Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-18 / 9. szám

Bakai Duna-ág A több mint tíz éve Du­­naszerdahelyen élő és alko­tó Csörgő Zsuzsa műveiből rendezett tárlatot /több in­tézmény és szervezet áldo­zatkész támogatásával/ a győri - Rát Mátyás téri - Fó­rum Stúdió Galéria Az alkotónak e mostani nyol­cadik egyéni kiállítása, egy­szersmind első magyaror­szági bemutatkozása. A 35 kisméretű pasztell­­ből álló válogatás - szomo­rúan időszerű- közös címe Csallóköz eltűnő tájai. Ezen a tájegységen régóta dúl a természet elleni eszte­len „helyi háború". A vízlép­csőépítés következtében végérvényesen eltűnőben van az ősi táj. a füzesek, nyá­­rasok, mocsári tölgyesek, ap­ró szigetecskék, dús füvű vi­rágos rétek, nádfoltos, zsom­­bekos tocsogók varázslatos világa. „Pedig az időn - írta Széchenyi - diadalmat senki sem nyerhet, s ha le­dönti a százados csert, azt csak századok adhatják ismét vissza. ” Mit tehet a művész az ilyen - állami rangra emelt - butaság ésszerű célnak A CSALLÓKÖZ SZÉPSÉGEIBEN FOGANT MŰVÉSZET Csörgő Zsuzsa kiállítási emlékkönyvébe /energiatermelés?1/ alávetett kíméletlen természetrombolás ellen? Csupán műveivel tilta­kozhat - ha mégoly hiábavaló­nak látszik is eid Csörgő Zsuzsa festőmű­vésznek mindenki másnál döntőbb érzelmi-erkölcsi indítékai vannak, hogy a képzőművészet sajátos le­hetőségeivel irányítsa rá fi­gyelmünket - szépségeinek bemutatásával - a Csallóköz tragikus helyzetére. Ugyanis Bősön született, ott töltötte gyermekkorát. Szü­lei földje immár beolvadt a hatalmas tározó betontek­nőjébe. Mesterei nem vol­tak. Önmaga erejéből fej­lesztette magas színvonalra pasztelltechnikáját, mellyel Szabad a szülőföldön föllelt sajátos festői témákat örökíti meg. Győri bemutatkozása kivé­teles művészi élményt kí­nál a tárlatlátogatóknak. Summásan megfogalmaz­va: a Csallóköz szépségei­ben fogant művészet az övé. Képei nem csupán múló impressziókat visznek pa­pírra, nem csak a látványt ragadják meg, hanem át­szűrt, kiérlelt, kiválóan megkomponált alkotások /Tanyák télen I-V, Gárdo­nyi úton, Dékányi Duna-ág stb./ A pompás tájrészletek némelyike - ahol a monda­nivaló úgy kívánja - exp­resszív erőt sugároz /Piros naplemente, Kék hajnal, A Boros-tó Bősön, Rózsaszín hangulatban/. A művésznő győri kiállítá­sa a megyeszékhely igen ran­gos képzőművészeti esemé­nye. Gondolatokat ébreszt, töprengésre sarkall! Megren­­dítően szép memetója, doku­­mentumértékű őrzője a pusz­tuló csallóközi tájnak Kálmán Gyula HOGYAN KÜZDJÜK LE FDUSZIRÁOÖNKAT ÉS DÜHÜNKET A düh az egyik legveszélyesebb érzelmi állapot. Életünk folyamán mindnyájan kerülünk olyan helyzet­be, amikor majdnem - vagy sok eset­ben tényleg - dühöngővé válunk. Megemelkedett a bűntények száma, emberi kapcsolatok mennek tönkre, mert a bennünket ért frusztrációkra növekvő dühvei és elkeseredéssel válaszolunk. Reagálhatnánk másként is, csak előbb meg kellene tanulnunk, hogyan érhető el a dühmentes álla­pot. Paul Hauck magyarul az idén megjelent könyvében - amelynek Fő a nyugalom! a címe - esettanul­mányokon és módszereken keresztül vezeti rá az olvasót arra, hogyan lehet úrrá indulatain, hogyan várnát maga­biztos emberré, aki nem hagyja, hogy mások keresztülgázoljanak rajta, s mindeközben udvarias és nyugodt marad. A düh eredője két irracionális meggyőződés - mondja P. Hauck. Az egyik, hogy az akaratunknak mindig érvényesülnie kell. A másik, hogy az emberek rosszak, s ha rosszul visel­kednek, szigorúan el kell bánni velük. Dühünk okozói sohasem mások, hanem saját helytelen gondolatme­netünk. Úgy képzeljük, szörnyű do­log, ha nem érjük el, amit akarunk. Ennek következtében nyomasztó gondolataink támadnak, félni kez­dünk a következményektől, majd felébred bosszúvágyunk. Ekképp be-14 NŐ lekerülünk egy ördögi körbe, és - ne­urotikussá válunk. Ahhoz, hogy egész életünkben „dühmentesek” maradhassunk, meg kell tanulnunk, hogy nem is olyan el­viselhetetlen, ha valami nem a mi akaratunk szerint történik, s nem szükségszerű, hogy ez lelki zavarok­hoz vezessen. Hiszen a világ sohasem volt és nem is lesz igazságos! Az em­berek, akik „igazságot szolgáltatnak”, HÉTKÖZNAPI (. M> rSZICHOI ÖGIA Fő a nyugalom! épp olyanok, mint mi. Akkor meg ho­gyan is várhatnánk tőlük teljesen frusztrációmentes viselkedést?! Az emberek „rossz” viselkedésé­nek három olyan oka is van, amelye­kért nem vonhatók felelősségre: az ostobaság, a tudatlanság és a zavaro­dottság. Ostoba ember esetében olyasvalakivel állunk szemben, aki­nek az intelligenciája korlátozott, ezért eleve hátrányos helyzete miatt ne büntessük őt még mi is! Tudatlan­sága miatt sem vonhatjuk felelős­ségre azt, akivel nem tanítottak meg bizonyos dolgokat. Végül a lelki za­varban szenvedő személy sem tehet róla, hogy neurotikusán viselkedik. Ha tehetne róla, bizonyára megvál­tozna. Tragédiája éppen ebben rejlik! Véssük jól az eszünkbe: nem is olyan fontos, hogy mindig úgy ala­kuljanak a dolgok, ahogy mi előre el­terveztük! Hiszen ha állandóan „köt­jük az ebet a karóhoz”, két lábon járó Követeléssé - diktátorrá válunk. Olyanná, akit mindenki meggyűlöl, mert másnak nem ad szabad kezet, hanem erőszakosan rákényszeríti akaratát mindenkire. Ezzel szemben a higgadtság a legjobb orvosság mások felindultsagának csitítására is. Ha te­hát sikerül kordában tartani dühün­ket, kellemesebb társasággá válunk mások és önmagunk számára is. /Park Kiadó, Budapest, 1992/ Miskó Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom