Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)

1950-06-17 / 24. szám

A helyi tanácsok a dolgozó néppel összeforrva erősítsék népünk nagy mankóját MEGALAKULT A MEGYEI TANÁCS J950, június 17. < SZABAD NOQRAD ________ Cs ütörtök délelőtt érkezett el Nóg- rád megye »hhoz a naphoz, amikor a dolgozók átveszik a megye közigaz­gatásának vezetését. Ezen a napon Balassagyarmat város zászlódíszbe öltözött. Felvirágzott ablakok néztek a megye minden részéből jövő küldöttek felé. A küldöttek a megyeháza tanács­termében gyűltek össze. A tanácsok megalakulásának jelentőségét a fel­díszített épület is visszatükrözte. Vörös drapériák díszítették a nagytermet. A megye legjobb munkásai, sztahano­vistái, az élenjáró paraszídolgozók és értelmiségiek ülnek a piros drapériá­val bevont asztaloknál. Az arcukról visszatükröződik az a nagy feladat, ami a tanácsok megalakulásával rá­juk hárul. Amíg a küldöttek érkeztek a megye minden részéből, addig a zagyvapálfaivai és balassagyarmati Üttörők-zenekara mozgalmi indulókat játszott. Ebben az ünepélyes fogadta­tásban benne volt, hogy a tanácsok megalakulása nemcsak politikai fejlő­désünkben, hanem gazdasági életünk­ben is nagyjelentőségű lépés. Amikor Veres József belügyminisz­tériumi főosztályvezető a kormány képviseletében és Dvorák József a Me­gyei Pártbizottság képviseletében el­foglalták helyeiket a feldíszített emel­vényen, a Himnusz hangjai csendültek fel és a küldöttek felállva hallgatták. Dvorák elvtárs a Megyei Pártbizottság nevében üdvözölte a megjelenteket és elmondotta, most amikor megalakul megyénkben a Megyei Tanács a leg­fejlettebb demokráciát valósítjuk meg a széles dolgozó tömegek között. — Ennek a tanácsnak — folytatta — feladata fisz, hogy megszüntesse az államapparátusunk alsóbb szerveiben, így a megye, járás és falu közigazga­tásában meglevő hiányosságokat, fel­számolja a bürokráciát, ami a szo­cializmus építésében gátló körülmény és akadályozta fejlődésünket. — Feladata továbbá, hogy a meghúzódó reakciós erőket véglegesen kiszorítsa á vezetésből és a dolgozó nép átvegye a közigazgatás irányítását. A most megalakuló tanácsnak — mondotta Dvorák elvtárs — az legyen a legfon­tosabb feladaia, hogy munkájában te­kintse példának a nagy Szovjetuniót és úgy dolgozzon minden egyes - tagja, mint a mi legforróbban szerétéit, Rákosi elvtársunk dolgozik. A tanácstagok felállva, éljenezve és ütemes tapssal üdvözölték a világ békéjének nagy őrét, Sztálin elvtársat, a magyar dolgozó nép vezérét, Rákosi elvtársat. Dvorak elv társ beszámolója után a tanács tagjainak névsorát ismertették, majd megválasztották a végrehajtó bizottságot, amelynek 13 tagja van. A végrehajtó bizottság, saját kebelén belül elnökének választotta Qerst Já­nos elvtársat. Elnökhelyettesek Kazári Gyula és Mester Gyula lettek. A vég­rehajtó bizottság titkárává dr. János­hegyi Ferencet választották meg. Tanácstagok egyhangúlag elfogadják a végrehajtó bizottság elnökének, elnök- helyetteseinek és titkárának megvá­lasztását. A megalakult Megyei Tanácsot, an­nak vezetőségét a minisztertanács ne­vében Veres József belügyminiszteri főosztályvezető üdvözölte. Beszédének elején ismertette a tanácsok jelentősé­gét és kérte a nógrádmegyei tanács tagjait, hogy példaképül a Szovjetunió tanácsait válasszák. Továbbiakban foglalkozott a felszabadulás óta elért eredményeinkkel s megállapította, hogy a tanácsok megalakulása népi de­mokráciánk újabb győzelme. A taná­csok megalakulásával megvalósult Pártunk egyik célkitűzése, melyen ke­resztül a dolgozó népet bevonják az állam igazgatásába. — A tanács minden tagja munkájá­nak középpontjában a dolgozó nép iránti hűség legyen. Fűzzék szorosra kapcsolatukat a dolgozó néppel, töre­kedjenek arra. hogy minden nap meg­nyerjék a dolgozó nép bizalmát és tá­mogatását, mert ez megsokszorozza erejüket. — Munkájukban mindig számíthat­nak a Szovjetunió nagy támogatására és segítségére, a Magyar Dolgozók Pártjának önzetlen támogatására. Veres József elvtárs nagy tapssal Értesítés értesítjük mindazokat az iskolatársa- lcat, akik 1924/25. tanévben a salgótar­jáni polgári Iskola 4. osztályát végez­ték. hogy 1950 július hó 2-án d. u. 4 ólára a salgótarjáni állami általános iskolában (volt polgári iskola) 25 éves találkozóra megjelenni szíveskedjenek. Kérjük címüket, megjelenésüket szám iszerint, június 25-ig írásban közöljék, Györy József .könyvkereskedő és Duda Lajos gujtrúszmester salgótarjáni címre. fogadott beszéde után Kudela József, Salgótarján Városi Pártbizottság tit­kára, a Párt és tömegszervezet nevé­ben üdvözölte a megalakult Megyei Tanácsot. Beszédében említést tett, hogy hosszú évszázadokon keresztül nem volt a dolgozó népnek az ország ügyeinek rendezésébe beleszólása. — A Párt és a tömegszervezetek a legnagyobb támogatást adják a most megalakult tanácsoknak és azt kérem Megyei Tanácstól, a Párt és a tömeg- szervezetek nevében, hogy a legjobb munkát végezzék a szocializmus épí­tésében. Harcoljűnck a belső és külső reakció ellen a nép ellenségei ellen s ehhez a mun­kájukhoz a tanács minden tagjának a Párt támogatását biztosítja, A megalakult új tanácsot a balassa­gyarmati Úttörők virággal üdvözölték. A megye különböző helyeiről, szerve­zeteitől táviratok érkeztek a tanács­hoz, amelyben sikeres munkát és a dolgozó nép teljes támogatását ígérték. Ezután Gerst János elvtárs, a Me­gyei Tanács elnöke beszélt a Megyei Tanács feladatairól. Beszédének ele­jén megköszönte a Pártnak és a megye dolgozóinak a tanács tagjaiba helyezett bizalmát. Beszédében foglal­kozott azzal, milyen felelősségteljes munka hárul a tanács minden tagjára és ígéretet, tett arra, hogy a tanács minden tagja minden erejével és tu­dásával azon lesz, hogy a Párt­nak, a megye dolgozóinak bizalmát ki- éredemelje. — Póriunk Központi Vezetőségének határozatai, országgyűlésünk törvé­nyei, felsőbb szervek rendeletéi so­rozatosan mutatják számunkra azt az utat, amelyen járnunk kell. — A demokráciának sikerei az el­múlt hónapok során fényesen bizonyít­ják, hogy a tanácsok megvalósításá­nak feltétele teljesen megérett. — A helyi tanácsok minden tagját vezérelje munkájában az a felismerés, hogy a ml körülményeink között, min­den úgynevezett helyi kérdés még a legjelentéktelenebbnek látszó egyszerű kis falusi kérdés is kö­zös ügy, a dolgozók összességé­nek szent ügye. A tisztviselők pedig, akik a helyi taná­csa' apparátusaiban folytatják majd m. jukat, a legjobb tudásukkal, a legteljesebb odaadásukkal vegyék ki részüket a feladatok megoldásából és Veszélyes bércsalókat lepleztek le a salgótarjáni acélgyárban. Olyanokat, akik megkárosították a közösséget, akik jogtalan összeget vettek fel, újra inflációt akartak és az ellenség i gynökeivé szegődtek. Darázs Sándor és társai: Szerémi Gyula, Miskolci László és Nagyváradi Ferenc 75 ezer forinttal károsították meg az acélgyár dolgozóit, a dolgozó nép államát. Lel­ketlenül loptak. Rájuk vall cselekede­tük. Soha nem voltak azok, akik be­csületesen dolgoztak volna. Darázs Sándor a felszabadulás előtt külön csoportba járt kocsmázni, nem egy­szer lehetett látni őket verekedni. Már a felszabadulás előtt az urak szolgálatában állott. Amikor a legne­hezebb időszak volt és sok munkanél­küli volt az acélgyárban. Darázs Sándor külön csoportot alakított és a vagonrakásnál dolgoztak. Karattur igazgatónak volt az embere, pénzt, oklevelet, cukrot kapott „munká­jáért". Nem dolgozott folyamatosan, három hónapig dolgozott, ugyanannyi ideig betegeskedett. Darázs Sándor a felszabadulás után a demagógok közé tartozott. Munka­társait lázította, hogy ne dolgozzanak, hiszen nem lehet a pénzért semmit sem vásárolni. Sztrájkot provokált és az öntudatos munkások ellen, mint Szőllős Jenő, fenyegetéssel lépett fel. Amikor 1945-ben Szőllős Jenő a GSZ többi dolgozójával együtt öntudatos munkáshoz méltóan dolgozott és nem hallgatott Darázsra, erre Darázs Sán­dor agyonütéssel fenyegette. Orszá­gunk legnehezebb éveiben, az infláció idején feketézett. A feketézéshez a hiányos gépekkel, a megfeszített munkával termelt ka­pát lopta el, amit észrevették a dol­gozók. segítsék a választott tanácstagokat felelősségteljes munkájukban.. A helyi tanácsok a dolgozó néppel összeforrva, attól soha el nem szakadva, erősítsék népünk nagy harcát, amelyet a Szovjet­unió által vezetett hatalmas és le­győzhetetlen békefronton vívunk a há­borús gyújtogatok őrült, gonosz ter­veivel szemben. Erősítsék a helyi ta­nácsok a béke magyar frontszakaszá­nak erejét és szilárdságát és tegyék még erősebbé a béke magyar bástyáját. A helyi tanácsok megalakulása nagy- jelentőségű és döntő lépés a megye életében. A Megyei Tanács megalaku­lásával a megye összes ügyeit a Megyei Tanács intézi. Voda József éimunkás, a tanácsok jelentőségét így látja: most, hogy meg­alakulnak a tanácsok, a nép kezébe kerül a megye vezetése, a tanács tag­jai mind a népből származnak és is­merik a nép problémáit, amit hozzá­értéssel fognak megoldani. Gringer Margit, a diósjenó'i termelő­szövetkezeti csoport tagja, még egy kissé bizonytalanul néz az elé a nagy feladat e!é, ami előtte áll, mint ta­nácstag előtt. A tanácsok megalaku­lásáról ezt mondja: — Az lesz a fötörekvésem, hogy a megfivő hiányosságokat minél előbb kiküszöböljem, hozzásegítsem a köz- igazgatást ahhoz, hogy ténylegesen a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Gringer Margit a nép választottja. Feladatát biztosan jól fogja végezni. Varga István, a dejtári termelő­szövetkezeti csoport tagja, a tanács megalakulásáról így nyilatkozik: Ez­előtt nekünk csak az adófizetés volt a jogunk, most amikor megalakult a Megyei Tanács, a dolgozó népet bevon­ták az államigazgatás munkájába, nagy lépést tettünk afelé, hogy a nép saját ügyét iniézi. A helyi tanács a Magyar Dolgozók Pártja irányításával sikeresen oldja meg a feladatokat, az eiőtte álló legközvetlenebb feladatot, az aratási és cséplési munkák teljes sike­rét is. * A Megyei Tanács megalakult, mun­káját megkezdte és azok a tanácstagok, akiket a dolgozó nép küldött a ta­nácsba, sikeresen fogják megoldani Pártunk, dolgozó népünk ügyét A GSZ dolgozói kiközösítették Da­rázs Sándort. A büntetést megúszta, mert öccse magára vállalta a lopást. Elküldték a gyárból, de könyörgéssel, jó összeköttetéssel visszavették. A tér- üzemnél dolgozott, de nem elégedett meg és újból a GSZ-be került. Még be sem került, már azt hangoztatta a becsületes munkásoknak: „kitolok ve­letek". A másodszori üzembe kerülése után törtetett, könyökölt. A régi szo­kásától ekkor sem tért el: három hó­napig dolgozott, ugyanannyi ideig be­tegeskedett. Hizelgett, jónak, rendes­nek tüntette fel magát és művezető­nek nevezték ki. Legfiatalabb volt a mesterek között, mivel azonban jó vi­szonyban volt a párttitkárral, műve­zető lett. Kutyából nem lesz szalonna. Darázs Sándorból sem lett rendes em­ber. Nem tekintett senkit embernek a műhelyben. A mestertől kezdve a ta­nulóig mindenki félt tőle. Sproh Lajos művezető mondja, hogy: „Darázs Sándor művezető ideje alatt az emberek zúgolódtak, azért Dará­zsék Miskolcival, Nagyváradival kü­lön klikket alkotlak, külön tárgyal­tak. Velem nem is álltak szóba, ne­hogy megtudjak valamit. Darázs Sán­dorhoz nem mertek a dolgozók szólni, csak néhány barátja volt". Nagyváradi Ferenc is jó viszony­ban volt Darázs Sándorral és ezért ö négy utalványt is kapott a horoló ka­pára addig, amíg Telek elvtárs egyet kapott. A „segítő kezet" Miskolci László is élvezte. A traktor-kapasz­kodó gyártásánál — ki nem derített ok miatt — hiba csúszott be. A trak­tor-kapaszkodó egyik ága rövidebb lett és hogy ne dobják el és ne le­gyen selejt, kisebb munkával meg­munkálták. Miskei elvtárs 220 dara­bot készített el és a műszak végén már csak 60 darab várt megmunká­lásra. A 60 darab megmunkálását A « •• ^ • jovoevt A z őszi és tavaszi jó munka eredmé- nyeképpen megyénk dolgozó pa­rasztsága bőséges gabonabetakarítás előtt áll. Most, hogy rohamosan köze­ledünk az aratási és cséplési munka megkezdéséhez, arra kell törekednünk, hogy munkánkat időben és sokkal job­ban szervezzük meg, mint az elmúlt évek során. Ezért kellő időben gondos­kodnunk kell munkaerőről, a behordás- hoz szükséges igaerő megszervezéséről és az összes felhasználható gépierö be­állításáról. A DÉFOSZ menyei titkárság a já­rási aktíváinak összevonásával tár­gyalta meg az elkövetkezendő feladatok véghezvitelét. Az aktívák e feladatot levitték a dolgozó parasztság széles tö­megei közé. Ezzel megindult a Szer­vező munka szerte a megyében. Moz­gósítva lettek a tömegszervezetek nép­nevelői, amelynek eredményeképpen június 5-ig 1830 aratópárt szerződtet­tünk, ami azt jelenti, hogy az egyéni gazdálkodók munkaerőszükségletét kb. 80 százalékban, biztosítottuk. Ez azon­ban korántsem elég ahhoz, hogy biz­tosítani tudjuk a bő termés betakarítá­sához szükséges munkaerőt. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy sokkal nagyobb alapossággal, még fokozottabb politikai felvilágosító és szervező mun­kával kell tovább folytatnunk az arató- és cséplőmunkások leszerződtetését. IT munkánk közepette megyénk szám'atan községében kulák- és klérus-támadásokba ütköztünk, meg­mutatkozott a népnevelő munka hiánya és a DÉFOSZ helyi szervezet gyenge­sége. Azt gondolták, hogy a miniszterta­nács határozatának végrehajtását ölhe­tett kezekkel lehet várni és a minisz­tertanács határozata is figyelmeztetett bennünket, hogy az ellenség, a kulá- kok. mindent elkövetnek, hogy meg­akadályozzák az aratási és cséplési szerződések idejében való megkötését. Pl. Herecsény községben Teplánszki Ignác 28 holdas és Teplánszki János 26 holdas kulákok a többi kulák és a feketelelkű klérus, a dolgozó népünk és a békéért folytatott harcunk dühödt ellenségei, megtagadták az aratómunká­sok leszerződtetését, annak ellenére is, hogy az előző napokon feiszó'í'ást kap­tak a helyi DÉFOSZ-szcrvezettől. Ez a kulák társaság csak a DÉFOSZ megyei titkárság erélyes felszólítása után szerződtette le a szükséges munkaerőt. Előfordult például a pásztói és a nógrádi járásban, hogy DÉFOSZ szervezeteink vezetősége is a kulák- agitáció hálójába került és nem kezd­tek hozzá idejében a szerződések meg­kötéséhez. Nem vették észre, hogy a kulák taktikája arra irányul, hogy ezzel Tróján Pál végezte el és másnap reg­gel mégis megdöbbenve látják, hogy Miskei és Tróján elvtársak által elvégzett munkát Miskolcinak írták be. Az elvégzett munka beírását keresték. Petykó János termelési felelősnek azt felelte Darázs, hogy semmi köze hozzá. Petykó János nem nyugodott meg, kikeresték igazságukat, ami Da­rázs igazi arcára is fényt derített. Le­leplezték azt, hogy Darázs Sándor Nagyváradi Ferenc, Miskolci László és Szerémi Gyula közreműködésével 75 ezer forinttal károsították meg a gyár dolgozóit. Viszovszki Lajos, az üzem egyik legrégibb dolgozója ezt mondja: „örülünk, hogy elvitték közülünk. Bűnösségük nagy és ha rajtam állna, ügyüket a gyár kapujában tárgyal­nám a gyár összes dolgozói előtt. A legszigorúbb büntetést adnám az ilye­nekre, akik megrövidítenek bennün­ket, országunkat.'' Földi Józsei, Miskolci Lászlónak volt a felváltója. A Darázs-ügyről ezt mondja: — Megnyugtató a dolgozókra, hogy eltűntek az üzemből. Nagyon romboló hatással voltak a munkásokra. Köz­vetlen láttam aljas munkájukat. Több­ször megszámoltam az elkészített munkadarabokat és mindig 20—30—40 darabbal találtam kevesebbet. Meg­mondtam neki, hogy csalnak, mire ő ienyegetőleg lépett tel: majd ellátja a bajomat. Körülötte mindig rendetlen­ség volt. össze-vissza voltak a kész­anyagok és nem tudtuk pontosan le­számolni. Most, hogy eltávozott, meg­változott minden. 3 kenyérért megakadályozza az aratási, csépiéi munkák idejében való elvégzését. O isz a kulák nagyon jól kitudja J A számolni, hogy hány ezer és ezer mázsa gabonával kevesebbet tudnánk betakarítani, ha nem biztosítanánk ide­jében megfelelő munkaerőt. ts nem azért követeli a munkabérek fel­emelését, mintha valóban a dolgozók barátja volna, hanem így akar zavart kelteni és így akarja szembefordítania mezőgazdasági dolgozókat Pártunk és kormányzatunk helyes munkabér-hatá­rozataival. Hasonló szabotúlást végez­tek Karancsságon, Nagyorosziban, Ho- mokterenyén, Cereden, Kazáron, Nád- újfaluban, Kisterenyén, Karancskeszi- ben a klérussal összefonódott kulák- ság. Ezt azonban a DEFOSZ-szerveze­teink, habár kissé későn is, de felis­merték és kötelezték a kulákokat, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsák, vagyis szerződtessék le a munkaerő­szükségletet. Pl. ennek az eredménye az, hogy Karancskesziben 33 aratópár szerződött le. DEFOSZ-szervezeteink munkástago- znt-vezetőségének feladata, hogy még fokozottabban felvegye a harcot a kulá­kok támadásaival szemben, leplezze le a kulák támadás különböző fogásait és fokozottabb éberséggel folytassa a még előtte álló feladatok maradéktalan tel­jesítését­Magvarázza meg a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy a felszabadulás előtt az aratás, behordás és asztagba- rakás együttes munkájáért 8—9% részt fizettek a kulákok. Ha 8 mázsás kát. hoidankénti termésátlagot veszünk alapul, ez azt jelentette, hogy 1 kát. hold gabona learatásáért, behordásáért, asztagbarakásáért 56—70 kg gabonát kaptak az aratómunkások munkabér fejében. Ma ugyanezért a munkáért — ha a gabona nincs megdőlve — a ter­més 13 százaléka illeti meg az arató- munkásokat. Ez azt jelenti, hogy kát. holdanként 8 mázsás termésátlagot ala­pul véve, a felszabadulás előtt 56—70 kg részkereset helyett 104 kg gabona iUeti meg a mezőgazdasági dolgozókat. Hasonló a helyzet a cséplőmunkások kereseténél is, ahol a fe'szabadulás előtt országos átlagban 3—3.5 százalék között változott a cséplőrész. Ha egy cséplőgép napi teljesítménye 150 mé­termázsa volt és a cséplőgépnél 17 egészrészes és 4 háromnegyedrészes munkavállaló do!gozott, akkor az egészrészesek 1 főre eső napi keresete 23.5 kg, a háromnegvedrészes munka­vállaló 1 napi keresete pedig 17.5 kg volt. Kormányzatunk munkabér-határo­zata alapján ma ugyanannyi munkás- létszámmal a cséplőgép 150 mázsás napi teljesítménye után az egészrészes cséplőmunkások napi keresete 40.5 kg, a háromnegvedrészes cséplőmunkások napi keresete pedig 30.5 kilogramm gabona. Ezek a számok azt mutatják, hogv az arató- és csép'őmunkások ke­resete csaknem kétszerese a fel- szabadulás előttinek. T'ehát nem kétséges, hogy a kulák x újra támadásba indul, hogy le-' beszélje az aratómunkásnak leszer­ződő, avagy leszerződött dolgozókat e hatalmas előnyöktől, hogy ezzel is megakadályozza a dolgozó parasztság felemelkedését és a minisztertanács ha­tározatának végrehajtását. Meg kell mondanunk, hogy ezen a téren vannak komoly hibák. Még min­dig 104 darab cséplőgép kijavítása nincs elvégezve. A gépvizsgáló bizott­ság megállapította, hogy a megye számtalan helyein a géptulajdonosok tu­datosan elszabotálták a határidőre való kijavítást. Pl. Gyurkovics Lajos mo- horai, Szepesi László drégelypalánki, Panlicsek Lajos érsekvadkerli, Alföldi János felsőpetényi, László András lu- dánvhalászi, Bartus Pál endreíalvai. Fazekas Imre jobbágyi géptulajdono­sok nem végezték el határidőre a kijavítást. Az Itt felsoroltaknál az áll fenn, hogyha már máshogy nem lehet, hát a gépek ki nem javításával tegye­nek kárt és álljanak bosszút azért, hogy Pártunk és kormányzatunk egész sor korlátozó rendszabályt hozott a kulákok és más falusi kizsákmányolok ellen. Nyilvánvaló, az volt az előzetes szándékuk a minisztertanácsi hatá­rozat kijövetele előtt, hogy épp úgy, mint az elmúlt években, amikor még megtehették, még fokozottabban kizsákmányolni a parasztságot. DEFOSZ-szervezeteink, Pártunk irá­nyításával, a dolgozó parasztság kö­zött jó felvilágosító munkával hozzák be lemaradásukat, hogv ezzel újabb csapást mér jünk népünk ellenségeire és biztosítsuk a további munkák akadály- mentes menetét. DEFOSZ-szerveze­teink tegyék versenymozgalommá az aratás, cséplés és terménybetakarítási munkálatokat és indítsanak versenyt járás járás között, község község kö­zött, dolgozó paraszt dolgozó paraszt között, hogy ezzel is még sikeresebben végrehajthassuk a minisztertanács ha­tározatát, amely biztosítja dolgozó né­pünk jövöévi zavartalan kenyérel­látását és ötéves tervünk első terv­évének maradéktalan megvalósítását. Lovas István DÉFOSZ megyei titkár „Állítsák a társadalom bírósága elé a bércsalókat" Ezt kérik a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom