Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-04-06 / 6. szám

1. Lehet, elfogultnak tűnünk majd az olvasó szemében, miután nagy versenyünket Az év férfi­ja a Nő-ben megtisztelő cím el­nyeréséért éppen egy kollégá­val kezdjük. Ennyi elfogultságot a hiva­tásunk iránt, azt hiszem, talán elnézhet nekünk az Olvasó. A sok csehszlováki­ai magyar férfi újságíró kolléga közül azonban nem véletlenül választottunk éppen Téged, hogy a cím esélyesei kö­zül elsőnek mutassunk be. Az országot járva ugyanis többször megkérdeztek bennünket: ugyan mondják már, ki az a Tóth Mihály? Azaz valószínűleg nem egyedül vagyok, aki az Új Szó olvasá­sát középen, a Te Reflex rovatoddal kezdi. Mert írásaid hangvétele szemé­lyes, s így meggyőző, és ez ritka érték nálunk a napilapok hírhalmazában. S mert a Te belpolitikai kommentárjaidból sokszor megtudhatja az ember, mi van a kulisszák mögött. — Hízelgő rám nézve, amit mondasz. — De igaz. Viszont mindennek ellenére személyed, különösen a fiatalabb olva­sók előtt, eléggé titokzatos.. Két évvel ezelőtt kerültél vissza az Új Szó-ba, azaz jó néhány év kiesett a pályádból. — Igen. Húsz. — Két évvel ezelőtt a rehabilitálások jó­voltából kerültél vissza az Új Szó-ba. Azóta írásaiddal sok olvasót szerezték a lapnak, s mellesleg kellően felcsigáz­tad a kíváncsiságot is személyed iránt. KI 1ГС7 AZ ÉV FÉRFIJA A NŐ-BEN? Kérlek, mutasd be magad. — Egy férfiember lehetőleg ne legyen hiú. En ezt naponta próbálgatom, és végül mindig rájövök, hogy mégis hiú vagyok. Naponta négy-öt levelet kapok az olvasóimtól. S hiúság nyilvánul meg abban, ahogy diadallal megyek be a kollégáimhoz, nézzétek már, megint ezt írták. Persze nem mindegyik levél íródott dicsérő hangnemben. Jelentős részük például úgy kezdődik, hogy te szemét, te rohadt kommunista, te átko­zott kulák. Szóval a legkülönbözőbb jelzőket akasztották már rám. — S elgondolkodtál már azon, mivel függhet össze, hogy egyesek ilyen ve­hemensen támadnak? — Tény, hogy működik a szociális ér­zékenységem, ezt az írásaimban sem tagadom. S aki más érdekeket képvi­sel, más értékrendszer szerint él, tá­mad. — írásaidból határozottan kiolvasható, hogy elkötelezett vagy az átlagember, a kisember mindennapi gondjai iránt. — Szociáldemokrata vagyok. De hát ezt miért titkoljam? — Hatvannyolc után viszont kirúgtak nemcsak a pártból, de még a munka­helyedről is. (Folytatás a 22. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom