Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-02 / 48. szám

fl dolgozók legjobbfa'val erősítsük Párton&ft Küszöböljük k! az egyéni verseny hibáit megyénkben A Pelőfi-TSZCS felülvizsgálása alán javul a munka Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató irodájának értekezletéről November második felében a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, ame­lyen a következő pártok képvi­selői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártja: Cserven- kov V. és Poptomov V. elvtár­sak; Román Munkáspárt: Gheor- ghiu-Dej G., Kisinevski I. és Mogyorós A. elvtársak; Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M„ Gerő E., Révai J. és Kádár J. elvtársak; Lengyel Egyesült Munkáspárt: Berman J. és Za­vadszky A. elvtársak; Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szuszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt: Duclos J., Fajon E. és Cogniot G. elvtársak; Cseh­szlovákia Kommunista Pártja: Slansky R., Bastovansky S., Kopriva L. és Geminder B. elvtársak; Olasz Kommunista Párt: Togliatti P., D’Onofrio E. és Cicalini A. elvtársak. Az értekezleten a következő beszámolókat tartották: Szusz­lov M. elvtárs: „A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen”; Togliatti P. elvtárs: „A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai” és Gheorghiu-Dej G. elvtárs: „A jugoszláv kommu­nista párt gyilkosok és kémek hatalmában.” Véleményeik kicserélése után az értekezlet résztvevői teljes mértékben összeegyeztették né­zeteiket és egyhangúlag elfogad­ták a határozatokat. fl béke védelme és karc a háborús gyultosatáh ellen A Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magvar Dol­gozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártja, a Franeia Kommunista Párt, az Olasz Kom­munista Párt és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői meg­tárgyalták a béke védelmének és a háborús gyújtogatok elleni harcnak a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutottak: Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájé­koztató Irodájának első tanácsko­zása 1947 szeptemberében a nem­zetközi helyzetről adott. Ez időszak alatt még világosab­ban és még élesebben megmutatko­zott a két vonal a világpolitikában — egyfelől a Szovjetunió vezette demokratikus, imperialistaellenes tábor vonala, amely tábor állhata­tos és következetes harcot vív a né­pek közötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Államok ural­kodó körei vezette imperialista demokráciaellenes tábor vonala, amely tábor alapvető célja az angol-amerikai világuralom erősza­kos megvalósítása, idegen országok és népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobban­tása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozódik. Az Amerikai Egvesült Államok és Anglia uralkodó körei nyíltan foly­tatják az agresszió és az új háború előkészítésének politikáját. Az imperialista tábor és a háború ellen folyó harcban megnövekedtek és megerősödtek a béke, a demokrá­cia és a szocializmus erői. A Szov­jetunió erejének további növekedése, a népi demokratikus országok po­litikai és gazdasági megerősödése és rátérésük a szocializmus építésének útjára, a kínai népforradalom törté­nelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializmus egyesült erői felett, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése, a kom­munista pártok megerősödése és a demokratikus mozgalom növekedése a kapitalista országokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendü­lete •— mindez az imperialista- ellenes és demokratikus tábor ko­moly kiszélesedését és megerősödé­sét jelenti. Ugyanekkor az imperialista és demokráciaellenes tábor gyengül. A demokrácia és a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazda­sági válság, a tőkés rendszer álta­lános válságának további kiélező­dése, e rendszer külső és belső el­lentmondásainak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengü­léséről tanúskodik. A nemzetközi erőviszonyok meg­változása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújtogatok körében. Az angol-amerikai imperia­listák arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső es belső ellentmondásaikat és ne­hézségeiket, megerősítik a monopol­tőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták, érezve, hogy az idő ellenük dolgozik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erők különböző blokkjait és szövetségeit agresszív terveik megvalósítására. Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború elő­készítését szolgálja. Ez kifejezésre jut abban, hogv a Németországgal és Japánnal való viszony békés ren­dezését meghiúsítják, Németorszá got szétdarabolták, nyugati öveze­teit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a rcvans-szeilem melegágyává és fel­vonulási területté változtatják e blokk agresszív terveinek megvaló­sítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és köz­vetlen folytatása, a Nyugati Szövet­ség, valamint az Északatlanti ka­tonai blokk, amely valamennyi béke- s7erető nép ellen irányul, a féktelen fegyverkezési verseny az Egyesült Államokban és a nyugateurópai or­szágokban, a katonai költségvetések felduzzasztása és az amerikai tá- maszoonthálózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-amerikai blokk eluta­sítja az atomfegyver betiltását — noha az amerikai atom-monopólium legendája összeomlott — és minden­képpen szítia a háborús hisztériát. Ez a pohtika határozza meg az angol-amerikai blokk egész vonalát az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben. amelv arra irányul, hogy az ENSZ-t aláássa és az amerikai mo­nopóliumok eszközévé változtassa. Ez a politika, melynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút, a budapesti pör által leleplezett Rajk—Brankov-féle ösz- szeesküvésben is kifeiezésre jutott. Ezt az összeesküvést angol­amerikai körök szervezték a népi demokratikus országok és a Szov­jetunió ellén. a nemzetközi imperia­lista reakció ügynökségévé vált Tito-féle fasiszta, nacionalista klikk segítségével. Az új háború előkészítésének poli­tikája a kapitalista országok nép- tömegei számára azt jelenti, hogy szüntelenül növekvő adóterheik el­viselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, miköz­ben a fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illő extra­profitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista ■ or­szágok dolgozói számára még na­gyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget * hoz, rettegést a holnapi naptól. A háborút előkészítő politi­kával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan tá­madást vezetnek a néptömegek elemi létérdekei és demokratikus szabadságjogai ellen, hogy erősö­dik a reakció a társadalmi, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkal­maznak a népek haladó és demo­kratikus erőivel szemben. Az impe­rialista burzsoázia ezekkel a rend­szabályokkal a hátországot pró­bálja előkészíteni rablóháborúja számára. Ilymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz ha­sonlóan folytatja az új háború elő­készítését minden irányban: kato­nai-stratégiai rendszabályok, politi­kai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideológiai mérgezése és a reakció fokozása útján. Az anjerikai imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irányuló terveiknél nem számolnak az imperializmus tábora és a szo­cializmus tábora közötti reális erő­viszonyokkal. Világuralmi terveik­nek még kevésbbá van talaja, még inkább kalandorjellegűek, mint a hitleristák és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperia­listák nyilvánvalóan túlbecsülik sa­ját erejüket s lebecsülik az impe­rialistaellenes tábor növekvő ere­jét és szervezettségét. A történelmi helyzet ma gyöke­resen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyúj- togatóknak összehasonlíthatatlanul nehezebb valóraváltani véres ter­veiket. „A közelmúlt háború bor­zalmai túl elevenek a népek emlé­kezetében és túl hatalmasak a bé­kéért síkraszálló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszió terén legyűrhetnék és új háború irányába fordíthatnák őket.” (I. Sztálin.) A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban fel­ismerik, milyen szörnyű szakadék­ba próbálják őket taszítani az im­perialisták. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokra­tikus mozgalom fáradhatatlan har­cát a békéért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a háborús gyújtogatok ellen — napról-napra egyre erőteljesebben támogatják a legszélesebb néptömegek a világ minden országában. Ebből ered a békemozgalom ha­talmas fejlődése. Ez a mozgalom, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növekszik, átfogja a világ minden országát és a háborús veszedelem ellen küzdők egyre újabb tömegeit vonja sorai­ba. A bákemozgalom szemléltetően mutatja: a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és ki­fejezik törhetetlen akaratukat, hogy megvédik a béke ügyét és megaka­dályozzák a háborút. A béke ügye szempontjából azon­ban hibás és káros volna lebecsül­ni az új háború veszedelmét, ame­lyet az imperialista hatalmak, élü­kön az Amerikai Egyesült Államok­kal és Angliával, készítenek elő. A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak.; Mélységes, megbocsáthatatlan té­vedés volna azt hinni, hogy a há­borús veszedelem csökkent. A tör­ténelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az im­perialista reakció ügye, annál dü- hödtebb ez a reakció, annál jobban nő a háborús kalandok veszedelme. Csak a népek legnagyobb éber­sége, keménv elszántsága, hogy minden erejüket latbavetve, min­den eszközzel küzdjenek a békéért — csak így lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatöinak bűnös szándékait. Az új háború növekvő veszedel­mének körülményei közepette nagy történelmi felelősség hárul a kom­munista és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömöríté­séért a háború erői ellen — ez áll­jon ma a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész te­vékenységének központjában. Annak a nagy és nemes feladat­nak a megvalósítására, hogy meg­mentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és mun­káspártok képviselői szerint a leg­fontosabb teendők a következők: 1. Még szivósabban kell munkál­kodni a békemozgalom szervezeti megerősítésén és kiszélesítésén, a lakosság újrob és újabb rétegeit kell bevonni e mozgalomba, az egész nép mozgalmává kell változ­tatni. Különös figyelmet kell fordí­tani arra, hogy a békemozgalomba bevonják a szakszervezeteket, a női, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kulturális-felvilágositó, vallási és más szervezeteket, valamint tudóso­kat, írókat, újságírókat, a kultúra művelőit, narlamenti és más poli­tikai és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lépnek fel. Ma különös erővel kerül homlok­térbe az a feladat, hogy a béke ösz- szes becsületes hívei — tekintet nélkül vallásukra, politikai felfogá­sukra és pártállásukra — tömörül­jenek a békéért, az emberiséget fe­nyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszéjesebb harc alapján. 2. A békemozgalóm további kifej­lesztése szempontjából döntő jelen­tőségű a munkásosztály egyre cse- lekvőbb részvétele ebben a mozga­lomban, összeforrottsága, sorainak egysége. Ezért a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata, hogy a békéért harcolók soraiba be­vonják a munkásosztály legszéle­sebb rétegeit, megteremtsék a mun­kásosztály szilárd egységét, meg­szervezzék a proletariátus különböző osztagainak együttes fellépését a békéért és országaik nemzeti füg- getíéhségéért való harc közös alap­ján. 3. A munkásosztály egységét csakis a jobboldali szocialista sza- kadárok, a munkásmozgalom bom­lasztói ellen folytatott erélyes harc* ban lehet kivívni. A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Sara- gat, stb., a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Dea- kin, stb. a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a munkásosztály egységének, sze­kértolói a háborús gyujtogatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, kozmopo­lita frazeológiával leplezik. A kommunista és munkáspártok« nak, lankadatlanul küzdve a bé­kéért, napról-napra le kell leplez­niük a jobboldali szocialista vezére­ket, akik a béke leggonoszabb el­lenségei. Mindenképpen fejleszteni és erősíteni kell az együttműködést és akcióegységet a szocialista pár­tok alsó szervezeteivel és egyszerű tagjaival. Támogatni kell ezekben a pártokban minden valóban becsü­letes elemet, megmagyarázva nekik a reakciós jobboldali vezérek rom­lásba vivő politikáját. ; 4. A kommunista és munkáspár­toknak a népek közötti szilárd és tartós béke legszélesebbkörű propa­gandáját kell szembe szögezniük az agresszorok embertelen propa­gandájával, akik arra törekszenek, hogy Európa és Ázsia országait véres harcmezővé változtassák. Fá­radhatatlanul le kell leplezniük az agresszív blokkokat és katonai-poli­tikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetséget és az Észak­atlanti blokkot); széleskörű felvi­lágosítással kell megmagyaráztok, hogy egy új háború a népekre a legsúlyosabb szenvedéseket zúdí­taná és óriási rombolásokat okozna, hogy a háború elleni harc és a béke védelme — a világ valameny- nyi népének ügye. El kell érni, hogy a háború propagandáját, a faji gyűlölet és a népek közötti ellenségeskedés propagandáját, amit az angol-amerikai imperialisták űz­nek — az egész demokratikus köz­vélemény minden országban élesen visszautasítsa. El kell érni, hogy az új háború propagandistáinak ne legyen egyet­len fellépése sem, melyre a béke be­csületes hívei ne adnák meg a vá­laszt. 5. Messzemenően fel kell hasz­nálni a békéért folyó tömegharc be­vált, új és hatékony formáit, aminők a városi és falusi békevédelmi bi­zottságok, petíciók és tiltakozások szervezése, békeszavazások, amit széles körben alkalmaztak Francia- országban és Olaszországban. A há­borús készülődéseket leleplező iro­dalom kiadása és terjesztése, gyűj­tések a békéért folyó harc céljaira, az új háborút propagáló filmek, új­ságok, könyvek, folyóiratok, rádiók, intézmények és egyének bojkott­jának megszervezése — mindez ma a kommunista és munkáspártok igen fontos feladata. 6. A kommunista és munkáspár­tok a kapitalista országokban köte­lességüknek tekintik, hogy a nem­zeti függetlenségért és a békéért folytatott harcot egybeolvasszák az agresszív amerikai imperializmus közvetlen kiszolgálóivá vált bur- zsoá kormányok nemzetellenes, áruló politikájának fáradhatatlan leleplezésével. Kötelességüknek te­kintik, hogy az ország összes demo­kratikus, hazafias erőit egyesítsék a következő harci jelszavakkal: le. kell rázni a szégyenletes igát, mely az amerikai imperialistáknak való szolgai alárendeltségben jut kifeüt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom