Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-13 / 1. szám
Bataville ahol a vevő az úr lajdonképpen az egész Bafa-birodalmat irányítják, nyolcvan(!) adminisztratív dolgozó dolgozik.) Üzletkötőkből és kereskedőkből viszont már több van, nagy részük nem alkalmazottja a cégnek, fizetésüket a megkötött üzlet után kapják. A vidéki dolgozók, hasonlóan mint nálunk, nem csak a havi „fixbői” élnek, mindenkinek van még kis farmja, földecskéje, azon is szorgalmasan dolgozik. (A gépek mellett nyújtott teljesítményt mindez természetesen nem befolyásolja — nem befolyásolhatja!) Haoár maga a cipőgyár modern gépekkel van fölszerelve, az automatizálásnak megvannak a maga korlátái. A Bafa-művekben a munkaerő (és a bére) jelentik a termelés legfőbb tényezőjét. A hatvanas években, mikor előretörtek a kelet-ázsiai államok, Bat’a is megértette az idők szavát: több európai gyárát bezáratta, és megkezdte a terjeszkedést Délkelet- Ázsia felé. Az európai üzemekben rátértek a kis szénás gyártásra, és átszervezték a termelést. A Batía-művek európai központjaiban új jelszót vezettek be: mégpedig a rugalmasság jelszavát. A Bafa oktatóközpontokban új szalagcímek díszelegtek, úgymint: gyors reagálás a keresletre, az uniformizálás elkerülése, nagyobb választék, változatosság a formában, mintában, anyagban. Mikor tíz évvel ezelőtt Hellocourt igazgatója, a „sarmos” Francis Rieupe átvette az irányítást, az itteni Batia-üzem nem sokban különbözött a mi cipőgyárainktól. Szigorú szalagmunka folyt, és minden emeleten csak egyfajta műveletet végeztek. Rieupe és munkatársai új módszert vezettek be: a zárt ciklusú termelést. Mindegyik emelet kis „önellátó” műhellyé alakult át. Ma Batavilleben a modellezéstől a sorozatgyártásig csupán hét-nyolc nap telik el. (A jövő évi cél: egy napra csökkenteni ezt az időt!) Nemrég az egyik cseh újságíró, aki ellátogatott Hellocourt-ba, ezt írta: „Bataville után Zlínbe siettem. A munkaszervezésben és munkaerkölcsben szakadéknyi a két központ között a különbség. Bafánál a napi teljesítmény csaknem kétszerese volt a miénknek (3000 : l600). Mit mondjak: Hellocourt-ban ugyanazokon a gépsorokon, ugyanazokban az üzemcsarnokokban érték el ezt a nagy teljesítményt.” Kérdezhetnénk, hogy sikerült mindez Bafáéknak? Nincs szó rejtélyről: elsősorban fokozatosan likvidálták a szalagmunkát, a munkások és munkásnők húszas kis csoportokban dolgoznak, ami által nem csak hogy érdekesebb a munka, hatékonyabb is. A vásárlókat tágas bemutatótermek várják, ahol nem csak kiválaszthatják, meg is rendelhetik a saját kezűleg leskiccelt „mintadarabot”. A formatervezők naponta nyolcvan új modellt készítenek, s hetente 85 új modellt vezetnek be a termelésbe. A The Bata Shoes rugalmasságban öt-tíz évvel megelőzi a többi világcéget! Bizonyára nem véletlenül írta T. Bat’a 1991-ben egyik cikkében: „...a piacgazdaságban a cipőipar számára a kezdőpontot a vásárló jelenti — aki a pénztárcájának leginkább megfelelő, legjobb minőségű cipőt szeretné megvásárolni. S nekünk ezt kell elősegíteni!”-néva— Nő 9
