Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-24 / 4. szám

A N6 képtára

Szabó Gyula: Losonci Madonna (1951, olaj) A Nógrádi Galéria tulajdona

1992-ben lenne 85 éves hazai képzőművészetünk jeles egyénisége, Szabó Gyula, s ebben az évben emlékezünk meg halálának 20. évfordulójáról is. Habár Budapesten született, és Prágában halt meg, szinte egész életét Losoncon töltötte. Édesapja mellett tanulta a festő-mázoló mesterséget. Adottságai már fiatalon lehetővé lették, hogy igényesebb megrendeléseket is elvállaljon, ezért Losoncon telepedett le, és a müncheni iskolázásé Gyurkovits Ferenc „festőiskoláját" kezdte látogatni. Ám nagyon hamar kivált belőle: érezte, hogy tehetsége többre predesztinálja Abban az időben még elterjedt módja volt a tanulásnak az önképzés. Szabó Gyula ezt a nehezebb utat választotta 1937-ben volt az első — sikeres — pozsonyi kiállítása a Kunstverein kiállítótermében. Ennek eredményeképp jutott el Párizsba, ahol egy ideig a Julien-akadémiát látogatta. Az 1938-as politikai változások azonban az ő életébe is beleszóltak: a háború éveit nagyrészt Losoncon töltötte. 1945-48-ban, a jogfosztottság éveiben Szabó Gyula csendes visszavonultságban a „fióknak” dolgozott. Ekkor kezdett fametszéssel foglalkozni. Első, fogalommá vált ciklusa az Ecce Homo, melyben hitet tesz az emberiesség, a béke mellett, a háború ellen. Háború utáni első kiállításán, 1949-ben is fametszeteket állított ki. Ezzel a műfajjal tudta legjobban kifejezni gondolatait, kétségeit, az emberiség iránt érzett felelősségét.

Szabó Gyula elsősorban a szlovákiai magyarság sorsán keresztül ítélte meg a világot. Az 1950-es években készült, realista felfogású festményei a palóc vidéknek, Losonc környékének tükre. Szívesen festett ebben az időben tájképeket, s a tájban a tevékenykedő vagy pihenő embert. Ilyen a Nógrádi Galéria gyűjteményének egyik jelentős darabja: a Losonci Madonna. Vöröses tájban ül az egyszerű asszony, kisgyermekével karján, lábánál gödölye. A háttérben az apa, az itteni vidék tipikus viseletében: fekete nadrágban, mellényben; csizmában, kalappal a fején, fehér ingben. A tisztást hatalmas tölgyfák törzse szívre emlékeztető alakban fogja közre. Oda ez a kép, Szabó Gyula festői vallomása a hazai tájról és szeretett palócairól. Gyermekkora színterét idézi A losonci gőzmalomnál című képe. Szintén a kedves hazai táj jelenik meg rajta mintegy reggeli ködben, finom pasztellszínekben.

A 60-as években Szabó Gyula elvontabb stílusban festett: általánosabb témájú, az egész emberiség problémáit felölelő képeket. Filozofikus kérdésfeltevése immár nem szorítkozott a fametszetsorozatokra, hanem egész festészetét átszőtte. Utolsó munkája mégis egy fametszetsorozat: egy évvel a halála előtt készült el Az élet oltára címmel, kilenc lapon megfogalmazott himnusz az anyai szeretetről.

Halála után Losoncon galéria létesült, amely gyűjteményének magvát Szabó Gyula alkotásai képezik.

SZ. HALTENBERGER KINGA