Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-18 / 9. szám
Bakai Duna-ág A több mint tíz éve Dunaszerdahelyen élő és alkotó Csörgő Zsuzsa műveiből rendezett tárlatot /több intézmény és szervezet áldozatkész támogatásával/ a győri - Rát Mátyás téri - Fórum Stúdió Galéria Az alkotónak e mostani nyolcadik egyéni kiállítása, egyszersmind első magyarországi bemutatkozása. A 35 kisméretű pasztellből álló válogatás - szomorúan időszerű- közös címe Csallóköz eltűnő tájai. Ezen a tájegységen régóta dúl a természet elleni esztelen „helyi háború". A vízlépcsőépítés következtében végérvényesen eltűnőben van az ősi táj. a füzesek, nyárasok, mocsári tölgyesek, apró szigetecskék, dús füvű virágos rétek, nádfoltos, zsombekos tocsogók varázslatos világa. „Pedig az időn - írta Széchenyi - diadalmat senki sem nyerhet, s ha ledönti a százados csert, azt csak századok adhatják ismét vissza. ” Mit tehet a művész az ilyen - állami rangra emelt - butaság ésszerű célnak A CSALLÓKÖZ SZÉPSÉGEIBEN FOGANT MŰVÉSZET Csörgő Zsuzsa kiállítási emlékkönyvébe /energiatermelés?1/ alávetett kíméletlen természetrombolás ellen? Csupán műveivel tiltakozhat - ha mégoly hiábavalónak látszik is eid Csörgő Zsuzsa festőművésznek mindenki másnál döntőbb érzelmi-erkölcsi indítékai vannak, hogy a képzőművészet sajátos lehetőségeivel irányítsa rá figyelmünket - szépségeinek bemutatásával - a Csallóköz tragikus helyzetére. Ugyanis Bősön született, ott töltötte gyermekkorát. Szülei földje immár beolvadt a hatalmas tározó betonteknőjébe. Mesterei nem voltak. Önmaga erejéből fejlesztette magas színvonalra pasztelltechnikáját, mellyel Szabad a szülőföldön föllelt sajátos festői témákat örökíti meg. Győri bemutatkozása kivételes művészi élményt kínál a tárlatlátogatóknak. Summásan megfogalmazva: a Csallóköz szépségeiben fogant művészet az övé. Képei nem csupán múló impressziókat visznek papírra, nem csak a látványt ragadják meg, hanem átszűrt, kiérlelt, kiválóan megkomponált alkotások /Tanyák télen I-V, Gárdonyi úton, Dékányi Duna-ág stb./ A pompás tájrészletek némelyike - ahol a mondanivaló úgy kívánja - expresszív erőt sugároz /Piros naplemente, Kék hajnal, A Boros-tó Bősön, Rózsaszín hangulatban/. A művésznő győri kiállítása a megyeszékhely igen rangos képzőművészeti eseménye. Gondolatokat ébreszt, töprengésre sarkall! Megrendítően szép memetója, dokumentumértékű őrzője a pusztuló csallóközi tájnak Kálmán Gyula HOGYAN KÜZDJÜK LE FDUSZIRÁOÖNKAT ÉS DÜHÜNKET A düh az egyik legveszélyesebb érzelmi állapot. Életünk folyamán mindnyájan kerülünk olyan helyzetbe, amikor majdnem - vagy sok esetben tényleg - dühöngővé válunk. Megemelkedett a bűntények száma, emberi kapcsolatok mennek tönkre, mert a bennünket ért frusztrációkra növekvő dühvei és elkeseredéssel válaszolunk. Reagálhatnánk másként is, csak előbb meg kellene tanulnunk, hogyan érhető el a dühmentes állapot. Paul Hauck magyarul az idén megjelent könyvében - amelynek Fő a nyugalom! a címe - esettanulmányokon és módszereken keresztül vezeti rá az olvasót arra, hogyan lehet úrrá indulatain, hogyan várnát magabiztos emberré, aki nem hagyja, hogy mások keresztülgázoljanak rajta, s mindeközben udvarias és nyugodt marad. A düh eredője két irracionális meggyőződés - mondja P. Hauck. Az egyik, hogy az akaratunknak mindig érvényesülnie kell. A másik, hogy az emberek rosszak, s ha rosszul viselkednek, szigorúan el kell bánni velük. Dühünk okozói sohasem mások, hanem saját helytelen gondolatmenetünk. Úgy képzeljük, szörnyű dolog, ha nem érjük el, amit akarunk. Ennek következtében nyomasztó gondolataink támadnak, félni kezdünk a következményektől, majd felébred bosszúvágyunk. Ekképp be-14 NŐ lekerülünk egy ördögi körbe, és - neurotikussá válunk. Ahhoz, hogy egész életünkben „dühmentesek” maradhassunk, meg kell tanulnunk, hogy nem is olyan elviselhetetlen, ha valami nem a mi akaratunk szerint történik, s nem szükségszerű, hogy ez lelki zavarokhoz vezessen. Hiszen a világ sohasem volt és nem is lesz igazságos! Az emberek, akik „igazságot szolgáltatnak”, HÉTKÖZNAPI (. M> rSZICHOI ÖGIA Fő a nyugalom! épp olyanok, mint mi. Akkor meg hogyan is várhatnánk tőlük teljesen frusztrációmentes viselkedést?! Az emberek „rossz” viselkedésének három olyan oka is van, amelyekért nem vonhatók felelősségre: az ostobaság, a tudatlanság és a zavarodottság. Ostoba ember esetében olyasvalakivel állunk szemben, akinek az intelligenciája korlátozott, ezért eleve hátrányos helyzete miatt ne büntessük őt még mi is! Tudatlansága miatt sem vonhatjuk felelősségre azt, akivel nem tanítottak meg bizonyos dolgokat. Végül a lelki zavarban szenvedő személy sem tehet róla, hogy neurotikusán viselkedik. Ha tehetne róla, bizonyára megváltozna. Tragédiája éppen ebben rejlik! Véssük jól az eszünkbe: nem is olyan fontos, hogy mindig úgy alakuljanak a dolgok, ahogy mi előre elterveztük! Hiszen ha állandóan „kötjük az ebet a karóhoz”, két lábon járó Követeléssé - diktátorrá válunk. Olyanná, akit mindenki meggyűlöl, mert másnak nem ad szabad kezet, hanem erőszakosan rákényszeríti akaratát mindenkire. Ezzel szemben a higgadtság a legjobb orvosság mások felindultsagának csitítására is. Ha tehát sikerül kordában tartani dühünket, kellemesebb társasággá válunk mások és önmagunk számára is. /Park Kiadó, Budapest, 1992/ Miskó Ildikó
