Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-13 / 1. szám
Ismét játszik a Komáromi Dixiland Band A volt Komáromi Dixieland Band ez év májusában, közel kétéves szünet után, újra megalakult. Az együttes új neve NOVUS DIXIELAND BAND lett. A zenekar vezetőjét, Fülöp Antalt kérdem, honnan a lendület és az ambíció a zenekar — inkább fiatalos, mint fiatal — tagjaiban ahhoz, hogy ebben a kultúrának nem éppen kedvező időszakban ismét kezükbe vegyék a hangszert, és vállalják az ezzel járó rengeteg munkát? Úgy tudom, a dixieland roppant munkaigényes stílusirányzat. Az emberek manapság — érthetően — in - kább a pénzt hajszolják. Olyan sok pénzetek tan, hogy megengedetitek magatoknak az „örömzenélgetésf? — Pénzünk? Egy pillanat türelmet kérek, hadd nevetem ki magam. A zenekar tagjainak a fele munkanélküli, köztük magam is, az egy évig folyósított munkanélküli segélyből már kikoptam. Ugyanakkor a zenekar „sínretevésén” kívül egyéb tevékenységre nem is gondolhatok. Szponzorok után kutatva, naphosszat a telefonon lógok, leveleket, kérvényeket írok, buszon vagy vonaton ülök. Még így is néha már ijesztően lassan döcög előre a szekerünk. Véleményed szerint miért? Aki ma gyorsan pénzt akar keresni, az — ha épeszű — ne dixieland band szervezésébe kezdjen. Nyisson inkább kocsmát, trafikot, autókölcsönzőt vagy amire módja van. Persze más a helyzet egy jól felszerelt, mobilis zenekar esetében. A határok nyitva állnak, a többi a nívó és persze a menedzseri kapcsolatok döntik el... Ma egy zenekar működéséhez alapfeltétel egy jó vagy legalábbis jobb minőségű hangosító berendezés. Ez legalább 200 000 korona. És gyakorlásra alkalmas helyiség is szükségeltetik... — Kétszázezret mondtál? Az aukciókon olykor-olykor tíz-húsz milliók röpködnek a levegőben... — Erre most külön nem akarok kitérni Bár e témakör, azt hiszem, megérne egy külön dolgozatot... Annyi mindenesetre biztos, hogy összefügg nem csak a vállalkozói közgondolkodással, azzal, hogy a kultúra mint olyan hogyan értékelődik fel vagy le ebben a .közgondolkodásban”. A döntő szó itt is az időé, amely — másfelől — a támogatásért folyamodókat is szelektálja majd. Nem csoda, hogy a vállalkozók, egyebek mellett, óvatosak, meggondolják, hova tegyék a pénzüket Elég sok a komolytalan kilincselő... Más dolog kérni, és megint más meggyőzéssel, „menedzseléssel’’ valamint „megszerezni"... Talán nem vagy elég rátermett, elég ügyes? — Az meglehet... Viszont a zenekar számára a nyugodt és kulturált gyadorlási körülmények már biztosítottak. Fél évig tartott. Nem mindegy, hogy egy ötlet vagy ajánlat hol hangzik el... A város vezetőségénél kezdtem, fölvetve egy leendő jazz-klub gondolatát bérmentes helyiség kiutalását kértem. A klub később kovásza lehetett volna egy évről évre megrendezendő jazz-fesztiválnak. Bel- és külföldi példák tanúsítják, hogy az ilyen rendezvények — ha jól csinálják — fölpezsdltik a város turizmusát. Hogy azután a gazdasági szféra ezzel mit tud kezdeni, az már nem a zenekar dolga... Végül a komáromi kórház igazgatójával, Dr. Benyó Zoltánnal sikerült megállapodnom abban, hogy az igazgatóság épületében egy tágas, presszónak beillő büfében a NOVUS hetente háromszor két órát gyakorolhat. Mintha a klasszikus példa ismétlődött volna meg: a kórház, amely maga is támogatásra szorul, nem követelt a zenekartól négyzetméterenként 500 koronát. A kórház és a vöröskereszt rendezvényein zenével fizetünk... Ebben az esetben valóban komolyan vették, hogy a kultúra érték is! Hadd említem meg, hogy a korábbi elzárkózó, kulcsokat eldugdosó házmesterek, gondnokok, pedellusok stb. után a büfé vezetőjében, Angyal László személyében kitűnő partnerre találtunk. Ami a hangosító felszerelést illeti, Gál (Soóky) Lászlótól, Marcelháza polgármesterétől ígéretet kaptunk egy komplett apparatúra megvásárlására, ami a napokban esedékes. A Marcellcoop vállalat megalakulása óta támogatja a zenekart. A komáromi Combit két évre zongorát bérelt a zenekar számára. — Ennek örülök. Még a nyolcvanas években ismertem meg a zenekart, amikor a Jókai napokon több egymást követő évben felléptetek. Akkoriban a koncertjeitek — s ezt nem csak a saját nevemben állítloatom —szenzációszámba mentek. Országos jazz-fesztivált nyertetek, majd egy sor nemzetközi fesztiválon szerepeltetek sikerrel. A városban tábora támadt a zenéteknek, a társulat köré klub szerveződött. Szavaid alapján a NOVUS jövője nem reménytelen. Ez nyilván meghatározza a további terveiteket is... — Most az alkalmi fellépéseken túl az a legfontosabb, hogy szívós, módszeres munkával felzárkózzunk az európai középmezőnyhöz. A többit majd meglátjuk. Ez a zenekar, sikerei ellenére, még nem hozott ki magából mindent. Hol a felső határ? — Azt, szerencsére, nem tudni. Gondolj a síkföldi horizontra. Ahogy haladsz, az is folyamatosan halad veled... —lant— Fotó: Nagy Tivadar Nő 25
