetői vándor­zászlót indítottak az aratási és a csép­lési munkában kitűnt munkacsapatok részére. Mindig annál a munkacsapat­nál van a zászló, amelyik a hét folya­mán a legjobb eredményt érte el. Az MNDSZ, a DISZ és az állami gaz­daság közös hozzájárulásával elvitte az állami gazdaság dolgozóinak gyermekeit Budapestre, háromnapos kirándulásra. Az utazáshoz szükséges pénzt az állami gazdaságban végzett egynapi munká­jukkal fedezték. Dévei István, falujáró-felelős ■ A‘-Szabad Nógrád legutóbbi sráma beszámolt arról, hogy községünkben milyen állapotok vannak, s hogyan végzik aknamunkájukat összefogva a kulákok, a klerikális reakció és a bü­rokrácia. Ehhez a cikkhez akarok most egypár szót szólni. Először is nagyon örülök, hogy végre illetékes helyen is meglátták, hogy milyen áldatlan állapotok vannak községünkben és hogy milyen nagy a kulákok hatalma még most is. Közsé­günkben jóformán azt sem tudjuk, hogy létezik-e egyáltalán pártszerve­zet. Pártnap, esetleg negyedévenként egyszer ha van, és akkor is a tagság 15—20 százaléka jelenik meg. Szemi­náriumok egyáltalán nem voltak és nincsenek. A népnevelők is csak annyit tudnak, hogy népnevelők, de egyálta­lán nincsenek tisztába feladatukkal. Ahol aztán ilyen rosszul működik a pártszervezet, nem csoda, ha annyira érvényesül a reakció befolyása. A kellő felvilágosító munka hiányának tulaj­donítható, hogy községünk az aratási munkákat később fejezte be, mint a szomszéd községek. Már teljes érés­ben volt a búza, de a kulákok még mindig azt mondták, hogy még ráér nek, tudják ők, mikor kei! aratni. Erő­sen befolyásolták a kis- és középpa, rasztságot is a kellő felvilágosító munka hiányában — és titokban jót röhögnek ezen. Persze könnyen tehették, hiszen nem volt senki, aki akadályozta volna ókét romboló munkájukban, őnekik nem érdekük, hogy minél kevesebb ga­bona vesszen kárba és minél hama­rább be legyen takarítva az új és gazdag termésünk. Most aztán, hogy a Szabad Nógrádban megjelent a lelep­lező cikk, nagy port kavart fel köztük. Összedugják a fejüket és úgy sugdo- lóznak. Lesütött szefnmel járnak a fa­lun végig, szégyenük magukat a dol­gozó nép előtt. Minden reményük Amerikában van, attól várják sorsuk jobbrafordulását. Várhatják! Esténként leülnek a rádió mellé, s úgv hallgatják Amerika hangját. Másnap már terjesz­tik a rémhírekéi, i'árják a háborút, rágalmazzák a Szovjetuniót. Ideje vol­na tehát, hogv gátatvessünk alias mun­kájuknak. Nem tűrhetjük azt, hogy míg az egész világon egyre erősödik a béke­tábor és mi is építjük a szocializmust, munkaversenyeket és betakarítási ver­senyeket hirdetünk, addig ezek, az im­perialisták falusi ügynökei és szektá- torai, szabotálják és hátráltatják a mi békés építő munkánkat. Köszönjük a Szabad Nógrádnak ezt az építő kriti­káját, amellyel rámutatott az itteni pártszervezet munkájának hiányossá­gaira. Ígérjük, hogy a most következő betakarítási és heszolgáltatási mun­káknál, nagyobb felvilágosító munkát fogunk végezni, éberek leszünk és szi­gorúbban fogunk eljárni a ládáitokkal szemben. Röviden tíz a helyzet közsé­günkben. Nagyon szeretnénk, ha mi­nél többször jönnének ki az elvtársak, és a Szabad Nógrádon keresztül írt kritikával és támogatással fel tudjuk számolni községünkben a reakció min­den mesterkedéseit és minden erőnkkel harcolunk, hogy megvalósíthassuk . itt falun is célunkat: a szocializmust. Eqy Szabad Nógrád olvasó Szerkesztői üzenet: Hiányoljuk, hogy afenti„ cjkk írója nevét eltitkolta, kér­jük, közölje velünk mielőbb! Bányászaink teljesitik tervüket Míg a dolgozó parasztok legjobbjai a beszolgáltatás! versenyben érnek el hatalmas eredményeket, addig a bá­nyák dolgozói is erősebben markolják a csákány nyelét. Az újlaki lejtősaknábun Ubranko- vics Pál és csapata 216 százalé­kos júniusi átlag teljesítése emel­kedik ki. Július elsején már augusztus 29-i ter­vüket teljesítették. Kalmár István és munkacsapata, aki már az első ne­gyedévben a sztahanovista követelmé­nyeknek megfelelően teljesített, a má­sodik negyedévben is szép eredményt ért el. 160 százalékra teljesítette há­romhavi átlagukat. Július elsején már szeptember 11-1 tervét teljesítette. De szépen halad az újlaki bányaüzem­nél a hosszúlejáratú versenyszerződé­sek kötése is. Eddig 107 fizikai dol­gozó vállalt szocialista kötelezettséget. A Kossuth-t&ró üzemnél is kima­gasló eredmények hónapja volt a júniusi hónap. Ríspál Máté László csa­pata 181. Futó János csapata 161, Bé­réé József ugyancsak 161, Sulyok Báró László 158 és Oláh Jóska József és csapata 157 százalékra teljesítette jú­liusi átlagát. A kiértékelés alapján Pádár Ist­ván és csapata 170 százalékban végezte el félévi tervét. Már az október 74-i tervnél tnrtauak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom