Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-13 / 1. szám
(Folytatás az előző számból) 4. Hol a határ? A meddőséget lehet és kell is gyógyítani. A régebben ismert módszerek létjogosultságát ma már senki sem kérdőjelezi meg. Ma már hormonzavarokat viszonylag könnyen és biztonságosan lehet kezelni. A petevezetéken végzett finom operációkat manapság lézerrel végzik az orvosok. A legtöbb veszélyeztetett terhes ma különösebb problémák nélkül (ha nem is áldozatoktól mentesen) képes kihordani gyerekét. Sokat segítettek ebben a modern diagnosztikai módszerek is, elsősorban az ultrahangos kivizsgálás széleskörű elterjedése. A klasszikus módszerekkel nem lehet minden meddő házaspáron segíteni. A modern orvostudomány 14 évvel ezelőtt átlépett egy bűvös határt, és olyan területre került, ahol kevés az egyértelmű útjelző tábla és sok az ingoványos terület. Tizennégy évvel ezelőtt született meg az első lombikbébi, Louise Brown. A lombikbébi elnevezés nagyon túlzó, mert Steptoe és Edwards angol orvosok mindössze a petesejtet hozták össze az apa spermájával kémcsőben, a megtermékenyített zigótát aztán bejuttatták a méhbe, és ettől a perctől kezdve már minden természetes úton történt. Azóta több ezer egészséges kisgyerek született e módszer (rövidítve IVF, in vitro fertilizáció) segítségével. Az első években a módszer eredményessége csak 5 százalék körül mozgott, vagyis minden huszadik próbálkozás közül egy volt sikeres. A nyolcvanas évek eleiére az arány 10 — 15 százalékra javult, de a nagy áttörés ezután történt. Ekkor dolgozták ki a rövidítve GIFT- nek és ZIFT-nek (gamete intra fallopian transfer, ill. zygota intra fallopian transfer) eljárásokat. Ezek alapelve egyszerű, de az egyszerűség mögött nagyon intenzív és drága kutatómunka rejtőzik. Az első módszer lényege az, hogy a szülőktől nyert petesejteket (gamétákat) egyenesen a peteve-Az amerikai városokban évente több százerez fát ültetnek, de közülük kevés éli meg a 40 éves kort. Minél közelebb él a fa a város központjához, annál rövidebb életre számíthat. A belvárosi járdák „vermeibe" ültetett fák jó, ha tíz évig bírják, még akkor, is, ha hozzáértő szakemberek ültetik őket. Mit csinálunk rosszul? Miért olyan nehéz életben tartani a városi fákat? A szakemberek megfigyelései szerint a szűkre szabott növekedési tér és az elavult ültetési mód a fák pusztulásának legfőbb okai. A hagyományos faültetés receptje valahogy így szól: Áss egy akkora gödröt, amely 30 centivel szélesebb és 5-10 centivel mélyebb, mint a földlabda! Tégy mellé egy kevés laza földet vagy tőzeget, és azt a kiásott földdel összekeverve töltsd vissza a gödröt. A talajból alakíts ki peremet (tányért), amely megtartja a vizet azután tűzz karót a fa mellé, és szórj mulcsot a fatányérba. Ez a leírás nem régi, tanácsainak jó része mégsem helytálló. Ez a módszer ugyanis eredetileg a városoktól távoli fák ültetéséhez adott útmutatást, ahoí a talaj és az ültetési körülmények kedvezőek. Ha ugyanezzel a módszerrel a mai kőkemény városi talajba ültetünk fát lassú fulladásra vagy szomjhalálra ítéljük. A problémák a nagyvárosok központjában a legsúlyosabbak, ahol a fákat szabványos gödrökbe ültetik. Ezek alapterülete álKisbabát szeretnénk zetékbe juttatják, a másikban a megtermékenyített korai embrióval (zigótával) teszik ugyanezt. A megfelelő előkészítés után alkalmazott új módszerek eredményessége eléri az ötven százalékot, tehát jobb, mint amire a természet képes. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy mikrosebészeti módszerek lehetővé teszik a pete falának átfúrását, hogy a lusta spermiumok (ez orvosi szakkifejezés, nem gúnyolódás!) képesek legyenek bejutni rendeltetési helyükre, akkor látszólag teljes a tudomány győzelme. A mikrosebészeti eljárások azt is lehetővé teszik, hogy a néhány sejtből álló zigótából egyet leválasszanak és kivizsgálják, nem tartalmaz-e hibás gént. Vagy talán nem is olyan szép a tudomány új világa? A kisebbik, de nem elhanyagolható probléma az, hogy az új módszerek nagyon drágák. Egy-egy ily módon létrehozott terhesség költségei öt és ötvenezer dollár között vannak. Fogalmam sincs, mikor fogja ezt gyengélkedő egyészségügyünk és meddő szülei miatt még meg sem született betegbiztosítási rendszerünk minden rászoruló számára bebiztosítani. Amerikában van pénz elég — ott az etikai és erkölcsi kérdések vannak a közvélemény érdeklődésének középpontjában. Ha a petesejteket és a spermiumokat kémcsőben is össze lehet hozni, akkor tetszés szerint csereberélni is lehet őket! (Persze ezt az emberek gyakran kémcsőn kívül is megteszik.) Amíg a spermiumok kölcsönkérése olyan kedves módon történik, mint ahogy azt Woody Allen tette az Anna és testvérei című filmben, nincs nagy baj. Az is nagyon szép, ahogyan Arlette Schweitzer megszülte lánya ikreit. A kislány ugyanis anyaméh nélkül jött a világra, de petefészkei rendben voltak, és férjével együtt nagyon vágytak gyerekre. De ma már pénzért is lehet spermiumot vásárolni és kilenc hónapra anyaméhet bérelni. A megtermékenyített petesejt ugyanis nem csak a természetes anya, hanem bármely egészséges és hormonokkal felkészített fiatal nő méhébe bejuttatható. Drága, de tisztességes szolgáltatás vagy pedig aljas prostitúció? Utolsó lehetőség kétsegbeesett házaspároknak, vagy pedig könnyű út az alakját és pozícióját féltő „career woman" számára? Mi legyen a mélyfagyasztott, de akármikor feltámasztható korai embriókkal a szülők (pontosabban a donorok) váratlan halála után? Kinek van joga határozni sorsukról, és ki örökli a hátrahagyott vagyont? Kényes és nehéz kérdések minden újabb lépés után. Fantasztikus tudományos eredmények vagy pedig megengedhetetlen kontárkodás a természet szentélyében? A válasz nehéz. A tudományt még senkinek sem sikerült megállítani, és a gyerekre vágyó asszonyokat sem lehet visszatartani attól, hogy éljenek a tudomány adta lehetőségekkel. Az ember ugyanis szabad akarattal rendelkezik. A szabad akarat ugyanakkor végtelen nagy felelősséget is jelent, és erről sokszor megfeledkezünk. Az önmagunkkal, környezetünkkel és következő generációkkal szembeni felelősségünk tudatosítása szilárd támpont a modern, művelt és felvilágosult ember számára. Csakis ez segíthet eligazodni bonyolult, gyakran zavaros és véres, de mégis csodaszép világunkban. DR. RÁCZ OLIVÉR Hosszú életű fák falában 1,2 X 1,2 m, mélységük 90 cm. Morbid faültetőhumorral szólva: ezekbe a „sírgödrökbe” alig 1,3 köbméter talaj, levegő és víz fér. A kemény föld áthatolhatatlan falai visszatartják a nedvességet, és megakadályozzák, hogy a fák gyökerei behatoljanak. A gyökerek így arra kényszerülnek, hogy körbe-körbe tekeredjenek, s idővel a növény hanyatlásnak indul. Az aszfalttal körülvett vermek létesítésének széles körben alkalmazott módszerei nem megfelelőek — alapvető változtatásra'van szükség! Meg kell oldani, hogy az ültetögödör talaja levegős legyen, és elegendő szerves anyagot tartalmazzon, valamint azt is, hogy a föld alatti növekedési tér jóval nagyobb legyen. A Chicagótól északra fekvő Milwaukee városban a fákat az útépítési terv részeként kezelik. Példájukat követni kellene, hiszen az útépítés költségvetésének csekély részéből jó körüményeket lehet teremteni a fák számára. Milwaukee-ben az aszfaltozás az összes költség negyedét teszi ki, a csatornák és a vízvezetékek építésére az összegnek több mint a felét fordítják. Ehhez képest a fákra fordított 2 százalék igazán jelentéktelen összeg. (Élet és Tudomány) Nő 23
