Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-03-23 / 5. szám
Á MAGYAR NÉP HAGYOMÁNYOS KULTÚRÁJA A Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása Fotó: Koboz László N ’ agy Adósságot törlesztett az elmúlt nyáron a magyar néprajzkutatás, amikor a Néprajzi Múzeumban a magyar népi kultúrát bemutató állandó kiállítás megnyílott. Az érdeklődő hazai közönség és a Budapestre látogató turisták eztán már nemcsak az Európán kívüli népek számunkra sokszor egzotikusnak tűnő kultúrájának tanulmányozásában merühetnek el a Kossut Lajos téri palota termeit járva, de az országban élő nép múltjával is ismerkedhetnek a tárlókban bemutatott tárgyi emlékeken keresztül. Fél évszázados hiány pótlása ez. Fél évszázadon át nem volt a nép életét bemutató reprezentatív kiállítása az országnak. A hosszú ideje várt állandó kiállítás megnyitása egyben a szakma életében is mérföldkő. Alkalmat nyújt a számvetésre: hol tart ma a magyar néprajzkutatás, milyen minőségű új Ismeretanyag gyűlt fel az elmúlt ötven év alatt a tudomány tárlóiban, mennyire mélyült el a kutatás a parasztság múltjának megismerésében. Az összfoglalást 13 teremben elhelyezett több ezer tárgy együttese tárja a látogató elé. A magyar nyelvterület egészét felölelő anyag a 18. század végétol az első világháború elejéig terjedő időszakot fogja át, azt a másfél évszázadot, amelyben a parasztság mint sajátos közösségi kultúrát hordozó réteg élte az életét Bemutatja ebben az Időszakban a Kárpát-medence népeinek etnikai, nyelvi és vallási megoszlását, azt a soknemzetiségű országot, amely a török pusztítások és az azt követő nagyarányú belső vándorlások és telepítések után kialakult Külön foglalkozik a parasztság polgárosodásának múlt századi problémájával és annak vetületeiveL A falu, az uradalom, a mezőváros, a tanya, az Iparosváros, valamint az egyházak azok a színterek, amelyek a népi műveltség alakulását befolyásolták. Ezek kölcsönhatásainak nagy figyelmet szentel a kiállítás. Még nagyobb teret ad a paraszti munka sokféleségének a bemutatására, majd a lakáskultúra, az emberi élet állomásainak, ünnepelnek és az ezekhez kapcsolódó díszes tárgyaknak a felvonultatására. Hosszan elgyönyörködhet a látogató az ország különböző tájegységeiről való gazdag vlseletekben, a festett bútorok, a díszkerámiák, a színes szőttesek és hímzések sokaságában, amelyek közül a legszebb darabokat kiadványokból, esetleg korábbi bemutatókról már jól ismerheti. De első alkalommal csodálhatja meg a magyarókereki református templom 1746-ban készült mennyezetkazettáit, valamint a kispetri templom festett kazettáit és szószékét. Az egykori kolozsvári festőasztalosok remekel hosszú restaurálási munkálatok után most első alkalommal kerülnek a nagyközönség elé a kiállításnak talán a legszebb és legbensőségesebb hangulatot árasztó terében, a templomi esküvő felidézésekor. A látnivalóban gazdag és sokszínű kiállítás, amely több továbbgondolásra érdemes kérdés feltevésére is ösztönzi a látogatót, naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. KOCSIS ARANKA 1. Lepedővég hímzése a 18. századból Kámonról (Vas m.) 2. Sárközi konyha a 19. század végéről 3. Utcakép a 19. század legvégéről. Csepreg (Sopron m.) 4. Az erdő haszonvételei. A méhészet és a vadászat eszközei a kiállítás egyik termében 5. Díszkendők és tökötök Martosról, Szentpóterről, Marcelházáról 6. MartosI leány és legény a múlt század végéről
