Szabad Nógrád, 1950. április (6. évfolyam, 13-16. szám)

1950-04-28 / 16. szám

Kimagasló eredmények az iparban és mezőgazdaságban május 1 tiszteletére A VKM munkájáról VI. évfolyam 16. szám Áia 50 fillér 1950 április 22 Emeljük a munkaverseny minőségi színvonalát Pártunk céltudatos és eredményes munkájának, valamint dolgozó né­pünknek Sztálin eivtárs és q felszaba­dító Szovjetunió iránti hálája orszá­gunk ipari és mezőgazdasági terme­lésében az utóbbi félévben komoly változást hozott. Megváltozott a mun­kásosztálynak a munkához való vi­szonya és a mezőgazdaságban is olyan átalakulás van folyamatban, amely gyökeres változást fog hozni a falu életében. El lehet mondani, hogy termelésünk általában a munkaver­seny mozgalomban a mennyiségi vál­tozásból minőségi változásba csapott át és mind magasabb és magasabb fejlettségi fokot ér el. Felszabadulásunk ötödik évforduló­jára nemcsak mennyiségében, nemcsak a résztvevő versenyzők számát tekint­ve terebélyesedett és lett mindjobban tömegmozgalommá a szocialista munkaverseny, hanem minőségében is megváltozott. Ezt bizonyítja az egyéni versenyzők számának növeke­dése a konkrét vállalások és a ver­seny szervezettsége. A felajánlások teljesítése során új eredmények jöttek létre, lényegesen növekedett a terme­lés. A politikai felvilágosító munka meg­erősödését bizonyítják ezek a számok. Bizonyítják, hogy Pártunk célkitűzései elszakíthatatlanul összeforrottak a dol­gozó nép érdekeivel, hogy a termelés, mint nagy közösségi érdek, csak a szocialista, vagy a szocializmust építő társadalomban egyezik meg és azonos az egyéni érdekkel. De ezen túlme­nően arra is rávilágít, hogy szocializ­must építő munkásosztályunk és dol­gozó parasztságunk munkalelkesedése és a felajánlások teljesítése során aratott győzelme, a szocializmus épí­tésének tudatos művelése egy fel­szabadult nép alkotó erejének bizony­sága. Felzárkózott a munkásosztály mögé a dolgozó parasztság is. Tény, hogy megyei viszonylatban közel sem ér­tünk inég el olyan kimagasló eredmé­nyeket, mint amilyenekről az ország különböző részeiből érkezett hírek be­számolnak, de vannak bíztató eredmé­nyeink. A teclaki állami gazdaság dolgozói árra tettek felajánlást, hogy a 10 mázsás holdankiníi termés he­lyett 13 mázsát aratnak. A gépállo­mások dolgozói közül Mohorán Engi Ferenc 565, Tolmácson Druholóczki András 404 százalékot ért el. Tar! József a pásztói gépállomáson már 116 forintot is keresett naponta. A kezdeményező erő tehát ezen a téren is megvan, de szükséges, hogy fel-’ számoljuk a mezőgazdaság megyei vezető szerveinek bürokratikus, lélek­telen működését, amely az élettől tel­jesen elszakadt. Munkaverseny mozgalmunk mind jobban tölti be hivatását: a szocializ­mus építésének legfontosabb emeltyű­jévé válik. Bár a felajánlások népünk életének egy-egy fontos eseményéhez fűződnek,' kampány jellegét mindjob­ban elveszíti és mindennapi életünk­nek legfontosabb problémájává, éle­tünk elmaradhatatlan tartozékává lett. így fejlesztjük tovább április 4-e után a versenyt, amikor május 1-re teszünk felajánlást. A Rákosi Mátyás Fémművek dol­gozói felhívásának az egész megyében széles visszhangja van. A május 1-i felajánlást igen helyesen kötötték ösz- sze az újlaki bányaüzemnél az ötéves terv túlteljesítésével. A csepeli dolgo­zik felhívására jött létre, hogy az acélgyáriak Ozdot hívták ki ver­senyre és az iparimedence bányaüze­mei páros versenybe indultak egymás­sal. Ennek az üzemek közötti ver­senynek nemcsak egyszerű verseny­kihív ási aktusnak kell lennie, hanem tovább kell fejleszteni azt a minőségi fejlődést, amit idáig elértünk. Legyen az üzemek versenye a szűk kereszt- metszetek elleni kérlelhetetle'n harc. Ez a versénymozgalom nem valami új divat, nem egy újabb elgondolás, ha­nem a fejlődésnek egy természetes, következő lépése. Az egyéni verseny­zők széles rétegére támaszkodva, az üzemek bátran állhatnak versenybe egymással; és nem kell attól félni, hogy a versenykihívás csak a papíron marad meg. Persze itt is előfordulnak hibák. Az acélgyár versenykihívása fogalmazásában meglehetősen elru­gaszkodott az élettől. A dolgozók szá­mára kevésbbé érthető, bürokratikus ügyintézésre, felfogásra mutat, ami gátolja a népsujTŰségét, nyilvánossá­gát. A verseny színvonalának további emelése szempontjából igen jelentősek azok a termelési értekezletek, amelye­ket ezekben a napokban tartanak az üzemekben. Pártunk igen nagy fontos­ságot tulajdonít az értekezleteknek, mert itt mód lesz arra, hogy a dol­gozók és az üzemvezetők kicseréljék észrevételeiket és megbeszéljék a jövő feladatokat. A termelési értekezleteken a dolgozók gyakorolják minél jobban és hatékonyabban azt az országépitő és országvezető szerepet, amelyet a Vörös Hadsereg adott kezünkbe. Az üzemvezetés felett mondott kritikával, valamint saját maguk felé az önkri­tika gyakorlásával mélyítsék el a kap­csolatokat az üzem vezetőj és a dol­gozó tömegek között. Ezeken az érte­kezleteken kell feltárni mindazokat a hiányosságokat és gátló körülménye- nyeket, amelyek a terv teljesítése so­rán mutatkoznak. Munkaversenyünk eddigi rohamos fejlődése megmutatja, hogy van mit megbeszélni, hogy számtalan problé­ma van, amely ma még megoldásra vár. A felajánlások teljesítése dol­gozó népünket nemcsak további győ­zelmekre lelkesíti,' de megmutatja azt is, hogy melyek azok a hibák,, amit ki kell küszöbölnünk Megyénk terüle­tén a versenymozgalom eddigi fejlő­désének egyik legfontosabb hiányos­sága, hogy nagyobbrészt csak mennyi­ségi vállalások történtek, ugyanakkor elhanyagolták a minőség javításának, az önköltség csökkentésének, a munka­módszer-átadásnak kérdését. Ez azt bizonyítja, hogy nem minden esetben! tervszerűen történtek a vállalások, hogyl nem volt meg a terv és a fetajánlá-| sok közötti szoros kapcsolat. Éppen | ezért kell a vállalatvezetésnek megál­lapítani, hogy hol van a verseny súlypontja és maguknak az üzem ve­zetőinek kell a verseny élére állni. Üzemi vezetőink kapcsolata a dol­gozókkal,' saját üzemükkel meglehető­sen gyenge, sőt a bányákban egyene­sen tűrhetetlen. Az üzemvezető mérnö­kök hétszámra nem járnak le a bá­nyákba. A felső vezetés olya.i mérték­ben árasztja el őket statisztikával, adminisztrációval, hogy képtelenek ki­jutni az üzemekbe. Ugyanakkor a dol­gozók — teljesen jogosan — hiányol­ják, hogy a műszaki értelmiség nem keresi fel őket személyesen és nem beszéli meg velük a problémákat. Ma már nem lehet irodából, telefonon keresztül üzemet irányítani és ahol így csinálják, sokat ártanak ügyünk­nek. Nem fejlődött tovább a bányák­ban a harmadbérezés sem és ma egy bányász bérelszámolása valóságos ke­resztrejtvény. Vizsgálják meg a dolgozók ezeken az értekezleteken, hogy a bérelszámo­lás, a bérezési rendszer megfelel-e a Pártunk által ' kitűzött elveknek. Az acélgyá'rban és a magyarnándori állami gazdaságban tapasztaltunk olyan meg­nyilvánulásokat, hogy nem fizették ki£ teljes egészében a munkásnak járó bért. Meg kell vizsgálni, hogy elégsé­ges-e az anyagellátás, megvan-e min­den szerszám, amely szükséges a fo­lyamatos termeléshez. A szögverőben például olyan kevés a szerszám, hogy a dolgozók egymástól lopkodják a csavarkulcsokat. A jó versenyzéshez, a dolgozók felelősségérzetének kifej­lesztéséhez szükséges, hogy valameny- nyien ismerjék tervüket, hogy minden­nap tudják, mit kell teljesíteniük. A bányaüzemekben jóval ■ a hónap felé­nek eltelte után sem tudják a dolgcr zók e havi tervüket, de még minden­napi normájukat sem kapták meg. Legyenek a termelési értekezletek a7, előttünk álló. feladatok végrehajtá­sában egy olyan lépés, amellyel meg- köhnyitjük munkánkat, eredménye­sebbé tesszük versenymozgalmunkat. Nagy jelentőségű mozgalmak indultak meg országos viszonylatban a selejt csökkentése, a takarékosság terén. Ilyenek, amikor egyhavi termelés meg­takarított anyagából dolgoznak egy A MAGYAR NÉP A BÉKE RENDÍTHETETLEN HÍVE edden délután zsúfolásig meg­telt a gyönyörűen feldiszitett Zeneművészeti Főiskola nagyterme. A vörös és nemzetiszínű drapériákkal feldíszített emelvényen foglalt helyet a gyűlés elnöksége, A Párt, az állam, a tömeg­szervezetek vezetői mellett ott vol­tak azok is, akik az iparban, a me­zőgazdasági munkákban, a tudomá­nyos, művészeti életben, a honvédség­nél, a hivatalokban építik az új, sza­bad Magyarországot. Apró Antal elvtárs nyitotta meg a békegyűlést. Ezután Andics Erzsébet elvtársnő szólalt fel. A béke hívei követelik az atomfegyver teljes eltiltását — A stockholmi békekonferencia ha­tározatai közül különösen ki szeret­ném emelni azt a határozatot, amely úgy , szól, hogy a béke hívei követelik az atom­fegyverek teljes eltiltását Ezen a nagyíontosságú stockholmi békekonferencián résztvett a magyar delegáció is. Büszkén számoltunk be arról, hogy a magyar nép rendíthetet­len híve a békének. Azzá teszik múlt­jának keserves tapasztalatai, a jelen küzdelmei és a jövőhöz fűzött nagy tervei. — De a béke rendíthetetlen hívévé teszi á magyar népet az a küz­delem, amit a jelenben folytat. A magyar nép nem azért építette fel a rombadöntött házakat, a vízbesüly- lyesztett hidakat, az elpusztított isko­lákat és kórházakat, nem azért tette meg nagy erőfeszítését, hogy egy újabb gyilkos háború azokat megint semmivé tegye. (Hosszantartó nagy taps.) A magyar nép minden becsületes fia és leánya ökölbeszorított kézzel vette tudomásul, hogy a titoista bandák orgyilkosokat küldtek az országba, hogv a határon öldöstsk a magyar néphadsereg vitézeit. Minden be­csületes magyar embernek ökölbe kellett, hegy szoruljon a keze, amikor tudomást szerzett arról, hogy az angol légügyi attasé budapesti iro­dájában ott függ a térkép, amelyen vörös és kék karikák jelzik azokat a keservesen felépített hidakat, városo­kat és falvakat, amelyeket az ameri­kai és angol imperialisták új háború­val tönkre akarnak tenni. — A magyar nép, amikor lesújtott ezekre az orgyilkosokra, kémekre, kár­tevőkre, az imperialisták ügynökeire, megmutatta, hegy tettekkel is kész megvédeni a békét, nagy szolgálatot tett nemcsak a sa­ját nemzeti ügyének, hanem a nemzet­közi békemozgalom ügyének is. (Hosz- szantartó vilmros taps.) Felhívás a magyar néphez! Magyar Férfiak és Nők! Uj háború veszedelme fenyeget. Az angol-amerikai imperialisták siettetik háborús előkészületeiket. Lázasan igye­kezne* felfegyverezni a marshallizált országokat, a hidegháborút eszeveszett háborús uszítással és provokációkkal fokozzák, növekszik ügynökeik kém- és szabotázstevékenysége s ezzel ará­nyosan növekszik a terror is a béke hívei ellen. Maguk sem tagadják, hogy atombombával és hidrogénbom­bával akarják lemészárolni a békés lakosság millióit világuralmi terveik érdekében. Eddigi építésünk és harcaink büszke eredményeit, békés és szorgalmas mun­kánkra alapozott szép reményeinket, dolgozó népünk millióinak életét, nyu­galmát, jövőjét fenyegetik azok az im­perialista gazok, akik százszoros mér­tékben ismét országunkra akarják zú­dítani az elmúlt háború borzalmait. Azok, akik atombombával és gyilkos fegyverekkel szét akarják rombolni mindazt, amit öt év nehéz munkájával és harcaival felépítettünk, akik vissza akarják hozni a bombázást, a pinceéieí, a nyomorúság, a betegség, a szerette­inkért való aggodalom, a halál és a pusztulás korszakát- Nemzetünknek és az emberiségnek ezek a vérszomjas el­lenségei el akarják pusztítani a bölcső, ben fekvő csecsemőt, az életre készülő ifjat, szét akarják szakítani a családot, nyugodt és békés öregség helyett ke­serű halált készítenek elő az öregek számára. Ez előtt a veszély előtt egyetlen magyar ember sem hunyhatja be a szemét. Egyetlen tisztességes és lel­kiismeretes magyar férfi és nő sem lehet közömbös az iránt, hogy milyen szörnyű sorsot készítenek elő hazánk és az emberiség ellen a világ népeinek az imperialista fenevadak. Egyetlen becsületes és jóakaratú ember sem néz­heti tétlenül a háborús uszítok készü­lődését, bármi 'egyen vallásos vagy politikai meggyőződése. Az imperialisták azonban nincsenek egyedül a porondon. A világ minden részén és minden országban folyik a harc a béke megvédéséért. A világ békeszerető népei — élükön a béke legfőbb őrével: a nagy Szovjetunióval — egyre egységesebben és elszántab- ban veszik fel a küzdelmet a háborús gyújtogatok elien. A felszabadult né­pek nyolcszázmilliós tábora s az impe­rialista reakció ellen felszabadulásukért küzdő népek sokszázmiiliós tábora hatalmas egységfrontot alkot, amely­nek erői sokkal nagyobbak, mint a háborús uszítok erői. S erejük még nagyobb lehet, ha szervezettséggel és egységes cselekvéssel fokozzák. A béke megvédéséért folytatott harcban megnövekedtek a mi felada­taink is. Az a kötelességünk, hogy so­rainkat kiszélesítsük és megszervezzük s a béke híveinek magyar táborát a legnagyobb és legátfogóbb mozga­lommá fejlesszük. Ne legyen egyetlen jószándékú magyar ember sem, aki távoltartja magát a békcmozgalomtól és nem vesz részt tevékenyen a béke megvédéséért folyó hatalmas küzde­lemben. Legyen harcosa a békemozga­lomnak minden üzemi munkás, minden dolgozó paraszt, minden értelmiségi, minden kisember! Magyar asszonyok, lányok, magyar fiatalok: mindnyájatok helye a béke zászlaja alatt van! Kel­jen harcra egész nemzetünk hazánk békéjének megvédésére. A béke vé­delme nemzeti és egyéni önvédelmünk parancsa. Önmagát közösíti ki a be­csületes hazafiak soraiból az, aki kö­zömbösen vagy ellenségesen tekint a béke védelmének szent ügyére. Ezért felhívunk minden becsületes magyar embert, hogy támogassa alá­írásával a Béke Hívei Világkongresz- szusa Állandó Bizottságának stock­holmi konferenciáján hozott alábbi fel­hívását: „Követeljük feltétlen betiltását az atomfegyvernek, amely az emberek tömeges megsemmisítésének szörnyű fegyvere. Követeljük szigorú nemzetközi el­lenőrzés létesítését abból a célból, hogv biztosítsák e rendszabály meg­valósítását. Úgy véljük, hogy az a kormány, amely elsőként alkalmazza az atom­fegyvert valamelyik országgal szem­ben, bűnt követ el az emberiség ellen és háborús bűnösnek tekintendő." Felhívunk továbbá minden becsületes magyar embert, hogy segítse elő a békemozgalom egész országra kiter­jedő szervezetének megteremtését. Ala­kuljanak békevédelmi bizottságok min­den városban, minden városnegyedben, minden üzemben és munkahelyen, min­den községben, tanyán és egyáltalán minden lakóhelyen. Legyenek ezek a békevédelmi bizottságok a békéért folytatott harc szervei, amelyek ma­gukba foglalnak mindenkit, aki hajlandó a stockholmi konferencia felhívásának érdekében tevékenykedni. Magyar Férfiak és Nők! Dolgozzatok és harcoljatok egysége­sen békénk megvédéséért. Fokozzátok Népköztársaságunk gazdasági és hon­védelmi erejét. Legyetek éberek és le­gyetek elszántak a háborús gyújtoga­tok elleni küzdelemben. Ne legyen egyetlen magyar dolgozó, akinek neve hiányozna a stockholmi békefelhívás alól. Ne legyen egyetlen magyar dol­gozó, aki ne venné ki tevékenyen részét a békemozgalom munkájából. Egysé­günkkel, szervezettségünkkel és bátor cselekvésünkkel hozzájárulhatunk ah. hoz, hogy a nagy Sztálin zászlaja alatt, Rákosi Mátyás vezetésével, egység­frontban a világ békeszerető népeivel visszaverhessük a háborús gyújtogatok készülő merényletét hazánk és az em­beriség ellen. Éljen felvirágzásunk, sikereink, bé­kés munkánk és életünk legtöbb bizto­sítéka: a teremtő béke! napot, vagy amikor újításaik révén ér nek el jelentős önköltségcsökkentést. Ezek a mozgalmak megyénkben még „gyerekcipőben“ járnak, tehát a ter­melési értekezleteken kell fellendíteni, népszerűvé tenni őket. Nem volt még megyénk üzemeiben selejtkiáilitás sem, ahol a dolgozók maguk győződhetnének meg arról a szemléltető példa alapján, hogy a „selejt-gyártással“ milyen ha­talmas károkat okozunk saját magunk­nak. A termelési értekezleteknek meg kell' szilárdítaniok az egyéni felelős­séget, a nép vagyona iránti feltétlen megbecsülést. El kell mélyülni az üzem, a gépek iránti szeretetnek és még bensőségesebbé kell lennie an­nak a viszonynak, amely ma a dolgo­zóinkat a munkához fűzi. A termelés vonalán folytatott har­cunk, a felajánlások teljesítésében el­ért győzelmeink, harc a , békéért és győzelem a nemzetközi munkásosztály az egész világ haladó emberisége szá­mára. ügy teljesítjük ezen a téren fennálló feladatainkat, hogy minden­kor megálljuk helyünket a békefront reánk eső szakaszán. A termelési ér­tekezletek jó megszervezése, a terv tel­jesítését gátló körülmények feltárása, nemcsak harc a szocializmus építésé­ért, az életszínvonal emeléséért, ha­nem harc a háborús uszítok ellen is, mert minden lépés, amellyel fejlet­tebbé, erősebbé tesszük országunkat, egy-egy győzelem a béketábor szá­mára. A versenymozgalom további fejlesz­tésének a szakszervezetek, illetve üzemi és műhelybizottságok legyenek a közvetlen szervezői. A verseny nyil­vánosságának biztosításával, a ren­delkezésükre álló agitációs eszközök felhasználásával tudatosítsák a leg­jobb dolgozók eredményeit, ugyanak­kor tárják fel a lemaradások okait is. Az iizemj Pártszervezeteknek az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a felaján­lások valódiságát, hogy biztosítsák az ' üzemben a kommunisták példamutató élenjárását. A Pártszervezet nem köz­vetlenül irányítja, hanem összehan. gólja az igazgató és a tőmegszerveze- tek, elsősorban a szakszervezetek mun­káját és gondoskodik Pártunk Köz­ponti Vezetőségének a íjiúnkaverseny eredményéről szóló határozata végre­hajtásáról. A Pártszervezetek gondos­kodjanak róla, hogy az üzemben a vezetőségválasztást összekössék a ter­melés fokozásával, a munkaverseny további szélesítésével, de egy pillanat­ra sem tévesszék szem elől Rákosi elv­társ szavait: „Mégegyszer ismétlem: őrizkedni kell attól, hogy e munkánk a termelés csökkenésével, vagy a ter­melésre irányult figyelmünk csökke­nésével járjon. Ha ezt szemelött tart­juk, akkor a Központi Vezetőség célja, — az, hogy a Párt minden te­kintetben erősödjön, egészségesen fej­lődjön tovább, — biztosítottnak tekint­hető“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom