Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)

1950-06-10 / 23. szám

fÖ50 június 10. SZABAD NŐGRÁD 3 G&ró elvtárs beszámolója aépgazáasáfjamk helyzetéről és leghöseíehhi lelazlaíainkrál Pártunk Központi Vezetőségének ülésén Gerő Ernő elvtárs beszámolót A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése tartott a magyar népgazdaság új nagy sikereiről, rámutatott a hiányos­ságokra és azok kijavításának mód­jaira, majd vázolta a soron következő legfontosabb feladatokat. Az ipari termelés színvonala ez év áprilisában kereken II száza­lékkal haladta meg a múlt év decem­beri színvonalát, amelyhez fogható, mint tudjuk, a magyar ipar történeté­ben méff nem volt. Nehéziparunk ter­melése ez év áprilisában a múlt év decemberéhez képest 16.2 százalékkal emelkedett, könnyűiparunké pedig ke­reken 6 százalékkal. A mezőgazdaságban a terméskilátá­sok úgyszólván minden területen igen kedvezőek. Ez évben búzából, rozsból és árpából együttvéve előreláthatólag mintegy 5—10 millió métermázsávai többet takarítunk be, mint a múlt év­ben. _ Kapásnövényeínknél is. jók a terméskilátások. Az idei jó termés le­hetővé teszi állatállományunk erőtel­jesebb fejlesztését, ha megfelelően fel­használjuk a számunkra kínálkozó lehetőségeket. * Államháztartásunk nemcsak egyensúlyban van, hanem a bevételeknél a kiadásokkal szemben jelentős többlet mutatkozik. Ez tette lehetővé, hogy az 1950-re előirányzott beruházási keretet, melyet az ötéves népgazdasági terv előirányzatához képest már magasabbra terveztünk, további 10 százalékkal felemeljük. így igen jelentékeny mértékben emeltük a budapesti és a vidéki ipari közpon­tokban a lakásépítésekre fordítandó összeget, a nagyüzemi, mezőgazdasági építkezés és az útépítések beruházási keretét. Az ipar, a közlekedés, a mezőgaz­daság és a kereskedelem gyors fejlő­dése együtt jár a foglalkoztatottak számának hatalmas emelkedésével. Ez év első négy hónapjában a foglalkoztatottak száma kereken 70.000 fővel emelkedett. A múlt év hasonló időszakához ké­pest pedig az emelkedés 170.000 fő. A munkanélküliség gyakorlatilag meg­szűnt. Népgazdaságunk fejlődésének álta­lánosan pozitív képén belül azonban komoly hibák is vannak. Még mindig előfordul, hogy egyes vállalataink milliós összegeket ruház­nak be terven kívül, egyes esetekben céltalanul és gazdaságtalanul. Ez a jelenség, amely persze kezd kimenni-, a divatból, a vállalati pénzügyi fegye­lem bizonyos lazaságáról is tanúsko­dik. Ugyanerről tanúskodik a vállalati béralappal való, sokszor minden terv- szerűséget meghazudtoló gazdálko­dás is. Külkereskedelmünk is hatalmas mértékben fejlődött és fej­lődik, de az emelkedés csaknem kizá­rólag a behozatali oldalon van — ke­reken 65 százalék — rnig kivitelünk mindössze 1 százalékkal haladja meg a múlt év megfelelő időszakának ki­vitelét. Itt nem egyszerű elmaradásról van szó, hanem az ellenség kezét keli ke­resnünk, így pl. a szerszámgépgyár­tásban mutatkozó lemaradás mögött is- Ezen a területen a legnagyobb szám­ban találhatók a jobboldali szociálde­mokrata elemek. A Szovjetunióval és általában a tervgazdálkodást folytató országokkal forgalmunk gyorsabban növekszik, mint a tőkés országokkal, de még kö­zel sem merítettük ki a lehetőségeket a Szovjetunióval, a népi demokráciák­kal, a Német Demokratikus. Köztársa­sággal való gazdasági kapcsolatok to­vábbi fejlesztése terén. Iparunkban a termelékenység emelkedik ugyan, de ez az emelkedés nagyon egyenlőtlen. A bérek gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység. Világos, hogy ezt a helyzetet sokáig fenntartani nem lehet, ha. nem akar­juk, hogy népgazdaságunkban komoly visszaesések következzenek be. Az ön­költség kedvezőtlen alakulása a leg­szorosabban összefügg azzal, hogy a bérek, a béralap és az életszínvonal közli: A salgótarjáni kapitányság őrizetbe vette és az államügyészségnek adta át Darázs Sándort, a Salgótarjáni Acél­árugyár üzemmesterét, Szerétül Gyula emelkedése túlságosan gyors, sokkal gyorsabb, mint azt tervünk meg­szabja. Az ellenség támadásának új frontja, a népi demokrácia elten, a bér- és normacsaiások területén van. Az ed­dig érvényben lévő bérezési rendszerünk nehezen áttekinthető, bonyolult, sok szempontból igazságtalan volt. Ezt az elavult bérrendszert változtattuk meg azzal, hogy mindenütt, ahol lehetséges áttértünk a darabbérezés rendszerére, amely áttekinthető, egyszerű és ame­lyet az üzemek dolgozói szívesen fo­gadnak. Ma elsősorban a vásárlóerő olyan szükségleti cikkek felé irányul, ame­lyekből azelőtt a dolgozók igen keve- vet vettek. A fogyasztás az utóbbi hónapokban ezeknél a cik­keknél ugrásszerűen megnőtt, még- pedig gyorsabban, mint az életszín­vonal általános emelkedése. A piacra kerülő élelmiszerek és iparcikkek mennyisége az idén sokkal nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Ez év első négy hónapjában az egy főre eső húsfogyasztás 13.3 szá­zalékkal, a tejfogyasztás 29.5 száza­lékkal, a cukorfogyasztás 30 százalék­kal volt magasabb, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Bizonyos élelmiszerekben és szük­ségleti cikkekben nem fokozhatjuk nyakló nélkül a fogyasztást, mert ez befolyásolja mezőgazdaságunk fejlesz­tésének és külkereskedelmünknek ér­dekeit. Az élelmezés terén mutatkozó bizonyos rendellenességek kérdésében nem kis szerepet játszik a lakosság egyrészének nagyfokú fegyelmezetlen­sége, az a helytelen beállítottsága, hogy a szocializmust különösebb erő­feszítések és áldozatok nélkül lehet építeni. Szerepet játszik ebben az el­lenség szervezett támadása és akna­munkája is. Ha az életszínvonal gyorsabban emelkedik, mint a terme­lés és a termelékenység, ha a nemzeti jövedelem emelkedéséből! származó többlet nagyobbik részét az életszín­vonal emelésére költjük, akkor ma részben azokat a gyárakat, üzemeket, termelőeszközöket esszük meg, ame­lyek arra szolgálnak, hogy holnap életszínvonalunkat még gyorsabban emelhessük, békefrontunkat még in­kább megszilárdíthassuk, jövőnket megalapozzuk. Egész további előrehaladásunknak legnagyobb fékjévé, akadályozójává válik a normák lazasága, elavultsága, miután már nagyjából áttértünk a darabbér rendszerre. Éppen ezért jelölte meg egyik legközelebbi feladatunknak Gerő elvtárs, hogy június végéig, jú­lius közepéig be kell fejezni zömében a darabbér bevezetését, szigorú intéz­kedéseket kell tenni a bér- és norma­csalások ellen, tovább kell javítani a tervezés munkáját, szigorú intézkedé­seket kel! hozni a lervíegyelem meg­szilárdítására. Meg kell erősíteni az üzemekben és vállalatoknál a felelős egyszemélyi vezetést, a munkafegyel­met és a népi demokrácia általános fegyelmét. Le kell leplezni és el kell távolítani az üzemekből az aktívan ellenséges elemeket, gondoskodni kell az aratás és cséplés és a terménybe- gyüjtés időben való helyes megszerve­zéséről, konkrét gazdasági rendszabá­lyokat kell alkalmazni az ellenség minden olyan kísérlete ellen, amely arra irányul, hogy megpróbáljon za­vart kelteni az ellátás frontján. Széles körben propagálni kell a takarékossá­got és ezt gazdasági intézkedésekkel is elő kell segíteni. Meg kell szer­vezni a saját lakás- és családiház- építő mozgalmat, főként szövetkezeti formában, állami támogatással. Az előttünk álló feladatok sikeres megoldásának kulcsa: a Párt szervező, példa­mutató, vezető, irányító szerepe és a tömegekkel való kapcsolatok to­vábbi megerősítésé. Mi ezeket a feladatokat meg tudjuk, és meg is fogjuk oldani, mert saját bérfelírót, Miskolczi László és Nagy­váradi Ferenc gépkovácsokat. Darázs és társai bércsalást követtek és körülbelül 75.000 forint értékben károsított., 1; meg népgazdaságunkat. erőfeszítéseink mellett bizton számít­hatunk a Szovjetunió, a nagy Sztálin felbecsülhetetlen értékű segítségére, támogatására és tanácsára, s mert Pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk erőfeszítései a szocializmus építéséért hazánkban nem elszigetel­tek, hanem szerves részét képezik an­nak a nagy küzdelemnek, amelyet az egész világ dolgozói és szahadság- szerető népei, élükön a szocialista Szovjetunióval, az imperialista hábo­rús uszítok ellen, a tartós békéért, az emberiség haladásáért vívnak. A Magyar Dolgozók Pártja május 31-én és június elsején tartott Köz­ponti Vezetőség ülésén Révai József elvtárs beszámolt a klerikális reakció miűködéséről és az ellene való harcról. Révai elvtárs beszámolójában meg­állapította, hogy „Nem új kérdés a klerikális reakció elleni harc kérdése, de új az a helyzet, amelyben a kle­rikális reakció fokozza támadásait népköztársaságunk ellen. Ezért kell nekünk is változtatni népi demokrá­ciánk önvédelmének módszerén." A klerikális reakció aknamunkájának növekedése összefügg az osztályharc élesedésével és a nemzetközi helyzet kiéleződésével. Az amerikai imperia­listák fokozzák háborús uszításukat, az imperialista ügynökségek között az egyik legfontosabb szerepet kez­dettől fogva a klerikális reakció játssza. A klerikális reakció nálunk az imperialisták ötödik hadoszlopá­nak legfontosabb támasza, és a kato­likus klérus reakciós vezető köreiből kerültek és kerülnek ki igen jelentős részben a reakció agitátorai a külön­böző imperialista szolgálatban álló kém-, és szabotázs-szervezetek aktív vezetői és résztvevői — Az, hogy vannak az országban imperialista ügynökök és kémek, hogy van uszító és aknamunkát foly­tató klerikális reakció: növeli a há­borús veszélyt. — Ebből következik, hogy a bé­kéért folytatott harcnak szerves ré­sze a harc az imperialisták kéme, ügynökei, szövetségesei ellen. A kle­rikális reakció elleni harc szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a magyar dolgozók a béke megvédő sóért vívnak. És, hogy mi most eré­lyesebben és határozottabban vetjük lel a klerikális reakció elleni önvé­delmi harc kérdéseit, az elsősorban abból a kötelezettségünkből ered, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a béke védelmében l A klerikális reakció béke elleni és a háborús uszítókat szolgáló aknamun­kája élesen kifejezésre jutott a ma­gyar püspöki kar legutóbbi nyilatko­zatában, amellyel a békemozgalom a békeívek aláírása ellen fordult. Az a jezsuita köntörfalazás, amellyel a püs. pöki kar a békemozgalommal való szembefordulást leplezte, nem té­veszthet meg senkit. Hiszen lehet be­szélni általában a békéről, és köz­ben támogatni a háborús uszítókat. Hiszen az amerikai imperialisták is a „békét" emlegetik, miközben foly­tatják háborús politikájukat A ma­gyar katolikus püspökök általában a béke mellett nyilatkoznak, de az ilyen általános békenyilatkozatok fa­batkát sem érnek. A püspöki kar béke elleni állásfog­lalását megyénkben is „elfogadták" egyes papok. A csécsei plébános azt a kijelentést tette, hogy nem ellen­sége sajátmagának, azaz, háborút akar és várja az amerikaiakat. A huqyagi, nógrádmarcali, csesztvei papok pedig megtagadták a békeív alálírását, a püspöki kar körlevelére hivatkozás­sal. A borsosberényi pap ugyan alá­írta a békeívet, amit a Szabad Nóg- rád is leközölt, de a következő vasár­nap „a szentbeszéd" helyett azt mon­dotta, hogy ő nem azonosítja magát az újságban leközölttel. Tehát, álta­lában elfogadja a békeív aláírását, valóságban másképen érez. Mi a püspöki kartól és a papság­nak attól a részétől, amely az ö uta­sításait követve, a bétieinozgalom ellen fordult, megkülönböztetjük a papság­nak, elsősorban a lelkészkedő alsó­A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége május 31-én és június 1-én a következő napirend­del ülést tartott: 1. A Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság szer­veinek kiegészítése. 2. A magyar népgazdaság fej­lesztésének legközelebbi feladatai. Előadó Gerő Ernő elvtárs. 3. Harc a klerikális reakció el­len. Előadó Révai József elvtárs. A Központi Vezetőség Hegedűs András, Dénes István, Háder István, Zsofinyecz Mihály és Szűcs Lajos elvtársakat tagjainak, Kristóf István, Janza Károly, Nagy Mária, papságnak azt a részét, amely őszin­tén és meggyőződésből csatlakozott a magyar dolgozó nép nagy békemoz- galmához. Tudjuk, hogy a békeíveket aláíró papok között voltak kétszínüek is, akik aláírták az íveket és aztán el­mentek agitálni a békemozgalom ellen. De a zömük nem volt kétkulacsps. Az a tény, hogy papok százai írták alá a békeíveket, mutatja, hogy a katolikus egyház soraiban növekednek azok az erők, melyek a dolgozó magyar nép és a béke ellen forduló klerikális reakció­val szemben, készek együtt haladni. a népi demokráciával s támogatni annak szocializmust építő, békét védelmező munkáját. A Pártnak, a munkásosz­tálynak, a dolgozó népnek éles karcot kell folytatnia a klerikális reakció ellen, de ugyanakkor segítenie és támogatnia kell az egyháznak a népköztársaság­hoz őszintén közeledő és a dolgozó néppel becsületesen együttműködni kész elemeit. Ezenkívül a klerikális reakció bomlasztó és kártevő munkát is végez, amely arra irányul, hogy aláássa dolgozó népünk egységét, munkakedvét, fegyelmét, hogy meg­rendítse Népköztársaságunk, a kor­mány és Pártunk iránt való bizalmát és ilymódon segítse az imperialista háborús uszitók terveit. — A klerikális reakció a népi de­mokrácia, a dolgozó nép nagy ünne­peinek megzavarására törekszik, és úgy szervezi az egyházi ünnepeket és szertartásokat, hogy azok alkalmasak legyenek a termelés, a tanulás, a munkafegyelem és az iskolai fegye­lem bomlasztására, semmibe véve a Népköztársaság kormányának rendel­kezéseit a törvényes munkaszüneti na­pokról. Április 4-ét és május elsejét szerte az országban úgy igyekeztek megzavarni, hogy mindenféle körme­neteket, miséket, litániákat szerveztek. Országos jelenség, hogy a bérmálás időpontját munkanapra tűzik ki, hogy a gyermekeket az iskolából és a szülőket a munkából elvonják. Bőven akadnak példák megyénkben is arra, hogy áldozócsütörtökön az ifjúságot az iskolából és a szülőket a munkából elvonták. Rimócon a pap áldozócsütörtök előtt kihirdette a templomban, hogy áldozócsütörtök munkanap, de hozzátette, hogy ez a katolikusok legnagyobb ünnepe. Ki­hirdetésének eredménye, hogy ál­dozócsütörtök napján egyetlen egy gyermek sem jelent meg az iskolában. Áldozócsütörtökön nemcsak Rimócon, hanem Karancsság, Herencsény, Liszkópuszta, Csernáthaláp, Egvházas- gerge, Varsány községekben sem volt tanítás. Ezen túlmenően nemcsak hogy el­vonják az iskolából a gyermekeket, hanem még más „fogásokat" is alkal­maznak. Romhányban a hitoktató bi­zonyítványt akart adni hittanból kü­lön papírlapon, azzal a célzattal, hogy a reakció — köztük a klerikális reakció — által várt fordulat esetén igazolni tudják, hogy hittanra jártak. Nagybárkányban a római katolikus pap három tanulót az igazgató tudo­mása nélkül Sopronba irányított, ahol a Kossuth Lajos-utca 12. szám alatti, apácák által vezetett árvaházban he­lyezték el őket. A gyermekek szülei, élnek, árvaházi elhelyezésükre szük­ség nincs. Nógrádmegyerben a jelen­legi pap elődje ellenőrző könyvet ve­zetett be a gyerekeknél, a templomba- járás ellenőrzésére. A csécsei pap a tanév elején a szószékről azt hirdette, hogy ahol csak természettudományi dolgokra tanítják a gyermekeket, ott Czoltner Sándor és Suhajda József elvtársakat póttagjainak kooptálta. Révai József elvtársat felmentette a Szabad Nép szerkesztése alól és főtitkárhelyettessé választotta. Zöld Sándor és Szabó István elvtársa­kat a Politikai Bizottság tagjaiul, Piros László és Zsofinyecz Mi hály elvtársakat a Politikai Bizott­ság póttagjaiul választotta meg Hegedűs András és Dénes István elvtársakat a Központi Vezetőség titkáraiul választotta meg. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közé Házi Árpád, Aleva La­jos és Konok Ferenc elvtársakat választotta. legfeljebb csak jó kasszafúrókat ne­velhetnek. Ezért a nevezett pap ne)n kapott engedélyt az oktatásra és a váci püspök ígére­tet tett, hogy elhelyezi Csecséről.. A csécsei pap azonban még nem moz­dult régi helyéről. A klerikális reakció mesterkedései­nek más megnyilvánulásai is vannak. A kisterenyei plébános, Túlesik Já­nos az ötödik osztályos lányokkal kísértette az elsőáldozókat a temp­lomba. A lányoknak azt az utasí­tást adta, hogy ha van sötétkék szok­nyájuk és fehér blúzuk, akkor va­sárnap azt vegyék fel, minden jel vény nélkül, mert az olyan lesz, mint a régi kongreganista lányoké. Az iskolaigazgató tiltakozott ellene, mire a pap kijelentette, amit tesz, azért vállalja a felelősséget. Szécsényben a barátok, akik nem írták alá a béke ívet, a gyermekeket a kolostorba csa­logatják, hogy hittant tanulhassa­nak. Szügyön az elsöáldozók fehér ruhában vettek részt a gyermeknapi ünnepélyen. Még számos példát so­rolhatnánk fel a katolikus egyház ré­széről, de hasonló megnyilvánuláso­kat látunk az evangélikus egyház klerikális behatás alatt álló tagjaitól Í6- Vanyarcon a konfirmációt áldozó csütörtökön tartották, sőt, már előtte való nap elvonta az iskolából a gyér mekeket a pap, templomdíszítés ürü gyével. Bálikon hasonló eset történt. Ezeken kívül megyénkben is misszio­náriusok, apácák járnak és mint az imperialisták agitátorai, reakciós hírverőként lépnek fel. A klerikális reakció fokozódó tá­madásai szükségessé teszik a kleriká­lis reakció elleni harcunk fokozását, aminél abból kell kiindulni, hogy ez a harc politikai harc, amely az imperialisták ötödik had- oszlopának egyik legfontosabb ősz-, taga ellen irányul, nem pedig a val­lás ellen, a hit ellen, sőt, nem is az egyház ellen általában. Nekünk semmi bajunk nincs a katolikus dol­gozó tömegekkel, amelyek épp olv odaadó és lelkes támaszai a szocia­lizmust építő népi demokráciáknak, mint a más felekezetű, vagy meg­győződésű dolgozók. Bajunk a kleri­kális reakcióval van és a feladat ép­pen abban áll, hogy a klerikális reakciót elszigeteljük a tömegektől. A klerikális reakciót, mint politikai reakciót kell lelepleznünk, amely a vallást csupán spanyolfalnak hasz­nálja, az imperialista háborús uszi- tókat szolgáló aknamunkája leple­zésére. Mi, ezután is úgy, mint eddig, tiszteletben tartjuk a vallásos meg­győződést, valljuk és megvalósítja k a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatko­zásban magánügy. A klerikális reakció elleni kérdés­nél négy főkérdésröl, négy főfeládat- ról van szó: ■ 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kart. mint a béke el­lenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez hű papokat, akik a püspökökkel szemben támogatják a békét és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megfelelő állami önvédelmi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció ellen. 4. El keli érni, hogy funkcionáriu­saink, de tagságunk zöme se járassa hittanra gyermekeit, fokoznunk kell a klerikális reakcó elleni propagandán­kat a nép között, fokoznunk kell az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkát a Pártban. Őrizetbe vették a Salgótarjáni Acélárugyár béreseiéit A Belügyminisztérium Sajtóosztálya Fokozott erőfeszítéssel a béke védelméért, a klerikális reakció ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom