Szabad Nógrád, 1950. április (6. évfolyam, 13-16. szám)
1950-04-14 / 14. szám
4 SZABAD NOGRAD 1950 április 8. ÁPRILIS 4-E KULTÚRESEMÉNYE1RŐL öt évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat a dicső, legendáshírű hadsereg, amelynek fegyvereitől összeomlott az ezeréves társadalmi rend és a magyar nép számára megnyílt a fejlődés útja. Ez a fejlődés hatalmas méreteket öltött és az ország gazdasági és társadalmi átalakulását hozta. A fejlődés különösen a fordulat éve uíún jelentős változásokat idézett elő kulturális téren és ma kultúrforradaslom van hazánkban. Ennek a kultárforradalom- natr egyik megnyilvánulása volt megyénk területén április 4-e kultúrese- ményei is. A gyárak, szántóföldek és a hivataök do'nozói munkával való ünneplésén kívül kulturális eseményekkel is készültek hazánk felszabadulásának megünneplésére. Április 4-e előtt titokban próbált színdarabok, énekszámok, szavalatok, az április 4-én nyilvános szereplésen, félreérthetet’enül hirdették kultúránknak főirányban való haladását, hirdették, honit a dolgozók százezreinek alkotóiehetsége szárnyakat kapott és megkezdődött a teljes felszabadulás korszaka. Hazánk felszabadulásának ötödik évfordulóján, Salgótarjánban éppúgy, mint a megye más terű étén, hatalmas kulturális megmozdulás volt. Az üzemi alapszervezetek kultúrgárdájától kezdve, a falusi áMpszervezetek színjátszó csoportjáig, mindenütt lelkes készülődés, lázas munka folyt, hoay azt a nagy ■ünnepet. amely a kultúra szabadságát is elhozta — és kultúr forradalmat teremtett —, mé-tóan ünnepelhessék. Ennek a nagy munkának átfogó bírálatára képtelenek volnánk, ezért tesszük azt, hogy a salgótarjáni április 4-i kultúreseményeket vesszük bírálat a'á. Hazánkban a felszabadulás óta történt m°g az hogy a szovjet irodalom remekei több tízezres példányban jelennek meg. Filmszínházainkban a dolgozók tízezrei és százezrei nézik a szocialista realizmus alapjain álló szovjet filmművészet remekeit. Színi.úzaihkban a dolgozók tízezrei váltanak bérletjegyet. Ez mind olyan jelenség, ame'ynek megmagyarázására nehéz szavakat találni és ezt mind a Szovjetunió és április 4 adta. De a dolgozókat nemcsak a könyv, a film és a színház vonzza, hanem a zene iránt is hallatlan az érdeklődés. Ezt bizonyította április 4-én a Főtéren összegyűlt többezres tömeg, amely a koradélutáni óráktól a késő esti órákig mozdulatlanul állt és hallgatta a műsort. Április 4-én délután városunk két Zenekara — a bányai és az acélgyári zenekar — térzenét adott. Mindkét zenekart jól ismerjük és. mindkét zenekarnak elévülhetetlen érdemei vannak kulturális téren. Április 4-én adott térzenéjükön ezt újból bebizonyították, de műsorukhoz egy-két megjegyzést szükséges fűzni. A térzene legnagyobb ságújfalusi népi tánccsoport következik, amelynek eredetisége és népi hagyományainak ápolása dicsérendő. Azok a ságújfalusi lányok, akik a népi tánccsoportban szerepeltek, a helyes útra léptek és szükséges, hogy ezen az úton továbbhaladjanak, mert ők azok — megyénkben lévő többi tánccsoportokkal együtt —, akik megyénk dolgozóinak régi népi táncait felelevenítik és művészi fokra emelik. A bányai MNDSZ tánccsoporlot, mint kezdőket láttuk. A bemutatott táncsz 'mok azt tükrözték, hogy a könnyebb, az egyszerűbb táncszámok megtanulása után, helyes irányítással, fejlődőképesek. Lelkesedésüket tovább kell fokozni és az együttes még sok szórakozást nyújthat dolgozóinknak. Az április 4-i műsoron bemutatkozott a Magyar-Szovjet Társaság művészegyüttesének egyrésze is az április 16-i szereplésük előtt. A bemutató számból kitűnt, hogy szorgalmas munka folyik az MSZT-ben és 16-i kultűrestjüket várjuk. Az ápriüs 4-i kutúrm"sornak ezek voltak a főbb eseményei. Ezenkívül még a hallott szavalatok és énekszámok, a látott jelenetek arról tanúskodnak, hogy szorgalmas munka folyik a szervezetekben. Ezt a munkát kell vezetni, irányítani Pártunknak. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a felszabadulás után a demokratikus erők figyelmét a felszabadulástól nagyjában, egészében a fordulat évéig elsősorban az alapvetően fontos politikai és gazdasági kérdések megoldására ^összpontos'tóttá. Ez volt az egyedüli helyes politika, amelynek helyessége ma már senki előtt nem szorul bizonyításra, mert a politika eredményei beszélnek helyettünk. A fordulat éve jelentős változást hozott és Pártunknak több idő jutott a ku't’f'Aval való foglalkozásra és még több időt kell fordítani a kultúrforradalom sikeres megvívására. A munkásosztály és pártja, a Magyar Dolgozók Pártja, az ország vezető és irányító ereje. Vezeti és irányítja a politikai és gazdasági életet. Vezetnie és irányítania kell a kulturális életet, a kulturális munkát is. A kultúrmun- kát úgy heil iránt/lani, hogy az aá- támassza Pártunk célkitűzéseit és cél’aik azonosak legyenek Pártunk célkitűzéseivel. Feladatunk, , a SRúrt iráittgííásával április 4-nek a ku'turá’-is munkákra hatott fejlődésének továbbfejlesztése. Szükséges, hogy a kulturális irányítás egy kézbe fusson össze, hogy helyes irányítással, a kultúra segítségével nevelhessük az új embertípust. Ma a küítúra és a ku'túrmunka területe éles harcok területe. A kultúr- munka most harci fe'.dat és ezt a feladatot kell következetesen végigvinnünk. Ebben a harcban sok feladat van, amit el kell végezni. Számos tánccsoportnak, énekkarnak van kérdése. amely munka közben adódik. Ezekre a kérdésekre kell megfelelő választ adni, ahol anyagi támogatás szükséges, azt biztosítani. A térzenét adó zenekarok a hangverseny után panaszolták,"'hogy kevés támogatást kapnak. Hiányos próbákat, a zenekar tagjainak csüggedését láthatjuk, ami azzal járhat, hogy az országos viszonylatban jó hírnévre szert tett zenekaraink leromlanak. Több baj is van még, amit meg keli szüntetni, mert a zenekarok, énekkarok, népi tánccsoportok szereplését várják a dolgozók. Vasárnap este nem egy szájból hangzott el az a kívánság: „ilyen mű sorokat a nuáron minden vasárnap szeretnénk hallani." Dolgozó népünk szomjas a kultúra iránt és nekünk az a feladatunk, hogy az igazi művészelet a nép legszélesebb részének adjuk át. __________________ K ultúrve rsewtngcl a dolgozó ifjúsíhgi eggsógort „Az if júság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegét összefogó egységes szervezet létesítésének elő- feltételei.” — Ezeket a szavakat mondotta Rákosi elvtárs a Párt Központi Vezetőségének február 10-i ülésén. Rákosi elvtárs beszéde óta a fiatalok tízes százezreiben magasabbra lobbant az ifjúsági egységért folyó harc lángja. Rákosi elvtárs szavait a magyar ifjúsá'g 'elkes helyesléssel, kitörő örömmel fogadta és fiataljaink számtalan tanujelát adják a lelkesedésnek. A MINSZ országos ifjúsági kongresszusi kul- túrversenyt hirdet, amely szintén az if júsági egység megteremtését szolgálja. Megyénk ifjúsági szervezeteiből a következő helyekről érkeztek be neve. zések az Országos Ifjúsági Kongresz- szusi Kultúrversenyre. SZÍT SZERVEZETEK: Litke, Mátravere- bélv, Zaqyvnpálfalvai üveggyár, Mátra- novák bányatelep, Salqótarjáni acélgyár, Salgótarjáni üveggyár, iparostanuló iskola tial-ssagyarmat, Salgóeánya, salqó- tar'-ni P o Mi renovál« terü'e1-. Salgótarján, Forgách bányatelep, Baglyas- alja, Kisterenye. EPOSZ-SZERVEZETEK: Csitár, őrhalom, Vanyarc, Bércéi. DIÁKSZÖVETSÉG: Aitalános Gimnázium, Salgótarján, Aitalános Gimnázium. Balassagyarmat. Felhívjuk az ifjúsági szervezetek figyelmét, hogy a benevezés határidejét április 18-ig meghosszabbították. Ä DOLGOZÓK KÉRDÉSEIRE AD VÁLASZT A „CSILLAG!ÁRNA voltak, akik a sztálini műszak alatt országos viszonylatban is az élenjártak, akik április 4-én is megmutatták erejüket, így lendületet meríthetnek a darabból az elkövetkezendő munkához és minden mondatát, minden jelenetét jó! kiértékelve, nagyszerűen értékesíthetik a termelés frontján tapasztalataikat, amelyeket számukra a színdarab nyújt. Sok kérdés, probléma, gátló körülmény, amely még ma fönnáll itt az iparmedencében és amelyek sok tekintetben kerékkötői a termelés, a versenyszellem további emelkedésének, meg fognak szűnni e darab hatására. A „Csillagtárná“-t április 4-i díszelőadás után az iparmedence különböző helyein mutatta be a Bányászszínház és vasárnap, hétfőn, kedden pedig újból Salgótarjánban szerepelnek. Magyarországon még soha nem fog-1 medence dolgozói számára. Bánya lalkoztak a bányászokkal, a bányászok | szaink, akik a széncsata nyertesei életével színpadon. A Szovjetunió mu- tatta meg nekünk, hogy ezt a témát is fel lehet dolgozni és. hogy igazában, a valóságnak megfelelően csak ezekről a témákról lehet írni, jól írni. Korneicsi’k, a kiváló szovjet író „Csil- lagtárna“ című darabja Sztálin-díjjal lett kitüntetve. Külön megtiszteltetés Salgótarján és az iparmedence dolgozói számára, hogv az országban először nálunk játszotta a darabot az Állami Bányászszínház együttese. A „Csillagtárna“ az eleven mindennapi élet problémáját dolgozza fel. Harc a tervért, a terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. A Donyec-medence bányászai tudják, hogv ez a harc a jobb életet jelenti, hogy a nagy közös ügyért való küzdelem, egyben a saját egyéni sors, a család sorsa, annak léte is. Ujtipusú emberek ők. akik küzdenek a vezető mérnök maradisága ellen, de nem úgv, hogv megsemmisítsék, hanem megmutatva a helyes utat. munkájukkal bizonyítsák be igazukat. A mindennapi gondok és problémák nem azonosak az elnyomorodott, kizsákmányolt dolgozók problémáival. Többtermelés, újítás, munkamódszer- átadás, a Pártért és a szovjetért való élet — ezek jellemzik a donveci bányászt és családját A hálás közönség sokszor jutalmazta a kiválóan játszó együttest viharos, hosszantartó tapssal. Ez a taps, ez a hála elsősorban a szovjet írónak és annak a szovjet embernek szól, akit az együttes tagjai megszemélyesítettek. Nyugodt, megfontolt, megelégedett, boldog emberek, akik látják életük értelmét és célját, akik a Párt veze tésével tudnak és akarnak is harcolni ezért az életért, tudnak és akarnak dolgozni a kommunizmusért. Az újjászülető magvar munkásosztály az egész dolgozó nép számtalan problémájára kap kielégítő választ a darabban. A munkához való megváltozott viszony, a munka szeretete és értelmének tudata olyan közösségi szellemet alakít ki, amely számunkra példakép kell, hogy legyen. Amikor a Párt és az állam ügyéről van szó, amikor a nagy közös cél megvalósítása veszélyben van, eltűnnek a családi és rokoni alapon való kivételezések, vagv a hibák elnézése és mint ember emberrel, vagy elvíárs elvtárssal szemben bírálják meg saját rokonuk, családtagjuk munkáját. Ez a biztosítéka annak, hogy a kri tika és önkritika fegyvere az építés, a kommunizmus megvalósításának legfontosabb eszközévé magasztosult a szovjet emberek kezében. Ez a Sztálin-díjas mű különös ta nulság lehet Salgótarján és az ipar MOZI BECSÜLETBÍB9SÁG A „Becsületbíróság” című film azokban a napokban látott napvilágot midőn a szovjet pártsajtó hasábjain megkezdődött a művészet és a tudomány egyes kozmopolita csoportjainak leleplezése. Ez az egybeeső időpont nem véletlen, hanem a szovjet filmművészet érettségéről tanúskodik, újból bebizonyítva mestereinek bátorságát és fogékonyságát korunk megoldásra váró problémái iránt. A film főhőse Verejszkij akadémikus a filmben elhangzott beszédében a következőket mondja:. „Elítélem azt, aki megfeledkezik a nemzeti büszkeségről, aki aláássa becsületünk és hazánk nagyságát. Szovjet állampolgárnak ennél nagyobb bűne nem lehet.” A film leleplezte a szovjet nép ellenségeit és Verejszkij szavaiban kifejezésre jutott az a tény, hogy nincs mentség annak a részére, aki megalázkodott és meghajolt a külföld előtt s ezzel a szovjet állampolgár értékét lekicsinyelte. Nem érdemelnek kegyelmet azok az emberek, akik tengeren túli kufároknak kívánják eladni a hatalmas szovjet tudomány nemes felfedezéseit, amelyek az emberek boldogulását célozzák. Ennek az eszmének a művészi kidomborítása tesz koronát a film értékére. A filmben a pártütő, a külföld előtt behódoló, az imperialista reakciót, ideológiát magukban hordó személyek felett a szovjet átrsadalom haladó és legyőzhetetlen ereje diadalt arat. Győztesen került ki a harcból a szovjet hazafiság szelleme a tengerentúlról behozott bur- zsoá kozmopolitizmus. ellen. ami ’ magábavéve nem baj, de sűrű \£irf! ^ \v~t7 ^ ^ \v3t7 ^ 7\£?r7 \£=t7 \k-t7 ^ ^ egymásután való játszása csökkentette értékét. A térzenén a zenekartól mindössze hat könnyű számot hallót- tunk, amit mindkét zenekar jól adott jLí elő. A dolgozók az efajta könnyű zenét élvezték és szívesen hallgatlak volna még több Csajkovszki, Strauss és jli Yfadier-szerz-eményt. Csaikovszki nyi- tánya. a Slrauss-egyveleg, a La- Vv~ Paloma, mind-mind magas színvona- /Z; Ion, élvezetesen került tolrr.ácso’ásra, „ _ a mit a hálás közönség tapssal jutái- \ti mázott. A térzene befejezése után jjfi. mégis az az érzésünk támadt, hogy a zenekarok munkáját, a rögtönzés jel- ... lemezte. Az eljátszott darabok után az ß az érzésünk volt, mintha a zenekar vezetői a kéznél fekvő darabokat hoz- ták volna a közönség elé, Megállapí- U& toltuk, hogy nem a zenekar vezetőinek Yt; hibája, hanem a rendezőbizottságé, }p amely későn értesítette a zenekarok Z-' vezetőit a nyilvános szereplésről, s YS; így előkészületekre rövid idő jutott. Legközelebbi alkatomkor szükséges, *** hogy a rendezők izotlsság időben érte- sít se a zenekart, hogy az még jobb fii és hívósabb műsorszámokkal szere- peljen. \Y~ Az esti műsor legnagyobb részét ß a stvpi tástcssúmah töltötték meg. A régi „magyar nóták” //s és esetlen viccek helyett, karénekek, népi táncok, a szép orosz muzsika és Yjl szavalatok váltották fel, amely szóra- l** koztat, nevel, tanít. Népi táncokat há- rom csoport adott elő: a bányai MNDSZ, a ságújfalusi és az acélgyári D* ifjúsági tánccsoport. A népi tánccso- Yí; portok közül az acélgyári ifjúsági tánccsoport vitte el a „pálmát”, mert a ^ legnehezebb táncszámokat is hiba nél- \y: kül táncolták. A csoport tagjainak ED össztánca és a szereplők átérzett já- téka, mind-mind elősegítették a meg- \\; érdemelt sikert. Foglalkozzon továbbra is ez a, csoport a népi táncok tanuld- sávál mert szorga’mas munkával megyénk c's’ó tá'iccsoportja lehet. Az acélgyári ifjúsági tánccsoport után a A kétszeres Sztálin-díjas Alexandr Goncsár résztvett a Magyarországért és többek között Budapest felszabadításáért lefolyt hősi harcokban. Háromszorosan sebesült. Több könyvet* írt magyarországi élményeiről. Goncsár most mint a felszabadulási ünnepekre érkezett szovjet kormánydelegáció tagjai tartózkodik Budapesten. Ezen a vasárnap reggelen Ilonka boldogan szaladt ki a házból. A templomtér felől énekszó hallatszott. Losakov őrmester a ház előtt kefével és ronggyal tisztogatta csizmáját. Társa a vidám és jókedvű Lukics, a kútnál vödörszám ön- Yt: -tötte magára a vizet, mosakodott. ''y — Zdravsztvui, Losakov! Zdravsztvuj, Lukics! — köszöntötte őket vidám hangon Ilonka. Pompás dolog, ha az embernek ilyen komoly ismerősei vannak. Szentistvánban mindenki kissé irígyli, hogy éppen Ilonkáéknál lakik a parancsnok, hogy éppen Ilonka édesanyja főzi neki a reggelit és az ebédet és hogy Ilonka apja, az erőskezű kovács, minden este a parancsnok emberei társaságában pipázik. A leány odafut a kúthoz, segít vizet húzni és akármeddig öntené Lukics fejére a friss, tiszta vizet, arra gondol, milyen jó volna, ha lemoshatná a csúf sebhelyeket az orosz katona melILONKA (Elbeszélés) írta-. Alexandr Goncsár volt, most meg az övék. Mikor kiosztották, Ilonka édesanyja nem akarta elfogadni a földet, attól tartott, ha elmennek a szovjet katonák, minden úgy lesz, mint régen volt. Lukics csak nevetett ezen. A kovács meg azt mondta a feleségének: — Ugyan, ki kényszeríthet vissza bennünket a régi rendbe, mikor mindnyáján az újat akarjuk? Ne tarts semmit a gróftól. Majd ha arra kerülne a sor, a magunk nyelvén beszélünk vele. Azóta egyre jobban megy minden. A pincéből fegyvert kell tisztogatnia. Vecserko azután besiet a szobába, asztalához ül és elmélyed az ira-' tok. Ebédig elő sem kerül. Ebéd alatt Ilonka apja elmesélte a hadnagynak a szomszéd helységből érkező híreket. Móron túl egy tanyán a rendőrség nyilas banditákat fogott el. Azt mondják, ezeket a nyilasokat azzal a feladattal küldték vidékre, b°gy elhagyott mezei utakon gyilkolják a szovjet katonákat, elvegyék tőlük irataikat, kitüntetéseiket és az egyenruhát. Az ünnepre való tekintettel sok vendége volt a kovácsék házának. A rokonok körbe ülték az asztalt és mikor a kovács elmondta, amit a banditákról tudott, felháborodtak. Már megint pusztulást akarnak a nyilas gazemberek. Ilonka apja felállt, a poharát emelte: — Igyunk a békére! — Azoknak az egészségére, akik békét akaraz új bor illata száll. Ma jónéhány kerül belőle nak! A Szovjetunióra! — koccantak össze a po csapra. Szüreti mulatság lesz. — Ilonka — kiáltja Losakov, míg összeszedi a kefét és a rongyokat. — Gyere énekeljük el a „Katyjusá”-t. — Halkan vagy hangosan? — Hogy az egész világ hallja! harak. Lassan aztán szedelőzködni kezdtek, hogy a mulatságba menjenek. A szőlőskertek alatt vitt az út és mire kiértek, egész szekérsorral találkoztak. A legelőn hatalmas, borral teli tölgyfahordó. A hordó tetején koszorús, szalagos hajú De az énekre mégsem kerül sor. Lasonkov és leányok. Ilonka fellépett a szekérre a többi lány léről. De ezeket nem lehetett lemosni. Német udvarba. Lukics kihúzta magát, a hadnagy lépett az bombaszilánkok nyomai és talán éppen Ilon- káék háza felé irányultak. Vecserko hadnagy, ez a kerekképű, gömbölyű állú, hatalmas termetű fiatalember még ünnepen Tavasz elején, amikor a harc még a falu ha- is szigorúan néz. Ilonka közel sem tudott úgy tárában állt, Ilonka a pince mélyéről látta, ho gyan esik el nem messze egy ismeretlen szovjet katona. Később a falu közepén, a Hősök sírjában összebarátkozni vele, mint Lukiccsal, vagy Losakovval, pedig a tiszt, a parancsnok sokkal jobban beszél magyarul, mint emberei. Rengeteg temették el. A síron most piros virágok nőnek, a látogatója van, akik különböző kéréssel és paszentistváni lányok ültették. A szentistváni föld többé nem reng a bombáknasszal árasztják el. íróasztalán halaszthatatlan ügyek tornyosulnak és ezek falként zárják el a tói. A házban új ablakokat szerettek a töröttek leánytól. Ilonka minden nap látja, de mindig úgy helyére és Lukicsnak már nem fájnak a seb- tűnik fel, hogy először. T L, „ 1 -*-v-i £ s-r rtoft t nnl/3 A c \Y. Hí t> helyek. Ilonka még egy‘vödör vizet húz neki és megkérdi: — Jól van, Lukics? — Harasó, kislány. Posztaralasz. Lukics megveregeti a leány arcát. Délután a kastély kertjében tánc lesz. Lukics nem táncol. Hiszen már nem éppen fiatal, valahol a Volga mentén neki is van egy Ilonkája, igaz, hogy csak nyolcéves. Jelenkának hívják. Szabad idejében a házigazdának segít a kovács- műhelvben. mindketten szótlanul ütik a ka’apács- csal az izzó vasakat. Munka után meg a földről, szőlőről beszélgetnek, amely azelőtt a grófé Vecserko most sem vet ügyet az ünneplőbe öltözött Ilonkára. Átnéz a feje fölött és utasítást ad Losakovnak. Az őrmesternek el kell mennie valahová. Már viszi is a puskát és a kerékpárját. Tán az erdőbe megy, ahol sok-sok Lukics és Lasakov állomásozik, tankok, gépfegyverek és lovak társaságában. Ha valaki felkapaszkodik a dombra, láthatja, hogyan gyakorlatoznak. Am lehet, hogy Losakovnak a város beli parancsnokságra kell mennie és ha ez igaz, akkor csak estére tér haza. Egy táncossal kevesebb lesz délután. Lukics számára is talál munkát a hadnagy, közé, szőlőfürtöt vett a kezébe. Zeneszó kísérte a menetet. A legények fekete (örgekalapja ott táncolt a szekér körül és Me^ tűk meseszerűen kék volt az ég. Ilonka úgy érezte, mintha nem is kocsi vinné, hanem valahol a magasban úszna, repülne a kertek, a sárga tarló felett. A távolban magas hegy nyúlik fel. De jó lenne felszaladni a tetejére. Szeme átfutott a tömegen. Megpillantotta Lukicsot és Lukics mellett vidáman, ahogy Ilonka még soha nem látta, a hadnagyot. Vecserko Iába a zenére ingadozik és akkorát kacag, hogy túlharsogja az éneklő legények hangját is. — Gyere ide, lityinant! — s Ilonka a hadnagy felé integet. A hordón, kéznél ott vannak a poharak is. A leány felemelt egyet és teletöltötte. Ekkor a tiszt már ott lépdelt a szekér oldalánál, elvette az új borra! teli poharat. Kiürítette, aztán újra elvegyült a tömegben, átölelte valamelyik legény vállát. A zene szólt Ilonka' dalba kezdett. Felszabadítottak és felszabadítók hangja egyfonódva zengte a barátság dalát.
