Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)
1950-03-10 / 10. szám
x^MiRtl) Születésnapján köszönt juh a magyar nép bölcs vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat VI. évfolyam 10. szám Ára 50 fillér 1950 március 10 / r * r BIRÁLÁTTÁL ES ONBIRALATTAL javítsuk munkánk fogyatékosságait Szocialista munkával ünnepeljük április 4~ét „A háborús gyújtogatok mesterkedései ellen tüntetek az MNDSZ gyűlésén és löbbtermeléssel harcolok a békéért. A háború ellen tüntetek, mert férjem is annak lett az áldozata. A háborús uszítok ellen kegyetlen gyűlölettel vagyok mindig és csak a Párt és Rákosi elvtárs szava jelent számomra örömet. Hazánk felszabadítása óta a Párt vezetésével vált lehetővé az, hogy most ilyen jó! élek és ennyi szép ruhám van. Ezt akarom megvédeni és ezért vállaltam túlteljesítést április 4-re. A icjfiäjk sem akarnak elmaradni Az acélgyárban na,gy lendülettel indult meg április 4 megünneplésére tett munkaielajánl ások. A dolgozók különböző vállalásokat teltek. Vannak akik a terv előbb befejezését, több gépes rendszerre való áttérést, a setejt csökkentését és az elért ered menyeik túl teljesítését vállal a. Rigó Bertalan ifjúmunkás a dróthúzóban vállalta, hogy háromdobos munkáról a négydobos munkára tér át. Napj termelését 127 százalékról 135 százalékra fogja emelni. Márciusi tervét 8 nappal a határidő előtt fejezi be és setejijé. heti 15 kilogrammról 8 kilogrammra csökkenti. Kabács József cs Palicza Dezső dróthúzók 10 százalék termelésemelóst vállaltak. A tengelygyártásnál dolgozó eflv. tárgak a negyedévi tervük 10 százalékkal való túlteljesítését vállal‘ák. Kalas László a villagyárban 110 szá- Zalákról 115 százalékra emeli termelés:!. Angyal Nándor 135 százalékról 145 százalékra tett vállalást- A gazdasági szarárugyár nagykovács műhely dolgozói a brigádmozgalom ki. szélesítését ég a januári 129 százalékos termelésüket 132 százalékra, emelik A felsorolt két gyárhoz híven a többi üzemek munkásai is megtettük: fslajánlásüka'; és az itt felsorolt elvtársak csak egy récze- annak a tő. .megnek, amely munkafelajánlást tett április 4 méltó megü nneplésére ÁPRILIS 4 MEGÜNNEPLÉSÉRE 200-AS BRIGÁDOT ALAKÍTOTTAK A GÉPGYÁRBAN (7. S.) Rákosi elvtárs beszédét az elmúlt héten vitatták meg alapsze- vezeteinkben. Taggyűléseken kritikák és önkritikák hangzottak el és akadtak komoly következtetések levonására alkalmas példák. Az elhangzott kritikák és önkritikák között vannak jók és rosszak. Mátranovák bányatelep Gáti üzeménél az elvtársak jól alkalmazták a kritikát és önkritikát. A vezetőség bolsevik módon elismerte azokat a hibákat, amelyek fennállnak s megjelölték azt az utat, ami a hibák kijavításához vezet. A hozzászólásokban az elvtársak kritikájukkal a vezetőség munkájához adtak segítséget, mert bírálatuk bolsevik bírálat volt, amely egyúttal rámutat a hibákból kivezető útra és eszközökre is. Drégelypalánkon ennek ellenkezője történt. A titkár elvtárs a népnevelőket a taggyűlésen ledorongolta, mert .ők a hibásak" azért, hogy nem folyik rendesen a pártélet. Az egyik elvtársnőt, aki a pártvezetőséget azért kritizálta, mert mellőzik a nőket, a titkár ledorongolta, az asztalt verte és kijelentette, hogy most_már majd a nők irányítanak mindent és meglátjuk, milyen munkát végeznek. Hangsúlyozta, hogy „nem kritizálni, hanem dolgozni beli". Az elnök ahelyett, hogy önkritikát gyakorolt volna rossz munkájuk felelt, felszólalásában úgy beszélt, hogy könnyebb a járási bizottságnak kritizálni lefelé, mint nekik a járási bizottság felé. Kisterenyén a vizslási aknaüzemnél a titkár önkritika helyett mosakodásnak nevezhető felszólalást mondott, ami a taggyűlés lefolyását is megbélyegezte. A tagság a beszámolóhoz nem szólt hozzá, mert „félnek, hogy kicsú- folják őket a tökéletlen bírálatértEz volt a véleménye a vizslásaknai üzemi pártszervezet tagjainak, s azért nem mertek hozzászólni, mert „ilyen helyen nem tudnak megfelelően beszélni“. A taggyűlések során tapasztalható volt az is, hogy a tagság egyes helyeken, mint például a pócsházi aknaüzemi szervezetnél a kritikát személyi ügyek „rendezésére“ használják és az egyik élmunkást a családján keresztül kezdték ki minden jogalap nélkül' Találkozunk olyan irányzattal is, mintha a kritika és az önkritika valamilyen kampályszerií feladat lenne. A kis- terenyei térüzem titkára a taggyűlésen azt mondotta, „no most itt az alkalom — tessék, kritizálhattok”. Ezek szerint csak most van itt az „alkalom" a kritizálásra, a továbbbiakban nem lesz szükségünk a Bolsevik Párt legélesebb fegyverére: a kritikára és önkritikára. Találkozunk olyan nézettel is, hogy a kritikát ezentúl havonként fogják állandósítani, hogy megbírálják egymást és önmaguk munkáját. Ezek a példák és még az a több, amely a taggyűléseken előfordult, mind azt bizonyítják, hogy pártszervezeteink igen komoly fogyatékossága az öfibírálat hiánya, a bírálat és önbírálat bolsevik módjának megismerése Rákosi elvtárs beszéde éles fénnyel világította meg ezt a fogyatékosságot. Megmutatta a feladatokat, amelyek megoldásával el kell érni, hogy Pártunk megközelítse nagy példaképünk, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának színvonalát. A Bolsevik Párt győzelmének, hatalmas sikerének egyik döntő alapja éppen az, hogy sohasem elégszik meg az elért eredményekkel, hanem forradalmi önkritikával tárja fel azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyeket le kell küzdeniük. A mi Pártunkban is — amelyet hasonlóvá akarjuk tenni a Bolsevik Párthoz — követnünk kel! Lenin tanításait, mert csak így tudunk előbbre menni, újabb eredményeket elérni, osztályunkat és dolgozó népünket a fejlődés útján vinni. Az előbb felsorolt, hibás, nézetek gyökere abban van, hogy a bírálat és az ön'bírálat jelentőségét még' egyes elvtársak nem értették meg. Nem' értették meg, hogy a dolgoknak nemcsak az egyszerű, hanem a nehezebb oldalát is lássák és nem értik azt, hogy a bírálat felébreszti az önálló gondolkozást, kifejleszti ; az alkotó kezdeményezést . fokozza a munkairánti felelősségérzetet, amire nekünk mindegyikre nagy szükségünk van. „Az önbírálatra éppoly szükségünk van, mint a levegőre, vagy vízre,“ — mondotta Sztálin elvtárs, — mert „az önbírálat nélkül Pártunk nem tudna előrehaladni, nem tudná felitárni fekélyeinkéi, nem tudná kiküszöbölni fogyatékosságainkat". Pedig sok a fogyatékosság nálunk". Tehát az önbírálatra éppoly szükség van, mint a levegőre, vagy vízre és nekünk „mint az ország gazdáinak" a bírálat és önbírálat nélkülözhetetlen. „Mindenért, ami ebben az országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk a felelősek" mondotta Rákosi elvtárs. Ezért meg kell tanulni a bírálatot és önbírálatot, hogy mindennapi munkánk módszere legyen, amely nem enged megállást az elért sikerek után, hanem további munkára serkent. Pártunkban még hosszú, kemény és szívós harcot kell folytatnunk azért, hogy eltvársaink megtanulják a bírálat és önbírálat helyes alkalmazását, mert bírálattal javíthatunk munkánkon, további munkákra ösztönözhetjük kádereinket, de rossz bírálattal tönkre is tehetjük fejlődő elvtársainkat. Hogyan kritizáljunk, milyen legyen, mi a jellemzője a bolsevik bírálatnak? Mindenesetre nem olyan, mint a drégelypalánki, vagy a pócsházi aknaüzemi pártszervezetnél elhangzott kritikák, ahol az elvtársak magas hangot használtak és néha hisztériásán viselkedtek. A bolsevik bírálat jellemzője az elvtársi hang. Kirov elvtárs mondotta: „Nem kárörömmel és ostorozással kell elvtársainkhoz fordulni, hanem úgy, ahogy az a mi Bolsevik Pártunkban szokás. Ez nem azt jelenti, hogy gumitalpú topánkát húzz a lábadra és óvatosan járva irodalmi formulákat használj ... Nálunk a bolsevik gyakorlatban sohasem volt túl sírna magatartás. Mi elbírjuk azt is, ha szőr ellenében simogatnak bennünket. Ez a helyes, de nem szabad eltúlozni... Becsületesen, bolsevik módon egyenesen az elvtársak szemébe kell mondanod: — Túloztál, megzavarodtál. Ha magad nem tudsz felemelkedni — segítek neked. Ha nem a kezednél fogva, hát a hajadnál fogva mindent megteszek, hogy megjavulj, de ha mégsem javulsz meg, magadra vess, akkor félre kell állnod." A bírálat, mint az elvtársi segélynyújtás eszköze, akkor helyes, ha rámutat a megjelölt hibákból kivezető útra és eszközökre is. Ha idejében figyelmeztetjük az embereket a mellékfogásokra, ha hozzásegítjük a hibák kijavításához, elérjük a bolsevik bírálat célját. A Párt nemcsak a rossz munkásokat, hanem a jó munkásokat is megtanítja bírálni és javítani, ha tévednek, ha kezdenének megfeledkezni a közös útról és nem „havonként“ kell alkalmazni a bírálatot, hanem idejében kell figyelmeztetnünk az embereket a melléfogásokra. A lezajlott taggyűléseink túlnyomó részén csak a vezetőség gyakorolt bírálatot és önbírálatot. Ez a módszer azt a látszatot kelti, mintha a bírálat és önbírálat csak a vezetőség részéről volna helyes. Igaz ugyan, hogy vezető elvtársaink egy része nem fogadta el a bírálatot, nem gyakorolt önkritikát, hanem azt visszautasította és a bírálni merészelőt ledorongolta. Sztálin elvtárs mondotta ezekre az emberekre, hogy „lakkozott" kommunisták és „ezeknek a „lakkozott“ kommunistáknak semmi közük sincs Pártunk szelleméhez, a bolsevizmus szelleméhez". Sztálin elvtárs azt tanítja: „hogyha a bírálatnak csak 5—10 százaléka is igaz, az ilyen bírálatot üdvözölni kell, figyelmesen meg kell hallgatni, s számolni kell egészséges magvával". Nemcsak a nagy nyilvánosság előtt kell kritikát és önkritikát gyakorolni, hanem az elytársaknak egymásközött és önmagukban is. Sztálin elvtárs tanácsolja, hogy minden kommunista naponta összesítve munkája eredményét, bírálja meg fogyatékosságait és gondolkodjon azon, hogyan érhet el jobb eredményeket. így van ez nemcsak Anrilis 4-én lesz öt éve annak hogy a Szovjetunió dicső hadserege felszabadította hazánkat. Az elnyomottak egy új, szabad országban ölhettek, a Szovjetunió támicigaiásá. val, megkezdők országuk építéséit. A fetlszatoad'ulás óla éltéit idő alatt a magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozóik Párja, Rákosi elvtárs vezetésével hatalmas sikereket ért eL Azóta az ország gazdájává vált és munkájában megmutatkozott a fel- szabadíiónk iránt érzett szeretele.Leg- uíóbb a sztálini műszak idején jutott kifejezésre az a rajongó szeretet, amit a magyar dolgozók a Szovjetunió és vezére Sztálin elvtárs iránt i.’rez Nem sok idő választ el bennünket hazánk felszabadításának ötödik évfordulójától. A dolgozók megnyilvánulása azt bizonyltja, hogy megvalósítsák Rákosi elvtárs szavait ,.a fel. szabadulás ötéves évfordulójára a magyar dolgozó nép szocialista mun. kajának győzelmével fejezze ki báláját felszabadítónk a nagy Szovjetunió és vezetője, a. bölcs Sztálin iránt” A nők készülődése április 4-re Megyénk üzemeibep. a nők előbb értették meg Rákosi elv ácsnak sza. vait és a jelentkezők első soraiban voltak, akik április 4-re felajánlást tettek. A salgótarjáni gépgyárban Liplrik JánosPé msgké.ezítő 187 százalékos teljesítményét 200 százalékra fogja emelni. Vállalását ezzel magyarázza Azt, hoqy szabadok lettünk, a Szovjetuniónak köszönhetjük. A Vörös Hadsereg szabadította fel hazánkat. Amikor szabadok lettünk, a Szovjetunió nyújtotta azokat a támogatásokat, amelyek meggyorsították hazánk újjáépítését. A felszabadítás nyomán életünk is megjavult és, hogy ez lehetségessé vált, a Szovjetuniónak és a Pártnak köszönhetjük. Azért vállaltam a termelés emelését, mert munkával akarom ünnepelni hazánk felszabadításának ötödik évfordulóját. Ugyancsak a gépgyárból özvegy Tóth Istvánná 157 százalékos teljesítményit 370 százalékra emelj. A vállalását azért tette meg, mert ezzel a béketábort erősítem. De azon túlmenően, hogy a béketábor erősítésén dolgozom, saját magam is látom a hasznot. Életszínvonalunk is állandóan emelkedik. Nemrégen vettem három vég vásznat a lányomnak, magamnak bundát és bútort is tudtam vásárolni A múltban ezekért sokáig kellett dolgozni és még sem tudtuk megszerezni. özvegy Tólh Istvánná az öntudatos asszonyok sorába tartozik. A sztálini műszak alatt 340 százalékot teljesített és mimikája elismeréseként 500 forint jutalmat kapott. A gépgyárban most alakult meg az „Április 4.” nevű 200-as brigád, amelynek egyetlen nötagja özvegy Nagy Jánosné ezt mondja: Pártunkban, hanem a termelésben is. A jó munkás akkor lesz sztahánevista, amikor kezdi; kielemezni napi munkájának eredményét, megállapítja munkájának hiányosságait és igyekszik azokat kiküszöbölni, hogy új és új eredményeket érhessen el. A bírálat és önbírálat a kádernevelés egyik módszere, amely nem engedi meg azt, hogy egyes kádereink sikerektől megszédüljenek. Ezért a bírálatot és önbírálatot nemcsak a pártszervezetek, hanem egyes kommunisták életére és munkájára „is kell irányítani. Szükséges, hogy a bírálatot elvtársainkra személy szerint is • alkalmazzuk, mert ezzel hozzásegítjük kádereinket a jobb -munkához. Hozzásegítjük őket ahhoz, hogy olyan szel- lemben neveljék magukat és másokat, melynek eredményeképp mindig vállalhatják a felelősséget munkájukért a tömegek. előtt. Azokat, akik nyíltan Közeledik a magyar dolgozók legnagyobb ünnepe: április 4-e, a fasiszta elnyomás alóli felszabadulásunk ötödik évfordulója. Még soha nem készültek így megyénk dolgozói ennek a napnak megünneplésére, mint most. A gyárakban gyorsabban dolgoznak a munkások, a bányászok keményebben markolják meg a csákány nyelét, a korszerű mezőgazdaságot építő szocialista jellegű nagyüzemi gazdálkodás dolgozói között egyre szélesebb méreteket ölt az egyéni versenymozgalom. Csupa szívből áradó lendületes munkában van megyénk minden dolgozója, hogy a nagyobb termelés elérésével ünnepelhessék és fejezzék ki forró szeretetüket a nagy szovjet nép és annak lángeszű vezére, Sztálin elvtárs iránt. Ilyen lázas munkával készül enagy nap megünneplésére a salgótarjáni gépgyár minden egyes dolgozója. A nagy munkából is kitűnik id. Fodor Géza és Kurucz Károly knórrféket gyártó brigádja. A két csoport már hosszú idő óta dolgozik párosversenyben és nem egyszer bebizonyították, hogy milyen hatalmas termelési eredmények elérésére képesek. A sztálini műszakon 156 százalékról 216 százalékra teljesítették termelésüket. Az eredmény szép volt, de ezzel megnőti a selejtszázalékuk is. A januári selejtjük 12 százalék volt. Hogy ezt lecsökkentsék, brigádot szerveztek, amelynek „Sztahánov“ elnevezést adtak. Az új brigád napról-napra nagyob és nagyobb harcot vívott a selejt éllen, ami sikerült is nekik, mert a selejt 12 százalékról 4 százalékra csökkent. beismerik tévedésüket, igyékezrfek .azokat helyesbíteni, a tömegek mindig támogatják. Azok viszont, akik kitérnek a felelősségvállalás elől, akik a tömegek bírálatát semmibevészik — az ilyen munkásokat nem szeretik. Amikor megbíráljuk az aktivistákat, ezt mondjuk: „bírálunk benneteket, de bízunk bennetek. Dolgozzatok jobban.“ Aki úgy gondolja, hogy káderek hibáinak elkendőzésével kíméli a kádert, az téved és a káderek rosszakarója. Sztálin elvtárs ezt mondja erről: „Aki azt gondolja, hogy hibáik elkendőzésével kíméli kádereink önérzetét, az elpusztítja mind a kádert, mind a káderek önérzetét, mivel a hibák elpalás- tolásával megkönnyíti újabbak meg-' ismétlődését, amelyek esetleg sokkal komolyabbak, amelyek feltételezhetően a káderek teljes bukásához vezetnek." Ez a személyes bírálat azonban semmiesetre sem jelenthet elvtelen személyeskedést, mint a pócsházi aknaüzemi Boldogok és büszkék voltak eredményükre. A brigád tagjai Nagy József- né, Gotalla Kálmán és id. Fodor Géza brigádvezető azonban nem pihennek habáraikon, hanem megtartják az eredményt, sót azt emelik. Április 4-ére hatalmas méreteket öltő munkafelajánláson gondolkodni kezdett a „Sztahánov“-brigád. Hogyan tudnák felejthetetlenné tenni felszabadulásunk évfordulóját. Egyik napon ei is határozták, hogy 200-as brigádot szerveznek, amelynek „Április 4“ nevet adják. — Hogy miért alakítottuk meg a brigádot? Azért, mert ha többet termelünk, jobban élünk és mert mi is a több és a selejtmentes jobb munkával akarjuk megünnepelni felszabadulásunk évfordulóját — válaszolt örömtől kipirult, arccal Nagy Józsefné, a brigád nőtagja. — Nem lesz könnyű munka —: mondja Gottala Kálmán ’ megfontoltan, majd tovább folytatja —. amit vállaltunk, azt teljesítjük is. Ezentúl még jobban beosztjuk az időnket, de mégis meg lesz — fejezi be Gottala elvtárs. A kemény szavakból látszik, amit vállaltak azt teljesítik is, mert ők is több és jobb munkával akarják köszönteni a felszabadulásunk ötödik évfordulóján a nagy Szovjetuniót, a világbéke őrét, Sztálin elvtársat. szervezetnél, s még egyéb helyen: Célunk ne a ledorongolás, hanem az elvtársi segélynyújtás legyen. A bírálat és önbirálat lényegét az adja meg, ha a fennálló hibákat ki is küszöböljük. „Nemcsak a bírálatot kell számításba venni, — mondotta Sztálin elvtárs, — hanem a bírálat eredményét is, sőt azokat a javulásokat is, amelyek a bírálat eredményekéit javultak meg." Hiába hangzik el a gyűléseken számtalanszor az, hogy. ,„önkritikát gyakorolok“, valóságban csak „mea- kulpázom“ és a munkámat ugyanúgy folytatom, mint azelőtt. Az önkritika után nem történik semmi, s minden marad a régiben A bírálat és önbírálat hatalmas fegyver Pártunk kezében, amit pártfunkcionáriusainknak meg kell tanulni forgatni, s a Bolsevik Párt példáját követve meg kell tanulni a helyes bírálatot és önbírálat alkalmazását, további fejlődésünk érdekében
