Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-13 / 2. szám

1S50. jamiäir IS. SZABAD NOGRAD 3 Erősítsük a bányaüzemek pártszervezeteit Ötéves tervünk megvalósítása, a a szocializmus építése az egész or­szág dolgozó népét, közte a bányá­szokat is nagy feladat été állítja. A tervidőszakban széntermelésünket 11 és félmillió tonnáról 18.5 tonnára kell emelni. Ez több, mint 55 százalékos emelkedést jelent, amiért a bányá­szatban nagyméretű fejlesztés végre­hajtása szükséges. Az 1945-ös széncsatákat és a há­roméves terv győzelmét a bányákban is — miként az egész országban — a Párt szervezte, vezette és vitte győzelemre. Az ötéves tervben bánya­üzemeinkben a Párt vezető, szervező­erejének még tovább kell növekednie. Pártunk Szervezőbizottsága múlt év augusztusában határozatot hozott a bányaüzemi pártszervezetek létesítésé­ről. Ez azt jelentette, hogy min­den bányaüzemben politikailag és szervezetileg önálló pártszervezetet, — aknaüzemi szervezetet — kell lét­rehozni. A Szervezőbizottság határo­zata megállapította: „A bányászok kö­zötti politikai nevelő- és felvilágosító munka elmaradt, a fokozódó követel­mények mögött. Az előttünk álló fel­adatok és az ötéves terv megindí­tása megköveteli, hogy a bányászok között a politikai munka elmaradott­ságát felszámoljuk." A Szervezőbizottság határozata óta mintegy fél év telt el és azóta párt- szervezeteink a bányában mélyreható változásokat idéztek elő .A bányász­dolgozók a felszabadulás óta szerve­zetileg lakóhelyükön a területi alap­szervezethez tartoztak, a bányaüzemi szervezetek pedig csak formálisan működtek Ez igen sok esetben meg­látszott a termelésen is. A nógrádi szénkerületben az aknaüzemi szervezetek létreho­zása óta a termelés kedvezően emelkedik és bányászaink a szén- termelés havi előirányzatát rendre túlteljesítik. Az eltelt félév alatt megerősödtek az aknaüzemi szervezetek. A bányász pártbizottságok szervezőjévé, része­seivé váltak a hároméves terv győ­zelmes befejezésért folytatott munka­versenynek. A nagybátonyi pártbizott­ság munkája és működésének kiérté­kelése további tapasztalatokat jelen­tenek ebben a munkában. A tervszerű numkaerőgazdálkodásért és szakképzésért A bányászok politikai nevelése állandó feladat Magát az aknaüzemi szervezetek erősítését, szervezési munkáját — tehát a pártépitést — nem lehet idő­szaki munkának tekinteni. Állandó szívós, kitartó munkával kell a Pártot erősíteni a bányá­ban. Különös figyelmet és odaadást kíván­nak meg a pártépítésben a nagybáto­nyi pártbizottságtól azok az adottsá­gok, hogy a bányaüzemek hármas munkaváltásban dolgoznak, azonkívül a dolgozók nagyrésze 25—30 kilómé- teres távolságról, auion jár munka* helyére. Az aknaüzemi szervezetek megala­kulása óta a nagybátonyi körzetben, de általában a szénmedencében, fennáll az a veszély, hogy a szak- szervezetek feladatait is elvégzik a pártmunka rovására. A politikai ne­velőmunkát az adminisztrációs tevé­kenység váltja fel és sok esetben az irányító szervezőmunka helyett, ke- vésbbé fontos, nem a Párt feladatai közé tartozókat végeznek el. A Szervezőbizottság határozata a nevelőmunkát írja elő legfonto­sabb feladatul a bányász-pártszer­vezetek számára. A pártoktatás, a népnevelőmunka, az állandó agitáció teszi lehetővé, hogy megértessük a dolgozókkal Pártunk célját. Sztálin elvtárs mondja: „Meg kell magyarázni a Párt és a szovjet hatalom utasításait, türelemmel és fi­gyelemmel kell megmagyarázni, hogy az emberek megértsék, mit akar a Párt, hogyan vezeti az országot. Ha mm értették meg ma, igyekezzetek megmagyarázni holnap, h anem értik meg holnap — igyekezzetek meg­magyarázni holnapután." Építsük ki a népnevelő hálózatot Ennek a tanításnak szemelött tar­tásával kell az aknaüzemi szerveze­teknek kiépíteni a népnevelőhálózatot. Ne a tizesbizalmiak legyenek a nép­nevelők is, vagy megfordítva. A nagy­bátonyi pártbizottság például a nép­nevelőket és a tizesbizalmiakat az- üzemi titkárokon és gazdasági veze­tőkön keresztül instruálja. A munka megjavítására, az özem­ben népnevelő és tizcsbizalmi felelősöket kell választani és a népnevelőhálózaíot ki kell széle­síteni. A bányák mozgó dolgozói, a villany­szerelők, lakatosok és a becsületes aknászok, a felügyeleti személyzet is legyen benne a népnevelőhálózatban. Az autón járó dolgozók között is eredményes népnevelőmuijkát kell végezni. A bánya-pártszervezetek előtt álló nagy feladatok, mint az egyéni és harmadbérezés bevezetése, a munka­verseny fejlesztése, a termelés eme­lése, csak úgy képzelhető el, ha bá­nyászainkat a Párt célkitűzéseiről fel­világosítjuk. Meg kell javítani a bányászszerve­zetek oktatási munkáját! Serfőző János, Nagybátony, Kossuth-tárói dol­gozó mondja, hogy november óta van a bányánál, és ott is lakik, de azóta még nem volt gyűlés, vagy valami­lyen ismertető előadás. Nincs a nagybátonyi körzetben üzemi szemi­nárium sem. A bányászpártszervezetek előtt áll feladatként, hogy az üzemben dolgozó és egy községben lakó párttagok számára lakóhelyükön szervezzenek szemináriumokat, amelyeket a felső pártszervek rendszeresen, személyesen ellen­őriznek az üzemi alapszervezet pedig az el lenőrző könyvecskén keresztül. Az üzem területén lakó és egyszakban dolgozó bányászok számára pedig üzemi szemináriumot kell szervezni. A pártbizottságok számára fontos feladat a dolgozók szakmai tovább­képzése. A minisztertanács legutóbbi határozata állapítja meg: „Az ipa­rostanuló képzését a legutóbbi hóna pókig az üzemek erősen elhanyagol­ták." A nagybátonyi pártbizottságra is elmondható, hogy nem tette magáévá a szakképzést. Nem ellenőrizte Nsgybáionyban működő vájártanuló iskolát. Az iskola, amelynek 62 hall gatója van, nem rendelkezik politikai előadóval. A kollégiumba egyetlen egy újság sem jár és a falon a mun­kásosztály árulóinak fényképét hagy­ták. Szakmai kádereink utánpótlása zz ötéves terv megvalósításának egyik legfontosabb kérdése és ezért a bá nyász-pártszervezeteknek nagy figyel met kell fordítani feléje. A nagybátonyi pártbizottságnál és több alapszervezetnél hibás nézetek uralkodnak a taggyűlésre vonatko­zólag. * A taggyűléseket szakszervezett, vagy üzemi röpgyűléssel azono­sítják és tartják együtt, ami tel­jesen helytelen és elmossa a Párt vezetőszerepét. Különösen veszé­lyes ez akkor, amikor a Pártba tag-, vagy tagjelöltfelvétel tör­ténik és ezt bürokratikusán a párt­tagság jogainak semiribeve vesé­vel intézik el. Meg kell szervezni, hogy a taggyűlések valamennyi alapszervezetné], üzemnél ugyan­azon időben legyenek. Ezzel kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a dolgozók lemaradjanak az autóról. Magát a tagfelvételt, égjük legfonto­sabb kérdésnek kell tekinteni. A Párt munkásosztály élcsapata és soraiba belépni a legnagyobb megtiszteltetést jelenti. Ennek megfelelően kell foglal­kozni a taggyűlésekkel, valamint a tag- és tagjelöltfelvétellel. A nagy­bátonyi pártbizottság a felvételi zár­lat megszüntetése óta mindössze hét tagot vett fel és a tagjelöltek soraiba sem, a legjobb dolgozók a termelésben kivált élmunkások, újítók szerepelnek. Tudatosítani kell a dolgozókkal a Pártba való felvétel jelentőségét, mert csak így tudjuk valóban erősíteni Pártunkat. Nem szabad a taggyűléseket, párt­napokat, de általában a pártmunkát a termelés rovására végezni. A funkcionáriusok feladatukat a munka­idő, a termelés után végezzék el. Ahol ennek ellenkezőjét csinálják, legfontosabb feladatunkat, a terme­lést, az ország erősítését hanyagolják el — ami a legjobb politikai munkát is értelmetlenné teszi.. A bányász-pártbizottságokat, az aknaüzemi szervezeteket tovább kell erősíteni. • A vezetőségbe a legkiválóbb munkások kerüljenek. Az él-mun­kások, újítók a legjobb dolgozók foglaljanak helyet a Pártban. A harmadbizottsági titkárokat be kell vonni az aknaüzemí pártve­zetőség ülésébe. A harmadbizottság titkára az, aki az egyes 8 órás munkaidő alatt politi­kailag felelős az üzefnért, aki irá­nyítja a munkát. Biztosítani kell a Párt számára megfelelő helyiséget és olyan mértékben kell fokozni ve­zetőszerepét a bányákban, a termelés­ben, ahogy valóban a kommunisták irányítják az ország építését. Szoros­patakon például valamennyi harmad- titkár aknászokból kerüit ki. Az jj ottani vezetőség azt tartja, hogy ö'k járnak legtöbbet az üzem területén, de ugyanakkor elfelejtik biztosítani r munkásosztály legjobbjainak vezető­szerepét. Az eddigieknél jobban be kell vonni a pártraunkába az ifjúságot és a nőket. Megfelelő helyet biz­tosítva számukra, fel kell frissíteni a pártszervezet munkáját az ifjú­ság és a nők kezdeményező ere­jével. Nagyjelentőségű határozatot hozott az elmúlt héten a Minisztertanács az ipari munkaerőgazdálkodásról és szakképzésről, amely az ötéves terv sikerét szolgálja. Országunk, népünk fejlődésében a minisztertanács határozatának megje­lenése nem véletlen jelenség. Az épülő szocializmusban sorra-rendre felszámoljuk a munkanélküliséget, aminek egyik eredménye, hogy mind­jobban jelentkezik a szakmunkás­hiány. Amint a határozat megálla­pítja, nálunk: „A továbbképzés teru- szeríltlenül, ötletszerűen folyik, sokkal kisebb mértékben, mint ahogy az ipa­runk technikai színvonalának emelése érdekében szükséges lenne. A munka­erő gazdálkodás, szakképzés jelenlegi állapota, valamint a munkáéróvándor­lás az ötéves terv teljesítésében ne­hézségeket idézhet elő. Döntő fordu­latra van tehát szükség." Kilenc pontban van felsorolva mindaz a fel­adat és tennivaló, amely számunkra meglehetősen büszkeség és azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeknek végrehajtása egy ország erősödését, a Párt útmutatásának győzelmét je­lenti. Pártunk megígérte, hogy felszá­moljuk a munkanélküliséget., hogy kenyeret adunk minden dolgozónak. A Minisztertanács határozata megál­lapíthatta: „hogy Magyarországon a gyáripari munkások munkanélkülisége megszűnt és a munlianélküliséget munkaerőhiány váltotta fel." Kormányunk támogatást nyújt a dolgozóknak szakmai képzettségük fej­lesztésében. A munkások technikai színvonalának emelése érdekében je­lentősen kiszélesítik a továbbképzö- tanrolyamok hálózatát. A sztahano­vista iskolákon dolgozóink megtanulják az új forradalmi munkamódszereket, amin keresztül emelkedik termelésük, növekedik az életszínvonaluk. A hatá- rozat felhívja az üzemvezetőket, gon­doskodjanak arról, hegy a szakmun­kások képzettségüknek megfelelő munkán dolgozzanak. Ezzel feiszámo7- juk a még egyes helyeken meglévő áldatlan állapotot, hogy a szakmun­kások nem dolgoztak saját szakmá­jukban, vagy a műszaki értelmiségiek adminisztratív irodai munkára voltak beosztva. Emelni fogjuk a jövőben az iparos­, tanulók képzésének színvonalát is. As iparostanuló-iskolákat 'szakmán­ként bontjuk szét, amivel biztosítjuk az oktatás magasabb színvonalát és szakszerűségét. A minisztertanácsi határozat alap­ján több szakma van, ahol a tanuló­időt egy, egy és fél, kettő év időtar­tamra csökkentették. A kormány ezzel is gyorsítani akarja a szakmunkások képzését,' hogy megszűnjön az a nagy szakmunkáshiány, ami egyes iparágakban előállott. A jó szakmai — i, mmmammmmmmmam képzés leg[őbb akadályát képező gyes iparostanulóiskolákat megszün- telik és helyette a nagyobb ipari vá­rosokban egy osztályon belül, kizá­rólag egy szakmára készülő tanulókat készítenek elő. A minisztertanácsi határozat lúéz- kedik átképzőtanfolyamok rendezésé­ről is. A tanfolyamra azok a mun­kások kerülnek, akik hosszú idő alatt a szakmában megfelelő gyakorlatokat sajátítottak el és képesítésükhöz vizsga hiányzik. Ennek érdekében, aki az átképzőtanfolyamot elvégzi és megfelelő képzettségre tett _ szert, egységes mintájú szakmunkásbizo­nyítványt kap. „A munkások technikai színvonalá­nak emelése érdekében továbbképző- tanfolyamok hálózatát jelentősen kell kiépíteni. Be kell vezetni a Szovjet­unióban is széles körben elterjedt sztahánovlsta Iskolákat, ahol mérnö­kök, éltnunkások, újítók és szakmun­kások tanítják meg a dolgozókat. így kívánja a minisztertanács határozata elősegíteni, hogy minél több magas termelékenységgel dolgozó munkás kerüljön ki rövid időn belül. A Minisztertanács határozatának megjelenése után nárom rendeletet adtak ki. Munkaerőtartalék Hi­vatalának felállításáról, a hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvez­ményeiről, illetve a munkahely változásról és a szakképzésről. A rendelet értelmében az Or­szágos Munkaerőgazdálkotíási Hivatal Munkaerőtartalékok Hivatalává ala­kult át, amelynek feladata, hogy a népgazdaság részére iparos- és ke- reskedőtanulókat képzés útján a szük­séges szakmunkásokat biztosítsa. A Munkaerőtartalékok Hivatala gondos­kodik az ilyen iskolák fenntartásáról, ezeket irányítja, ellenőrzi és kidol­gozza az oktatásra vonatkozó gya­korlati módszereket. A második ren­delet a hosszabb ideig egyhelyben dolgozó kedvezményeiről szól, amiben a rendelet világosan előírja azokat a kedvezményeket, amelyeket a több évig egyhelyben dolgozók élvezhetnek. A rendelet további része meghatá­rozza, mi minősül önkényes munka- helyeihagyásnak. Gondoskodik a ren­delet arról, hogy a távozni akaró dolgozók is jogos orvoslást kapjanak az esetben, ha a vállalatvezető eltá­vozásukhoz nem járul hozzá. A minisztertanács felhívja a bá­nyákat, a gyáripar, az építőipar és közlekedés dolgozóit, támogassák a harcot a munkásvándorlás ellen. Vilá­gosítsák fel a munkahelyüket cserél- geíőket káros, népgazdaságunk fej­lődését gátló magatartásukról. Fel­hívja még a Minisztertanács a dolgo­zókat, fejlesszék szakmai képzettségü­ket, hogy jobb munkamódszerek elsa­játításával, nagyobb teljesítménnyel járulhassanak hozzá az ötéves terv végrehajtásához. A termelés a pártszervezet munkájának fokmét ője Rákosi elvtárs a nagybudapesti pártbizottság ülésén mondta, hogy „az elvtársak politikai munkájának a mérője, a termelési vonalon végzett munka eredménye". Ez természetesen áll bányász-pártszervezeteinkre is. Munkájukat az tükrözi vissza a leg­jobban, munkájuknak az a legjobb fokmérője, hogy az üzemnél milyen helyet foglal el a termeléssel való foglalkozás. A nagybátonyi pártbi­zottság a sztálini műszak alatt szép eredményeket mutatott fel, azonban december 21 lendületét nem fejlesztet­ték tovább. Kossuíh-tárón Márton Sándor, sztahanovista módszerrel kimagasló eredményeket értek el. A párt- bizottság elhanyagolta az eredmé­nyek felülvizsgálását, a kiváló bányászok népszerűsítését és munkamódszereiknek ismertetését. A versenytáblákon régi adatok vannak kifüggesztve, ahelyett, hogy napról- napra felfrissítenék és a legkiválóbb dolgozók neveit, eredményeit, kerese­tét tennék oda. Márton Sándor mondja, hogy jó néhány nappal a hónap kezdete után még nem ismeri előirányzatát és a frontfejtésen elért teljesítményét nem fizették ki. Rákosi elvtárs szavára hivatkozva, keil mondanurik: „nem kell megijedni attól, ha valaki ezer százalékra ts teljesíti a normáját... hanem ellen­kezőleg, támogatni kell, s az ered­mény az lesz, hogy módszereiket mások is megtanulják, utánozzák, s Igyekeznek túlszárnyalni." Ezzel fog­juk _ elősegíteni a versenymozgalom továbbfejlődését. Ötéves tervünk meg­valósításának egyik fontos mozgatója lesz a munkaverseny. Bányász-pártszervezeteinknek Rá­kosi elvtárs útmutatása alapján kell dolgozniok azon, hogy a bá­nyákban az egyéni- és csapatver­seny továbbfejjődjön, az egyéni- és hanr.adbérezésen keresztül ér­dekeltté kell tenni, még jobban a dolgozókat a termelésben. A párt- szervezet számára legyen feladat az urasági és fenntartószemélyzet bekapcsolása a teljesítménybére­zésbe. Nincs a nagybátonyi körzetben ifjú­sági brigád. Éppen Lenin elvtárs mutat rá, hogy az ifjúság a termelés rohamcsapata. Meg kell szervezni az ilyen brigádokat és az ifjúsági egyéni versenyzőket, akik példamutatásukkal maguk után vonják a többi dolgozó­kat is. A pártszervezetek foglalkoz­zanak többet és jobban a műszaki értelmiséggel. A szocializmus építé=e nem jelenti az értelmiségi dolgozók hátraszorítását, Éppen ellenkezőleg, rájuk is fontos feladat hárul az öt­éves terv megvalósításában. Munkájuk arányában, kell szá­mukra megbecsülést adni és elis­merésben részesíteni. A verseny műszaki feltételeit ők tud­ják megteremteni és a pártszerveze­teknek tudatosítani kell bennük ezt a fontos feladatot Kapcsolat a szakszervezettel Már fentebb említettük, hogy a pártmunkát némely helyen a szak- szervezeti munkával azonosítják, ami abból adódik, hogy nincsenek tisztá­ban a szakszervezet feladatával. A bányaüzemi pártszervezeteknek több figyelmet kell fordítani az üzemi szakszervezetek felé, meg keil erősí­teni a szakszervezetek . munkáját és Kovács elvtársnak, a pártválaszt­mányi ülésen elmondott beszéde ér­telmében: „A szakszervezetiknek és üzemi bizottságoknak arccal a terme­lés felé kell fordulatok, munkájuk kö­zéppontjába a termelés kérdésével való foglalkozást tűzzék." Ne tűnjön el a pártszervezet mellett az üzemi bizottság, hanem találja meg helyesen azt a feladatot, amit számán a Párt kijelölt. A nagybátonyi körzetben a szakszervezet munkája nem kielégítő. A Párt számára feladat, hogy támogassa munkájában, aktíva- hálózatának kiépítésében és a bürokratikus működés ötjárói a helyes szakszervezeti élet megte­remtése felé terelje a szakszer­vezet működését. Meg kell javítani a kapcsolatot a Párt és a szakszervezet között. Nem végezhet jó munkát a bányász-párt­szervezet, ha mellette az üzemi bizottság munkája elmarad. „A nagy­budapesti pártválasztmány ... döntő központi feladatává teszi a termelés kérdésével való rendszeres, állandó foglalkozást. A jövőben a pártszerve­zet politikai munkájának eredményét a termelési eredményeket, az egyéni verseny tömegmozgalommá való fej­lesztésén, a munkafegyelem megszi­lárdításán, a munka termelékenysé­gének emeléséül keresztül fogjuk felmérni." Ezt a feladatot a pártbi­zottság jól működő szakszervezettel együtt tudja elvégezni és ezért kell a szakszervezetet munkájában segí­teni,, szervezeti életében támogatni. A hány ász pártszervezetek az ötéves terv győzelméért Az ötéves tervről szóló törvény I lerakását biztosító zárórendeikezéseiben mondja ki, hogy I pektíváját. a terv megvalósításához elengedhetet­lenül szükséges a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése, irányítása. Bányaüzemi pártszerveze­teink tartsák szemelött az ötéves terv hatalmas alkotását és népünk boldo­gulását, a szocializmus alapjainak nagyszerű pers­Fokozzák bányászaink politikai öntudatát, neveljék őket a továb­bi harc és jó munka jegyében. Bányászaink az elnyomatás éveiben is sok dicsőséget szereztek már, s az ötéves terv küzdelmében szintén meg kell mutatniok elszántságukat, egysé­güket. Legyenek a pártszervezetek a bányák dolgozóinak harcos vezetői, tanítói, a népünk felemelkedéséért, jobb jövőjéért, az emberibb életért folytatott küzdelemben. Legyenek a bányász-pártszervezetek éberek, szi­lárdak, megingathatatlan vezetők és állandóan javítva munkájukat dolgoz­zanak eredményesen az ötéves tervért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom