Nógrádi Újság, 1948. március (4. évfolyam, 10-13. szám)

1948-03-21 / 12. szám

„Kihívom Nőgrádmegye újgazdáit kertgazdáikodási versenyre.. Hog f gazdálkodik Szöllősi Fereac Eagykerssstüri ojgazda — Kinevettek amikor tavalyi tavasszal áttértem a kertgazdálkodásra és 15 hóidból 2 holdat belterjesen műveltem meg. Pedig a másik 13 hol­dam sem hozott annyit a nagy száraz­ságban mint ez a kettő. Szállási Ferenc nagvkereszluri uj- gazda; az MKP helyi szervezetének titkára megértette az idők szavát 1 és tudja, hogy több munkával, szak-1 szerű kezeléssel több a termés is, —Pedig nehéz volt elkezdeni elv- társ, — kezdi beszélni. Az öcsémet elhajtották ft németek, vele együtt két lovunkat is. A íront alatt összelőtték ■ házunkat. De nem keseredtünk el. Nekifogtunk újra a munkának és ma már nem pnaszkodhatunk. Büszkén mutatja SzőHősi elvtárs az istállóját, ahol már három tehene és három növendékmarhája pihen, két csikója pedig éppen szántani ment. Így jövedelmezett az a két hold, amit tervszerűen, sok fáradsággal, de ered menyesen műveltek meg. Az idén már két hold helyett négy holdon gazdálkodik tervszerűen. Elő is veszi mindjárt a tervrajzot és magyarásza, hogy: ..,,, Ezen a részen mákot, ezen a nagyobb darabon ex- pressborsót, itt a patak mellett pedig káposztát és uborkát fogok termelni... Mindig úgy helyezem el őket, hogy a sok vizet kívánó növények a patak közelében legyenek..." — Sokan azimondják a faluban, hogy azért tudunk mi megélni, mert a fiam párttitkár és 400 forint fizetést kap havonta — szól közbe Szőllősinéni, aki 11 gyermeknek adott életet és ma is 10 él belőlük. Valamennyien otthon vannak és dolgoznak a kertészetben. — Hogy honnan van a jövedel­mem, ezt is elárulom. Tavaly 100 négy­szögöl földről 7 mázsa uborkát adtam el, átlag kilónként 3 forintért. Minden évszaknak meg van a maga terménye és ezért lehetőleg mindenből termelek és igy a drágább kiegyenlíti az olcsób­bat — okoskodik Szállási elvtárs. — Vanak gazdák, akik learatják kis gabonájukat. Kényei­ül e s e k es arra is ráérnek, hogy munka­idő b en lót . pihenjenek a hűvösben. £s mégis ezek panaszkodnak a legtöbbet. Ezt meg­mondja minden rendes gazda... Csak éppen arra nem jönnek rá ezek, hogy úgy is lehet földet művelni, mint mi... — Több oka is van ennek — mondja az öreg Szöllősi — van aki csak muszájból műveli a földet, inkább eljár valamelyik üzembe, vagy bányába. Pedig a földet szereim kell. Sok szor­galom és kitartás szükséges. Mi any- nyíra beleéljük magunkat a tervszerű gazdálkodásba, hogy „ami éjszaka a fejünkbe, az nappal a kezünkbe". Ezt úgy kell érteni elvtárs, hogy álmatlan éjszakákon spekuláljuk ki a következő napi tennivalókat. Ennek köszönhető, hogy a veteményezésben már jobban előre vagyunk baladva, mint akár ki 9 környékeit. Boldogan mutogatják a meleg­ágyat, ahol a karalábé, a káposzta és a sárgadinnye már kiütötte kis zöld fejét és nem sokára kikerülnek a föl­dekre, Sőt a január közepi szép tavaszi időben eldugdosták a hagymát is, az­tán rá esett a hó, jól átnedvesedett a talaj és run már szépen fejlett hagy­mája van Szöllősi elvtársnak. Pedig ezért is kinevetlek — mondja, hogy majd elfagy és nem lesz belőle semmi. Versenyre hivatn az egész megyét Újra a fiatal Szőlíösi elvtárs veszi át a szót és úgy látszik, hogy amíg az édesapjával beszélgettem nagy gon­dolatok fogamzottak meg fejében, mert azt mondja: „ Ha már az ipari mun­kások és bányászok versenyeznek, miért nem, versenyezhetünk mi parasz­tok is: Kérem az eívíarsat írja meg, hogy én kihívem Nőgrádmegye ujgazdeit kertgazdálkodási versenyre, hadd lássák, hogy a parasztok is megérteitek 48 szellemét. — Éa úgy gondolom — lendül bele a magyarázkodásba — hogy egy bizonyos belterjesen megművelt terüle­ten termelt zöldfélék értékét ven-Aék alapul. A verseny egész kidolgozására és a bíráskodásra pedig felkérnénk az UFOSz nógrádmegyeí vezetőségét. Ez a gondolat Szöllősi elvtársat egészen föllelkesítette és mintha már a verseny javában folyna otthagy „csapoí- papot" és riportert. Siet ki a földjére, mondván: “Nehogy megelőzzön valaki, mert azt nem bírnám elviselni" ... így gondolkozik és dolgozik ma 1948-ban Nőgrádmegye parasztsága, akik saját maguktól lőttek rá arra, ho­gyan léiét legtöbbet kicsikarni a föld­ből. A múlt rendszer nyegle katona liszt és mágnás földbirtokosai, akik a mezőgazdasági termelés helyett a pénz­költést tanulták évszázadokon keresz­tül és akik mégis olykor-olykor „taná­csot adtak" a föld t túró parasztoknak 1948 március 21. 3. 3 éves len Hó nem engedték önállóan gondolkozni sem őket. A íeiszabult, földhözjuttatotí parasztság bebizonyítja ország-vííág előtt, hogy csak az tud gazdaságosan termelni, aki maga hajol szántás közben a barázda fölé és a tavaszi föld sza­gával együtt magába szívja az akaratot is a felemelkedésre. Balogh Gyula. A 3 éves terv keretén belül Kós- oallag községben nagyarányú építkezés indult meg. A községi szociálpolitikai bizottság kezdeményezésre állandó jel­legű napközi otthont állítanak fel. A község az épület részére telket, a helybeli faszövetkezet 1500 forint ér­tékű épületanyagot, a község területén lévő kőbánya a szükséges kőanyagot, a helybeli kőművesek 25,. az ácsok pedig 15 munkanapot,; a'fuvarosok » szüktéges fuvart ajánlottak'fel teljesen díjtalanul. A lakosság többi része el­vállalta a még szükséges napszámos­munka elvégzését és a Népjóléti Mi­nisztériumtól csupán 10 ezer forintot kérnek olyan anyagokra, melyek csak pénzért szerezhetők be. Kóspallag köz­ség 3 éves terve első harmadának végére állni fog a napközi-otthonos óvoda, melyre máshol 100 ezer forin­tot is igényiének az államtól és hirdetni fogja a kóspallagi dolgozók szegény népének élniakarását. V. E. VI 11 poígármssfarí llivalal felhívja min­den birtokos figyelmét, ’ hogy a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbb azonban március hó végéig a gyümöl­csösökben és kertekben lévő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól tisztítsa meg és az összegyűjtött hernyókat és hernyólészkeket égesse el. Ugyancsak köteles minden birtokos a szerbtövis virágzása előtt, az arankát pedig meg­jelenése után azonnal alkalmas módon irtani. Olyan lóhere és lucernamagvakat, amelyek nem teljesen arankamentesek termesztés céljára forgalomba hozni tilos. Tiéd az ország — magadnak építed! ma Vízválasztó äsraepe: O éves terv / hónap alatt A salgótarjáni március 15-ij ünnepségek kiemelkedő eseménye volt az a távirat, amelyben a vízválasztói erőműtelep dolgozói tudomására hozták az ünneplő dolgozóknak, hogy bevál­tották Ígéretüket és március 15-én .üzembehelyezték a 15 ezer lóerős turbógenerátort. A németek ál'al felrobbantott és elpusztított erőmű dolgozói hatalmas lelkesedéssel és munkaakarattal kezd­tek neki, hogy a rombolók újjáépítsék a világosságot, életet és kenyeret acló erőmüvet. Munkájuk eredménye­képpen a felszabadulás után 26 napra már megindult az áramszolgáltatás . .. A hatalmas 15 ezer lóerős gép Koronás zászló ünnepi szónok nélkül Egyházssgerge községben a márc. 15-íki ünnepségeket a jobboldali köz­ségi. vezetők minden erejükkel igye­keztek elszabotálni. Az ünnepélyt pon­tatlanul kezdték, úgy hogy a község lakossága nem vehetett azon részt tel­jes létszámban, A szavalatok és ének­számok elhangzása után, ez egész ün­nepség végén szólt csak néhány szói röviden az 1848-as eseményekről az MKP titkára, mivel az ünnepi szónok kimaradt. Ern.1 megfeledkezett úgy a Nemzeti Bizottság, mint a „48-as“ Bi­zottság vezetősége, akik az ünnepélyt megrendezték. De nem feledkeztek meg arról, j hogy az ünnepség alkalmából kitűzzék j a kofonas „levente zászlót" és hogy I az esti dis e eladáson belépő-dijat szed­jenek az egyházközség javára, mellyel ha szép célt kívántak is szolgálni, de a szegény munkástömegeket elzárták vele az ünnepségtől Egyházssgerge lakosai szeretnék, ha a centenáriumi évforduló szabotá­lod az illetékesek felelősségre vonnák, már csak azért is, mivel szégyent hoz­tak az egész községre. Cselekedetük­kel pedig senki sem ért egyet, nem­csak Egyházasgerge községben, hanem az egész országban sem. wn _ 3 szatelliten rezsiül első országos értekezletüket tartják 20-án és 2i-én a Költői Anna-utcai Vasas székházban, Budapesten. ma még csak próbafutását végzi, de hamarosan megtörténik a hivatalos áta­dás is. A népi demokrácia egy újabb lépéssel haladt előre a felemelkedés utján. Vízválasztó dolgozói legméltóbban ünnepelték meg a magyar szabadság- harc nagy ünnepéit. •» iÁSz élmunkások a tengerparton A gyönyörű jugoszláv tengerpart emléke bizonyára élénken él még azoknak az' emlékezetében, akiknek tavaly alkalmuk volt a demokratikus Magyarország és a Jugoszláv Népköz- , társaság jóvoltából életükben először i megismerkedni annak szépségeivel. Tito masai! országa ezidén is módot nyújt ! a dolgozóknak, hogy az Adriai tenger­partján pihenjék ki fáradalmaikat. A Magyar Állami Szénbányák az idei nyáron mintegy 300 élmunkás i bányász teljes üdültetési költségeit ! vállalja. A, nyaraítatásban részesülők j elsősorban a most folyó munkaverseny j győztes csapatainak tagjaiból kerülnek ! ki. A résztvevők az utazás és a hét napos nyaralás teljes költségei mellett ICO — 100 forint költőpénzt kapnak a vállalattól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom