Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-03 / 9. szám

SZABAD NOGRAD 1930 március 3. A Sztahánov-mozgalom négy sztálini alapfeltétele megvan országunkban A Szíahánov-mozgalomról 1935-ben tartott történelmi jelentőségű beszédé­ben Sztálin elvtárs megállapította, hogy a Sztahánov-mozgalom keletkezé­sének négy alapvető feltétele van. Az első feltétel, mint Sztálin elvtárs megállapította, a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavulása. Sztálin elvtárs aláhúzta, hogy ha a munkások jobban élnek, ha yidárnabb az élet, akkor jobban megy a munka. Ki tagadhatná, hogy ez a feltétel ná­lunk teljes mértékben megvan? El­mondhatjuk, hogy országunkban a dol­gozók életszínvonala jelenleg általá­nosságban legalább 40 százalékkal,ma­gasabb, mint a régi nagytőkés, nagy- birtokos Magyarországon volt. Nálunk is jobb, szebb, vidámabb lett az élet, nálunk is minden alap megvan arra, hegy jobban menjen a munka. A második feltétel, melyre Sztálin elvtárs a Sztahánov-mozgalom kelet­kezésével kapcsolatban rámutatott, a kizsákmányolás megszűnése. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Adegvan, bár nem annyira általános jelleggel, mint a Szovjetunióban a Sztahánov-mozgalom keletkezésének idején. A mi munkásaink, a mi dolgozóink túlnyomó, döntő többségükben nem kizsákmányolt proletárok többé. Nem a tőkés számára termelnek pro­fitot, hanem saját maguk, a nép szá­mára végzik termelő munkájukat. Nem a tőkések zsebelik be termelésük gyü­mölcsét, hanem minden, amit létre­hoznak, a nép javát szolgálja. Ennek óriási jelentősége van a Sztahánov- mozgalom létrejöttében országunkban. A harmadik feltétel, melyet Sztálin elvtárs, mint a Sztahánov-mozgalom . keletkezésének alapvető tényezőjét je­lölt meg, az új technika. Egyesek azt gondolják, hogy ez a feltétel nálunk teljességgel hiányzik. Az természetesen igaz, hogy három­éves tervünk elsősorban az ország népgazdaságának helyreállítását tűzte ki feladatul és az is igaz, hogy a há­roméves terv során mi még nem épí­tettünk százszámra új, korszerű üze­meket. De igaz az is, hogy ipari termelésünk a hároméves terv megvalósításának eredményeként mintegy 50 százalékkal túlhaladja a háborúelőtti termelési színvonalat. Igaz, hogy jónéhány új üzemet is épí­tettünk, s építettünk még több új. kor­szerű üzemrészt, szerelőcsarnokot s részben sérült üzemeinket nem úgy ál­lítottuk helyre, ahogyan azok régen voltak, hanem a helyreállítással egyben korszerűsítettük is azokat. Másrészt: régi üzemeinkben sokezer új, korszerű gépet állítottunk be, vagyis üzemeink­be részben új technikát vittünk. Szá­mos helyen megváltoztattuk a techno­lógiai folyamatot is. Mindez azt bizo­nyítja, hogy ha nálunk jelenleg még sokkal kevesebb az új technika, mint volt a Szovjetunióban a Sztahánov- mozgalom keletkezésekor, mégis hely­telen volna azt állítani, hogy nálunk az új technika teljesen hiányzik s hogy ezért mi a Sztahánov-mozgalom- hoz állítólag új utakon jutottunk volna el. Végül a negyedik feltétel, melyet Sztálin elvtárs mint a Sztahánov- mozgalom keletkezésének alapját meg­jelölte: az emberek, akik a technika mestereivé váltak, akik a technika min­den csínját-binját ismerik, akik teljes mértékben elsajátították a technikát a maguk területén és ki tudják préselni belőle mindazt, ami benne van. Adegvannak-e nálunk ezek az embe­rek? Igen, megvannak. Legjobb képvi­selőik itt ülnek ebben a teremben: a magyar sztahánovisták első országos tanácskozásának küldöttei. De rajtuk kívül még sokszázan és ezren vannak ilyen emberek mindenfelé üzemeink­ben, a legkülönbözőbb termelési ágak­ban. Látható tehát, hogy a Sztahánov-mozgalomnak mind a négy sztálini alapfeltétele megvan országunkban. S amennyiben egyes feltételek még hiányosan vannak meg, ezeket pó­tolja, segít áthidalni a szovjet tapasz­talat, a Szovjetunió világító példája. A mozgalom fejlődésének biztosítósa az üzemi vezetés feladata Adár említettem, hogy a Sztahánov- mozgalom hirtelen, kirobbanás-szerű megjelenése egyáltalán nem jelenti, hogy ez a mozgalom valami spontán jelenség, vagyis olyan dolog, amely magától jött volna létre. Hasonlóké­pen súlyos hiba volna azt gondolni és arra irányt venni, hogy a Sztahánov- mozgalom további kifejlődése, meg­erősödése, kiterebélyesedése magától fog menni. A Sztahánov-mozgalom to­vábbi kifejlődése egész sor olyan kö­rülménytől függ, amelyeknek megte­remtése és biztosítása rajtunk, a Pár­ton, a szakszervezeteken, társadalmi és tömegszervezeteinken és nem utolsó sorban kormányzatunkon s a termelés vezetésén múlik. A Párt, természetesen mindent irá­nyít és irányítja a munkaversenymoz- galmat, a Sztahánov-mozgalmat. is, mint a munkaverseny-mozgalom ma­gasabb formáját. De a Sztahánov- mozgalom közvetlen megszervezése, a mozgalom fejlődése további feltételei­nek megteremtése elsősorban az üzemi vezetés s ezen tálmenöleg általában a termelés vezetésének feladata. Es ezen a téren nálunk még távolról sincsen minden rendben. Előfordul, hogy egyes üzemekben, vagy iparágakban megin­dul a Sztahánov-mozgalom s azután visszaesés következik be. Ez történt bizonyos mértékig a bányászoknál és bizonyos mértékben az építkezéseknél. Fel kell figyelni arra, ami a bányászoknál történt Különösen fel kell figyelnünk arra, ami a bányászoknál példaül Alberttele- pen történt. Ismeretes, hogy az al- berttelepi bányászok az elsők között voltak, akik elindították a Sztahánov- mozgalmat és kezdetben hatalmas si­kereket értek el. El lehet mondani, hogy az egész ország valósággal láz­ban volt, napról-napra várva az al- berttelepi bányászok újabb és újabb eredményeit. De néhány heti nekilen­dülés és igen komoly, sikerek után mintha elvágták volna ezt a mozgal­mat Albertfelepen. Mi megvizsgáltuk, mi ennek az oka. Kiderült, hogy több ok van, Az egyik a bányász szakszervezet rossz munkája. Bányász szakszervezetünknek úgy­szólván egész apparátusa Budapesten ül. ahelyett, hogy kinn volna a bányák­nál és a bányászoknál. A bányász szakszervezet nem fordított elég gondot arra, hogy az alberttelepi bányászok nagyszerű kezdeményezését felkarolja, támo­gassa, s a mozgalom útjában álló akadályo­kat elhárítsa. Sem a bányász szak- szervezet, sem pedig a bányaipar ve­zetése nem figyelt fel arra. hogy az Albertfelepen, de más bányáinkban is alkalmazott bérrendszer rossz, tarthatatlan, egyenesen gátja, féke, akadálya a munkaverseny és a Sztahánov-moz­galom kifejlődésének. Albertfelepen az történt, hogy a szta­hánovisták igen magas teljesítményé­nek megfelelő díjazást, a sztahanovis­ták által ténylegesen megkeresett ma­gas béri visszatartották, nem fizet­ték ki. A teljesített százalékot nem a bá­nyászok egyéni teljesítménye alap­ján számították, hanem a 90 tagú front-csapat átlagteljesítményéből vezették le. Ennek következtében a sztahánovista vájár nemcsak aránytalanul keveseb­bet kapott, mint amennyi munkája után neki járt volna, hanem csak a hónap végén tudta meg, hogy mennyit kap munkájáért. Az is előfordult, hogy amikor legjob­ban ment a munka, hirtelen leállt a szállító-pálya a bányában. Ez Albert- telepen az egyetlen sztálini műszak alatt négy esetben fordult elő. De ha­sonló jelenségek másutt is vannak. Az ellenség keze Megtörténik, hogy hirtelen, amikor a sztahánovisták éppen a legnagyobb teljesítményt adják, baj van a villa- mosenergia-szolgáltatással. Nem ritka eset, hogy amikor a sztahánovistáink hozzá­fognak a termeléshez s legjobban megy a munka, hirtelen ez, vagy az hiányzik, mert nem történt róla gondoskodás, hogy minden kéznél legyen. Az említett jelenségek azonban nem­csak azt bizonyítják, hogy nálunk még a munka megszervezésével távolról sem áll minden a legjobban, hanem arra is mutatnak, hogy minden való­színűség szerint számos olyan rendellenességben, amely a munkaverseny kifejlődé­sét, sztahánovistáink jó munkáját akadályozza, az ellenség keze is benne van. Megbocsáthatatlan bűn volna feltéte­lezni, hogy mert nálunk népi demokrá­cia, proletárdiktatúra van, hogy mert üzemeink teljesen állami kézbe kerül­tek, az ellenség nem próbál behatolni üzemeinkbe és tétlenül, ölhetett kezek­kel nézi a Sztahánov-mozgalom kifej­lődését országunkban. Mindez arra utal, hogy alaposabban körül kell néz­nünk az üzemekben is, hogy nyitva kell tartani szemünket, hogy fokozot­tabb éberségre van szükségünk, mint amit eddig tanúsítottunk. Az anyag biztosítása, a gyártás megszervezése fontos előfeltétel fokú műszaki képzettségű embert kap­janak. A munkaverseny s a Sztahánov- mozgalom kifejlesztésének fontos fel­tétele, hogy üzemeinkben példás rend és tisztaság legyen. De nemcsak az üzemekben, az üzemi épületekben kell rendnek és tisztaságnak lenni, hanem az üzem udvarán is. A munkaverseny és a Sztahánov- mozgalom további kiépítésének és meg­erősítésének igen fontos feltétele a ter­meléshez szükséges anyag folyamatos biztosítása. Kétségtelen, hogy az ese­tek nagyobb részében, különösen a ne­héziparban és főként a gépgyártásnál, amikor az anyaghiányra hivatkoz­nak, mint a munkaverseny és a Szta­hánov-mozgalom kifejlesztésének aka­dályára, nem abszolút .anyaghiányról van szó, hanem saját szervezetlensé­günkről, bürokratizmusról, az előrelá­tás hiányáról, fejetlenségről. Gerő elvtárs ezután a Győri Wag- goiigyár példáján bemutatta, mit je­lent a tervszerinti anyagelosztás és több példát felhozott arra, hogy az anyaghiányra való hivatkozás igen sokszor csupán arra szolgál, hogy ez­zel takargassák a szervezetlenséget, a rendetlenséget, a vezetésnek a hibáit a műhelyben, az üzemben, vagy eset­leg a minisztériumban. A Sztahánov-mozgalom s általában a munkaverseny kifejlesztésénél igen fontos szerepet játszik a gyártásveze­tés, a gyártás gondos megtervezése, előkészítése, az előrelátás a gyártás megtervezésénél. Hogy ennek elmu­lasztása milyen bajokra vezethet, erre példa többek között a Láng-gyár esete. A Sztahánov-mozgalom nem utolsó sorban helyes munkamegosztást is je­lent. Ennek a munkamegosztásnak döntő szerepe volt a Sztahánov-moz­galom keletkezésekor a Szovjetunió­ban, amikőr Sztahánov ahelyett, hogy maga végezte volna a bányában az ácsolást, csak a fejtéssel foglalkozott s ezzel tízszeres, tizenkétszeres ered­ményt ért el, míg ugyanakkor az ácso­lást más, erre a célra beállított mun­kás végezte. Hasonlóképpen a kőmű­ves sztahanovistáknál a sztahánovista kifejezetten magas minősítésű szak­munkát végzi, míg a kisebb szaktu­dást igénylő munkát erre a célra kü­lön beállított segédmunkás végzi el. Ilyenmódon együttes termelékenységük többszöröse annak, mint amit akkor érnének el, hogy ha az egész munka- folyamatot egy-egy ember valósítaná meg. Hasonló jelenségek nálunk is tö­megével találhatók. Ismeretes, hogy a munkaverseny ki- fejlesztésének s részben a Sztahánov- mozgalomnak is egyik komoly akadá­lya a csoportnormák rendszere volt és részben még ma is ez. Üzemeink nagyrészénél, helyesen, rá­tértek a csoportnormák felbontására. Számos helyen azonban a csoportnormák felbontásával kap­csolatban hibát követtek el. Megtörtént például egyik üzemünkben, hogy a csoportnorma felbontása előtt az egész csoportnak 7 munkautalványt adtak ki, amely előírta, hogy milyen munkafázisokat kell elvégezni. A cso­portnorma felbontása után azonban 7 helyett 141 munkautalványt rendszere­sítettek. Ez hatalmasan felduzzasz­tottá az adminisztrációt, amely nem volt képes folyamatosan ellátni a gyár­tás előkészítését és a megfelelő, rend­szeres, hosszabb időre szóló munka­adagolást. A munkát csak egy vagy félnapi időre tudták kiadni. Ez termé­szetesen igen komoly akadályává vált a teljesítmény emelésének. Ebből kö­vetkezik, hogy a csoportnorma felbon­tásánál ügyeim kell arra, hogy a munkautalványok számát mérhetetlenül ne növeljék, hanem az azonos jellegű munkákat egy munkautalványon ad­ják ki. Növelnünk kell a műszaki képzettségű dolgozók számát A Sztahánov-mozgalom kifejlődése igen nagy mértékben függ attól is, hogy emeljük a munkások szakképzett­ségét, hogy növeljük a termelésben a műszaki képzettségű emberek, műve­zetők, mérnökök, stb. számát és szere­pét. Ezen a téren nálunk még fia- gyon-nagyon sok a tennivaló. A mi­nisztertanács ismert határozata meg­adja a lehetőséget arra, hogy új ala­pokra helyezzük a szakmunkásképzést és a munkásoknak a továbbképzését, de a határozat magától nem valósul meg. A határozat megvalósításához szükséges, hogy az ipari tanulóottho­nok és ipari tanuló-iskolák rendszeré­nek kifejlesztése mellett a termelő mi­nisztériumok és az üzemek vezetői ko­molyan foglalkozzanak a szakmunkás- képzéssel, a szakmunkások át- és to­vábbképzésével, s hogy ehhez a szak- szervezetek minden támogatást meg­adjanak. Hasonlóképpen igen nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy üzemeink mind több közép- és felső­Nem szabad, hogy felesleges anyag, gépek, gépalkatrészek sza­naszét heverjenek. Uj, magastendű üzemi kultúrát kell bevezetnünk, kultúrmódra kell dolgoz­nunk, mert a Sztahánov-mozgalomnak egyik legjellegzetesebb vonása a ma­gas termelési kultúra. El lehet-e mon­dani, hogy ezen a téren a mi üze­meinkben minden rendben van? Saj­nos, ezt még nem lehet elmondani. Igaz, vannak üzemeink, amelyekben ezen a téren jelentékeny előrehaladás történt. De nem kevés még az olyan üzem, ahol ha a műhelyekben van is bizonyos rend, az udvarral, a raktár­ral vajmi keveset törődnek. Ennek az állapotnak pedig véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy a Sztahánov-moz­galom s vele együtt a munkaverseny- mozgalom széles fronton előrehalad­jon. A mezőgazdaságban Is szükség van a Sztahánov-mozgalomra A Sztahánov-mozgalom Magyaror­szágon jelenleg még csaknem kizáró­lag az iparban és a közlekedésben van meg. A mezőgazdaságban, még ennek szocialista szektorában sincsen egyelőre igazi Sztahánov-mozgalom. Nem szükségszerű jelenség az, hogy nálunk a mezőgazdaság szocialista szektoriban a Sztahánov-mozgalom még szinte ismeretlen. Hiszen állami gazdaságainknak az elmúlt évek fo­lyamán és főként 1949-ben igen jelen­tékeny mennyiségű korszerű technikát, traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket adtunk. Gépállomásainkon az új traktorok és mezőgazdasági gépek ezrei dolgoznak, s ha a mezőgazda­ság szocialista szektorában mégsin- csen egyelőre komoly értelemben vett Sztahánov-mozgalom, úgy ez elsősor­ban politikai hátramaradottságunkat bizonyítja ezen a területen. Pedig a Sztahánov-mozgalomra szükségünk van a mezőgazdaságban is. Ha a me­zőgazdaság szocialista szektorában ki akarjuk fejleszteni a Sztahánov-moz­galmat, úgy mindenekelőtt az egyéni munkaversenyt kell fejlesztenünk s ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy el­hárítsuk az akadályt azoknak az útjá- ból, akik ma már készek arra, hogy a mezőgazdaságban is sztahánovista módszerekkel, fejlett, kultúrált szocia­lista módszerekkel dolgozzanak. A munkaverseny és a Sztahánov- mozgalom, mint a munkaverseny ma­gasabb formája, nem képzelhető el a munkások, a műszaki értelmiség, az üzemvezetés és általában a termelés és az ipar vezetése s az egész gazda­sági vezetésnek legszorosabb együtt­működése nélkül. Ezen a téren főként a sztálini munkafelajánlás és a sztá­lini műszak idején megtettük az elsp lépéseket. Örömmel kell megállapí­tani, hogy műszaki értelmiségünk je­lentékeny segítséget adott és ad nap­ról-napra a Sztahánov-mozgalom ki­fejlődéséhez. De természetesen ezen a téren még nagyon sokat kell tennünk. Az üzem és a termelés vezetőineknem szabad elfelejteniük, hogy a munkáso­kat nemcsak tanítaniok kell, hanem tanulniok is kell tőlük. Mi örömmel állapítjuk meg, hogy a Sztahánov-mozgalom ma már sem egyes kiváló teljesítményű dolgozóknak az ügye, hanem mindinkább ezrek mozgalmává vá­lik. De ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a szovjet termelési eredmények­hez képest mi még a kezdet kezdeté­nél tartunk. Hatalmas, nagyjelentősé­gű cselekedet az, amit a mi sztaháno­vistáink, műszaki értelmiségünk leg­jobbjainak támogatásával megvaló­sítottak. Azonban az, amit eddig elértünk, távolról sem a végső határ, hanem csak elindulása egy folyamatnak, amely új és új nagyszerű eredményekhez keli, hogy vezessen. A Sztahánov-mozgalom a szocialista termelés fölényét bizonyítja A Sztahánov-mozgalom létrejötte Magyarországon is bizonyítja a szo­cialista gazdasági rend 'föíényét a ”ki- zsákmányoláson alapuló tőkés ’ gazda­sági renddel szemben. Bizonyítja Le­nin—Sztálin tanításának győzhetetlen­ségét. Bizonyítja Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja politikai irányvonalá­nak helyességét és elismerését a leg­szélesebb dolgozó tömegek által. Ha a még meglévő hiányosságokat kiküszö­böljük, ha a hibákat kijavítjuk, ha a Sztahánov-mozgalom útjában álló aka­dályokat elhárítjuk, ha a számos te- rüiét««' miég .megmutatkozó .szervezet­lenségét, bürokratizmust, Tajetlénséget felszámoljuk, s erre Párturjk vezetésé­vel, Rákosi elvtárs vezetésével két­ségtelenül képesek vagyunk, akkor a Sztahánov-mozgalom mai első eredmé­nyei újabb és újabb eredményekkel, újabb és újabb sikerekkel fognak kibő­vülni s a munkaverseny és Sztahánov- mozgalom kifejlődése útján még in­kább meggyorsul előrehaladásunk a szocializmus .építésének útján. Dubjága szovjet sztahánovista: A sztahánov mozgalom a béke egyik biztosítéka A nagy tapssal fogadott beszéd után Iljicsna Dubjaga, Lenin-renddel kitün­tetett szovjet sztahánovista szövőnő, a moszkvai városi tanács tagja szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy magyarországi tapasztalatai nagy élményt jelentenek számára. — Minden gyárlátogatás szemlélte­tően bizonyította be — mondotta, — hogy milyen energiával, milyen tetterő­vel, milyen céltudatossággal építi a magyar munkásosztály a szocialista Magyarországot. Mint szovjet ember, boldog örömmel tapasztaltam a szere­tetek amely a magyar munkásság ré­széről irántunk megnyilvánul. A magyar és szovjet nép barát­sága állandóan fejlődik, erősödik és továbbra is erősödni és fejlődni fog, mert alapja az elvtársi együtt­működés és segítség. A szovjet és a magyar népnek egy­aránt az a törekvése, hogy hosszú bé­két biztosítson. Ennek a békének egyik biztosítéka a Sztahánov-mozgalom. Dubjaga elvtársnő beszédét Sztálin elvtárs és Rákosi elvtárs éltetésével fe­jezte be. A tanácskozás első napjának utolsó felszólalója Lengyel József sztahánovista mozdonyvezető, az 500 kilométeres mozgalom elindítója volt. Kovács Vince salgótarjáni küldött felszólalása A tanácskozás további részében többek között felszólalt egy salgó­tarjáni sztahánovista is- Kovács Vince elvtárs a Salgótarjáni Acél­gyár hengerésze a sztálini felaján­lások eredményéről beszélt­— Eredményeinket annak is kö­szönhetjük, mondotta, hogy munka- módszereinkre megtanítottuk ke- vésbbé képzett szaktársaikat is. Se­gédmunkásainkat pl. úgy képeztük ki. hogy munkájukkal jelentős mér­tékben elősegítik szakmunkásaink munkáját. 8 órai munkaidőnket tel­jes egészében hasznos munkára for­dítjuk. Meg kell azonban monda­nom, hogy gyárunkban a januári termelés a sztálini-műszakhoz viszonyítva visszaesett. Üzemi pártszervezetünk a gyár ve­zetőségével, a műszaki értelmiség­gel és a fizikai dolgozókkal megbe­szélték a visszaesés okait és már februárban javulás mutatkozott. Muszka »ívtárs versenyre hívja a sztahanovistákat Muszka Imre elvtárs, a WM-gyár ki­váló esztergályosa szólalt fel. felmon­dotta, hogyan vált sztahanovistává és rámutatott, hogy milyen nagy segítsé­get jelentett számára a Szovjet szta­hánovisták segítsége. — Kinn, a Szovjetunióban láttam, hogy a szovjet sztahánovista akkor érezte magát igazán kitüntetve, amikor minél több társának átad­hatta munkamódszerét. Muszka elvtárs ezután a WM-gyári sztahánovisták nevében versenyre hív­ta ki az ország minden sztahánovistá- ját: április 4-e megünneplésére több munkásnak adják át a sztahánovista munkamódszereiket. Éljenek a sztahánovisták, a szocializmus építésének élharcosai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom