Szabad Nógrád, 1950. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1950-02-24 / 8. szám

Í950 február 24. SZABAD NÖGRAD Ballon elvtárs tanácskozásra készül A pártmunka tapasztalatai Üzemi pártszervezeteink szerepe a munkaversenyek szervezésében A SALGÖTARJANI MEDENCE Minél közelebb érünk február 26-hoz, a sztahánovisták I- Orszá­gos Kongresszusának napjához, an­nál türelmetlenebbül nézik az ország és a megye dolgozói a naptárt. Vár­ják azt a napot, amikor a borsodi és a pécsi bányák dolgozói megis­merkednek a nógrádiak munkamód­szerével. a budapesti esztergályos a vidékivel, a győrivel, vagy az ál­landóan 300 százalékon felül ter­melő Félegyházi Jánossal, a pálfai- vai központi műhely sztahánovista esztergályosával. A mizserfai kerület dolgozói a Gátibánya egyik legjobb dolgozóját Ballon József élmunkást választói- ták meg küldöttjüknek. Ballon eiv- társat távollétében érte ez a meg­tiszteltetés, ugyanis a tarjáni nagy­üzemi pártiskolának hathetes tan­folyamán tanul, képezi magát, hogy aztán majd átadhassa a tanultakat dolgozótársainak. Ballon elvtárs szűkszavú ember. A szakszervezet és Pártunk felhívá­sát megértve egy 8 tagú 200-as brigá­dot alakítottunk a Hideghengerműben. A termelés emelését és a minőség további javítását tűzzük ki célul. Majd egy melléklet, ez áll rajta: Brigádvezető: Szalai Gáspár élmun­kás. Január 20-tól február 1-ig átlag- termelése 140 százalék volt. Helyettes brigádvezető: Miklós Mihály élmunkás, átlagtermelése 208%, Vince Ignác 165%, Vilcsek Sándor 183%, Vince László 179%, Lilinger Béla 207%, Turcsányi Antal 192%, Adorján Győző 174%. Ez áll a jegyzőkönyvben. Sem több, sem kevesebb. De nézzük talán köze­lebbről, mit rejteget, mit takar ez a szürke, itt-ott feketefoltos jegyzőkönyv. A kezdeményezés és a „jó tanácsok" December 1-én Szalai Gáspár hen­gerész szorongó érzéssel lépte át a pártiroda küszöbét. Azért jött ide a Párthoz, hogy bejelentse: ezután már sztahánovista rendszerrel kíván dol­gozni. A párttitkár elvtárs örült az úttörő kezdeményezésnek és nyomban segítségére sietett. Biztosították a munka zavartalan menetét. Szalay elvtárs az úttörők büszke öntudatával és fokozott munkájával halomra döntötte az eddig elérhe­tetlennek hitt termelési eredménye­ket Nap-nap után nőtt a százalék. 120,140, 160, 180 és 200 százalék. Dolgozó társai türelmetlen kíváncsi­sággal nézték a sztahánovista henge­rész állandóan emelkedő eredményét. Voltak, akik ugyanúgy akartak dol­gozni, mint Szalay elvtárs. Miklós Mihály, Stadler Géza és még számos követője akadt De voltak olyanok is, akik „kímél­ni" akarták Szalay elvtársat: „fefogysz, ha így dolgozol tovább” és „elrontod a többiek normáját is, ha ezt továbbra is így csinálod”. Még a műszakiak is két táborra sza­kadtak. Szöcs Gyula elvtárs mindjárt felismerte Szalay elvtárs forradalmi módszerét. Segített a munkájában. Fel­hívta Szalay elvtárs figyelmét, hogy a gép és a motor nincs teljesen kihasználva. Bátorította, serkentette további munkájában. Clement Gyula mérnök azonban más véleményen volt. A minőség... A mi­nőség... Vigyázzon, Szalay elvtárs, mert tudja, mindennek két oldala van. A gép nagyobb kihasználása több kenőolajat is követel... Voltak, akik itt akartak takarékosdokni és túlbuzgó takarékosságukkal a gépek nagyobb kopásához is hozzájárultak. Szalay elvtárs „tanácsadói” ellenére tovább fokozta teljesítményét A sztálini műszakban pedig már egy sereg kővetője akadt. Miklós, Lilinger és Turcsányi elvtár­sak nagyszerű eredményét az egész gyár megismerte. Megalakul a brigád A sztálini műszak ragyogó eredmé­nyei után a munkaversenynek egy új, magasabb formája kezdett kibontakoz­ni. A 200-as brigádniozgalom. Az új mozgalom hallatára sok üzemben fel­vetették — mint az egyik rúdvasüzemi elvtárs — hogy nem is vagyunk 200-an, hogy csi­náljunk akkor 200-as brigádot? Ennek a rúdvasüzemi dolgozónak véleménye a legjobb fokmérője a veze­tőség munkájának. Nincs tisztában a 200-as mozgalommal? — csodálko­zunk. De nem is lehet tisztában, mert reá világosították fel a dolgozókat nem szeret magáról beszélni, de a munkájáról, arról igen. Még itt a pártiskolán is az Jár eszében, hogy és mint fogja megköszönni a Párt­nak, hogy iskolára küldte. Es­ténként tanulás után maga elé kép­zeli második otthonát, a bányát é* tervezget. Tervez és gondolkozik és aztán visszapillantást vet eddigi munkájára­— November 20-a volt amikor 240 százalékot értem el a brigá­dommal. Elegendő volt a csille és jó volt a ,,telep'“ is Nagy ered­ményem elérése után sokan azt mondták: „Miért csinálsz olyan so­kat, úgy is felemelik a normát és még velünk is jól kibánsz.“ Ballon elvtárs termelése nem ment munka társai rovására- És ahogy látták ezt a többi dolgozók is, nap-nap után emelkedett a termelés- És jött á sztálúr-Tiűszak, ami soha nem lá­tott eredményeket hozott. Nyerges és Halász János elvtársak is szinte arról, hogy mi is az a 200-as brigád? Miklós és Szalay elvtársak azonban felismerték az új mozgalom nagy je­lentőségét. Még január 19-én megala­kították a 200-as brigádot. — Rendben van, Szalay elvtárs, benne vagyunk — mondták a leendő brigád tagjai. Megalakult a brigád. Kezdeményezésüket jegyzőkönyvbe fog­lalták és továbbították a termelési iro­dára. Hosszú huza-vona után engedé­lyezték a brigád alakulását. Mert ugyanis az volt a termelési felelős véleménye, hogy a brigád tagjai ezelőtt is elérték a 200 százalékot — néha napjában — és ezért nem lehetséges a 200-as brigád megalakítása. De nehezen mégis csak engedélyez­ték. A brigád fokozott munkához fogott. Tagjai három műszakra voltak beoszt­va, mivel a munkájuk folytatólagos. Segítettek egymáson, ahol csak lehe­tett. Szalay eivtárs Adorján Győzőnek adta át munkamódszerét, Miklós elv­társ pedig a brigád többi tagjait segí­tette. Befűzték a hengerlőlemezt a gépbe, hogy ezzel is segítsék egymás munkáját. Egyszóval teljes volt a harmónia. Az eredmény nem is maradt el. Miklós elvtárs február első 10 napi eredménnyel 258 százalék volt. Vilcsek Sándoré 253 százalék, Lilinger Béláé 240 százalék. Turcsányi Antal és Adorján Győző 200—200 százalékra teljesítették a normát. Szalay elvtársat, a brigád vezetőjét, az öntudatos kez- deményező munkást munkatársai bizal­mából a személyzeti osztály vezetésé­vel bízták meg. Miklós elvtárs pedig, mint élmunkás, kétheti üdülésre szóló utalványt kapott. Most a galyatetői nagyszállóban gyűjt erőt további mun­kájához. Megszűnik a brigád Azóta vezető nélkül maradt a brigád és még helyettes vezetőt sem választot­tak. A termelési felelősnek és a szak- szervezetnek kellett volna a dolgozók mulasztásán javítani. Nem így történt Rákosi elvtárs február 10-i beszé­dében megbírálta a munkaverseny mai állását is. A dolgozók megfogad­ták Rákosi elvtárs útmutatását, ami nyomban lemérhető az elmúlt hét ter­melési eredményeiben is. AZ ACÉLGYÁRBAN számtalan 200 százalékon felüli eredmény született A GSZ-ben Szőllősi István 213 száza­lékot, Halász János 259 százalékot, a stahánovisták kongresszusára küldött Kovács Vince 296 százalékot, Szalai Károly 196 százalékot ért el. Hideg- hengerdében Csonka Béla 250 száza­lékra, Lilinger Béla 230 százalékra. Kazár Ferenc 210 százalékra és An­gyal József 221 százalékra emelte tel­jesítményét . AZ ACÉLDROTHÜZOBAN: Ritz Já­nos ifjúmunkás 236%-ot, Szabó István 260 százalékot, Oravecz Lajos 230, Domis János 233 százalékot ért el. A szegválogatásnál Révai Erzsébet 150 százalékot, Hudák Lajos a rúdvasban 179 százalékot teljesített A GÉPGYÁRBAN Molnár István, a 300-as brigád vezetője és sztaháno­vista küldött február első' kéthetének átlagteljesítménye 379 százalék, de a brigád átlageredménye is szépen (el­felé ível. Az utolsó két hét átlaga 275.5 százalék volt. Menczel Sándor zománcozói dolgozó 200-as brigád ve­zetőjének az utolsó két hét átlaga 318 egymást múlták felül. A Ballon- brigád 165 százalékot ért el. ,,Csak azért ennyit'“ — mondja mentege­tőzve —. mert nem volt elegendő csille’“. A műszakiak mindenben se* gítségükre voltak- Sárai Lajos fő- aknász is legjobb tudásával segített munkájukban­Január 16. Ekkor ment a párt­iskolára. — Itt döbbentem rá, hogy milyen keveset is tud az ember, — mondja. Boldogan beszél az iskoláról, ahol megtanulja mindazt, ami hiányos volt munkájában és megtudja, hogy kell rajta segíteni. A sztahanovisták kongresszusáról csak annyit mond: a tapasztaltakat, átadja munkástár­sainak, hogy azok is fokozott ter­meléssel épíhessék az ötéves tervet- Siet. mert kezdődik a szeminári­um- .. így vélekedik egy küldött a leg­jobbak értekezletéről. A brigád megszűnt. Ahogy Vincze elv­társ mondja: nem tudni, hogy meg­van-e a brigád, vagy sem. A nagysze­rűen dolgozó brigád is megszűnik pél­damutatónak lenni, ha a szükséges vezetés és az elengedhetetlen ellen­őrzés megszűnik. Es most felvetődik a kérdés: az egy hónappal ezelőtt alakult brigádról miért csak most hallanak az acélgyári dolgozók? A szervezetlenség és a közömbösség miatt! A verseny nyilvánosságának el­hallgatása miatt! A versenynyilvános­ság mindössze a jegyzőkönyv megírá­sában merült ki Ez az első acélgyári 200-as brigád hiteles története. Jobb kapcsolatot a dolgozókkal Rákosi elvtárs iránytmutató beszéde nyomán a dolgozók megértették a 200-as és 300-as mozgalom jelentősé­gét és egyre-níásra alakulnak az új brigádok a rúdvasüzemben és a hen- gerdében. Ami igazolja, hogy a felvi­lágosított dolgozók még hatalmasabb eredmények elérésére is képesek, csak éppen el kell menni hozzájuk és meg kell beszélni velük a nehézségek leküz­désének módját. Nem kétséges, hogy az irodából irá­nyított szervezés — ami homlokegye­nest ellenkezője a bolsevik verseny­szervezésnek — a verseny gátlójává váiik és nem a mozgató erőjévé. A brigád példája is igazolja, hogy a dolgozkban van nemes kezdemé­nyezés és versenyezni akarás, csak azt támogatni és segíteni kell. Az acélgyári pártvezetőség, a szak- szervezeti bizottság, a termelési felelős feladata, hogy a dolgozók aiulróljövő kezdeményezését helyes irányban ve­zessék és kell, hopi áthassa őket Rákosi elvtárs mondása: „Erezze ma. gát minden, kommunista vezető fele­lősnek azért a gazdasági területért, amelyet reábiztak és gondoskodjon róla, hogy ezen a területen a legjobb eredményeket érje el” százalék. A sajtoióműheíy dolgozói a februári tervüket már 20-án Befejez­ték, a kályhaszerelő brigád pedig 21-én fejezte be tervét A BÁNYÁK DOLGOZÓ! sem ma­radnak le. Józseflejtó’s: Szabó Imre Ferenc és csapata 201 százalékot, Kiss János és csapata 146 százalékot ért el. Kővölgyi János 193, Kecskés János pedig 192 százalékra emelte eredmé­nyét. Kisterenye Rákosi lejtős: Hajas József B, 161 százalék, Tordas: Lisz- kóczi József 17) százalék. Fővölgy: Kaszás Imre 261 százalék, üjlak: Kál­mán István 170 százalék. Vizslás: Sebestyén Nagy László 159 százalé­kot ért el. A fövölgyi bányaüzemnél Berta László február 20-án befejezte februári tervét A SALGÖTARJANI ÜVEGGYÁR­BAN Jancsó Jánosné pattantós áttért a kétgépes termelésre. Az eddigi átlag­teljesítménye 120 százalékról a két gépre való áttérés első napján 174 százalékra emelkedett A zöldkemen­cénél Pál József és Balogh József a szidolos üveggyártásnál 152 százalé­kot ért el. Müller Gyula 21-én befe­jezte februári tervét és már s már­ciusin dolgozik. Csábi Imre az egy­literes bordói gyártásnál 162 százalé­kot ért cL üzemi pártszervezeteinek munkájában a termelés terén a Nagybudapesti Pártválasztmány határozata óta ko­moly fejlődés történt A medencében a határozat előtt nein volt egyéni ver­senyző. A sztálini felajánlások idején, különösen pedig a sztálini műszak alatt már nagy lendületet kapott az egyéni versenyzés. A gépgyárban az egyéni- és brigád versenyzők száma 314-re emelkedett a bányaüzemekben a dolgozók 20 százaléka kapcsolódott be a versenybe, az Acélgyárban is 956-ra emeltedet az egyéni verseny­zők száma. A versenymozgalom ki- szélesedésével kiváló egyéni és üzemi átlageredmények születtek. A Forgács Iejtősaknánái Kovács László és két társa 490 százalékot a Kossutli-tárón tavai István és két társa 321 százalé­kot ért el. Az acélgyárban Vigh Jó­zsef köszörűs 1102 százalékot Papa- netz János csavarkulcs-sajtoló 905 százalékot, Tóth István csiszoló 620 százalékot. Kérdi Ilona öntvénytisztító 569 százalékot teljesített de így so­rolhatnánk tömegével a kiváló egyéni eredményeket a többi üzemekben is. A Gépgyárban az üzem teljesítményé­nek átlagos emelkedése bizonyítja a jó versenylendületet: a december havi tervet 164 százalékra teljesítették, ezen belül az öntöde tervteljesítése 180. i százalék volt. Ezek a sikerek elősegí­tették azt, hogy a salgótarjáni me­dence üzemei a hároméves tervet túl­teljesítették. Annak ellenére, hogy ma is szület­nek új, kiváló eredmények — mégis megállapítható, hogy komoly visszaesés van a munkaversenymozga- Iomban. Ebben a visszaesésben termé­szetesen része van annak, hogy üzemi pártszervezeteink — bár a termelés­sel való foglalkozás bizonyos mérté­kig javult — még nem tudtak gazdái­vá válni a termelésnek. Üzemi párt- szervezeteinknek a termeléssel kap­csolatos munkájában is jelentkeztek mindazok a hibák, amelyekről Rákosi elvtárs beszélt a Párt Központi Ve­zetőségének legutóbbi ülésén. NEM .10 A KAPCSOLAT A TÖME­GEK SZELES RÉTEGEIVEL, a szak- szervezettel, a vállalatvezetéssel, a műszaki vezetéssel sem az egyes üzemi szervezetekben. így például az acélgyári pártszervezet termelés-fele­lőse nem tudja, hogy neki a szakszer­vezeti propagandistával együtt kell dolgozni, a szakszervezeti propagandát neki kell ellenőrizni. A pártbizottság tagjainak a szakszervezeti bizottság tagjaival úgyszólván semmi kapcsola­tuk nincs. De így áll a helyzet a szak- szervezet és a vállalatvezetés között is. A szakszervezeti termelés-felelős egy év óta háromszor beszélt a válla­latvezetővel. így néz ki a három döntő szerv egymással való kapcsolata. A tömegekkel való kapcsolat elhanyago­lásának eredménye pedig az, hogy a politikai felvilágosító munka hianya miatt a dolgozók a salgótarjáni me­dence üzemeiben igen sok helyen nem értik meg Lenin es Sztálin elvtár­sak tanítását a versenyről. Nem lát­ják tisztán a szocialista verseny ha­talmas forradalmi jelentőségét a szo­cializmus építésében. Azt, hogy ,A kapitalizmust azzal lehet véglegesen legyőzni és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a mun­kának új. jóval magasabb termelé­kenységet hozza létre." Á MŰSZAKI ÉRTELMISEGGEL való kapcsolat sem kielégítő, ennek következtében a versenymozgalom mű­szaki előfeltételeinél hiányosságok mu­tatkoznak. Az egyes műszaki dolgozók a versenymozga lommal kapcsolatban passzívak, mások a versenyt gátolják, a pártszervezetek pedig nem eléggé éberek, hogy ezt megakadályozzák. Például az Acélgyárban a G. Sz. üzemben Vigh József köszörűs úgy érte el 1102 százalékos teljesítmé­nyét, hogy a köszörülni való anyagot odakészitették neki. A sztálini műszak után viszont nem gondoskodtak er­ről, így a dolgozónak tellett nem egy esetben a műhely másik végéről oda- késziteni az anyagot. A pártszervezet ebben a kérdésben nem tett semmit, a reakció pedig támadásba lendülve, ezt mondta: „most teljesítsen 1102 százalékot, mikor nem készítik oda az anyagot“. Ez nem volt más, mint a Sztahanov-mozgalom, a sztálini mű­szak elleni támadás. AZ ÉBERSEGGEL KAPCSOLAT­BAN más téren is mutatkoznak hi­f A dolgozók kényelmét biztosítja a bútoréwékesítö nv modern lakás-, iroda-, -típus- és hajlítottbútorai. Tekintse meg mintatermünket: Rákóczi-út 53. sz. alatt Telefon: 36. bák az üzemi szervezetekben. Az Acélgyárban a csavarkulcsgyártásnál is az volt a helyzet, hogy a sztálini műszakon megszervezték az anyag- mozgatást. Most a dolgozók maguk viszik egyik gépről a másikra az anyagot s igy naponta többkilomé­tert gyalogolnak feleslegesen. A villa­gyártásnál pedig éppen ahhoz a vil­lához nem volt anyag, amelyikre megrendelést kaptak, viszont nagy- mennyiségű anyag állt rendelkezésre olyan villához, amelyre nem volt meg­rendelés. A BANYAI SZERVEZETEKBEN a műszaki vezetés, de a dolgozók részé­ről is hangzottak el olyan nézetek, hogy nem lehet Sztahánov-mozgalmat csinálni, mert vékony a szénréteg. Ezzel szemben éppen a bányászok bi­zonyították be a sztálini műszak alatt, hogy lehet Sztahánov-mozgalmat csi­nálni. Ugyanez áll az Acélgyárban is, ahol a dróthúzó-üzem öntudatos kommunista dolgozói bebizonyították, hogy a dróthúzógépek gyorsabb jára­tásával, többgépes rendszerrel valóban ki lehet szélesíteni azt a Sztahánov- mozgalmat, amelyről az volt a véle­mény, hagy ezt itt nem lehet életre kelteni SZINTÉN AZ ÉBERSÉG HIÁNYÁ­RA vall az is, hogy üzemi szerveze­teink nem veszik fel a harcot az el­lenség politikai támadásával szemben. Az acélgyári szeráruüzemben az a rémhír terjedt el, hogy „hiába dolgo­zol többet, úgysem élvezed annak hasznát, mert leveszik a béredet“. Az öntödében a versenymozgalom „bal­ról“ jövő — de éppen olyan veszélyes — támadásával találkozunk. A reak­ció a következőket mondja: „Le kell csukni azokat, akik most 1000 száza­lékot teljesítenek, mert ezek 1945 óta szabotálnak. Ha a múltban is igy dol­goztak volna, mint most, akkor most nem tudnának 1000 százalékot elérni.'“ Ezek ellen a támadások ellen üzemi szervezeteink nem vették fel a harcot, sőt nem egy esetben párttagjaink ií szócsövévé váltak a reakciónak. A KRITIKA — ÖNKRITIKA HIA­NYA abban is megmutatkozott, hogy a salgótarjáni üzemekben a rnunka- verseny-klértékelő bizottságokban kü­lönböző hivatalos szervek képviselői vannak bent, de nincsenek bennük maguk a versenyzők. Hiányzik az alulról jövő ellenőrzés, a kritika. A versenyben részvevő dolgozók nagy többsége nem tudja, hogy folyik a ki­értékelés, hogy áll a verseny. Zavar van a szakszervezetek vonalán is, ahol nem látják tisztán a verseny kérdé­seit. A Gépgyár termelési-felelőse pél­dául azt mondja, hogy mindenki, aki túlteljesíti a normáját, egyéni ver­senyző. A termelési-felelősök nem mozgalmi vonalon irányítják a ver­senyt, hanem adminisztrálnak, irodai munkát végeznek. íróasztal mellől ter­mészetesen nem lehet jó kapcsolatot kiépíteni a dolgozókkal, nem lehet eléggé ébernek lenni és főleg nem le­het eléggé megvalósítani a helyes kritikát és önkritikát ENNEK A HARMAS FELADAT­NAK a megoldása vár az üzemi párt- szervezetekre az elkövetkező időkben.. Erősíteni a tömegekkel való kapcso­latot úgy, hogy ez a kapcsolat a szak­szervezeti bizottságokon keresztül is érvényre jusson. Tervszerű, konkrét agitációval vonjuk be a dolgozókat, a dolgozók széles rétegeit a hibák meg­szüntetésébe. Ahhoz, hogy a verseny­mozgalom a salgótarjáni medencében megszilárduljon, az szükséges, hogy maguk a kommunisták járjanak elől jó példával és saját felbontott tervüket túlteljesítve mutassanak példát a többi dolgozó számára. Az egyéni agitáción kívül a szemléltető agitádót is meg kell javítani: a kiváló eredményeket és munkamódszereket meg kell ismer­tetni a dolgozókkal. Szoros kapcsola­tot kell kiépíteni a műszaki értelmi­ségiekkel. A műszaki csoportok, kom­plex-brigádok munkáját támogatni kell és figyelmüket a szűk keresztmet­szetek elhárítására kell összpontosí­tani. ERŐSÍTENI KELL A KRITIKÁT ÉS ÖNKRITIKÁT. A dolgozókat be kell vonni az ellenőrzésbe, oda kel! hatni, hogy a dolgozók részéről meg­nyilvánuló helyes kritika meghallga- tasra találjon és hogy ezeket a javas­latokat valóban hasznosítsák is a többtermelés érdekében. HA ÜZEMI PARTSZERVEZE- TEINK élére állnak a versenymozga­lomnak, ha Rákosi elvtársnak a Köz­ponti Vezeőtég előtt elmondott be­számolójából levonják a helyes tanul­ságokat, ha megszilárdítják a töme­gekkel való kapcsolatot, ha helyet adnak és elmélyítik a kritika és ön­kritika alkalmazását, ha kellő éber­séggel látnak az új feladatokhoz, nem kétséges, hogy a nógrádmegyei' üze­mek az ötéves tervben a Sztabánov- mozgalom segítségével, a nagy Szov­jetunió példamutatását követve, még nagyobb eredményeket érnek el, mint a baroméves tervben. így született és így halt ei e*V acélgyári 200-as brigád Hideghengermű, 1950 I. 19. JEGYZŐKÖNYV. Termelési eredmények tükrözik Rákosi elvtárs beszédének hatását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom