Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-10 / 3. szám
Lapunk, a Nő korábbi változata öt évvel ezelőtt adott számot a legutóbbi Móricz-bemutatóról, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabról. Erről szerzett benyomásait Soóky László jegyezte le. Egyúttal neki jutott az a feladat is, hogy néhány - igenis keresett — szóval ezen a helyen is elbúcsúztassa az akkori Magyar Területi Színház szeretett és sokat ünnepelt művésznőjét, Udvardy Annát visszavonulása alkalmából. Remélem, hogy a mostani Móriczbemutató nem kínál analógiát, vagyis nem kell búcsúztatni senkit és zó hajlam találkozzon a jelenünkben megnyilvánuló hasonló törekvésekkel. Minden cinizmus nélkül megállapítható, hogy a Jókai Színház színészeit nem lepte meg a szituáció. Szinte megszokott háziköntösként viselték kosztümeiket. Ennek tagadhatatlan hozadéka néhány tisztességes, helyenként élményt nyújtó alakítás. Ezek közé tartozik a két főszereplő, Cs.Tóth Erzsébet és Pőthe István Lina, illetve Kopjáss szerepében. A műfaj és a szerep szabta mércével mérve, megbízhatóan jó teljesít-R0K0R0K, avagy színház a színházban semmit... Azaz mégis: örvendetes lenne végérvénnyel búcsút venni a belterjességtől és a demagógiától, amely, mint a legutóbbi események mutatják, képes kockára tenni akár a színház létét is... 1991. november 22-én volt bemutatója a Komáromi Jókai Színházban Móricz Zsigmond Rokonok című vígjátékának, Takáts Ernőd rendezésében. Ragyogó, színpadra kínálkozó ötlet, azazhogy életkép, hiszen köztudomású, hogy a szerző a saját bőrén tapasztalta a rokonok invázióját több hullámban is, érdekes módon mindig olyankor, mikor a siker és a pénz egyszerre kopogtatott a Móricz-portán. Továbbá ismeretes, hogy a szerző arról tudott igazán jól írni, amit megélt vagy átélt. Igaz, a darabnak nincsenek különösebb lélektani mélységei és áttételei, de az ilyesmi egy vígjáték esetében nem kifejezett követelmény. Más dolog, hogy a darabot szándékosan sem lehetett volna jobban időzíteni azzal a céllal, hogy a benne lelepleződő hatalmi tülekedés, a közérdekre való szemforgató hivatkozással elfedett hatalmi vágy és koncszerző, ragado-Bugár Béla és Dráfi Mályás a darab egyik jelenetében ményt nyújtott Lőrincz Margit mint Kati néni és Bugár Béla mint Bence Bácsi. Jól érezte magát a bőrében, illetve a szerepében Dráfi Mátyás és Holocsi István is. Az előbbi Kardics megszemélyesítőjeként, az utóbbi pedig mint polgármester. Zavarólag hatott, hogy néhány szereplő épp csak megmutatta magát a színpadon, ám sem „szövegével”, sem fizikai alig-jelenlétével nem tudta kiteljesíteni a történetet. Ez a darab is igazolta, hogy esetenként szinte a szerep választott magának szereplőt. Más esetben viszont érződött a kompromisszumkötés szerep és szereplő között... Ez azonban már nem az előadás hiányossága, hanem általános színházi kérdés, amely nem egy edül való., Termé-Fotó: Szabó Miklós A két főszereplő, Cs. Tóth Erzsébet és Pőthe István szetesen ezekkel is szembe kell nézni, de nem lehet zsebre vágni azt. hogy az olyan kérdések, mint a színészek alulfizetettsége, a kollektív művészeti munka hiányosságai stb. palotaforradalom útján „oldódjanak meg”. Egy rossz rendező beállítása ez, tisztelt művésznők és művész urak. Olyan jelenet, amilyet Rejtő Jenő kancsal kocsmárosa produkált, mikor a szódásüveggel megcélzott a falon egy legyet, s pont szemközt találta a derék Potrien őrmestert. CÚTH JÁNOS NŐ 15
