Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
1. Lehet, elfogultnak tűnünk majd az olvasó szemében, miután nagy versenyünket Az év férfija a Nő-ben megtisztelő cím elnyeréséért éppen egy kollégával kezdjük. Ennyi elfogultságot a hivatásunk iránt, azt hiszem, talán elnézhet nekünk az Olvasó. A sok csehszlovákiai magyar férfi újságíró kolléga közül azonban nem véletlenül választottunk éppen Téged, hogy a cím esélyesei közül elsőnek mutassunk be. Az országot járva ugyanis többször megkérdeztek bennünket: ugyan mondják már, ki az a Tóth Mihály? Azaz valószínűleg nem egyedül vagyok, aki az Új Szó olvasását középen, a Te Reflex rovatoddal kezdi. Mert írásaid hangvétele személyes, s így meggyőző, és ez ritka érték nálunk a napilapok hírhalmazában. S mert a Te belpolitikai kommentárjaidból sokszor megtudhatja az ember, mi van a kulisszák mögött. — Hízelgő rám nézve, amit mondasz. — De igaz. Viszont mindennek ellenére személyed, különösen a fiatalabb olvasók előtt, eléggé titokzatos.. Két évvel ezelőtt kerültél vissza az Új Szó-ba, azaz jó néhány év kiesett a pályádból. — Igen. Húsz. — Két évvel ezelőtt a rehabilitálások jóvoltából kerültél vissza az Új Szó-ba. Azóta írásaiddal sok olvasót szerezték a lapnak, s mellesleg kellően felcsigáztad a kíváncsiságot is személyed iránt. KI 1ГС7 AZ ÉV FÉRFIJA A NŐ-BEN? Kérlek, mutasd be magad. — Egy férfiember lehetőleg ne legyen hiú. En ezt naponta próbálgatom, és végül mindig rájövök, hogy mégis hiú vagyok. Naponta négy-öt levelet kapok az olvasóimtól. S hiúság nyilvánul meg abban, ahogy diadallal megyek be a kollégáimhoz, nézzétek már, megint ezt írták. Persze nem mindegyik levél íródott dicsérő hangnemben. Jelentős részük például úgy kezdődik, hogy te szemét, te rohadt kommunista, te átkozott kulák. Szóval a legkülönbözőbb jelzőket akasztották már rám. — S elgondolkodtál már azon, mivel függhet össze, hogy egyesek ilyen vehemensen támadnak? — Tény, hogy működik a szociális érzékenységem, ezt az írásaimban sem tagadom. S aki más érdekeket képvisel, más értékrendszer szerint él, támad. — írásaidból határozottan kiolvasható, hogy elkötelezett vagy az átlagember, a kisember mindennapi gondjai iránt. — Szociáldemokrata vagyok. De hát ezt miért titkoljam? — Hatvannyolc után viszont kirúgtak nemcsak a pártból, de még a munkahelyedről is. (Folytatás a 22. oldalon)