Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)
1950-06-10 / 23. szám
fÖ50 június 10. SZABAD NŐGRÁD 3 G&ró elvtárs beszámolója aépgazáasáfjamk helyzetéről és leghöseíehhi lelazlaíainkrál Pártunk Központi Vezetőségének ülésén Gerő Ernő elvtárs beszámolót A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése tartott a magyar népgazdaság új nagy sikereiről, rámutatott a hiányosságokra és azok kijavításának módjaira, majd vázolta a soron következő legfontosabb feladatokat. Az ipari termelés színvonala ez év áprilisában kereken II százalékkal haladta meg a múlt év decemberi színvonalát, amelyhez fogható, mint tudjuk, a magyar ipar történetében méff nem volt. Nehéziparunk termelése ez év áprilisában a múlt év decemberéhez képest 16.2 százalékkal emelkedett, könnyűiparunké pedig kereken 6 százalékkal. A mezőgazdaságban a terméskilátások úgyszólván minden területen igen kedvezőek. Ez évben búzából, rozsból és árpából együttvéve előreláthatólag mintegy 5—10 millió métermázsávai többet takarítunk be, mint a múlt évben. _ Kapásnövényeínknél is. jók a terméskilátások. Az idei jó termés lehetővé teszi állatállományunk erőteljesebb fejlesztését, ha megfelelően felhasználjuk a számunkra kínálkozó lehetőségeket. * Államháztartásunk nemcsak egyensúlyban van, hanem a bevételeknél a kiadásokkal szemben jelentős többlet mutatkozik. Ez tette lehetővé, hogy az 1950-re előirányzott beruházási keretet, melyet az ötéves népgazdasági terv előirányzatához képest már magasabbra terveztünk, további 10 százalékkal felemeljük. így igen jelentékeny mértékben emeltük a budapesti és a vidéki ipari központokban a lakásépítésekre fordítandó összeget, a nagyüzemi, mezőgazdasági építkezés és az útépítések beruházási keretét. Az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a kereskedelem gyors fejlődése együtt jár a foglalkoztatottak számának hatalmas emelkedésével. Ez év első négy hónapjában a foglalkoztatottak száma kereken 70.000 fővel emelkedett. A múlt év hasonló időszakához képest pedig az emelkedés 170.000 fő. A munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt. Népgazdaságunk fejlődésének általánosan pozitív képén belül azonban komoly hibák is vannak. Még mindig előfordul, hogy egyes vállalataink milliós összegeket ruháznak be terven kívül, egyes esetekben céltalanul és gazdaságtalanul. Ez a jelenség, amely persze kezd kimenni-, a divatból, a vállalati pénzügyi fegyelem bizonyos lazaságáról is tanúskodik. Ugyanerről tanúskodik a vállalati béralappal való, sokszor minden terv- szerűséget meghazudtoló gazdálkodás is. Külkereskedelmünk is hatalmas mértékben fejlődött és fejlődik, de az emelkedés csaknem kizárólag a behozatali oldalon van — kereken 65 százalék — rnig kivitelünk mindössze 1 százalékkal haladja meg a múlt év megfelelő időszakának kivitelét. Itt nem egyszerű elmaradásról van szó, hanem az ellenség kezét keli keresnünk, így pl. a szerszámgépgyártásban mutatkozó lemaradás mögött is- Ezen a területen a legnagyobb számban találhatók a jobboldali szociáldemokrata elemek. A Szovjetunióval és általában a tervgazdálkodást folytató országokkal forgalmunk gyorsabban növekszik, mint a tőkés országokkal, de még közel sem merítettük ki a lehetőségeket a Szovjetunióval, a népi demokráciákkal, a Német Demokratikus. Köztársasággal való gazdasági kapcsolatok további fejlesztése terén. Iparunkban a termelékenység emelkedik ugyan, de ez az emelkedés nagyon egyenlőtlen. A bérek gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység. Világos, hogy ezt a helyzetet sokáig fenntartani nem lehet, ha. nem akarjuk, hogy népgazdaságunkban komoly visszaesések következzenek be. Az önköltség kedvezőtlen alakulása a legszorosabban összefügg azzal, hogy a bérek, a béralap és az életszínvonal közli: A salgótarjáni kapitányság őrizetbe vette és az államügyészségnek adta át Darázs Sándort, a Salgótarjáni Acélárugyár üzemmesterét, Szerétül Gyula emelkedése túlságosan gyors, sokkal gyorsabb, mint azt tervünk megszabja. Az ellenség támadásának új frontja, a népi demokrácia elten, a bér- és normacsaiások területén van. Az eddig érvényben lévő bérezési rendszerünk nehezen áttekinthető, bonyolult, sok szempontból igazságtalan volt. Ezt az elavult bérrendszert változtattuk meg azzal, hogy mindenütt, ahol lehetséges áttértünk a darabbérezés rendszerére, amely áttekinthető, egyszerű és amelyet az üzemek dolgozói szívesen fogadnak. Ma elsősorban a vásárlóerő olyan szükségleti cikkek felé irányul, amelyekből azelőtt a dolgozók igen keve- vet vettek. A fogyasztás az utóbbi hónapokban ezeknél a cikkeknél ugrásszerűen megnőtt, még- pedig gyorsabban, mint az életszínvonal általános emelkedése. A piacra kerülő élelmiszerek és iparcikkek mennyisége az idén sokkal nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Ez év első négy hónapjában az egy főre eső húsfogyasztás 13.3 százalékkal, a tejfogyasztás 29.5 százalékkal, a cukorfogyasztás 30 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Bizonyos élelmiszerekben és szükségleti cikkekben nem fokozhatjuk nyakló nélkül a fogyasztást, mert ez befolyásolja mezőgazdaságunk fejlesztésének és külkereskedelmünknek érdekeit. Az élelmezés terén mutatkozó bizonyos rendellenességek kérdésében nem kis szerepet játszik a lakosság egyrészének nagyfokú fegyelmezetlensége, az a helytelen beállítottsága, hogy a szocializmust különösebb erőfeszítések és áldozatok nélkül lehet építeni. Szerepet játszik ebben az ellenség szervezett támadása és aknamunkája is. Ha az életszínvonal gyorsabban emelkedik, mint a termelés és a termelékenység, ha a nemzeti jövedelem emelkedéséből! származó többlet nagyobbik részét az életszínvonal emelésére költjük, akkor ma részben azokat a gyárakat, üzemeket, termelőeszközöket esszük meg, amelyek arra szolgálnak, hogy holnap életszínvonalunkat még gyorsabban emelhessük, békefrontunkat még inkább megszilárdíthassuk, jövőnket megalapozzuk. Egész további előrehaladásunknak legnagyobb fékjévé, akadályozójává válik a normák lazasága, elavultsága, miután már nagyjából áttértünk a darabbér rendszerre. Éppen ezért jelölte meg egyik legközelebbi feladatunknak Gerő elvtárs, hogy június végéig, július közepéig be kell fejezni zömében a darabbér bevezetését, szigorú intézkedéseket kell tenni a bér- és normacsalások ellen, tovább kell javítani a tervezés munkáját, szigorú intézkedéseket kel! hozni a lervíegyelem megszilárdítására. Meg kell erősíteni az üzemekben és vállalatoknál a felelős egyszemélyi vezetést, a munkafegyelmet és a népi demokrácia általános fegyelmét. Le kell leplezni és el kell távolítani az üzemekből az aktívan ellenséges elemeket, gondoskodni kell az aratás és cséplés és a terménybe- gyüjtés időben való helyes megszervezéséről, konkrét gazdasági rendszabályokat kell alkalmazni az ellenség minden olyan kísérlete ellen, amely arra irányul, hogy megpróbáljon zavart kelteni az ellátás frontján. Széles körben propagálni kell a takarékosságot és ezt gazdasági intézkedésekkel is elő kell segíteni. Meg kell szervezni a saját lakás- és családiház- építő mozgalmat, főként szövetkezeti formában, állami támogatással. Az előttünk álló feladatok sikeres megoldásának kulcsa: a Párt szervező, példamutató, vezető, irányító szerepe és a tömegekkel való kapcsolatok további megerősítésé. Mi ezeket a feladatokat meg tudjuk, és meg is fogjuk oldani, mert saját bérfelírót, Miskolczi László és Nagyváradi Ferenc gépkovácsokat. Darázs és társai bércsalást követtek és körülbelül 75.000 forint értékben károsított., 1; meg népgazdaságunkat. erőfeszítéseink mellett bizton számíthatunk a Szovjetunió, a nagy Sztálin felbecsülhetetlen értékű segítségére, támogatására és tanácsára, s mert Pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk erőfeszítései a szocializmus építéséért hazánkban nem elszigeteltek, hanem szerves részét képezik annak a nagy küzdelemnek, amelyet az egész világ dolgozói és szahadság- szerető népei, élükön a szocialista Szovjetunióval, az imperialista háborús uszítok ellen, a tartós békéért, az emberiség haladásáért vívnak. A Magyar Dolgozók Pártja május 31-én és június elsején tartott Központi Vezetőség ülésén Révai József elvtárs beszámolt a klerikális reakció miűködéséről és az ellene való harcról. Révai elvtárs beszámolójában megállapította, hogy „Nem új kérdés a klerikális reakció elleni harc kérdése, de új az a helyzet, amelyben a klerikális reakció fokozza támadásait népköztársaságunk ellen. Ezért kell nekünk is változtatni népi demokráciánk önvédelmének módszerén." A klerikális reakció aknamunkájának növekedése összefügg az osztályharc élesedésével és a nemzetközi helyzet kiéleződésével. Az amerikai imperialisták fokozzák háborús uszításukat, az imperialista ügynökségek között az egyik legfontosabb szerepet kezdettől fogva a klerikális reakció játssza. A klerikális reakció nálunk az imperialisták ötödik hadoszlopának legfontosabb támasza, és a katolikus klérus reakciós vezető köreiből kerültek és kerülnek ki igen jelentős részben a reakció agitátorai a különböző imperialista szolgálatban álló kém-, és szabotázs-szervezetek aktív vezetői és résztvevői — Az, hogy vannak az országban imperialista ügynökök és kémek, hogy van uszító és aknamunkát folytató klerikális reakció: növeli a háborús veszélyt. — Ebből következik, hogy a békéért folytatott harcnak szerves része a harc az imperialisták kéme, ügynökei, szövetségesei ellen. A klerikális reakció elleni harc szerves része annak a küzdelemnek, amelyet a magyar dolgozók a béke megvédő sóért vívnak. És, hogy mi most erélyesebben és határozottabban vetjük lel a klerikális reakció elleni önvédelmi harc kérdéseit, az elsősorban abból a kötelezettségünkből ered, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a béke védelmében l A klerikális reakció béke elleni és a háborús uszítókat szolgáló aknamunkája élesen kifejezésre jutott a magyar püspöki kar legutóbbi nyilatkozatában, amellyel a békemozgalom a békeívek aláírása ellen fordult. Az a jezsuita köntörfalazás, amellyel a püs. pöki kar a békemozgalommal való szembefordulást leplezte, nem téveszthet meg senkit. Hiszen lehet beszélni általában a békéről, és közben támogatni a háborús uszítókat. Hiszen az amerikai imperialisták is a „békét" emlegetik, miközben folytatják háborús politikájukat A magyar katolikus püspökök általában a béke mellett nyilatkoznak, de az ilyen általános békenyilatkozatok fabatkát sem érnek. A püspöki kar béke elleni állásfoglalását megyénkben is „elfogadták" egyes papok. A csécsei plébános azt a kijelentést tette, hogy nem ellensége sajátmagának, azaz, háborút akar és várja az amerikaiakat. A huqyagi, nógrádmarcali, csesztvei papok pedig megtagadták a békeív alálírását, a püspöki kar körlevelére hivatkozással. A borsosberényi pap ugyan aláírta a békeívet, amit a Szabad Nóg- rád is leközölt, de a következő vasárnap „a szentbeszéd" helyett azt mondotta, hogy ő nem azonosítja magát az újságban leközölttel. Tehát, általában elfogadja a békeív aláírását, valóságban másképen érez. Mi a püspöki kartól és a papságnak attól a részétől, amely az ö utasításait követve, a bétieinozgalom ellen fordult, megkülönböztetjük a papságnak, elsősorban a lelkészkedő alsóA Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége május 31-én és június 1-én a következő napirenddel ülést tartott: 1. A Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság szerveinek kiegészítése. 2. A magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatai. Előadó Gerő Ernő elvtárs. 3. Harc a klerikális reakció ellen. Előadó Révai József elvtárs. A Központi Vezetőség Hegedűs András, Dénes István, Háder István, Zsofinyecz Mihály és Szűcs Lajos elvtársakat tagjainak, Kristóf István, Janza Károly, Nagy Mária, papságnak azt a részét, amely őszintén és meggyőződésből csatlakozott a magyar dolgozó nép nagy békemoz- galmához. Tudjuk, hogy a békeíveket aláíró papok között voltak kétszínüek is, akik aláírták az íveket és aztán elmentek agitálni a békemozgalom ellen. De a zömük nem volt kétkulacsps. Az a tény, hogy papok százai írták alá a békeíveket, mutatja, hogy a katolikus egyház soraiban növekednek azok az erők, melyek a dolgozó magyar nép és a béke ellen forduló klerikális reakcióval szemben, készek együtt haladni. a népi demokráciával s támogatni annak szocializmust építő, békét védelmező munkáját. A Pártnak, a munkásosztálynak, a dolgozó népnek éles karcot kell folytatnia a klerikális reakció ellen, de ugyanakkor segítenie és támogatnia kell az egyháznak a népköztársasághoz őszintén közeledő és a dolgozó néppel becsületesen együttműködni kész elemeit. Ezenkívül a klerikális reakció bomlasztó és kártevő munkát is végez, amely arra irányul, hogy aláássa dolgozó népünk egységét, munkakedvét, fegyelmét, hogy megrendítse Népköztársaságunk, a kormány és Pártunk iránt való bizalmát és ilymódon segítse az imperialista háborús uszitók terveit. — A klerikális reakció a népi demokrácia, a dolgozó nép nagy ünnepeinek megzavarására törekszik, és úgy szervezi az egyházi ünnepeket és szertartásokat, hogy azok alkalmasak legyenek a termelés, a tanulás, a munkafegyelem és az iskolai fegyelem bomlasztására, semmibe véve a Népköztársaság kormányának rendelkezéseit a törvényes munkaszüneti napokról. Április 4-ét és május elsejét szerte az országban úgy igyekeztek megzavarni, hogy mindenféle körmeneteket, miséket, litániákat szerveztek. Országos jelenség, hogy a bérmálás időpontját munkanapra tűzik ki, hogy a gyermekeket az iskolából és a szülőket a munkából elvonják. Bőven akadnak példák megyénkben is arra, hogy áldozócsütörtökön az ifjúságot az iskolából és a szülőket a munkából elvonták. Rimócon a pap áldozócsütörtök előtt kihirdette a templomban, hogy áldozócsütörtök munkanap, de hozzátette, hogy ez a katolikusok legnagyobb ünnepe. Kihirdetésének eredménye, hogy áldozócsütörtök napján egyetlen egy gyermek sem jelent meg az iskolában. Áldozócsütörtökön nemcsak Rimócon, hanem Karancsság, Herencsény, Liszkópuszta, Csernáthaláp, Egvházas- gerge, Varsány községekben sem volt tanítás. Ezen túlmenően nemcsak hogy elvonják az iskolából a gyermekeket, hanem még más „fogásokat" is alkalmaznak. Romhányban a hitoktató bizonyítványt akart adni hittanból külön papírlapon, azzal a célzattal, hogy a reakció — köztük a klerikális reakció — által várt fordulat esetén igazolni tudják, hogy hittanra jártak. Nagybárkányban a római katolikus pap három tanulót az igazgató tudomása nélkül Sopronba irányított, ahol a Kossuth Lajos-utca 12. szám alatti, apácák által vezetett árvaházban helyezték el őket. A gyermekek szülei, élnek, árvaházi elhelyezésükre szükség nincs. Nógrádmegyerben a jelenlegi pap elődje ellenőrző könyvet vezetett be a gyerekeknél, a templomba- járás ellenőrzésére. A csécsei pap a tanév elején a szószékről azt hirdette, hogy ahol csak természettudományi dolgokra tanítják a gyermekeket, ott Czoltner Sándor és Suhajda József elvtársakat póttagjainak kooptálta. Révai József elvtársat felmentette a Szabad Nép szerkesztése alól és főtitkárhelyettessé választotta. Zöld Sándor és Szabó István elvtársakat a Politikai Bizottság tagjaiul, Piros László és Zsofinyecz Mi hály elvtársakat a Politikai Bizottság póttagjaiul választotta meg Hegedűs András és Dénes István elvtársakat a Központi Vezetőség titkáraiul választotta meg. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közé Házi Árpád, Aleva Lajos és Konok Ferenc elvtársakat választotta. legfeljebb csak jó kasszafúrókat nevelhetnek. Ezért a nevezett pap ne)n kapott engedélyt az oktatásra és a váci püspök ígéretet tett, hogy elhelyezi Csecséről.. A csécsei pap azonban még nem mozdult régi helyéről. A klerikális reakció mesterkedéseinek más megnyilvánulásai is vannak. A kisterenyei plébános, Túlesik János az ötödik osztályos lányokkal kísértette az elsőáldozókat a templomba. A lányoknak azt az utasítást adta, hogy ha van sötétkék szoknyájuk és fehér blúzuk, akkor vasárnap azt vegyék fel, minden jel vény nélkül, mert az olyan lesz, mint a régi kongreganista lányoké. Az iskolaigazgató tiltakozott ellene, mire a pap kijelentette, amit tesz, azért vállalja a felelősséget. Szécsényben a barátok, akik nem írták alá a béke ívet, a gyermekeket a kolostorba csalogatják, hogy hittant tanulhassanak. Szügyön az elsöáldozók fehér ruhában vettek részt a gyermeknapi ünnepélyen. Még számos példát sorolhatnánk fel a katolikus egyház részéről, de hasonló megnyilvánulásokat látunk az evangélikus egyház klerikális behatás alatt álló tagjaitól Í6- Vanyarcon a konfirmációt áldozó csütörtökön tartották, sőt, már előtte való nap elvonta az iskolából a gyér mekeket a pap, templomdíszítés ürü gyével. Bálikon hasonló eset történt. Ezeken kívül megyénkben is misszionáriusok, apácák járnak és mint az imperialisták agitátorai, reakciós hírverőként lépnek fel. A klerikális reakció fokozódó támadásai szükségessé teszik a klerikális reakció elleni harcunk fokozását, aminél abból kell kiindulni, hogy ez a harc politikai harc, amely az imperialisták ötödik had- oszlopának egyik legfontosabb ősz-, taga ellen irányul, nem pedig a vallás ellen, a hit ellen, sőt, nem is az egyház ellen általában. Nekünk semmi bajunk nincs a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek épp olv odaadó és lelkes támaszai a szocializmust építő népi demokráciáknak, mint a más felekezetű, vagy meggyőződésű dolgozók. Bajunk a klerikális reakcióval van és a feladat éppen abban áll, hogy a klerikális reakciót elszigeteljük a tömegektől. A klerikális reakciót, mint politikai reakciót kell lelepleznünk, amely a vallást csupán spanyolfalnak használja, az imperialista háborús uszi- tókat szolgáló aknamunkája leplezésére. Mi, ezután is úgy, mint eddig, tiszteletben tartjuk a vallásos meggyőződést, valljuk és megvalósítja k a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy. A klerikális reakció elleni kérdésnél négy főkérdésröl, négy főfeládat- ról van szó: ■ 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kart. mint a béke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez hű papokat, akik a püspökökkel szemben támogatják a békét és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megfelelő állami önvédelmi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció ellen. 4. El keli érni, hogy funkcionáriusaink, de tagságunk zöme se járassa hittanra gyermekeit, fokoznunk kell a klerikális reakcó elleni propagandánkat a nép között, fokoznunk kell az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkát a Pártban. Őrizetbe vették a Salgótarjáni Acélárugyár béreseiéit A Belügyminisztérium Sajtóosztálya Fokozott erőfeszítéssel a béke védelméért, a klerikális reakció ellen
