Szabad Nógrád, 1950. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1950-02-03 / 5. szám

Az ifjúmunkások magukévá teszik és végrehajtják a Központi Vezetőség határozatát VI. évfolyam 5. szám Ára §0 fillér 1350 február 5 Fejlesszük a termelőszövetkezeti mozgalmat a MDP és Rákosi elvtárs vezetésével Január 25—26-án Budapesten nagy- jelentőségű tanácskozásra gyűltek össze az ország termelőcsoportjainak és gépállomásainak kiküldöttei, hogy megbeszéljék eddigi eredményeiket, megbeszéljék eddigi munkájuk mene­tét, átadják tapasztalataikat egymás­nak, hogy fölfedjék az eddig felmerült hibákat és a nagy Szovjetunió élenjáró példája nyomán meghatározzák a jövő feladatait. Az az út, melyet termelőcsoportjaink ezidáig megtettek, nem volt könnyű. Az úttörők nehéz és küzdelmes mun­káját kellett elvégezniük. Meg kellett birkózniuk a munkaszervezés, a jöve­delemelosztás, az állandó kulák táma­dások, a nagyüzemi termelés sok más felmerülő nehézségeivel — termelő­csoportjaink azonban kiállták a próbát. A kétnapos tanácskozás új fejezetet nyitott a magyar mezőgazdaság szo­cialista fejlődésében. A felszólalók el­hozták az eddigi harcok tapasztalatait, feltárták eredményeiket, amelyek máris megmutatták a szocialista termelési mód győzelmét a kisüzemi mezőgazdál­kodás fölött A tanácskozás íagyobb eseménye Rákosi Mátyás elvtárs iránytmutató nagy beszéde volt. A dolgozó parasztság is kezd rátérni a szocializmus útjára Rákosi elvtárs az országos tanács­kozáson hangsúlyozta, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom letette a vizs­gát, megállta a helyét. A termelőcso­portok tagjai meggyőződtek arról, hogy helyes volt az út, amelyre Pár­tunk vezette őket, mint ahogy helyes volt az az út, amelyre előttünk fel­szabadítónk, a. nagy Szovjetunió pa­rasztsága rálépett. — A termelőszövetkezeti csoportok eredménye annál figyelemreméltóbb, mert az elmúlt esztendő termése csak közepes volt, sőt kukoricából és szálas­takarmányból a közepesnél is gyengébb. Fnnek ellenére » termelőszövetkezetek egy esztendő alatt betudták bizonyítani nemcsak életképességüket, hanem fölé­nyüket is. Ma már az ország minden harmadik községében van termelőszö­vetkezet és a kétkedők most már az elért eredmények alapján saját sze- < műkkel győződhettek meg a szövet­kezeti termelés fölényéről. — Mindnyájan, akik e tanácskozáson résztveszünk, érezzük, hogy a dolgozó parasztság is az ipari munkásság után kezd rátérni a szocializmus építésének útjára. A szövetkezetbe tömörült pa­rasztság pedig — mint ahogy az itt elhangzott beszámolók mutatják — már nemcsak az eredmények gazdasági részét látja, hanem fellobog benne a kezdeményezőnek, az úttörőnek büszke öntudata, az a tudat, hogy utat mutat a többiek számára. A szövetkezetekben dolgozó parasztot most hatja át elő­ször az -« i lat, hogy végre fedél a 1 á _ jutott, hogy biztonságban dolgozhat; hogy számára végre lezárul az a régi világ, amikor sorsa állandó bizonyta­lanság, örökös rettegés volt. Megszűnt az a szörnyű idő, amelynek jelszava: aki bírja, marja. Az egyéni gazdagodás legbiztosabb útja a szövetkezés — A termelőszövetkezeti csoportok­ban — mint ahogy a felszólalók sorban rámutattak — a szó szoros értelmében kivirult, új életre kelt a régi elnyomott parasztság. A szövetkezeti tag érzi, hogy minden oldalról segítő kezek tá­mogatják, minden oldalról a hónuk alá nyúlnak. Segítik társai, segíti az ál­lam, segíti mindenek előtt nagy Pár­tunk és mind e segítség mögött ott áll a hatalmas Szovjetunió támogatása. — A termelőcsoportok tagjai nemcsak a közvetlen egyéni harcukat tartják szem előtt, hanem egyre inkább utat tör náluk az a felismerés, hogy az egyéni gazdagodás legbiztosabb útja a szövetkezeti vagyon növelése. — Összefoglalva — mondotta Rákosi elvtárs — ennek a tanácskozásnak jelentősége abban áll, hogy az egész brszág előtt ismerteti a termelőszö­vetkezet sikereit Semmi kétség, hogy előbb vagy utóbb az egész magyar dolgozó parasztság meggyőződik en­nek a termelési módnak helyességéről és követni fogja az úttörő, az első 40 —50 ezer parasztcsatád példáját. — Az eredmények mellett természe­tesen hibák is akadtak. Legtöbb helyen az elszámolás körül volt a hiba, mert a termelőszövetkezetekben eleinte nem a munkaegységet, hanem a munka­napot vették alapul és ennek az volt a következménye, hogy aki többet dol­gozott, az nem keresett többet. A nők és ifjúság fokozott bevonását a TSZCS-okba — A másik hibánk, hogy a termelő­csoportokba még nem vontuk be eléggé a nőket, pedig a nők bevonása a ter­melőszövetkezetekbe nagyszerű ered­ményekkel jár. Ugyanezt mutatják a Szovjetunió és a népi demokráciák ta­pasztalata is. Külön szólok a jelenlévő nőkhöz, hogy ne engedjenek jogaikból és. küzdiék ki a íermelőcsoportókban is azt a helyet amely joggal kijár nekik. — Az ifjúságnak nincs még meg­felelő szerepe a termelőcsoportokban. Ezen is gyorsan változtatni kell. Az elvtársaink a saját érdekükben cselek­szenek. ha a falu szocialista építésében a lehető legnagyobb teret juttatják az ifjúságnak. Ne bízzuk el magunkat, fejlesszük tovább az eredményeket — Termelőcsoportok sikerei annyira átütőek, hogy az ott dolgozó elvtársak már teljesen nyeregben érzik magukat és emiatt lebecsülik az ellenséget és az előttük álló nehézségeket. Előre meg lehet mondani, ha elbízzuk ma­gunkat, ha pihenni akarunk az eddigi babérainkon, akkor az ellenség újra összeszedi magái és a torkunknak ugrik. Az ellenség keze falun legtöbb­ször a kulákok útján érvényesül. Ezért ne bízzuk el magúnkat, ne ernyedjünk el, hanem fejlesszük tovább a szövet­kezeteket. Minden egyes szövetkezeti tagunk tekintse magát a jobb jövő elő­őrsének, úttörőjének, aki az egész ma­gyar dolgozó parasztság számára mu­tatja a példát és a jobb jövőt. — Mit hoz a jövő? Nem szükséges külön aláhúzni, hogy mi teljes erővel a jövőben is támogatni fogjuk ezt az egészséges és fejlődő mozgalmat. Tá­mogatni fogjuk minden módon, első­sorban gépekkel és az idén újra meg­kérjük a szovjet kormányt, hogy en­gedjen tanulmányútra egy új paraszt- delegációt, amely legalább 200 dolgozó parasztból álljon, hogy a szovjet szo­cialista földművelés legújabb vívmá­nyaival közvetlenül is megismerked­hessünk. Egyszóval az elvtársak legye­nek meggyőződve, hogy teljes erővel tovább támogatják a szövetkezeti moz­galmat. — Az első esztendő eredményei nap­nál is világosabban bebizonyították, hogy jó utat mutatott Pártunk, amikor a dolgozó parasztságnak a szövetkezeti termelést ajánlotta. Ezt nemcsak a szegényparasztság ismeri fel, hanem egyre inkább felismeri a középparaszt­ság is és ennek a felismerésnek a ha­tása alatt egyre növekvő számmal lép be a termelőszövetkezetekbe. Rákosi elvátrsnak, a magya/ dolgozó nép nagy tanítójának beszéde után hosszú perceken-át -ártott az ünneplés. A tanácskozás résztvevői Sztálin elv­társat és legjobb magyar tanítványát A termelőszövetkezeti csoportok és gépállomások dolgozóinak első orszá­gos tanácskozásán résztvett küldöttek a tanácskozás két napján megbeszél­ték és megvitatták a termelőszövetke­zeti mozgalmunk valamennyi' fontos kérdését, majd egyhangú lelkesedéssé! meghozták a határozatukat. „Megállapítjuk — mondja a határo­zat —, hogy népünk bölcs vezérének és tanítójának, Rákosi Mátyásnak 1948. évi töténelmi jelentőségű kecskeméti beszéde óta eltelt másfél esztendő alatt a termelőszövetkezeti mozgalom gyökeret vert hazánkban és erőteljes ünnepli. Ünnepli a Pártot, amely nem­csak megmutatta a jobb élet útját, de állandóan, mint most is, tanácsaival segíti a termelőcsoportok dolgozóit új életük megteremtésében. fejlődésnek indult. Büszkén elmond­hatjuk, termelőcsoportjaink termésered­ményei általában mindenütt magasab­bak voltak, mint az egyénileg gazdál­kodó parasztokénál ugyanabban a ha­tárban. Termeiőcspportjaink mozgal­mában Iépten-nyomon' érezzük a Szov­jetunió felbecsülhetetlen értékű támo­gatását, mindenekelőtt a szocialista mezőgazdaság tapasztalatainak át­adását. Azért érhettük el eddigi eredmé­nyeinket, mert mozgalmunknak olyan irányítója és szervezője volt, mint a Magyar Dolgozók Pártja és népünk bölcs vezetője, a magyar dolgozó pa­rasztság nagy barátja és támogatója, Rákosi Mátyás. Nagyjelentőségűnek tartjuk a gép- állomási tanácsok működését. Mi is azon leszünk, hogy' szorosabbá tegyük a gépállomásaink és miközöttüpk való szoros kapcsolatot. Örömmel fogadjuk kormányzatunknak azt az intézkedését, hogy a gépállomások traktorbrigádjai mellé már a tavasszal a termelőszö­vetkezeti csoportok adják a kisegítőket és hogy a gépállomások traktor. ve­zetői a jövőben termelőszövetkezeti csoportjaink tagjai , közül kerülnek ki. Feladataink nagyok, sok-sok nehéz­séggel, hibával és hiányosságai kell még nekünk megküzdenünk. De bízunk saját erőnkben, termelőszövetkezeti tagjaink becsületes odaadó munkájá­ban. És tudjuk, hogy örömünkben, bánatunkban, sikereinkben és bajaink­ban mindig ott van mellettünk, mu­tatja az utat és lelkesít bennünket a mi Pártunk, a magyar kommunisták nagy pártja, a Magyar Dolgozók Pártja. Eredményeinket a Pártnak köszönhetjük — mondja a határozati javaslat Megyénk termelőszivetkezetei és gépállomásai is megtalálták a felemelkedés útját Január 29-én a balassagyarmati vármegyeháza zászlódíszbe öltözött nagy termében ianicsokzásra gyűltek nfQc,?4* te; és gépállomásainak a legjobbjai, hogy ők is megismerjék és magukévá te­gyék Rákosi elvtársnak az országos tanácskozáson elhangzott beszédét és hogy megvitassák egymással az eddigi Péter Sándor megyei TSZCS osztály- vezető és Kukucsa János, az MDP Központi Vezetősége kiküldöttének be­vezető beszéde után , egymásután szó­laltak fel a TSZCS-k és gépállomások kiküldöttei. Pete Imre palotási, a TSZCS veze­tője elmondja az országos tanácsko­záson szerzett tapasztalatokat, tanul­ságokat, majd rámutatott arra, hogy sok helyen a kulákság befolyására a — Tanulnunk kell a nagy Szovjetunió­tól — mondja Berta István dejtári küldött. TSZCS-tagok visszaléptek az egyéni gazdálkodás útjára. — Erre példa az, ami a mi csopor­tunknál is megtörtént. Az egyik tag, aki a kulákság befolyása alá került, kilépett a csoportból még az aratás előtt és a kuláknak ment aratni. A rafinált kulák az aratási munkákhoz egy darab kenyeret és meggyet adott neki egész napi étkezésül, mondván, hogy egyék meggyet, mert most annak van az ideje. Aratás után ez az ember megtörve jött vissza és kérte a cso­porttá való újrafelvételét. Ez az em­ber, aki megismerte a kulák kegyet­lenségét minden erejével dolgozott a csoportunknál, amelynek az eredménye az lett, hogy 5 lett az egyik csoport brigádvezetője. Sági Ferencné, a letkési TSZCS eredményeiket, felmerülő hibáikat, be­vált újításaikat-és hogy ők is ígéretet tegyenek a Magyar Dolgozók Pártjá­nak és bölcs vezérének, Rákosi elvtárs­nak, hogy az ő útmutatása nyomán még nagyobb tapasztalatokkal, még nagyobb lelkesedéssel vjgyék előre a falu szocializálásának nagy' ügyét. tagja vázolta,. hogy a letkési Csoport 1948 őszén 48 kát. holdon Í2 taggá! alakult meg. Ebből a 12 tagból nyolc kulákbefolyás alá • került és amikor az őszi munkák megkezdésére került sor, alig maradtak néhányan és az asszo­nyok volt ik azok, akik a férfiaknak se­Nándori József, a berceli „Vörös Csillag“ TSZCS megbízottja, szól a tanácskozáshoz. Uj tagja vagyok a csoportnak. Az össze! léptem be. Az apám közzépparaszt volt. A múltban gazdasági iskolát végeztem. De én nem arra törekedtem. Aint a többi gőgös tanulótársaim, hogy bo­tos ispán legyen belőlem, hanem visz- szamentem a földhöz, mert úgy érez­tem, hogy a földhöz tartozom és na­gyon" szeretek dolgozni. Azért léptem be a csoportba, mert láttam, hogy ez az egyedüli helyes út, amely megsza­badítja a még maradi sorban élő, kapitalista gazdálkodást folytató pa­rasztságot. Berta István a dejtári „József Attila“ TSZCS nevében köszönti az első tanácskozást. — Sok eredmény és sok hiányosság hangzott el e napon — mondotta. — Ezeket csak úgy tudjuk leküzdeni, fia tanulunk és tanulnunk ketl, a hatal­mas Szovjetunió szocialista mezőgaz­dálkodásától, hogy a tanítás nyomán elérhessük a közös célt, a szocializ­must. Berecki Mihályné, érsekvadkert— szentlörincpusztai TSZCS női tag szó­lalt fel. __ — A csoport üzemi pártszervezeté­nek titkára vagyok. — Lelkes zúgó tapsvihar követte az első női üzemi párttitkár bejelentését. — Kimondha­tatlanul boldog vagyok, hogy a TSZCS első megyei tanácskozásán résztvehetek. ígérem, hogy az itt hal­lottakat, az értékes tapasztalatokat hazamenve. az asszonytársaim tudo­mására hózom, hogy ebből tanulja­nak és e tapasztalatok alapján minél több asszonytársam lépjen be a ter­melőcsoportba örömmel jelentem ki, gítőkezet nyújtottak és elkezdték a nagy munkát. Sági élvtársnő örömmel jelentette ki, hogy munkájuk ered­ménnyel is járt, mert már ebben az év ben a csoportnak 30 tagja lett és 319 holddal rendelkeznek. Kérte, hogy a munkaegység könyvhiányosságait pó­tolják rövid időn belül. Szlacsin János a zsunyi gépállomás dolgozói nevében üdvözli a tanácsko­zást. Rámutatott ő is az eddigi hj- ' bákra. eredményekre és kéri a TSZCS tagokat, hogy ők is vizsgálják felül "a gépállomások munkáját. így közö­sen hasznosíthatják a jó munka eredmé­nyeit. fari Ferenc, a kozárdi TSZCS kikül­dötte. örömmel jelenti, be, -hogy cso­portjuk jól dolgozott és a végelszá­molás alkalmával egy TSZCS tagnak 7100 forint jutott hogy a csoporton belül megalakítottuk a „Napközi Otthont“, hogy gyerme­keinket biztonságban és gondos fel­ügyelet rrfellett tartsuk, még mi, asz- szonyok, dolgozunk. így számoltak be a többi termelő­csoportok és gépállomások küldöttei, hogy egymás hibáiból okulva, jól be­vált munkamódszereik egymásnak való átadásával a világ legfejlettebb mező- gazdaságának, a Szovjet szocialista mezőgazdaságnak tanítása és példa- mutatása nyomán Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának, annak bölcs ve­A nüi küldőitek figyelmesen halíqatj. a beszámolókat. zérének irányítása és támogatása meí lett megújult erővel fogjanak hozzá a falu szocializásának a sikeréhez és a boldog, független, virágzó országot felépítő ötéves tervünk maradéktalan megvalósításához. Erősödnek és gyarapodnak a megyei termelőcsoportok Tanulnunk kell a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságától

Next

/
Oldalképek
Tartalom