Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)
1950-01-06 / 1. szám
SZABAD NÖGRAD 1950. január 6. Pái’tmunka tapasztalatai M! a javítani való a lőrinci pártszervezet tagfelvételi mnnkájábaR A Központi Vezetőség május hóban hozott határozatával megindult a lőrinci pártszervezetben a tagjelölt felvétel. A Központi Vezetőség határozatának végrehajtása közben hibák és hiányosságok merültek fel. Az egyik ilyen legsúlyosabb hiba, hogy a tagjelölt-felvételt ügyét reszortfeladatnak tekintettük. A pártvezetőség foglalkozott ugyan a kérdéssel, határozatokat is hozott, de a határozatok végrehajtását nem ellenőrizte. A másik hiba, hogy gyenge felvilágosító munkát végeztünk, a felvilágosító munka is kampányjelleget öltött és mint rendszeres állandó munkáról nem beszélhetünk. Az egyik legsúlyosabb hiba, hogy a pártvezetőség a tagjelölt felvételben nem a pártépítést látta. így történhetett meg, hogy a tagzárlat megszüntetése óta csak 4 tagjelöltet vettünk fel. A pártvezetőség laza munkájának és pártszerütlen munkájának tudható be az is, hogy a tagjelölt felvételkor a jelöltek nem voltak a taggyűlésen, valamint az elfogadott tagjelölt nyomtatvány mellé taggyűlési határozatot mem csatoltunk és úgy lerjesztettük fel a járásbizottsághoz, ami késleltette a felvételt. Mutatkozott ennek a munkának rossz hatása a tömegszervezetek és a termelés területén is. Az ifjúsági szervezetben alig volt párttagunk, tagjelöltünk, az ifjúság maga sem tudta, hogy lehet a pártszervezetbe belépni, mert felvilágosító munka nem folyt. A Megyebizottság kiértékelése a vezetőség előtt világosan feltárta a pártszervezet elkövetett súlyos hibáit és meghatározta a kivezető utat. Ez hozott fordulatot a tagjelölt-felvétel kérdésében. Megállapította a kollektíva, hogy falusi pártszervezetnek alig van földmunkás tagja. Az ifjúság, a nők területén is gyengén állunk. A megyebizottság felhívta a vezetőség figyelmét, hogy a tagjelölt felvétel egyik fontos irányadó szempontja a párt szociális összetételének további javítása. A pártvezetőség a Megyebizottság által megadott szempontok alapján munkamódszerét megváltoztatta és az agitációt állandó jellegűvé tette a tömegszervezetekben, ahol a vezetőség egy tagja, vagy valamelyik párttag a íömegszervezetekben ébrentartja a tagjelölt felvétel kérdését. A mezőgazdaság területén jó eredményt elért dolgozókkal személyesen, egyénileg foglalkoztunk. Ennek meg is mutatkozott az eredménye, mert a mező- gazdasági munkások részéről is azóta tagjelölt felvétel történt, valamint az ifjúság soraiból is. De munkánk még mindig hiányos. Agitációnk a nők felé elveszett. Valamint hiányosság mutatkozik a taggyűlésen, mert nem minden esetben szólaltatjuk fel a jelölteket és az ajánló sem szólal fel minden esetben, hogy megmagyarázza, miért ajánlja a jelöltet felvételre. Mindezen hibákat azért követhettük el, mert a Szervező Bizottság határozatát, valamint a Megyei Pártbizottság kollektívájának javaslatait nem . alkalmazzuk. Ennek az az eredménye, hogy a már felvett tagjelöltek aktivizálásáról majdnem megfeledkeztünk. Ezért a pártvezetöség előtt ezek a fontos feladatok állnak, hogy így a komoly hibákat felszámolva, még jobban meg tudjuk javítani a tagjelölt felvételt. / Kakuk András, MDP titkár. J Karancskeszibe zászlót avatott a Párt és a tömeg szervezetek A Magyar-Szovjet Társaság döntő feladatai A Magyar Dolgozók Pártja karancs- keszi színezete a tömegszervezetek január 1-én kettős ünnepet üllek. Egyik ünnep az volt, hogy üdvözölték a.z ötéves terv első napját, a másik ünnep, hogy a pártszervezet felavatta vörös zászlaját és a tömegszervezetek nemzetiszínű, köztársasági címerrel ellátott magyar népköz- társasági zászlót. A zászlóavatási ünnepség a község kultúrházában zajlott le. Zsúfolásig megtelt a terem és amikor Bottyán elvtárs ünnepi beszédében ismertette a Szovjetunió baráti támogatását és Pártunk bölcs irányítását az ünneplők ütemes tapssal éltették a Szovjetuniót és a Pártot. Amikor a dolgozók a zászlószeget elhelyezték a zászló rúdjába, lelkesen mondották: Ez alatt a zászló alatt indulunk az ötéves terv megvalósítása felé. Munkás és paraszt fogott kezet ezen a napon Karancskesziben a szocialista Magyarország megteremtéséért. Film fesztivál a nagy Sztálin tiszteletére Cskalovban, a tisztek házában nyitották meg a nagy Sztálin életét felelevenítő filmfesztivált. Az ünnepséget Sztálin beszédének felolvasásával kezdték, amelyet annak idején a „Cáriéin dolmo“ című film bemutatása alkalmából mondott. A cskalovi filmszínházak a nagy vezér és tanító életével foglalkozó filmeket mutatták be, mindegyik előtt Sztálin életét tükröző előadást tartottak. Január 7-9 Döntő fordulat „ 10-12 Csak a papa meg ne tudja „ 14-16 Kincs Döntő fordulat A Sztálingrádért felyó hősi harc hőskölteménye. A legendás sztálingrádi csatáról készült e film. Amely a sztálini hadászat művészetét, a szovjet ember lángoló hazaszeretetét, az ellenség szent: gyűlöletét tárja elénk. A film meggyőző erővel bizonyítja a háború hatalmas tanulságait: a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg a világ legfegyelmezettebb, leghősiesebb hadserege és hogy a sztálini hadvezetés zsenialitásában, merészségében — utolérhetetlen. A film egyben buzdítást is jelent számunkra, hogy mi is olyanná tegyük néphadseregünket, mint amilyen a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg. Csak a papa meg ne tudja Ei a rendkívül mulatságos film 8ssze- kapcsolja a vidám szórakoztatást a komoly mondanivalóval. Azt mulatja mag, hoqy a könnyű zenére Is éppen úgy szükség van, mint a komolyra a klasszikusra. A filmből látjuk, hogy a szovjet fiatalság mindiq érvényesíti tehetségét. Látjuk a szovjet művészek vidám optimista életszemléletét, és megeleveníti clöt'ünk munkájukat, amelynek zavartalanságát a szocialista társadalom biztosítja. Kincs Kapzsi, a mások szorultsáqának vámszedői hencegő és tehetségtelen, nagy terveket kovácsoló, de csodát váró embereket állít olyan helyzet elé, melyben kiderül róluk, milyen üresek, amikor a jól fésült ficsúrról kiderül, hoqy szép frizurája valójában paróka. A film véqig mulattató izqalmas jelenetekben teszi nevetségessé azokat a pöffeszkedő álmodozó kapzsi embereket. Erről szól a legújabb lengyel Játékfilm a „Kincs.” A felszabadító Vörös Hadsereg új élet megteremtésének feltételeit hozta ei megyénk dolgozói számára és a Szovetjunió baráti támogatása segített bennünket, hogy megerősítsük a dolgozók hatalmát. Megyénk dolgozói nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintettek a Szovetunió felé már a felszabadulás előtt is. A dolgozók nagy érdeklődést mutattak annak megismerésére, hogy milyen lehet abban az országban az élet, ahol a munkásosztály van hatalmon a dolgozó parasztsággal szövetségben, ahol a mérnökök, orvosok, tanárok a dolgozók leg- jobbjaiból adódnak és akik egy célért, a szocializmusért, a nagy szovjet haza és szovjet nép felvirágoztatásáért dolgoznak. A Horthy-rendszer természetesen féktelen terrorral és minden eszközt megragadva zárta el a dolgozók elől a Szovjetuniót, az első szocialista államot, hogy még véletlenül se is- merhese meg népünk felépítését, népi kultúráját, művészetét, a dolgozók első igazi hazáját, ahol a nép maga gyakorolja hatalmát. Aki egy keveset is mert beszélni a Szovjetunióról, vagy tett annak megismertetéséért, arra a Horthy-bérencek azonnal lecsaptak és a legkegyetlenebb bánásmódban részesítették. Féltek a múlt rendszer urai attól, hogy ha a dolgozó nép megismeri a Szovjetuniót, nem lehetett volna egy olyan rablóháborúba hajtani, mint a második világháború. 1941-ben a 48-as zászlók átadásánál és a Nemzetközi Vásáron felállított szovjet pavillonná! hatalmas tömegek voltak jelen és nagy megelégedéssel, bizakodással vették tudomásul a Szovjetunió nagyszerűségét és fejlettségét, amely messze magamögött hagyta a kapitalista országokat A második világháborúban aratott hatalmas szovjet győzelem teljesen igazolta a Szovjetunió erejét, a szovjet dolgozók, az új szovjet ember igazi hazaszeretetét. A mi országunkat is a Szovjetunió szabadította fel és hatalmas segítsége, baráti támogatása, valamint Pártunk felvilágosító munkája ma már minden becsületes ember előtt világossá tette, mit jelent számunkra a Szovjetunió népének barátsága és szövetsége. Megyénk dolgozói már számtalan példával, legutóbb pedig a sztálini műszakkal igazolták be, hogy méltók akarunk lenni a Szovjetunió barátságára, ki akarjuk érdemelni a Szovjetunió további támogatását,’ hogy erős Bástyája lehessünk a béketábornak. _ Ennek a barátságnak a legszélesebb alapokra váló helyezése a két nép között annak a szívbőljövő követelésnek a kielégítése, hogy a Szovetunió harsát, sikereit, társadalmi, gazdasági, tudományos és művészeti eredményeit megismerjük, hogv népünkben mindinkább elmélyítsük a szeretetet és- a hála érzését a Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt. Erre hivatott a Magyar- Szovjet Társaság. A mi megyénkben az MSzT szép munkát fejtett ki a Sztálin elvtárs születésnapjára való előkészületben. A képkiállítások megszervezése, az ünnepségek megrendezése és a kifejező dekorációk tervezése arról beszélnek. hogy az MSzT szervezeteknél fejlődés mutatkozott. A kulturgárda munkája cs működése a Szovjetunió művészetével, népi kultúrájával ismerteti meg megyénk dolgozóit és nagyon helyes ennek a kultúrgárrlá- nak a továbbfejlesztése, kiszéiesítése. Azonban a jó munka és szervezés ellenére sem tudták még az MSzT szervezetek megyénk dolgozóinak óhaját a Szovjetunió megismerésére megfelelően kielégíteni és még nem sikerült ezidáig olyan hatalmas tömegszervezetté válni, azt a szerepet betölteni, amelyre hivatva vannak. Megmutatkozik munkájukban még a kampányszerűség, amelyet állandó népnevelő agitációs munkává kell változtatni. A dolgozók széles tömegei közé el kell jutni a szovjet kultúrának, a szovjet írók műveinek, zeneszámainak és az orosz nyelv elsajátításának. Szükséges, hogy megfelelő helyiségek álljanak az MSzT-szervezetek rendelkezésére. Balassagyarmaton, Szécsény- ben, Petőfibányán Pártunk nyújtott segítséget az MSzT-szervezeteknek és ezeken a helyeken már saját székházukban terjeszhetik és ismertethetik a szovjet kultúra és általában a szocializmus építésének gazdag tapasztalatait. Pártunk elsőrendű feladatának tekinti a Magyar-Szovjet Társaság megerősítését, segíti munkáját, mert hazánkban a szocializmus építése elváiaszhatatlan a Szovjetunió népszerűsítésétől, munkamódszereinek, eredményeinek állandó ismertetésétől. Az ötéves terv megindulásával főfeladatként álljon az MSzT csoportok előtt, hogy a Szovjetunió ötéves tervét ismertetve dolgozóink elsajátíthassák tudományos módszereiket, a szovjet dolgozók nagyszerű eredményeit. Vonja be az MSzT tagjai sorába mindazokat a becsületes szovjet és békebarát dolgozókat, férfiakat, asszonyokat, ifjakat egyaránt, akik igazi hazafinak tartják magukat és akik meg akarják ismerni a béke legerősebb támaszát, a magyar nép legnagyobb szövetségesét és őszinte igaz barátját, a Szovjetuniót és tanítómesterünket, a szeretett Sztálin elvtársunkat. . Pála Károlync DARAB SÜTEMÉNY (Elbeszélés.) Sok karácsonyfát láttam már életemben és most is, amikor kis unokám csengő szavait hallgatom a karácsonyfajátékokról, eszembe jut egy karácsonyest. Negyven évvel ezelőtt történt. A kemencén ültem és gőzhajósdit játszottam, ide-oda csúszkáltam a szárításra kiszórt kölesen. — Gyere csak ide, Nikolka —_ hívott anyám. Lecsúsztam a kemencéről, mama megsímogatta a fejemet: — Ma vendégségbe megyünk, fiacskám. — Nincs csizmám — mondtam. — Az apádét húzod majd fel, kapcát tekerek a lábadra. Apám csizmájának ragyogó szára volt, az orrán azonban kis folt díszlett. Mindjárt menni akartam a vendégségbe, hadd lássák a lábamat. — Nem — mondta mama — csak este megyünk. De most jól figyeld meg, amit mondok: Kalina nénihez megyünk karácsonyeste. Csak arra vigyázz, ne hozz reám szégyent. — Mi az, hogy „szégyent hozni“? — A néni gazdag, mi szegények vagyunk. 'Neki saját boltja van, apád pedig egész nyáron gazdasági munkában görnyed. Te vízbefőtt krumplit eszel, nála minden nap hús van az asztalon: - Nehogy azt gondolja, hogy mi hízelgőnk neki. Szegények vagyunk, de nem hajiunk meg a pénzeszsák előtt. Ha valami ízletes ételt tesznek az asztalra, ne ess neki, mintha három napja nem ettél volna. A néni kínál- gatni fog: Vegyél Nikola húst" ... Te majd azt mondod neki: „Köszönöm, néni, nem vagyok éhes“. Erre ő tovább kinálgat: „Vegvél csak, ne szegyeid magad ..Te azt feleled: „Nem szégyellem magam, néni, de komolyan nem kérek“. Ha ő mégis eléd tenne valamit, egyél, de ne mohón. Ne edd meg az egészet, hagyj egy keveset a tányéron. Ha pedig süteményt, vagy valami mást hozna még, ahhoz se nyúlj, várd meg, amíg eléd teszik. EGY Megeszed és többet nem kérsz. Meg tudod állni mindezt? Bár a nyál is összefutott a számban a hús és a sütemény említésére, mégis beleegyeztem. — Hát apa nem jön vendégségbe? — Nem, ő nem akar vendégségbe menni a pénzeszsákhoz. Nem abból a fajtából való, aki meghajlik valaki előtt. En se mennék, ha a szükség nem hajtana. A kásánk rövidesen kifogy, kitől kaphatnék? Csak Kaimétól. Ha pedig ma nem látogatom meg, azt mondja rólunk, hogy büszkék vagyunk és semmit sem ad. Este mama kapcát csavart a lábamra és felhúzta a csizmát. Bebugyolálta a fejem a nagykendöbe és elindultunk. A szomszédék fia meglátott a csizmába és nevetni kezdett: — Madárijesztő! Miért húztál fel két csizmát? Egyben is elfértél volna! A csizma nyikergott a havon: szkirp- szkirp. Cuppogotf minden lépés után. Ahogy bementünk a nénihez, mindenki egyszerre a csizmámra nézett. A néni, sovány, fekete, gonosztekintetü asszony megcsóválta a fejét: — Ö, te szegény ördög! — Menj játszani Petrikkel. Menj! — szólt gyorsan anyám és ä másik szobába vezető ajtó felé tuszkolt. A szoba közepén karácsonyfa állt. Petrik, a néni fia, odalépett hozzám, összemérte magát velem, hogy ki magasabb. majd hátralépett és ajkát bigy- gyesztve így szólt: — Te ugyan magasabb vagy, de én kövérebb vagyok. — Hát aztán. Ha akarok, két hét alatt meghízom — mondtam nevetve. írta: inán Bagmut — A molnár disznója nagyon sovány volt, de amint két hétig krumplival etették, kövérebb lett, mint te vagy. Csak több krumplit kell enni! Petrik semmit sem tudott válaszolni. Megálli a karácsonyfa alatt és nézegetni kezdte a játékokat. A fán arany és ezüst diók, mézeskalács-lovak, medvék és nyúiak lógtak s a gyertyák! Vörösek, sárgák, kékek, zöldek!... és mindegyik égett, fényüktől valósággal káprázott az ember szeme. — Szép karácsonyfa? — kérdezte Petrik. — Vállat vontam és így feleltem: — Nálunk otthon szebb van. — Nálatok? Karácsonyfa? — és oly ellenszenvesen kezdett hahotázni, hogy ökölbe szorult a kezem és már ütni akartam, de eszembe jutott, hogy mama megparancsolta: legyek udvarias. — Nekem apám ekkora könyvet vett! — és mutattam a kezemmel, milyen nagy a könyv. — Látnád csak, mekkora karácsonyfát rajzoltak arra. A karácsonyfán gőzhajó van. de mutasd meg, hol a tieteken a gőzhajó? Petrik arca eltorzult és ezt sziszegte: — Könyvet vesznek, de ők maguk krumplival tömik magukat! — Szegények vagyunk — mondtam dühbegurultan, — de a pénzeszsák előtt nem hajiunk meg! Ha akarunk, könyvet veszünk, ha akarjuk, krumplit eszünk! Azt csinálunk, amit akarunk! — és kiöltöttem rá a nyelvem. Ö is kidugta a nyelvét. Ekkor az ebédlőből a néni hívó hangja hallatszott: — Gyertek vacsorázni! Engem Petrik mellé ültettek, mamát pedig az asztal másik oldalára. A konyhából olyan jó szag áradt, hogy a gyomrom azonnal feleli rá. Metélt tésztáslevest hoztak. Utána sült malacot tálaltak fel. Keveset ettem, ahogy mama megparancsolta, de Petrik úgy falt. mintha három napja nem evett volna. — Nikola, ne szegyeid magad, vegyél még — kínált a néni. — Köszönöm, nem vagyok éhes. Mama rámnézett és mosolygott. Végül süteményt hoztak. Édes volt és lekváros. Gyorsan megettem a tányéromra tett darabot s az asztalon, a tálban ott volt még a sütemény fele. — Vegyél süeményt, Nikola, vegyél — mondta a néni, de eszébe sem jutott, hogy maga adjon. Mama most már szomorúan nézett rám. „Nos, nem hozok szégyent a mamára“ — gondoltam és válaszoltam: — Köszönöm, néni. nem kérek. Egy darabot sem tudok enni. Petrik már a negyedik darabot tüntette el, csámcsogott. Hogy ne jöjjek kísértésbe, az asztal alá nézegettem, ahol a macska dorombolt. A sütemény nem ment ki az eszemből. A macska térdemre tette mancsát és nyávogott, mintha ő is süteményt akarna. Megint az asztalra néztem, még mindig volt a tálban három darab és milyen közel hozzám. „Veszek" — határoztam el s kinyújtottam a kezem a tészta felé. Mama, aki az előbb még a szomszédjával beszélgetett, hirtelen felém fordult. Meghűlt hennem a vér. A kezemet már nem húzhattam vissza észrevétlenül és egyszerre elment a kedvem az evéstől. E pillanatban mindent szívesen odaadtam volna: a süteményt, a malacot és a karácsonyfát is, ha a kezem a térdemen feküdt volna, nem pedik kinyújtva a tésztástál felé. Szégyent hoztam a mamára. A néni rámnézett, csúfondárosan nevetett és édeskés hangon mondta: — Hiszen, te félsz, pedig azt hittem, hogy valóban nem vagy éhes. Vegyél csak, vegyél, ne félj! — és megvetően lesett a mamára. Mama elpirult és lehajtotta a fejét. Ekkor megszólaltam: — Nem magamnak akarok. Én ezt a süteményt nem szeretem. A macskának akartam adni, mert éhes. Néni, adhatok a macskának? A néni arckifejezése egyszerre megváltozott. — Milyen ostoba — mondta dühösen. — Talán bizony megeszi a macska az édeset? — A mi macskánk megeszi — mondtam. — Adhatok neki? Mama felvidult. Az asztalnál mindenki hallgatott, a néni már sápadt volt a dühtől. Ekkor Petrik fogott egy süteményt és a macskának dobta. Az állat enni kezdte. — Eszi! — kiáltott fel Petrik — Nézzétek, a macska eszi az édességet! — Nálunk a kismacskák is eszik — szóltam fölényesen. — Csak a lekvár- csomót kell kivenni belőle, nehogy megfulladjanak tőle. A valóságban nálunk sohasem volt lekvár. De mindenki, aki az asztalnál ült, szentül hitte, hogy én valóban édességgel etetem a macskákat. Mamára néztem, aki szomorúan és mégis gyengéden pillantott rám. Otthon mama mindent elmesélt papának. Apám magához ölelt és ezt mondta: — Derék gyerek vagy. fiacskám. Ne add el a büszkeségedet édes süteményért. Légy türelemmel, lesz még ünnep a mi utcánkban is.
