Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-31 / 52. szám

4 SZABAD NOGRAD 1349 december SI. A tervszerű áruelosztásról At Szabad Wöld Véli Estéhet tegyük a dolgosó parasztság iskoláivá szükség kihangsúlyozni, hogy egyik része. A továbbiakban már tisztán látszik a jelentésből, hogy a falukban — nagyobb részben — a pártszerve­zeteink, a DÉFOSZ, de van rá példa, hogy maga a népművelési ügyvezető sem fordít kellő gondot a Szabad Föld Téii Esték megtartá­sára. Tehát, hogy méginkább világo­sabb legyen a kifejezés, akadályozóivá válnak parasztságunk felemelkedésé­nek. • Talán egy példa: Nagybörzsöny köz­ség arról számol be, hogy a Szabad Föld Téli Esték hallgatóinak száma 435 fő, ami számarányban is szép. Horpács község nehézségekről panasz­kodik és alig tud 8—10 hallgatót ösz- szetoborozni olyan előadásra, afiol, zene, művészet ismertetése' folyik. Nyilvánvaló, hogy a hibákat nem a dolgozó parasztságnál kell keresni,- már csak azért sem, hiszen Nagybör- zsoriy ’4s Horpács közt a távolság alig 10—Í5 kilométer, tehát az emberek ugyanolyan gondolkodásúak, ugyan­úgy vágyódnak a kultúra után, mint a nagybörzsönyiek. A hibát ott kell keresni, hogy valószínűleg a kuitúrest megszervezése körül volt nemtörődöm­ség. Éppen ezért állítottuk bátran fentebb, hogy akadályozóivá válnak parasztságunk felemelkedésének. Vagy egy másik. Ez pedig az, hogy az ellenség kiszorult hadállásaiból a falu művelődési kulturális életén igyekszik befolyást szerezni a falu pa­rasztsága felett. Ez mutatkozik meg például Kisecset községben. Az ügyvezető beszámol arról, hogy „mindent’“ elkövetnek a Szabad Föld Téli Esték sikeréért. Ki­dobolják az előadás időpontját — mondja —, sőt még a helyi szerveze­tekkel is megbeszélik a „menetrendet“, még sem megy. Nem fogynak el a brosúrák, nem jönnek el a parasztok, csak egy páran. Talán tényleg min­dent megtesznek, csak éppen a leg­fontosabbat nem. Nem végeznek, egyéni felvilágosító munkát, nem né­zik meg, hogy ki akadályozhatja, ki­nek éli érdekében akadáiyczni a Sza­bad Föld Téli Esték menetét. Mikor azián tüzetesebben megvizsgálják, rá­jönnek, hogy van egy Raksányí Vil­mos a faluban, akinek a befolyása — a rossz befolyása — meglehetősen ki­terjedt a faluban, aki a dolgozó pa­rasztságnak sohasem akart jót, aki csak azért igyekszik a szépet játszani, hogy a maga. részére biztosítsa . az előnyt. A hibák és hiányok ellenére kiala­kultak megyénkben a Szabad Föld Téli Estéknek olyan formái is, amik népszerűvé válva, egyre vonzzák ma­gukhoz a parasztságot. Ott, ahol es­ténként felcsendülnek az EPOSZ-fia- talok dalai, táncokat rrjutat be a fia­talság, vagy zúgva pereg az ismeret- gerjesztő film, szerves részeivé válnak a falu életének. Megtisztelő feladat az, ha azzal szolgálhatjuk népünk felemelkedé­sét, ha fokosott éberségre neveljük a falu dolgoséit az imperialisták és ügynökei ellen folytatott harcban. Ha megtanítjuk rá, hogy felismerje és képes legyen har­colni a sovinizmus maradványai el­len. ha ápoljuk és erősítjük a népi de­mokrácia igaz hazafiasságának érzé­sét. A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák népei, a kapitalista országok és a _ gyarmatok elnyomott, kizsákmányolt népei iránti testvéri szeretetre való neveléssel. Ehhez igen alkalmas forma többek között a Szabad Föld Téli Esték. Ezek keretében jól megfér a politikai felvilágosítás, általános ismeretek adása, természettudományi műveltség kialakítása és kultúrmunka: színját­szás, népi ének és tánc stb. A Sza­bad Föld Téli Estéknek a falusi nép­művelési munka központjaivá kell vál- niok, ahol sehol sem kaphat szószéket a reakció és munkájába a falusi tömegszervezeteken keresztül a dolgozó parasztság egészen bekapcso­lódik. Az iíjúsmmkások javuló munkájáról számolnak be a hozzánk érkezel! levelek Megyénkben az elmúlt év hatalmas eredményeket hozott, nemcsak az ipari területeken, hanem a paraszti közsé­gekben . is. A parasztság mind­jobban öntudatossá válik és te­szi magáévá az MDP irány­mutatásait, ismeri el a nagy Szovjet­unió mezőgazdaságának hallatlan fej­lettségét. Egymásután lép a nagy­üzemi gazdálkodás útjára és hogy helyesen cselekszik, megmutatkozik elsősorban azon, hogy szerte a fal­vakban hatalmas lakóház-építések folynak, gyarapodnak, eltűnnek a múltból visszamaradt nyomortanyák é< helyükbe lép egy új, egy szebb, egy fejlettebb élet. Vájjon elmondhatjuk-e, hogy pa­rasztságunk fejlődése minden terüle­ten egyenlő mértékben ment végbe? Egyszerűen, csak azt válaszolhatjuk, nem. Ha megnézzük a falu kultúrájának fejlődését megállapíthatjuk a művelődés, a kul­túra harci frontján' az ellenség meg állásokkal rendelkezik a falvakban és ezekből az állasokból egymásután in­dítja támadásait a nép felemelkedése ellen. Hogy hcl mutatkozik meg megyénk területén az ellenség ezen támadása, nem kell messzire mennünk. Csupán a most folyó Szabad Föld Téli Estékhez. Vármegyénk népnevelési központjá­nak egyik jelentése így hangzik: „A Szabad Föld Téli Este előadássoroza­tai az előző jelentéshez viszonyítva, 30-cal .emelkedett. Tehát ezidö szerint 150 helyen működik." A jelentésnek ez a része azt bizo­nyítja, hogy a Szabad Föld Téli Esték számaránya komoly emelkedést ért el, olyan emelkedést, hogy megyénk te­rületén csak elvétve van olyan falu, ahol nem folynak parasztságunk ma- magasabb műveltségéért téli esték. Azonban a .jelentés további része már közel sem. mutat olyan szép íve­lést, mint az előbbi. Azért is volt Széles visszhangra talált a megyei SZIT-titkár felhívás« az ifjúmunká­sokhoz, ami a Szabad Nógrád 17-iki számában jelent meg. Nap-nap után érkeznek levelek szerkesztőségünkbe, amelyekben a SZIT.vezetöség meg­bírálja eddigi munkáját. A legutóbbi számunkban a gépgyári SZÍT leve­lét közöltük. Mo-st a szororpataki, a mátranováki és a tarjám üveggys.ri SZÍT önibírálatának adunk helyet. Mindhárom levél köszönetét fejezi ki, hogy a hibájukat feltárták és ez­zel utat mutattak a jövőbe. A szo- roepatakiak írják: ,,Összeültünk- és megbeszéltük, megvitatjuk a cikket, ami helye­sen állapította, meg, hogy a SZÍT. vezetők nem járnak az élen a terme, lésben. N.cm mutatnak példát, nem beszélik át munkájukat Pártveeetö- ségükkel és ez- gátolja a jó, az eredményes munkában. Megért't'ük az útmutatást■ Tudjuk, hogy csak a termelés emelésével járulhatunk az ország gazdasági megerősödéséhez. Hibáinkat ki fogjuk javítani ős a termelésben élen fogunk járni.. Az útmutatás titán hozzáfogtunk a munkához, öttagú ifjúsági bá. nyászbrigédot szerveztünk cs a bri­gád vállalta, hogy Sztálin elvtárs születésnapjának H&Z'eledére l.'i0gzá_ zalékra emeli teljesítmény ét. A sztá­lini műszak soha nem láfoft eredmé­nyek elérésére serkentette az egész ország munkásait. A brigádok is szinte önmagukat múlták felül. 250 százalékot értek el. A nagyszerű brigád tagjai: Horváth Irtván. Lesz. sziák József, ifj. Horváth István, Tunyogh István és Egri Gábor ifjú­munkások. Fokozzuk az elméleti tudásunkat is. A tagság több min: fele szemj_ nériumra jár”, „Az üveggyári szervezetben Is megmutatkozik az elméleti tudás hiánya. Ennek tulajdonítható az, hogy két ifjúmunkás munkavállalása az volt, hogy kevesebbet fo<j lógni. Ezen a hibán is javítanunk kell és javítani is fogyok, — írják az üveg­gyári ifik. — Ez az eset is igazolja, hogy az ifjúmunkások második is­kolája a SZIT-szervezet. Azok az if. júmunkások, akik ta-gíai a SZTT-nek, ragyogó termelési eredményekkel ünnepelték Sztálin élvtárs születés­napját, még azok az ifjúmunkások, akik nem tagjai a SZIT-nek. nem tesznek ilyen felajánlást. A sztálini műszak üzemünkben is nagyszerű eredményekét hozott. Főleg a faze­187 százalékra, Szőke Gyula 161 százalékra emelő teljesítményét. Somogyi Ferenc SZIT-titkár eddig elaT'heíetlennek látszó 276 százalékot érj el". A mátranorákiak már arról Írnak, hogy: ,,az ötös csapatban dolgozó Kollár István, Kisbali István és László, Kuborcsik Géza és Kádár, kúti, Sándor ifjúmunkások vállalták, hogy a sztálini műszakra termelésű­DÉFOSZ-szervezeteink feladata a dolgozó parasztság politikai nevelése és öntudatának fejlesztése a falusi ki­zsákmányolok elleni harcban, a mező- gazdasági munkavállalók érdekeinek megvédése a kulákokkal szemben, mert csak ezen keresztül segítheti elő dolgozó parasztságunk a szocialista mezőgazdaságunk felépítését. Ba megnézzük a DEFOSZ-szerve- zetek munkáját, azt tapasztaljuk, hogy DÉFOSZ-szervezeteink legtöbbje nem végzett jó munkát. Nem hajtötta végre azokat az utasításokat, melyeket a DEFOSZ Országos Központ, vagy a DEFOSZ megyéi titkársága adott a helyi szervezeteknek. Még azokban a községekben sem, ahol a DEFOSZ- szervezetek többé-kevésbbé dolgoztak, nem tartották szemelött a vezetőségi tagok Pártunk parasztpolitikáját és nem a lenini hármas jelszó alapján vitték a falusi osztályharcot. A DÉFOSZ munkástagozata amely tulajdonképpen mozgató ereje kell. hogy legyen a DEFOSZ-szervezet- nek. elhanyagolták a munkájukat. De ha hibáik okát kutatva, tovább vizs­gáljuk munkástagezataink működését, tapasztalhatjuk, hogy ezek a hibák ab­ból adódtak, hogy a DÉFOSZ-szer- vezetekbe. sőt sok helyen meg a munkástagozatokban is beférkőztek osztályidegen kulákok, vagy kulákcse- meték, akik elferdítették Pártunk pa- Vasztpolitikáját és a DÉFOSZ-t egyéni érdekeikre, sőt sok esetben kulákok érdekeinek elősegítésére használták fel. Ezeket a hibákat a DEFOSZ Orszá­gos nagyválasztmányi ülése feltárta és rávilágított arra az útra, melyen dolgozó ■ parasztságunknak a jövőben haladnia kell.. De nemcsak a nagyvá- lasztmány, hanem a Kommunista Mun­káspártok Tájékoztató Irodájának ha­tost 27 mázsáról hO mázsáira emelik. Ifjúmunkás lendületük azonban nem­ismert határt, 59.6 mázsa szenet tér. mellék. A hatos csapatban dolgozó Aranyos András ifjúmunkás 27 má. zsáról 80 mázsára emelte termelését. A hetes, a tizes, a tizenegyes és a ti. zenhármas csapatok ifjúmunkásai mmd-mmd nagyszerű eredményekkel járultak a sztálini műszak ragyogó sikeréhez. egységének biztosítására, amelyet DÉFOSZ munkástagozatok átszerve­zésével és megerősítésével tud meg­valósítani. Hatalmas felvilágosító munka vár az átszervezett munkástagozatokra, hogy még jobban megszilárdítsák a DEFOSZ egységét, hogy a szervezeti életből még kintlevőket bevonják a békéért foiyó harcba, hogy tudatosítják a közös cselekvés politikáját, a célok eléréséért. Például a sziráki járásban levő Szarva'sgede községben a DÉFOSZ vezetősége csak akkor szedi be a tagdíjat a DÉFOSZ-tagoktól, ha azok része're munkát tud biztosítani. Borsosberényben például a DÉFOSZ felvilágosító munkája annyira hiá­nyos, hogy maga a DEFOSZ tagsá­gúban levő és a kuláknál cselédkcdő tag nem volt hajlandó megmondani hogy mennyi is a fizetése, hogy meny­nyit fizet neki a kulák. Sőt még any- nyira ment, hogy egyszerűen azt mondta arról a kutakról, aki őt ki­zsákmányolja, hogy jó ember, jól bá­nik vele. Közben a későbbi vizsgálat kiderítette, hogy a cseléd az istállóban kap szállást, az étkezése }s gyenge, a fizetése pedig nem éri el a kollektiv szerződésben előirt összeget. Természetes, hogy a hibák feltárásá­nál beszélni kell a DEFOSZ megyei titkárság munkájáról is. Mikor meg­állapítjuk a helyi szervezetek hiányos munkáját, nem térhetünk el a megye­titkárság hibája felett sem. Hogy ezek a hiányosságok fennállnak, azt mu­tatja, hogy a megyei titkárságnak is hiányos volt az első ellenőrzése, a felvilágosító munkája," engedte, hogy a szervezetek teljesen önállóan dolgoz­zanak, ami odavezetett, hogy a kulák beférkőzött a DÉFOSZ-szervezetekbe, szította az ellentéteket és nem en- rrprlfp Hnrrv l.-i»1:iímíinn Pártunk he­A magyar népgazdaság fejlődése az ország felszabadulása után különösen amikor a politikai hatalmat a munkás- osztály vezetésével a dolgozó nép gyakorolja, a népi demokratikus rend­szer .megerősödött, céltudatos fejlődési folyamat, a tervszerű szocialista építés folyamata indult meg. A nehézipári üzemek, a villamos erőművek államo­sítása, majd a bankok államosításának az lett az eredménye, hogy 1947 végén nemzetgazdaságunk kulcsállásai a magyar dolgozó -nép kezébe került. 1946 augusztusában megindult három­éves terv az utolsó akadályokat is le­döntötte és ezzel politikai győzelmeink, kel együtt megnyertük gazdasági har­cunk csatáját is. A hároméves terv előirányzatait az első tervév végére gazdaságunk csak­nem valamennyi szektora teljesítette vagy túlteljesítette. A népgazdaság továbbfejlesztésével a szocialista mun­kaverseny kiszélesítésével lehetővé vált, hogy a hároméves tervet hét hó­nappal a kitűzött határidő előtt két év és 5 hónap alatt jefejezzük. Ezzel be­fejezzük a háborúban lerombolt ország újjáépítését és rátérhetünk az ötéves terv hatalmas feladatainak megvalósí­tására, az új szocialista Magyarország felépítéséhez. Gerő elvtárs az AáDP első kongresz- szusán a tervgazdálkodásról ezt mon­dotta: „Hogy tervszerű gazdálkodást folytassunk és a tervgazdálkodás to­vábbi kifejlesztése.útján mindnagyobb méretekben leszünk képesek arra, hogy jó gazda módjára hasztnáljuk fel azt, amivel nemzetgazdaságunk rendelke. zik." Mindezek a körülmények az árufor­galom további emelését "teszik lehetővé és ezért elsősorban az állami kereske­delmi szerveknek, de magának a ma­gánkereskedelemnek is, magukra kel! vállalniok a városok áruszükségletének teljes ellátását, míg a fogyasztási szö­vetkezeteknek a falu kiszolgálására kell figyelmüket összpontosítani. Dol­gozó népünk napról-napra jobb­módúvá, kultúráltabbá válik, ami által áruszükségletük állandóan növekszik. Sztálin elvtárs erről a követke­zőket mondotta: „... Az áru végeredményben nem a termelés, hanem a fogyasztás számára ké­szül." Ezzel Sztálin elvtárs meghatá- tározta, hogy minél hamarabb jutnak el az áruk a fogyasztóhoz, annál job­ban van megszervezve a kereskedelem, annál nagyobb ösztönzést nyer ipa­runk és mezőgazdaságunk a termelés továbbfokozására, annál nagyobb fokra emelkedik országunk dolgozóinak élet- színvonala. Ötéves tervünk beindításával ddl- gozó népünk igényé nagy mértékben fog kiszélesedni és az igények kielégí­tésére nagymértékben ki kell terjeszte­nünk a kereskedelmi szervezeteinket, értékesítési hálózatunkat, mert a millió és millió földművelő kisgazda és nagy­ipar között a kereskedelem az egyedüli lehetséges gazdasági kapcsolat. Pártunk és a kormányzat már több ízben mutatott rá arra, nogy a keres­kedelem ügyét nem szabad felületesen kezelni. Most már vannak bizonyíté­kaink arra, hogy mint állam képesek vagyunk kereskedelmet folytatni, szi­lárd pozíciónkat az iparban és a mező- gazdaságban meg tudjuk őrizni és to­vább haladhatunk előre. Közel öt éve tartjuk kezünkben a hatalmat és ezen idő alatt szakadatlanul harcban vol­tunk úgy a belső, mint a külső ellen­séggel. Elmondhatjuk, hogy sikert ér­tünk el. A sikerek természetesen kiter­jednek kereskedelmünk kifejlesztése te­rén is. A nép ellenségei a szovjet kereske­delemmel és általában a kereskedelem .szocialista átszervezésével kapcsolat­ban állandóan ismétli régi jól ismert vádjait. Ezt mondja: A szocialista ke­reskedelem értéktelenné teszi a dolgo­zót, megszűnik a fejlődés rugója, az egyéni kezdeményezés. A kereskedelem áruelosztássá válik, stb. Azonban ha megnézzük ezt a kérdést, le kell szö­geznünk, hogy közel sem állunk így a kereskedelemmel. A szocialista keres­kedelem már eddig is bebizonyította magasabb fejlettségét, magasabbrendű- ségét a tőkés kereskedelemmel szem­ben. Amellett, hogy országunk terüle­tén egyre szélesedik kereskedelmünk "szocialista szektora, mellette jól meg­fér, sőt még szükséges is a magán­kereskedelem megtartása. A népi de­mokráciának nem szabad megengedni azt, hogy az áruk és termékek hóna. pokig, sőt évekig sétálgassanak az áruforgalmi hálózat mellékutcáiban. Ennek biztosítására ma feltétlen szük­séges a magánkereskedelem megtar­tása, sőt támogatása. A kereskedelem­nek bizonyos tekintetben módjában áll a termelést befolyásolni. Ez már or­szágunkban kevésbé fordulhat elő, in­kább azt tarthatjuk szem" előtt, hogy állami kereskedelmünk mellett a ma­gánkereskedelemnek is feladata a vá­ros és falu fogyasztóinak szükségletét teljes egészében kielégíteni. Fiatal demokráciánknak hiba volna elzárkózni a magánkereskedelem tanul­mányozásától, hiszen a kereskedelem funkciójának elkülönítése az ipartól, az áruk eladásának specializálódása gyorsítja az ipari töke forgását. Emeli az ipari terméktöbbletet, másrészt csökkenti a társadalmi tőkének azt a részét, amelynek állandóan a forgalom körében kell lennie. Tehát növeli a ter­melésben közvetlenül működő tőke­részt. A kereskedelemnek ez az ered­ménye már közvetlenül érdekel ben­nünket. Az áruelosztás munkája ugyan nem termel értéket, de ha általa lénye­gesen tudjuk megrövidíteni a forgalmi időt, ha lényegesen gyorsítani tudjuk áz áruk.forgási sebességét, az elfekvő áruk értékesítését, közvetett módon igen nagy mértékben hozzájárul ipa­runk "termelékenységének növeléséhez, termelésünk olcsóbbá tételéhez. A mi tervgazdálkodásunkban töltheti be te­hát a kereskedelem igazi hivatását, a termelés növelését, mert hiszen nem a haszon, hanem ezen keresztül a dol­gozók olcsóbb és zavartalan ellátása válik főfeladatává. Kereskedelmünknek legyen feladata az iparra gyakorolt hatása mellett az, hogy fejlesszék a fogyasztóközönség, a dolgozó tömegek igényéit, hogy irá­nyítsák a keresletet. Megszerettessenek olyan árucikkeket a" közönséggel, ame­lyek jóminőségűek, használatuk gazda­ságos, hazai nyersanyagból olcsón elő­állítható, vde a tömegek a" múlt hamis propagandája nyomán még idegenked­nek tőlük. A kereskedelmi szervezetek­nek és magánkereskedelemnek tehát meg kell tisztuiniok az áru mechanikus szétosztásának hibáitól, a fogyasztók kívánságának figyelmenkívül hagyásá­tól. Figyelmesen tanulmányozni kell a lakosság minden egyes csoportjának keresletét és ennek megfelelően kell az árukat a kereskedelmi hálózatba bo. csáíaniok. A lakosság számára készülő áruk termelése napról napra fokozódik. A magyar népi demokrácia biztos lép­tekkel halad azon az úton, amely meg­teremti a demokráciából a szocializ­mus felé való átmenethez szükséges áruböséget. A feladat abban' áll, hogy ezeket a lehetőségeket kiaknázzuk és valóban kultúrált kereskedelmet teremt­sünk. A december 17-i üveggyári „kultúr‘-műsorhoz December 17-én a salgótarjáni üveggyár kaszinójában egy tánccal egybekötött műsoros est zajlott le. Kellemesnek és szórakoztatónak ígér­kezett, de nagy csalódást okozott. Ma, amikor a szocializmust épít­jük, nem szabad a közönség elé állni ilyen műsorral. Úgy látszik, az üveg­gyári kultúrgárda rendezősége még mindig ott tart, hogy a műsor nem lehet más, mint kabaré. Esetleg íel- higíjuk egy kis „komoly“ szórakozta­tással. Sajnos, azonban még ez is balul ütött ki. Az orosz tánc egyálta­lán nem érdemli meg ezt a címet, ez a szám az orosz' népi táncok egyiké­nek teljes ellapositása, sablonositása, sőt majdnem kicsúfolása volt. A Ha- csek—Sajó-jelenet inkább unalmas, mint szórakoztató volt. Ennek a Ka­baré-számnak már ősz szakála van olyan régi. Egyáltalán nem való szín­padra. A záíószám sem illett a szín­padra, a konferansz egyáltalában nem volt tisztában feladatával. Az amúgy is gyenge műsort teljesen lerontotta. A nézőközönséget a már számtalanszor hallott viccek inkább eluntatták, nem­hogy hangulatot keltettek volna. Ezeket írják hozzánk levelükben Ha­vasi Gvnrfv. Csikós Klára. Mn’itoric I Még azt tesszük mi a fenti leve'I- hez, hogy az üveggyár! pártvezetö- ségnek alaposan bele kell nézni a gyár kultúréletébe. Annál is inkább kő­telező ez, mert az üveggyár dolgozói számtalanszor bebizonyították, hogy a haladó szellemű és realista kultúrát akarják magukénak tudni. Nem lehet a munkásszínjátszás vezetését olya­nokra bízni, akik a függöny elé lépve, otromba vicékkel akarják a fejlett po­litikai látókörrel rendelkező munkás- osztályt „szórakoztatni“. A Az MDP Nógrádmegyei Pártbizottsága boldog újévet kíván valamennyi pártszervezetének, párt­tagjainak és a megye összes dolgozóinak Erősítsük meg a parasztság harcos szervezetét, a DÉFOSZ-t

Next

/
Oldalképek
Tartalom