Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)

1950-06-24 / 25. szám

f95A, jtínius 24. SZABAD NÖGRAD 3 HARC MINDEN SZEM GABONÁÉRT! ez a nagy sietség”. A hényeli állami Helyes növényápolással tartósítsuk a kiadós esőzést Az ősziárpa vágása már javában folyik a megyében és e hét végén megindul a rozs és a búza aratása is. Megkezdjük jövő évi kenyerünk beta­karítását. Ebből a kenyérből a nép ál­lama fog élni, a dolgozók gyűjtenek erőt a szocializmus építéséhez. Nem közömbös tehát, hogy idejében és jól takarítsuk be kenyerünket. Szívósan és kérlelhetetlenül kell harcolnunk min­den szem gabonáért. Nem mehet ve­szendőbe egy szem gabona sem, mert az mind magát a dolgozó népet gyen­gíti. Hacsak minden kalászból egy szem vész kárba, ez már holdanként több mint harminc kilót jelent, orszá­gos viszonylatban pedig nem kevesebb, mint egymillió métermázsát. Nem ne­héz kiszámítani, hogy mit jelent ez nemzetgazdasági szempontból, hogy mennyivel több élelmet jelent, vagy mennyi mindent tudunk érte vásároini külföldön. Elsőrendű feladat ezért a munka jó megszervezése és az aratás idejében való kezdése. A minisztertanács hatá­rozata megszabja, hogy az aratást búzánál viaszérésben, rozsnál teljes érés előtt, az árpár»! és a zabnál pedig sárgaérésben kell elvégezni, hogv a szemveszteség minél kisebb le­gyen. Megyénkben 8—10 mázsás ter­mésátlagot várnak, de állami gazda­ságainkban és termelőszövetkezeteink­ben a 12 mázsát is megközelíti vagy túlhalad ja. Hényelpusztán a rozs ma­gassága eléri a két és félméíerft. A legutóbbi napok esőzései pedig javítot­tak ezen a helyzeten, mert megakadá­lyozták, hogy a gabonaszemek szárad­janak, összezsugorodjanak. Ebben az évben bőségesebb lesz a termés, több gabonát gyűjtünk a magtárakba, erő­sebb, hosszabb lesz a szalma is. Ez a lény fokozottabb feladatot állít elénk és nagyobb felelősséget ró mindenkire. A gondos őszi és tavaszi talajmunkák, a jól végzett növényápolás és a mű­trágya, a gépi munka, a szakmai ne­velés meghozták a maguk eredményét és sikerét. Kisgyülések sorozatain tárgyalták meg a dolgozó parasztok az előttünk álló feladatokat. Nagy harcra készü­lünk fel, amelynek győzelme nem két­séges, de ezért a győzelemért harcolni küzdeni kell. Az 'aratási és az előké­születi munkálatokról már érkeztek je­lentések, amelyek sikerekről számolnak be. Bercelen brigádot szerveztek, amely azoknak a gabonáját aratja, akik erre nem képesek, ahol nincs férfi a háznál. Ezzel segítik és támogatják a sze- gényparasztságot és ezzel harcolnak azért, hogy községükben idejében le legyen aratva a gabona, hogy egy szem se vesszen kárba. A sziráki ál­lami gazdaságban már több mint 35 hold őszjárpát vágtak le, ugyan így Hényelpiiszíán is. Érsekvadkerten nép­front-értekezleten tárgyalják meg, hogy mi a tennivaló. A helyszínen el­lenőrzik a cséplőgépek kijavítását, az asszonyok felvilágosító munkával já­rulnak hdzzá a feladatok végrehajtásá­hoz. Az elöljáróság brigádot szervezett az adminisztrációs munkák gyors és pontos lebonyolítására. Az országos versenykihíváshoz csatlakozva, szép eredmények vannak születendőbe. Moz­gásba jött az egész megye, új harci feladat megoldására vezet a Párt és dolgozó parasztok ezrei lelkesedéssel és a győzelem tudatában indulnak harc­ba a jövő évi kenyérért, minden szem gabonáért. Amint Csécséről írják, a termény­raktár tisztításába az egesz tagságot bevonták. Csesztve község a balassa­gyarmati járás községeit hívta ki ver­senyre, a nógrádmarcali állami gazda­ság dolgozói pedig a megye állami gazdaságait. Ezek mellett még számta­lan versenykihívás, ielajánlá., törté­nik, amik mind azt bizonyítják, hogy ennek az aratásnak és cséplésnek je­lentőségét magáének tekinti megyénk Valamennyi dolgozója. Nem kétséges, hogy ezen a téren Vannak eredményeink. De maga az ellenség is dolgozik és meg kell mon­dani, nem kevés sikerrel. Bár felada­taink világosan és érthetően állnak előttünk, mégis megtörténik, hogy eze­ket nem úgy valósítják meg, ahogy azt kellene és ahogy az egyszerű és meg­oldható. A balassagyarmati járás tele van rémhírrel. Dolgozik a kulák és a klerikális reakció. Egymást kergetik a híresztelések, amelyek végeredmény­ben minő odavezethetek vissza, hogy gátolják az aratás, cséplés és a ter- ménybegyüjtés nagy munkáját, gyen­gítsék a nép országát. Arra töreked­nek ezek a banditák, hogy nekünk minél több gabonánk pusztuljon el- A klerikális reakció és a kulákság ebben a járásban nem támad nyíltan. Azt tartja, hogy nem meev fejjel a falnak. Suiíog, rémhíreket terjeszt, igyekszik a háttérben maradni, elrej­tőzni és onnét irányítani aljas munká­ját. Nem lép az előtérbe, nem fedi fel magát. Az a hír járja például a nó- grádkövesdi kőbányában, hogy aki ki­veszi a szabadságát^ nem mehet arat­ni. Vagy azt mondják, hogv „nem kell úgy sietni, hiszen nálunk úgy is csak késön kezdődik az aratás, mire való gazdaság ióagronómusa ellenben már nyíltan kijelenti: „Hol van még június 30-a" — utalva ezzel arra, hogy az ő célja éppen ellenkező, mint amit mi meg akarunk valósítani. És mit tesznek erre az elvtársaink? A gyarmati járásban például bele­nyugszanak a rémhírekbe és azzal nyugtatják meg magukat, hogy ez volt máskor is, tehát most is kell, hogy legyen. Ahelyett, hogy megnéznék kö­zelebbről a rémhíreket, ahelyett, hogy kiéleznék az osztályharcot és megmu­tatnák a falu dolgozó parasztságának, hogy itt a klerikális reakció és a ku­lák szövetsége dolgozik, megnyugsza­nak a dolgok felett vagy egy-két gyen­ge, eredménytelen kísérlet után abba­hagyják az egészet. A berceli párttit­kár elvtárs például azt mondja, hogy meg vannak már szoríiva a faluban a kuiákok és most már nem is nagyon mozognak. Ugyanakkor a falu tele van rémhírrel. A salgótarjáni járásban ezzel szem­ben épp az ellenkezőjét csinálják. Az egész aratási és cséplési munkálato­kat a klerikális reakció elleni harcnak rendelik alá. Meg kell‘érteni, hogy az egész megyében most a legfontosabb feladat és mindenek felett álló munka, a jövőévi kenyér betakarítása és ennek kell alárendelni a többi feladatot. Nem lehet elválasztani egymástól a minden szem gabonáért folyó harcot a kleriká lis reakció és a kulák ellen folyó harc­tól. A kettő szorosan követi egymást, hiszen ez érthető is, mert a fekete reakció és szövetségese, a kulákság, most minden eszközt megragad arra, hogy akadályozza győzelmes munkán­kat. Ezt a két harcot minden esetben össze kell kötni, mert csak így biztosít­hatjuk az eredményes munkát. Hiba van a munkaerő biztosítása te­rén is. Dolgozó parasztjaink büszkén és örömmel tekintenek Pártunk felé, amikor nem az a problémánk, hogy holnap lesz-e mit enni, hogy mikor jön a végrehajtó, hanem az, hogy a szükséges munkálatokhoz bírunk-e ele­gendő munkaerőt biztosítani. A munka- nélküliséget munkaerőhiány váltotta fel, ez a legtervszerűbb és legponto­sabb gazdálkodást kívánja meg. A DEFOSZ, úgy látszik, hogy nem min­den esetben értette ezt meg. A kulák most veri a mellét és azt mondja, hogy biztosítson nekem a DEFOSZ munkaerőt. Pásztón ezt meg is csi­nálta a DEFOSZ. Elsősorban .a kulik­hoz irányította a munkaerőt, ugyan­akkor állami gazdaságainkban súlyos hiányosság mutatkozik. Ugyanígy csi­nálták Mohorán is, i ahol hetvenkét munkást engedtek a kulákhoz, holott még a szocialista szektoroknak sem volt biztosítva a munkaerejük. Persze nekünk nemcsak biztosítani, de szigo­rúan ellenőrizni kell, hogy a kulák ige­idejében betakarítsa gabonáját. De ezt semmieseire sem tesszük dolgozó pa­rasztságunk rovására. Ahol így esi nálják, semmibe sem. veszik Pártunk parasztpolitikáját és egyszerűen meg- alkusznak az osztályellenséggel. Tudja a kulák, hogy mit csinál. Ki­harcolja magának — ahol lehet — a munkaerőt, nem jut a dolgozó paraszt­ságnak, a középparasztnak elegendő munkás. Persze, ahol e»t eivtársaink nem látják, ott a kulák a maga ja­vára ezt felhasználja és ott éppen a lenini hármas jelszó megvalósítása ei­len dolgoznak. Ahelyett, hogy a közép­parasztot megnyernék, eltaszítják tő lünk és a kulák hálójába kergetik. A megyében lefolyt mezőgazdasági aktíva értekezletek félreérthetetlenül megszab­ták, hogy Lenin elvtárs tanítása alap­ján, milyen feladatok vannak előttünk. Éppen akkor írtuk, hogy mi most a kulák korlátozásának a szakaszában vagyunk, hogy ha a kulák látja, hogy nincs vele szemben alkalmazva meg­felelő rendszabály, gátlás nélkül szem­beszáll a népi demokráciával, az éber­ség hiánya pedig azt eredményezi, hogy igyekszik megbontani rendünket és akit csak lehet, a maga oldalára áliitani. Pártszervezeteink elsőrendű harci kérdésnek tekintsék a minisztertanács határozatának végrehajtását, a falusi párttitkárok személyesen jó példával járjanak elöl és mindenben a legna­gyobb, legmesszebbmenő támogatást biztosítsák a iömegszervezeteknek és az állami gazdasági szerveknek. A népnevelők készüljenek fel alaposan, ismerjék meg feladataikat, tanulmá­nyozzák a minisztertanács határozatát, hogy minden esetben tudják a kor­mány rendeletéit és intézkedéseit és idejében fel tudjanak lépni az ellen­séges híresztelésekkel szemben. Termé­szetesen, nem lehet jó munkát végezni úgy, mint a teclaki állami gazdaság­ban, ahol maga az üb.-titkár sincs tisztában a kollektív szerződéssel és az.zal, hogy mennyi a járandósága. A kulák és a klérus ezen a téren is igyekszik befolyást gyakorolni, tehát funkcionáriusainknak, népnevelőink­nek tisztában kell lenni azzal, hogy kinek mit biztosit a nép állama. A nó- grádkövesdi állami gazdaságban pedig a gazdaságvezető azt mondta a mun­kásoknak, hogy órabérbe fognak dol­gozni, amikor pedig a fizetésre került a sor teljesítménybérbe számolta el őket. Az ilyen mesterkedéseket le kell leplezni és eltávolítani azokat, akik meg akarják bontani a versenyszelle­met, a munkakedvet éppen az aratás idején. Persze felelősség terheli az ál­lami gazdaságok megyei központját is. A megyében egymást kergetik, futká- roznak össze-vissza az autókkal, ahe­lyett hogy alaposan megvizsgálnák egy-egy állami gazdaság munkáját és ezt kiértékelve, úgy megjavítanák a munkát, hogy ebből a környék dolgozó parasztsága is tapasztalatokat sze­rezne. A munkának ez a módszere szolgálná a minisztertanács határoza­tát és lendítené előre nemcsak az ál­lami gazdaságok, de az egyénileg gazdálkodó parasztok munkáját is. A dolgozó parasztság látja, hogy a nép állama milyen nagy gondot for­dít az ő érdekeire. Éppen ezért javas­latokkal siet megjavítani a helyzetet. Népnevelőink figyeljenek fel minden elgondolásra, javaslatra, amely mun­kánkat megjavítja. Használják fel és széles körben ismertessék a jó munka­módszereket, a kimagasló verseny- eredményeket A minden szem gabonáért való har­cunk, az aratás, cséplés és termény- begyüjtés győzelme az egész dolgozó nép ügye. Ez a harc a békefront egyik szakaszának ütközete tesz, erősí­teni fogja a világ dolgozóinak táborát és előbbre viszi a béke ügyét. Mező­gazdaságunk ötéves terve első évének teljesítését jelenti j,övő évi kenyerünk­nek betakarítása. Amikor a miniszter- tanács ebben az évben az előirányzat­nál kilencszázmillió forinttal többel költ a dolgozó nép, a dolgozó paraszt­ság érdekében, akkor nekünk ezt jobb, pontosabb munkával, éberséggel és az ellenség elleni harccal kell viszonoz­nunk. Meg kell mutatni az imperialis­ták belső ügynökeinek, hogy ebben az országban nem spekulálhat senki a dolgozó parasztság bőrére, hogy a mi országunkban nem lehet megzavarni a falu békéjét és a dolgozó nép egysé­gét. Révai elvtárs mondotta legutóbbi beszédében: „A klerikális reakció bom­lasztó és kártevő munkája arra irányúi, hogy aláássa a dolgozó népünk egysé­géi, munkakedvét, jegyeimét és ily módon segítse az imperialista háborús uszítok terveit." „Harc minden szem gabonáért” — ez most a jelszó és ennek a feladatnak a megvalósítása .-fokozottabb erőkifejtést , követel, haräjjt á kulák és a klerikális reakció ellen, harcot a minisztertanács végrehajtásáéért, Pártunk és Rákosi elvtárs úmtuíatásának megvalósításá­ért — a jövő évi kenyér győzelmes betakarításáért! A nógrádmarcali állami gazdaság­ban és a burjaspusztai üzemegység­ben korán reggel munkába kezdett a marcali „Vörös Csillag" és a burjas­pusztai üzemegység „Béke" arató munkacsapata, hogy ünnepélyesen, boldog örömmel megkezdjék az első aratási munkát: az aranysárga színben úszó, dúskalászú ősziárpa aratását. Éretten zizeg az ösziárpa, széles ren­dekben dől a kasza után. Barna Ist­ván, a „Béke" munkacsapat első ka­szása, vidám lendülettel, friss erővel vág, nyomában fürgén hajladoz ma­rokszedője, Hugyecz Erzsébet -— aki egyébként a munkacsapat vezetője. Velük egy ütemben, a tábla hosszá­ban, ugyanilyen verseny-lendületben halad a munkacsapat többi tagja, de így megy ez a „Vörös Csillag" mun­kacsapatnál is. Nem ismernek fáradt­ságot. Hisz tudják, hogy most ilyen nagy dologidőben nincs helye az ilyenkor felmerülő — jaj, de fáj a de­rekam — és ehhez hasonló siránko­zásoknak. Egy cél van most előttük: határidő előtt levágni az árpát — harc a minden szem gabonáért — példát mutatni az egyéni gazdálko­dóknak. A nap már jó magasan járt az égen és bőségesen záporozta forró sugarait az aratókra, mintha csak arra ösztö­kélte volna őket: „hagyjátok abba az aratást, nagy a forróság”. A ver­senylázban égő munkacsapatok tag­jait azonban nem lágyította el a űző napfény, hanem még nagyobb lendü­lettel, öntudatos akarattal és — mi­nél előbb befejezni az aratást-jelszó- val dolgoztak. A munka lendülete A május közepe óta egyfolytában tartó száraz időjárásra vasárnap jó­formán az egész megye területén, bár kissé pásztásan, de kiadós esőt kap­tunk. A csapadékmennyiség sok he­lyütt a 15 millimétert is elérte. Az eső. valamint az utána bekövetkezett vi­szonylag hűvösebb időjárás, vala­mennyi mezőgazdasági növénvünkhek kedvez. Feltétlenül jó hatással volt az eső az érésben lévő gabonák, így elsősor­ban a búza, de még a rozs szem képzésére is. Sokat segített az árpán, meg a zabon is, ahol nemcsak a szem­képzésre, hanem még a szalma Fazekas Imre jobbágyi cséplőgép­tulajdonos a népi bizottság és a ható­ságok többszöri felszólítására sem volt hajlandó a cséplőgépet üzemképes álla­potba hozni és a gép mellé munkáso­kat szerződtetni. A gépet, noha 10 esztendőn át ez évig működtette, most leállította és kinn hagyta a szabad ég alatt rozsdásodni. Bár a gép kijavítá­sára kölcsönt is kapott volna, ezt nem kérte. Látszatra földnélküli, de valója - ban apjával és barátjával egy házban laknak, közösen gazdálkodnak, 18 hold földjük és betonlap-készítő üzemük van. A Fazekas-család nem írta alá a békeívet sem. Amikor a kuiákok visszaszorításával kapcsolatos intézke­dések végrehajtásáról van szó, akkor Idei -jó termésünket elősegítette, hogy tavaly a gabona betakarítása után idejében és jól végeztük a tarló­hántást. Ezzel a munkával egyrészt a talaj kiszáradását gátoljuk meg, más­részt a föld gyomosodását is csök­kentjük. Termésátlagaink állandó nö­velése feltétlenül szükségessé teszi az idejében és jól végzett tarlóhántást s erről most a földművelésügyi mi­niszter rendeletet adott ki. A rende­let szerint minden mezőgazdasági in­gatlan művelője közvetlenül az Ő6zi, vagy tavaszi kalászosok, hüvelyesek, takarmány, olajosmagvu, vagy bár­mely egyéb növény betakarítása után ekével, tárcsával, kultivátorral vé­gezze a tarlóhántást, utána a talajt boronálja, simitózza, vagy hengerezze. A rendelet szerint a növény learatása után a tarlóhán­tást állami gazdaságokban tíz na­folytán egyre fogy és fogy a még le­aratandó árpa, egyre több és több kereszt hirdeti a munka eredményét, ünnepi öröm sugárzik a férfiak, asz- szonyok, lányok arcán, hisz egyévi munka eredményét ölelik kévékbe- Most látszik meg, hogy dolgozott az állami gazdaság. A kövér árpaszemekkel megtömött árpakalászok megadják a választ a munkacsapat tagjainak. A becslések szerint a holdankénti i ermésá Hág meghaladja a /J mázsát Szép eredmény; igaz is az a közmon­dás: „ki mint vet, úgy arat." Igen, a ió szakmai tudást párosították a poli­tikai elmélettel, amelynek a bő ter­més lett az eredménye. A gazdaság üzemi pártszervezete állandóan ser­kentette a dolgozókat a leggondosabb munkára. A legnagyobb körültekin­téssel és alapossággal készítették el az üzemtervet és a munkabeosztást — gondoskodtak arról, hogy a terv fel legyen bontva minden egyes dolgo­zóig, hogy az tudja, mit kell neki tel­jesíteni, hogy a lefektetett tervet ma­radéktalanul végrehajtsák. Különös gondot fordított a pártszervezet arra, hogy a minisztertanács aratás-cséplés és terménybegyüjtési határozatát min­den dolgozó megismerje és a lefekte­tett feladatokat időben pontosan tel­jesítse. A jó és alapos felkészültséget meg lehet látni a „Béke" és a „Vörös Csillag" munkacsapatok öntudatos versenylendületén. Persze, csak úgy kézikaszával na­gyon nehéz lenne a gazdaság hatal­mas gabonatábláit learatni. Most mennyiségének növelésére is ked­vező befolyást gyakorolt. Természetesen a besült, elszáradt árpa és zab növényeken már ez az eső sein tudott segíteni. Felbecsülhetetlen érték, amit ez ai eső jelentett a kapásnövényeinkre. A száraz időjárás folytán fejlődésükben visszamaradt. kukorica, napraforgó, burgonya, cukorrépa új erőre kapott s né­hány napon belül rohamos fejlő­désük mutatkozni is fog, különö­sen akkor, ha a dolgozó paraszt­ság helyes növényápolással min­den növény termesztésének megfe­lelő kapálási, töltögetési munkát mielőbb elvégzi* a család a vagyontárgyak tulajdonjo­gát arra igyekszik hárítani, akit pilla­natnyilag nem fenyeget veszély. A dolgozó és kisparasztokat lehézik. Fa­zekas Imre a falu kocsmájában nem egyszer lenéző kijelentéseket tett a dolgozó parasztságra. Főbüntetésül Fazekas Imrét két évi fegyházra, mellékbüntetésként politikai jogainak 10 évi elvesztésére, a község­ből való 6 hónapi kitiltásra, valamint a a cséplőgép elkobzására ítélték. Jobbágyi község cséplését, az előre­látható bőséges termésre figyelemmel, csak úgy lehet biztosítani, hogy más helyről még két cséplőgépet kellett igényelni. pon belül, termelőszövetkezeti cso­portokban, termelőszövetkezetek­nél 14 napon belül, az egvénileg termelő gazdák földjein pedig az aratástól számított 18 napon be lül kell befejezni. Akinek a tarlóhántáshoz nincs igája, vagy művelőeszköze, gépállomás út­ján biztosítsa a munka elvégzését. Állatállományunk lakarmányeUá- tása érdekében.,a rendelet előírja azt is, hogy az idén learatásra kerülő fö- növények területének megyénként meghatározott hányadán másodnövé­nyeket (kukorica, köles, csalamádé, csillagfürt, mohar stb.) kell termelni. Másodtermelés esetén közvetlenül a betakarítás után a talajt tarlóhántás helyett 8—-10 cm mélyen kell meg­szántani és a másodveteményt azon­nal, de legkésőbb július 15-ig kel el­vetni. azért végzik így, mert kissé dombos a gabonatábla, ahová «5 aratógép nehezen tudna felmenni. A gazdaság udvara felöl a traktor berregését és az aratógép finom zúgását lehet hal­lani. Guttin Mihály, az „Ifjúgárda'' traktoros brigád kiváló sztahánovis- tája magyaráz örömmel és nagy szak­értelemmel a körülötte lévő traktor- vezetőknek. Alig egypár napja jött haza az aratógépvezető tanfolyamról, azóta fáradhatatlanul tartja a tanfo­lyamot, hogy az 1—2 nap múlva meg­kezdődő aratásból kivegyék az orosz­lánrészüket. Versenyezni fognak egy­más között az aratógépvezetők. Ez a nagyszerű szovjet ajándék 8—10 hol­dat is learat egy nap. Büszkén tekin­tenek rá a troktoristák. Különösen Guttin Mihály. Másnap reggel félnyolckor leírhatat­lan örömmel jelentették a két munka­csapat vezetői a gazdaságvezető poli­tikai helyettesnek, Szeszük elvtárs­nak, hogy befejezték a 28 kát. hold őszi árpa learatását 26 óra alatt, hat nappal a határidő előtt és a gabona­keresztek száma meghaladta a 903-at. A reggeli órákban traktor berregése hallatszik. Egy Hofherr-traktor fordul a föld végében. Tárcsát akaszt a friss tarlóba. Fehetélik a felhántolt tarló. Az „Ifjúgárda" traktoros brigád egyik tagja végzi ezt a munkát Az idei gazdag aratás után készítik a jövő- évi még magasabb termést. — Lantos — Balogh Gyula Megyénk állami gazdaságaiban megkezdődött a b, bő aratás Munkában a marcali „Vörös csillag44 és „Béke44 arató munkacsapat Két éri f t*fj íj htísru ítélték a szabó tik ló kulik kát Rendelet a kötelező tarlóhántásról és másodnövények termeléséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom