Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-18 / 9. szám

fi radon radioaktív gáz, amely a természetben mindenütt előforduló rá­dium vagy urán bomlá­sakor keletkezik.A ra­dont semmi sem köti le, ugyanakkor képes min­den közegen áthatolni. Az emberi testbe beha­tolva sem marad meg, így nem is az a veszélyes benne, hogy fölhalmo­zódva fejti ki káros hatását. A rádi­um és urán szétesésével keletkező izotópok és a belőlük kiinduló alfa-, béta- és gamma-sugárzás okozhat bajt, ugyanis elektromos töltésüknél fogva a levegőben gyülemlenek föl, és a légzőszervekbe jutva tovább sugároznak. Ez a jelenség már régóta ismert, főleg az uránbányászoknál gyakori tüdőrák kapcsán. Ráadásul a radon valóban mindenütt jelen van, nem ismer ország- és ideológiai ha­tárokat. Százig megengedett Más mérgező anyagokhoz hason­lóan a radon is lehet hasznos. Van­nak olyan barlangok és fürdők- pél­dául Jáchymovban-, ahol épp a ra­don jelenlétének köszönhetően eredményesen gyógyíthatók a moz­gásszervi megbetegedések és a gye­rekkori asztma. Az a lényeg tehát, hogy milyen „adagot” kapunk. A la­kás levegőjét nézve körülbelül 100 Bq/nrr a radon megengedett kon­centrációja. Ilyen fokú radioaktivi­tással szennyezett levegőt beléle­gezve állítólag semmi bajunk sem történhet. Vannak azonban olyan házak és lakások, amelyekben a megengedett érték tíz-százszorosát mérték! Csehszlovákiában a 200 Bq/m-es érték már egészségre ká­rosnak tekinthető, az 500 Bq/m-es koncentrációt pedig azonnali óvin­tézkedéseknek kell követniük, főleg ott, ahol gyerekek is élnek, mert a sugárzás őket fokozottan veszélyez­teti. A panel sem „ártatlan” A radon tehát mindenütt jelen van. Mi okozza, hogy egyik lakásban kevesebb, a másikban több radon található? A három legfontosabb „forrás” a következőd telek, az ala­pozás és az építőanyag urántartalma, a víz rádiumtartalma és a földgáz ra­dontartalma. A leglényegesebb az első! Elmondható, hogy a radonnal leginkább szennyezett házak általá­ban köves, elsősorban gránitos talaj­ra épültek. A pince és a földszint a legtelítettebb, minél magasabbra megyünk, annál inkább csökken a radontartalom. Persze, ezt más té­nyezők is befolyásolják, például a szellőztetés gyakorisága, a helyiség hőmérséklete, az építőanyag át­eresztőképessége, a légnyomás (mi­nél alacsonyabb, annál több a ra­don), az évszakok, az időjárás stb. Ami az építőanyagokat illeti, a leg­veszélyesebb a kő, a legideálisabb a fa. A tégla elfogadható, ám a panel Kén-dioxid, szén-dioxid, szmog, füst, por - bizalmas ismerőseink, akár városon, akár falun élünk... Megszoktuk a létezésüket, bár jelenlétükbe nem törődhetünk bele. Még nem tudjuk pontosan, miképp rekeszthetnénk ki őket az életünkből, s tessék, itt az újabb hívatlan vendég, a radon. Házunk tája sem mentes a környezeti ártalmaktól EGY VESZÉLYES VENDÉG: ARADON és a hulladékanyagokkal töltött be­ton általában tartalmaz uránt, és ez radont produkál. A második radonforrás a víz. Saj­nos, ma már nem nagyon található olyan felszíni víz, amely ne lenne ilyen vagy olyan mértékben rádi­ummal szennyezett. Ami pedig a harmadik forrást, a földgázt illeti,an­nál nagyobb a radontartalma, minél tovább raktározzák a föld alatt. A legegyszerűbb szellőztetni! Ha ennyire elterjedt a radon, egyáltalán tehetünk-e ellene vala­mit, főleg ma, amikor minden házra, minden lakásra szükség van? Sze­rencsére kevés a kőből épült lakó­ház, s ami van, az is már öreg, több­nyire csak hétvégi háznak használ­ják, s úgy tűnik, a bennük való idő­szakos tartózkodás nem veszélyez­teti az egészséget. Nagy gondot je­lentenek a panelok és a hulladékkal töltött betonból készült házak. Sok van belőlük, rövid időn belül nem Cótolhatók, a radonmennyiség csak öltséges eljárásokkal csökkenthető bennük, s természetesen teljesen ki nem küszöbölhető. Hogyan szabaduljunk meg a ra­dontól? A legegyszerűbb, legolcsóbb és legeredményesebb módszer a ré­gi, jól ismert szellőztetés. Minél töb­bet szellőztetünk - főleg a kereszt­huzat ajánlott -, annál többször cse­rélődik a levegő, s a radon a bomlás­­termékeivel együtt az utcán köt ki. Persze, energiatakarékossági szem­pontból nézve nem a legjobb ez a módszer. További probléma, hogy a szennyezett levegőjű térségekben nem sokat érünk el a szellőztetéssel. A zárt rendszerű szellőztetőberen­dezések pedig nagyon, de nagyon drágák. További lehetőség: megakadá­lyozni a radon bejutását a lakásba. Például speciális tapétákkal, padló­­burkolattal, téglákkal vagy ólomle­mezekkel. Viszont ezek sem küszö­bölik ki teljesen a sugárzást, ugyan­akkor számolni kell a mellékhatása­ikkal (ólommérgezés, a falak beful­­ladása, penész és egyebek). Svédországban és Amerikában a következő költséges, de hatásos módszert alkalmazzák: az épülettől néhány méter távolságban egy ve­remhez hasonlatos, szigetelt gödröt ásnak, amelyben egy elektromos berendezés segítségével állandó alulnyomást érnek el, és ennek a ha­tására a radon a verembe megy, nem a házba. Ez a megoldás épület­­csoportok esetében is alkalmazható, de csak akkor, ha a radon a talajból szivárog. Ha a falakból, vízből vagy a gázból, más megoldás után kell nézni. —lampl— A radon ma komoly probléma. Szakemberek foglalkoznak vele, kutatják, hogyan „űzhetnék” ki házainkból. Hogy idehaza mi a helyzet, és mire jutottak, a következőkben tőlük kérdezzük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom