Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-04-20 / 7. szám

ELTŰNT FALU NYOMÁBAN nyékét és állami támogatást követe­lünk. Legalább így részesüljenek ezek a települések valamiféle meg­különböztetett bánásmódban. Mert hiába állítják nálunk egyesek, hogy nem kell a sugárzástól tartani. Renge­teg más buktatója is van a dolgoknak. Eddig nekünk az erőműből nem volt semmi hasznunk. Az új üzletekből a Jednota vitte el a nyereséget, a meg­épült panelházak, amíg a község tu­lajdonába nem kerültek, ugyancsak az erőműéi voltak. Talán Léva nyert valamit a nagy vállakózásból. Új la­kótelepekkel, üzletekkel, szállodák­kal s egyebekkel bővült. Mi még annyit sem mondhatunk el, hogy leg­alább több lett nálunk a munkaalka­lom. Garamkálna tősgyökeres lakos­ságából csak öten-hatan vannak munkaviszonyban az atomerő­műben. A válasz elgondolkodtató. Vannak helyek a világban, most már jól tud­juk, ahol a lakosság akarata és az azt képviselő helyi vezető személyisé­gek szava olyan sokat nyom a latban, hogy akár üzembe helyezés előtt is leállíttatják a lakosságra nézve káros beruházást. Nálunk azonban, úgy lát­szik, még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg az erőviszonyok ennyire megváltoznak. Mert mit akar a lakosság? Garamkálna legnagyobb „ékessé­ge”, mióta atomerőmű épül a szom­szédságában, egy felüljáró az ország­út és a vasúti sínek fölött — a falu közepén. Az építmény 2,7 millió ko­rona költséggel készült, teljesen fö­löslegesen. A kátnaiak közül jófor­mán senki sem közlekedik rajta, fő­leg tél víz idején nem, amikor tükrö­sen csillog a lépcsőfokokra fagyott csapadék. A felüljáróra állítólag azért volt szükség, mert az erőmű építésé­nek idején a korábbi három sínpárt négyre bővítették, ezen szállították az építkezéshez szükséges anyagot. S valóban, kezdetben jártak is rajta sze­relvények. Csakhogy közben a sok sínpár lerakásával megszűnt az átke-Fotó: Szabó Miklós lés a régi átkelőhelyen, a felüljáró a falut kettéosztotta, s a néhány méte­res út az autósok számára is négy-öt kilométerre növekedett. S hiába kéri a falu, hogy most már megnyithatnák a régi átjárót, eddig egyedül a mentő­autók kaptak kivételt. A falu legfőbb gondja pillanatnyi­lag, úgy tetszik, a felüljáró. A megnö­vekedett kilométerek száma. S az — Az embereket pillanatnyilag nem foglalkoztatja az erőmű mondja Turay László, aki a helyi föld­műves-szövetkezetben dolgozik. — Majd ha üzembe helyezik, akkor ta­lán lesz véleményük. Most nem téma. Pedig azt beszélik a munkások, akik ott dolgoznak, hogy elég felületesen végezték el a munkálatokat. Szóval el lehetünk készülve mindenre. Ivanics János nyugdíjas. Az ország­út mellett, a felüljáró szom­szédságában lakik. — Minket nem kérdeztek, hogy mit szólunk az atomerőműhöz. Ki Nő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom