Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-24 / 4. szám

Micsoda ördögi képlet! Micsoda farizeusi ítélet! AII. világháború­ból a történelem fintoraként „győztesként" kikerülő nemzet a német nemzetiszocializmus rohamának megállí­tását követően, ráadásként és az ön jutal­mazás fejében, tiszta nemzeti államot akart létrehozni, a mi rovásunkra. Profán megfogalmazásban ez annyi, mint a fasiz­mus leverésének eredménye- és jutalma­ként érvényt szerezni a fasizmusnak*. Bár­ha örök törvény és háborús törvény: Jaj a FÁBRY ZOITÁN mm Merre vagy, Europa? KISEBBSÉGEK Ä A VÁDLOTTAK PADJÁN Pannónia Kiskönyvtár sége szószólójához méltóan fegyelme­zetten, indulatok nélkül teremt rendet és foglal állást a hatalommámortól kótya­­gos felkapaszkodók és a nyelvétől meg­fosztott kisebbség — a felvidéki ma­gyarság — egyenlőtlen és emberhez méltatlan „jogvitájában". Jóllehet nem is vitatkozik, nem is pereskedik. Többet tesz: dokumentál. Súlyos, fájdalomtól terhes szavait nemcsak a saját hangjuk­ra figyelő bíráihoz, hanem a Legfőbb Bí­róhoz intézi: „Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kíhágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rá­diót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel já­rok és némán, ki sem mozdulok emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóé­let ez mindenképpen: a jogfosztott em­berek szégyen- és félelemterhes élete.” Szavai hitelesek, felháborodása jogos, miután ő az, aki a változni és változtatni szellemében építkezett egy életen ke­resztül. Turczel Lajost idézve a „megté­pázott, létében és identitástudatában megrendített szlovákiai kisebbség erőt, öntudatot és jövőhitet merített ezekből az írásokból, és nemzeti kisebbségként a ják lelkiismeretünket? Nehéz eldönteni. Talán mindkettőnek. Tagadhatatlan, hogy lényeglátó alapossága és irodalmi emelkedettsége mellett dokumentumér­tékű írásaiból a jelen idejűség hangján halljuk felsírni a koravén strici által „hősi­esen elgáncsolt gyermeket', akinek egyetlen bűne az volt, hogy iskolába igyekezett. Magyar iskolába. Lelki szemeimmel még ott is korunk és Fábry kora közötti párhuzamot vélek felfe­dezni, ahol annak ellenkezőjét sugallja: Fábry szinte irigykedve tekint Erdély felé, a „szegény rokon gazdagságot igazoló tá­gult nézésével”. Erdélyben ma sorvadnak az irodalmi fórumok, sorvad a nyelv. Ná­lunk ugyan épp a minap dobta piacra a pozsonyi Pannónia Könyvkiadó az itt tár­gyalt könyvet a Te könyvedet, kedves Testvér, méghozzá épp azon írásaid gyűj­teményét amelyek oly sokáig nem szól­hattak a címzetthez az olvasóhoz. A válogatás Kövesdi János munkáját di­cséri, s újdonsült kiadóink könyvkiadási tervé­be tekintve további komoly műveket fontos írásokat látok előrejegyezve. De nem kerülik el figyelmemet a panaszos felhangok sem, amelyek tőkehiányról, érdektelenségről, a legyőzöttnekl, de a szállóige ilyen torz érvényesülése láttán — ha tudna — maga a történelem is pirulna... Vádiratában e felett az égbekiáltó igaz­ságtalanság felett kesereg Fábry Zoltán esszéinek és újságcikkének új válogatott kötetében, mikor „vádlottként megszólal", s szavait a cseh és szlovák értelmiséghez in­tézi. Gondolkodóhoz, européerhez, közös­MERRE VAGY, EURÓPA? Új válogatás Fábry Zoltán írásaiból mostani újból megpróbáló időben is fel tudott egyenesedni. És ez az erőnyújtás, nemzetiségi kohézió-erősítés Fábrynak talán a legnagyobb érdeme.” Fábry váteszének vagy a történelem önmagát ismétlő jellemzőjének tulajdonít­ható-e, hogy intelmei a mostani nagy tár­sadalomátrendeződési folyamatban is fél­elmetes hitelességgel hatnak, s ostromol­megtérülés hiányáról panaszkodnak, s innen bizony már csak egy lépés választ el bennünket az üzletorientált könyvki­adástól, a kommersztől, a horrortól, a pornótól. Innen hát a párhuzam, ezért ha­sítottak belém fájdalmas szavaid, mikor az önérdeküket álcázó üzleti farizeusok­ról beszélsz... (Pozsony, 1991) CÚTH JÁNOS Anne Dickinson angol pszichológus — A teljes jogú nő című könyv szerzője — Amerikában ismerkedett meg az asszertív készségfejlesztő technikának nevezett önis­mereti módszerrel, majd odahaza is beve­zette az ezen alapuló csoportfoglalkozáso­kat. E módszer egyik nagy sikerű kézi­könyve végre magyar fordításban is meg­jelent, hogy segítségével a mi lányaink és asszonyaink is bol­dogulni tudjanak a nehezebb magánéleti, szakmai és társa­uail I II r\WI II llfxIVJOI I, Az elmúlt évtizedek tapasztalatai megtanították a nőket arra, hogy nem kell többé a háttérben maradniuk. Arra azonban senki sem készítette fel őket, hogy miként álljanak ki magukért úgy, hogy közben megőrizzék hagyományos és kívánatos női tulaj­donságaikat. Vagyis arra, hogy a jogos „küzdelem" közben ne le­gyenek sem túlságosan engedékenyek sem pedig túlságosan rámenősek és erőszakosak. Anne Dickinson azt sugallja, hogy nem mások rovására kell vál­toznunk hanem egyensúlyt kell teremtenünk a magunk és mások igényei, érdekei és érzései között. Az asszertív képzés alapelve az optimizmus, és azt sugallja, hogy a változtatás lehetősége a saját képességeinkben rejlik. Ezt el kell hinnie minden nőnek. „Egy nő fizikai, érzelmi és lelki energiáinak nagy hányadát könnyen kikövetelheti magának a hitvesi és az anyai szerep. Csi-14 Nő A IDE JOGÚ NŐ — avagy a természetes viselkedés kézikönyve nosítani környezetünket, gondoskodni vonzó megjelenésünkről, örökké szere­tetteljesnek tűnni, önfeláldozónak lenni, si­keresnek látszani, ugyanakkor illően sze­rénynek is... A nő igyekezete, hogy megfe­leljen mindeme külső követelménynek, ki­merítő módon igénybe veszi belső erőfor­rásait, aminek következtében nem marad ideje, energiája az önérvényesítésre...” Ez a könyv megtanít arra, hogy miként mondjunk nemet, mi­ként fogadjuk higgadtan a kritikát és az elismerést, hogyan bírál­junk és ismerjünk el másokat, miként uralkodjunk gesztusainkon és mimikánkon, hogyan nyilvánítsuk ki érzelmeinket, hogyan vi­szonyuljunk a szexuális, anyagi jellegű és egyéb természetű problémákhoz... Mielőtt még férfi olvasóink becsmérlően legyintenének, eláru­lom, hogy a szerző művét nem csupán a nőknek ajánlja. Az asszertív tréninggel foglalkozó férfi szintén rájöhet hogy erősza­kos győzelmeinek (?), érzelmei elfojtásának sokszor rettenetes ára van: embersége elvesztése. Vajon mit nyerhet azzal, ha meg­vásárolja ezt a könyvet és ennek alapján változtat eddigi visel­kedésén?... Hamarosan rájön környezete reakcióiból... (Anne Dickinson, Park Kiadó, Bp., 1989.) MISKÓ ILDIKÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom