Szabad Nógrád, 1950. április (6. évfolyam, 13-16. szám)

1950-04-21 / 15. szám

* termelés vezetéséről A A kisterenyei gépállomás munkájáról VI. évfolyam 15. szám Ära 50 fillér 1950 április 15 AZ IFJÚSÁG TOVÁBBKÉPZÉSÉÉRT Újabb csatlakozások a Rákosi Mátyás Fémművek dolgozói felhívásához Az elmúlt év egyik legnagyobb eredménye az, hogy hatalmas lé­péssel közelebb jutottunk Pártunk programnyilatkozatának teljesítésé­hez, Az általános műveltség, a szak­tudás, a haladó emberi kultúra kin­cseit hozzáférhetővé, kell tenni, a dolgozó nép legszélesebb • rétegei számára, megszüntetve a vagyonos osztály műveltségi monopóliumát. Pártunk ezekkel a szavakkal hívta fel a dolgozó nép és ifjúságunk fi­gyelmét, és ezzel mintegy jelezve, hogy ebben az országban a tudo­mány a munkások és dolgozó pa­rasztok tulajdonává vált. Pártunk felhíváséra t megyénk munkás és dolgozó párasztszüiői gyermekeik továbbtaníttatásával fe­leltek. A középiskolák már a prole­társzülök gyermekeié, és az állam anyagi segítséggel, kollégiummal, ösztöndíjakkal, tanulmányi segé­lyekkel könnyítette Aneg a dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. Me­gyénk középiskolái havonta 9300 Ft ösztöndíjat élveznek. Az általános iskola továbbtanulni vágyó nyolca­dik osztályos tanulói részére i0.800 forint segélyt osztottak ki. Megyénk területén 235 tanuló lakik kollé­giumban. Az év elején tanulóink fo­kozott tanulási vággyal lépték át az iskolák küszöbét, amit az ellenség nem nézett tétlenül. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének határozata a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium munkájával, a klerikális reak­ció romboló tevékenységével kap­csolatban világosan megmutatta, hogy köznevelésünk feljődése hol, hogyan maradhatott el népi demo­kráciánk általános fejlődése mögött. Legelsőnek szükséges, hogy a tankönyvek késői megjelenésének súlyosságát vizsgáljuk meg, amely komoly nehézséget okozott a tan­anyag elvégzésében. így pl. február­ban jelent meg az V—Vl. osztályos történelem könyv. A tanítók és a ta­nárok kénytelenek voltak jegyzete­ket készíteni, ami sok időt vett igénybe. Egyes könyvek — mint a gimnázium harmadikosztályos tör­ténelem könyve —még ma sem je­lentek meg, pedig már a tanév vé­gén járunk. A tankönyvkiadás és el­osztás terén súlyos hiányosságok mutatkoznak. Az iskolákba a szükséghez mérten kevés könyvel küldtek annak elle­nére, hogy előzőleg bekérték az igénylést. Ez a tény a tanítás sza- botálását bizonyítja. Későn küldte ki a minisztérium a havi tanmeneteket is a középisko­lák részére, amelyekkel a hiányzó tankönyveket kellett volna pótolni, így pl. a Közgazdasági Gimnázium részére készített március havi tan­menet március második felében ér­kezett meg a főigazgatóságra. ' Ugyancsak romboló hatással volt úgy az általános iskolákra, mint a gimnáziumokra, hogy a tananyagot túlméretezték* amivel céljuk az volt, hogy a munkás és parasztszárma­zású tanulókat mesterséges túlter­heléssel a tananyag nélkülözhető vagy éppen felesleges részének nö­velésével állítólagos „színvonal”- kövételtnényekkel távol tartsák az iskoláktól. Későn adta ki a. vallás- és közok­tatásiig^ minisztérium a tankönyv- segély és ösztöndíjakra vonatkozó rendeltet is. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy anyagi okok miatt is lemorzsolódott néhány tanuló. Lemorzsolódás okai között szerepel a kollégiumi helyhiány is. Megyénk területén nem egy tanuló azért nem folytatta tanulmányait, mert kollé­giumi helyet nem tudtak számára biztosítani. Túlméretezték a tovább­tanulási agitációt, nem mérték fel kellően a lehetőségeket, aminek kö­vetkeztében ötszörannyi tanuló kért kollégiumi felvételt, mint ahány helyet biztosítottak számukra. Az elutasítottak között ez elkeseredést szült, amit a reakció azonnal fel­használva, a népi demokrácia tanu­lási lehetőségeit támadva becsmé­relte a dolgozó nép államát. Pártunk Központi Vezetőségének határozata megállapítja: „isko­láinkra még jelentős befolyást gyakorol a burzsoá ideológia és különösen a klerikális reakció... ami többi között abban is megnyil­vánul, hogy egyes hitoktatók az iskolákban megengedhetetlen esz­közökkel kényszerítik a 'gyermeke­ket hittanórák látogatására és óráikat demokráciaellenes Uszításra használják.” Számtalan példa bizo­nyítja megyei viszonylatban is a Központi Vezetőség megállapításai­nak helyességét. Salgótarjánban és Zagyyapálfalván a papság cédulák­kal fordult a szülők felé, melyben felhívta őket, hogy fokozottan küld­jék gyermekeiket hittanórára, illetve első áldozásra. Salgóbányán a hit­oktató megverte az egyik tanulót, mert az előbbihez hasonló cédulát nem akarta hazavinni és széjjel­tépte azt. A népi demokrácia ellen agitáló papoknak a nfűködését szívesen se­gíti elő a falu kizsákmányolója, a kulákság. Például Csécse község­ben a hitoktatót a váci püspökség eltiltotta a hittan tanításától. Az el­tiltást a püspökség azzal indokolta, hogy nem taníthatja egy olyan hit­oktató, aki a templom szószékéről azzal rágalmazza a népi demokrá­ciát, hogy „száraz” tudományra ne­veli a gyermekeket. Ötéves tapasz­talatunk nem ezt bizonyítja. Isko­láinkból kiváló szakemberek kerül­tek már a dolgozó nép érdekeinek megvalósítására a szakmák külön­böző frontjaira. Maga a püspökség elítélte a hitoktatót és a tanítás biz­tosítására egy másik papot helyezett a községbe. A kulákság minden kö­vet megmozgatott, hogy az előbbi hitoktató maradjon a helyén. Az újonnan küldöttet nem fogadták, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy a kulákságnak, a nép ellenségének, nem a hitoktatás a fontos, hanem az, hogy romboló tevékenységüket a papságon keresztül is biztosítsák. Kazár községben egy szerzetes ru­hába öltözött ellenség ügynöke a gyermekek nyaraltatása ellen agi­tált. Ezeket mondotta a szülőknek: „Ne engedjék a szülők a gyermeke­ket nyaralni,- mert fertőző betegsé­get kapnak.” Itt azonban a szülők azonnal visszaverték ■ az ellenséges támadást és egyemberként tették fel -a kérdést, hogy a múlt rendszer uralkodó osztály gyermekei, akik nyaralni jártak, szintén megfertő­ződtek? A kazári szülőket, de az egész dolgozó népet ilyen végtelen butaság és esztelenség soha nem fogja befolyásolni. A szülők előtt az elmúlt négy év minden egyes nyara bizonyította, hogy a népi demokrá­ciának legnagyobb kincse a gyer­mek és üdüléseik után kipirult arc­cal sokáig beszélteik arról a szere­Az ózdi üzemet hívta ki az acélgyár Április 4-énck megünneplése üze­meinkben, fajainkban és irodáinkban új, hatalmas lendületet adott az al­kotó, termelő munkának. Mint de­cemberben, ma is Sztálin elvtárs nevé­vel indulnak harcba a bányák és üze­mek dolgozói. Pártunk nagy győzel­meire emlékezve, új és új csatákban viszik győzelemre a magyar munká­sok,. dolgozó parasztok és haladó ér­telmiségiek a szocializmus nagy ügyét. A munka frontjául aratott győ­zelmek mellé ma újak sorakoznak ■fel. Ezek a győzelmek a május 1. j méltó megünneplésére indított új szó- j cialista munkaversenyek. A bányák, gyárak dolgozói üzemi j rop gyűléseken beszélik meg a j „Rákosi"-kombinát versenyfelhívását { és ahhoz mindenütt lelkesedéssel csat-1 lakoznak. A Kisteleki bányaüzem a ka- í zári bányaüzem dolgozóit párpsver- j senyre hívta ki. A kistelekiek vállalták, i hogy az ötéves terv ei.ső évi tervét de- í cember 31-e helyett nov. 5-ig befeje- j zik. A szén palatartalmát a második j telepen 5 százalékról 4.5 százalékra, j míg az elsőn 3 százalékról 2.6 száza­lékra csökkentik. A kieső műszakok J számát 6 százalékról 5 százaikra | fogják csökkenteni. Forgács Saigóbányát, Gusztáv-táró Szorospatakot, a kisterenyei Tordas bányaüzem Tinbest, Margit-táró Ka- rancs-iejtőst, Kossuth-tá-ró üjíakot, Tordas Irénbányát, Kistelek Kazárt, Mizserfa Gáti-báilyát, Ménkes Déli­bányát. Vizslás Ambrus-Csipkésí, Jó- zsef-lejtős a ságújfalusi bányaüzemet hívta ki páros versenyre. József-íejtős dolgozói vállalták, hogy áprilisi elő­irányzatukat 30 százalékkal túlteljesí­tik, a szén palatartalmát 10 százalék­kal csökkentik. A mizserfaiak és a gátibányaiak 10 százalékkal szárnyal­ják túl termelésüket. A rónabányaiak előirányzatuk 25 százalékkal való íúl­első tervevét két hónappal előbb, vagyis 1950 október 3)-re befejezik. 2. A termelés vonalán az egy ne­gyedévi terv eredményét forintérték­ben. a versenyzők 105 százalékra tel­jesítik. 3. Termelékenység vonalán a ver­senyző felek 100 forint effektiv munkaórák után kifizetett munkabérre eső termelés értékének az 1949. év második félévi állagát 5 százalékkal emelik és így az 1949. év második fél­évének 105 százaléka lesz az össze­hasonlítandó alap. 4. Seíejt vonalán az 1949. év máso­dik félévének átlagértékét a verseny­zők két százalékkal javítják; mint az eddigi versenyben, úgy most is a nem javítandó munkaselejt mennyiségeit ügyei,-.nbevéve. Tehát az összehason­lítási alap 1949. év második félévének átlagából számított két százalékos csökkenéssel alakítandó. 5. Tervszerűség teljesítésénél az OT negyedéves tervek cikkenkénti mennyiségei szolgálnak alapul, a terv­szerűség! számítás szabályai szerint. „Az Acélárugyár dolgozói tudatá­ban vannak annak, hogy ezen ver­senyfeltételek szívós és minden erőt iatbavető munkát követelnek meg. Tudják, hogy ezzel a versennyel 6ok téglát tesznek le a szocializmus épí­tésének szilárd bástyájára és ezért, hogy ezt el tudjuk-érni, a műszaki ér­telmiség és fizikai dolgozók szoros, megbonthatatlan együttműködését kí­vánják kiépíteni.” Most azzal kívánjuk a versenypon- tokat kibővíteni, hogy ötéves tervünk első évét az Acélárugyár dolgozói 2 hónappal előbb, vagyis 1950 október 31-én fejezik be. A salgótarjáni gépgyárban a kály- haszereiő-csoport még napi két kály­ha elkészítését vállalta a rendes napi normán felül és kihívta a zománcozó- és csiszolóműhely dolgozóit versenyre. A vízválasztói szilícium-gyár dol­gozói is lelkesedéssel fogadták a Rákosi-kombinát kihívását, azt elfo­gadva, nyomban kihívták párosver­senyre a feisőgallai karbidgyár dol­gozóit. A gyár dolgozói vállalták, hogy az április 3-i 140 százalékos eredményüket 10 százalékkal még fo­kozni fogják. A tüzelő-brigádok — Kossuth, Petőfi, Gerő — 137 százalé­kos eredményüket május 1-re 147 szá­zalékra emelik. A gyárakhoz hasonlóan a bányák is lelkesen csatlakoztak a Rákosi Mátyás Vas és Fémművek dolgozói­nak felhívásához. léi halad a lavaszi növények vetése Fokozzuk a vöröshere vetését Épp úgy, mint országunk bár­mely megyéjében, Nógrádban is be­fejezés előtt áll a tavaszi gabona­félék vetése. A Mezőgazdasági Igaz­gatóság növénytermelési osztályá­nak az április 8-i jelentése a követ­kező: az árpa vetése 92.9 százalék, zab 100.5 százalék, vöröshere 71 százalék, cukorrépa 90.2 százalék, ■napraforgó 83.3 százalék, kukorica 17.8 százalék, burgonyából 65 szá­A járások közötti versenyállásban is változások jöttek létre. Az első helyre a szécsényi já­rás kerül, utána következik a Rétsági, Balassagyarmat, vá­ros, pásztói járás, balassagyar­mati járás, salgótarjáni járás, míg utolsó helyen Salgótarján város kullog. teljesítését, a szén palatartaimának 4 százalékról 3 százalékra való csök­kentését vállalták. A salgótarjáni acélárugyár dolgozói röpgyűlésen tárgyalták meg a „RÁKOSI MÁTYÁS” Vas és Fémmű­vek versenyfelhívását, amit nagy lel­kesedéssel el is fogadtak. A gyár dol­gozói röpgyűlésen elhatározták, hogy kihívják versenyre az ózdi vasművek dolgozóit az alábbi pontok szerint. 1. A Saigótarjáni Acélárugyár dol­gozói vállalják, hogy ötéves tervünk zalék. Amint látjuk, a kukoricavetés egy hét alatt megkétszereződött, a bur­gonyavetéshez hasonlóan. E két nö­vény kivételével 44 község dolgozó parasztsága fejezte be a tavaszi ve­téseket. Az árpavetést 81 község vé­gezte el. A vörösherét 61, a burgo­nyát 16, napraforgót 13 község dol­gozó parasztsága. Megyénkben még mindig lemara­dás mutatkozik a vöröshere vetésé­ből, holott a vörösherének mind ál­lattenyésztésünk fejlesztése, mind talajjavítás szempontjából igen nagy jelentősége van. E fontos ta­karmánynövény vetésénél észlelhető lemaradást hozzák be dolgozó pa­rasztjainak, mert ez egyik döntő feltétele állatállományunk fejlesz­tésének. tétről és gondoskodásról, amit a népi demokrácia biztosított részükre üdüléseik időtartama alatt. Nem egy esetben az ellenséges ideológia hatására az általános és középiskolákban, sőt még a kollégiu­mokban is lemorzsolódás volt ta­pasztalható. Az általános iskolában négy százalék, a középiskolákban tizenkét százalék. Ezt mesterségesen idézték elő, mint például a segélye­zés ügyében ellentétes rendeleteket adtak ki, és elintézésükre rövid időt szabtak meg. Tudatosan elhanya­golták a pedagógusok személyi ügyeit is. Vannak esetek, hogy még a decemberi túlóradíjat sem folyó­sították. Ehhez kapcsolódott rögtön az ellenség különféle rémhírterjesz­tése. Különböző módon akadályozták meg a tanári kar kiegészítését is. Megyerik gimnáziumához öt tanárt helyeztek át Budapest és vidékéről. Mivel ‘vidékről volt szó, egyik sem foglalta el helyét és protekciót sze­rezve maguknak, visszahelyezést nyertek, részükre ‘jobban .megfe­lelő helyekre. Ez az oka annak, hogy gimnáziumainkban tanerő­hiány van, ami a tanulni Vágyó if­júság rovására megy. A miniszté­rium felé felterjesztette a tankerü­leti főigazgatóság a járási pedagó­gus napoknak a rendezését — figye­lembe véve az ideológiai és szakmai képzés szükségességét. Erre a mai napig sem jött válasz. Természetes, ennek ellenére a Párt segítségével a járási pedagógus napok rendsze­resen folynak. A köznevelés terén dolgozó kom­munistáknak, de az egész párttag­ságnak és dolgozó népünknek fel­hívja a figyelmét a Központi Veze­tőség határozata, hogy „akik az éberség hiánya, szakmai és ideoló­giai képzetlenség, passzivitás, vagy egyéb okok miatt nem leplezték le az ellenség tevékenységét... ismer­jék fel hibáikat, jobb munkával, fo­kozottabb . éberséggel járuljanak hozzá az ellenséges befolyás felszá­molásához, a bajok kiküszöbölésé­hez.” Hozzájárul a feladat végre­hajtásához a nevelők alulról jövő kritikája, a szülők állandó ellenőr­zése, a tanítás terén és a tankerületi főigazgatóság éber ellenőrzése és szigorú intézkedése a reakció,min­den megnyilvánulása ellen. Központi Vezetőségünk határo­zata így fejeződik be: „Felhívjuk a dolgozó szülőket, hogy gyermekeik továbbtaníttatásával válaszoljanak a reakció támadásaira. Felhívjuk az egész tanuló ifjúságot, első­sorban a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és értelmiség fiait és leányait, hogy még fegyel­mezettebb és szorgalmasabb tanu­lással küzdjék le az akadályokat szerezzék meg a legmagasabb rendű műveltséget. A tanuló ifjúság demo­kratikus szervezetei egész munká­jukat állítsák mindenekelőtt ennek a feladatnak a szolgálatába.” Krajcsi Jánosné

Next

/
Oldalképek
Tartalom